Make Love

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊
Dzsokijuing

mi jovore tervezzuk epp ilyenkor november elejen 2 hetre igy, hogy lett kozvetlen jarat Maltarol, majd itt vagy PM-ben kernek beszamolot 😉 ja es persze jo szurkolast a Metlifeban!
csebi

Nem megyek a Metlife-ba, ellentétben a szépszámú SF fannal itt a városban.
Ilyenkor jönni megéri, alig van turista és gyönyörű az idő!
Dzsokijuing

tavaly ugyanekkor voltam ott, osztom 😊 take care bro

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊
Dzsokijuing

mi jovore tervezzuk epp ilyenkor november elejen 2 hetre igy, hogy lett kozvetlen jarat Maltarol, majd itt vagy PM-ben kernek beszamolot 😉 ja es persze jo szurkolast a Metlifeban!
csebi

Nem megyek a Metlife-ba, ellentétben a szépszámú SF fannal itt a városban.
Ilyenkor jönni megéri, alig van turista és gyönyörű az idő!

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊
Dzsokijuing

mi jovore tervezzuk epp ilyenkor november elejen 2 hetre igy, hogy lett kozvetlen jarat Maltarol, majd itt vagy PM-ben kernek beszamolot 😉 ja es persze jo szurkolast a Metlifeban!

Borpatika (XI. kerület), első kör. 2 deci Irsai + 2 deci szekszárdi vörös + 2 fasírtgolyó + 1 káposztás pogácsa + fél liter szóda = 2410 HUF. (A többire már nem emlékszem.🙂)
nagylaza, főpohárnok

Az nagyon barátságos ár.

Borpatika (XI. kerület), első kör. 2 deci Irsai + 2 deci szekszárdi vörös + 2 fasírtgolyó + 1 káposztás pogácsa + fél liter szóda = 2410 HUF. (A többire már nem emlékszem.🙂)

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊
Dzsokijuing

Haldokolsz?!
Őszentsége Sobri Jóska

Csak annyira, mint a többség.
De már elkezdtem írni és pipálni!
Dzsokijuing

Én azért várok egy halálos diagnózist, ami annál konkrétabb, hogy "élet".

portréfilm a középsulis osztályfőnökömről
 youtu.be/hU_2KCvRplg?si=K6CZazlIBtsYypUp

itt Ákos fia szerepel, de Zsombor vizilabdázott Egerben is (Csebi lehet ismeri is 😊 )
 egrivizilabda.hu/hirek/30541-videkbajnok-a-serdulo-csapat

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊
Dzsokijuing

Haldokolsz?!
Őszentsége Sobri Jóska

Csak annyira, mint a többség.
De már elkezdtem írni és pipálni!

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊
Dzsokijuing

mit akarsz a Giants stadionban csinálni? 😊
NB2

az jersey 😊
Negritis, a vajda

Nem meccsre 😊, illetve a St. John's nyitómeccs a kampuszon talán összejön.

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊
Dzsokijuing

mit akarsz a Giants stadionban csinálni? 😊
NB2

az jersey 😊

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊
Dzsokijuing

Haldokolsz?!

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊
Dzsokijuing

mit akarsz a Giants stadionban csinálni? 😊

Igazi bakancslistás kívánság teljesülve, úton New Yorkba 😊

A tegnapi nap azért nagyjából az enyém volt, felvezetődött egy Lőwenbrau FC győzelemmel, aztán nyert a Dead Wings, a Dead Wings 2, a Dogers bejutott a World Series-be, megverte az Albát a kosárcsapat... és majdnem jött az összes szelvény, az egyetlen, ami nem jött be, az egy 1:0, 5:4 meccspontról esélyesebbként elvesztett női teniszmeccs volt, egyebassza belefért az is.

életemben először kaptam a munkámmal kapcsolatban formális elismerést, letudtam ezt a rohadalom hosszú munkahetet, megyek amszterdamba szétvágni magam sok idő után megint, repülni fogok nem tudom hány év után újra és még százéves cimbikkel is találkozom majd odakint :3 ennél kevesebb jó sose történjen velem egy hónap alatt 🤗

Januárba leszek 36. Mondhatni, hogy elég későn, kb. 3 és fél éve találtam meg úgy igazán az én szakmámat, amit tényleg magaménak érzek.

Csak eleve az, hogy ha feljön valahol szóba, hogy ki mivel foglalkozik, az elképesztően felemelő érzés, ha az ember őszinte büszkeséggel mondhatja ki, hogy “Targoncás vagyok!”.

Itt mindennap tanulsz valamit. Ha jol csinálod a fejlődésnek sosincs vége.

Én őszintén mondhatom, hogy teljesebb lett az életem azáltal, hogy olyan dolgot megyek be csinálni a melóhelyre, amit amúgy jah, simán csinálnék hobbiként is!
Cowboykarcsi90

Nekem ebben a hozzászólásban az tetszik, hogy szereted, becsülöd a munkád és szeretnéd minél jobban csinálni (remélem meg is fizetnek érte).
Lúdas Solymi

Amúgy nagyon érdekes amit mondasz, mert például pont erre is ezzel jöttem rá, hogy az ember csak olyan munkában képes folyamatos fejlődésre törekedni, amit szeret.

Vagy legalábbis nálam, biztos így van. Még az előzőeknél, egy egy kezdeti lelkesedés után, nagyon hamar beállt az, hogy oké elég lesz ide a kötelező minimum…Legyen a munka elvégezve, hó elején felvesszük a pénzt aztán csókolom…
Cowboykarcsi90

Törpe villanyos Hysterrel be tudsz állni keresztpolcba. 😊
Helmut Zimmer

A Hyster az pont kimaradt. Amikor ide kerültem a céghez itt volt egy - bár gázos nem villany, nálunk minden gázos - mondjuk szerintem az velem egyidős lehetett. Nem volt szerencsém hozza pedig biztos egzotikus lett volna 😀😀

Itt a Linde - imádom, szerintem bárki imádna targoncázni egy Lindével 😊 - meg a Toyota gázos modelljei mennek. A H14-16- 25 a pirosból, a Toyotának meg a tonero 15 meg a nagyseggű 25ös.

Szeretnék megemlékezni a világ másik legjobb csajáról, és az egyik csodálatosabb színésznőről, akinek valaha a talpa ezt a földet érintette.

Annie Hall, Linda Christie, Kay Adams-Corleone, a gyönyörű és naív Sonja, a vicces és eltökélt Luna, és a feledhetetlen Mary Wilkie megannyi csodás szerep, csodálatos fimlekben a börleszktől, a drámáig.

Diane Keaton, és az ő nevetése nagyon nagyon fog hiányozni.

Nem akarok beszélni az utolsó 20 év filmjeiről.
Titkon reméltem, hogy egyszer egy utolsó nagy műben még összeállnak Alennel... és feldolgozzák a meccs végének válságát, hogy nekünk könnyebb legyen szembe nézni azzal, ami már nem rettenetes, csak nyomorúságos.

Nyugosztalja Őt a Jóisten!


Helmut Zimmer

(nem lennék a harmadik kedvenc színésznőd helyében...)

Szeretnék megemlékezni a világ másik legjobb csajáról, és az egyik csodálatosabb színésznőről, akinek valaha a talpa ezt a földet érintette.

Annie Hall, Linda Christie, Kay Adams-Corleone, a gyönyörű és naív Sonja, a vicces és eltökélt Luna, és a feledhetetlen Mary Wilkie megannyi csodás szerep, csodálatos fimlekben a börleszktől, a drámáig.

Diane Keaton, és az ő nevetése nagyon nagyon fog hiányozni.

Nem akarok beszélni az utolsó 20 év filmjeiről.
Titkon reméltem, hogy egyszer egy utolsó nagy műben még összeállnak Alennel... és feldolgozzák a meccs végének válságát, hogy nekünk könnyebb legyen szembe nézni azzal, ami már nem rettenetes, csak nyomorúságos.

Nyugosztalja Őt a Jóisten!

Januárba leszek 36. Mondhatni, hogy elég későn, kb. 3 és fél éve találtam meg úgy igazán az én szakmámat, amit tényleg magaménak érzek.

Csak eleve az, hogy ha feljön valahol szóba, hogy ki mivel foglalkozik, az elképesztően felemelő érzés, ha az ember őszinte büszkeséggel mondhatja ki, hogy “Targoncás vagyok!”.

Itt mindennap tanulsz valamit. Ha jol csinálod a fejlődésnek sosincs vége.

Én őszintén mondhatom, hogy teljesebb lett az életem azáltal, hogy olyan dolgot megyek be csinálni a melóhelyre, amit amúgy jah, simán csinálnék hobbiként is!
Cowboykarcsi90

Nekem ebben a hozzászólásban az tetszik, hogy szereted, becsülöd a munkád és szeretnéd minél jobban csinálni (remélem meg is fizetnek érte).
Lúdas Solymi

Amúgy nagyon érdekes amit mondasz, mert például pont erre is ezzel jöttem rá, hogy az ember csak olyan munkában képes folyamatos fejlődésre törekedni, amit szeret.

Vagy legalábbis nálam, biztos így van. Még az előzőeknél, egy egy kezdeti lelkesedés után, nagyon hamar beállt az, hogy oké elég lesz ide a kötelező minimum…Legyen a munka elvégezve, hó elején felvesszük a pénzt aztán csókolom…
Cowboykarcsi90

Törpe villanyos Hysterrel be tudsz állni keresztpolcba. 😊

Cowboykarcsi90

Szinte szóról szóra ugyanazt tudnám leírni, amit te, csak én a repülőtérrel (illetve nem 90-ben, hanem 87-ben születtem) 😊
r.baggio

Na hát én is, pont így. Csak 76-os vagyok és 2023-óta dolgozom végre gépészként egy egyedi gépeket gyártó német multinak. Változatos, izgalmas, újra tudom használni a németet, meg az angolt, bejártam már fél európát (aminek a család annyira nem örül, de pl. a házasságomnak jót tett, hogy néha 1-2-3 hétre elutazom, utána jobban szeretjük egymást a feleségemmel, mint 18 évvel ezelőtt). Az Audi hagytam ott, úgyhogy anyagilag vissza léptem, de minden más szempontból nagyon megérte. A legjobb az, hogy folyamatosan tanulok, fejlődöm, mert nincs két egyforma projekt.

Januárba leszek 36. Mondhatni, hogy elég későn, kb. 3 és fél éve találtam meg úgy igazán az én szakmámat, amit tényleg magaménak érzek.

Csak eleve az, hogy ha feljön valahol szóba, hogy ki mivel foglalkozik, az elképesztően felemelő érzés, ha az ember őszinte büszkeséggel mondhatja ki, hogy “Targoncás vagyok!”.

Itt mindennap tanulsz valamit. Ha jol csinálod a fejlődésnek sosincs vége.

Én őszintén mondhatom, hogy teljesebb lett az életem azáltal, hogy olyan dolgot megyek be csinálni a melóhelyre, amit amúgy jah, simán csinálnék hobbiként is!
Cowboykarcsi90

Nekem ebben a hozzászólásban az tetszik, hogy szereted, becsülöd a munkád és szeretnéd minél jobban csinálni (remélem meg is fizetnek érte).
Lúdas Solymi

Amúgy nagyon érdekes amit mondasz, mert például pont erre is ezzel jöttem rá, hogy az ember csak olyan munkában képes folyamatos fejlődésre törekedni, amit szeret.

Vagy legalábbis nálam, biztos így van. Még az előzőeknél, egy egy kezdeti lelkesedés után, nagyon hamar beállt az, hogy oké elég lesz ide a kötelező minimum…Legyen a munka elvégezve, hó elején felvesszük a pénzt aztán csókolom…

Cowboykarcsi90

Szinte szóról szóra ugyanazt tudnám leírni, amit te, csak én a repülőtérrel (illetve nem 90-ben, hanem 87-ben születtem) 😊

Januárba leszek 36. Mondhatni, hogy elég későn, kb. 3 és fél éve találtam meg úgy igazán az én szakmámat, amit tényleg magaménak érzek.

Csak eleve az, hogy ha feljön valahol szóba, hogy ki mivel foglalkozik, az elképesztően felemelő érzés, ha az ember őszinte büszkeséggel mondhatja ki, hogy “Targoncás vagyok!”.

Itt mindennap tanulsz valamit. Ha jol csinálod a fejlődésnek sosincs vége.

Én őszintén mondhatom, hogy teljesebb lett az életem azáltal, hogy olyan dolgot megyek be csinálni a melóhelyre, amit amúgy jah, simán csinálnék hobbiként is!
Cowboykarcsi90

Nekem ebben a hozzászólásban az tetszik, hogy szereted, becsülöd a munkád és szeretnéd minél jobban csinálni (remélem meg is fizetnek érte).

Januárba leszek 36. Mondhatni, hogy elég későn, kb. 3 és fél éve találtam meg úgy igazán az én szakmámat, amit tényleg magaménak érzek.

Voltam én azelőtt minden csak épp akasztott ember nem, ahogy ugye a klasszikus is mondja. Volt amit nagyon utáltam - vendéglátás - volt amit kevésbbé. De ezek mind mind olyan állások voltak, amit legjobb esetben is el lehetett viselni, egy kötelező rossz ami a felnőtt élet vele járója. Az ember családfenntaró, felelősség satöbbi. Meg ugye mint a társadalom többségének, az hogy dolgozni kell az nekem sem opció volt, hanem a norma, a kötelesség.

Aztán három és fél évvel ezelőtt lehetőség nyílt, hogy az akkori munkahelyem által finanszírozva, letegyem a targoncás jogsit. Mivel egyébként mindig is vonzott a dolog és volt is egy két targis kolega akivel már akkor is jóban voltam, az Ő bátorításukra is, megcsináltam. Életem egyik legjobb döntése volt.

Mára elmondhatom, ahogy kezdtem is ezt a hszt, hogy megtaláltam az én szakmámat, azt a munkát amit örömmel végzek, amit szeretek amiért szeretek bejárni dolgozni. Ez számomra óriási élmény és felfedezés, mert előtte ledolgoztam ccka 10 évet úgy, hogy nem gondoltam hogy ez lehetséges. Vagy legalábbis hogy nekem lesz valaha is egy ilyen melóm. Csak eleve az, hogy ha feljön valahol szóba, hogy ki mivel foglalkozik, az elképesztően felemelő érzés, ha az ember őszinte büszkeséggel mondhatja ki, hogy “Targoncás vagyok!”.

Ez egy gyönyörű szakma, ahol az ember és a gép kapcsolata fonódik egyre szorosabbra és szorosabbra. Aki már elég régen és kellő szenvedéllyel űzi, az lassacskán eggyé válik a géppel, az operátor és a targi egy közös munkaeszközzé válnak. Van egy kollegám, vagy huszoniksz éve targoncázik, abból vagy tíz évet a mostani gépén(Linde forever!). Most tényleg nem akarok nagy szavakat használni de egy művészet ahogy dolgoznak… igen így többes szám harmadik személyben. Ő és a piros Linde szimbiózisban.

A masik kollega, akitől én kb mindent tanultam és vagyok olyan szerencsés, hogy ma már talán barátomnak is nevezhetem, foglalta egyszer össze nagyon jól.

Itt mindennap tanulsz valamit. Ha jol csinálod a fejlődésnek sosincs vége. Egyrészt az adott gépet is egyre jobban és jobban megismered másrészt az adott munkafolyamatot ami a tied, abban is mindig találsz valami kis apróságot, amit jobban, hatékonyabban, gyorsabban is csinálhatsz! Persze ahogy telik az idő egyre kisebbek ezek a dolgok amiket itt ott találsz. Az elején még a kirakós nagy darabjait rakosgatod össze, aztán ahogy finomodik a kép, akkor már csak egy egy kis morzsát csípsz fel, ami ide oda szépen beilleszthető! Mindegy mennyit csinálod, ha szereted és fontos neked sohasem leszel “kész”.

Nem tudom innen valakit ez érint e egyáltalán, de annyi akart csak lenni a mondandóm ezzel az egésszel, hogy merjetek lépni, ne elégedjetek meg egy olyan melóval, amit csak azért csináltok mert muszáj vagy mert nincs más. Az ember a családja mellett a munkájával tölti a legtöbb idejét. Nagyon nem mindegy, hogy ezt az időt hogy töltöd el.

Én őszintén mondhatom, hogy teljesebb lett az életem azáltal, hogy olyan dolgot megyek be csinálni a melóhelyre, amit amúgy jah, simán csinálnék hobbiként is!
Cowboykarcsi90

Apósom mindezt 59-60 évesen élte meg, úgy hogy előtte tizenegynéhány évig gyűlölt bejárni dolgozni, olyan szar munkahelye volt. Aztán egy utólag szerencsés munkahelyi baleset miatt, amit elszenvedett, elküldték és végül targoncás lett. Merthogy régóta megvolt neki de félt váltani.
Kicserélték az embert. Óriási.

Januárba leszek 36. Mondhatni, hogy elég későn, kb. 3 és fél éve találtam meg úgy igazán az én szakmámat, amit tényleg magaménak érzek.

Voltam én azelőtt minden csak épp akasztott ember nem, ahogy ugye a klasszikus is mondja. Volt amit nagyon utáltam - vendéglátás - volt amit kevésbbé. De ezek mind mind olyan állások voltak, amit legjobb esetben is el lehetett viselni, egy kötelező rossz ami a felnőtt élet vele járója. Az ember családfenntaró, felelősség satöbbi. Meg ugye mint a társadalom többségének, az hogy dolgozni kell az nekem sem opció volt, hanem a norma, a kötelesség.

Aztán három és fél évvel ezelőtt lehetőség nyílt, hogy az akkori munkahelyem által finanszírozva, letegyem a targoncás jogsit. Mivel egyébként mindig is vonzott a dolog és volt is egy két targis kolega akivel már akkor is jóban voltam, az Ő bátorításukra is, megcsináltam. Életem egyik legjobb döntése volt.

Mára elmondhatom, ahogy kezdtem is ezt a hszt, hogy megtaláltam az én szakmámat, azt a munkát amit örömmel végzek, amit szeretek amiért szeretek bejárni dolgozni. Ez számomra óriási élmény és felfedezés, mert előtte ledolgoztam ccka 10 évet úgy, hogy nem gondoltam hogy ez lehetséges. Vagy legalábbis hogy nekem lesz valaha is egy ilyen melóm. Csak eleve az, hogy ha feljön valahol szóba, hogy ki mivel foglalkozik, az elképesztően felemelő érzés, ha az ember őszinte büszkeséggel mondhatja ki, hogy “Targoncás vagyok!”.

Ez egy gyönyörű szakma, ahol az ember és a gép kapcsolata fonódik egyre szorosabbra és szorosabbra. Aki már elég régen és kellő szenvedéllyel űzi, az lassacskán eggyé válik a géppel, az operátor és a targi egy közös munkaeszközzé válnak. Van egy kollegám, vagy huszoniksz éve targoncázik, abból vagy tíz évet a mostani gépén(Linde forever!). Most tényleg nem akarok nagy szavakat használni de egy művészet ahogy dolgoznak… igen így többes szám harmadik személyben. Ő és a piros Linde szimbiózisban.

A masik kollega, akitől én kb mindent tanultam és vagyok olyan szerencsés, hogy ma már talán barátomnak is nevezhetem, foglalta egyszer össze nagyon jól.

Itt mindennap tanulsz valamit. Ha jol csinálod a fejlődésnek sosincs vége. Egyrészt az adott gépet is egyre jobban és jobban megismered másrészt az adott munkafolyamatot ami a tied, abban is mindig találsz valami kis apróságot, amit jobban, hatékonyabban, gyorsabban is csinálhatsz! Persze ahogy telik az idő egyre kisebbek ezek a dolgok amiket itt ott találsz. Az elején még a kirakós nagy darabjait rakosgatod össze, aztán ahogy finomodik a kép, akkor már csak egy egy kis morzsát csípsz fel, ami ide oda szépen beilleszthető! Mindegy mennyit csinálod, ha szereted és fontos neked sohasem leszel “kész”.

Nem tudom innen valakit ez érint e egyáltalán, de annyi akart csak lenni a mondandóm ezzel az egésszel, hogy merjetek lépni, ne elégedjetek meg egy olyan melóval, amit csak azért csináltok mert muszáj vagy mert nincs más. Az ember a családja mellett a munkájával tölti a legtöbb idejét. Nagyon nem mindegy, hogy ezt az időt hogy töltöd el.

Én őszintén mondhatom, hogy teljesebb lett az életem azáltal, hogy olyan dolgot megyek be csinálni a melóhelyre, amit amúgy jah, simán csinálnék hobbiként is!