NCAA körkép - Pac-12

Öt kérdés, ami meghatározza a Pac-12 versenyének alakulását:

Mennyire veti vissza Mariota távozása az Oregont?

Chip Kelly után a közelmúlt Oregonjának másik ikonikus alakja is elhagyta a futballprogramot. A nagyszerű főedző elvesztését különösebb probléma nélkül túlélte a Ducks, ugyanakkor a sallangmentes átmenet nem kis részben épp Mariotának volt köszönhető, aki Kelly távozása után még két évig állt a csapat szolgálatában, és az iskola történetének legjobb irányítójaként fejezte be egyetemi karrierjét. Mark Helfrich-nek és edzői stábjának tehát fel van adva a lecke, ha tartani akarják azt a színvonalat, melyhez a kacsák hívei az utóbbi években hozzászoktak. Az új kezdő irányító Mariota korábbi cseréje, Jeff Lockie vagy az Eastern Washingtonról végzősként transzferelő, a másodosztályban az egyik legnagyobb sztárnak számító Vernon Adams lesz. Utóbbi a tehetségesebb, de hátrányt jelent számára, hogy tanulmányi okok miatt csak napokkal ezelőtt csatlakozhatott a gárdához, így még bizonytalan, hogy melyikük nyitja a szezont a depth chart élén. Nem kis örökséget kell átvenniük, de a rendszer adott, és a supporting castra sem panaszkodhatnak – Hroniss Grasu és Jake Fisher személyében két fontos láncszem válik ki a támadófalból, de a másik három tavalyi alapember változatlanul a csapat rendelkezésére áll, és visszatér az előző idényt térdszalag-szakadás miatt kihagyó korábbi kezdő LT, Tyler Johnstone, míg skill posztokon tele a ház rutinos playmakerekkel, még úgy is, hogy a vállsérülést szenvedő futó, Thomas Tyner kénytelen kihagyni az előttünk álló szezont. A védelemben a secondary rutintalansága szülhet problémákat (a tavalyi kezdőjátékosok háromnegyedét kell pótolni), cserébe a front seven nem szenvedett igazán komoly veszteségeket, DeForest Buckner személyében pedig az egész konferencia egyik legjobb védőjátékosa fémjelzi az egységet. Hiába Mariota távozása, papíron így is az Oregon a Pac-12 North toronymagas esélyese, és a déli divízióban sincs náluk egyértelműen jobbnak tűnő csapat; az igazi kérdés az, hogy a többi főcsoport elitjével szemben milyen erőt képvisel a Ducks. A Michigan State elleni idegenbeli meccs az alapszakasz második fordulójában választ adhat erre.

Apró kisiklás vagy egy gyengébb széria kezdete volt a Stanford tavalyi idénye?

A Harbaugh-éra utolsó és David Shaw regnálásának első éveiben elért sikerek magasra tették a lécet a Stanfordnál, így aztán komoly csalódást okozott a Cardinal a tavaly elért 8-5-ös győzelem-vereség mutatóval. A várakozásokat alulmúló teljesítménynek a támadósor gyengélkedése volt a legfőbb oka, így ezen a területen nyilvánvalóan drasztikus javulást kell kieszközölnie az edzői stábnak, ugyanakkor a számos távozó alapember miatt most a defense-t illetően is szokatlanul nagy a bizonytalanság Palo Altóban. A tavalyi, egyébként kiválóan szereplő védelem kezdőjátékosai közül mindössze négyen maradtak a csapatnál a 2015-ös szezonra. A Lance Anderson koordinálta egység a liga egyik, ha nem a legjobb linebacker-sorával van felvértezve, a falban viszont csupa rutintalan játékos vár bevetésre, valamint alapembernek számító defensive backjeinek többségétől is kénytelen volt megválni a gárda. A támadószekciónak muszáj komoly előrelépést produkálnia a tavalyi borzalomhoz képest, kiváltképp úgy, hogy visszatérő kulcsjátékosokból ezen az oldalon nincs hiány: az irányító Kevin Hogan harmadik kezdő évére készül, Andrus Peat kiválásán túl máshol nincs változás az OL-ben, így a Pac-12 talán legjobb támadófalával rendelkezik a Stanford, ugyanígy Ty Montgomery távozását sem szabadna megsínylenie a tapasztalt elkapóállománynak, és főként a másodéves Christian McCaffrey biztató játéka révén RB fronton is javulni látszik a helyzet. A Cardinal az egyetemi futball egyik legstabilabb programjává fejlődött, így vélhetően csak idő kérdése, mikor kormányozza vissza a csapatot Shaw a sikerek útjára. A menetrend mindenesetre nem kedvez a gárdának, a déli csoportból a USC-t, a UCLA-t és az Arizonát, vagyis könnyen előfordulhat, hogy a lehető legnehezebb triót kapták, és a Notre Dame elleni non-konf találkozó sem ígérkezik könnyűnek. A schedule erőssége és az aktuális talent levellel kapcsolatos bizonytalanságok miatt elképzelhető, hogy átmeneti év lesz az idei (is) a Stanford számára, de éppúgy nem jelentene meglepetést, ha mindezek ellenére is sikeres szezont futna a Cardinal.

Ki uralja Los Angelest?

A UCLA-szurkolók nyilván kapásból rávágnák, hogy természetesen az ő csapatuk, tekintve, hogy a Bruins hárommeccses győzelmi szériánál tart a városi rivális USC ellen, de vajon folytatódik-e a remek sorozat, és ami ennél is fontosabb: elég erős-e a gárda ahhoz, hogy a Pac-12 South teljes mezőnyét maga mögé utasítsa? A sötét ló tipikus esete az idei UCLA, melynél akadnak kérdőjelek támadó és védő oldalon egyaránt, mindazonáltal a potenciál megvan a játékosállományban ahhoz, hogy ha minden klappol, akkor legitim bajnokesélyessé avanzsáljanak Jim Mora tanítványai. A QB-szituáción keresztül lehet mindezt talán a legjobban szemléltetni: Brett Hundley-tól a true freshman Josh Rosen veszi át a stafétát, akiről nem lehet tudni, hogy elsőévesként, egyetlen holtszezonnyi NCAA-rutinnal a háta mögött mire lesz képes, másrészt viszont óriási talentumról van szó, egyesek szerint Troy Aikman óta a Bruins legtehetségesebb játékosa a poszton, és egyébként sem kell sokáig visszamenni az időben (vagy elég csak visszaolvasni ebben a mondatban), hogy olyan UCLA irányítót találjunk, aki már első kezdő évében remekelt. A csapat hívei számára ugyancsak bizakodásra adhat okot az a tény, hogy a QB-cserén túl a támadósorban csak az egyik WR poszton változik a kezdő személye, azaz kilenc tavalyi alapember tér vissza, köztük például azzal a Paul Perkins-szel, aki egy évvel ezelőtt a legtöbb yardot futotta a Pac-12-ben. A védelem mindhárom szintjéről kiesett egy-egy alappillér Owamagbe Odighizuwa, Eric Kendricks, illetve Anthony Jefferson távozása révén, de tehetségekben most sem szűkölködik az egység; a zseniális Myles Jack vezette defense-ben megvan a potenciál, hogy ne csak a főcsoport, hanem akár az egész FBS egyik legjobb védősora legyen. Tavaly ilyenkor a UCLA konszenzusosan a déli csoport favoritjának lett kikiáltva, a pályán azonban nem sikerült megfelelniük a várakozásoknak; most visszafogottabb elvárások közepette próbálhatják megugrani ugyanezt a lécet.

Ez lehet az az év, amikor újra régi fényében csillog a USC?

Steve Sarkisian 9-4-es mérleggel debütált a Trojans élén, amivel összességében nem lehettek elégedetlenek a szurkolók, az idei szezonban azonban már jóval nagyobb elvárásoknak kell megfelelnie a csapatnak – a legtöbben a USC-t vélik a Pac-12 South fő esélyesének, sokan pedig a komplett főcsoport favoritjának és ezáltal playoff-aspiráns gárdának tartják a trójaiakat. Támadó oldalon kétségtelenül megvannak az összetevők egy ilyen meneteléshez: az irányító Cody Kessler az egész FBS talán legalulértékeltebb játékosa (a 2014-es idényben csaknem 70%-os pontossággal passzolt, 39 touchdown mellett mindössze öt interceptiont dobott), akinek remek támadófal és hasonlóan jó elkapóállomány lesz a segítségére. Az offense-t illetően az egyetlen igazi kérdés az lehet, hogy a tavaly közel 1500 futott yardot termelő és emellett a passzjátékban is fontos szerephez jutó Javorius Allent miként tudják pótolni, de többek között erre kell, hogy megoldást jelentsenek a közelmúltban recruiting fronton elért nagyszerű eredmények. Nagyobb talány, hogy a védelem mennyire sínyli meg Leonard Williams távozását. A linebacker-sor és a secondary a rendelkezésre álló játékosállomány alapján rendezettnek tűnik; a kérdés az, és ez alapvető befolyással bír nem csak a védelem, hanem a komplett csapat erejére, hogy milyen szinten tud majd teljesíteni a védőfal, melyből az egyetemi futball egyik legjobb védőjátékosa vált ki. Toborzás terén komoly sikereket ért el a csapat az utóbbi években, épp ideje, hogy a pályán is ehhez méltó teljesítményt nyújtsanak. A támadóegység ponttermelésére aligha lesz majd panasz, és ha a védősor is fel tud nőni a feladathoz, akkor jó eséllyel száll versenybe a USC azért, hogy 2008 óta első alkalommal elfoglalja főcsoportja trónját.

A mainstream lesz az úr, vagy közbeszól valamelyik underdog?

Ami az északi divíziót illeti, a közelmúltban rendre a Washingtont emlegették/emlegettük mint olyan csapat, amely képes lehet arra, hogy kifogjon az Oregon-Stanford tandemen, és a csoport két powerhouse-át maga mögé utasítva bejusson a konferenciadöntőbe, de a bravúr mindannyiszor elmaradt. A Ducks és a Cardinal háza táján több a kérdőjel, mint az utóbbi években, ennek ellenére most még kevesebb esély mutatkozik a Huskies előzésére, miután igencsak komoly újjáépítésen esik át Chris Petersen csapata: a tavalyi kezdő irányító, Cyler Miles sérülés miatt felhagyott a futballal, a támadófalban egyetlen teljes értékű alapember tér vissza, a védelemből Shelton, Kikaha és Shaq Thompson személyében igazi sztárjátékosok távoztak, de a négy éven át alapembernek számító linebacker, John Timu vagy a védőfal összes kezdőjátékosának kiválása sem elhanyagolható tényező. A divízió másik három tagja hasonló vagy még nagyobb lemaradásban van a két éllovashoz képest, a California a Jared Goff fémjelezte támadóegység révén még okozhat meglepetéseket, de a védő oldali problémák miatt számukra is legfeljebb a North harmadik helyének megszerzése lehet reális célkitűzés. Délen ellenben jóval kiegyenlítettebb a mezőny, Los Angeles büszkeségei mellett a legutóbbi két szezonban csoportelsőségig jutó arizonai csapatok is legitim versenyzőnek számítanak a South első helyéért folytatott küzdelemben. Az Anu Solomon, Nick Wilson, Cayleb Jones triumvirátus által fémjelzett, játékosállományilag az előző idényhez képest kevés változáson áteső támadósor a klasszis linebacker, Scooby Wright vezette védőegységgel kombinálva a RichRod-éra papíron talán legerősebb csapatát adja, így a divíziót tavaly megnyerő Wildcatsnek minden esélye megvan rá, hogy megismételje egy évvel ezelőtti menetelését. Az Arizona State-nél akad pótolandó kulcsember bőven a labda mindkét oldalán, a tavalyi kezdők alig fele tér vissza, Todd Grahamnek azonban ez idáig nem okozott gondot ütőképes csapatokat kiállítani Tempe-ben, és a Sun Devils-szel most is komoly tényezőként kell számolni.

10 játékos, akire érdemes kiemelt figyelmet fordítani:
Cody Kessler, QB (USC)
Jared Goff, QB (California)
Devontae Booker, RB (Utah)
Royce Freeman, RB (Oregon)
Nelson Spruce, WR (Colorado)
D.J. Foster, WR (Arizona State)
DeForest Buckner, DL (Oregon)
Myles Jack, LB (UCLA)
Scooby Wright III, LB (Arizona)
Su’a Cravens, LB/S (USC)

5 főcsoport-meccs, amit nem érdemes kihagyni:
Stanford @ USC – szeptember 19.
Oregon @ Stanford – november 14.
USC @ Oregon – november 21.
Arizona @ Arizona State – november 21.
UCLA @ USC – november 28.

5 non-konf meccs, amit nem érdemes kihagyni:
Washington @ Boise State – szeptember 4.
Texas A&M vs. Arizona State (Houston) – szeptember 5.
Oregon @ Michigan State – szeptember 12.
USC @ Notre Dame – október 17.
Notre Dame @ Stanford – november 28.

Vass Ádám (vassadi)