NFL Öröknaptár - november 9.

 

1969, Washington Redskins – Philadelphia Eagles. A vendégek 28-14-es negyedik negyedbeli hátrányból mentik döntetlenre a Vince Lombardi által edzett Redskins ellen vívott találkozót, és a Philly egyenlítő touchdownja előtt megítélt pass interference okán a derbit követően kiváltképpen keserű íz marad a fővárosiak szájában. Az első félidőben a küzdő felek 7-7 pontot raknak a táblára, mindkét oldalról egy-egy újonc running back, a Sasoktól Leroy Keyes, a Rézbőrűektől pedig Larry Brown rohan be néhány yardról a célterületre. A második felvonásban folytatódik az adok kapok, de a hazai együttes a későbbi Hall of Famer „gunslinger” QB, az 1964-ben éppen az Eagles által a fővárosba cserélt Sonny Jurgensen vezetésével lépéselőnybe kerül. Jurgensen két hatpontos passzal keretezi philadelphiai kollégája, (és ex-Redskins-es) Norm Snead touchdown-átadását, és Lombardiék előnye még kényelmesebbé válik, amikor Snead egy Gary Ballmannak szánt labdáját, a Washington veterán középső linebackere, Sam Huff kaparintja meg és 18 yardos vágtával touchdownra cipeli vissza. A két TD-nyi hátrányba került Sasok azonban nem esnek kétségbe, egy 11 játékból felépített, 89 yardos támadósorozat végén Tom Woodeschick 1 yardos futása felezi a különbséget, majd Jerry Williams tanítványai újfent kiváló lehetőséghez jutnak, amint Larry Brown saját térfelén elkövetett fumble-lal visszaadja nekik a kezdeményezés jogát. Sam Huff és társai ekkor lehúzzák a redőnyt, sőt Sam Baker 28 yardról a mezőnygólt is kihagyja, de a vendégek sanszai még nem szállnak el végleg, hiszen védelmük az utolsó percekben puntra tudja kényszeríteni a Rézbőrűeket. Már az utolsó minutumban járunk, amikor félpályáról és 4. és 25-nél a vendégek karmestere, Norm Snead hosszú passzt ereszt meg a gólvonalig nyargaló Ben Hawkins felé, aki azonban Mike Bass kemény védekezése miatt képtelen megszelídíteni a labdát. A hazaiak bosszúságára a játékvezetők szabálytalannak ítélik Bass megmozdulását, így az Eagles támadói az 1 yardos vonalról folytathatják a drive-ot és Snead elsőre be is oson a disznóbőrrel az ellenfél végzónájába. A végeredmény 28-28-as döntetlen.

Tudtad-e, hogy… Vince Lombardi filmfelvételek megtekintése során szúrta ki, hogy újonc futója, Larry Brown rendre kissé késve reagál a snapcountokra, és a szakvezető által elrendelt orvosi vizsgálat kiderítette, hogy a játékos szinte teljesen süket egyik fülére. Lombardi az NFL vezetésének engedélyével hallókészüléket szereltetett játékosa sisakjába és Brown onnantól olyan kiválóan teljesített, hogy zsinórban négy éven keresztül választották be a Pro Bowl keretbe.

1980, New York Jets – Buffalo Bills. A csoportelsőségre hajtó Bölények a házigazdák fumble-jait kihasználva korán 17-0-ás előnyt vívnak ki, a rangadó fináléjában azonban csak egy parádés touchdown-elkapás óvja meg őket attól, hogy hosszabbításra kényszerüljenek a lényegesen kisebb játékerőt képviselő zöld-fehérek ellen. A vendég gárda 17 play-ből álló, majdnem 10 percet felemésztő drive végén jut első pontjaihoz, Joe Ferguson irányító 6 yardos TD-passzt ad az újonc tight endnek, Mark Brammernek. A Jets második játékában aztán Richard Todd elfumblizza a snappelt labdát (a játékszert az ellenfél linebackere, Jim Haslett gyűjti be), s a Buffalo a hiba révén mezőnygólt szerez, a soron következő kickoff-nál pedig a hazai csapat újabb turnovert követ el, s ezt percekkel később Ferguson és Brammer második touchdownt érő összjátékával büntetik Chuck Knox tanítványai. 17-0 a Bills-nek! A második negyedben 10 pontot szerezve zárkózik fel a New York-i együttes, az igazi feltámadás azonban a záró fertályra marad, amikor Todd hat pontot érő átadást oszt ki Derrick Gaffney-nek, négy perccel a vége előtt pedig Scott Dierking TD-futása 24-24-es egálra hozza a találkozó állását. Az utolsó percben a Shea Stadium közönsége már a ráadásra hangol, hiszen kedvenceik saját 20-asuk tájáról jöhetnek first downnal, ám a Jets támadói alig 20 másodpercet képesek lepörgetni az órából és az utolsó fél percre fordulva puntra kényszerülnek. Chuck Ramsey rúgása csapnivaló, a Bills-es Joe Cribbs a Jets 47-eséig cipeli vissza a disznóbőrt, amikor már csupán 19 szekundum díszeleg a stadion eredményjelzőjén. Ekkor a vendégek irányítója, Joe Ferguson előbb Brammernek passzol 16 yardot érően, majd –gyakorlatilag a rendes játékidő utolsó játékában – az oldalvonal mentén őrzőjét lehagyó és a végzónáig nyargaló Frank Lewis-nak győztes touchdown-passzt kézbesít. A Buffalo 31-24-es győzelmével fél meccsre közelíti meg a divízió élén tanyázó Patriots-ot.

Tudtad-e, hogy… a New York Jets csak a találkozó első félidejében három fumble-t veszített el, egyel többet, mint megelőző kilenc meccsén összesen.

(A sorsdöntő touchdown a videón 1:38-tól tekinthető meg.)

1980, Baltimore Colts – Cleveland Browns. A rendre utolsó percekig izgalmas csatákat vívó és ezért Cardiac Kids-nek címkézett Cleveland Browns ezúttal a fináléban nem a felzárkózásért, hanem előnye megtartásáért küzd, s végül sovány 1 pontos győzelemmel távozik a playoffra ácsingózó Csikók otthonából. A Browns karmestere, Brian Sipe szinte tökéletes produkciót nyújt, az első félidőben 17 passzkísérletéből 15-öt pontosan kézbesít, s a meccsen két touchdown-átadást könyvelhet el. A vendégek futójátéka is pazarul eredményes, Mike Pruitt 100 fölé jut, Charles White pedig kétszer veszi be a Baltimore célterületét 5 yardos futásokkal, így nem csoda, hogy Sam Rutigliano tanítványai a negyedik negyedre látszólag megnyugtató, 28-13-as vezetést kovácsolnak. Az utolsó 5 percben azonban a hazai Csikók megvadulnak, egy rövid clevelandi puntot követően három és fél perc alatt touchdownig masíroznak, Bert Jones a délután folyamán másodszor találja meg a gólvonal mögött Reese McCallt, s a Browns előnye 8 pontosra apad. A Colts onside kickje nem sikerül, ám szerencséjükre a clevelandi Pruitt fumble-t követ el saját 40-esénél és 20 másodperccel a lefújás előtt Jones újabb hat pontot érő átadással alakítja 28-27-re az eredményt. A pontszerzést követően a hazaiak természetesen megint onside-dal próbálkoznak, de ezúttal sem tudják megkaparintani a disznóbőrt, így a Browns – ha nagy nehézségek árán is -, de behúzza a kötelezőnek tartott győzelmet. Az igazsághoz tartozik, hogy az egyetlen pontos különbség végeredményben a Colts magyar származású kickere, Steve Mike-Mayer számlájára írható, aki a csapat első TD-ja után kihagyja az extra pontot, az első félidő végén pedig 39 yardról trafál mellé.

Tudtad-e, hogy… Bert Jones-t, a Colts irányítóját a derbin 5-ször sackelik, de két héttel korábban a Cardinals védői még többször, szám szerint 12 alkalommal viszik a földre. A 12 sack holtversenyben ma is ligarekord, ennél többször soha nem zsákoltak be irányítót 60 játékperc alatt.

(A mérkőzés első clevelandi touchdown drive-ja. A Youtube-on a többi TD-t eredményező Browns-akicó is megtekinthető.) 

1975, Philadelphia Eagles – St. Louis Cardinals. A legendás Don Coryell trenírozta Kardinálispintyekre az előző évben - végletekig kiélezett finiseik miatt – a Cardiac Cards becenevet aggatták, de Jim Hart és társai 1975-ben sem maradnak adósak az izgalmakkal és első nyolc meccsükből öt alkalommal az utolsó percig bizonytalan a győztes kiléte. Nincs ez másként az Eagles elleni csoportrangadón sem, ahol a Cardinals 23-7-es hátrányból feltápászkodva Jim Bakken utolsó másodperces mezőnygólja révén vívja ki 24-23-as arányú végső győzelmét. A harmadik negyed derekáig a zöld-fehérek dominálnak, Roman Gabriel két touchdown-passzt kézbesít, a Sasok (egykori Bundesliga-kapus) rúgójátékosa, Horst Muhlmann pedig három lövést helyez a kapuvasak közé. A hazai támadók újra a Cards célterülete felé menetelnek, amikor a vendégek leendő Hall of Famer cornerbackje, Roger Wehri a saját gólvonala mögött végrehajtott interceptionnel kisiklatja az akciót, sőt a bravúrral csapattársainak is lendületet ad. A Cardiac Cards támadóalakulata (az irányító után stílszerűen „Hart Attack”-nak becézett egység) a Dan Dierdorf-Conrad Dobler-Tom Banks-féle veretes O-line mögött feljavuló passzjáték mellett az egymást remekül kiegészítő futópáros, Terry Metcalf és Jim Otis megmozdulásaival a találkozó végjátékában feltartóztathatatlannak bizonyul. Előbb Metcalf, majd Hart szerez futott touchdownt, és kevesebb, mint 10 perccel a vége előtt két pontosra faragják a házigazda Eagles előnyét. Az utolsó percekben Coryell fiai aztán saját 21 yardos vonaluktól a vetélytárs 16-osáig menetelnek és a szezon során eladdig csak egyszer hibázó Bakken 30 yardról belövi a St. Louis győzelmét jelentő mezőnygólt.

Tudtad-e, hogy… amíg 1975-ben a Cardinals lélegzetelállító hajráival a Keleti Csoport élére verekedte magát, addig az Eagles nyolc meccs után csupán egy sikerrel szerénykedett és háromszor kapott ki az utolsó pillanatokban értékesített hárompontossal.

(

A mérkőzés rövid összefoglalója 5:40-től tekinthető meg.) 

1975, Los Angeles Rams – San Francisco 49ers. 2-5-ös mérlegükkel az utolsó szalmaszálba kapaszkodó Negyvenkilencesek két év óta először kezdő csereirányítójuk és újonc placekickerük erőfeszítéseinek hála 24-23-as bravúrgyőzelemmel távoznak az NFC Nyugati Csoportját uraló Kosok otthonából. A vendégek védelme ugyan megfékezi a konferencia legeredményesebb futójának számító Lawrence McCutcheont, ám az első negyedben James Harris passzai révén olajozottan működő szerkezetként halad előre a Rams támadógépezete és John Cappelletti 25 yardos és Jim Bertelsen 1 yardos futásával 14-0-ás előnyre tesznek szert. A szünetet követően az első félidőben haloványan teljesítő (a megelőző 8 idényben csak 20-szor, 1975-ben pedig első ízben kezdő) San Francisco-i csereirányító, Steve Spurrier végre magára talál és Gene A. Washingtonnak, majd Delvin Williams-nek eljuttatott touchdown-passzaival kiegyenlíti állást, sőt a negyedik negyedben Tom Dempsey a Rams-nek három pontos előnyt adó mezőnygóljára 68 yardos hat pontot érő átadással kontrázik, melynek célpontja újfent a villámléptű Washington. Chuck Knox váratlanul 21-17-es hátrányba került tanítványai nem adják fel a küzdelmet és egy szisztematikusan felépített, 80 yardos drive végén Bertelsen második 1 yardos megmozdulásával visszaveszik a vezetést. Az impresszív támadósorozat két szépséghibája, hogy utána a 49ers-nek még másfél perce marad a válaszra, illetve Tom Dempsey kihagyja az extra pontot, s így a vendégek egy sikeres hárompontossal újra magukhoz ragadhatják az előnyt. Pontosan ez történik! Spurrier három jó passzal hozza helyzetbe az első éves rúgót, Steve Mike-Mayert és a magyar származású játékos 38 másodperccel a lefújás előtt a kígyótérről, 54 yard távolságból is értékesíti a San Francisco győzelmét jelentő mezőnygól-kísérletet. A bravúros találat dacára a maradék fél percben marad sansza a Rams-nek a fordításra, de James Harris hosszú passzát, mely a Niners 23-asáig vihetné a hazaiak végső rohamát egy bosszantó holding büntetés annulálja.

Tudtad-e, hogy… Steve Mike-Mayer 6 évet húzott le az NFL-ben és ez az 54 yardos mezőnygól maradt személyes profi rekordja. Az egyetemen szintén egy 54 yardos találat volt a legjobbja, amit Maryland juniorjaként ért el a Villanova elleni mérkőzésen.

1980, Seattle Seahawks – Kansas City Chiefs. Noha a vendégek védői öt picket szednek Jim Zorntól, a Seahawks játékmesteréről, mégsem győznek könnyen a seattle-i Kingdome-ban. Egy utolsó percben szerzett touchdown mellett a végén még egy 60 yardról mellétrafált mezőnygól is szükségeltetik a Főnökök 1 pontos diadalához. A pontgyártást Nick Lowery hárompontosával Marv Levy fiai kezdik, ám a második negyedben a hazaiak erre 17 egységgel replikáznak, s ebből 14 turnovert követően kerül a táblára. Ted McKnight fumbliját követően Larry Brinson futja meg 22 yardról az első seattle-i touchdownt, majd a Chiefs irányítója, Steve Fuller dob interceptiont, melyre Zorn az eredményt 17-3-ra alakító touchdown-passzal válaszol. A második félidőben azonban a Seahawks irányítója jobbára csak bakokat lő, négyszer csípik el pontatlan passzait, és kapitális hibáinak sorában elsőként mindjárt a harmadik negyed legelején eladja a labdát. Fuller nyomban kioszt egy 12 yardos touchdownt érő átadást, amivel visszaadja a Főnökök reményeit. Két seattle-i mezőnygól után Fuller második TD-passzával a záró játékrész elején 23-17-re zárkóznak a vendégek, sőt mikor alig 1 perc múltán a Chiefs szemfüles linebackere, Frank Manumaleuna a Zorn által játékostársán túldobott disznóbőrt 22 yardról touchdownra hordja vissza, a vezetést is megkaparintják. 24-23 a Chiefs-nek! A Seahawks látszólag nem tud feltápászkodni a sokkoló csapásokból, de szerencséjükre a vendégek centere, Bob Grupp elront egy snapet, saját 20-asán belül eladja a játékszert és 4 perccel a vége előtt a hazaiak Jim Jodat 2 yardos touchdown-futásával ki is aknázzák az ölükbe pottyant lehetőséget. 30-24 a Seahawks-nak! A meccsmentő drive-ot a Chiefs-es Steve Fullernek egy holding büntetés okán a vendégek 9-eséről kell indítania, de az irányító előbb végzónájából (és a safety-veszélyből) kimenekülve találja meg Stan Rome-ot egy 33 yardos passzal, majd Ted McKnightnak továbbított 26 yardos átadással viszi az akciót az ellenfél gólvonaláig. Innen Arnold Morgado bebrusztolja az egált érő touchdownt, Nick Lowery belövi a 31-30-as vezetést érő jutalompontot, s mivel a végjátékban a Seahawks-os Efren Herrera 60 yardról már képtelen elrúgni a labdát a Chiefs kapujáig, az eredmény nem változik.

Tudtad-e, hogy… Frank Manumaleuna, a Kansas City Chiefs a találkozón két INT-t gyűjtő szamoai linebackere a Chicago Bears tight endjének, a korábban a Rams-et és a Chargers-t is megjárt Brandon Manumaleuna-nak az édesapja. Frank annak idején három évig szolgálta a Chiefs-t (17-szer volt kezdő), mielőtt egy sérülés idejekorán véget vetett profi karrierjének.

2003, Carolina Panthers – Tampa Bay Buccaneers. A címvédő és a trónkövetelő párharca mindig különlegesen érdekes, s nincs ez másként a Super Bowl-győztes Tampa Bay Buccaneers és a regnáló bajnokot az évben már egyszer megverő és NFC Déli csoportjának megnyerésére hajtó meglepetéscsapat, a Carolina Panthers összecsapásával sem. A parázs hangulatot a tampai defensive end, Simeon Rice azzal alapozza meg, hogy garantálja a Kalózok győzelmét és a feszültség a mérkőzés hevében csak tovább fokozódik. A küzdő felek azért a pontgyártással is foglalkoznak és a sikerre éhesebb Párducok az első három játékrészben 20-7-es előnyre tesznek szert. Az első pontokat a Carolina safety-je, Mike Minter rakja a táblára egy 29 yardos interception utáni visszahordás révén, s bár a Panthers-es Jake Delhomme szintén vét egy pick sixet, ám ezt utóbb Ricky Proehl-nek adott 66 yardos touchdown-átadásával feledteti. John Fox tanítványai látszólag nyeregben vannak. de az utolsó 15 percben mégis elpackázzák tekintélyes előnyüket. A Bucs támadói két egymást követő TD-drive-ot vezetnek, Brad Johnson először druszájának, Keyshawn Johnsonnak passzol a végzónában, másodszorra pedig Keenan McCardell halássza le egy kézzel irányítója kissé pontatlan labdáját. (Az utóbbi támadósorozat másik gyöngyszeme, a tampai defensive tackle, Warren Sapp 18 yardos elkapása, amivel 4. és 1-nél továbbtereli a dugába dőlni látszó akciót.) A 21-20-ra fordító vendégek kisvártatva tovább gyarapítják frissen szerzett előnyüket, Tim Wansley másodszor füleli le Delhomme egyik passzkísérletét, Martin Grammatica 39 yardos mezőnygólja pedig 24-20-ra módosítja az állást. A Panthers-t az menti meg, hogy a záró percekben Jake Delhomme újfent bizonyságot ad tartásáról és rövid memóriájáról, no huddle-lel öt különböző elkapót megjátszva vezeti győztes touchdownra a hazaiak támadóegységét, a nyerő passzt Steve Smith szelídíti meg. A vereség után 4-5-ös mutatóval álló Tampa Bay behozhatatlan hátrányba kerül a playoffért folytatott versenyfutásban, míg a Panthers megszilárdítja helyét a divízió élén.

Tudtad-e, hogy… Warren Sappnek összesen 4 elkapása volt NFL-karrierje során, kettő ezek közül TD-t ért, és valamennyit 2003-ban jegyezhette.

1958, New York Giants – Baltimore Colts. A veretlen Csikók egyre fényesebben ragyogó irányítócsillaguk, Johnny Unitas nélkül kénytelenek pályára lépni a Yankee Stadiumban. A maródi sztárt az 1955-ös draft első pickjével húzott George Shaw helyettesíti, akit éppen Unitas szorított ki a kezdőből. Az Oregoni Egyetem hajdani All-Americanje nem vall szégyent és három touchdown-passzal szórja meg a Kékek Tom Landry edzette védelmét. A három akció közül egy ízben Raymond Berry szelídíti meg Shaw átadását, kétszer viszont a parádés napot kifogó, 181 elkapott (!) yardot szállító halfback, Lenny Moore veszi be az ellenfél célterületét. A Shaw-Moore-Berry trió remek produkciójával azonban a hazaiak szintén veretes nevekből álló támadóegysége végig lépést tart. A találkozó első play-ében a sérülésből visszatérő Frank Gifford szélső futást mímel, majd hosszú passzal játssza meg a hórihorgas endet, Bob Schnelkert, aki a Colts 13-asáig robog a labdával. Néhány perccel később Alex Webster futva szerzi a Giants és a meccs első touchdownját. A Baltimore válaszképpen 14 pontot rak a táblára az első félidő hátralévő részében, de a pihenőt követően a harmadik fertályt már Jim Lee Howell és Vince Lombardi (utóbbi a támadók felkészítéséért felelős edzőként segíti az Óriásokat) tanítványai uralják. Előbb Charlie Conerly oszt ki touchdown-passzt a disznóbőrt a végzónában estében megkaparintó Kyle Rote-nak, majd Gifford rohan be egy szélső futással 13 yardról a gólvonalon túlra. 21-14 a Giants-nek! A folytatásban a Colts Lenny Moore bravúros, 47 yardot hozó elkapásával kopogtat a Kékek vörös zónájánál, és az i-re a pontot a mérkőzés folyamán második ízben szintén a későbbi Hall of Famer teszi fel hat pontot érő megmozdulásával. A megtáltosodott Csikók a végjátékban már a vezetésre törnek, amikor a kiváló középső linebacker, Sam Huff meccsfordító interceptionnal állítja meg a vendégek rohamát és Charlie Conerly innen mezőnygól-távolságba tereli a Kékek támadóegységét. Pat Summerall 28 yardos rúgására a maradék 2 percben már nem akad válasza a baltimore-iaknak, így a New York Giants sorozatban második meccsén arat meglepetéssel felérő győzelmet egy nála többre tartott nagyágyúval szemben, és a sikerrel, valamint a Browns botlásával, befogja a clevelandi gárdát a Keleti Csoport élén. A Colts és a Giants legközelebb a bajnoki döntőben, egy történelmileg is emlékezetes és minden idők egyik legjobb összecsapásának tartott derbin méri össze erejét.

Tudtad-e, hogy… Kyle Rote, a New York Giants négyszeres Pro Bowler elkapójának fia, Kyle Rote Jr. európai fociban lett tündöklő csillag. Az ifjabb Rote-ot a North American Soccer League-ben szereplő és a Kansas City Chiefs-t is birtokló Lamar Hunt tulajdonában lévő Dallas Tornado draftolta és 1972-ben ő lett az első amerikai, aki a fociliga legeredményesebb pontszerzőjének bizonyult.

1980, Tampa Bay Buccaneers – Pittsburgh Steelers. A regnáló bajnok Pittsburgh Steelers és az előző szezonban az NFC-döntőig jutó Tampa Bay Buccaneers összecsapásán a hazaiak irányítója, Doug Williams túlragyogja az ellenfél szintén bivalyerős karral megáldott karmesterét, Terry Bradshaw-t, de néhány könnyelmű labdaeladásnak, egy szerencsés elkapásnak, valamint egy furcsa 4th down play-nek köszönhetően a botladozó Kohászok győzelemmel távoznak a napfényes Floridából. Az első negyedben a tampai Jerry Eckwood saját 38-asánál veszíti el a játékszert, a pittsburghi safety, Mike Wagner labdaszerzése után pedig Matt Bahr 48 yardos találata hozza meg a meccs első pontjait. Percekkel később a vendégektől Calvin Sweeney blokkolja Tom Blanchard puntját, a Bucs végzónájába pattogó disznóbőrt az ugyancsak Steelers-es, Dennis Winston kaparintja, s máris tíz pontos a címvédő előnye. A Kalózok Scot Brantley interceptionjét követően eszmélnek fel, – még mindig az első 15 percben járunk – és Kevin House 26 yardos touchdown-elkapásával három egységnyire zárkóznak. A második negyed legalább ilyen mozgalmasra sikerül. A Steelers aznapi legjobb támadósorozata végén Sidney Thornton futásával veszi be a Tampa célterületét, de John McKay tanítványai touchdownra touchdownnal válaszolnak, és miután a Joe Greene-nel szemben megítélt personal foul életben tartja drive-jukat Williams második TD-t érő átadásával 17-14-re alakítják az állást. Az első félidőben azonban az utolsó szó joga a pittsburghieket illette, három másodperccel a vége előtt Bradshaw 20 yardról Lynn Swannt keresi passzával, ami végül a kevés híján picket fogó linebacker, Richard Wood szerencsétlen közreműködése jóvoltából jut el célpontjához, s így a vendégek 10 pontos fórt birtokolva vonulhatnak pihenőre. A második félidőben a Tampa Stadium publikuma a Kohászoknak több pontot nem engedélyező védelem remeklése mellett a Doug Williams-Jimmie Gilles kombó megmozdulásainak örülhet. A Pro Bowler tight end 51 yardos elkapással készíti elő Williams a running back Ricky Bellnek eljuttatott touchdown-átadását, majd 24-21-es Steelers vezetésnél az izgalmas végjátékban is főszerepet vállal. A lefújás előtti minutumban Bucs irányítója 4. és 18-nál Gilesnak kiosztott 30 yardos passzal menti meg az akciót, majd 3. és 10-nél újra őt keresi. Giles le is halássza a disznóbőrt és valamennyi csapattársával együtt abban a hitben él, hogy elkapása first downt ér. Mivel csupán kevesebb, mint fél perc maradt a rendes játékidőből, annak ellenére, hogy a bírók nem tesznek arra utaló egyértelmű jelzést, hogy megvan-e a first down, a tampaiak villámgyorsan felállnak, majd Williams azzal a szándékkal, hogy megállítsa az órát, elhajítja a labdát. Csakhogy a játékvezetők végül jelzik, hogy mégsem volt meg a first down, a hazai irányító megmozdulása negyedik kísérletnél történt, így a labda és a győzelem a vendégeké.

Tudtad-e, hogy… Doug Williams, a Tampa Bay Buccaneers afro-amerikai játékmestere 1980-ben mindössze 120000 dollárt keresett, a legkevesebbet a liga kezdőirányítói közül. Williams-nél 12 cserequarterback is nagyobb összeget vághatott zsebre.

1980, New York Giants – Dallas Cowboys. A pontokban és labdaeladásokban egyaránt bővelkedő csoportrangadón a nyolc meccs óta nyeretlen Giants nagy meglepetésre legyűri a divízió első helyére aspiráló Cowboys-t. A hazaiak második éves irányítója, Phil Simms addigi profi karrierje legjobbját nyújtja 351 passzolt yarddal, míg a túloldalon az 5 picket dobó Danny White helyett a 183 yardot termelő Tony Dorsett veszi a hátára a csapatot. A ragyogó meccset játszó New York-i linebacker, Brad Van Pelt egy interceptionnel készíti elő a mérkőzés első touchdownját, amely Simms és Earnest Gray 22 yardos összjátékának eredménye. Bár a dallas-iak Dorsett megmozdulásával kisvártatva egyenlítenek, White újabb labdaeladása folytán a hazai támadóknak csupán 22 yardot kell megtenniük ahhoz, hogy megint vezetéshez jussanak és Larry Heater 1 yardos TD-futásával vezetéshez is jutnak. 14-7 a Giants-nek! A rövid touchdownra rövid touchdownnal válaszolnak Landry-ék, de Robert Newhouse hat pontot hozó akciója előtt Dorsett 56 yardos vágtával égeti meg a New York-i védelmet. 14-14! Az első félidőnek még messze nincs vége, sőt további három pontszerzést tartogat, az első kettőnek – szinte már menetrend szerint – a csapnivalóan kezdő Cowboys-os játékmester, Danny White ágyaz meg újabb interceptionjeivel. Van Pelt második labdaszerzését követően Simms játssza meg George Martint a Dallas célterületén belül, Gary Woolford pickjét pedig Leon Perry futásával váltják pontokra Ray Perkins tanítványai, s ezek jóvoltából máris 14 pontos fórt harcolnak ki. A folytatásban azonban, főleg a nagyszünetet követően, feljavulnak a vendégek, s mivel White óvatosabban bánik a labdával, a Tony Dorsett fémjelezte futójáték pedig továbbra is hatékonynak bizonyul, a Tehenészek zsinórban három touchdownt szereznek. Még az első félidő végén Ron Springs egy screen passz megszelídítése után 54 yardon át a Giants végzónájáig robog, majd a harmadik fertályban Dorsett és Newhouse is megfutja aznapi második touchdownját, így az utolsó 15 perc megkezdése előtt 35-28-as vendég vezetés áll az eredményjelzőn. A döntetlent Simms 20 yardos passzával harcolják ki a Kékek, de a finis felé közeledve nem nekik áll a zászló, mivel a Cowboys percekkel a vége előtt támadásban van és biztosnak tűnő pontszerzés felé araszol. Az első meccsfordító momentumot ekkor az addig is remeklő Brad Van Pelt szállítja, amikor 4. és 1-nél védőtársaival közösen feltartóztatja a dallasi Newhouse-t. A folytatásban a támadásba lendülő hazai támadók tökéletesen kivitelezik a zuhogó esőben rendkívül kockázatos flea flicker play-t és Mike Friede remekbe szabott elkapásával az ellenfél 7-eséig jutnak. 1 perccel a vége előtt Joe Danelo 27-ről belövi a New York-i együttest 38-35-ös előnyre repítő mezőnygólt, s mivel a vendégek utolsó akciójában White megdobja 5. pickjét, így a dallasiaknak vert seregként kell távozniuk a Meadowlands-ről.

Tudtad-e, hogy… az imént felidézett sikert megelőzően a Giants utoljára 1974-ben tudta legyőzni a Cowboys-t. Abban az évben a hazaiak 1980-as győzelmében kulcsszerepet vállaló Phil Simms, Larry Heater, Leon Perry és Mike Friede még egyaránt középiskolába járt.

Dorkó Szabolcs (Szabler)