15. Chicago Bears

 Kulcsjátékosok: Jay Cutler (QB), Brandon Marshall (WR), Matt Forte (RB), Julius Peppers (DE), Henry Melton (DT), Lance Briggs (LB), Charles Tillman (CB), Tim Jennings (CB)

Fontos távozók: Brian Urlacher (LB, visszavonult), Nick Roach (LB, Raiders), Lance Louis (OG, Dolphins), DJ Moore (CB, Panthers), Israel Idonije (DE, Lions)

Idei draftoltak:
1/20 Kyle Long OG (Oregon)
2/18 Jon Bostic LB (Florida)
4/20 Kasheem Greene LB (Rutgers)
5/30 Jordan Mills OT (Louisiana Tech)
6/20 Cornelius Washington DE/OLB (Georgia)
7/30 Marquess Wilson WR (Washington St.)

Kiemelt meccsek:
Ahogy az NFC North kinéz, akár az összes divízión belüli meccset ide lehetne sorolni, hiszen a Green Bay és a Minnesota kimondva a rájátszást veszi idén is célba, és a Lions is okozhat kellemetlen perceket bárkinek. A Bears első 6 meccséből 4 alkalommal hazai pályán lép pályára, viszont az utolsó 6 meccsből 4-re is idegenben kerül sor, így a lendületes szezonkezdet mindenképpen kulcsfontosságú. Jelen állás szerint 4 kiemelt időpontban rendezett mérkőzése lesz a csapatnak, érdekesség, hogy ezek közül csak a 9. heti Packers elleni idegenbeli derbi lesz csoportmeccs. Emellett főműsoridőben csapnak össze a 3. játékhéten a Steelers, a 6. héten a Giants és a 14. héten a Cowboys gárdájával.

2012-ről dióhéjban:
A 2011-es hatalmas leolvadást követően feszült neki újra a Bears a rájátszás elérésének. Már a szezon előtt érezhető volt, hogy a Lovie Smith vezette stábnak valami komoly fejlődést kell felmutatnia a maradáshoz. A szezon felénél 7-1-es mérleggel ígéretesnek tűnt a helyzet, aztán utána jött egy Houston elleni vereség Cutler agyrázkódásával megspékelve, majd a 49ers a következő héten feltörölte a gyepet Jason Campbell csereirányítóval. Ezután már nem sikerült visszatalálni a helyes ösvényre, jött a következő 4 meccsből még 3 vereség, így hiába volt az utolsó 2 győztes összecsapás, és a 10-6-os mérleg, a kőkemény csoportban ez nem volt elegendő a rájátszásba jutásra. Ezek után már nem volt meglepetés, hogy Phil Emery GM 9 szezon után megköszönte a közreműködést Lovie Smith vezetőedzőnek és segédeinek. 

Az edzői stáb:
Marc Trestman kinevezése sokakat meglepett, hiszen a kanadai ligából nem nagyon vezet nyílegyenes út NFL-vezetőedzői pozíciók felé. Trestman mellett azonban nem elsősorban – a valóban sikeres – CFL időszaka szólt, hanem az a 17 év, amit azt megelőzően az NFL-ben töltött, zömmel irányítókért felelős edzőként, illetve támadójátékért felelős koordinátorként. Olyan irányítókkal dolgozott együtt, mint Bernie Kosar vagy Rich Gannon, top 3 támadóegységeket rakott össze San Franciscoban és Oaklandben, az ő rendszerében érte el Jerry Rice 1995-ben 1848 yarddal az elkapók által egy szezonban elért legtöbb yard rekordját, míg 2002-ben a Raiders gárdáját Super Bowl részvételig, Rich Gannon-t MVP címig segítette. Ezek után 2005-2007 között az NCAA-ben dolgozott a NC State támadásokért felelős koordinátoraként, illetve Kanadába költözése előtt egy évig Sean Payton segítője is volt New Orleans-ben. Trestman rendszeréből és QB-mentori képességeiből egyértelműen Jay Cutler profitálhat a legtöbbet, és kinevezésének is az lehetett az egyik fő oka, hogy az évek óta szenvedő támadójátékot és a kiváló képességű, ám inkonzisztenciára hajlamos irányítót végre helyes ösvényre terelje.
Ebben elsődlegesen Aaron Kromer lesz a segítségére, aki a New Orleans támadófalát edzette éveken keresztül (és faragott belőlük évről-évre elit egységet), emellett Sean Payton közvetlen közelében tevékenykedve elleshetett egyet-mást a hatékony támadójáték rejtelmeiből.
A védelem élére is új arc érkezett, Mel Tucker a Jacksonville védelemért felelős koordinátora volt az elmúlt években. (Érdekesség, hogy a Jaguarsnál utódja az a Bob Babich lett, aki előtte pont a Bears gárdájánál ténykedett.) Tucker a rábízott alapanyagból többnyire képes volt kihozni a maximumot, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennyi tehetséget egyszerre maximum az év végi összefoglalókban láthatott az elmúlt években, mint amennyi most a keze alá került.

Támadósor:
A gárda évek óta a borzasztóbbnál borzasztóbb támadófal produktumokkal és ebből fakadóan kellően hullámzó támadójátékkal rukkolt elő ahhoz, hogy romba döntse a kiváló védelem összes erőfeszítését. Jay Cutler irányító poszton simán top 10-es játékos jobb napjain, de 5. chicagoi szezonjára készülve a 4. különböző rendszert kellene megtanulnia, ami azért nem egyszerű feladat. Cutler ráadásul képes hajmeresztő meccseket is előszedni a kalapból, és kis rosszindulattal az elmúlt két évben akkor látszott leginkább, hogy mennyire jó játékos, amikor a cseréi játszottak helyette sérülések miatt és bizonyultak teljes mértékben képtelennek a támadófal jelentette kihívás túlélésére és a támadójáték életben tartására. Nem véletlen, hogy várhatóan 4 poszton is megújult fal próbálja idén védeni Cutlert. Bal oldali tackle posztra érkezett Kromert követve Jermon Bushrod a Saints gárdájától, akinek azt kell elsősorban bebizonyítania, hogy 36 millió dolláros szerződésének felét nem Drew Brees számlájára kellene átutalnia. Mellette LG poszton a szintén szabadügynökként érkezett Matt Slauson fog kezdeni, így a tavalyi falból a C Rob Garza az egyetlen régi bútordarab jelen állás szerint (nem mintha ő karrierje csúcsán lenne, de nehéz ugyebár 1 holtszezon alatt a putriból kínai nagy falat építeni). RG poszton egyelőre több pályázó is akad a kezdő posztra. Leginkább idő kérdése, hogy az idei 1. körös választott Kyle Long beverekedje magát a csapatba, a kiváló fizikai adottságokkal megáldott, ám még rendkívül nyers technikájú játékos az előszezonban meggyőzően teljesít. RT poszton is egy idei újoncnak áll a széna, Jordan Mills hiába csak az 5. kör végén került kiválasztásra, jelenleg sokkal jobbnak tűnik, mint a korábbi „franchise LT” J’Marcus Webb, aki így lehet, hogy a két tackle poszt között a süllyesztőbe zuhan. Bár elég bizarr ötletnek tűnik két újoncra bízni a fal komplett jobb oldalát, a további versenyzők névsorát elnézve (Webb, Britton, Jonathan Scott, James Brown, Edwin Williams) még így is a legjobb opció lehet. Ha a fal legalább egy hajszállal jobb teljesítményt nyújt, akkor viszont kiváló szezonja lehet a Bears-nek, mert fegyverekkel elég jól állnak a támadók (és itt nem az engedély nélkül tartott változatokra gondolunk). Brandon Marshall tavaly tulajdonképpen az egyetlen értelmes opció volt a passzjátékban, de így is 1500 yard fölé jutott 11 TD kíséretében. Marshall már Denverben is Cutler kedvenc célpontja volt, de az eredményességhez elengedhetetlen, hogy a tavaly draftolt, első szezonjában sokat sérült Alshon Jeffery, a szezononként 10-12 egészséges meccsre hitelesített Earl Bennett és az idén megszerzett Martellus Bennett tight end is hozzátegye a magáét az elkapásokhoz. Ha ehhez hozzávesszük még Matt Forte játékát, aki nem csak kiváló running back, de a Trestman által előszeretettel elkapásokra is használt futó szerepkörére is több, mint ideális, akkor valóban bizakodhatnak a csapat hívei, hogy a gárda támadójátéka előre lép. Cutler azért próbálta kicsit hűteni a kedélyeket azon nyilatkozatával, mely szerint Trestman rendszerének tökéletes elsajátításához 3 év szükséges…

Védelem:
Ha valamiért érdemes volt tavaly Chicago meccseket nézni, az mindenképpen a védelem teljesítménye volt, külön kiemelve a Tillman-Jennings cornerpáros teljesítményét. Jennings 9 elcsípett passz mellett 21 alkalommal ütötte el az ellenfelek irányítójának passzait, míg Tillman 3 pick six mellett 10 (!) kiharcolt fumble-t és 16 elütött passzt tudott felmutatni. Ők ketten idén is a védelem alappillérei lesznek, nem úgy, mint Brian Urlacher. A kiváló linebacker az utolsó 1-2 szezonjában már erősen lelassult, de mégis furcsa lesz nélküle pályán látni azt az egységet, melyet éveken keresztül az ő neve és arca fémjelzett. 
A védőfalban két kulcsjátékost is érdemes kiemelni, Julius Peppers a fal szélén, Henry Melton a fal közepén felelős azért, hogy az ellenfelek irányítói minél kevésbé érezzék komfortosan magukat a pályán. Mellettük azonban számos játékos pályázik a lehető legtöbb játékidőre. Corey Wooton 2, sérülésektől tarkított szezon után tavaly már megvillantott valamit a tehetségéből, 7 alkalommal vitte földre az ellenfelek irányítóit, és idén a többiekre jutó nagyobb figyelemből profitálva akár kétszámjegyű sacket is szerezhet. Szintén ideje lenne letennie a névjegyét a tavalyi első körös választott Shae McClellinnek, mert a tavalyi produktuma alapján nehéz elképzelni, hogy ki fogja a közeli jövőben átvenni Peppers helyét a fal szélén. Márpedig erre előbb-utóbb sort kell keríteni, hiszen a veterán játékos a szezon végére túl lesz 12 idényen, betölti a 34 éves kort és az elmúlt években egyre többször bajlódott kisebb sérülésekkel. A fal közepén szituációtól és formától függően többen is pályára keveredhetnek, de elsősorban Stephen Paea nevét érdemes még kiemelni.
A linebacker sor komoly átalakuláson ment keresztül. Lance Briggs az egyetlen stabil pont, a 33 éves játékos tavaly 1-2 gyengébb (és némi dumálással emlékezetessé tett) szezon után végre újra régi fényében tündökölt. Mellette várhatóan az idén igazolt DJ Williams és James Anderson fog kifutni kezdőként a pályára. Williams számos balhés szezonon van túl, volt sérült, eltiltott, felhalmozott pár ittas vezetést, úgyhogy nem volt maradása Denverben. Egyéves szerződése nem életbiztosítás számára, így csipkednie kell magát, hogy jövőre is helye legyen a csapatban. Ez főleg azért kérdéses, mert a gárda az idei drafton beszerezte Jon Bostic-ot, és az újonc játékos elég impresszív edzőtábort futott. Passz ellen még bőven van hova fejlődnie, de egy év tanulással jövőre simán kezdő lehet. Ez igaz lehet 1-2 éven belül Kasheem Greene esetében is, aki szintén az idei drafton érkezett. Az egykori Rutgers játékos egyelőre sebességével tűnik ki elsősorban, de neki leginkább majd 1-2 év múlva Briggs helyét kellene átvennie. Anderson jó munkásember, főleg a futások megállításában jeleskedik.
A hátsó négyes egyik feléről már esett szó, de safety poszton sincs változás, a nem túl kiemelkedő, de megbízható Conte-Wright duó fog kifutni kezdőként a pályára. A nagyobbik baj, hogy Moore távozása után a helyére érkezett Kelvin Hayden megsérült, így a Bears topic kedvenc szavajárását idézve a hátsó alakzat 1 sérülésre van attól, hogy Zack Bowman kezdjen, márpedig ez valószínűleg nagyobb tragédia lenne, mintha az első héten Caleb Hanie tűnne fel kezdő irányító poszton a pályán (de legalábbis döntetlen).
Ettől függetlenül ez a védelem abszolút alkalmas arra, hogy stabilitást adjon a csapatnak, és várhatóan idén is be fognak köszönni számos labdaszerzéssel vagy akár ezekből néhány TD-vel is.

Speciális csapatrész:
Robbie Gould és Adam Podlesh személyében két kiváló specialistával rendelkezik a gárda, és Devin Hester is tudott pár szezonnal ezelőtt életveszélyes visszahordásokat produkálni. Hesternek most már nem kell az elkapóvá való átképzésével bajlódni, a kísérlet nagyjából eredménytelenül zárult. Kérdés, hogy a Dallasból érkező új koordinátor mit tud kezdeni vele, illetve az egész speciális csapategységgel, ami az elmúlt években a liga egyik legjobbja volt (bár a 2012-es idény kevésbé sikerült).

Összegzés:
A teljes megújulás sosem egyszerű, főleg nem akkor, ha ezt egy olyan gárdánál kell levezényelni, ahol nem fér bele egy 4-5-6 győzelmes szezon „átmeneti év” felkiáltással. A keretben sok az olyan veterán, akiknek már nincs túl sok idejük egy gyűrű begyűjtésére, és ha 1-2 éven belül Tillman, Peppers vagy Briggs is távozik, akkor a generációváltás is elodázhatja a remélt sikereket. Ehhez még hozzátéve a csoport erejét rettentően nehéz lenne jósolni a Bears szezonjára, ha minden jól sül el, akkor akár a Packers orra alá is borsot törhetnek, de az sincs kizárva, hogy a Lions ellen fognak csatázni a csoport utolsó helyének elkerüléséért.

Chicago Bears
briareos 16.	empty taxi 14.	gabokocka 16.	gabtsi 11.	habi 19.
kristof 17.	rajna 11.	shawnka 19.	vassadi 22.

Somoskövi Gergely (somoskovig)