Legkedveltebb hozzászólások

Érdekes, minket senki sem basztatott amikor rámentünk a rekordra (0-16). 😊

Tudom, hogy már mondtam, azt is, hogy ezen sok mindent nem is lehet változtatni.
Mehetne az NFL csevegőbe is, de mindegy.

Nem biztos, hogy igazam van, de így látom. Kicsit hosszú lesz.

Minden csapatnak van kultúrája, amire hatással lehet a csapat történelme, a város helyzete, de szerintem elsősorban a tulajdonos maga. Nem véletlenül ő kapja meg a trófeát elsőként az SB után.
A csapatkultúra általában hosszabb idő alatt jön létre, de éles váltások esetén pár év alatt is változhatnak a dolgok.

A Patriots Kraft érkezése előtt az egyik leglúzerebb franchise volt, ami csak létezik. Egy tipikus felesleges csapat, az egyetlen SB-jüket úgy elbukták, ahogy csak keveseknek sikerült. A másik három bostoni csapathoz képest egyáltalán nem vette őket körül a történelmi sikerek aurája, a még a vesztes időkre is jellemző méltóság. A csapat tulajdonosai a futball iránt többé-kevésbé érdektelen, az egyéb vállalkozásaikkal küszködő üzletemberek voltak. Kraft volt az, aki tudatosan változtatott ezen, elhozta Parcellst, majd Belichicket, mert tudta, hogy olyan érzelemmentes, saját magukkal is kíméletlenül igényes szakemberek, ami egy győztes kultúrához kell. Itt egyértelműen egy tulajdonosi akarat tartja fenn a kultúrát, ami Brady előtt is megvolt, és utána is fennmarad. Lehet, hogy a következő 20 évben nem lesz 6 SB győzelem, sőt, nem lesz egy se, de amíg Krafték uralkodnak, nem jön vissza a piros mezes Patriots lúzerkedése.

A Bengals tulajdonosa Mike Brown, a liga hírhedt olcsójánosa, nem érdekli különösebben a futball, pusztán anyagi alapon van a ligában, addig, amíg a bevételei meghaladják a kiadásait. Számára a győzelem nem része a presztízsnek. Így maradhatott 15 éven keresztül HC Marwin Lewis, egyetlen playoff győzelem nélkül. Ki is alakult a "minden mindegy" kultúrája, ahol az edző is csak azért tartja meg az állását évről évre, mert hajlandó olcsóbban dolgozni, mint az átlag. Nem meglepő, hogy egy ilyen közegben nem csak sikerek, de tisztelet és fegyelem sincsen, a régebbi szurkolók emlékeznek, hogy a Lewis korszak első felében a Bengals volt a liga fegyenccsapata, állandó letartóztatásokkal és egyéb kihágásokkal. A játékosok sem voltak hülyék, látták, hogy a tulajnak (és az edzőnek) mire megy ki a játék, szartak hát bele ők is.

A Bears tulajdonosai fejben megragadtak a nyolcvanas években (ezt nem én írtam, hanem chicagoi újságok is), mert akkor volt utoljára a Bears huzamosabb ideig domináns csapat az NFL-ben. Miről szólt az a Bears? Ligaelit defense, nagyon jó futójáték, erős közepes passzjáték. Az NFL előtte évtizedekig erről szólt. De már a nyolcvanas (és kilencvenes) évek meghozták a QB-forradalmat, Marino, Elway, Montana, Young, jöttek a 4000 és 5000 yardos szezonokat hozó QB-k. De nem a Bearsnél, ahol ez ma sem prioritás. Nem véletlenül nincs évtizedek óta elit irányítójuk, még 1-2 évre se, mint amikor pl. a Cardinals kihasználta Warner hattyúdalát. Az öregedő tulajdonoson erőt vett a wishful thinking, a "jó volt ez így, ezután is jó lesz" mentalitás, így megteremtett egy olyan kultúrát, ahol olyan emberek kerülnek döntési pozícióba, akik adott esetben az újabb forradalmat képviselő Watson vagy Mahomes helyett a tradícionális Trubisky mellett teszik le a voksukat, ezzel újabb évekre leszakítva a csapatukat a liga fejlődésének fővonaláról. A múlt foglyai.

A Falcons sem véletlenül chokerkedi el folyamatosan úgy a meccseit, ahogy. Náluk szerintem ez inkább egy városi dolog, a Braves ugyanezt csinálta a fénykorában (utolsó/extra inningekben elvesztett sorsdöntő playoffmeccsek, 2-0-ról elbukott World Series). Még az egyetlen bajnoki címük is csonka szezonban volt. Aki már volt ott, mint idegen, mindenkitől azt hallom, hogy Atlantát áthatja a kultúranélküliség és az identitásnélküliség, az egész város borzalmasan semmilyen. Valami oka kell, hogy legyen, hogy a nehéz helyzetekből mindig szarul jönnek ki, és talán ez a lelkierő hiánya, ami a városból is árad kicsit.

Tudom, hogy hosszú és eddig semmi köze a Lionshoz, de akkor most jönnek ők.

A Lionst köztudottan megátkozta Bobby Layne. Vagy nem, de akkor is mindenki így tudja. Alapvetően ki nem szarja le, nem ő volt az első, és nem is az utolsó játékos, aki kígyót-békát kiabált az őt kiebrudaló csapatra, de ahogy eltelt 15-20-25 év, és a Lions TÉNYLEG nem nyert, kezdett az átok egy mémmé válni, ami beette magát a detroitiak fejébe is, és amolyan önbeteljesítő jóslatként létrehozta azt a kultúrát, ahol a szurkolók, a mindenkori játékosok és talán a vezetők is kezdték elhinni magukról, hogy ők alapvetően lúzerek, ezzel kapcsolatban pedig sok mindent nem is tehetnek. Matt Millen ámokfutásában az a szinte tanult tehetetlenség volt a legdöbbenetesebb, amivel ezt a felettesei végignézték. Ezzel párhuzamosan folyt Detroit gazdasági mélyrepülése, ami a franchise-on belüli hangulatot biztosan nem növelte, de ez persze önmagában még nem magyarázat, hiszen a 0-16-os szezonban a Red Wings bajnok lett, a Pistons még bajnokesélyes volt, és a Tigers-szel is számolni kellett. Még egy faktor, ami itt is borzasztóan erős, az az öreg és emiatt a radikális változtatásokra képtelen tulajdonos. Érzi persze, hogy baj van, azt is látja, hogy ki a közelmúlt bezzegfranchise-a, akiktől lehetne tanulni, de ez a tanulás is egyelőre a másolásban ölt testet (azaz hozzuk ide az edzőjüket meg a játékosaikat), nem a kultúra megváltoztatásában. Egy másolat viszont soha nem lesz olyan jó, mint a kreatív módon kitalált változat. Mivel a tulajdonosi kör (gyakorlatilag a Ford család) itt sem kifejezetten fiatalokból áll, ezért a remény a gyökeres változásra (ami messze túlmegy egy HC és egy GM leváltásán) elég csekély. És igen, az ilyen csapatot a bírók igazságtalansága is állandóan eléri, mert egy kétes szituációnál (megvolt az az elkapás? holding volt, vagy sem?) a zebrának akaratlanul is átmegy a fején, hogy ez a 60 éve átok alatt lévő csapat, egy idős tulajdonossal, egy rothadó városban.

De mindig van remény. Andy Reidet 54 évesen úgy rúgták ki az Eagles-től, mint egy megfáradt, kiégett egykori sikeredzőt, aki mellett elment a liga és már a Jeff Fisher-i úton halad. Aztán történt, amit történt.

Még egyszer bocs, hogy hosszú lett, de kikívánkozott. Szerintem a Packers topikba még sosem írtam ilyen sokat egyszerre 😀

Szerkesztette: Kampman

Ha szerda akkor képregény-day!
Kicsit kevesebb humor, kicsit több dráma, de most már be kell indítani a történetet.
Mindenki küzd valamivel. Lássuk azokat a démonokat!


Szerkesztette: akdestroyer