Legkedveltebb hozzászólások

Kicsit most offoltam mindent, mert megszuletett a fiam. Eveket szivtunk, magzatokat vesztettunk, de ma megszuletett es egeszseges. Meg fel ora es reszeg leszek. A parom egy hos. OFF vege.

Na mindegy. Egyik kedvenc all time KC jatekosom, Tamba Hali miatt nezze meg aki Chiefs szimpatizans. Az ember, aki minden snapben mindig mindent beleadott.

Ha erre nem jön like rekord, akkor sose

Büszkeség és balítélet avagy "Ahogy Bazza látta" különkiadás

This is just the beginning. From now all roads go through Detroit.Dan Campbell

Ültem itt vagy 10 percet a monitor előtt, mert azt se tudtam hol kezdjem az egész sztorit. Lelkesedtem Dan Campbellért amikor idejött. Végre valaki aki magával tudja ragadni a drukkert. Nem egy Bamba Jabba aki ugyanolyan arcot vág amikor (nagyritkán) nyer a csapat meg amikor fél kiló parizert vesz a boltban. Vagy a Rakétamérnök akinél már az előszezonban látszott, hogy pussy az egész csapat.
Bevallom engem is magával ragadott ez a mentalitás eleinte, mert ugye Jim Schwartz (neki miért nem volt beceneve????) nagy kedvencem volt és ő is hasonló habitust képviselt.
Aztán ugye kicsit alábbhagyott ez a szerelem Nagyduma iránt. Nagyon úgy nézett ki (legalábbis én úgy láttam), hogy az egész figura nem több mint némi színház. Voltak akik akkor is hittek benne amikor rohadtul nem ment a szekér, nekik innen is nagy respekt. Persze Lions drukkerként már nehezebben hisz az ember, pár apró kivételtől eltekintve leginkább a csalódások kövezték ki a Detroit drukkerségem útját.
Naszóval Nagyduma. Vagy jelenleg jobban megérdemelné a Nagygolyó becenevet,mert ennek a csávónak tényleg akkora tökei vannak, hogy egy tenyészbika sírva könyörögne a receptért. Minden meccsre NYERNI megyünk. Sokszor ez még szül meggondolatlan dolgokat, meg rossz döntéseket, de látszik, hogy tanulgat a hibáiból.
A legfontosabb amit ez a csávó elhozott nekünk az a RESPEKT.
Régen lesütött szemmel kellett mondani egy NFL-es beszélgetésben, hogy Lions drukker az emberfia.
Hány de hány kérdést kaptam, hogy "Miért pont azok a szarok?". Jó mondjuk Sampdoria és Újpest drukkerként viszonylag edzettebb vagyok már a sikertelenség témában szóval nem okoz gondot ilyenkor a válaszadás.
Visszatérve az elismerésekre. Amikor a csoportellenfelek drukkerei jönnek a bandwagonra, vagy csak méltatják jó szóval a csapatot az már egy olyan lépcsőfok amit nem is emlékszem mikor léptünk meg utoljára.
Mi lettünk a szimpatikus győztes, ahogy itt egy Packers drukker nagyon találóan írta a héten.
Voltak a szezonban nagyon nehéz pillanatok, de ha visszagondolok akkor jó szájízzel emlékszek majd rá. Olyan csapatok jutottak PO-ba akiket könnyedén vertünk meg (Jax, Giants) vagy akiknél szerintem jobbak tudnánk lenni (Seahawks és gyengélkedő Vikings). De mindenki tudta, hogy ez még nem a m i évünk. A mi évünk neadjisten éveink most jöhetnek. A legjobbkor lehetünk jók. A Bears történelmi mélységekben, a Packers egy Rodgers visszavonulásra van a középcsapattól, a Vikingsnál meg nagyon félrement itt valami a szezon végén. Szóval a legjobbkor lehetünk jók. 50év purgatórium után talán eljöhet a mi időnk.
Persze voltunk mi már egy jó draftra meg egy szabadügynök piacra a kiváló csapattól, csak valahogy mindig elmaradt a várva várt kiugrás. És most sem kell nagy képzelőerő, hogy meglássuk a buktatókat. Ben Johnson elmegy főedzőnek valahová, a védelem nem lesz jobb, sérülések vagy csak nem várt erősödések csoporton belül. Szóval én óvatosan lennék bizakodó.

Nem szezonértékelőnek szántam de azért kiemelnék pár játékos a jó és a rossz oldalon is.
Nézzük a támadókat először kiket a zseniális Ben Johnson vezetett. Emberünk úgy rántotta elő a trükköket mint a bűvész a cilinderből. Minden meccsre jutott valami amit szájtátva nézett az NFL rajongók azon része akik még néztek Detroit meccseket. Gondolkodtam, hogy utoljára mikor volt ilyen látványos az offense-ünk, talán a Linehan-i időkben, de ott sem a nagy játékhívások hanem a Stafford-Megatron bombák miatt.
Maradjunk annyiban, minden Lions drukker imádkozzon azért, hogy a csapatok még ne tartsák érettnek Johnsont egy főedzői állásra.
Kezdeném Jamaal Williamsel. Őszinte legyek azt se nagyon tudtam ki ő amikor idejött, mondom kellet Swift mögé egy jó csere ám legyen. Emberünk a legnagyobb közönségkedvenc lett, igazi leader az öltözőben, nem mellékesen futott 1000+ yardot és megdöntötte Sanders TD rekordját. Nálam ő az év játékosa. Basszus tartsuk meg valahogy.
Nagyon szerettem Golden Tate játékát, az egyik kedvencem akit láttam Lions mezben. Erre jön ez az Amon-Ra gyerek és mindent megcsinál amit Tate tudott úgy, hogy az NFL drukkerek jó része még mindig nem tudja ki is ő.
Jared Goff. Várjál leírom ahogy érdemli, JARED GOFF. Hát egy Lyukas garast nem adtam volna, hogy ez a csóka itt megél két szezont. Mit megélt, szabályosan megsértődnék ha nem ő kezdene jövőre.
Vagy ez a támadófal. Mi akik Jeff Backusokon, meg Gosder Cherilusokon nevelkedtünk (és ők még a jobbak voltak...) nem is hisszük el amit látunk. Sewell zseniális, Ragnow talán alltime a legjobb centerünk, Decker stabil, Jackson meg egy elképesztően alulértékelt kincs.
És akkor itt vannak még a meg nem énekelt hősök. A TE-ek (Brock Wright, Zylstra) akik Hock cseréje után szintet léptek. Vagy az elkapók akikből szerintem a saját családjuk se nézett ki már sokat. Leginkább Kalif Raymondra gondolok, de DJ Chark sem a HoF felé robogott a Jax-es éveiben.
Voltak itt apróbb csalódások is persze. Sokszor elmondtam már, hogy Jameson Williamstől nagyobb berobbanást vártam és nekem Swift inkonzisztens játéka sem igazán tetszett, de ha csak egyben tudják tartani ezt az egységet a támadófalba pedig raknak némi mélységet én bele tudok látni itt egy PO menetelést

A védelem. Na azért itt voltak problémák. Imádom Glenn habitusát. Igazán olyan edzőnek tűnik akiért tűzbe tudnak menni a többiek. Szakmailag még nem igazán bizonyított. Két gyalázatosan gyenge év a serpenyő egyik oldalán, hatalmasat fejlődő fiatalok és év közbeni javulás a másikon.
Hutchinson. Nem tudom reklámoztam e itt valaha, de nekem a kedvenc nemLions játékosom a ligában az TJ Watt. Hát kaptunk egy hasonmást. Nincs játék amiben ne 100%-ot nyújtana, mindig ott van az irányítók arcában és látszik rajta, hogy imád ebben a csapatban és ezeknek az edzőnek a keze alatt játszani.
A személyes kiskedvencem Isaiah Buggs. Olyan stabilitást adott a fal közepén amire szerintem az edzők sem számítottak. Vagy az újoncok: Kerby Joseph akitől DramaQueen Rodgerst kiveri a víz, Malcolm Rodrigo Rodriguez aki úgy játszott mint valami 10éves veterán, James Da Problem Houston a sackszörny, micsoda draft Mr.Holmes.
De azért kérdőjelből jóval több van. Melyik Okudah igazi arca? A szezon eleji shutdown corner vagy az év végi borzalom? Miért nem zavartuk még el Oruwariye-t a városból? Anzalone aki igazi vezér de minden passzjátéknál remeg miatta a gyomrom? Onwuzurike aki két év alatt nem volt képes pályára lépni. Látunk e még valamit az Okwara testvérekben? Miért nem működik csapat szinten az egység ha részekre bontva nem is néz ki vészesen rosszul? Szerintem a következő szezon ott dől el, hogy a defense milyen változásokon megy majd keresztül.

Összefoglalva remek munka Nagygolyó Dan Campbell. Szeretném kérni, ha már végre én is beálltam azok sorába akik tudnak hinni a dologban akkor ne okozzanak már jövőre csalódást.
Reméljük jövőre nem kell újra a pesszimista oldalamat megvillantani, bár állítólag sokak számára az szórakoztatóbb.