Legkedveltebb hozzászólások

OFF

Elnézést, muszáj itt is megosztanom: azt hiszem én lettem a Pro Football Focus csapat első magyar tagja 😊

ON

Mindenek előtt jobbulást, és mielőbbi felépülést Bazza barátomnak.
Bazz írt, hogy valamit szedjek össze Darrell Bevellről, úgyhogy ez most róla szól

Kezdeném azzal, hogy nem annyira egyszerű ez a feladat, mert egy olyan csávóról beszélünk, aki elég introvertált, és nehéz megállapítani, hogy az aktuális vezetőedző hol végződik, és hol kezdődik Darrell Bevell. Amikor olyanokat hallasz tőle, hogy good/great competition, tremendous job,……akkor Pete Carrollt hallod konkrétan még ugyanúgy is hangsúlyoz:
 www.youtube.com/watch?v=hbjEBA7SOEk
 www.youtube.com/watch?v=2d8r2dh3nWU&t=675s

Térjünk rá a legfontosabb nyitó kérdésre, hogy lehet, hogy Matt Patricia felvette azt az embert, aki pont ellene hívta azt a végzetes utolsó játékot, amely kísérti a Hawks teljes szervezetét. Ha valaki, akkor Patricia pontosan ismeri kortársait a labda másik oldaláról, szóval ha kora regnáló top 5 DC-je Bevellt választja a csapatába korábbi ellenfelei közül, az elég sokat elmond Bevell képességeiről. (A játék elemzése nem témánk, de röviden annyit, hogy már a snap pillanatában ütemvesztett lett a játék, hemzsegett az egyéni hibáktól).

Seahawksról is fogok írni, de a 2009 es Viking minden tekintetben izgalmasabb csapat. Vikingesben talán többet láttunk az igazi Bevellből, a Hox viszont picit korszerűbb játékot játszott. Annyi még a történeti lezáráshoz, hogy Bevell és Carroll viszonya nem volt harmonikus, nagyrészt Tom Cable szerepe (minden idők legrosszabb OL edzője címszó alatt találtok többet) miatt, másrészt Carroll, és Bevell nem vélekedtek hasonlóan számos kérdésben.

És itt már rá is kanyarodunk a nyomorult apró részletekre. Bevell támadásépítésében az 1 pro los + max 12, és egy pro mélységi bevett paraméter, és ez fontos, mert mindkettő un. terület –ütem passz. (A Pro azt jelenti, hogy a QB opciója a döntés- gimitől, már a fejlesztési folyamat része, az ilyen opciók beépítése). Terület- ütem passznál a szabad területre befutó játékos úgymond proaktívan törekszik az érkezési zóna felé, módosíthat az érkezési routen, de csak ütemen belül, és adott területen belül.
1. pro opció jellemzően egy-két hááá- tehát döntően 2/4, vagy 3/4edes játék. Nem beszélünk róla de amerika páros ütemű kultúra, a beszéd, a zene, a páraratlan ütem egy kicsit idegen. Lehet az első pro opció blitztől/nyomástól „el-felé” játék (underneath, backdoor, stb pl.), de majdnem ugyanígy működik, amikor a blitz mögé játsszuk be a labdát. Egyszerűbben a konkrét route valójában másodlagos, az érkezés a lényeg. A másik ilyen pro opció a mélységi opció, amikor valamit észrevesz a QB. Tipikus esete a Seattle GB NFC döntő utolsó játéka, amikor a GB valahogy elfelejtett Safetyt tenni a pozícióra, de nem is csapdázott. Elég emlékezetes volt, de akinek esetleg nincs meg beteszem az utolsó pár percét a meccsnek, amúgy is lesz még erről szó.

 www.youtube.com/watch?v=VspkLkjYob0&t=1778s

Nem szorosan a téma része de érdemes azt kicsit egyenesbe tenni, ez nem Madden, a támadó játékoknak mindig van egy architektúrája, és ennek része az ütemezés és az egyensúly. Ez a 2 talán legfontosabb dolog, amely köré elvek épülnek. Mindig ütemen belül kell gondolkodni, és nem lehet a megkomponált játékban minden routot piszkálni, mert felborul az egész, ilyenkor át kell hívni, vagy az opciós játéknál nem megtartani a labdát, stb. végső esetben időt kell kérni.

Ütem nagyon fontos. 190+ magas irányító is neccesen látja be a releaset mélységi routenál, főleg kifelé. Ő leginkább zsigerből a 2. ütemnél a „szurikátázásnál” el tudja dönteni, hogy 4. ütemre az emberem, aki területre megy ott lesz, vagy nem lesz ott megjátszható módon. Ha igen, akkor van egy kb 2*3 m ablak amibe be kell dobni, hogy össze tudja szedni, de ez csak az összeszedés, ha azt akarom, hogy pontos legyen a passz, és minimális esélye legen a védőnek az összeszedésre akkor ennek a negyede, és külső váll. Higgyük el, hogy ekkora az az ablak, ezen belül tud még játszani a nyakán a védővel az elkapó. Gimiben már ezt gyakoroljuk rogyásig, mondjuk naponta 40-szer.(ennél több alkalommal nincs értelme terhelni a dobó vállat). A teljes route futás az ütemről szól, és egyértelműen az elkapó kell, hogy irányítsa a folyamatot. Amint a védő átveszi az irányítást ott nem lesz elkapás, ott ütemvesztés lesz. Érezni kell a jammet, a parryt, érezni kell, hogy a corner meddig hátrál, tudnod kell, hol akarod tartani, ha kifelé mész, akkor be kell hoznod, és onnan kell megcsinálni a cselt. Az ilyenekről kicsit kevesebbet beszélünk, pedig lényeges aspektusa a játéknak. Én sajnos egy gitárszólót is zokogva tudok elemezni órákig, nagyon hasonló a helyzet a routekkal. 
Nagyon fontos meccs, a már említett GB Seattle. Az utolsó 5 percig még Baldwin sem volt képes a megfelelő oldalra húzni magát, és ugye ott volt 3 nagyon erős drive a végén, ahol ebbe belenyúlt Bevell. Nagyon érdekes volt, rájött, hogy mi a GB védelem sweetspotja, és ahhoz képest kb. 1 ütemmel eltolta a játékokat (hozzáteszem el is fáradt a GB védelme- ha nem fáradt volna el, akkor nem lett volna ennyire egyszerű a plusz ütemet érvényesíteni). Az utolsó passzoknál, már Lynch is Wilsont védi, hogy meg legyen az idő a következő ütemre, és közepesen mély területre. Az utolsó drive utolsó előtti driveban látja Wilson, hogy a GB a pálya közepét akarja megvédeni (nem is nagyon jól áll fel) a védő, és ahogy a befelé védekező védőt Baldwin kifelé megveri, az kulcs .

Azért emelem ki ezt a meccset, mert ez a meccs a Seahawksnál a romlás kezdete. A meccs jelentős részében a Hox szenvedett, parádézott a Packers védelem, és azért mert igazából feltörték a Seattle alapjátékát + a 2014 évi Seahawksnál voltak gondok a játékok kivitelezésével, voltak gyenge egyéni, és csapat teljesítmények. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy bár kellett több óriási mázli (az Onside kick- a 2 pontos), de a meccs végén a GB védelem, nem tudta hol van, szinte teljesen eszköztelennek látszottak, pedig pokoli jól játszottak 50-55 percig. Pete Carroll ért ennyire a támadó focihoz, hogy belenyúljon, de ez közmegegyezés szerint Bevell műve volt. Láttunk ilyen meccset korábban is pl. a Tampa ellen, egészen komikus volt…. és innentől sok ilyen meccsünk volt, sajnos.
Nagyon sok alkalommal 2017-ig képtelen volt az O pontokat feltenni a táblára a meccs valamelyik kritikus szakaszában. Aztán 17-ben már az volt, hogy az akkor már jórészt értelmezhető fal, és futójáték nélküli Wilson ugyanezzel az ütemmegtolással területre bedobta a labdát, és az arra járó, Richardson, Lockett, Baldwin „valamilyen bravúrral” leszedte, villám TD, még egy villám TD. Rettenetes volt, néha eszembe jutott a legendás (talán 89-e suzukai beszélgetés, Senna és a mérnöke közt… : nincs meg két fokozatom/ ne válts alul!/ miért?/mert a motornak 3000 alatt nincs vezérlő software. Kicsit ezt éreztem én is, olyan volt, mintha a csapatnak nem lett volna elképzelése a támadójátékról, futottunk ész nélkül, aztán Wilson csinált rá korábban nem jellemző 1/6 szakaszokat. Annyira eltért a minta a korábbiaktól, hogy én totálisan zavart állapotnak tekintem, és semmilyen következtetést nem vonnék le. Aztán év végén mind Bevell, mind Cable elmentek. Nélkülük sokkal jobb lett a fal, és sokkal unalmasabb a támadójáték.

Vissza minden idők egyik legtehetségesebb SB-t nem nyerő csapatához 2009 és a Minnesota Vikings-hez. Mi a fontos? Masszív fal, brutális alap futójáték- ne feledjük Peterson-Chester Taylor duót-, amire fel lehet építeni bármit. És ez a bármi egy rendkívül diverzifikált passzjáték, és 6 célpont akit komolyan kell venni, mert a dombról látható mennyiségű elkapása van, és van 2 súlyponti célpont, akire külön figyelni kell.
Ez szinte blueprint, annyira alapvető recept a sikeres támadó alakulatoknál. Emlékezzünk Manning-Edge-Harrison-Wayne-Stokley-Clark alakulatra, vagy Brady, Moss, Welker, Marroney, Faulk, Gaffney+ Stallworth (bár ő mumusnak volt ott).
Ez az alap, és a seattlei út végén az az igazság vár, hogy Bevellnek kell a fal, és kell a futás, mert nagyon diverzifikált a támadójáték, és enélkül nem megy.

Van egy, szerintem elvi hiba a Bevell szemléletében, méghozzá az, hogy nagyon kevés pro típusú ütem-játéka van. Ismeriő a curl, meg a hook, stb (drasztikus irányváltás, vagy stop&go típusú) játékokat, de biztonsági okokból un. edge of breakup poziba, és ütemre teszi, tehát olyan pontra, ahol, már lazul a védelem sűrűsége, kezdenek kialakulni a párok a mozgások. Ugye azért edge of breakup név is, mert a packpedalból, vagy egyéb jam+ r&r mozgássorból, éppen bontakozik ki a támadó és a védő játék, pozíciót váltanak a DB-k, illetve az LB sor is elkezdi lekövetni a támadó játékot (szokták úgy hívni, hogy sodródik a játék felé, vagy polarizálódik). Ilyenkor sebezhető a védelem, mert már irányváltásban vannak a DB-k, az 1 ütem lement a DL nyomásából, LB-k meg a „lestoppollak várj meg” mozgássort gyakorolják. Ez egy nagyon biztonságos hívás, de nem igazán rövid játék ez sem. Baldwin / Berrian milliót csinált. Nagyon fontos, hogy ebben pl. tök más, mint Shanahan, vagy McVay. Shanahan Atlantában tele volt valójában minor read játékokkal emberre, ütemen belül.

Bevell még Brett Favrenál is alig engedett olyan 0 ütemű passzt, amelynél a snapet követően azonnal indul a passz oldalra a slotba, a másik elkapó meg takarít (Manning classic, de a Patriots is gyűjteményes verses kötetet adott ki a témában). Szóval szerintem hiányzik a 0- és az 1 ütem az ő világképéből, hozzáteszem, ezekről sokan hiszik, hogy biztonsági játékok, de valójában nem azok, igazából kúrva veszélyesek.
Még annyi, hogy pont azért, mert Bevell nehezen azonosul kötött route ütem intervallum játékokkal, a Te-eket is inkább nagytestű WR-ként használja. Ebben Schottenheimer sokkal korszerűbb.

Érdekes, hogy Seattleban, és Minnesotában is működött az alábbi evolúció a támadásépítésben: futás, majd néha nem adjuk át és passz, (Russell Wilsonnál nem adjuk át, majd QB sneak.- másik kor, fiatal mobil irányító, bár Favre nagyon tökösen megcsinált kemény futásokat maga is). De már 2009-ben megvoltak a fake handoffok, opciós játékok, méghozzá patika-mérlegen adagolva. Mindegyik játék lényege már ekkor is az időcsinálás, a nagy területjátékhoz.

Nagy vonalakban ennyi. Nézni fogom a Lions meccseit, szeretem ezt a csapatot. Remélem idén a zebrák nem győzik le az oroszlánokat!

üdv.
(ui. ezt most gyorsan írtam a régi jegyzeteimből, nem annyira szerkesztettem, lesznek alany állítmány tárgy hibák, de remélem érthető)

Amikor egy korszak lezárul nem fukarkodnak az emlékezők a nagy ívű, sokszor feleslegesen dagályos jelzőkkel, mondatokkal.
Nem is kezdenék bele ilyenekbe, de távozott egy olyan ember a ligából, aki valószínűleg akartán kívül, de hozzájárult a Seahawks sikereihez. Ez az ember Jim Harbaugh, és lehet ingerküszöb, de még itt a Hox oldalán is érdemes megemlékezni arról, hogy ez a remek szakember mit tett a Ninersért, az NFC Westért, és tulajdonképpen a Seahawksért.
Jim Harbaught nagyon nem érdemtelenül került a Niners vezetői székébe. Egyetemi évei alatt remek szakembergárdát, remek csapatot, és remek egyéni játékosokat nevelt ki, és egy olyan megalkuvásra alkalmatlan mentalitást vitt az egyetemi foci világába, amely a régi nagyokat is felrázta, elveik átértékelésére kényszerítette. És ő ezért fontos nekünk, ez az átértékelés ugyanis elérte Pete Carrollt is.

Jim és Pete, avagy a híres stanfordi kézfogás története
Én első alkalommal akkor hallottam róla, amikor 2007–ben "minden idők legjobbjának" kikiáltott Trojansát fájóan ütötte meg a Stanford, Pasadenában 85.000 ember előtt, egy döbbenetes 17 pontos 4. negyeddel. Életemben akkor láttam először (és azóta sem) igazából zavarban Big Petet. Még emlékszem az interjújára: számos dolgot át kell értékelnünk, számos dolgon változtatni kell.
Aztán 2009-ben (a2008 évi drafton kirabolt) USC-t ki is ütötte a Cards (55-21), komoly űrt lyukat ütve a végzősök önbecsülésén. (Máig nem értem, hogy ez után a meccs után Mays hogyan kerülhetett Friscoba  ). Harbaugh azonban nem csak legyőzte Carrollt, de arcon is csapta azon a meccsen azzal a híres 2 pontossal, amikor már rég eldőlt a meccs. Ekkor hangzott el a híres” What ’s your deal”- avagy ezt most akkor mi a f*szért is kellett?! Ha valaki nem is szereti Carrollt, el kell ismernie a Hox gyönyörűen térdel, amikor vége a meccsnek. Ekkor Carroll már nem frusztrált volt, hanem pipa, nagyon-nagyon pipa. Lehetett is, mert jött ez a fickó, és 1.) konkrétan belerondított a dinasztiába, amit épített, 2.) kiskanállal kellett összeszedni a játékosait a meccs után, 3.) GOTO 1. belerondított a dinasztiába, ráébresztette Carrollt, hogy valami lement a vágányról.
Sokszor hangzott el, hogy PC és Harbaugh utálják egymást. Én az ő viszonyukat sokkal összetettebbnek látom egy szimpla utálatnál. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy Harbaugh, és Carroll között ez innentől kezdve személyes is. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ők inkább ellenségek, mint ellenfelek. Persze a média fújta, de volt is mit.

Hogy ne lettek volna ellenségek, amikor Harb számára PC testesítette meg a USC trónján pöffeszkedő korszerűtlen királyt, aki elszívja a levegőt (és a legjobb prospecteket), és mint a liga gépezeteinek tökéletes ismerője elállja az utat, amely a siker felé vezet. Szerintem ez a disznófejű nagyúrban gyönyörűen benne van 
„Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.” 😊

Hogyne lettek volna ellenségek, mikor Harbaugh tüske volt Pete Carroll oldalában, egy olyan tüske, ami emlékeztette, hogy már nem mennek olyan jól a dolgok. Az embernek, még a legtehetségesebbeknek, is meg kell időnként újulniuk, fejlődniük kell! PC számára tehát eljött a megújulás ideje. Az egy fontos emberi érték, hogy ő valójában be is látta ezt. Élete legjobb döntése volt, hogy átjött az NFL-be!
Az egyetemi fejezet lezárásaképpen szerintem feltételezhető, hogy:
annak ellenére, hogy az egyén, főleg egy sikeres vezetőedző fejlődést nem szokás, nem is illik egy ellenfélhez kötni, mégis azt gondolom, hogy ez a rivalizálás komoly hatást gyakorolt mind a két szakember munkájára. Persze mindenki profi és 100%-on pörög, de van az az inspiráció, amikor az a 100% tud még 100%-abb lenni.

Boldog 49. szülinapot mester
PC egy rettenetesen rossz Seattlet vett át, amely az egész NFC West viccbrigádjává silányult. Utolsó év volt Matt Hassel, első éve volt Earlnek, Okungnak, Lynchnek. Még Tatupuról is kiderült, hogy alkalmatlan. Ott álltunk és nem értettük, mi történik! Mike Williams….várj ezt most megpróbálom röhögés nélkül leírni Mike Williams az 1. számú elkapó! A többit tudjuk 7-9, rájátszás, bajnokverés, és földrengés a CL-en. (utána szopó a Soldieren)

NFC W "dominanciánkhoz" kellett, hogy az akkorra bitang erőssé váló 9-erst minden idők legalkalmatlanabb vezetőedzője Samurai Mike képezte olyan szép és nemes, de az NFL szempontjából haszontalan sportokban, mint a szánkóhúzás nyáron hegyre fel, és társai. Vernon Davis unalmában még mindig vertea védőket az edzéseken, Alex Smith, pedig éppen a phd-jára készült, hiszen játékra esélye sem volt, pedig addigra kívülről fujt kb. 5 playbookot Air Coryelltől, a korszerű west coastig (utóbbit leírni is röhejes). Ezek közt talán csak egy korszerű volt, Norv Turneré. Alex ezt szerette is, nem is ment rosszul, de ez senkit nem érdekelt, Samurai Preacherman Mike-ot a legkevésbé.
Szóval ebbe a remek környezetbe érkezett Harb, és valljuk be ő volt az ember, aki nem félt kockáztatni, és tudott újat mutatni. Nagyon ritkán lát az ember annyira komplett tehetséges keretet, mint a 2011 es Niners volt! És ha ez nem lett volna elég mindig tudott remek játékosokat húzni.

Én nem kedveltem Jim Harbaughot az embert, mert egy az élő fába belekötő, krakéler palinak tartom, de tiszteltem a szakit, mert zseniálisakat húzott, főleg uralkodása első éveiben, és dominálta ligát. Imádtam, hogy az erősségekre épített, és nem a gyengeségeket próbálta elfedni. Utóbbi nagyon fontos, mert szerintem nagyon sokan ott rontják el, hogy az erősségek helyett kétségbeesetten próbálják egy csapat, egy játékos vállalható gyengeségeit korrigálni, bármibe is kerül, és ez a legtöbbször egy játékos egyéniségébe kerül, illetve egy csapat lelkébe.

Persze Jim sem kerülhette el a sorsát, az ő kódját is feltörték, őt is legyőzték, sajnos kicsit korán, pont mielőtt eljutott volna a bajnoki címig.
Az első komoly baleset pont a Hawks elleni 12-dec 23 meccsen történt, Jimbo 49. szülinapján. Ez egyben fordulópontot jelentett a két csapat életében. Soha azelőtt nem láttuk Jimet tehetetlennek. Azon túl, hogy brutális verést kapott a nyíltan bajnok aspiráns Niners, a későbbi ellenfelek útmutatót kaptak:
1.) hogyan söpörd a domináns védelmet 2.) hogyan szedd szét Collint, aki akkor éppen konkrétan zseniálisnak tűnt.

Nem gondolom, hogy túl kell értékelni e vereség hatását, mert nem minden elemet lehetett adoptálni rövid idő alatt, de azért adott jó támpontot. Óriási respekt, mert a stáb azonnal tekert a labda mindkét oldalán el is jutottak az SB be, ahol óriási pechhel kaptak ki!

Nincs út felfelé, csapdában
Jimmel még a sors is kibabrált. Van-e annál rosszabb, mint amikor az ősellenséged győz le? Van, amikor a tesód! Hogy ez lélektanilag mit jelenthet, nem tudom. Mindenesetre óriási tisztelet jár Harbaughnak, mert a következő évre úgy jöttek vissza, hogy tekert megint az O-n. Kiismerhetővé vált a felfutó zóna játékuk.

És az NFC döntőn megint kitaláltak valamit! Akkor éreztem a legjobbnak a Ninerst, felkészültek voltak, remek taktikával. A Hawks egy félidő alatt kimatekolta a kódot, és visszajött, a többit tudjuk. Nüánszokon, és egyéni teljesítményen, illetve két fájó sérülésen múlt. Ha SF-ben lett volna, és kikapunk, büszke lettem volna a gárdára, ha annyit ért volna el, mint a Niners Seattleben.

Felhívom a figyelmet az egy fél idő alatt kimatekolta a kódot dologra, ez ugyanis innentől nyomasztó tényező. Itt szeretném megjegyezni, hogy szerintem, ha valaki túlértékelt volt az pont az imádott Vic Fangio. Nem részletezem, ez most Jimről szól!

Perszet Vic is a gárda része volt, akárcsak Roman, és Kaepernick.És itt a csapda, ha konok vagy és kitartasz két, három állítás mellett, akkor hogy békíted ki az állításaidat, ha azok feloldhatatlan ellentétbe kerülnek. Ime az állítások állítás:
1.) Roman remek koordinátor+
2.) Kaepernick rendkívüli tehetség=
3.) remek támadójáték

De nem megy a támadójáték. Min változtatsz? Rájössz, hogy valójában már tényleg feltörték a rendszered, és ahogy egyre többet variálsz adott rendszeren belül, úgy érzik magukat a játékosaid egyre kevésbé komfortosan. A játék, ami az erősségekre épített elérte a zenitet, ennyi volt. Újabb tekerés esetén mélyíted a válságot, vagy bevezetsz strukturális változást, de az 1,5-2 év, és közben széteshet a csapat. Persze ez nem gáz, sikeres edzők évek óta ebben az állapotban vannak, sztár irányító, jó receiver corps, egész OK O Line gyenge csoport csodákat tesz éveken át, anélkül, hogy bele kéne nagyon nyúlni. De Harbaughnak ez nincs meg, Kaepernick nem az a top 10 irányító, akinek gondolta. A csoport pedig maga Doberdo.
Nincsenek kétségeim, Jimbo okos,ő már egy éve pontosan tudta, hogy innen most egy ideig már csak lefelé vezet az út. Felismerte akkor is, a változás szükségességét, amikor Alexet lecserélte. Ismerte Alex korlátait is, az első perctől. Beletett Alexbe sok energiát, de tudta, hogy srtuktúrális változás szükséges, hogy a 9-ers támadójáték feljebb lépjen. Ehhez Alex kevés volt szerinte. Csak azt nem mérte fel, hogy Kaepernick mentálisan nincs felkészülve a feladatra.Nem is láthatta, senki sem látta. Harbaugh utoljára egyetlen egy másik irányítónak szavazott ekkora kreditet… Andrew Lucknak.

Quo Vadis Jim
Mi csak azt láttuk, hogy egy ideje nem volt már jó a viszonya az FO-val. Ott volt a hiszti az offseasonban, a brownsos story. Pont akkor, amikor pick, és idő is lett volna a Niners átépítésének megkezdéséhez. De mi történt? Elfogyott a bizalom? Nem volt elég jó terve Harbaughnak? Lehet! Csak azért, mert valaki nem mindig jó arc nem kerül légüres térbe. Jimbo pedig abban volt, a 2013-2014 közötti offseasonban, tehát pont, amikor a legnagyobb szükség volt a közös munkára. Egy sikeres év után, vagy várjunk buksz egy NFC bajnoki címet az sikeres év? Bár, ha csak az SB win az egyetlen siker az FO számára, akkor nem. Ha Jim becsületes volt és elmondta, hogy most két év átépítés jön,mert ez ennyit tudott, akkor értem miért fogyott el a levegő. Ez amolyan filozófiai különbség.

Hogy mi történt pontosan, azt lehet sosem fogjuk megtudni. Jöttek a sérülések, már a D sem szuperált, elmaradtak az eredmények. A játékosok el kezdtek mutogatni. (mondjuk az FO-nak talán ezzel kellett volna foglalkoznia). Kb. itt a vége. Ilyen környezetben nem lehet komoly szakmai munkát végezni.

Sok elintézetlen ügyet hagyott itt Jim Harbaugh. Ne becsüljük le az NCAA-t, hiszen oda sem kell kevesebb tudás, vagy kevésbé profi mentalitás, ráadásul kellenek olyan soft skillek, amelyek pl. a profiknál annyira már nem hangsúlyosak, de ha hiányoznak, szétesik a csapat, szóval meglétük, vagy hiányuk jelenti a különbséget siker és bukás közt.
Nekem az a hipotézisem, hogy pont ezek a soft skillek hiányoznak, hogy Jimbo igazi nagy edző lehessen. Szerintem a legjobb döntést hozta, mert még meg kell tapasztalnia, és tanulnia azt, ami ahhoz kell, hogy bajnok legyen. Erre most az NFL-ben reálisan nincs esélye. Hozzáteszem, nem tudom megfogalmazni egyszerűen, hogy mi ez, talán meg kell tanulnia legyőzni Jimet.
Csak az a baj, hogy a megalodonnak szűk lesz az a tenger. Fogjuk még őt az NFL ben látni, és ha megtanul ember lenni, akkor lesz ő még bajnok.