SB50 beharangozó #7: A támadófalak

Ahogy a védőfalak bemutatásakor is említettük, a legnagyobb ütközetek a frontvonalakon dőlnek el. Azt biztosan nem állíthatjuk, hogy az a csapat fogja az ötvenedik Super Bowlt, amelyik a LoS-t uralja, azonban az azért valószínű, hogy nagy befolyással lesz a játék képére a falak teljesítménye.

A Panthers támadófala a Michael Oher, Andrew Norwell, Ryan Kalil, Trai Turner, Mike Remmers felállásban fogja kezdeni az ütközetet, extra blokkolóként pedig az újonc Daryl Williams kaphat még szerepet.

Michael Oher története feltételezhetően mindenki számára közismert, az örökbefogadásáról készült filmet Magyarországon is rendszeresen vetítik a kereskedelmi csatornák. Az Ole Miss egyetemet megjárva a Baltimore Ravensben mutatkozhatott be a profik között, és egyike azon játékosoknak a Panthers keretében, akinek már sikerült bajnoki címet nyernie. Ezt követően kicsit megfeneklett a karrierje, a 2014-es szezonban a Tennessee Titans játékosaként kritikán aluli teljesítményt nyújtott a fal jobb oldalán, így nem okozott nagy meglepetést, hogy egy szezon elteltével csapat nélkül találta magát. A legtöbb NFL csapatnál leírták, azonban a Panthers adott neki egy újabb esélyt, amivel a szakértők legnagyobb megdöbbenésére élni is tudott. Idén, ha nem is játszik elit szinten, de bőven hoz egy stabil NFL átlagot, ami hatalmas előrelépés Byron Bell 2014-es produktumához képest, ez pedig meg is látszódik a Carolina támadósorának teljesítményén. Két okra vezethető vissza a hatalmas formajavulás: az egyik, hogy a lábsérülése – ami a 2014-es szezonban kínozta - már a múlté, teljesen egészségesen tudott készülni a holtszeson során, a másik pedig, hogy a támadófaledző az a John Matsko, akivel a karrierje elején dolgozott Baltimore-ban és igen jól megértik egymást a jelek szerint. Matsko egyébként is megérdemel egy képzeletbeli vállveregetést, hiszen nem világsztárokból rakott össze egy igen jól muzsikáló egységet, Oher karrierjét ugye már gyakorlatilag eltemették, Norwell egy másodéves draftolatlan szabadügynök, Mike Remmers pedig 2014 első felében még a Rams gyakorlócsapatában készült hétről hétre, mielőtt a Panthers stábja kinézte volna magának és kreált volna belőle egy kezdő RT-t.

A bal oldali guard Andrew Norwell, aki – mint már említettük – 2014-ben UDFA-ként került a ligába és újoncként a szezon második felében már komoly szerepe volt a Párducok playoffba jutásában, hiszen Amini Silatolu helyén kezdőként kapott szerepet, amikor veterán társa szokás szerint sérülés miatt az oldalvonalon kívülre kényszerült. Idén megtartotta kezdő helyét a csapatban, futásblokkolásban kiemelkedőt tud nyújtani, de pass protectionben is megállja a helyét. Norwell az Ohio State egyetemről ment a profik közé, nincs ezzel egyedül a Párducok csapatában, három csapattársa is a Buckeyest erősítette egykoron. Érdekesség, hogy bár az OSU-nál is kifejezetten jó teljesítményt nyújtott, atletikusságával kapcsolatos kérdőjelek miatt nem kelt el a drafton a legtöbb megfigyelő szerint.

A center, Ryan Kalil az egység alfája és ómegája, ötszörös pro bowler, háromszoros all-pro játékos, a liga egyik legjobbja a posztján. Nincs olyan eleme a játéknak, amiben ne lenne kiemelkedő, ő a támadóegység egyik kapitánya. A 2007-es drafton választotta ki a Panthers és a 2008-as szezontól szerepel stabil kezdőként a csapatban. Idén egy meccset kénytelen volt kihagyni bokasérülés miatt – ekkor Fernando Velasco pótolta – ezt megelőzően 2012-ben volt kénytelen meccset mulasztani. A 2007-es játékosbörze legjobb belső falember prospectjének volt kikiáltva, és nem is okozott csalódást eddigi pályafutásával, sőt tulajdonképpen elmondható róla, hogy jobb játékos vált belőle, mint a nála jóval korábban kiválasztott öccséből (Matt Kalil játékjogát 2012-ben az első kör negyedik választásával foglalta le a Minnesota Vikings, míg Ryan az ötvenkilencedik helyen kelt el a második körben). A draft előtt utolsó egyetemi szezonjában az All-American csapat tagja, Morris-díjas, azaz a USC legjobb falemberének választották társai.

A másodéves Trai Turnerrel egészül ki a belső hármas, aki Norwellhez hasonlóan szintén a 2014-es szezon második felében lett állandó kezdőjátékos. Idén minden meccsen kezdett, Probowl meghívást kapott, nyugodtan kijelenthető, hogy Kalil után a második legjobb falembere a Párducoknak. Komoly szerepe van abban, hogy elit futójáték van Charlotteban, az ő kiváló teljesítménye is nagyban hozzájárul Jonathan Stewarték remekléséhez. Turner szemtelenül fiatal, még nem töltötte be huszonharmadik életévét, 2014-ben jelentkezett a draftra a Louisiana Tech egyetemről, úgy, hogy alig valamivel több, mint másfél szezonnyi kezdő tapasztalat volt csupán a háta mögött. A draft harmadik körében kelt el, a profi mezőnyhöz való akklimatizálódás nem ment neki zökkenőmentesen, eleinte csereként szállt csak be a csapatba, azonban az idény végére kezdő RG lett, idén pedig kétség sem férhet a csapatban betöltött szerepéhez.

Mike Remmersszel zárul a sor, ő játszik a jobb oldali tackle posztján és mondhatni, hogy ő a leggyengébb láncszeme a Carolina támadófalának. Voltak rosszabb meccsei a szezon közben, azonban a rájátszásra összekapta magát, nem nagyon érhette kritika a teljesítményét, pedig minőségi ellenfelekkel találkozott a Panthers az NFC rájátszásában. Hosszútávon az ő helye lehet leginkább kérdéses a falban, hiszen a tavalyi draft negyedik körében érkezett Daryl Williams az Oklahoma egyetemről, akit kimondva, kimondatlanul is a helyére szánnak Ron Riveráék. Egyelőre azonban Remmers meg tudta tartani tavaly kivívott kezdő pozícióját fiatalabb vetélytársával szemben (nem mintha Remmers a maga 26 évével rettentően öreg lenne) és ő rá vár majd az a nem túl hálás feladat, hogy Von Millert távol tartsa Cam Newtontól. Érdekesség, hogy a 2012-es draftot követően pont a mostani ellenfél, a Denver Broncos szerezte meg Remmers játékjogát, miután egyetlen csapat sem gondolta úgy, hogy érdemes volna draftolni az Oregon State egyetemről érkező falembert. A felkészülést követően nem sikerült megragadnia az 53-as keretben, majd sőt, a Tampa Bay Buccaneers, a San Diego Chargers, a Minnesota Vikings, valamint a St. Louis Rams szakmai stábja sem tartotta annyira, hogy komolyabb lehetőséget adjon neki. A Carolina Panthersnél 2014-ben megkapta az esélyt, élt is vele, így most a Super Bowlra készülhet.

Hosszú idő után sikerült elérni Charlotte-ban, hogy egy ütőképes egység védje Cam Newtont, ennek pedig szemmel láthatóan meg is lett az eredménye. A liga elitjébe tartozik a futójáték, Newtont pályafutása során most sackelték a legkevesebbszer, most zárt a legmagasabb passer ratinggel, úgyhogy úgy tűnik, tényleg jól dolgozik előtte a fal. Nagyjából a sérülések is elkerülték Kalilékat, a kiváló centeren kívül Norwell hagyott ki három meccset combsérülés miatt, de különben nem kellett megbontani az egységet. Ha bármi gikszer beütne, akkor a már említett Daryl Williams, Fernando Velasco és Chris Scott vár beugrásra készen.

Összességében elmondható, hogy szép teljesítmény, amit eddig ebben a felállásban elért ez a fal, de szinte biztos, hogy akkora teher még nem hárult erre a csapatrészre, mint most vasárnap fog. Von Millerrel, DeMarcus Ware-rel és Derek Wolfe-fal a liga legjobb front sevenje néz majd szembe velük, viszont ha ellenük is sikerrel veszik fel a harcot akkor kijelenthető, elit támadófala van a Párducoknak.

A denveri fal komoly csapást szenvedett a szezon megkezdését megelőzően, legalább akkorát, mint a Panthers elkapósora Kelvin Benjamin kiválásával. A kezdő LT, a fal oszlopos tagja Ryan Clady májusban elszakította a térdszalagját, így a teljes szezonra a partvonalon kívülre kényszerült.

Clady pótlására azt a Ryan Harrist nézte ki Gary Kubiak, akivel már dolgozott együtt korábban a Houston Texans csapatánál. Harris 2007-ben került a ligába a Broncos harmadik körös választottjaként, majd újonc szerződésének lejártát követően a Philadelphia Eagles, ismételten a Denver Broncos, majd két évig Kubiak Texans-a volt a munkaadója. 2014-ben a Kansas City Chiefs alkalmazásában állt, azonban ott sem marasztalták egy szezont követően így, nyáron, Clady sérülését követően is elérhető volt a piacon, Kubiak pedig nem habozott, a csapathoz édesgette a rendszerét kiválóan ismerő veterán játékost. Az újonc Ty Sambrailóval kellett megküzdenie a csapatba kerülésért, noha a szezon elején a fiatalabb játékos került a csapatba, Sambrailo sérülése és Harris teljesítménye azt hozta, hogy Harris nevével kezdődjön a Denver Broncos támadófala. A 30 éves játékos a Notre Dame egyetemen végzett, komolyabb reményekkel érkezett a profik világába, mint amilyen karriert végül sikerült befutnia – ebben közrejátszottak a gyakori sérülések is – azonban most úgy tűnik végre mellé szegődött a szerencse, sikerült végigjátszania egy szezont, Super Bowlba jutott csapatával, talán sikerül egy jó szerződést kötnie így pályafutása végéhez közeledve.

LG poszton is egy kipróbált veterán, Evan Mathis vár bevetésre. Róla idei produkciója alapján elmondható, hogy túl van már pályája zenitjén, azonban karrierjét tekintve mindenképpen megérdemelne egy gyűrűt pályafutása vége felé. Mathist éppen a Carolina Panthers választotta ki a 2005-ös draft harmadik körében, miután négy évig szerepelt kezdőként az Alabama támadófalában. Érdekesség, hogy egyetemi évei jelentős részében tackleként számítottak rá, csak végzősként került jelenlegi posztjára. A Párducoknál nem sikerült megváltania a világot, 2008-ban a Miaminál is tett egy próbát, mielőtt a Bengalsnál felélesztette a karrierjét. Három évet húzott le Cincinnatiben, majd Philadelphiában teljesedett ki a karrierje, ahol 2011 és 2014 között a liga egyik legjobb guardjává vált, kétszeres pro bowler és egyszeres all-pro, azonban Chip Kelly tavaly lemondott róla magas fizetési igényei okán, így kerülhetett a nyáron szabadügynökként Denverbe. A helye a kezdőcsapatban nem megkérdőjelezhető, de akkora erősítést nem jelentett a Broncos számára, mint amire a nyáron számíthattunk, de hatalmas tapasztalata sokat jelenthet ezen a fontos összecsapáson.

Amilyen rutinos a fal bal oldala, olyan kevés tapasztalattal bír a center Matt Paradis. A 2014-es draft hatodik körében húzta be a Broncos, újonc idényét a gyakorló csapatban töltötte, idén azonban minden meccsen kezdőként szerepelt a fal közepén. A Boise State egyetemről került a ligába, ahol két teljes szezonon keresztül volt kezdő center. Amikor megkezdte egyetemi pályafutását, még a védelemben számítottak a szolgálataira, 2010-ben határozott úgy a szakmai stáb, hogy a támadófalban nagyobb hasznára lehet a csapatnak. Úgy tűnik, jó döntés volt, ha tovább tud fejlődni, hosszú távon megoldást jelenthet Denverben a center poszton.

Paradis jobbján a fal legjobbja, Louis Vasquez szerepel majd. Őt a csoportrivális San Diego Chargerstől happolta el a Broncos a 2013-as holtszezonban egy igen vaskos szerződéssel, akkoriban a 4 évre szóló 23 millió dolláros kontraktus egy guardnak igen kimagasló összegnek számított. Vasquez meghálálta a befeketetést, harmadik éve nyújt folyamatosan kimagasló teljesítményt a falban, egy meccset sem mulasztott az alapszakasz során, egyértelmű, hogy jó döntés volt a denveri front office-tól Vasquez szerződtetése. Mathishoz hasonlóan ő is harmadik körös választás volt anno a drafton, annyi a különbség kettejük karrierje között, hogy Vasquez a ligába kerülése óta folyamatosan kezdő pozícióban szerepel, megfordult a fal szélén is, de az elmúlt éveket nézve egyértelmű, hogy a jobb oldali guard az igazi posztja, innen lett pro bowler és all-pro játékos 2013-ban. A Texas Tech egyetemén pallérozódott, már ott is látszott, hogy a profik között is sokra viheti, 2008-ban két választáson is szóba került a neve az All American csapatok tekintetében (a Rivals.com a második, az AP a harmadik csapatba jelölte).

Hogy szinte tökéletes legyen a sorminta, fiatal játékost találunk RT poszton is. Michael Schofield hasonló utat járt be, mint Paradis, annyi különbséggel, hogy tavaly az 53-as keret tagjaként nézte végig a Denver szereplését anélkül, hogy pályára lépett volna, majd idén a kezdőcsapatban találva magát a végső siker kapujába ért. A Michigan egyetemről érkezett a profik közé, ahol többek között Tyler Lewannal dolgozott egy egységben, játszott RT-t, de guardot is egyetemi évei alatt, a Senior Bowlon guardként hívtak fel magára a scoutok figyelmét. Róla is az mondható el, mint a Kubiak-féle falemberek többségéről, atletikus, a posztjához képest mozgékony játékos (az idei Broncos falemberei közül talán egyedül Vasquez a kivétel), remekül illik a zone blocking sémába.

A cserék között többségében találhatóak a fiatalok, egyedül a világvándor Tyler Polombus az, aki komolyabb rutinnal rendelkezik, ő a csapat swing tackle-je, vagyis ha a két tackle közül bárki kidőlne, Polombusnak kéne beugrani. Center posztra két cserejátékosa is van a Broncosnak, Sam Brenner és James Ferentz. Közülük Brenner bír némi tapasztalattal, hiszen újonc idényében, 2013-ban négy meccsen szerepelt kezdőként a Miamiban, azonban azóta csak elvétve látott pályát. Ferentz (nem véletlen a névegyezés, az Iowa Hawkeyes jelenlegi főedzőjéről, Kirk Ferentz fiáról beszélünk) 26 éves kora ellenére csak második szezonján van túl, 2014-ben a Texans, idén pedig a Broncos kispadjáról figyelhette a pályán történteket. Max Garcia lehet az, aki a későbbiek folyamán beépül majd a csapatba, idén is játszott már öt meccset kezdőként, bizonyítva, hogy nem véletlenül vitte el a Denver a tavalyi draft 4. körében, azonban a két veterán guard mellett nem egyszerű szerephez jutni.

A Denver támadófalának sem lesz egyszerű dolga a Kawann Short vezette Panthers D-Line ellenében és ha nem is tudnak folyamatosan felülkerekedni, azt azért meg kel oldaniuk, hogy Manning a rövid passzokat legalább nyugodtan végre tudja hajtani, illetve a futók egy-egy játék erejéig ki tudjanak szabadulni a túloldalt szereplő klasszis védők gyűrűjéből.

Korábbi SB50 előzetesek:

1., Cam Newton
2., Peyton Manning
3., Futók
4., Elkapók és TE-k
5., Védőfalak
6., LB-k