Egyetemi előzetes - 10.

4. Texas Longhorns

Furcsa utat jár be a Longhonrs az elmúlt években. A 2008-ban Fiesta Bowlt nyerő, egy évre rá pedig BCS bajnoki döntőt játszó gárda három sikertelen szezonon van túl, amelyek során erősen megkérdőjeleződött a powerhouse szerepkör. Most mégis teljesen reálisnak tűnnek a nagy célok Austinban. Ha a tavalyi évet nézzük, akkor a Texas egy feltörekvő kiscsapat benyomását keltette játékában és eredményeiben. Magabiztos, közönségszórakoztató győzelmek a nyerhető meccseken (66 pont az Ole Miss ellen, 41-36-os Oklahoma State verés, 56-50-es Baylor elleni pisztolypárbaj), de a tőlük jobbnak tartott gárdákkal nem tudtak lépést tartani (OU 21-63, K-State 24-42) vagy a végén buktak el (TCU 13-20, WVU 45-48). A tavalyi végzős generáció azonban csak három játékost érintett. Kenny Vaccaro speciel első körös tehetség volt, Alex Okafor pedig egymaga verte meg az Oregon State-t az Alamo Bowlon, de Marquise Goodwin nem volt alapember és ezzel be is fejezhetjük a sort. Mack Brown mesternek nem kell építkeznie, elég tökélyre fejleszteni azt, amit a tavalyi csapat csinált és máris visszakapaszkodhatnak a Big XII csúcsára.

Kezdetnek lehet támaszkodni az ország egyik legszélesebb RB felhozatalára. Ezer yardos futója igaz, hogy 5 éve nem volt a programnak, de tavaly Joe Bergeron 567 yard alatt is összerakott 16 touchdownt, ami lényegesebb dolog. Yardokban Johnathan Gray (701) vezetett, de Malcolm Brown és a passzokkal is kereshető freshman, Daje Johnson is megállja a helyét, akár egy teljes meccsen keresztól, ha arról lenne szó. Elkapóként Mike Davis-nek majdnem összejött az 1000 yard, a legtöbb labdát viszont Jaxon Shipley kapta. Ketten 13 touchdownt szedtek össze, Goodwin csak harmadik számú volt. QB poszton két éve megy a versengés David Ash és Case McCoy közt, tavaly Ash a bordasérüléséig végig játszott, de a Kansas ellen be kellett McCoynak állni és 314 yardot passzolt, plusz volt zsinórban 17 sikeres kísérlete. Ash aránylag mobilisnak számít, bár ez a számain a sackek miatt nem feltétlen látszik. A levegőben 2699 yard, 19 TD és 8 INT jött neki össze, ami nem elit teljesítmény, de nagy fejlődés az előző évhez képest. Harmadik évében akár át is törhet. Ahhoz, hogy a falon ne törjön át senki, egy változatlan ötös áll rendelkezésre. Hawkins, Hopkins, Espinosa, Walters és Cochran vagy végzősök vagy legalább két éve már alapemberek, ha itt nem lesz értelmes támadójáték, az nem valószínű, hogy ő hibájuk lesz.
A védelem érdekes formát öltött tavaly. A CB páros rengeteg nagy játékot benyelt, pedig Carrington Byndom all-Big XII 1. csapatos választott volt 2011-ben, Quandre Diggs pedig ugyanekkor az év újonc védője. Ha nem teljesítenek alul, akkor idén Vaccaro nélkül is jó lesz a secondary, Adrian Phillips (SS) szolgáltatja a veterán erőt. A linebacker sornak sokat segít majd ha Jordan Hicks (WLB) végig tudja nyomni az évet, tavaly a 3. héten esett ki, így Steve Edmond (MLB) vette át az alfahím szerepet. A védőfalban Okafor nélkül is elboldogulnak. Jackson Jeffcoat alighanem még korábban is elkelt volna az NFL drafton a nigériainál ha nem dől ki a szezon felénél. A senior DE mellett további kipróbált játékosok alkotják a védőfalat, és Zeke Riser személyében érkezett egy DT a Houston Cougars-tól 3 év meccsrutinnal a háta mögött. Nem hétköznapi jelenség, hogy valaki az élvonalban non-BCS csapattól egy klubóriáshoz igazoljon.

New Mexico State, BYU, Ole Miss trióval kezdődik a menetrend a Big XII párosítások előtt, ebből kettőt nyugodt szívvel lehet ajánlani megtekintésre. Csoporton belül az Iowa State és a Texas Tech ellen csütörtökön meccselnek, utóbbi hálaadás napján kerül megrendezésre. A legfőbb ellenfélnek tűnő Oklahoma október 12-én jön az államba, az Oklahoma State pedig egy hónappal később. Nehéz megjósolni, hogy miképp fog kinézni a Big XII erőviszonya 2013-ban, az is benne van, hogy első naptól utolsóig tart a körbeverési hullám, de akár végig is masírozhat rajta egy csapat veretlenül, ha szépen összeállt a kerete. Utóbbit akár a Texas is összehozhatja.

3. Florida State Seminoles

A Seminoles kezdőcsapatának felét draftolták áprilisban, és további három kerettaguk undraftedként küzd a profi csapatba kerülésért. Ez egyrészt mutatja, hogy milyen generáció volt az előző, másrészt azt, hogy milyenre lehet számítani a következőtől. Az ACC címvédője teljesen más személyzettel, de hasonló arculattal várja az új esztendőt, bízva benne, hogy a tavalyi 12-2-es, Orange Bowl győzelemmel véget érő idény felülmúlható. Az nem vet jó fényt a csapatra, hogy két kiemelt csapattal találkoztak az alapszakaszban összesen, és ugyanennyi vereségük is lett (mégha nem is azonos találkozókon). A North Carolina State elleni 16-17-es eredmény a semmiből jött év közben, pedig a Clemsont elkalapálták előtte 49-37 arányban. Év végén a Florida volt a másik nagy falat, de egy héttel később már a fontosabb ACC döntőt, majd a NIU elleni Orange Bowlt is megnyerték Jimbo Fisherék. A konferencia megnyerése idén is minimális elvárás.

A kisebb veszteségek a támadósort érték. Chris Thompson, Rodney Smith, Lonnie Pryor vagy mellékesen Dustin Hopkins (K) átlagos játékosok voltak ezen a szinten, ugyanakkor a csapatnak EJ Manuel lediplomázásával nem maradt irányítója. Mármint csere sem, hiszen a szezonban 34 passz erejére pályára kerülő Clint Trickett (aki az OL-edző fia) inkább a West Virginiába transzferelt, ezzel eldőlt, hogy a redshirted freshman, Jameis Winston fogja átvenni a snapeket ősztől. A korrekt felépítésű újonc (6'4", 218 lbs) hasonló vagy tán jobb scrambler tudománnyal bír mint elődje. Ha elsajátítja a rendszert, Manuel számait nem lehetetlen lemásolni: 3392 yard, 23 TD, 10 INT, 310 futott yard, 4 futott TD. A rivals.com a legjobb dual-threat quarterbacknek tartotta Winstont a toborzása előtt, az ESPN pedig egyenesen a legjobb irányítónak mindenki közül. Előélete alapján egy Heisman-kaliberű srácról van szó, így nagyon várjuk, hogy mit tud mutatni magasabb szinten. A falra nem lehet panasza, tán a legjobb az országban még Menelik Watson nélkül is. ACC 2. csapatba került tavaly Bryan Stork (C), Tré Jackson (RG) és Cameron Erving (LT) is, de Josue Matias (LG) is végiggürizte az évet, szóval rajtuk igen nehéz lesz átjutni. Az elkapósor hihetetlen mély, Rashad Greene első helye nem lehet kérdéses, de Kelvin Benjamin, Kenny Shaw, Greg Dent vagy Nick O'Leary (TE) is bármelyik nap veszélyes lehet, nem beszélve arról a Marvin Bracy-ről, aki újoncként csatlakozik a kerethez miután NCAA rekordot döntött 60 méteres síkfutásban. A futóposzton pontosan ugyanez a helyzet, rengeteg opciója van Fishernek, miközben 1000 yardos futója Warrick Dunn óta nem volt az iskolának! Most a csupaizom James Wilder Jr (a faterja 1984-ben all-Pro RB volt az NFL-ben), és Devonta Freeman dominálja majd a labdaérintéseket. Wildernek minden tizedik eddig is TD volt, így jött össze neki 11.
A védelem legnagyobb kérdőjele a DE poszt, hiszen nem 2, hanem 3 alapember is profi lett Werner, Carradine és Brandon Jenkins személyében, szóval Giorgio Newberry és Mario Edwards helyzete nem egyszerű, hiszen 24 sacket kell pótolniuk. A tavalyi fal közepe is már az NFL-re készül, de Jacobbi McDaniel nem játszhatott 2012-ben, előtte viszont már 16-szor kezdett, sokat látott senior. Timmy Jernigan pedig a legértékesebb prospectté nőheti ki magát. A 2011-ben ACC év védőújoncának választott DT legutóbb ACC 2. csapatos volt, pedig csak kétszer kezdett! Christian Jones (WLB) ugyancsak egy páratlan testi adottságokkal bíró fiatalember, aki ezzel a testtel (6'4", 232 lbs) is úgy mozog, mint a legfürgébb linebackerek közül bármelyik, plusz nagyobb ereje van. Az ACC 1. csapatos Jones mellett Telvin Smith (LB) csereként több szerelést mutatott be mint Vince Williams, szóval gond itt se lesz. A secondray-ről mindent elmond, hogy a legnagyobb playmakernek tartott Greg Reidet úgy rúgták ki múlt augusztusban, hogy soha többé nem jutott később eszükbe a neve. A helyére kerülő Nick Waisome speciel 24 yardon tartotta Sammy Watkins-t, aminél nagyobb hőstettet nehéz végrehajtani mostanság. LaMarcus Joyner egy kivételes képesséű strong safety, már két éve alapvető résztvevő az ACC álomcsapatban, nagy pech, hogy ekkora testtel (5'8", 195 lbs) nem sokan jutnak el az NFL-be, legalábbis SS-ként igencsak nehéz. Terrence Brooks (FS) a secondary harmadik maradója, Xavier Rhodes szerepében pedig Ronald Darby dolgozik tovább.

Szeptember 2: Monday Night Football: Florida State Seminoles @ Pittsburgh Panthers. Az ACC új jövevényei közül a Pitt és a Syracuse is a Noles útjába kerül. Ami igazán durvának ígérkezik az a Clemson elleni október 19-i csörte idegenben, a nagy hírveréssel egybekötött Miami ellen rangadó pedig két héttel később lesz. A Floridával ezúttal Gainesville-ben kell majd megmérkőzni. Könnyű lelkesedni a FSU idényét illetően. A védelem elit lesz, az elmúlt két évben 14.9 pontot kapnak átlagosan, ez még a visszaeső pass rush mellett se fog nagyot változni. A támadósorban rengeteg múlik Jameis Winstonon nyilván, de ha az újonc srác beválik, és tényleg olyan jó mint a híre, akkor igen nehéz lesz megálljt parancsolni ennek a csapatnak. Mondhatni csak a Winstonban lévő potenciál határozza meg, hogy mennyire lesz jó a gárda mérlege. Nagyon jó vagy hibátlan.

2. Ohio State Buckeyes

A gesztenyék tavaly nem vehettek részt az utószezonban még a Tressel-éra végét jelentő eltiltásnak köszönhetően, pedig 100%-os mérleggel zártak. Hiába a 12-0, a kiírás értelmében a BigTen döntőben is értelmetlen lett volna résztvenni. Nem volt egyszerű menet, a Purdue vagy a Wisconsin ellen is csak hosszabbításban sikerült felülkerekedni, míg ellenpontként a Nebraska 63-38-as lelépését lehetne felhozni. 2013-ban újra teljes értékű versenyzőként készülnek Urban Meyer fiai, akiktől nagy bravúr lenne egy újabb hasonló szezon összehozása, ugyanakkor minden adott hozzá.

Braxton Millerrel kell kezdeni a sort az erősségek bemutatásakor. 2011-ben a BigTen év támadóújonca, 2012-ben a BigTen legjobb támadójának választott irányító pontosan azt csinálja, amit Meyer irányítóitól megszokhattunk a floridai időkben. 1271 yardot futott 12 meccs alatt Miller, 13 touchdownt elérve, passzokkal pedig 2039 yardot haladtak előre, 15 TD és csak 6 INT mellett. A dual-threat QB tehát egyértelműen Heisman-esélyes, de meg lehet élni mellette futóként is. Carlos Hyde junior évében 970 yard mellett 16 touchdownt is feljegyezhetett, ami BigTen 2. csapatos jelölésre volt elég. A várhatóan gyakori pontzuhatagokból ő is sokat profitál majd. Receiverként szinte csak Corey Brown (60 elkapás) és Devin Smith (30) volt feljegyezhető, ők pedig ezentúl is rendelkezésre állnak. Smith elkapásonként 20.6 yardot átlagol és kétszer annyi TD-je is volt mint Brownnak. Ha valaki(k) még felnőne ezen páros mellé, az tovább erősítené az így is nehezen levédhető támadósort. A támadófalból Reid Fragel állt profinak, aki egyben az offense legnevesebb távozója. A többiek változatlanok, Jack Mewhort (LT) BigTen 2., Andrew Norwell (LG) pedig 1. csapatos válogatott, és mindketten végzősök, akárcsak Marcus Hall és Corey Linsley. Az egyetlen kérdőjel, hogy Taylor Decker hogyan ugrik be Fragel helyére. Kinézetre nem sok különbség van elődjéhez képest.
A védelemben 4 alapember maradt, ami nem sok, de ez a négy pont a legjobb négy. A secondary-ből 3 tag is ott van a Thorpe-díj jelöltjei között, mint a legjobb defensive back! Bradley Roby 2. csapatos all-American volt például 19 levédett passzának köszönhetően, és első körös kaliberű cornerback. Chris Bryant (SS) és CJ Barnett (FS) BigTen 2. csapatos jeöléssel a hátuk mögött kezdik végzős évüket, sok újat már nem fognak nekik mutatni. Kiszámolható, hogy a front7-t így egyedül Ryan Shazier képviseli mint visszatérő. A WLB embertelen munkát végzett, 115 szerelés, 5 sack, 12 TFL, 11 leütött passz és egy interception is hozzáadódott teljesítményéhez, a BigTen év védője mégis John Simon lett, aki immár Baltimore-ban szokja a környezetet. A védőfalban Johnathan Hankins jelenléte is sokat számított, de amiatt lehet bizakodni, hog Adolphus Washington (DE), Tommy Schutt (NT) és Noah Spence (LEO) is szedett magára némi rutint true freshmanként.

Az Ohio State minden meccset szombaton játszik. Konferencián kívül a California meglátogatása lesz a legérdekesebb feladat (tavaly csak 35-28-ra sikerült nyerni). Csoporton belül már első alkalommal a Wisconsin lesz az ellenfél, hamar leszakadhat tehát az egyik fő esélyes. A novemberi menetrendjük kifejezetten kellemesnek mondható, kipihenve várják majd a michigani kirándulást és az azt követő feltételezett BigTen döntőt. Az Ohio State meccseire idén már mindenképp érdemes benevezni, egyrészt mert bajnokesélyes csapat, másrészt mert két potenciális első körös védő dolgozik náluk, harmadrészt mert Braxton Millernél kevés látványosabb támadó látható a mezőnyben, illetve Urban Meyer neve garancia rá, hogy nem fog unalmas játékot felvonultatni az OSU. A kérdés, hogy sikerül-e érvényesíteni a papírformát, és behúzni a BigTen elsőséget, és hogy ez mire lesz elég ha az ország másik felén ügyködő riválisok is hasonló eredménnyel zárnak, mint a Buckeyes.

1. Alabama Crimson Tide

Az immár kétszeres címvédő esetében maximum azért lehet beszélni a távozókról, hogy szemléltessük, hogy milyen minőségű játékosok elvesztését tudja áthidalni évről-évre Nick Saban. Az elmúlt 4 évben 3 bajnoki címet összeszorgoskodó horda idei keretére ránézve megintcsak nehéz jobb állományt felhozni. Az első hely tehát nem a bajnoknak járó tiszteletnek szól, ez a csapat továbbra is a BCS bajnoki döntő legfőbb esélyese. Nehéz eldönteni, hogy a 11 profinak álló vagy a maradó játékosok között nagyobb a tehetség, hozzátéve, hogy az NFL draft első tizenegy kiválasztottja közül három az övék volt. Három meccsük volt tavaly szoros, az LSU-t 21-17-re verték, a SEC döntőben pedig 32-28-ra diadalmaskodtak a Georgia felett. A nagydöntő kiütés lett (42-14), de a Texas A&M bemutatta, hogy nem verhetetlen még a Bama sem, és Johnny Football vezetésével 29-24-es győzelemmel távoztak Tuscaloosából.

Hogy ez ne történhessen meg újra, elég elővenni a tavaly látott klasszis teljesítményeket minden poszton. TJ Yeldonból lehet talán a legnagyobb sztár hosszú távon. A freshman running back 1108 yarddal és 12 touchdownnal segítette övéit, pedig csak második számú opció volt Eddie Lacy (1322 yard, 17 TD) mögött. A csodálatos adottságokkal bíró futó még az Alabama hosszúra visszanyúló RB tradícióiból is kiemelkedik ilyen kezdéssel, a pályán pedig az új Adrian Petersonként viselkedik. Utánpótlás is van a padon bőven, a 250 fontos erőfutó Jalston Fowler már a második meccsen kidőlt egész idényre, vele pedig a rövid yardos szitukat még az eddigieknél is könnyebben meg tudják majd oldani. Az elkapósorban szintén feltűnt egy újonc fenomén, Amari Cooper pontosan 1000 yardot és 11 touchdownt szedett le, egyértelművé téve a folyamatos Julio Jones-hasonlítgatások jogosságát. Ellentétben a futókkal, túl sok jó elkapó nem szokott egyszerre Alabamában dolgozni, a Ravens GM Ozzie Newsome speciel a mai napig top3 elkapóként szerepel az évkönyvekben, pedig 1977 óta elég sokat változott a stratégia a passzjáték irányába. (Coopernek 1071 yard kell, hogy beelőzze a legendát). Ami szokatlan tehát, hogy sok használható elkapó van a keretben, Kevin Norwood, Christion Jones vagy Kenny Bell is megbízható 2-3-4. WR. (Kenny Bellnek hívják tehát két elit csapat elkapóját is, mint arra a Nebraska ismertetőt olvasó felhasználók emlékeznek). Ilyen személyzettel a legügyefogyottabb QB is elboldogulna, viszont AJ McCarron sokkal többre viheti mint elődjei. A barátnőjével is hírnevet szerző senior 30 TD mellett csak 3 picket dobott (legjobb rating a ligában) és 2933 yardját ha ismét megdobja, akkor az iskola történetének legeredményesebb irányítójaként ballaghat el az NFL-be. A falban lévő Fluker-Warmack-Barrett Jones trió hatékonyságával nehéz versenyezni, de Cyrus Kouandjio (LT) valamennyiüknél értékesebb prospect momentán, az LG pedig az öccse lesz, feltételezhetően sokkal ő se rosszabb. Anthony Steen (RG) a másik maradó, fizikai erőben vele is kevesen veszik fel a versenyt. Érdekesség, hogy a center Ryan Kelly úgy került be a SEC freshman válogatottjába, hogy nem is volt kezdő!
A védőfal teljesen új lesz, szóval végre van egy egység, ami miatt lehet aggódni! A mögöttük lévő 8 embertől viszont durva támogatást kapnak, szóval annyira nem vészes a helyzet. Szokásos módon egy all-American ILB dolgozik a védelem tengelyében, CJ Mosley az all-American első csapat mellett a csapat MVP címét is megkapta, nem tudni melyik nagyobb elismerés. Mosley mellett Adrian Hubbard, Trey DePriset és Xzavier Dickson is tevékeny részese volt a bajnoki címnek, Nico Johnson nélkül is meglesznek majd. A secondary-ből elment Milliner és Lester, de safety párosuk így is betonbiztos. HaHa Clinton-Dix a posztja krémjébe tartozik, és Vinnie Sunseri is elvégzi a rá szabott feladatot, sokkal jobban mint ahogy a testvére irányított Pittsburghben.

Semleges pályán indul az idény, Atlantába mennek a Virginia Tech ellen, akárcsak 2009-ben, mikor 34-24-re nyertek Mark Ingramék. Az elmúlt évek elején BigTen csapatoknak osztottak interkonferenciális pofonokat, most az ACC krémje kóstolhat bele az alabamai futballba. Ezen kívül nem túl izgalmas menetrend jött össze a SEC-en kívül, két másodosztályú gárda is bevállalta az áldozati bárány szerepét. Szeptember 14. a dátum, amit feltétlen be kell pirossal karikázni a naptárban, ekkor megy a Tide a Texas A&M-hez, visszavágásra éhesen. November 9. az LSU fogadásának napja, november 30. pedig az Iron Bowl az állami rivális Auburn ellen. Meglepő volna ha az Alabama ellen bárki nyerni tudna az alapszakaszban, de veretlen szezonjuk utoljára 2009-ben volt, szóval sose lehet biztosra menni. A rangadókat emiatt kötelező lesz megtekinteni, elvégre mégiscsak az első kiemeltről van szó, és jó lesz látni igazi versenykörülmények között Yeldont, Coopert, McCarront vagy épp Mosley-t.

Ezzel a sorozat végére értünk, az idény kezdetéig még igen sok idő van hátra, szóval elnézést a korai felcsigázásért mindenkitől, remélhetőleg a nagyszerű sportélmények majd kárpótolnak mindenkit miatta augusztus végétől kezdve.