Helmut Zimmer

Seattle Seahawks Oregon Ducks

Helmut Zimmer
Utoljára láttuk
10 órája
Regisztrált
több mint 13 éve
Fórum hozzászólások
3 836
Let us build dystopia



Utolsó 10 fórum hozzászólás

21 órája
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Hölgyeim és Uraim!

Tudja valaki, mit jelent a "furkóskot politika"?

Üdv

Let us build dystopia
4 napja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz

Let us build dystopia
6 napja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
topikba vág: egy cimborámmal podcasteltünk egyet a Hawksról FK!-éknál, akit érdekel hallgassa, talán vitaindítónak is jó akár a draft értékelésénél, akár a PC-kérdés tárgyalásánál.

 bit.ly/2M7eHQs
fly_gulls
Hallgattam, jó volt, csak azt sajnáltam hogy nem voltam ott. 😀

Csomó dologgal - nem is azt mondom hogy tudtam volna vitatkozni, - inkább azt hogy más nézőpontból közelítettem volna meg, és nagyon kíváncsi lettem volna a véleményekre.
Szerintem fontos kérdések nem hangzottak el.
akdestroyer
Minek mentél oda?!

Let us build dystopia
8 napja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
EZMI??????????


Let us build dystopia
8 napja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Végeredményt hirdetek:

1. SONICS: 45 szavazat
2. AK: 25 szavazat
3. undi: 9 szavazat

A győztesnek ezúton gratulálunk!

Ui: A Carroll-i recept működik emberek! 😀
akdestroyer
Ugyan nyeremény gondolom nem volt feldobva, de én felajánlok egy aláírást a győztesnek.
Matthew99
Én meg felajánlom, hogy szociális-temetés keretében ingyen kiásom SONICS RW-jának a sírgödrét. És viszek rá valami olcsó mécsest is.

Szomoru, hogy a forum kozonsege nem ertekeli a runheavy O-t, a korszak legnagyobb futojat Lynch-et es a legjobb CB-DE sorokat. Hova jutott a vilag?
undisputedly
Még csak nem is arról van szó, hogy kikaptál 2 szavazattal, hanem gecc, az a teljes érdektelenség... 😀

Ugyanezek az emberek meg teljes gőzzel fognak hőzöngeni minden egyes sacknél, és falhoz állítják majd PC-t amiért nincs fal. 😀

Én csináltam most, nem volt sikere. Ki érti ezt? Én nem 😀
akdestroyer
Én rád szavaztam. Én ugyanezt csináltam volna...csak nyilván jobban 😀 😀 😀

Let us build dystopia
8 napja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Végeredményt hirdetek:

1. SONICS: 45 szavazat
2. AK: 25 szavazat
3. undi: 9 szavazat

A győztesnek ezúton gratulálunk!

Ui: A Carroll-i recept működik emberek! 😀
akdestroyer
Ugyan nyeremény gondolom nem volt feldobva, de én felajánlok egy aláírást a győztesnek.
Matthew99
Szomoru, hogy a forum kozonsege nem ertekeli a runheavy O-t, a korszak legnagyobb futojat Lynch-et es a legjobb CB-DE sorokat. Hova jutott a vilag? Gratulalok a gyoztesnek es AK-nak a szervezesert.
undisputedly
… a hálátlanok....

Let us build dystopia
9 napja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
 mobile.twitter.com/ESPNNFL/status/1264643605261701123?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1264646315243212800&ref_url=https%3A%2F%2Fbleacherreport.com%2Fseattle-seahawks
kapitnono
Hátha Dande is erre jár
 www.youtube.com/watch?v=x5erd4zlCh4
Helmut Zimmer
Akkor mar inkabb ez. Ez insight-ot is ad 😊

 www.youtube.com/watch?v=XFLsIVzrT2k
undisputedly
Ezt direkt nem akartam berakni...
...van benne 2 brutális 1 ütemű csel a rourtek elején 😀

Let us build dystopia
9 napja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
 mobile.twitter.com/ESPNNFL/status/1264643605261701123?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1264646315243212800&ref_url=https%3A%2F%2Fbleacherreport.com%2Fseattle-seahawks
kapitnono
Hátha Dande is erre jár

Let us build dystopia
10 napja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
@undi:
Csak vicceltem.
Néztem a poll állását, nagyon le van maradva főnök! Mindezt úgy hogy sportszerűségből még az én szavazatom is a magáé lett.

Hol az a kortesbeszéd? Kéne nagyon! 😀
akdestroyer
Válasszátok be Maddenben a csapatokat(mindenkinek a legjobb éves statjaival, nyomjatok bajnokságot, és osszátok meg a videókat ! 😊
Helmut Zimmer
Na, amugy erre kivancsi lennek. Mondjuk en nem jatszottam soha vele, de ha valakinek meg van 😀
undisputedly
Kéne találni két közel azonos játékerejű csávót, és csak a játékokat kéne a fülükre hívni. Amúgy a 09-ben (ezt ismertem) volt ugyanilyen HC mode.

Let us build dystopia
10 napja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
@undi:
Csak vicceltem.
Néztem a poll állását, nagyon le van maradva főnök! Mindezt úgy hogy sportszerűségből még az én szavazatom is a magáé lett.

Hol az a kortesbeszéd? Kéne nagyon! 😀
akdestroyer
Válasszátok be Maddenben a csapatokat(mindenkinek a legjobb éves statjaival, nyomjatok bajnokságot, és osszátok meg a videókat ! 😊

Let us build dystopia

Legkedveltebb fórum hozzászólások

9 hónapja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Mindenek előtt jobbulást, és mielőbbi felépülést Bazza barátomnak.
Bazz írt, hogy valamit szedjek össze Darrell Bevellről, úgyhogy ez most róla szól

Kezdeném azzal, hogy nem annyira egyszerű ez a feladat, mert egy olyan csávóról beszélünk, aki elég introvertált, és nehéz megállapítani, hogy az aktuális vezetőedző hol végződik, és hol kezdődik Darrell Bevell. Amikor olyanokat hallasz tőle, hogy good/great competition, tremendous job,……akkor Pete Carrollt hallod konkrétan még ugyanúgy is hangsúlyoz:



Térjünk rá a legfontosabb nyitó kérdésre, hogy lehet, hogy Matt Patricia felvette azt az embert, aki pont ellene hívta azt a végzetes utolsó játékot, amely kísérti a Hawks teljes szervezetét. Ha valaki, akkor Patricia pontosan ismeri kortársait a labda másik oldaláról, szóval ha kora regnáló top 5 DC-je Bevellt választja a csapatába korábbi ellenfelei közül, az elég sokat elmond Bevell képességeiről. (A játék elemzése nem témánk, de röviden annyit, hogy már a snap pillanatában ütemvesztett lett a játék, hemzsegett az egyéni hibáktól).

Seahawksról is fogok írni, de a 2009 es Viking minden tekintetben izgalmasabb csapat. Vikingesben talán többet láttunk az igazi Bevellből, a Hox viszont picit korszerűbb játékot játszott. Annyi még a történeti lezáráshoz, hogy Bevell és Carroll viszonya nem volt harmonikus, nagyrészt Tom Cable szerepe (minden idők legrosszabb OL edzője címszó alatt találtok többet) miatt, másrészt Carroll, és Bevell nem vélekedtek hasonlóan számos kérdésben.

És itt már rá is kanyarodunk a nyomorult apró részletekre. Bevell támadásépítésében az 1 pro los + max 12, és egy pro mélységi bevett paraméter, és ez fontos, mert mindkettő un. terület –ütem passz. (A Pro azt jelenti, hogy a QB opciója a döntés- gimitől, már a fejlesztési folyamat része, az ilyen opciók beépítése). Terület- ütem passznál a szabad területre befutó játékos úgymond proaktívan törekszik az érkezési zóna felé, módosíthat az érkezési routen, de csak ütemen belül, és adott területen belül.
1. pro opció jellemzően egy-két hááá- tehát döntően 2/4, vagy 3/4edes játék. Nem beszélünk róla de amerika páros ütemű kultúra, a beszéd, a zene, a páraratlan ütem egy kicsit idegen. Lehet az első pro opció blitztől/nyomástól „el-felé” játék (underneath, backdoor, stb pl.), de majdnem ugyanígy működik, amikor a blitz mögé játsszuk be a labdát. Egyszerűbben a konkrét route valójában másodlagos, az érkezés a lényeg. A másik ilyen pro opció a mélységi opció, amikor valamit észrevesz a QB. Tipikus esete a Seattle GB NFC döntő utolsó játéka, amikor a GB valahogy elfelejtett Safetyt tenni a pozícióra, de nem is csapdázott. Elég emlékezetes volt, de akinek esetleg nincs meg beteszem az utolsó pár percét a meccsnek, amúgy is lesz még erről szó.



Nem szorosan a téma része de érdemes azt kicsit egyenesbe tenni, ez nem Madden, a támadó játékoknak mindig van egy architektúrája, és ennek része az ütemezés és az egyensúly. Ez a 2 talán legfontosabb dolog, amely köré elvek épülnek. Mindig ütemen belül kell gondolkodni, és nem lehet a megkomponált játékban minden routot piszkálni, mert felborul az egész, ilyenkor át kell hívni, vagy az opciós játéknál nem megtartani a labdát, stb. végső esetben időt kell kérni.

Ütem nagyon fontos. 190+ magas irányító is neccesen látja be a releaset mélységi routenál, főleg kifelé. Ő leginkább zsigerből a 2. ütemnél a „szurikátázásnál” el tudja dönteni, hogy 4. ütemre az emberem, aki területre megy ott lesz, vagy nem lesz ott megjátszható módon. Ha igen, akkor van egy kb 2*3 m ablak amibe be kell dobni, hogy össze tudja szedni, de ez csak az összeszedés, ha azt akarom, hogy pontos legyen a passz, és minimális esélye legen a védőnek az összeszedésre akkor ennek a negyede, és külső váll. Higgyük el, hogy ekkora az az ablak, ezen belül tud még játszani a nyakán a védővel az elkapó. Gimiben már ezt gyakoroljuk rogyásig, mondjuk naponta 40-szer.(ennél több alkalommal nincs értelme terhelni a dobó vállat). A teljes route futás az ütemről szól, és egyértelműen az elkapó kell, hogy irányítsa a folyamatot. Amint a védő átveszi az irányítást ott nem lesz elkapás, ott ütemvesztés lesz. Érezni kell a jammet, a parryt, érezni kell, hogy a corner meddig hátrál, tudnod kell, hol akarod tartani, ha kifelé mész, akkor be kell hoznod, és onnan kell megcsinálni a cselt. Az ilyenekről kicsit kevesebbet beszélünk, pedig lényeges aspektusa a játéknak. Én sajnos egy gitárszólót is zokogva tudok elemezni órákig, nagyon hasonló a helyzet a routekkal. 
Nagyon fontos meccs, a már említett GB Seattle. Az utolsó 5 percig még Baldwin sem volt képes a megfelelő oldalra húzni magát, és ugye ott volt 3 nagyon erős drive a végén, ahol ebbe belenyúlt Bevell. Nagyon érdekes volt, rájött, hogy mi a GB védelem sweetspotja, és ahhoz képest kb. 1 ütemmel eltolta a játékokat (hozzáteszem el is fáradt a GB védelme- ha nem fáradt volna el, akkor nem lett volna ennyire egyszerű a plusz ütemet érvényesíteni). Az utolsó passzoknál, már Lynch is Wilsont védi, hogy meg legyen az idő a következő ütemre, és közepesen mély területre. Az utolsó drive utolsó előtti driveban látja Wilson, hogy a GB a pálya közepét akarja megvédeni (nem is nagyon jól áll fel) a védő, és ahogy a befelé védekező védőt Baldwin kifelé megveri, az kulcs .

Azért emelem ki ezt a meccset, mert ez a meccs a Seahawksnál a romlás kezdete. A meccs jelentős részében a Hox szenvedett, parádézott a Packers védelem, és azért mert igazából feltörték a Seattle alapjátékát + a 2014 évi Seahawksnál voltak gondok a játékok kivitelezésével, voltak gyenge egyéni, és csapat teljesítmények. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy bár kellett több óriási mázli (az Onside kick- a 2 pontos), de a meccs végén a GB védelem, nem tudta hol van, szinte teljesen eszköztelennek látszottak, pedig pokoli jól játszottak 50-55 percig. Pete Carroll ért ennyire a támadó focihoz, hogy belenyúljon, de ez közmegegyezés szerint Bevell műve volt. Láttunk ilyen meccset korábban is pl. a Tampa ellen, egészen komikus volt…. és innentől sok ilyen meccsünk volt, sajnos.
Nagyon sok alkalommal 2017-ig képtelen volt az O pontokat feltenni a táblára a meccs valamelyik kritikus szakaszában. Aztán 17-ben már az volt, hogy az akkor már jórészt értelmezhető fal, és futójáték nélküli Wilson ugyanezzel az ütemmegtolással területre bedobta a labdát, és az arra járó, Richardson, Lockett, Baldwin „valamilyen bravúrral” leszedte, villám TD, még egy villám TD. Rettenetes volt, néha eszembe jutott a legendás (talán 89-e suzukai beszélgetés, Senna és a mérnöke közt… : nincs meg két fokozatom/ ne válts alul!/ miért?/mert a motornak 3000 alatt nincs vezérlő software. Kicsit ezt éreztem én is, olyan volt, mintha a csapatnak nem lett volna elképzelése a támadójátékról, futottunk ész nélkül, aztán Wilson csinált rá korábban nem jellemző 1/6 szakaszokat. Annyira eltért a minta a korábbiaktól, hogy én totálisan zavart állapotnak tekintem, és semmilyen következtetést nem vonnék le. Aztán év végén mind Bevell, mind Cable elmentek. Nélkülük sokkal jobb lett a fal, és sokkal unalmasabb a támadójáték.

Vissza minden idők egyik legtehetségesebb SB-t nem nyerő csapatához 2009 és a Minnesota Vikings-hez. Mi a fontos? Masszív fal, brutális alap futójáték- ne feledjük Peterson-Chester Taylor duót-, amire fel lehet építeni bármit. És ez a bármi egy rendkívül diverzifikált passzjáték, és 6 célpont akit komolyan kell venni, mert a dombról látható mennyiségű elkapása van, és van 2 súlyponti célpont, akire külön figyelni kell.
Ez szinte blueprint, annyira alapvető recept a sikeres támadó alakulatoknál. Emlékezzünk Manning-Edge-Harrison-Wayne-Stokley-Clark alakulatra, vagy Brady, Moss, Welker, Marroney, Faulk, Gaffney+ Stallworth (bár ő mumusnak volt ott).
Ez az alap, és a seattlei út végén az az igazság vár, hogy Bevellnek kell a fal, és kell a futás, mert nagyon diverzifikált a támadójáték, és enélkül nem megy.

Van egy, szerintem elvi hiba a Bevell szemléletében, méghozzá az, hogy nagyon kevés pro típusú ütem-játéka van. Ismeriő a curl, meg a hook, stb (drasztikus irányváltás, vagy stop&go típusú) játékokat, de biztonsági okokból un. edge of breakup poziba, és ütemre teszi, tehát olyan pontra, ahol, már lazul a védelem sűrűsége, kezdenek kialakulni a párok a mozgások. Ugye azért edge of breakup név is, mert a packpedalból, vagy egyéb jam+ r&r mozgássorból, éppen bontakozik ki a támadó és a védő játék, pozíciót váltanak a DB-k, illetve az LB sor is elkezdi lekövetni a támadó játékot (szokták úgy hívni, hogy sodródik a játék felé, vagy polarizálódik). Ilyenkor sebezhető a védelem, mert már irányváltásban vannak a DB-k, az 1 ütem lement a DL nyomásából, LB-k meg a „lestoppollak várj meg” mozgássort gyakorolják. Ez egy nagyon biztonságos hívás, de nem igazán rövid játék ez sem. Baldwin / Berrian milliót csinált. Nagyon fontos, hogy ebben pl. tök más, mint Shanahan, vagy McVay. Shanahan Atlantában tele volt valójában minor read játékokkal emberre, ütemen belül.

Bevell még Brett Favrenál is alig engedett olyan 0 ütemű passzt, amelynél a snapet követően azonnal indul a passz oldalra a slotba, a másik elkapó meg takarít (Manning classic, de a Patriots is gyűjteményes verses kötetet adott ki a témában). Szóval szerintem hiányzik a 0- és az 1 ütem az ő világképéből, hozzáteszem, ezekről sokan hiszik, hogy biztonsági játékok, de valójában nem azok, igazából kúrva veszélyesek.
Még annyi, hogy pont azért, mert Bevell nehezen azonosul kötött route ütem intervallum játékokkal, a Te-eket is inkább nagytestű WR-ként használja. Ebben Schottenheimer sokkal korszerűbb.

Érdekes, hogy Seattleban, és Minnesotában is működött az alábbi evolúció a támadásépítésben: futás, majd néha nem adjuk át és passz, (Russell Wilsonnál nem adjuk át, majd QB sneak.- másik kor, fiatal mobil irányító, bár Favre nagyon tökösen megcsinált kemény futásokat maga is). De már 2009-ben megvoltak a fake handoffok, opciós játékok, méghozzá patika-mérlegen adagolva. Mindegyik játék lényege már ekkor is az időcsinálás, a nagy területjátékhoz.

Nagy vonalakban ennyi. Nézni fogom a Lions meccseit, szeretem ezt a csapatot. Remélem idén a zebrák nem győzik le az oroszlánokat!

üdv.
(ui. ezt most gyorsan írtam a régi jegyzeteimből, nem annyira szerkesztettem, lesznek alany állítmány tárgy hibák, de remélem érthető)

Let us build dystopia
több mint 5 éve
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Amikor egy korszak lezárul nem fukarkodnak az emlékezők a nagy ívű, sokszor feleslegesen dagályos jelzőkkel, mondatokkal.
Nem is kezdenék bele ilyenekbe, de távozott egy olyan ember a ligából, aki valószínűleg akartán kívül, de hozzájárult a Seahawks sikereihez. Ez az ember Jim Harbaugh, és lehet ingerküszöb, de még itt a Hox oldalán is érdemes megemlékezni arról, hogy ez a remek szakember mit tett a Ninersért, az NFC Westért, és tulajdonképpen a Seahawksért.
Jim Harbaught nagyon nem érdemtelenül került a Niners vezetői székébe. Egyetemi évei alatt remek szakembergárdát, remek csapatot, és remek egyéni játékosokat nevelt ki, és egy olyan megalkuvásra alkalmatlan mentalitást vitt az egyetemi foci világába, amely a régi nagyokat is felrázta, elveik átértékelésére kényszerítette. És ő ezért fontos nekünk, ez az átértékelés ugyanis elérte Pete Carrollt is.

Jim és Pete, avagy a híres stanfordi kézfogás története
Én első alkalommal akkor hallottam róla, amikor 2007–ben "minden idők legjobbjának" kikiáltott Trojansát fájóan ütötte meg a Stanford, Pasadenában 85.000 ember előtt, egy döbbenetes 17 pontos 4. negyeddel. Életemben akkor láttam először (és azóta sem) igazából zavarban Big Petet. Még emlékszem az interjújára: számos dolgot át kell értékelnünk, számos dolgon változtatni kell.
Aztán 2009-ben (a2008 évi drafton kirabolt) USC-t ki is ütötte a Cards (55-21), komoly űrt lyukat ütve a végzősök önbecsülésén. (Máig nem értem, hogy ez után a meccs után Mays hogyan kerülhetett Friscoba  ). Harbaugh azonban nem csak legyőzte Carrollt, de arcon is csapta azon a meccsen azzal a híres 2 pontossal, amikor már rég eldőlt a meccs. Ekkor hangzott el a híres” What ’s your deal”- avagy ezt most akkor mi a f*szért is kellett?! Ha valaki nem is szereti Carrollt, el kell ismernie a Hox gyönyörűen térdel, amikor vége a meccsnek. Ekkor Carroll már nem frusztrált volt, hanem pipa, nagyon-nagyon pipa. Lehetett is, mert jött ez a fickó, és 1.) konkrétan belerondított a dinasztiába, amit épített, 2.) kiskanállal kellett összeszedni a játékosait a meccs után, 3.) GOTO 1. belerondított a dinasztiába, ráébresztette Carrollt, hogy valami lement a vágányról.
Sokszor hangzott el, hogy PC és Harbaugh utálják egymást. Én az ő viszonyukat sokkal összetettebbnek látom egy szimpla utálatnál. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy Harbaugh, és Carroll között ez innentől kezdve személyes is. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ők inkább ellenségek, mint ellenfelek. Persze a média fújta, de volt is mit.

Hogy ne lettek volna ellenségek, amikor Harb számára PC testesítette meg a USC trónján pöffeszkedő korszerűtlen királyt, aki elszívja a levegőt (és a legjobb prospecteket), és mint a liga gépezeteinek tökéletes ismerője elállja az utat, amely a siker felé vezet. Szerintem ez a disznófejű nagyúrban gyönyörűen benne van 
„Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.” 😊

Hogyne lettek volna ellenségek, mikor Harbaugh tüske volt Pete Carroll oldalában, egy olyan tüske, ami emlékeztette, hogy már nem mennek olyan jól a dolgok. Az embernek, még a legtehetségesebbeknek, is meg kell időnként újulniuk, fejlődniük kell! PC számára tehát eljött a megújulás ideje. Az egy fontos emberi érték, hogy ő valójában be is látta ezt. Élete legjobb döntése volt, hogy átjött az NFL-be!
Az egyetemi fejezet lezárásaképpen szerintem feltételezhető, hogy:
annak ellenére, hogy az egyén, főleg egy sikeres vezetőedző fejlődést nem szokás, nem is illik egy ellenfélhez kötni, mégis azt gondolom, hogy ez a rivalizálás komoly hatást gyakorolt mind a két szakember munkájára. Persze mindenki profi és 100%-on pörög, de van az az inspiráció, amikor az a 100% tud még 100%-abb lenni.

Boldog 49. szülinapot mester
PC egy rettenetesen rossz Seattlet vett át, amely az egész NFC West viccbrigádjává silányult. Utolsó év volt Matt Hassel, első éve volt Earlnek, Okungnak, Lynchnek. Még Tatupuról is kiderült, hogy alkalmatlan. Ott álltunk és nem értettük, mi történik! Mike Williams….várj ezt most megpróbálom röhögés nélkül leírni Mike Williams az 1. számú elkapó! A többit tudjuk 7-9, rájátszás, bajnokverés, és földrengés a CL-en. (utána szopó a Soldieren)

NFC W "dominanciánkhoz" kellett, hogy az akkorra bitang erőssé váló 9-erst minden idők legalkalmatlanabb vezetőedzője Samurai Mike képezte olyan szép és nemes, de az NFL szempontjából haszontalan sportokban, mint a szánkóhúzás nyáron hegyre fel, és társai. Vernon Davis unalmában még mindig vertea védőket az edzéseken, Alex Smith, pedig éppen a phd-jára készült, hiszen játékra esélye sem volt, pedig addigra kívülről fujt kb. 5 playbookot Air Coryelltől, a korszerű west coastig (utóbbit leírni is röhejes). Ezek közt talán csak egy korszerű volt, Norv Turneré. Alex ezt szerette is, nem is ment rosszul, de ez senkit nem érdekelt, Samurai Preacherman Mike-ot a legkevésbé.
Szóval ebbe a remek környezetbe érkezett Harb, és valljuk be ő volt az ember, aki nem félt kockáztatni, és tudott újat mutatni. Nagyon ritkán lát az ember annyira komplett tehetséges keretet, mint a 2011 es Niners volt! És ha ez nem lett volna elég mindig tudott remek játékosokat húzni.

Én nem kedveltem Jim Harbaughot az embert, mert egy az élő fába belekötő, krakéler palinak tartom, de tiszteltem a szakit, mert zseniálisakat húzott, főleg uralkodása első éveiben, és dominálta ligát. Imádtam, hogy az erősségekre épített, és nem a gyengeségeket próbálta elfedni. Utóbbi nagyon fontos, mert szerintem nagyon sokan ott rontják el, hogy az erősségek helyett kétségbeesetten próbálják egy csapat, egy játékos vállalható gyengeségeit korrigálni, bármibe is kerül, és ez a legtöbbször egy játékos egyéniségébe kerül, illetve egy csapat lelkébe.

Persze Jim sem kerülhette el a sorsát, az ő kódját is feltörték, őt is legyőzték, sajnos kicsit korán, pont mielőtt eljutott volna a bajnoki címig.
Az első komoly baleset pont a Hawks elleni 12-dec 23 meccsen történt, Jimbo 49. szülinapján. Ez egyben fordulópontot jelentett a két csapat életében. Soha azelőtt nem láttuk Jimet tehetetlennek. Azon túl, hogy brutális verést kapott a nyíltan bajnok aspiráns Niners, a későbbi ellenfelek útmutatót kaptak:
1.) hogyan söpörd a domináns védelmet 2.) hogyan szedd szét Collint, aki akkor éppen konkrétan zseniálisnak tűnt.

Nem gondolom, hogy túl kell értékelni e vereség hatását, mert nem minden elemet lehetett adoptálni rövid idő alatt, de azért adott jó támpontot. Óriási respekt, mert a stáb azonnal tekert a labda mindkét oldalán el is jutottak az SB be, ahol óriási pechhel kaptak ki!

Nincs út felfelé, csapdában
Jimmel még a sors is kibabrált. Van-e annál rosszabb, mint amikor az ősellenséged győz le? Van, amikor a tesód! Hogy ez lélektanilag mit jelenthet, nem tudom. Mindenesetre óriási tisztelet jár Harbaughnak, mert a következő évre úgy jöttek vissza, hogy tekert megint az O-n. Kiismerhetővé vált a felfutó zóna játékuk.

És az NFC döntőn megint kitaláltak valamit! Akkor éreztem a legjobbnak a Ninerst, felkészültek voltak, remek taktikával. A Hawks egy félidő alatt kimatekolta a kódot, és visszajött, a többit tudjuk. Nüánszokon, és egyéni teljesítményen, illetve két fájó sérülésen múlt. Ha SF-ben lett volna, és kikapunk, büszke lettem volna a gárdára, ha annyit ért volna el, mint a Niners Seattleben.

Felhívom a figyelmet az egy fél idő alatt kimatekolta a kódot dologra, ez ugyanis innentől nyomasztó tényező. Itt szeretném megjegyezni, hogy szerintem, ha valaki túlértékelt volt az pont az imádott Vic Fangio. Nem részletezem, ez most Jimről szól!

Perszet Vic is a gárda része volt, akárcsak Roman, és Kaepernick.És itt a csapda, ha konok vagy és kitartasz két, három állítás mellett, akkor hogy békíted ki az állításaidat, ha azok feloldhatatlan ellentétbe kerülnek. Ime az állítások állítás:
1.) Roman remek koordinátor+
2.) Kaepernick rendkívüli tehetség=
3.) remek támadójáték

De nem megy a támadójáték. Min változtatsz? Rájössz, hogy valójában már tényleg feltörték a rendszered, és ahogy egyre többet variálsz adott rendszeren belül, úgy érzik magukat a játékosaid egyre kevésbé komfortosan. A játék, ami az erősségekre épített elérte a zenitet, ennyi volt. Újabb tekerés esetén mélyíted a válságot, vagy bevezetsz strukturális változást, de az 1,5-2 év, és közben széteshet a csapat. Persze ez nem gáz, sikeres edzők évek óta ebben az állapotban vannak, sztár irányító, jó receiver corps, egész OK O Line gyenge csoport csodákat tesz éveken át, anélkül, hogy bele kéne nagyon nyúlni. De Harbaughnak ez nincs meg, Kaepernick nem az a top 10 irányító, akinek gondolta. A csoport pedig maga Doberdo.
Nincsenek kétségeim, Jimbo okos,ő már egy éve pontosan tudta, hogy innen most egy ideig már csak lefelé vezet az út. Felismerte akkor is, a változás szükségességét, amikor Alexet lecserélte. Ismerte Alex korlátait is, az első perctől. Beletett Alexbe sok energiát, de tudta, hogy srtuktúrális változás szükséges, hogy a 9-ers támadójáték feljebb lépjen. Ehhez Alex kevés volt szerinte. Csak azt nem mérte fel, hogy Kaepernick mentálisan nincs felkészülve a feladatra.Nem is láthatta, senki sem látta. Harbaugh utoljára egyetlen egy másik irányítónak szavazott ekkora kreditet… Andrew Lucknak.

Quo Vadis Jim
Mi csak azt láttuk, hogy egy ideje nem volt már jó a viszonya az FO-val. Ott volt a hiszti az offseasonban, a brownsos story. Pont akkor, amikor pick, és idő is lett volna a Niners átépítésének megkezdéséhez. De mi történt? Elfogyott a bizalom? Nem volt elég jó terve Harbaughnak? Lehet! Csak azért, mert valaki nem mindig jó arc nem kerül légüres térbe. Jimbo pedig abban volt, a 2013-2014 közötti offseasonban, tehát pont, amikor a legnagyobb szükség volt a közös munkára. Egy sikeres év után, vagy várjunk buksz egy NFC bajnoki címet az sikeres év? Bár, ha csak az SB win az egyetlen siker az FO számára, akkor nem. Ha Jim becsületes volt és elmondta, hogy most két év átépítés jön,mert ez ennyit tudott, akkor értem miért fogyott el a levegő. Ez amolyan filozófiai különbség.

Hogy mi történt pontosan, azt lehet sosem fogjuk megtudni. Jöttek a sérülések, már a D sem szuperált, elmaradtak az eredmények. A játékosok el kezdtek mutogatni. (mondjuk az FO-nak talán ezzel kellett volna foglalkoznia). Kb. itt a vége. Ilyen környezetben nem lehet komoly szakmai munkát végezni.

Sok elintézetlen ügyet hagyott itt Jim Harbaugh. Ne becsüljük le az NCAA-t, hiszen oda sem kell kevesebb tudás, vagy kevésbé profi mentalitás, ráadásul kellenek olyan soft skillek, amelyek pl. a profiknál annyira már nem hangsúlyosak, de ha hiányoznak, szétesik a csapat, szóval meglétük, vagy hiányuk jelenti a különbséget siker és bukás közt.
Nekem az a hipotézisem, hogy pont ezek a soft skillek hiányoznak, hogy Jimbo igazi nagy edző lehessen. Szerintem a legjobb döntést hozta, mert még meg kell tapasztalnia, és tanulnia azt, ami ahhoz kell, hogy bajnok legyen. Erre most az NFL-ben reálisan nincs esélye. Hozzáteszem, nem tudom megfogalmazni egyszerűen, hogy mi ez, talán meg kell tanulnia legyőzni Jimet.
Csak az a baj, hogy a megalodonnak szűk lesz az a tenger. Fogjuk még őt az NFL ben látni, és ha megtanul ember lenni, akkor lesz ő még bajnok.

Let us build dystopia
2 hónapja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Hát eljött a napja, hogy elment...
Sokkal csendesebben, mint ahogy vártam.

Tom Brady sokkal fontosabb szereplője volt az AFC-nek annál, hogy a róla való megemlékezést Pats szurkolókra lehessen bízni... 😊 Nyilván viccelek, ők sokkal avatottabbak nálam, de azért mégis end of an era, illik pár szót szólni erről az egészen elképesztő játékosról. Viszont én most lehetek szubjektív, elengedhetem a számokat, mert Bills szurkoló vagyok. Ezért nem is megyek le kutyába (ráadásul itt azért mind ismerjük őt).

Kezdem azzal, hogy nagyon csíptem a fiatal Bradyt, nagyon tetszett az eltökéltsége, a hozzáállása. Brady maga az amerikai álom tán utolsó igazi kolosszális ikonja. A legkisebb fiúként feljutott a csúcsra. Nem sok ilyen történet van ma már. Mindezt fiatalon olyan cool módon tette, hogy az ember csak röhögni tudott egy-egy reakcióján. Én 2006-ig komolyan azt gondoltam, hogy Brady az egyik legnagyobb figura a bolygón. Érdemes megnézni, ahogy az SB XL-en reagál, amikor több alkalommal hívják, mint SB MVP-t, illetve viccesen fog kezet Bennel.

Ő volt kora legnagyobb irányítója? Melyik koré? Soha senki nem tudott ennyi ideig a csúcson maradni. Hány alkalommal olvastuk Brady vagy McNabb, Brady, vagy Manning, Brady vagy ARod, Brady, vagy az új generációs sztárok közül gyakorlatilag akárki, és ez a csávó mindig viszonyítási pont maradt.

Ha egy kicsit mélyebben tekintünk a számaira, látható, hogy korszakai voltak a játékának aszerint, hogy hogyan mozgott együtt Brady, és a Pats teljesítménye.
Két dolgot azonban nagyon mély együtt-mozgás elemzés nélkül is lehet látni.

1.) Gyakorlatilag nem volt olyan éra, ahol "Brady csak azért volt jó, mert a csapat jó körülötte"- Amúgy meg voltak elég "vegyes" csapatok New Englandben.- Ha valaki megnézi mondjuk a 2006-ost, akkor épp ésszel szinte nem is érti azt a teljesítményt.

2.) Végig kiemelkedően stabil volt mind a csapat, mind Brady teljesítménye éven belül (lehettek gyengébb meccsek, voltak is, de mi itt érákat nézünk).
Ha a természetes errorokat kivesszük (2008-as év pl) és csak éveket nézünk, látszik hogy érák vannak, és az érák között van markáns különbség, de az éra maga stabil, és ha a korszak többi irányítójához viszonyítjuk a mért, és kompozit értékeket, akkor Brady sosem rossz, legfeljebb "jobb, mint az átlag". Egyébként van nála stabilabban jó irányító korszakonként, de kiemelkedő így is.

Viszont szeretném rögtön jelezni, hogy számomra Tom Brady sohasem a számokról szólt, hanem röviden arról hogy az in time of need legény a gáton. Nyilván itt is van error, de azért, mert annyit kellet gáton állnia, hogy abba becsúszik egy-egy a sokaságból lefelé kilógó teljesítmény.

Brady olyan klasszikus értéket testesít meg számomra, mint az olvasás, a zseb presence, pontosság, az összpontosítás képessége, a soha fel nem adás, játékértés, a belerakott meló. Tényleg döbbenetes mit dolgozott, hogy ez így legyen. Egyetemek szakedzői karain legendák keringtek arról, hogy Brady minden edzésen hevederrel edz a zsebben, mennyi egyensúlyi edzése van, hogy a magasságából adódó "esetlenségét" javítsa, hogy a mozgását hányszor elemzi, és amint talál valamit azonnal javít, hogy jógázik, mennyit jógázik, mennyit lóg a csapattársakkal, mennyire partner, mennyire a foci az első.

Brady személyisége cheap shot lenne itt, de annyit el kell mondani, hogy vannak korszakok árnyalatnyi különbségekkel. Nálam a Moynahan éra végén valami elszállt. Én ítélkeztem, és ami ott történt, az nekem nem jött be. Ritkán teszek ilyet, mivel a tényeket nem ismerem részleteiben, de ez valahogy gyomorból nem volt gyere be.

Csak azért fontos a személyiség változás, mert a "Gisele érában" szerintem valami változott, a humble guyból az "én életérzés" egy picit előrébb került, talán.
A pályán a szorgos, dolgos, okos, vezér Brady jelentős része megmaradt, sőt nagyon-nagyon sokat fejlődött azáltal, hogy 2007-ben ki tudott próbálni számos dolgot, amit korábban nem.
Igen 2007-ben jött egy könnyű utalás arra, hogy "tudok én olyan lenni, sőt olyanabb, mint Manning" ...csak a Manningek ketten voltak.

Mindenesetre az évek múlásával egyre-egyre több hisztit láttunk akár társakkal, akár edzőkkel, akár sporikkal... már-már csaknem annyi alkalommal kérte számon a sárga zászló a bíróktól, mint Mahomez egy átlagos bemelegítés során, tehát régi önmagához képest sok alkalommal.

Nyilván nem lehet elmenni amellett, hogy a Pats a 2007 utáni "nagy menetet" követően, mintha-mintha már identitásválságba jutott volna, ami azt jelentette, hogy meg lett a kulcs az akkori Pats feltöréséhez, az igazán warrior csapatoknak. Így az akkori Pats "szánalmas módon" az AFC döntőben, vagy az SB-ben ki is kapott. mindig, már már a csúcson lévő Billst idézve.
Aztán 13-ban homlokon csókolta a múzsa Belichicket, amikor is jött egy nagy megújulás. De ez egy másik történet, mindenesetre Brady frusztrációja, főleg a kihagyott 08-as szezont követően érthető volt.

DE a teljesítményt meg kell süvegelni, csodálatos koreográfia, végtelen "kireszeltséggel', megtervezett, kigyakorolt játékok. Bár nem feltétlenül az imprókról emlékszünk Bradyre, amikor azért játék közben észrevett valamit, óriási játékokat húzott be, vagy emlékezzünk a Statue of Libertyaminek volt állítólag impró része.

Szóval nem fog hiányozni! 😊 Nem fog, mert egy korszakot testesít meg, amikor csak szívtunk. Ha teljesen őszinte akarok lenni, szívtunk volna nélküle is, mert rosszak voltunk, mert rosszak vagyunk. Nekünk 20 éve nincs koncepciónk 20 éve nem tudjuk eldönteni, hogy milyen csapat a Bills, és mit akar játszani, márpedig a Path of the Damned Solo mode csak így fog működni. Tom Brady 20 éven át tükröt tartott nekünk, és ezért valahol köszönettel tartozunk neki is.

Én azt gondolom, hogy ismét "identitás-válságban" van a Pats -tehát minket oda vissza simáz -, és valszeg megint megcsókolta a múzsa Belichicket, ahogy nagyjából 7 évente teszi. Ilyenkor az "agg Föld tán vendéghajat veszen..."

Ebbe most nem fért már bele Brady...
A legjobbakat Neki! 😊

Let us build dystopia
több mint 2 éve
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Ez egy játék... nem a tesótokat verték meg, nem az apátokat rabolták ki, nem a melóhelyetek szűnik meg, nem a srácotokat gázolták el, ez csak egy játék!

Bizonyított jelenség a győzteshez húzás? Igen.
Vannak, akik utálják az ilyen embereket? Igen.
Akkor meg mi a francért tépitek egymást hülyeségekkel?

Senki nem ír arról, hogy min változtatott a Pats a 2. félifőben, de ha próbálna, akkor is elsodorná a felböfögött indulat.
Briliáns meccset láttunk tegnap, remek edzői húzásokkal, megsüvegelendő teljesítményekkel.....

Let us build dystopia
több mint 2 éve
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Nem, ez egy teljesen más megközelítés, amit le fogok írni.
Ma már külön tudomány DMAIC cikluson alapul.
Helmut Zimmer
Na annak baromira örülni fogok, ha leírod Helmut!! Én is csak sejtegetem 1-1 cikkből miről is van szó...
Define Measure Analyze Improve Control
Számos, ellenőrzős, folyamatos dolog 😊

Analytics témában egy jó cikk addig is:
 www.si.com/mmqb/2017/06/27/nfl-analytics-what-nfl-teams-use-pff-stats-llc-tendencies-player-tracking-injuries-chip-kelly

Amúgy nem tudom, hogy Reggie menyire használja például a draft során...
Rolni
Teljesítményprogramozás-emberi gyártástervezés! 1. fejezet.
Nagyon nehéz dolgot kértek tőlem, mert a dehumanizációnak nem vagyok jó prófétája. Óriási témáról beszélünk, amely úgy számol le a hősökkel, ahogy Clint Eastwood számolt le az alkoholista Szőkével a „Nincs bocsánat” című filmben. Nem sok romantika lesz abban, amit írok, de legalább megpróbálom anélkül megtenni, hogy eloszlásfüggvényekkel bombáználak Titeket. Éppen ezért szégyellem is magam, mert a számomra fontos témákról nem szeretek „ismeretterjesztő jelleggel” írni.

1. pont Gyártható e ember?:
A Lexus bezárt egy macskát az autójába, hogy a tömítéseket ellenőrizzék, a macskát 3 nap után ki kellett szedni, mert majdnem megfulladt. A Chrysler megcsinálta ugyanezt a kísérletet, és a macska a 2. napon megszökött.
Amikor 96-ban a Toyota gyártói rendszereinek tanulmányozását követően Womackék megírták a Lean thinking című könyvet kb. akkora hatású mű született, mint az enciklopédia. Minden megváltozott.
Sajnálom, hogy Döme nincs itt köztünk, mert alá tudná támasztani az állításom…
A Seymour Duncan, a Dimarzio, a Fender nem nagyon tudták legyártani ugyanazt a hangszedőt kétszer egymás után… A hangszedő egy egyszerű gép, nincs benne mozgó alkatrész, indukciós elven működik, egy ház (bobbin), tekercs, mágnes vasmag-ennyi…… és mégsem tud 3 ugyanolyan hangszedő akkor sem ugyanúgy szólni adott gitár adott pozíciójában, ha egyébként az ellenállási adatok megegyeznek.
Az egy illúzió, hogy a tömeggyártás akár a legegyszerűbb gépek esetében tudta biztosítani a tökéletes reprodukció lehetőségét. Legalábbis így volt a alkalmazott TQM-TPM rendszerek tudománnyá fejlődéséig, illetve a 6 szigma módszertanok DMAIC cikluson keresztül történő beszivárgásáig.
A PDCA ciklus már korábban megszületett, de a DMAIC elv a 6 szigma módszertanának terjedésével törte át a falat.
A módszer alapjaiban értékelte át az ipari gyártásban a reprodukció lehetőségét. Ma a világ egyik legkorszerűbb, legmegbízhatóbb autógyára a Toyota török üzemegysége. Mára elértük, hogy akárhol dobsz le egy gyártósort, és egységes lean elveken telepíted, stabil beszállítói infrastruktúrával, ugyanazt a terméket fogod legyártani (nyílván lehetnek különbségek, pl hatóanyag- gyártóknál ahol a kockázat miatt nagyon magas 1. fajú hibával dolgoznak pl.)
Hogy mi köze ennek a foootballhoz? Ht annyi, hogy míg a 90-es évek az aszfaltcowboyok, és nagy tehetségek és nagy stratégák játszótere volt, addig korunk a „gyártásra alkalmasságról”, az „előkészítésről”, és a „gyártásról” szól. Ezt hívjuk úgy, hogy program.
Embert nem tudunk reprodukálni, de feladatelvégzésre alkalmas, döntéshozatalra képes alanyt igen. Ebben nincs újdonság, ezt teszik a szakiskolák, egyetemek. (Az úgynevezett értelmiségi az egy másik kategória)

2. Az iparstatisztika, és kísérlettervezés
Van egy fontos kérdés. Hány zseni kell egy pályára, és hány döntésképes feladatára alkalmas alany?

Mint a legtöbb természeti eseménynél igaz, hogy van egy optimum, és az optimum felett minden újabb alany túlnevelése, és túlprogramozása, esetleg „magasabb képességi osztályba” sorolható alannyal történő helyettesítése csökkenő határhaszonnal jár, és aránytalan határköltségekkel.
Van egy franchise, amely ezt felismerte nagyon régen, ez a Patriots. Van egy franchise, amely ezt nem ismerte fel, ez a Seahawks. (Hozzátenném, hogy Belichick természetes intelligenciája nem lebecsülendő a kérdésben)
Van-e optimum függvény? Van és nagyon okos matematikusok, akik főként kísérlettervezésben profik csodálatosan tudnak ezzel dolgozni. Miért van szükség kísérlettervezésre? Mert se időd, se erőforrásod nincs a tökéletes kezdőcsapat kititrálásához. Mondok egy egyszerű példát. Pálinkát (lekvárt) főzöl, és a legmagasabb „bukéhatásra" hajtasz)
Csak 4 tényeződ van: gyümölcskoncentrátum, hőmérséklet, cukor mennyisége, főzési idő. Hány variációt kéne kipróbálnod? Skálázhatóságtól függően mondjuk mindegyiket 10 fokú skálán értékeled, akkor 10 a 4-en- 10000. Van erre időd, és pénzed? Na ezért tervezünk kísérletet.

Az egyetemek évek óta adják a szakembereket ezekhez a feladatokhoz. Mi kell még okos statisztikusokon kívül, kísérletek, mintavételek, de inkább mégis kísérletek.
Bruce kérdésére a válasz, a legfontosabb különbség nem az egyéni döntésképesség kialakítása, hanem a csapategység szintű döntés, és működőképesség felismerése, magyarul az illeszthetőség.

Ezért a drillek (egyéni, páros, egység, csapat) szint mind-mind úgynevezett rétegzési eljárásokat segítenek, hogy a mért eredményeket (Measure) jelenségeket az egyes rétegekben megfigyelve külön lehessen értékelni(Analyse). Tehát a drillek jelentős részének a célja nem a gyakorlás, hanem a mintavétel, a zajmentes mérés biztosítása, a kísérlettervezéshez, az illeszthetőség bizonyításához.
Amennyiben az illeszthetőség (kompatibilitás) biztosítható, megkezdődhet a "felprogramozás" az adott célfüggvény alapján.
A következő fontos tényező az az, hogy mi az optimum, célfüggvény, amire lövöd a programot.

Ez önmagában egy hatalmas téma, „a tökéletes játék”, és az „éppen elég jó játék” elvei szerint ez le fogom írni. Utolsó rész a gyártás/illesztés, változáskezelés
Folyt köv. (de most dolgoznom kell)

Let us build dystopia
9 hónapja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Peterman marad, aminek örülök. Megvannak az alapok nála a wco-hoz, csak fejben kell fejlődnie. Glennon lesz DC4 cseréje, na ő nála nem érzem, hogy alkalmas lenne erre, de Gruden tudja.
Amadeus
Jó kis anyag a témában, érdemes meghallgatni.
 bleacherreport.com/articles/2288342-can-nfl-offensive-masterminds-stop-the-slow-death-of-the-west-coast-offense
(amúgy meghalt)
Helmut Zimmer
nem halt meg, csak átalakult. Reid, Gruden a WCO-ra épít, McVay a Ramsnél már a Grudentől tanult rendszert csiszolta tovább a maga képére és tette azzá ami. A futball folyamatosan fejlődik, sosincs statikus állapotban. Modern wco-k vannak, RPO-ra építve. Talán Grudené a legklasszikusabb wco a ligában jelenleg.
Amadeus
Ez persze részben igaz, de Ulpinál van az igazság.
a wco ezen a napon halt meg az ismert klasszikus formájában (3. generációs rendszer):


A teljesség igénye nélkül:
1992-94- Holmgren nevéhez kötik a 4. generációs playbookok 1. önállónak tekinthető verzióját. Ez még a WCO-n alapul, annak az elvi hibáit javítja, protectionben, területi diverzifikációban, a korábbinál gyorsabb játéképítésben. Rengeteg edzőről kéne beszélni de ezt fogom tudni megtenni.
Kis túlzással Holmgren köpenyéből bújt elő Reid, Gruden, McCarthy-... hát ő azért más, de épít Holmgrenre. Persze ők mind-mind önálló felfogást képviselnek, Reid pl mindig hitt a fogadó oldali fizikai missmatch, minél hamarabb történő érvényesítésében. Nála mindig van a pályán olyan, aki a 4. lépésnél szeparálódik. Nála mindig lesz mentő route, ütemeltolással, és ezért imádják a kezdők és az újrakezdők. Mindig fog hinni a meglepetés erejében, és keresi a különlegest. Ráadásul ő a gombhoz varrja egy kicsit a kabátot, hajlandó frissíteni az elképzeléseit.
McCarthy távolabb áll Holmgrentől, borzasztóan hisz az ütemben, illetve a felfejlődő támadásokban. 1 ütem nincs célpont, utána 2, utána 3... Ő nem foglalkozik ilyenekkel, mint Shanahan meg McVay, patriotsos srác, hogy úgy legyen megírva a játék, hogy ne kelljen nézelődnie az irányítónak. Azért van sztár irányító, aki érzi a metált és tud dönteni. Viszont szarrá gyakorlatoztatott minden technikát. 15-16-ig nem sokat láttuk Arodot szurikátázni. Aztán ahogy avult a rendszer, jöttek az egyre kevésbé minőségi társak, jött a rohangálás, a szurikátázás, a sikoltás, a kisebb sérülések (amire néha egy-egy paraszt DL játékos illegális játéka is rátett), majd jött Hundley... Az a rendszer 2019-ben nem biztos, hogy annyira korszerű. Nyilván mindenki próbál missmatcheket kialakítani, nyilván mindenki megpróbál diverzifikálni, nyilván mindenki megpróbálja kialakítani a helyzetet, hogy az LB sor, és a DB sor szétszakadjon, csak az eszközrendszer nem annyira mindesgy- menjnk tovább-

Mike Shanahan külön-utas, kifejezetten érdekes rendszert épített, amely rengeteg fizikális missmatchet, és kíméletlen futójátékot alkalmazott, akkor egyedinek számító blocking sémával. Nála máshol van a passzjátékban, a megjátszás mediánja. Ő máshogy használta az időt- mondván időt kell csinálni a játéknak, de annyit nem hogy a védelem átálljon -maga a felfejlődő játéképítés külön téma, mennyi ideig játszik az idő a támadó-sornak, és mikor kezd ellene).

Reid már nagyon nemnem 4. generációs rendszereket futtat. Shanahanről lesz még szó.

2003-tól az Indianapolis Colts támadójátéka felrúgja a korábbi elsődleges AAB, ABA, ABB, Másodlagos: BAB, BBA típusú hívási logikát, Bevezeti az elsődleges BBB,BAB,BBA típusú hívást és az un osztott területi szeparációt. Az Indy támadósora olyan volt, mint a TOTO, mindenki kúrvára tudott zenélni, és még énekelni is, ProTools nélkül is minden a helyén van.
A rendszer egyszerre alkalmaz területre ütemre hívott játékot, és emberre ütemre hívott játékokat egy híváson belül. Ilyen korábban volt már, de itt elképesztőek a routek, és a sebesség. Egyik pioneerja volt a változó ütemezésnek. Súlyponti játék, amely során az egyéni képességek (akkor még inkább csak Marvin Harrison) miatt fosó védelmek tolódnak, rengeteg üres területet nyitva. Az újítások miatt elfárad a meccs végére a safety sor, ha ki akar váltani (duplázni), és a meccs végére egyre több az elrontott szerelés, kiváltás. Igazi pontgyár... ezt sem a Patriotsnak, sem a 2005-ös Chargersnek nem mondták... 😊

2005-ös szezonban pár nagy verést kap a Parts (pl. az Indianapolistól 40-21, Chargerstől 41-17), végül 2006 január 14-én a Pats elszenvedi a BB-TB éra legmegalázóbb vereségét az Invescon, a diviziós körben, amikor a Broncos játékbabaként ráncigálja a 2*es címvédőt a játék képe rettenetesebb, mint az eredmény, Champ Bailey konkrétan azt csinál, amit akar. BBnek mondja a bíró, hogy inkább ne challangeljen… Nem igazán ponterős a Pats játéka. 2006-tól új játékrendszer alapjait kezdi letenni a Pats edzői stáb, felismerve, hogy ez így tovább nem megy, csak hiányoznak elemek..
2007-ben nagyon sok csere történik, megérkezik Randy Moss, Wes Welker- bár Stallworthtól fosik mindenki-, és helyére pattannak az utolsó mozaikok is. Borzasztóan diverzifikált, úgynevezett súlyponti játék következik (súlyponti tényezők- pl Randy Moss- polarizálják a védelmek figyelmét, és mozgását. Tehát egyéni missmatchekkel nehezíti a szeparációs játékot, és röviden megírt routokkal területre mozgatja a másodlagos célpontokat. Itt már szó sincs WCO-ról, nyomokban sem,. Nem véletlen, hogy ekkor sokan kezdik sugdosni (amúgy rosszul) a spread offence kifejezést. A játék alapja az erős védelem az irányítónak extrém gyors, és pontos route futás a deep és a shallow zónák szétmozgatása, hatalmas elkapási ablakok, sok a "kreatív bunch, amely sok alkalommal csak takarít, illetve az irányító is rengeteg fake mozgázt hajt végre, remek fal, megbízható futójáték, bármikor átállni, és váltani képes játékhívás-

2009-ben Darrell Bevell felprogramozta a Vikings támadósorát egy 2 Tight endes inbetween (köztes ütemekre) épülő játékra, ami tele volt területi szeparációval, a védők elrekesztésével -direkt opciós játékokkal, a durva, hogy Favre-val csinálja meg. (kezdem megunni)

12-ben a 2 Shanahan felprogramozta a Redskinst és meccenként 20 alapjátékból álló variációs csomaggal állnak elő, a játékhívást -un célpont korlátozás szintjén az OC csinálja. Rookie irányítóval rájátszásba mennek a semmiből. Rengeteg időzített területre bedobott labdát alkalmaztak diverzifikált több opciós játékhívás mellett. (annak ellenére, hogy Mike Shanahan, szintén a 3. generációs wco játékkönyvek gyermeke ennek semmi köze már a 3. generációs játékkönyvekhez), A csapat tagja Sean McVay, aki a Tight end edző, és Kyle Shanahan legfőbb segítsége a programozott játékok terén

18 Sean McVay Superbowlba viszi a Ramst, úgy hogy az irányítójának egész évben annyit nem mozdult a feje, mint ARodnak egy meccs alatt. Brutálisan kigyakorolt sok-opciós játékok, rengeteg ütemjáték, brutális frontok. A mélységi felosztást felülbírálja a hosszanti, és a route bunchok is erre épülnek. A Patriots feltöri a rendszert az SB-ben (meguntam).

Ma az 5. generációs támadó könyveknél járunk, ami már nagyon nagyon más. Ugyan mindig lesznek olyan játékok, amelyek a WCO- ból építkeznek, de maga a WCO mint vezérelv mára elolvadt.
Nyilván ez a felület kevés a téma kifejtésére, és amúgy lehet erről sokkal pontosabban, mélyebb átéléssel... DE

Gruden 2008 ban nyilatkozta, hogy kirúgását követően beült a videó szobába, és hónapokig ki sem jött, pontosabban, amíg a klasszikus spread offence (ahogy az az egyetemi footballon keresztül, egyenesen a kosárpalánk alól jött) játékelemeit nem tudta beépíteni a saját világképébe. Pats sokk alatt állt a világ.
Funfact Jay Gruden 5. generációs könyvet futtat rengeteg agyonprogramozott játékkal.

Nagyon meg lennék lepve, ha Gruden nem egy vadonatúj könyvvel lépne elő. Hogy akkorát újítson, mint Andy Reid, azt nem hiszem, de biztos, hogy nagyon korszerű játékot fogunk látni.

Let us build dystopia
több mint 2 éve
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Drága BillsFan, Buffalo Bill, Hungarian Bill!

Srácok..... csak kiböjtöltük....basszus mennyi szart nyimtunk végig 10 év alatt....!
Azért jó hogy kitartottunk!! 😊

Let us build dystopia
8 hónapja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Szia Papa, és természetesen minden más harcostárs!

Azért nem értek egyet teljesen veled, mert nem kell ezt szeretni. Én nem kicsit unom a Carroll korszakot.

AK kérdezte Carrollt. Ez a legnehezebb, a végén fogok válaszolni.

Én egyre ritkábban nézek Hox meccseket élőben, ha ugyanakkor játszik a Lions, vagy a Bills, akkor őket nézem. Szívesen nézem Wilsont, meg azt a 2-3 hőst, de a Seattle meccsek évek óta nyomasztóak, mint a Chernobil sorozat. Eljutottam oda, hogy a Dallas elleni PO meccset sem nézem élőben, tök őszintén. Még ha nyerünk, akkor sem érzem, hogy waooo, azt érzem, hogy ha nincs Wilson, Thomas, Kancellár.... meg a szerencse, meg egy két zseniális húzás, akkor kikapunk, simán. Egyszer később megnézem, kijegyzetelem, azt ennyi. Azért sem nézem túl sokat élőben, mert idegesítenek a meccseink.

a.) Rengeteg a hiba, és folyamatosan jönnek újabbak, és újabbak, büntetések, elváltások formájában. Ennek főként két oka van, mégpedig nem megfelelő játékosok (Carpenter, IFedi, Fant.... szerintem Ansah is -de ne legyen igazam) és a kigyakorlatlanság.
Sokakkal ellentétben nem szeretem, hogy Schneider apróra váltja a pickjeinket és bezudít 9-10-11 játékost (4-6 draft pickből)+ az FA, mert ezeket be kell építeni. alig van olyan csávó, aki 2-3 évnél tovább marad, aki pedig stabil kezdő, olyan még kevesebb. Ezeket a lukakat folyton tömködjük az OL-ben, a DL-ben (erről lesz szó még) , a WR sorban, a CB sorban, de leglátványosabban az RB poszton. Átjáróház a csapat. Aztán, ha valaki véletlenül beválik, azt az első adandó alkalommal nem fizetjük meg, és jön a halászás hátulról (drafton), adunk picket, vagy hozunk ilyen valahol egyszerjóvolt csávókat. Paul Richardson, mire elkezdett működni elengedtük, Clark dettó.
Amikor kaparunk hátul valakit, és megünnepeljük, hogy "hű de jó", mindig tudom, hogy valahol van a csávóra írva egy apró betűs rész, hogy fumble prone (egyéb játéktechnikai defektus), Injury prone, szociopata, stb. és hosszú, de már közép távon sem fog működni. A prémium pickeket meg elszórjuk a fenébe. Earl Thomas óta nem tudok olyan 1. körös picket mondani, ami "magától értetődő" volt, és nem kellett magyarázni. Normál eloszlást követ ez a tehetség dolog, a Top of the crop vékony, max 20 fő, a bustok szórása, meg közép távon, már egyenletes szórásképet mutat. Mi meg imádjuk a tehetséges, de kiemelkedően nyers játékosokat, és bevállaljuk a melót, amit az egyetemnek kellett volna elvégeznie. Aztán 2-3 év alatt vagy lesz belőle valami (Reed), vagy nem (Jones), Nekem a draft koncepció nem a szívem csücske, évek óta nem is véleményezem.
Menjünk még hátrább. DL, kezdjük az elején 3-4 éve ugyanazt a játékost draftoljuk a DL-be. Őt úgy hívják, hogy Quinton Jefferson, esetleg LJ Collier, vagy Rasheem Green? Ez ugyanaz a "lassú", heavy hand játékos, aki vérveresre festi a közepes technikával rendelkező OL játékosok vérével a gyepet, de a jók ellen gyakorlatilag súlytalan. Ebből a prototípusból kell 1 kezdő, és egy csere, és ennyi. Tudom én mi van beragadva Carrollnak, a védelmi miniszter (találóskérdés), aki multitechnikán eljátszott, és elképesztően domináns volt, már Bennett is ennek a vonalnak volt a terméke. Tagadhatatlan alkatilag hasonló volt, mint ezek az arany-kezű gyerekek, de itt kb. véget is ért a hasonlóság. Es erre a pozira is nyers prospecteket húzunk, akikből lehet 2-3 év múlva játékos.

A legnagyobb baj, hogy a tévedéseinket nem tudjuk beismerni. Ifedi BUST, Prosise sosem fog működni, Carsont feltörték mondjuk már ki és lépjünk tovább.

b.) Utálom a játékhívást. A Dallast a PO ban lehet megvertük volna, ha egy majom húzogatja a játékokat egy kalapból. A legnagyobb baj, hogy a tévedéseinket nem tudjuk beismerni. Nem megy a futójáték konzisztensen, mert Penny nincs kész, mert Carsonnál ennyi idő kellett, hogy a liga rájöjjön arra, amit 2 éve lehetett tudni, mert a fal nem blokkol konzisztensen.

c.) Kúrva egyszerű a védelmi sémánk. Ez jó egyrészt, mert könnyen tanulható (Ken Norton is érti) , és teret ad az intuíciónak, rossz, mert már nincs a csapatban meg az intuíció a korábbi szintek közelében sem.
Ez azért rettenetes, mert meggyőződésem, hogy Carroll zseniálisan teszi össze a védelmet. Csak hiányoznak a fegyverek a háborúhoz, és ennek oka van

c1.) Koncepció... szóval végig arra gyakoroltunk, egész pre-season alatt, hogy blitzheavy D lesz, majd igazoltuk Clowneyt, és elfelejtettük az egészet, mi több kiárultuk az LB sor 2. vonalát, amibe nem kevés energiát tettünk, és vesztettünk 2 remek játékost.

Hol vannak a blitzek? Hol vannak a korábbi DL mozgások? Hol vannak a korábbi váratlan húzások? Mi a Madden 20 nem ajánlja fel, vagy mivan? Nincsenek meg a játékosok ehhez, és össze sincs gyakorolva.

c2.) Megint csak felemlegetném, hogy utálom, hogy ennyire mozog a csapat magja, és nincs mire építeni. Mire építjük a DL munkát Nazier Jonesra, aki ugyanaz a személy mint Jarran Reed, csak az egyik folyton sérült, a másik meg balfasz? Poona Fordra, aki csodálatos az összes offseasonban, de a szezonra eltűnik, Ansahra, aki kb 50 snapet gyakorolt a csapattal, vagy Clowneyval akinek Ansah-hoz viszonyítva van 2 hét előnye?

c3.) Hol van Dan Quinn, hol van Kris? Hát nem nálunk. Ken Norton elsőrangú LB edző, de... előbbi két úr zseniális volt a DC poszton... GusBradleyt nem emlegetem fel, mert őt annyira nem mindig szerettem.

Ha valaki elhiszi, hogy Prosise, Ford, Griffin, Green, Collier, Clowney, Ansah, Penny, Ifedi projektekből 1-2 éven belül lehet valami, annak nehéz elmagyarázni, hogy miért is kéne cserélni Carrollt. Ha ezeknek a fele bejön, akkor már megérte, és lehet újra egy jó mag, a már működő csapattagokkal.
Én kevésbé hiszek abban, hogy ez így összeáll. Azt sem hiszem, hogy nagyot változna a játékhívás, vagy a draft koncepció. Carroll egyszerűen túl konok, már nem fog változni.... Wilson, Wagner, KJ, Bwown, Lockett meg nem lesznek fiatalabbak.

... és azért vicc, hogy a legfontosabb poziban nagyon-nagyon megvagyunk. ligaelit irányítónk van... Ligaelit vak oldali tackle, potens 1. elkapónk, értelmezhető gyenge oldalunk, és centerünk. - és mégis ennyire jutunk. Wilson legenda lesz, és HOF saját jogán. Lehetne ez a Seattle egy brutális támadóalakulat, ami szarja a pontokat, csak ehhez végre el kéne engedni egy csomó görcsöt.

Most majd nyilván " belenyúlunk a rendszerbe", és Október végétől állatok leszünk... vagy nem.
Az egészről Vörösmarty Előszavának utolsó versszaka jut eszembe.

"….S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait? "


...hát hová?

Én egészen egyszerűen nem vagyok hajlandó nyilatkozni a meccsről. A jóízlés határain belül valószínűleg nem is tudnék.

Úgyhogy megkérném Helmutot, hogy az imént látottakat ezúttal ő elemezze holnap.

Lenne pár kérésem is, amire külön kitérhetnél:
-Carroll/Schotty
(Redzoneban 3&6ra inside run 1 yardért, a saját 28ason 4&1re 50 yardos boom passz a 4.számú WRnek, egyáltalán van-e még a tankban egy SB runhoz?)
-Ifedi
(16x ültették seggre, a nagyon fontos pillanatokban kivétel nélkül mindig átengedte az embert)
-Carson
(A fumble-prone: mítosz vagy valóság?)
akdestroyer
Nem néztem, mert dolgoztam, majd pótlom. De pár kérdésre tudok a meccs nélkül is válaszolni.
Ifedi nem ide való/ Carson fumble prone.
Helmut Zimmer
En annyira rakeszultem az osszecsapasra, hogy meg elotte sikerult elaludnom es csak a Browns meccs kozepen ebredtem, de igy utolag nem is banom.

A forumokrol osszeolvasottak alapjan kijelentheto, hogy az idei is egy tipikus Seahawks szezonkezdet. Azzal a Bengals-szal amelyik azota ketszer kikapott (9erstol es Billstol) majdnem megverettuk magunkat hazai palyan, majd egy BB nelkuli Stelers-szel megtettuk ugyanezt. Tele volt hibaval a jatekunk, eladott labdakkal, pontatlan befejezesekkel, hatalmas vedelmi hibakkal amik tonkretettek egy-egy jo szeriat.

Tegnap - az olvasottak alapjan- ugyanezt csinaltuk, csak most nem jott a W. 14 pontot engedni ST-ben olyan luxus amit a mi rendszerunk nem tud kompenzalni. Mi szoros meccset jatszunk a liga egyik leggyengebb csapataval (Bengals), de azt jatszanak a legerosebbel is (KC).

Amig PC itt van -legyen meg sokaig- addig ezek a tendenciak nem valtoznak:

-gyenge idenykezdet
-fortelmes futas es passblock
-runheavy, orazabalo gameplan, sokszor irracionalis hivasokkal

Ez furan hathat amikor a ligat eppen megreformaljak a fiatal tamadozsenik, mint McVay, de ez van. Oruljunk neki, hogy ez jutott. Ide teszek valamit amit itt lattam az uzenofalon par napja: 2010 ota kinek mennyi 10+ pontos veresege van (Arizona 34, 9ers 38, Rams 32, Hawks 3):

 fuzovelkifele.com/wp-content/uploads/2019/09/6ceqea2zktn31.png

Szoval ez van, ezt kell szeretni. Nagyon kicsi ra az esely, hogy deep PO run lesz, de meg rengeteg oromunk lesz a szenzonban ettol fuggetlenul.
undisputedly

Let us build dystopia
9 hónapja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Asszem ez a topic is a lejtő végére ért. Szerintem ideáls a pillanat, hogy még vegyünk elő olyan témákat, amelyekkel kicsit jobban bele tudnánk szarni a nyílt sebbe. Nem is értem miért nem csinálunk összehasonlítást az alábbi témakörökben Luck-Wilson/ Luck -Manning/ Luck-Isten/ Luck -Oli Khan. Külön javaslom, hogy itt és most vitassuk meg a "hány gyűrűje lenne Russell Wilsonnak, ha lett volna fala" témát. Nagyon időszerű lenne.

Ha valaki esetleg nem érti, amit egy-két Colts fan megél, azt az érzést úgy hívják, hogy "gyász"!

Let us build dystopia
4 hónapja
Helmut Zimmer Seattle Seahawks Oregon Ducks 3 836 — bohócok nélkül nincsen cirkusz
Bocsi, én erre nem tudok nem reagálni, annyira érdekes téma. Direkt nem Bills szemszögből írom meg.

Kelly nevével fémjelzett támadó-rendszer komoly újításokat és veszélyes fegyvereket tartalmazott, gondoljunk a K-Gunra, a folyamatos csak readet szolgáló áthívásokra, és arra, ami ezt lehetővé teszi, tehát a nagyon átgondolt felkészülésre. Ha a nagy-totálba, Kelly és a rendszer kontextusába- helyezzük azokat a játszótársakat, akik Kelly mellett szolgáltak, akkor Kelly egyenértékűnek tűnik Bruce Smith-el Loftonnal Thomassal, Reeddel...
Marino viszont más volt, az egyik utolsó cowboy. Hiba volt mellette sok sok remek társ soha nem volt egyszerre annyi, mint Kelly mellett.

A másik tényező technikai, hiszen ami a dobási technikát, az egyensúlyi pont keresését, egyáltalán a mai értelemben vett pocket-presencet illeti Marino kb. akkora lépés volt, mint korábban mondjuk Unitas.

Én erre nem emlékszem, mert általános iskolás voltam, viszont ezt az időszakot eléggé feldolgozták mások, így én is megtettem.

Amikor berobbant Marino, éppen senki nem hitte el, amit azt akkor már SB győztes Joe Montana művelt, és jött Marino, és konkrétan kitakarta a napot Montana elől 84-ben 5000+ yardot, és 48 TD-t dobott, ami ma is extrém durva, akkor meg az az okkultizmus határán mozgott. A 83-as 1/1 John Elway kb. úgy pisloghatott, mint Clapton a gitárjára, miután hallotta Hendrixet. Ha Marinonak ez az egy szezonja lett volna, már legenda lenne.

Az ember első két szezonja után át kellet gondolni a passz-védekezéssel kapcsolatos elképzeléseket, mert annyira más tempóban ment a labda, meg úgy általában a passzjáték. A drag routing 35 yardos játék 4.5 mp alatt. Na ez Marino+ meg "A "The Marks Brothers".
Manapság sincsenek sokkal gyorsabb mélységi játékok.

Űrszámai voltak Kellynek is de nem ilyenek. Marino volt a stabilan 3500+ yard 24+TD-s irányító.
Mind a ketten nyertek meg nagy meccseket a csapataiknak, volt clutch faktor. Marino viszont jelenség volt, egy slinger és 10-12 évig meghatározó, 8-9 évig pedig top 5.

Amikor 85-ben(naptár szerint) SB-t vesztett a Fins a Niners ellen, és Montana óriásit játszott, míg Marino...hát nem, akkor is az volt a mondás, hogy mert Marino 50-szer kellett, hogy passzoljon, mert annyira nincs futójáték, és Duper sérült...védelem szar, stb, stb. … és
"mire lenne képes egy jó csapattal!!?"
.
És valahogy ez a mondat elkísérte őt az útján.

Kelly szintén archetípus volt, és azt hiszem ma úgy hívnánk, hogy rendszer-irányító. Nyilván Montanaval kapcsolatban ezt senki nem meri kijelenteni csak mert west coast, és hülyeség is lenne. Kellynél ez sokkal inkább feltételezhető.

Tagadhatatlan, hogy Kelly nagyon tehetséges, jó-eszű zsugás volt, de azért Thurman Thomas volt a futó, és a Lofton - Reed páros kapkodta a labdákat, egy akkor meglehetősen kireszelt rendszerben. Frank Reich szerepéről meg ne is beszéljünk! 😊 Igaz Marino kispadját Doug Pederson melegítette. 😊
A Kelly féle Bills a 80-as évek végétől egyre kimondhatóbban jobb, és főleg korszerűbb csapat volt, mint a 80-as évek végi 90-es évek eleji Fins. Persze ehhez kellett egy látványos összeomlás.

Konkrétan a 85-ös vesztes AFC döntő Pats ellen egy fordulópont, mert a Fins minden átmenet nélkül becsúszik a közép-csapatok közé.

A védelmet hagyjuk, ez glass cannonnak épült, csak akkor ezt nem tudtuk. Ami a csapat támadó oldalát illeti, nincs sztár futó. Van viszont Tony Nathan.... nem tudom emlékszünk -e rá? Nem volt ő rossz, még pro bowlon is járt 79-ben!!!(viszont RB edzőként legenda), és elég jó elkapó. Azt látjuk, hogy ha egy futó labdát akar, akkor el kell kapnia előbb. Hogy ez mennyire Shula, és mennyire Marino akarata, esetleg közös elgondolás, arra vannak elméletek, amelyet most én nem mennék bele. A 9-ers ellen a vesztes SB-ben volt 9 próbálkozás, és ebből futott a Fins 25 yardot.

83-84 ben volt egy illúzió, hogy a Fins nem fut, de, ha akarna tudna...-mert még játszott a korábbi bajnokcsapat falának a Guard szekciója. Ennek itt vége is lett. Ebből mi következik? Hát az, hogy Marino a reményünk, csakhogy itt konkrétan van egy változás … 3 név Lawrence Taylor nem volt elég megjelenik Reggie White, és a mi Bruce Smithünk.

Szóval amikor az elkapósor, és Marino robbantanak, még a lassú Hardynak (TE) is van 5 TD-je. Na ekkor megy el az eggyel korábbi bajnok csapat O falának a vége (Ed Newman - Bob Kuechenberg 84-ben visszavonultak). A Center- Dwight Stephenson (HOF), karrierje sajnos nagyon hamar, 87-ben lezárul. Roy Foster igazán addig volt jó, amíg Stephensonnal játszik, illetve amíg fix volt a pozija és nem cibálják időnként Tackleből Guardba, majd vissza.

A képletből hiányzik a stabil elit Tackle 90-ig (ekkor jön Webb-Sims páros). És ez pont az az éra, amikor az 5-ösök emelkedése elkezdődik.
Pont Bruce Smith volt aki 87-90 közt elpusztította a Fins támadásait.

88-ra eljutunk oda, hogy a csapat 6-10, Marino még mindig 4500 yardot passzol, és kioszt 28 TD-t, úgy, hogy Mark Duper abban az évben nem volt nagyon jól. Shulában kicsit meginog a bizalom, és az a mondás, hogy a Dolphins egy Marino sérülésre van a top 5 draftpicktől. Valahogy az állandóság és a "minőség", illetve 87 után a remény védjegye Marino lett leginkább.

89-re itt azért már több játékos ballagott a pályája vége felé, illetve Offerdahl személyében végre felnőtt egy olyan kegyetlen paraszt-gyilkos, de azért zsugás vezér a védelemben, aki szinten kultikus figura Fins körökben, és gyűrűt akart nyerni.
90-ben a Fins edzői gárda tekert a szemléleten, nagyon belenyúltak az OL-be (ők próbálták a team up blokkolást jön Webb és Sims), a TE játékba, és , routokba stb. Mai napig vita, hogy ez Shula utolsó nagy megújulása e, vagy ez már az edzői kar munkája (Shula is szerette azért a múzsákat 😉 - mindenesetre 90-ben a Fins előáll egy nagyon modern játékkal, ahol nem kell meccseként 45-öt passzolni Marinonak, Nem kell az elkapóknak 10000 yardot sprintelni, máshogy diverzifikálnak, mint korábban...

Mai napig vita, hogy minden idők egyik legjobb edzője kidobott éveket, és valójában két bajnoki címet azért mert az irányítója összeférhetetlen szólista, vagy minden idők egyik legnagyobb irányítója maradt gyűrű nélkül, mert az edzője nem ismerte fel időben az utat. És akkor Shula elhozza 92-ben Keith Jacksont, és revitalizálja Marino játékát

Csak éppen a Bills rendszere pont 90-ben volt a csúcson. Ha visszaolvassa az ember az akkori Pravdát, akkor is megvan ez a párhuzam, hogy a Bills a nagyon jó csapat, és vele szemben Dan Marino.

Azt hiszem 92-ben volt az az AFC döntő, ami előtt volt az ominózus SI cikk megjelent, hogy Dan Marino vissza tud e vágni a 2 évvel korábbi vesztes Divisional meccsért a Billsnek… szóval ennyire erős volt Dan Marino legendája

Hangsúlyoznám, hogy amit a meccsekre való felkészülés, és a játéktechnika területén hozott Kelly, az óriási és legalább annyira maradandó, mint 3 + 1 +1 lépéses pp. Ha a fiatal Tom Bradyt nézzük, akkor Kelly legalább annyira archetípusa volt, mint Montana... szóval van mire büszkének lenni az a Bills nagyon jó csapat volt, és Jim egy remek, korszakos irányító. Ha ma megkapnánk, szerintem vidámabbak lennének a vasárnapjaink.

Wiedershau

Sziasztok! Jó volt ez a döntő, a Kansasnak drukkoltam, bejött. De most nem erről szeretnék kérdezni. Néztem a mérkőzés előtt a száz legendás játékost, és bizony, ismét igazolni láttam a teoriámat, hogy az NFL leglesajnáltabb csapata vagyunk. Örülhetnénk, hogy Bruce Smith és O.J. Simpson benne vannak a válogatottban, de voltak olyan jelölések, melyeket nem értek. Pl. Dan Marino. Annyival jobb mutatói vannak Jim Kellynél? Azért ne feledjük, hogy zsinórban 4 AFC bajnokságot nyertünk. Nem fért be Cornelius Bennett, Darryl Thailie, Pete Metzelaars, Turman Thomas. Rosszul látom a dolgokat?
Buffalo Bill
Ez egy totál szubjektív lista, ahol nyilván a klasszikus éra legendáit is az őket megillető elismerésben kell részesíteni. A zsinórban négyszer SB-ba jutott csapatból sok Hall of Famer van, és szerintem ez így van rendjén, ahogy azzal se vitatkozik senki, hogy az a csapat korszakos volt. De ha ebből a 4 nagydöntőből legalább kettőt sikerült volna nyerni, akkor is maximum Kelly kerülhetett volna be, akit egyébként a szakértők all-time top 20 QB-nak tartanak, persze szintén szubjektív alapon. 😊 Egyszerűen nincs egzakt összehasonlítási szempont, már csak azért sem, mert különböző időszakok játékosai szerepelnek a listán. Ezért sem tartom szerencsésnek a gurulós fociban a Pelé-Maradona-Messi-CR összehasonlítást sem

Szerintem valamennyi résztvevője ennek a centenáriumi csapatnak egy korszakos zseni, és valamennyien megérdemlik azt, hogy ebben a társaságban említsék a nevét. Nagyon jó volt látni ennyi legendát egy helyen, méltó felvezetése volt a 100. szezon döntőjének.
Hungarian Bill

Let us build dystopia