Access Bowl-beharangozók [01/01]

FIESTA BOWL
ROSE BOWL
SUGAR BOWL

 

#8 Notre Dame Fighting Irish vs #7 Ohio State Buckeyes

 

Mikor?
Magyar idő szerint 2016. január 1-jén, pénteken, 19:00-kor.

 

Hol?
2007 óta rendezik ezt a bowlt Glendale-ben, a University of Phoenix Statidumban, előtte a szintén Arizonában található Sun Devil Stadium volt a helyszín. Itt játssza hazai meccseit az Arizona Cardinals, és jövőre itt rendezik meg az egyetemi bajnokság egyik elődöntőjét.

 

Fiesta Bowl történelem:
1971-ben azért hozták létre, mert a WAC konferencia bajnokait remek mérlegük ellenére nem hívták meg a rangos bowlokra. Eredetileg a WAC bajnoka automatikusan részt vehetett a Fiesta Bowlon. 1978-ig több neves csapat játszott a bowlon, ami segített abban, hogy a WAC élcsapatai megnöveljék a renoméjukat, az Arizona State pedig annyira nagy presztízst vívott ki magának, hogy átnyergelt a Pac-10 konferenciába, így viszont a WAC automatikus meghívója megszűnt. A nyolcvanas években tovább javult a Fiesta Bowl megítélése, 1986-ban az első és második kiemelt csapatok (a Miami és Penn State) gyakorlatilag bajnoki döntőt vívtak a mérkőzésen. 1989-ben ismét döntőt rendezett a Fiesta Bowl, majd 1992-ben a Bowl Coalition tagja lett, így innentől fogva csak a legrangosabb csapatok játszottak rajta. 1999-től a Big 12 konferencia bajnoka állandó meghívást kapott a Fiesta Bowlra. 2007-ben új stadionba költözött a mérkőzés, és rögtön az NCAA történetének egyik legjobb meccsét vívták rajta (az Oklahoma vs Boise State-et mindenkinek csak ajánlani tudjuk).

A csapatok:

NOTRE DAME FIGHTING IRISH (10-2)

Út Glendale-ig: A szezon második meccsén a Virginia ellen kidőlt a kezdő irányító, Malik Zaire, és ez jelentősen megnehezítette az Írek dolgát idén. A harmadik héten így bravúrosnak számított a Georgia Tech elleni győzelem, majd sok hibájuknak és kései ébredésüknek köszönhetően elvesztették a veretlenségüket a Clemson ellen az ötödik héten. A USC és a hibátlan Temple legyűrése újra megemelte a Notre Dame ázsióját, így a szezonzáró előtt már negyedik helyen álltak a ranglistán. A Stanford ellen azonban nem sikerült nyerni az utolsó héten, miután egy fordulatos mérkőzés utolsó fél percében a védelem nem tudta megállítani a Cardinalt, a 11-2-es mérleg pedig nem volt elegendő a rájátszásra, maradt a Fiesta Bowl.

Támadósor: Zaire kiesése meglepően kevéssé vetett vissza ezt az egységet, mert az elsőéves DeShone Kizer remekül szállt be. Kizer mobilis, de pontos is, nagyon nehéz belőle felkészülni, és nem kellett miatta átszabni a támadóstratégiákat Zaire sérülését követően. Sokat segít neki, hogy igazán minőségi célpontokkal dolgozhat együtt. Will Fuller az egész NCAA egyik legjobb elkapója, meccsenként majdnem 100 yardot kap el, ráadásul gyakran nagy játékokkal tolja meg a csapat szekerét 13 touchdownja pedig a hetedik legjobb az egész egyetemi első osztályban. Bár korábban kijelentette, hogy visszatér végzős szezonjára, mérget ne vegyünk arra, hogy nem jelentkezik az NFL draftra, és akkor igen korai választott is lehet. Fuller mellett Chris Brown és Amir Carlisle sem rossz opciók, de a sztárelkapó mellett eltörpülnek. A futójátékot valamelyest visszavetette, hogy a szezonnyitón megsérült Tarean Folston, akit a végzős CJ Prosise pótolt kifejezetten sikeresen, hiszen ezer yard fölé jutott, és mindenképp kiemelendő a Georgia Tech ellen futott 198 yardja, ami mutatja, hogy nagyon veszélyes tud lenni a Notre Dame a földön is (a 25.-ek az NCAA-ben futott yardok tekintetében). Prosise-on kívül az elsőéves Josh Adams is sok lehetőséget szokott kapni, többek között a kezdőjátékos sérülése miatt az alapszakasz utolsó négy meccséből háromszor került 140 futott yard fölé. A hatékony támadósor valódi titka Fuller mellett a kitűnő támadófal, amelyből kiemelkedik az első körbe jósolt mozgékony és atletikus tackle, Ronnie Stanley. A jobb oldali tackle a hasonlóan tehetséges másodéves óriás, Mike McGlinchey, aki futásblokkolásban elképesztőt nyújtott idén. Érdemes még megemlíteni a remek méretekkel megáldott végzős centert, Nick Martint, aki akár a második napon is elkelhet az idei drafton, és a Senior Bowlra is meghívást kapott.

Védelem: A Fighting Irish védelme valamivel gyengébb, mint a támadósor, de ettől még egyáltalán nem lebecsülendő egység. A front seven kifejezetten erős, ez köszönhető például a védőfal sztárjának, Sheldon Day-nek. Day idén hatalmasat fejlődött tavalyhoz képest, és a drafton már a második napra jósolják a defensive tackle-t, aki igen gyors, de egy kicsit alulméretezett (valahogy úgy, mint elődje, Aaron Donald). A passzsiettetést Romeo Okwara vezeti, aki ugyan nem kimagasló képességű játékos, de a többiek által kreált lehetőségekkel tud élni, és az ötödik-hatok körre jósolható a drafton. Őket segítheti az idén még nem játszó, de a bowlra felépülő Jarron Jones is. A linebacker-sorból ki kell emelni Jaylon Smith-t. A harmadéves szélső linebacker az egyik legígéretesebb játékos, aki jelentkezhet az idei játékosbörzére, elnyerte a legjobb linebackernek járó Butkus Díjat, iszonyatosan atletikus, mindenhol ott van, ahol kell, hasznos passzsiettető és remekül védekezik tight endek ellen. Smith-en kívül Joe Schmidt felelős még elsősorban a szerelésekért. A secondary-vel viszont komoly bajok vannak, még ha a statisztikák ezt nem is feltétlenül jelzik. Az első számú klasszis, KelVarae Russell (akit a 3. kör környékére várhatunk a drafton) sérült, ráadásul a helyettese, Devin Butler sem hadra fogható. Safety poszton Max Redfieldet eltiltotta a csapat a szabályok megsértéséért, így egyedül a hátsó körökbe jósolt Elijah Shumate lesz ott a pályán a minőségi játékosokból a másodvédelemben. 

Speciális egység: A visszahordásokért CJ Sanders felelős, aki ugyan nem hozott kimagasló statisztikákat idén, de a Stanford ellen egy igen hosszú touchdownnal megmutatta, mire is képes. Justin Yoon a jobb rúgók közé tartozik, csak kétszer hibázott idén, negyven yardon belülről pedig csupán egyszer, és sorozatban tizenkét mezőnygólt értékesített. Tyler Newsome sem rossz punter, 44 yardos átlaga a huszonötödik legjobb az NCAA-ben.

Edzők: Brian Kelly hosszú évek óta az egyik legjobb egyetemi tréner. Főedzőként a Grand Valley State-nél indult, és rendkívüli sikereinek köszönhetően az első osztályban kapott állást a Central Michigannél. Három évet töltött a Chippewasnál, az utolsóban pedig már megnyerte a konferenciát. A következő állomás Cincinnati volt, ahol újabb három évet töltött el, és mindegyik szezonja kiemelkedő eredményeket hozott, két nagy bowlon is részt vett. Így állhatott munkába 2010-ben a Notre Dame-nél, ahol az eddigi csúcs a 2012-es bajnoki döntő elérése volt, az idei talán a második legjobb csapata, mióta ő vezeti az Íreket. Elsősorban arról nevezetes, hogy rendkívül jól alkalmazkodik az ellenfelekhez, és képes olyan sémákat kitalálni, amelyekben játékosai ki tudják hozni magukból a maximumot. A támadókért idén először Mike Sanford felelős, és a fiatal edző remekül gardírozza az offense-t, nagy jövő állhat előtte. A veterán Brian Vangorder viszont tavaly érkezett az NFL-ből, és már jó régen dolgozik egyetemi és profi védőegységekkel, inkább több, mint kevesebb sikerrel.

OHIO STATE BUCKEYES (11-1, 7-1)

Út Glendale-ig: A Buckeyes első kiemeltként kezdte az idényt, és viszonylag magabiztosan győzte le ellenfeleit a szezon első felében, de igazán komoly riválissal nem is találkozott. A sok gyenge ellenféllel vívott időnként szorosabb meccsek (pl. az Indiana ellen majdnem elúszhott a veretlenség) nem volt elég az első kiemelés megőrzésére, és a kilencedik forduló után a hibátlan Ohio State hátrébb csúszott a rangsorban. Az utolsó három meccsen ezért irányítót cseréltek, részleges sikerrel, ugyanis a 12. mérkőzésüket drámai körülmények között elbukták a Michigan State ellen, ezzel esélyük sem maradt a rájátszásra. A Michigan elleni rangadó fölényes megnyerése az utolsó héten arra elég volt, hogy igazán rangos bowlba kerüljenek, de arra nem, hogy elődöntőbe szavazzák őket az edzők.

Támadósor: Az Ohio State támadósora remek, de nem a passzjáték miatt. Nyáron Braxton Millerből elkapót faragtak, hogy új irányító kezdhessen. Cardale Jones, a remek fizikai adottságokkal bíró irányító kiegyensúlyozatlanul játszott egész évben és a szezon végén már padoztatták is, így ő már inkább az NFL felé kacsintgat. Helyére a másodéves JT Barrett állt be, akivel ugyan az egyetlen vereséget is begyűjtötte az Ohio State, de a Michigan ellen megmutatta, hogy mobilitása nagy segítséget nyújthat a támadósornak, ezt ezen a meccsen is megtapasztalhatjuk majd. Pedig passzolni is lehet, mert a nagytermetű Michael Thomas hatalmas tehetség, akár az első körben is elkelhet a drafton. Braxton Miller is használható célpont lett, jövőre ő is a profik között lehet már, és az év közben kezdővé váló Jalin Marshall is képes nagy játékokra, és ő is bekerülhet az NFL-be, ha úgy dönt. A viszonylag gyengébb passzjáték helyett kiemelkedő futójátékkal bír a Buckeyes (12. legtöbb futott yard az első osztályban). Ebből jelentősen kivette a részét az NCAA hatodik legtöbb yardot futó játékosa, Ezekiel Elliott. A Big Ten idei legjobb támadója 1672 yardot termelt az alapszakaszban, és a draftra a legígéretesebb running backként készülhet. Amint azt már említettem, Barrett is veszélyes a földön, köszönhetően a kiváló támadófalnak. A Decker-Price-Boren-Effein-Farris összeállítású egység végigjátszotta a szezont magas színvonalon, közülük a végzős Taylor Decker kiemelendő, hiszen a hatalmas termetű tackle az első körbe várható a drafton. A jó felépítésű és atletikus tight end, Nick Vannett ugyan nem mutatott fel sokat idén, de így is az egyik legjobb draftra jelentkező összekötő.

Védelem: Az Ohio State védelme az egyik legerősebb az NCAA-ben, mind a futás, mind a passz ellen, és ebben igen nagy szerepe van a kiváló védőfalnak. A védőfal vezére az egyik legjobb prospect, Joey Bosa, az óriás, aki passzsiettetésben és futás ellen is kiemelkedő képességekkel bír. Bosa mellett azonban sok a probléma az egységgel, hiszen mindkét kezdő defensive tackle hiányzik a meccsről, Adolphus Washington eltiltás, Tommy Schutt sérülés miatt, így Bosára még a szokásosnál is nagyobb figyelem irányulhat a Notre Dame részéről. A linebacker-sort a 2. kör környékére várt végzős Joshua Perry és a hatalmas potenciállal bíró, talán jövőre már szintén profinak álló másodéves Darron Lee vezeti, de nem szabad elfeledkezni a szintén másodéves Raekwon McMillanről sem, aki jövőre kelhet el előkelő helyen. A secondary sem áll rosszabb erőkből, mint a front seven: Tyvis Powell és Vonn Bell kitűnő safety-k ezen a szinten, és Bell jövőre az NFL-ben is bizonyíthat, ha minden jól megy. A jó felépítésű cornerback, Eli Apple is a profik közé tart, ami érthető azok után, hogy idén remekül bánt el az ellenfelek elkapóival. Szinte minden kezdő nemsokára NFL-keretben találhatja magát, úgyhogy ez az egység ritka sok tehetséget vonultat fel, ráadásul jól is vannak megszervezve, nem is véletlen, hogy viszonylag szoros meccsen csak az Indiana tudott ellenük komolyabb pontmennyiséget feltenni a táblára (27-et).

Speciális egység: Jack Willoughby nem egy elit rúgó, 40 yardon túlról egyszer sem talált be, de azon belül csak egyszer hibázott, úgyhogy ne lepődjünk meg, ha az NFL-ben mezőnygólnak számító távolságnál megpróbálkozik a Buckeyes negyedik kísérlettel. Cameron Johnston viszont elfogadható punter, a harmadéves játékos 44 yard feletti átlaggal büszkélkedhet. A puntvisszahordásokért Jalin Marshall a felelős, aki rendkívül gyors és robbanékony, és kifejezetten jónak számít ebben a műfajban. Curtis Samuel az első számú visszahordó kezdőrúgásoknál, de nem számít különösebben hatékonynak vagy rossznak.

Edzők: Urban Meyer az egyetem futball történetének egyik legsikeresebb vezetőedzője. Segédedzőként a nyolcvanas években is dolgozott a Buckeyesnál, de igazából az Alex Smith-vezette hibátlan Utah-val futott be, majd szinte legyőzhetetlenné tette a Florida Gatorst (nyert is velük két bajnokságot, az elsőt épp az Ohio State ellen). A floridai sikerek után egy évet kihagyott, majd hozzákezdett a Buckeyes ráncba szedéséhez, amit igen sikeresen tett, hiszen már második szezonjában hibátlan mérleget hozott az OSU, tavaly pedig megnyerték a bajnokságot. Idén érkezett támadóedzőnek Tim Beck a Nebraskától, és láthatóan sikeres futójátékot tudott összerakni. Az ő társa a korábban Notre Dame-nél is dolgozó Ed Warinner, aki a támadófalért felelős elsősorban, és láthatóan szintén kiváló munkát végez. A két védőkoordinátor közül Luke Fickell az egyetem legendája, hiszen itt játszott, és 2002 óta tagja az edzői stábnak is. Utolsó meccsét tölti itt társkoordinátora, Chris Ash, akit kiváló munkája elismeréseként a Rutgers kinevezte főedzőjének a következő szezontól.

Érdekességek:

- A két csapat 2005-ben már játszott egymással a Fiesta Bowlon, akkor simán, 34-20-ra a Buckeyes győzött.

- Egyébként öt alkalommal találkoztak, először 1935-ben, utoljára az említett Fiesta Bowlon, az örökmérleg 3-2 a Buckeyes javára, és a Fighting Irish 1937 óta nem verte meg az piros-szürkéket.

- Urban Meyer még sosem játszott a Notre Dame ellen, de rövid ideig dolgozott a Fighting Irish stábjában, csakúgy, mint a jelenlegi stábjából Tony Alford, Ed Warinner, Tim Hinton és Mickey Mariotti.

- Az aktív NCAA vezetőedzők közül Urban Meyer mérlege a legjobb (85,8%-ban nyer), és Brian Kelly-nek van a második legtöbb győzelme (226.

- A Fiesta Bowl történetének legismertebb MVP-jei: Tedy Bruschi, Alex Smith, Colt McCoy, Justin Blackmon, Marcus Mariota és Blake Bortles.

 

Az esélyekről:
Rendkívül érdekes meccsnek ígérkezik ez a csapat, talán több tehetséges játékos lép pályára ezen a meccsen, mint bármelyik másik bowlon. Egyetlen gyengébbnek nevezhető egység lesz a pályán, ez pedig a Notre Dame secondary-je. Ezt kéne kihasználnia Barrettnek, ehhez pedig megvannak az elkapói, csak élnie kell a lehetőséggel. A Fighting Irish nyilvánvalóan Elliott megállítására fog koncentrálni, ami korántsem egyszerű, de ahogy a Spartans megmutatta, nem is lehetetlen. Érdekes lesz, hogy mit kezd a Buckeyes a szinte tarthatatlan Fullerrel, akit egyedül a Clemson és a rossz idő tudott lelassítani, ráadásul az OSU által szívesen alkalmazott sémák nem alkalmasak ilyen jó szélső elkapók limitálására, valami újat kell kitalálnia a stábnak. Ahhoz, hogy Fuller nagy játékait megállítsa az Ohio State, nyomást kell helyezniük Kizerre, de ez nem lesz egyszerű, ismerve a Buckeyes hiányzóit és a Notre Dame támadófalát. Ha Fullert valamilyen szinten ki tudják venni a játékból, akkor az Írek futójátékának megállítása is könnyebbé válhat, ha nem, akkor nagy terület nyílhat meg Prosise-ék előtt. Az összecsapás favoritja mindenesetre az Ohio State, de egy igen jó meccsre lehet számítani, amit azoknak is ajánlani lehet, akik csak jó focimeccset akarnak látni, és azoknak is, akik már a draftra készülve figyelik a legígéretesebb tehetségeket.

 

---

 

#6 Stanford Cardinal vs #5 Iowa Hawkeyes

 

Mikor?
2016. január 1-jén 23:00-kor. A mérkőzést az ESPN közvetíti, a két kommentátor Brent Musburger és Jesse Palmer lesz, a pálya széléről Maria Taylor fog jelentkezni.

 

Hol?
A Kaliforniában található Pasadena-ban, a Rose Bowl stadionban, ami a Rose Bowl mellett a UCLA Bruins otthona is. Az 1922-ben átadott stadionban többek között rendeztek már olimpiai számokat is 1932-ben és 1984-ben, FIFA világbajnoki meccset 1994-ben, illetve 5 Super Bowlt. 1999 és 2014 között ez a létesítmény is azok között volt, amelyek helyt adtak a National Championship döntőjének, 2002-ben, 2006-ban, 2010-ben, és 2014-ben játszották itt a nemzeti döntőt.

 

Rose Bowl történelem:
A Rose Bowl születése 1902-re datálódik, de a mérkőzés ez idő tájt még a Tournament of Roses, egy nagyszabású újévi ünnep egyszeri, kiegészítő programja volt. A "Rózsák parádéját" a debreceni virágkarneválhoz lehet hasonlítani, a hajdúsági fieszta mintegy másfél évtizeddel követte 1905-ben a Tournament of Roses-t, amely mindmáig az évköszöntő szerepet tölti be odaát, százezrek tekintik meg a helyszínen és a tévében. 1902-ben a korszak csapata, a Fielding Yost vezette Michigan Wolverines 49-0-ra verte Yost néhai tanítványait, a Stanford Cardinalt, és ez a kiütés megijesztette a szervezőket. Szerencsére a "Tournament of Roses football game" helyett futtatott ló-, kutya- és struccversenyek nem bizonyultak hosszabb távon eléggé közönségcsalogatónak, és 1916-ban újra előkerült a disznóbőr. 1923-tól már az erre a célra felépített Rose Bowl fogadta a feleket, kialakult hagyományként egy iskolát nyugatról, egyet keletről (vagy éppen délről, 1926-ban az Alabama, 1940-ben a Tennessee tett emlékezetes túrát). 1916 óta csupán egyszer nem Pasadenában rendezték meg, 1942-ben. Japán 1941 decemberében megtámadta Pearl Harbort, és a nyugati parton eluralkodott a káosz, de a Rose Bowl mégsem maradt el, csak ideiglenesen North Carolinába, Durhambe költözött.
1946-ban írta alá a Big Ten és a PCC (a Pac-12 elődje) azt a paktumot, mely értelmében a csoportok győztesei automatikusan kvalifikálják magukat a Bowlra. Ez néhány kiegészítéssel napjainkig ugyanúgy érvényben van, és ennek köszönhetően láthattunk olyan klasszikusokat, mint a '63-as USC-Wisconsin vagy az 1997-es Ohio State-Arizona State. A BCS bevezetése némiképp befolyásolta a helyzetet, így lehetett mondjuk a 2006-os Rose Bowl a 2005-ös bajnoki döntő a felejthetetlen Texas-USC, és ezért kaphatott 2011-ben lehetőséget egy másik texasi alakulat, a TCU a Mountain Westből. Az rájátszás bevezetésével kicsit kibővült a Rose Bowl feladata, ugyanis három évenként az egyik elődöntőként funkcionál, ahogy az történt tavaly. Amikor nem részese a rájátszásnak marad a Pac12-Big Ten párosítás ezen a találkozón. Az egész NCAA football legrégebbi és ezáltal legnívósabb bowljai közé tartozik. A más néven The Granddady of Them All (Az összes többi nagyapja) legyen bármilyen párosítás mindig a Bowl-szezon kiemelt eseménye.

A csapatok:

IOWA HAWKEYES (12-1, 8-0)

Út Pasadenáig: A Hawkeyes 25 év után fog újra a Rose Bowlon játszani. A szezont a másodosztályú Illinois State ellen kezdték, majd az állami rivális Iowa State idegenbeli legyőzésével folytatták a sort. A Pittsburgh ellen egy utolsó másodperces mezőnygóllal nyertek, de a North Texast már fölényes különbséggel verték meg. Az akkor 19-ik kiemelt Wisconsin ellen idegenben tudtak nyerni egy pontszegény, de annál izgalmasabb mérkőzésen. Ennek a győzelemnek a hatására jelentek meg először a top 25-ös rangsorban, mégpedig a 22-ik helyen. A következő nagy megmérettetés a Northwestern (20-ik kiemelt) elleni meccs volt, de előtte az Illinois csapatát verték meg. A Wildcats elleni meccs rangadónak számított, de meglepően sima 40-10-es Hawkeyes győzelmet hozva. Ezután kerültek a top 10-be az AP rangsorban és kis em kerültek onnan, mivel sorrendben a Maryland, Indiana, Minnesota, Purdue csapatai sem tudták legyőzni Kirk Ferentz tanítványait. A Nebraska elleni győzelemmel 1922 után sikerült veretlen alapszakaszt produkálniuk és a B1G konferencia döntőben már a rájátszásban való szereplésért küzdöttek Michigan State ellen. A hibátlan szezon nem jött össze, mivel egy kiélezett és szoros találkozón a Spartans győzedelmeskedett, így az Iowa számára maradt a Rose Bowl részvétel a Michigan State rájátszásbeli szereplése miatt.

Támadósor: Az irányítás a junior C.J. Beathard kezében volt egész évben és jól teljesítette feladatát. Igaz sokat nem is kértek tőle a passzjátékban, mivel az Iowa inkább a futójátékra építi támadásait. Ezt bizonyítja is a szezonban 2496 futott yard és 35 futott TD, amiből a végzős Jordan Canzieri 976 yardot és 12 TD-t vállalt, de LeSun Daniel Jr. és Akrum Wadley is képesek 100 (vagy akár 200) yard felett teljesíteni, ha megkapják a lehetőséget és 8, illetve 7 futott TD-juk is jelzi, hogy nem csak a yardok gyűjtésében sikeresek. Érdemes megemlíteni, hogy az irányító Beathard is futott hat TD-t az idei szezonban. Beathard elkapói között nincs igazán kiemelkedő játékos, mindenki hozzáteszi a maga yardjait. A legtöbbet Matt VandeBerg érte el a maga 639 yardjával, de mögötte nem sokkal van lemaradva a végzős Tevaun Smith, aki 18,3 yard/elkapás átlagot hozott össze idén. Mind a ketten három-három TD-t szereztek. Ami összesen annyi, amennyit George Kittle szerzett. Tehát a harmadéves TE a legponterősebb a csapatban, de nem szabad megfeledkezni a végzős  Henry Kreiger-Coble-ről sem, aki még draft potenciállal is bír, igaz csupán harmadik napossal. Az Iowa legbiztosabb egysége a támadófal, nélkülük nem futhattak volna majdnem 2500 yardot a szezon során. A Hawkeyes remek támadófal-képző, az idei classból ugyan nincs igazán kiemelkedő játékos, de említést érdemel Jordan Walsh (OG) és Austin Blythe (C), akik a 2016-os drafton elkelhetnek.

Védelem: A Hawkeyes 4-3-as védelméből elsőként ki kell emelni Desmond Kinget. A harmadéves cornerback a Big10 legjobb defensive backjének járó kitüntetés mellé bezsebelte az NCAA legjobb DB-jének járó Jim Thorpe díjat is. Ha jelentkezik a 2016-os draftra akár a második körben is kiválaszthatják. A végzős Jordan Lomax a védelem harmadik legtöbb szerelésével zárta a szezont és nagy feladata lesz a Stanford futójátékának megállításában két kiváló linebacker Cole Fisher és Josey Jewell után. Mind a ketten 100 szerelés fölött értek el 2015-ben. A védekező fal nagy veszteséget szenvedett el a végzős Drew Ott ACL szakadásával, mivel amíg játszott 5 sacket gyűjtött. A helyét az irányítók terrorizálásában Nate Meier vette át, aki 6,5 sackel zárta a szezont. Látható, hogy a védelem mindegyik egységében vannak kiváló játékosok, akik bármikor képesek kiemelkedő teljesítményt nyújtani.

Edzők: Kirk Ferentz neve már egybeforrt az Iowa Hawkeyes-szal, mivel 17 éve a csapat vezetőedzője. A Royal Oakban, Michigan államban született, majd a Connecticut egyetemen linebackerként játszó most 60 éves mester 1981 és 1989 között volt először alkalmazásban az Iowa egyetemen, mint támadófal edző. Ezután a Maine vezetőedzője lett miután hat évet az NFL-ben töltsön el támadófal edzőként, a Browns és a Ravens csapatainál. Ezután tért vissza a Hawkeyeshoz. Négy alkalommal volt Big10 Év Edzője legutóbb idén, miután a csapata veretlen alapszakaszt produkált. Támadó koordinátora Greg Davis, aki az irányítók edzője is egyben. Ugyanezeket a pozíciókat töltötte be korábban a Texas és a North Caroina csapatainál mielőtt 2012-ben csatlakozott volna Ferentz stábjához. A védelemért Phil Parker felel, aki Ferentz tevékenykedése óta a csapatnál van. 13 évig a defensive backek edzője volt, majd 2012-ben lett a védőkoordinátor.

STANFORD CARDINAL (11-2, 8-1)

Út Pasadenáig: A 2014-es 8-5-ös csalódást keltő szezon után idén nagyobb reményekkel vágott neki a Stanford a szezonnak. Azonban már az első fordulóban megbotlottak amikor idegenben kikaptak a Northwestern csapatától 16-6-ra, ami annak tudatában, hogy a támadókat mennyire dicsérték kritikán aluli teljesítmény volt. Ez a pofon kellett a csapatnak, mivel a szezon hátralevő részében egyik meccsükön sem szereztek 30 pontnál kevesebbet. A UCF elleni könnyű győzelem után a kilencedik kiemelt USC elleni rangadót is sikerrel hozták és ezután kerültek be a top 25-be először. Az Oregon State elleni meccset már a 21-ik helyen kezdték és a Beavers legyőzése után feljebb is léptek. A következő három hazai találkozójukat (Arizona, UCLA és Washington) is sikerrel vették majd majdnem elbuktak a Washington State otthonában, de ezt még kivédték. A Colorado otthonában aratott sikert követően haza pályán fogadták az Oregont, aki az idei évben gyengélkedett. Azonban ez nem akadályozta meg őket, hogy már rájátszásról álmodozó stanfordi csapatot egy pontban gazdag mérkőzésen legyőzzék 38-36-ra. A California elleni Big Game volt a következő találkozó, amit sikerrel teljesítettek és ezzel biztosították helyüket a konferencia döntőben. Azonban a Notre Dame elleni derbi (ami az egyik legjobb találkozó volt az idei NCAA szezonban) és győzelem kevés esélyt adott nekik a rájátszásra. A Pac12 döntőben ismét megmérkőztek a USC-vel és itt is legyőzték őket. Nem volt szerencséjük és nem jutottak be a legjobb négy csapat közé, így a Rose Bowlal vigasztalódhatnak. Az elmúlt négy évben most játszanak harmadszor ezen a találkozón.

Támadósor: Hiába nem Ő a legnagyobb sztár jelenleg a csapatban, de mindenképp Kevin Hogannel kell kezdeni a bemutatást. A negyedik éve kezdő irányító egyetemi pályafutása legjobb évét tudhatja maga mögött. Igaz a 2644 passzolt yard nem a legtöbb amit Stanford mezben elért, de a pontossága (68,6%) és a TD-INT aránya (24-7) idén lett a legjobb. Nem elhanyagolható viszont, hogy a kulcs szituációkban legtöbbször jól teljesít, így valószínűleg a 2016-os drafton is kiválasztásra kerül majd a középső körökben. A csapat motorja az a Christian McCaffrey, aki másodévesként a Heisman szavazáson második lett és megdöntötte Barry Sanders egy szezonon belül elért összes szerzett yard rekordját. A futójátékon kívül elkapásokban és visszahordásoknál is nagyon veszélyes játékos. A többi futó, Barry Sanders Jr., Bryce Love és Remound Wright nem sok lehetőséget kaptak McCaffrey mögött. Wright szerezte a legtöbb futott yardot a csapatban, szám szerint 13-at, mivel a goal line közeli szituációk az ő feladatai közé tartozik. Persze ha kell (lásd Washington State ellen) Kevin Hogan is megiramodik a labdával és 2015-ben szerzett is öt futott TD-t. Hogan első számú elkapója McCaffrey volt, de Michael Rector is jól élt a lehetőségeivel (486 yard, öt TD), valamint Devon Cajusteról sem szabad megfeledkezni, aki nagy termetével problémát jelent a cornerek számára. És persze Frank Owusu, aki az idei év egyik legszebb elkapását mutatta be. Idén újra volt termelékeny TE-je a csapatnak Austin Hooper személyében, akinek hat elkapott TD-ja a legtöbb a csapaton belül. Hagyományosan jó a támadófal Palo Altoban és idén ismét remekül összeálltak, amit bizonyít  a majdnem 3000 futott yard és 19 engedtt sack. A fal bal oldala a kiemelkedőbb, mivel a Kyle Murphy (LT) és Joshua Garnett (LG) páros akár a draft második napján is elkelhetnek. Johhny Caspers (RG) és Graham Shuler (C) egyetemi szinten jók, de nem biztos, hogy a következő szinten be tudnak férni valamelyik csapat keretébe.

Védelem: A 3-4-es védelem kezd újra összeállni, miután tavaly a sok távozó miatt nem teljesítettek jól. Az idei alakulat sem kiemelkedő, de pont annyira tudták megállítani az ellenfél támadóit amennyire legtöbbször szükség volt. Blake Martinez a védelem vezére, aki idén 132 tacklet (70 solo, 62 assist) csinált meg, ami figyelemre méltó. A védekező fal a futások ellen elfogadható, de az irányító siettetésben vannak hiányosságok. Ezt bizonyítja, hogy csupán 27 sacket szereztek egész évben, ami majdnem fele annyi, mint amit az Alabama. Aziz Shittu a végzős defensive end a csapat legtöbb negatív yardos szerelését hajtotta végre 10,5-el. Kevin Anderson, ha nem is a következő Trent Murphy, de megbízható szélső linebackerré nőtte ki magát az évek során. A secondary évek óta a gyengébbik pontja a Cardinal védelmének és idén is voltak gyengébb meccseik. Tele van ez az egység végzősökkel, gondolunk itt a cornerback Ronnie Harrisre, aki a szezon végén meccseket kellett kihagyni sérülés miatt és nem tudni mennyire lesz egészséges erre a találkozóra. Vagy a két safety, Kodi Whitfield, aki elkapóból lett free safety és Dallas Lloyd aki 52 szerelésével a házi rangsor második helyén áll. Tehát tapasztalatban nincs hiány.

Edzők: David Shaw az ötödik évét töltötte mint a Cardinal vezetőedzője. Egyetemre is a Stanfordra járt, ahol elkapóként szerepelt. Edzői karrierjét egyből az iskolai évek után kezdte meg a Western Washingtonnál, ahol a szélső linebackereket edzette. Ezután az Nfl felé vette az irányt. Volt az Eagles, Raiders és Ravens alkalmazásában és 2006-ban csatlakozott Jim Harbaugh stábjához a San Diego-nál. Miután 2007-ben Harbaugh a Stanfordra ment Shawt is vitte magával és megtette támadó koordinátornak és mellette három évig az elkapókat utána egy évig a futókat is edzette. 2011-ben lett a Stanford vezetőedzője, Harbaugh NFL-be távozása után. Ez idő alatt háromszor választották meg a Pac12 Év Edzőjének. Támadó koordinátora az a Mike Bloomgren, aki 2011-ben csatlakozott Shaw stábjához, mint futójáték koordinátor és támadófal edző. 2013-ban nevezték ki támadó koordinátornak, de a támadó playeket Shaw hívja. Az iskola legjobb torzója. A védelemért Lance Anderson felelős, aki kilencedik évét töltötte a Stanfordnál. Edzői pályafutását alma materénél, az Idaho Statnél kezdte ahol a futókat edzette majd egy évre rá a tight endeket. A Bucknell, St. Mary's és Utah State kitérők után 2005-2006-ban a védekezőfal edzője volt a San Diego-nál. Innen a kapcsolat Jim Harbaughval és ezért került a Stanfordhoz 2007-ben. Itt először a defensive tackle majd külső linebackerek edzője volt és 2014-ben lett a védekező koordinátor, de maradt az OLB-k edzője is.

 

Az esélyekről:
Két majdnem teljesen hasonló csapat mérkőzik megy egymással az egyik legnívósabb Bowlon. Mind a ketten a futójátékot részesítik előnyben ezzel megalapozva a passzjátékot. Mind a kettőnek pont annyira jó a védelme, hogy annyi ponton tartsák az ellenfél támadóit ami elég a győzelemhez Minden bizonnyal az lesz a döntő, hogy melyik támadósor tud meglepőt húzni és esetleg egy-két hosszú játékkal megtréfálni az ellenfél védelmét. Aki szereti a régimódi focit sok futójátékkal, azoknak ezt a meccset mindenképp látni kell. Meg azért is mert ez a két csapat még soha nem találkozott egymással, meg hát amúgy is a college football Super Bowljáról, a párosítástól függetlenül kihagyhatatlan Rose Bowlról beszélünk.

 

---

 

#12 Ole Miss Rebels vs #16 Oklahoma State Cowboys

 

Mikor?
Magyar idő szerint 2016. január 2-án szombaton, hajnali 2:30-kor.

 

Hol?
Mercedes-Benz Superdome, New Orleans. Ez a stadion a Saints otthona, továbbá a New Orleans Bowlt is itt játsszák minden évben. 1934-74 között a Tulane Stadium volt a helyszín, 2006-ban pedig a Katrina hurrikán miatt az atlantai Georgia Dome adott otthont az eseménynek.

 

Sugar Bowl történelem:
A Sugar Bowl az Orange Bowllal és a Sun Bowllal holtversenyben a 2. legöregebb egyetemi utószezonbeli mérkőzés a Rose Bowl után. Az ötlet, hogy Újév napján New Orleansban footballmeccset rendezzenek 1927-ben látott napvilágot, James M. Thomson ezredes, a New Orleans Item kiadója és az újság sportszerkesztője, Fred Digby fejéből pattant ki. Digby ezután minden évben felszólította a helyieket cselekvésre és a Sugar Bowl elnevezés is tőle származik. 1935-re szerzett elég támogatót, a Tulane Stadiumban játszották a találkozót, a Tulane egyetem kampuszán. 1871 előtt a kampusz helyén Paul Foucher ültetvénye volt, akinek az apósa az az Etienne de Bore volt, akinek először sikerült a cukornádszirupot kristálycukorrá alakítania, innen az elnevezés. Hagyományosan az SEC bajnoka volt a bowl egyik meghívottja (ezt szerződésben először 1975-ben formalizálták), akiknek at-large alapon érkezett az ellenfele, egészen 2015-ig, amikortól szerződésbe léptek a Big 12-vel, akik szintén a bajnokukat delegálják ide (persze ha a rájátszás nem érinti az adott csapatot), nem titkoltan a Rose Bowl másolása volt a cél, ahol ugyanez a történet a Pac-12, illetve a Big Ten konferenciával. 3 évente persze más a helyzet, ilyenkor ugyanis a rájátszás elődöntőjeként funkcionál a mérkőzés, legközelebb 2018 januárjában játsszák az elődöntőt ennek a bowlnak a keretében.

A csapatok:

OLE MISS REBELS (9-3, 6-2 SEC)

Út New Orleansig: 2 felhozó mérkőzés után egyből a 2. kiemelt Alabama Crimson Tide került a Rebels útjába és az előző szezonhoz hasonlóan most is sikerült két vállra fektetniük Derrick Henryéket. Két hét múlva következett az újabb komoly erőpróba, Gainesville-be utaztak a #25 Floridához, akkor még egészséges volt Will Grier, az ő vezérletével meglepően simán, 38-10-re nyert a Gators. Újabb két hét elteltével újabb vereség következett, mindenki tisztában volt vele, hogy a Paxton Lynch vezette Memphis erős csapat, de akkor is a szezon egyik legnagyobb upsetje volt, hogy 37-24-re nyert a Tigers. Ezt a sebet gyorsan sikerült gyógyítani a 15. kiemelt Texas A&M legyőzésével, utána ráadásul az Auburnt is elverték idegenben. Ezután következett az Ole Miss szezonjának eddigi legizgalmasabb mérkőzése, az Arkansas Razorbacks látogatott Oxfordba, ahol egy teljesen elmebeteg lateral passzos 4. és 25-ös játékkal maradt életben a Hogs, majd Brandon Allen 6. TD-passza után Bret Bielema Arkansas HC 2-pontos kísérletet választott, ahol az irányítója befutott a célterületre, így 53-52-re győzött a Razorbacks. Az alapszakaszt két kifejezetten komoly skalppal sikerült zárni, a #15 LSU és az állami rivális #21 Mississippi State legyőzése egyaránt komoly fegyvertény.

Támadósor: A Rebels sikerességének első számú kulcsa a passzjátékuk. Az irányító a junior Chad Kelly, akinek a nagybátyja a Hall of Famer egykori Bills QB Jim Kelly. Chad egyetemi pályafutását a Clemsonon kezdte ahonnan rossz magaviselet miatt 2013-ban kirúgták, így 2014-ben az East Mississippi Community College diákja lett, akiket junior college országos bajnoki címig vezetett. Ezek után iratkozott be az Ole Missre, ahol rögtön kezdő lett 65.2%-os pontossága, 27/12-es TD/INT aránya egyaránt jónak mondható és emellé még lábon is veszélyes 427 yardot és 10 (!) touchdownt futott, a teljesítménye összességében az SEC második számú válogatottjához volt elég. Az elkapók közül kiemelkedik Laquon Treadwell, aki jó eséllyel a 2016-os NFL Draft első kiválasztott wide recievere lehet. Treadwell kitűnő atléta nagyszerű méretekkel is sebességgel, finom kezekkel, élvezi a légi csatákat és ráadásul elkapás után is veszélyes, sokan Dez Bryanthez hasonlítják. Mögötte hozzá hasonló fizikai attribútumokkal bíró elkapók sorakoznak a depth charton, Quincy Adeboyejo, Cody Core és Damore'ea Stringfellow körülbelül hasonló mennyiségű labdára számíthat Kellytől. A tight end Evan Engram képességeihez képest alul van használva elkapások terén. A támadófalban is találunk valakit, aki Treadwellhez hasonlóan a posztján sztárja lehet a draftnak, ez pedig az LT Laremy Tunsil. Kitűnő lábmunkájú falember, aki bármelyik pass rusherrel tartja a lépést, erős, atletikus, jó az egyensúlyérzéke, elképesztő felsőtesti ereje van, passznál és futásnál egyaránt hasznos. A támadófal többi tagja rutinos iparos, az LG Aaron Morris, a C Ben Still és az RT Fahn Cooper egyaránt végzős, az egyedüli kivétel az RG Jordan Sims, aki egy redshirted freshman. Nem esett szó még a kezdő futóról Jaylen Waltonról, a kis termetű végzős játékos 690 yardot és 5 TD-t futott, de emellett passzjátékoknál is adekvát célpont.

Védelem: Legnagyobb sztárja, a DT Robert Nkemdiche nélkül áll ki ma a védelem, a 2016-os NFL Draft egyik legjobb védőfalemberének tartott játékost marihuánabirtoklásért tartóztatták le, ezért a vezetőedző Hugh Freeze eltiltotta a mai meccstől. A defense alapfelállása 4-2-5, Nkemdiche hiányában a védőfalban a sophomore DE Marquis Haynes az egyetlen kimagasló játékos, ő 9.5 sacket jegyzett eddig ebben a szezonban, a második számú All-SEC válogatottban kapott helyet. A DL-ben a rutint a 2 végzős az NT Woodrow Hamilton és a másik DE Channing Ward jelenti, Nkemdiche helyettesítése pedig a redshirted freshman Breeland Speaks feladata lesz. A linebackersorban C.J. Johnson rutinos harcos, utolsó egyetemi mérkőzésére készül, mellette DeMarquis Gates játszik. A secondary elvileg a védelem legnagyobb erőssége, a SS Trae Elston és a slot corner Mike Hilton egyaránt konferenciaválogatott lett, rajtuk kívül még a FS Chief Brown játszik a pálya közepén, a két kezdő szélső CB Kendarius Webster és Tony Bridges. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az Ole Miss mindhárom veresége alkalmával a passzvédekezés mondott csődöt, futás ellen sokkal stabilabbnak tűnik a gárda.

Speciális egység: A coverage egységek jónak mondhatók, ellenben a visszahordás nem az erősségük, a kickoffok visszahordása a már említett Jaylen Walton feladata, a punt returner pedig Collins Moore, egyikőjük sem kiemelkedő visszahordó. A rúgó Gary Wunderlich átlagos játékos a posztján, vannak jobb és gyengébb napjai is, 40-49 yardról sem esélytelen, hogy betalál, viszont közelebbről is előfordul, hogy hibázik. A sophomore punter Will Gleeson nettó átlaga egész jó, ehhez persze hozzájárul a kitűnő coverage egység.

Edzők: Hugh Freeze a memphisi Briarcrest High School mestereként lett ismert edző (4-szer választotta az AP az Év Középiskolai Edzőjének), azoknak az olvasóinknak, akik látták Blind Side-ot ismerős lehet ez az iskola, hiszen idejárt Michael Oher is, akinek edzője volt Freeze, majd Oherhez hasonlóan Freeze is csatlakozott az Ole Misshez első évében assistant athletic director pozíciót kapott, majd 2006-07 között a csapat TE-edzője és toborzási koordinátora lett. Ezután a NAIA-s Lambuth egyetem vezetőedzője lett, ahol mindkét szezonjában rájátszásba juttatta csapatát, Freeze visszavágyott az FBS-be, így elfogadta 2010-ben az Arkansas State támadókoordinátori pozícióját, ebben az idényben 9 támadókategóriában döntött iskolarekordot a Red Wolves, a vezetőség elő is léptette főedzővé. Egyetlen szezonon keresztül volt az Arkansas State vezetőedzője, ebben az idényben viszont kapásból Sun Belt bajnoki címet ünnepelhettek a vörös farkasok, 2005 után először, majd 2012-ben visszatért az Ole Misshez mint vezetőedző. Regnálásának mind a 4 évében bowl-eligible csapat volt a Rebels, az utóbbi két évben ráadásul access bowlig jutottak, 2014-ben 7-0-val indították az idényt, erre utoljára a legendás Johnny Vaughttal volt képes még az 1962-es bajnoki címe alkalmával az Ole Miss. Azzal, hogy idén zsinórban másodszor győzték le az Alabamát Les Miles és Steve Spurrier után ő lett a harmadik olyan edző aki két egymást utáni évben is képes győzni Nick Saban ellen. A csapat két-két koordinátorral dolgozik a támadóknál és a védőknél is, Matt Luke és Dan Werner, illetve Dave Wommack és Jason Jones személyében, közülük Jones az egyetlen, aki nem Freeze-zel együtt került kinevezésre, de ő is csupán egy évvel Freeze érkezése után lett koordinátor.

OKLAHOMA STATE COWBOYS (10-2, 7-2 BIG 12)

Út New Orleansig: a szeptemberi mérkőzésekből nem igazán lehetett lemérni a Pokes erejét, október elején pedig a Big 12 középcsapatoknak számító Kansas State-et és West Virginiát csupán 2, illetve 7 ponttal sikerült legyőzni, utóbbi meccs ráadásul hosszabbításos volt. Az ősz végére kezdett igazán formába lendülni a gárda, ezt jelzi a Texas Techre Lubbockban mért 70-53-as (!) verés, majd rá egy hétre az akkori 5. kiemelt TCU-t küldték haza egy 20 pontos vereséggel, ez volt a stillwateri gárda számára a szezon csúcspontja, ekkor legitim bajnokesélyesnek tűntnek a Big 12-ben. Hátra volt azonban még két kulcsmeccs az alapszakasz végén a #10 Baylor és az állami rivális #5 Oklahoma ellen, itt azonban mindkétszer relatíve simán sikerült kikapni, bár utóbbi meccs elején megsérült a kezdő QB Mason Rudolph.

Támadósor: Mike Gundy az Air Raid rendszer egyik legelismertebb szakértője, ennek megfelelően a passzjáték van előtérben, konkrétan az Oklahoma State haladja a levegőben a 7. legtöbb yardot FBS-szinten. A korábban emlegetett Rudolph felépült lábfejsérüléséből, 62.6%-os pontossága, 21/9 TD/INT aránya egyaránt korrekt. A támadóalakulat legnagyobb sztárja az elkapó James Washington, aki 52 elkapásból 1077 yardot és 10 TD-t szerzett, amivel a Big 12 második számú csapatába fért be. Washington után a törpe (5-8) David Gliddenre és az égi meszelő (6-4) Marcell Atemanre kell leginkább figyelnie az ellenfél védelmének. A futójátéka már nem ennyire erős a Cowboysnak, a legtöbbet foglalkoztatott backjük Chris Carson 504 yardot és 4 TD-t szerzett (meg kell jegyezni, hogy a Kansas State elleni derbin sérülés miatt nem állt rendelkezésre), emellett 1-2 elkapásra is jó minden meccsen. A 6-5 magas összekötő Blake Jarwin magasságát szintén kihasználja alkalomadtán Rudolph, ő is sérülésből tér vissza, az alapszakasz utolsó két meccsét hagyta ki bordasérülés miatt, Jarwint egyébként All-Big 12 első válogatottba szavazták. A támadófal átlagos szintet képvisel, a baloldalt két junior, a UAB-től transzferelő OT Victor Salako és a sokoldalú Michael Wilson  alkotja tőlük jobbra három sophomore található Brad Lundblade, Jesse Robinson és Zachary Crabtree személyében.

Védelem: országos statisztikákat nézve nem kiemelkedő ez a védelem, de amennyi illusztris támadósor van a konferenciában, nem könnyű elit számokat hozni. Az mindenesetre megsüvegelendő, hogy övék a legtöbb sack, a 3. legtöbb interception és a 3. legtöbb megszerzett fumble a konferenciában. A 4-3-as alapfelállásban játszó védelem legnagyobb sztárja a DE Emmanuel Ogbah, aki az Év Védője lett a Big 12-ben és az egyik legjobb pass rusher prospectnek számít a Nigériában született játékos. Tudatos védő, szeme mindig a labdán, atletikussága miatt több poszton is használható, hosszú karjaival elképesztően hatékony, felső testi ereje szembetűnő, ráadásul mindig a sípszóig küzd. Sajnos a másik kiváló defensive end, a szintén konferenciaválogatott Jimmy Bean térdsérülés miatt maródi, így Trace Clark fog Ogbah túloldalán kezdeni. Nem Ogbah az egyetlen "idegenlégiós" a védőfalban, hiszen Vincent Taylor mellett a tongai születésű Motekiai Maile a másik kezdő DT. A linebacker-sor a legszürkébb egysége a Pokes védelmének, a két szélen két junior játszik Jordan Burton és Seth Jacobs személyében, középütt pedig a redshirted sophomore Chad Whitener takarít. A secondaryből a rutinos CB Kevin Peterson és a free safety Jordan Sterns is konferencia válogatott lett, a másik kezdő CB Michael Hunter pedig két évet volt kezdő az Indianán, mielőtt már diplomásként Stillwaterbe transzferelt. A kezdő strong safety Tré Flowers, a nickelback pedig Ashton Lampkin.

Speciális egység: A rúgó Ben Grogan 3 extra pontot is hibázott idén, viszont a legutóbbi 15 mezőnygól-kísérletéből 13 bement. A punter Zach Sinor freshmanként megüti az FBS-átlagot, meglátjuk a későbbiekben tud-e fejlődni. Puntoknál Jalen McCleskey, kickoffoknál Jeff Carr a visszahordó, átlagos játékosok ebből a szempontból. A coverage egység puntoknál elég jó, kezdőrúgásnál középszerű.

Edzők: Mike Gundy valóságos legendája az egyetemnek. Játékosként is a csapat irányítója volt, ő tartotta a karrierjét freshmanként legtöbb interception nélküli passzkísérlettel kezdő QB rekordját egészen 2008-ig, amíg Robert Griffin III a Baylor színeiben ezt meg nem döntötte (pont a Gundy vezette Oklahoma State ellen döntötte meg egyébként a rekordot). Diplomája megszerzése után rögtön csatlakozott a Pokes edzői stábjához mint WR-edző, egy évre rá már az irányítókat edzette, majd két évig a csapat támadókoordinátora volt. 1996-ban úgy gondolta ideje a váltásnak, elfogadta a Baylor passing game coordinatori állását, egy idénnyel később a Marylandhez távozott hasonló pozícióba, 2001-ben Les Miles-szal ők ketten voltak a döntősök az Oklahoma State vezetőedzői posztjáért, Miles lett a befutó, de maga mellé vette Gundyt támadókoordinátornak. Miles 2005-ben továbbállt az LSU-hoz, ezután nevezték ki Gundyt alma matere vezetőedzőjének. Újoncidényét leszámítva mindig bowl-eligible csapat volt a Cowboys, 2011 volt főedzői karrierjének csúcsa, megnyerték a Big 12-et és a Fiesta Bowlt, megkapta az év egyetemi edzőjének járó Paul "Bear" Bryant Awardot. Mindkét koordinátora harmadik éve dolgozik mellette, Mike Yurcich felel a támadókért, Glenn Spencer pedig a védőkért.

Érdekességek:

- 2-szer meccselt eddig egymással ez a két csapat, mindkétszer a Cotton Bowl keretein belül, 2004-ben és 2010-ben is az Ole Miss nyert.

- Olyan klasszisok voltak Sugar Bowl MVP-k mint Dan Marino (1982), Bobby Layne (1948), Jerome Bettis (1992), Del Shofner (1957), Ken Stabler (1967) vagy a jelenkorból például Teddy Bridgewater (2013).

- A játékosok ajándékcsomagot, emlékérmét, Fossil karórát és New Era sapkát kapnak ajándékba.

- A mérkőzést az ESPN közvetíti, Bob Wischusen és Brock Huard lesz a kommentátorpáros, a pálya széléről Shannon Spake jelentkezik.

- Az Oklahoma State eddig egyszer, 1946-ban játszott Sugar Bowlt, akkor nyert is. Az Ole Missnek ez lesz a 9. fellépése, ami holtversenyben a 3. legtöbb a Sugar Bowlok történetében, akárcsak az 5 győzelmük, de a Rebels is utoljára 1970-ben volt itt vendég.

 

Az esélyekről:
Komoly légi csata várható, a mérkőzés várható képe maximum az Orange Bowléhoz hasonlítható az access bowlok közül. Érdekes lesz figyelni, hogy a két elvileg nem rossz secondary mit kezd a két sztárelkapóval, Treadwell-lel és Washingtonnal. Várhatóan tartósan egyik védelem sem fogja tudni megállítani a támadósorokat, így fontosak lehetnek a labdaszerzések. Ha a profi liga felől közelítjük meg a mérkőzést, akkor árgus szemünket a Tunsil vs. Ogbah párharcra vessük. A támadófoci és különösen a passzjáték szerelmeseinek kötelező program az idei Sugar Bowl, a 68.5 pontos over/under is touchdown-zuhatagot vetít előre. Vegas szerint 7-pontos favoritok a lázadók, olyan szemszögből érthető is, hogy az igazán jó csapatok közül az Okie State egyedül a TCU-t győzte le idén, míg az Ole Missnél joggal lehetnek büszkék az Alabama, a Texas A&M, az LSU vagy a Mississippi State skalpjára.