NFL beharangozók - 8. hét

Atlanta Falcons - Detroit Lions
2014. október 26. 14:30, Wembley Stadium, London, Egyesült Királyság

Hála a rendhagyó londoni meccsnek ma zsinórban 4(NÉGY) találkozót is megnézhettek. Futball délután fél háromtól hajnali ötig, szerintem többeknek könnybe lábadt a szeme a hír hallatán.
Roger Goodellék nagyon veregethették egymás vállát, amikor sikerült áthozni a britekhez ezt a párosítást, hiszen az előzetes spekulációk alapján a két egyoldalúbb meccs közé be tudtak szúrni két playoff-aspiránsnak tűnő csapatot. Na most ebből az lett, hogy a Detroit tényleg jó, az Atlanta meg nem. Bár idén az NFC Southban elég lesz 6 győzelem is a csoporthoz, az meg nem elérhetetlen még mindig. Mike Smithéknek egyszerűen egy pillanat nyugalom nem jut: újabb falembert vesztettek el a Ravens ellen, most éppen Peter Konz dőlt ki ACL-szakadás miatt, úgyhogy jobb híján James Stone ugrott be az X-Faktor 3. évadából. Annyira nem játszott jól, viszont kifejezetten sokszor támadta a Baltimore az A-gapet, ő meg ezzel sok mindent nem tudott kezdeni. Ez annyira amúgy nem lenne para, de hogy-hogy nem pont az NFL legjobb védelmével kell majd Matt Ryanéknek szembenézniük. Elsők a futás ellen, harmadikak sackekben és Darius Slay vezetésével negyedikek a passz ellen. A Lions. Igen. Checkdown Matty parádéra számítok. Futással se kell sokat számolni, a Detroit az elmúlt három héten 50 yardot engedett ilyen formában átlagban, ami ugye pont egy Antone Smith nagy játék. Érthetetlen amúgy Dirk Koetter számomra: van négy futód, akikből Freeman és Smith tök jól néznek ki hétről-hétre. Ott van Quizz, aki jómunkásember módjára cipeli a csapatot, de semmi több az átlagnál és ott van Steven Jackson, aki drága, nem jó és a legtöbb játékidőt kapja. Kommentben várom a magyarázatot.
Az Atlanta a másik oldalon se áll túl előkelő pozícióban. Az NFL 27. védelméről beszélünk, akik képtelenek megállítani a futást, nem tudnak labdákat szerezni, de még csak leütni azt vagy netán lekövetni az elkapókat. Nyomás nincs az irányítón, biodíszlet az egész banda. Eddig 8 sack jött össze a szezonban, ami zene Matt Stafford füleinek. Ugyan a detroiti támadófal picit szenved a zseb megtartásával, de a Falcons egyszerűen nem rendelkezik olyan játékossal, aki konstans veszélyt nyújtana az irányítóra, így ne csodálkozzunk, ha Staffordnak az egész délután rendelkezésére fog állni a Wembley légterének használatára. Mondjuk hogy kinek azt szerintem még ő se tudja, mivel Calvin Johnson, Eric Ebron, Joseph Fauria és Brandon Pettigrew is nagy valószínűséggel kiülik a meccset és Reggie Bush is erősen kérdéses állapotban van. Joique Bell nagyon effektíven hordja a labdákat idén, ő komoly problémát fog okozni egész nap.
A Falconsnak talán az lehet a sansza, ha limitálni tudják a futójátékot és erőltetik Stafford passzait. A szezonban láttuk már többször, hogy a detroiti irányító képes legalább annyira bukdácsolni, mint amennyire clutch lenni, de a Tate-Fuller-Ross elkapósor adhat némi upside-ot még az atlantai secondarynek is. Ennek ellenére nem várok meglepetést, a Detroit egyszerűen annyival jobb a legtöbb poszton, hogy komoly upset lenne, ha az atlantai feltámadás ma kezdődne el.

Parrag Zsombor (shawnka) 

Carolina Panthers – Seattle Seahawks
2014. október 26. 18:00 Bank of America Stadium, Charlotte, North Carolina

Érdekes összecsapásnak ígérkezik a címvédő Seahawks charlotte-i vendégjátéka, hiszen mindkét csapatnak égető szüksége van a győzelemre, az eddigi gyengébb szereplés miatt. Elsősorban a védelmek azok, amik eddig gyengébben muzsikálnak a vártnál, a hazai defense látványos összeomlást produkál idén, amire nem lehet magyarázat Greg Hardy hiánya, hiszen rajta kívül a kulcsemberek Ron Rivera rendelkezésére állnak, mégis csak árnyéka önmagának a tavaly még a liga legszűkebb élvonalába tartozó egység. A vendégek védelme sem tehet ki az ablakba idei teljesítményét, noha akkor káosz nincs náluk, mind a Párducoknál, de itt is ég és föld a különbség a Superbowlban is remeklő egység és az idén már három vereséget számláló alakulat védelme között.
Mindkét csapatot jelentősen hátráltatják a sérülések (összesen 14 játékos szerepel az injury reporton out megjelöléssel, testvériesen elosztva a csapatok között 7-7 arányban), a Seahawks védelmének a vezére, Bobby Wagner biztosan nem játszhat, de Max Unger centerjátékára és Jordan Hill szereplésére a védőfal közepén sem számíthatnak a Seahawksnál, hogy csak néhányat említsek meg a fontosabb hiányzók közül. A hazaiak oldalán elsősorban a futókat és a támadófalat érinti érzékenyen a sérüléshullám, DeAngelo Williams, Mike Tolbert és Fozzy Whittaker sem lehet ott a backfielden, valamint a két kezdő guard, Amini Silatolu és Trai Turner sem játszhat ezen a vasárnapon. 
Sarkalatos pontja lesz a mérkőzésnek, hogy a Carolina alulteljesítő védőfala mit fog tudni kezdeni a Seattle futójátékával, ami idén is remekel, hiszem második helyen állnak e tekintetben az NFL-ben, noha Unger hiánya bizonyosan sokat jelent majd ebben a párharcban. A másik oldalon az lehet komoly kérdés, hogy a drasztikusan visszaeső Seahawks passrush megjelenik-e a szedett-vedett Panthers támadófal ellenében, mert ha nem, Greg Olsen és Kelvin Benjamin komoly károkat okozhat majd a vendégek védelmében. Különösen Olsen játékára lesz érdemes figyelni, remek szezont fut az ex-chicagói játékos, ráadásul a TE-ek elleni védekezés idén eddig nem nagyon működött a címvédőnél. Kelvin Benjamin és Richard Sherman várható párharca külön csemegéje lehet az összecsapásnak, ilyen fizikális és remek képességekkel megáldott CB-vel még nem találkozott a Panthers újonca rövidke NFL pályafutása során, azonban Newton nyilatkozata szerint nem fogja ignorálni elsőszámú célpontját, csak azért, mert a liga egyik legjobb védőjével kell felvennie a párharcot. A vendégek passzjátéka eddig nem működik túl fényesen, ráadásul Percy Harvin távozásával és Zach Miller sérülésével két olyan célponttal nem számolhat Wilson, akik az idény előtt a tervek szerint komoly részét képezhették a csapat támadójátékának. Így Doug Baldwinnak és Jermaine Kearsenek vagy az újonc Paul Richardsonnak kell villannia, hogy a feltehetően a futójáték megállítására berendezkedő Panthers védelmet sikerüljön feltörni.

Tavaly ugyanebben a felállásban egy pontszegény mérkőzésen a vendégek diadalmaskodtak (7-12), jelenleg is ők tűnnek esélyesebbnek, azonban meglepő lenne, ha nem születne legalább kétszer annyi pont, mint egy évvel ezelőtt.

Kocsis Gábor (gabokocka)

Cincinnati Bengals - Baltimore Ravens
2014. október 26. 18:00, Paul Brown Stadium, Cincinnati

A szezon első pár meccsén kimagaslóan teljesítő Cincinnati Bengals fogadja hazai pályán a Baltimore Ravens csapatát. Az AFC North csoportrangadója a továbbjutási esélyeseket rendesen megkavarhatja. Jelenleg a Hollók vezetik 5-2-vel a csoportot, ebből az egyik vereségük az ellen az Indianapolis Colts ellen volt, akik múlt héten megalázták a Bengals csapatát. Történetesen 27-0-ra nyertek, a tigriscsíkos csapat képtelen volt bármit felmutatni támadó oldalon, az NFL legjobb támadósora ellen pedig nem volt ellenszere a védelemnek. Ugyanakkor első héten a Bengals sikeresen gyűrte maga alá a Ravens csapatát végletekig kiélezett meccsen.
A Joe Flacco által irányított baltimore-i alakulat jó formában érkezhet a találkozóra, Flacco az utóbbi 2 meccsén 7 touchdownt passzolt, a futójátékuk is végre működik és a védelem is kezd magára találni. A Pernell McPhee - Elvis Dumervil jelezte pass rush duó 11 sacknél jár, Jimmy Smith kezd felnőni az első körös draftcetlijéhez, C.J. Mosley pedig vezeti az újoncokat szerelések tekintetében és DROY címre is esélyes. A Smith-duó talán a legjobb mélységi elkapó kettős, Flacco pedig a hosszú passzok kivitelezésében a liga élén jár. Justin Forsett "feltámadásának" köszönhetően nem csak a passzvédekezésre kell koncentrálnia az ellenfélnek. A kockázatos támadófilozófia vissza is üthet viszont, az elmúlt 3 meccsen 3 interceptiont is dobott az irányító, ami egy kiélezett meccsen döntő tényező lehet. 
Sérülések tekintetében viszonylag jól áll a csapat, két borítékolható hiányzójuk Chris Canty és Owen Daniels. A Tight-End hiányát megérezheti a hollók passzjátéka, idén igazi red-zone célpont volt a veterán, helyén az újonc Crockett Gilmore fog pályára lépni, mivel a másik TE, Dennis Pitta már a szezon elején IR-re került. 
A Ravens támadófalának bal oldalán James Hurst és Eugene Monroe sem nyújt finoman szólva elit teljesítményt, míg a Bengals oldaláról Wallace Gilberry a legeredményesebb passz siettető játékos. Nagyon érdekes párharc lehet ez, ugyanis az első mérkőzésen döntő faktor volt a játékos két villanása a meccs végén.
Nem áll ilyen jól a Bengals csapata viszont. Valószínűsíthető, hogy nem lép pályára A.J. Green, így ismét Mohamed Sanu lesz az első számú célpontja annak az Andy Daltonnak, aki egyelőre nem szolgálta meg a majd' 100 milliós szerződését. Nem ő a legnagyobb bűnbak azonban. A támadófal teljesen felemás teljesítményt nyújt hétről hétre. Whitworth mint vakoldali tackle a liga legjobbja konzisztensen, azonban a többiekről ez nem mondható el. Andre Smith múlt héten botrányos teljesítményt nyújtott, a visszatérő Zeitler még nem vette fel a fonalat, Boling/Pollak nem kiemelkedő falemberek, az újonc Bodine pedig hiába jó statisztikailag (PFF szerint 6. legjobb center idén, az összes rookie OL közül pedig a 2. legjobb teljesítményt nyújtja passzblokkolásban), ha az elkapók nem tudnak elszakadni az őrzőiktől, úgy nem fogják tudni tartani több mp-en keresztül a pass rush-t. A futójáték inkább a nagy játékokra épít, a Gio Bernard-Jeremy Hill kettős előtt nem igazán takarítják az utat. 
Giót múlt héten kétszer is nagyon csúnyán földbe gyalulták, bordaproblémák miatt hagyott ki edzéseket a héten, viszont ő valószínűleg játszani fog. Nagyon kellene a Bengalsnak a földön haladás, hiszen az elkapó sorban Sanu mögött Dane Sanzenbacher slot WR, a főleg visszahordó szerepkörben "tündöklő" Brandon Tate és James Wright (7.körös újonc, karrierje során 26! elkapást jegyez eddig) fogja várni a disznóbőrt. Érkezett még az Oaklandtől kivágott Greg Little, aki múlt héten egy kulcsszituációban elejtett labdával vetette észre magát. A tigh-endek közül Greshamnak kellene felnőni a feladathoz (Eifert visszatérős IR-en van), azonban róla már lemondott talán mindenki, hogy a 2010-es NFL Drafton posztján elsőként választott eléri a benne rejlő potenciált. (Érdekességképpen, később kerültek kiválasztásra: Gronkowski, Jimmy Graham, Pitta, Clay Harbor).
A védelem hatalmas visszaesést produkált tavaly óta, futás ellen tehetetlenek amikor Burfict nincs a pályán. A defense vezére folyamatosan fejsérülésekkel küzd, egyre kockázatosabb a pályára küldeni. Rey Maualuga szintén maródi, ő biztosan kihagyja a találkozót, így a Vincent Rey, Jayson DiManche, Marquis Flowers és a szintén sérüléssel bajlódó Lamur fémjelezte alakulatra vár a feladat, hogy megállítsák a Hollók futóit. 
A speciális egység jó-rossz formája nagyon beleszólhat a meccsbe, Nugentet már kikiabálják a csapatból, egészen botrányos teljesítményt nyújtott az elmúlt hetekben, a Panthers elleni hazai meccsen "az ő lábában maradt a 2 pont a győzelem". Adam Jones visszahordó szerepkörben villogott az elmúlt meccseken, a védelemben is egyre jobban teljesítő veterán vezető szerepére nagyon szükség lesz a pályán és azon kívül is. 
Jelenlegi forma szerint a Baltimore Ravens esélyesebb a győzelemre, viszont a Bengals hazai pályán rettentően jól szerepel. A meccs győztese nagyon nagy lépést tesz a rájátszás felé egy egyre jobban kiegyensúlyozott csoportból.

Benkő Márió (MarioAna) 

Jacksonville Jaguars - Miami Dolphins
2014. október 26. 18:00, EverBank Field, Jacksonville

Az előző forduló két meglepő győztese izgalmasnak ígérkező összecsapása ez, ahová mindkét csapat pozitív előérzettel érkezik.
A Jaguárok első sikerüket aratták múlt héten, amikor a Clevelandet meggyőző játékkal múlták felül. Mindezt annak ellenére, hogy Blake Bortles nem nyújtott kiemelkedőt, sőt, elég sokszor hibázott. Az újonc irányító fejlődése így is töretlennek mondható, és az Allen Robinson-Cecil Shorts kettős is egyre inkább tudja őt segíteni. Mindehhez jön a támadófal katasztrofálisból átlag alattivá fejlődése Luke Bowanko beállítása óta, és kész is egy NFL-szintű passzjáték. Ezt nem lesz könnyű továbbfejleszteni a Dolphins kiváló passzvédelme ellen, amelyet tovább erősíthet az eltiltásából visszatérő Dion Jordan is. Éppen ezért futni is kellene a hazaiaknak, ami múlt héten elég jól ment, méghozzá nem más, mint a korábbi kiváló egyetemi irányító, Denard Robinson vezetésével. Robinson ezzel többé-kevésbé kivívta magának a kezdő pozíciót, de azért egy átképzett játékostól nem lehet elvárni, hogy kétszer egymás után remekeljen, így jól jöhet Toby Gerhart felépülése. Gerhart idén csak szenvedett a fal mögött, de talán most Robinsonnal ütős párost alkothatnak. Jacksonville-ben legalábbis ez lenne a cél.
A Dolphins lenyűgöző sikert aratott a Chicago ellen múlt héten. Nem is a győzelem ténye volt lenyűgöző (a Bears azért nem verhetetlen ellenfél), hanem sokkal inkább Ryan Tannehill karrierjének legjobb meccse. A harmadéves irányító magabiztosan vezette a támadókat, fantasztikus átadásokat kivitelezve, szinte hiba nélkül játszva (első tizennégy passzában nem volt rontás például). Egyértelműen az ő érdeme volt a könnyed előrehaladás, nem társaié, akiket kihagyhatatlan helyzetekbe hozott. Mindemellett a futás egész évben viszonylag jól működik Miamiban, főleg, mivel a fal szép utakat nyit Lamar Millerék előtt. Ez a jó támadógépezet nem valószínű, hogy pont Jacksonville-ben ne működne jól. Mindezt mondjuk annak ellenére, hogy a Jaguars védelme múlt héten egészen kimagaslót nyújtott, labdaszerzésekkel fűszerezte meg egyébként stabil védekezését. Nem valószínű viszont, hogy ez egy reális megmutatkozás lett volna, de még ha így is lenne, sérülések miatt ez már nem ugyanaz az egység: Paul Posluszny a védők igazi vezéreként esett ki az egész szezonra, Andre Branch hetekig nem játszhat, pedig fontos eleme a védőfalnak, és Alan Ball cornerback sem léphet pályára, ráadásul párja, Dwayne Gratz sem teljesen egészséges.
Mindezek alapján nehéz lenne elképzelni, hogy a Miami ne rendezzen pontfesztivált. Azt még nehezebb, hogy ezt az ütemet tartsák a házigazdák. Az esélyek ebből tehát egyértelműek. De hozzá kell tenni, hogy a Jacksonville tisztán láthatóan felszálló ágban van, a Cleveland elleni győzelem előtt is két biztató produktumot láthattunk tőlük. A Delfinek viszont a liga egyik legkevésbé kiegyensúlyozott csapata, többször mutattak már kiváló teljesítményt, de aztán hatalmas blamák következtek. Két egymást követő héten még nem sikerült nyerniük, ez a sorozat valamelyest javíthatja tehát a hazaiak sanszát.

Rajnai Gergely (Rajna)

Kansas City Chiefs - St.Louis Rams
2014.10.26. 18:00, Arrowhead stadium, Missouri

A missouri derbin két önbizalommal feltöltött csapat találkozik, hiszen a Seattle és a San Diego képében két olyan rivális csapatot sikerül múlt héten legyőzniük, amely egyértelműen esélyesebbnek számított akkor. Ma a Kansas City az esélyes, egyrészt a hazai pálya miatt, másrészt a 3-3-as mérlegük is előkelőbb, mint a Rams 2-4-e.
A kezdeti botladozás után magukra találtak a főnökök, és az elmúlt 4 hétben maximum 22 pontot kaptak. Hasonló számra lehet ma is számítani, a Rams minden trükköt be kellett, hogy vessen, hogy a Seahawks ellen eredményes legyen. A kevés pontos meccset az is generálhatja, hogy a Chiefs ritkán veszít labdát, az előző 3 hétben 1 turnover a mérlegük, márpedig a Rams-nek ezekre is szüksége lenne, de igazi pass rush nélkül nem lesz egyszerű.
Persze a Chiefs előző sikerénél figyelembe kell venni, hogy bye week után volt idejük bőven felkészülni, ugyanakkor a mai Rams, majd a jövő heti Jets meccs kötelező győzelemnek tűnik, ha vissza akarnak kerülni a playoff mezőnybe, és ez adhat extra magabiztosságot. Ráadásul igen jól megy nekik a St.Louis ellen, ötöt nyertek egymás után, 19 pont körüli átlagkülönbséggel, igaz már a legutóbbi, 2010-es meccsről is alig van hírmondójuk, de a közönség megszokta, hogy a Rams ellen nyerni kell.
Russell Wilson 300+100-as performansza nem tett jót a St.Louis védelmének hírnevének, Alex Smith-től hasonlóra azért nem kell számítani, de az egység sebezhetőségét jól mutatja. A yardok versenyét 272-463-ra elveszítő kosoktól támadásban is több kell majd, ha bizonyítani akarják, hogy nem kifutott eredmény volt a bajnokverés. Eleve nagy kérdés, hogy Jeff Fisher akar-e ezen a héten is valami váratlant húzni, amikor bizonyára kiemelt éberséget vár el a fiaitól Andy Reid a témakörben.
Örömteli volt, hogy Tre Mason elkezdte NFL karrierjét és 85 yardos meccse, valamint touchdownja után ma is ő lehet a vezető futó a vendégeknél. A másik oldalon nem kérdés ez a szereposztás, Jamaal Charles már Priest Holmes-t is leelőzte és 6113 yarddal a klubtörténet első helyén van futott yardokban. A liga 28. futás elleni védelme alaposan fel kell, hogy szívja magát Charles ellen.
St.Louis-ban egyelőre senki játékát sem zárták ki, viszont Janoris Jenkins és Trumaine Johnson térde sem tökéletes, ami még a sokrétűnek nem mondható Chiefs elkapósor ellen is rossz előjel. Kansas City-ben Donnie Avery és Chris Owens pihen, de Eric Berry és Junior Hemingway pályára lépése sem biztos.
A meccs fő irányvonalai, hogy a sok sérült miatt a Charles-Bowe-Kelce vonal elég lesz-e támadásban a Chiefs-nek, és, hogy tud-e a Rams végre nyomást gyakorolni, a labda másik oldalán pedig, hogy a pass rush-sal kimondottan jól álló KC bele tudja-e rossz döntésekbe kergetni a rutintalan Austin Davis-t. Ha Davis kiállja a próbát Houston, Hali és Poe ellen, akkor még egy komoly lépést tesz az év végi nagy zseton felé.

Herczeg Ádám (Höri)

New England Patriots – Chicago Bears 
2014. október 26. 18:00, Gillette Stadium, Foxborough (tv: C8, 20:00)

A New England 4 meccsesre szeretné növelni győzelmi szériáját, míg a Chicago el akarja kerülni, hogy a szünetre negatív mérleggel kelljen mennie. 
A Patriots a múlt héten megszenvedett a rivális Jets ellen, aminek a fő oka az volt, hogy a védelem egészen a meccs végéig kritikán aluli teljesítményt nyújtott, az egyetlen pozitívumuknak talán a jó vörös zónán belüli védekezést lehetne megemlíteni, de azt is inkább a Jets támadósor számlájára lehet írni. Ezért is érkezett a héten csere útján a külső linebacker Akeem Ayers a Tennessee-től és emelett még leigazolták a defensive tackle Alan Branch-t is. Azonban a védelmet újabb nagy érvágás érte, hiszen Chandler Jones csípősérülés miatt nem lesz bevethető és a legfrissebb hírek szerint lehet, hogy az egész szezont ki kell majd hagynia. Így hát kemény feladat elé néznek Devin McCourty-ék, hisz a szedett-vedett védelemnek papíron a liga egyik legjobb támadósorát kéne megállítani. Viszont jelenleg csak papíron, hiszen Matt Fortén kívül, sem Cutler, sem a két sztárelkapó Marshall és Jeffery nem hozza a tőle várt szintet, ami a Dolphins ellen olyan szintű belső feszültséghez vezetett, hogy Marshall a múlt héten az öltözőben a hírek szerint többek között Cutlerrel is elkezdett ordítozni. Tehát nem fenékig a tejfel az élet most a medvéknél, amit még tetéznek a védelem főleg a linebacker sort érintő sérülései is. New Englandben a támadósorra idén se lehet nagyon panasz, a kezdeti nehézségek után beindult a gépezet és bár Stevan Ridley sérülésével a futójáték kissé megtorpanni látszik, a támadófal végre összeállt a Jets ellen, ami nagy segítség lehet majd Brady számára a Jared Allen vezette Bears védőfal ellen. 
A meccs fő kérdése az lesz, hogy sikerül-e összekapnia magát a Bears támadósornak, vagy megint Fortének kell majd a hátán vinni a csapatot és hogy az említett futót mennyire tudja majd feltartóztatni a múlt héten több mint 200 futott yardot engedő Patriots védelem.

New York Jets - Buffalo Bills 
2014. október 26. 18:00, Metlife Stadium, East Rutherford

A Jets a 6 meccses vereségsorozatának szeretne véget vetni, míg a Bills a Patriots-sal igyekszik lépést tartani.
A múlt héten a média a Percy Harvin cserével volt tele, hiszen szinte bagóért sikerült megszereznie a Jets-nek a nagyszerű képességekkel rendelkező, ámde igencsak problémás elkapót. A mostani meccsen még a szerepe nem valószínű, hogy nagy mértékű lesz, hiszen még csak egy hete ismerkedik a playbookkal és Marty Morhinweg offensive coordinator támadószisztémájával. A Jets támadósornak tehát Eric Deckerben és a héten új szerződést kapó Jeremy Kerleyben kell majd újfent bíznia, hiszen hiába ligaelit a Jets futójáték, az ellenfél futás védekezése majdnem ugyanannyira jó, ha nem jobb. A Bills futók terén jelenleg nem áll valami jól, hiszen mindkét kezdő játékosuk, Fred Jackson és C.J. Spiller is lesérült, mindketten kihagyják majd a mostani találkozót. Így Anthony Dixonra és Bryce Brownra hárul majd nagy eséllyel a feladat, hogy utat törjenek a kőkemény Jets védőfalon. Látszik, hogy a két csapat nagyon hasonló felépítésű, szinte ugyanazok az erősségeik és a gyengeségeik is. Védőoldalon mindkét csapat védőfala az erősebb és mindketten sebezhetők a passz ellen. Támadóoldalon mindkét csapat fő erőssége a futójáték és mind a Jets és mind a Bills irányítógondokkal küzd. Megannyi párhuzam húzható még a két csapat között, így tehát valószínűleg nagyon szoros meccset láthatunk majd a Metlife-ban. Két éve egyébként mindig a hazai csapat nyeri a két rivális egymás elleni meccsét, úgyhogy most e tekintetben a Jets az esélyeses. A meccs mindkét oldalon azonban az irányító kezében lesz, amelyikük jobban teljesít és kevesebbszer adja el a labdát, annak a csapata fog nyerni. Ebben viszont Ortoné az előny, a veterán irányító egy kicsivel kevésbé hajlamos a labda eladására, mint a másodéves Geno Smith, ráadásul a Jets védelem eddig nem jeleskedik labdaszerzések terén. Az elkapógárdak Harvin érkezésével nagyjából egy szinten vannak, így támadóoldalon tényleg az irányítók közti különbség lehet majd a döntő faktor a meccs eldöntésében.
A mérkőzés igazi védelmi csemegének ígérkezik, egy végletekig kiélezett párharcnak, amelyből a több hibát kikényszerítő oldal kerülhet majd ki győztesen.

2014. október 26. 18:00 Raymond James Stadium, Tampa, Florida

Fájó kijelenteni egy csapatról, hogy a hetedik játékhét után már elszálltak a reményei a szezonnal kapcsolatban, azonban ezúttal erről kell beszélnünk mindkét alakulat esetében. A Vikings idényét alapvetően befolyásolta az Adrian Petersonnal kapcsolatos botrány és eltiltás, a Bucs pedig az irányítókérdés és egyéb kardinális problémák miatt villámgyorsan letehetett minden rájátszással kapcsolatos álmáról.
Fentiek tökérben megállapítható, hogy a fényesebb jövő érdekében lehet kísérletezni, keresni azokat a kirakós darabokat, amelyre a következő idényben leht majd építeni, szerves részei lehetnek majd egy már merészebb célokkal rendelkező csapatnak. A vendégek részéről ez a jövőkeresés egyértelműen Teddy Bridgewaterrel kezdődik, aki Matt Cassel sérülése miatt most már feltehetően végigjátssza a szezont és rengeteg tapasztalatot szerezhet, amennyiben a támadófala is úgy gondolja és nem azt veszik célba, hogy az ellenfél védőfala a fiatal irányító strapabíró képességét tesztelje, mint történt például a Detroit ellen. Persze a Bucs védőfala nem vetekszik a Lionséval, még akkor sem, ha nincs egy napja sem, hogy Gerald McCoy új szerződésével az NFL történek legjobban fizetett DT-jévé avanzsált. Azonban rajta kívül a többiek nem igazán tudnak konstans jó teljesítményt nyújtani, az idei offseasonban hatalmas összegért szerződtetett Michael Johnson például igencsak alulteljesít.
A Vikings futójátékát Adrian Peterson távollétében Matt Asiata és Jerick McKinnon duója próbálja feléleszteni, több-kevesebb sikerrel. Egéyrtelmű, hogy az újonc McKinnon az, akiben több fantázia van, egy-két alkalommal már meg is tudta mutatni, hogy mire lehet képes, azonban jó formáját stabilan még nem tudta hozni, neki is idén kéne bizonyítania, hogy hosszútávon is lehet vele komoly szerepkörben számolni. Persze arra senki sem számít, hogy AP pótlására egyedül alkalmas lesz, de megkönnyítené a vezetőség dolgát, hogy folyamatos jó teljesítménnyel tudná meghálálni a sorsnak a lehetőséget, amit az élet biztosított neki.
A hazaiak támadóinál elsősorban az idei elsőéves elkapó, Mike Evans az, akinek bizonyítanyi kéne, hogy megérte a magas draftcetlit, pláne, hogy Vincent Jackson elcseréléséről is pletykáltak az utóbbi időszakban (hogy ennek mennyi a valóságalapja, nem tudhatjuk, de nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél), tehát vele mindenképp első számú elkapóként számolnak Lovie Smithék hosszútávon, noha az eddigi teljesítményével erre nem mindenképpen szolgált rá. Irányítóposzton Mike Glennon egyértelműen jobb teljesítményt nyújt, mint a sérülésekkel is küszködő Josh McCown, azonban sok pénzt nem tennék rá, hogy hosszútávon is vele számolnak a Tampa vezetői, mint a franchise irányítója.
Nehéz jóslatokba bocsátkozni két ilyen csapat találkozóján. A hazai pálya a Bucs mellett szól, azonban a Vikings eleddig jobb csapat benyomását keltette, persze akkora különbség nincs a két gárda között, hogy ezt a különbséget egy jó gameplannel egy újonc irányító ellen ne lehessen áthidalni.

Tennessee Titans - Houston Texans
2014. október 26. 18:00, LP Field, Nashville

AFC South rangadókra nem irányul túl sok figyelem mostanában, elvégre nem tartoznak a liga legerősebb csapatai közé a résztvevők. Talán ez az összecsapás kivétel lehet, hiszen mindkét gárda érdekes lehet: a Texans keményen küzd a rájátszásért, a Titansnél pedig új korszak indul.
A Tennessee számára többé-kevésbé véget ért a szezon érdemi része a Washingtonban elszenvedett vereséggel. A keret jelenleg nem alkalmas a rájátszásra, és ezt a mérleg is hűen tükrözi. Ennek megfelelően Ken Whisenhunt vezetőedző bátor tettre szánta el magát: az örökké a kórház és a futballpálya között ingázó Jake Locker és az átlagos csere szintjén játszó Charlie Whisenhunt helyett a zűrös hátterű, sérülékeny, tapasztalatlan, ámde igen tehetséges újoncot, Zach Mettenbergert dobja be a mélyvízbe. Mettenberger magas, erős karja van és kiválóan illik Whisenhunt elképzeléseibe, ezért is draftolta az új mester tavasszal. Mentálisan viszont feltehetően még nem áll készen az NFL ritmusára. Mindenesetre átlagosnál jobb nevű támadófala és elkapósora van, ez kiindulásnak nem rossz. Meg fogja azonban nehezíteni a dolgát a JJ Watt-vezette vendégvédelem, amelyben minden bizonnyal deübálhat a hatalmas reménység Jadeveon Clowney. Ha Wattéket kordában tudja tartani a Titánok támadófala, akkor lehet esélye Mettenbergernek megmutatnia, hogy mit is tud. Tovább segítheti az újonc irányítót Johnathan Joseph és Brian Cushing sérülése, bár várhatóan mindketten játszani fognak. Bár Whisenhunt szeret a passzjátékra építeni, ifjú tanítványának segítésére erős futójátékot is ki kell alakítania, ami Shonn Greene kisebb sérülése miatt nem lesz egyszerű. Bishop Sankey lesz a főszereplő a földi támadásoknak; az újonc nem igazán vette még fel a profik ritmusát, de hétről hétre magabiztosabbnak tűnik.
A túloldalon az a Ryan Fitzpatrick irányít, aki tavaly még Locker mögött volt a Titánok quarterbackje. Valamivel több sikerrel dolgozik Houstonban, mint tette azt tavaly, de továbbra sem képes extrára, ráadásul nagyon sok labdavesztést okoz. A labda elvesztése egyébként is sok gondot okoz mostanában a Texans számára, ha csak átlagos szinten tudnának vigyázni a játékszerre, jóval jobban állnának. Így viszont nagyon igyekezniük kell, ha a rájátszásba szeretnének kerülni Bill O’Brien tanítványai, és a Tennessee ellen illene győzniük. A passzjátéknak működnie kéne, hiszen Ray Horton védelme nem igen működik, legfeljebb Jurrell Casey nyomása nehezítette meg az ellen felek irányítóinak életét. De talán még jobb esélye van Arian Fosternek egy jó meccsre, hiszen az igazán jó futókkal nem igen tudott mit kezdeni a Titans. 
Érdekes meccs lesz ez, ha másért nem, akkor azért, mert Clowney és Mettenberger személyében két meghatározó újonc mutatkozik be. Tovább fűszerezi a képet, hogy a Texans az egyik legjobb labdaszerző és a labdát egyik leggyakrabban elvesztő csapat, így a fordulatok szinte garantáltak. Mindenképp jobb szórakozásnak ígérkezik, mint amit a két csapat mérlegére pillantva sejthetnénk.

Cleveland Browns - Oakland Raiders
2014. október 26. 21:25, FirstEnergy Stadium, Cleveland

Két olyan franchise találkozik, amelyek 12 éve jutottak be legutóbb a rájátszásba. A Browns múlt héten az addig nyeretlen Jaguars ellen szenvedett vereséget, ebben a fordulóban szintén egy győzelem nélküli csapattal találkoznak. Eddig még nem volt példa arra az NFL-ben, hogy egy gárda két egymást követő héten kikapjon nyeretlen csapatoktól a 6. fordulót követően. Brian Hoyer, a barnák irányítója múlt héten annyira rosszul játszott, hogy Mike Pettine bevallotta a meccs után, hogy fontolgatták azt, hogy berakják Johnny Manzielt. Nem működött a special teams és a futójáték sem, 2,2 yard/carry-re volt képes a három RB, így tehát nem volt sikere a play action passzoknak sem, ebben pedig nagy szerepe volt annak, hogy a center, Alex Mack IR-re került, helyére John Greco kényszerült a jobboldal guard posztról, az RG pedig anno még a Raiders által draftolt Paul McQuistan volt. A korábban effektív clevelandi támadófal teljesítménye nem meglepően visszaesett, az eddig remek Greco új posztján gyengén játszott, míg McQuistan a tőle elvárható nem túl acélos teljesítményre volt képes. Most vasárnap Nick McDonald lehet a barnák kezdő centere, akinek karrierje során két meccs tapasztalata van ezen a poszton, és Greco mehet vissza RG-nek. Bár ez nem hangzik túl jól, a Raiders futás elleni védelme is hagy némi kívánnivalót maga után, a leggyengébb láncszem Miles Burris, a kényszerből kezdő MLB, akinek nincsenek meg a megfelelő ösztönei és fizikai képességei erre a posztra. Rövid időn belül két safety került IR-re a vendégeknél, Tyvon Branch, majd Usama Young, így Brandian Ross kezd majd, aki tavaly az egyik legrosszabb safety volt a ligában, emellett sérültlistán kötött ki az idén igazolt LaMarr Woodley is, hivatalosan bicepszszakadás miatt, de a rossz nyelvek szerint a szívével volt a fő probléma. Woodley helyett C.J. Wilson és a Seahawkstól kivágott Benson Mayowa kaphat játékidőt. Jó esély van tehát arra, hogy a barnák támadóegysége nem lesz olyan impotens, mint a Jaguars ellen, a Raidersnél ugyanis nincs senki olyan a védőfalban, aki belülről tudna nyomást generálni, mint Sen'Derrick Marks a jaguároknál, aki a múlt héten szívatta McQuistant. A leginkább pass rush-képes védő az újonc Khalil Mack, őt azonban gyakran duplázzák, a DL tagjai pedig nem tudják megnyerni az 1v1 párharcaikat. Mack sacket még nem regisztrált, a QB-k ugyanis belső pass rush hiányában fel tudnak lépni a zsebben. Pozitívum az, hogy Justin Tuck visszatérhet a védőfalba, aki talán nem nyújtja azt a teljesítményt, amit egyesek vártak tőle szezon előtt, de mindenképpen hasznos játékos továbbra is. A kezdő NT immáron az idén 4. körben választott Justin "Jelly" Ellis, aki ígéretesen fejlődik hétről hétre, ő és Tuck próbál meg gondot okozni Grecónak és McDonaldnak, míg Mack párharca szintén kulcsfontosságú lesz Joe Thomasszal. Ellisszel együtt négy idei Raiders-újonc kezdő, és jelentős játékidőt kap a 7. körös CB/PR, T.J. Carrie is. A tavaly első körben draftolt cornerback, D.J. Hayden lekerült a PUP-ról, és pályára lép Clevelandben, kérdés, hogy a sok kihagyás után mennyire rozsdás, mennyire lesznek limitálva a snapszámai. A Browns futás elleni védelme utolsó előtti a ligában engedélyezett YPC-t illetően, míg a Raiders futójátéka ligautolsó 69,3-as yardátlaggal meccsenként. Továbbra sem játszik a 335 fontos Phil Taylor, visszatér viszont Ahtyba Rubin és Billy Winn a clevelandi védőfalba. A Raiders támadófala gyengén blokkol futáshoz, eddig csak a Chargers ellen tudták beindítani a futójátékot, szerepe van ebben a két guardnak, Austin Howard és Gabe Jackson teljesítménye kevés ide, bár Jackson legalább passzblokkolásban hasznos. Darren McFadden még nem sérült meg, sőt, jó formában van, ha végre tudnának neki lyukakat nyitni, lenne keresnivalója az oaklandi gárdának. Ez segítene Derek Carrnak is, aki 4 TD-t passzolt a Chargers ellen működő futójáték mellett. A rookie QB elkapói nem nagyon tudnak elszakadni, emellett még gyakran el is ejtik a labdát, a TE-k pedig nem tényezők a passzjátékban. A legmegbízhatóbb oaklandi WR eddig James Jones, aki vasárnap Joe Hadennel találja magát szembe. A legnagyobb játékra az inkonzisztens páros, Andre Holmes és Brice Butler képes, ők Buster Skrine-nal és az újonc Justin Gilberttel (esetleg K'Waun Williamsszel) csatáznak majd, ezeket a cornerbacket meg lehet égetni, Hadent azonban már nem gyötri a csípősérülése, ki is vette a játékból múlt héten Cecil Shortsot. A Browns védelme passz ellen jobb, átlag 83,1-es passer ratinget engedélyeznek az ellenfél irányítóinak, így ezzel együtt ők az esélyesebbek. Ha a Raiders nem nyer ezen a héten, komoly esélyük nyílik a 0-16-ra.

Pittsburgh Steelers – Indianapolis Colts
2014.október.26. 21:25, Heinz Field, Pittsburgh, Pennsylvania

Két a rájátszásba igyekvő csapat találkozik vasárnap Pittsburghben. Az AFC északi csoportjának 3. helyén álló Steelers eddig elég hullámzóan teljesít a bajnokságban, és ha ezt a sormintát folytatják, akkor egy újabb vereség következhet a sorban. Jó hír lehet a csapat szurkolói számára, hogy az idei első körös választott Ryan Shazier felépült sérüléséből, így a hírek szerint ott lehet a védelem tengelyében, nem úgy Ike Taylor. A veterán cornerback még mindig nem egészséges, ami nem könnyíti meg az acélvárosiak dolgát a liga legjobb pass offense ellen. Támadó oldalon továbbra is Antonio Brown az elsődleges fegyver, akinek idén minden meccsen volt legalább 5 elkapása, aHouston Texans ellen pedig egy touchdown passzt is jegyzett. Mivel a Colts védelme mind passz, mind pedig futás ellen a liga elejéhez tartozik, ezért nem számíthat könnyű estére a Big Ben vezette támadósor.
A Colts két vereséggel kezdte a szezont, azóta viszont 5 győzelmet szereztek zsinórban. Andrew Luck nagyszerű formában játszik, 7 meccsből haton 300 yard felett passzolt és minden mérkőzésen adott legalább egy TD passzt. A támadósor 452,9 yardot átlagol meccsenként, ami a legjobb a ligában, ám ha nem sikerül minimalizálni a labdavesztések számát könnyen bajba kerülhetnek. Lesz azonban egy nagy hiányzója ennek a csapategységnek: Reggie Wayne könyök sérülése nem jött rendbe, így ő biztosan az oldalvonal mellé kényszerül. A helyét Hakeem Nicks veheti át, de Coby Fleener és az újonc Donte Moncrief is több labdát kaphat. Visszatérhet azonban Arthur Jones és Darius Butler, így tovább erősödhet az eddig meglepően jól teljesítő védelem.
A mérkőzés esélyese a Colts, ennek ellenére jó meccsre lehet számítani, hiszen a Steelersnek minden győzelemre szüksége van, ha tartani akarja a lépést a csoport ellenfelekkel. Ha a Pittsburgh meg tudja szakítani az eddigi sormintát (egy győzelem, egy vereség) és hosszú driveokat vezetve az oldalvonal mellett tudják tartani a Luck vezette támadósort, minden esélyük meglehet, hogy behúzzák ezt a mérkőzést.

Farkas Ádám (Farky)

New Orleans Saints - Green Bay Packers
2014. október 27. 1:30, Mercedes-Benz Superdome, New Orleans, Louisiana

Nincs nyugta a New Orleansnak az északi csapatoktól. A múlt heti gigantikus leolvadás után egyből jön a csoport másik nagyágyúja. Olyan párosításról beszélünk, amit nem egy helyen láttam a szezon előtt az NFC döntő párosításaként. Eddig nem is a Green Bay-jel van baj mondjuk, a kollektív NFC South szerencsétlenkedés-turnéról az arany-feketék se akartak lemaradni.
Drew Brees-zel valami nem oké idén. Picit olyan, mintha nem lenne kedve játszani, ami nyilván hülyeség, de talán karrierje során most először látni rajta hétről-hétre, hogy hiányzik az a pici plusz, az a folyamatos nyerni akarás, az a küzdőszellem, ami Breest azzá tette, aki. Bíztam benne, hogy a bye rendbe teszi a dolgokat, mert az NFL-nek szüksége van egy jó Breesre, de sajnos nem így történt. Persze sikerült néhány szolid drive-ot összerakni a Ford Fielden, de ezt egy olyan szörnyű negyedik negyeddel koronázta meg, hogy rá sem lehetett ismerni. Borzalmas döntések, érthetetlen time management egy jó pickkel befejezve. Oké, nem volt Jimmy Graham, de amikor igen, akkor is csak terelésként. A Packers ellen elvileg már teljesen bevethető lesz, ami mindenképpen segíteni fogja a támadósor számait, ahogy a picivel kedvezőbb matchup is. Két hete a Dolphins mozgatta a láncokat rendesen, míg a Pantherst teljesen leszedték a pályáról. Érdekes lesz melyik arcát veszi elő a Packers védelme. A Saints közben elvesztette Pierre Thomast, aki legalább annyira futott jól, mint amennyire be tudott segíteni a passzoknál. Travaris Cadet lesz a beugró, aki ugyan megoldotta Thomas feladatkörét, de közel nem olyan effektíven, pass protectionben pedig mínusz egy embernek számít, ami a Packers feljavult védelmével szemben kibírható röhögés nélkül.
A New Orleans 2012-ben az NFL legrosszabb védelmével rendelkezett. 2013-ra top10-es egységet csinált belőlük Rob Ryan. Idén inkább a két évvel ezelőtti önmagukra emlékeztettek, bár a Detroit ellen egész jól tömték a boxot és nem is hagytak sok helyet Joique Bellnek futkározni. Curtis Lofton a szezonja meccsét játszotta, bár a mai Eddie Lacy elleni párharc egy picit bonyolultabbnak néz ki, annak ellenére, hogy a másodéves futó csak egy halvány 4 yardot átlagol futásonként. Természetesen az igazi ellenség itt az Aaron Rodgers-Jordy Nelson bromance lesz. A Saints másodvonala bőven a liga alsó negyedében található, így minden adott egy újabb Rodgers showhoz.
Brees jó szokott lenni, amikor vereségből jönnek a következő hétre és Louisianában nem engedhetik meg, hogy 2-5-re hulljon a csapat. Ezek a srácok az életükért fognak küzdeni, ráadásul a fanatikus new orleansi publikum előtt. A Packers 5-2-vel nagyon jó helyen van, de a Detroit nyomulásával még nem igazán fér bele itt egy vereség. Parádés mérkőzésre számítok, két brutálisan jól összerakott támadósorral, irányítóposzton pedig az NFL krémjével. Megtekintésre erősen ajánlott.

Parrag Zsombor (shawnka)