PC és Konzol

 www.polygon.com/game-awards-2025-reveals-news-winners/

Divinity érdekesen néz ki, a szokásosnál is darkosabb világot "ígér" a Lariantól

Phantom Blade Zero újra életjelet adott

jön a kövi D4 kieg

A street fighterbe jön 50 cent?! hát egyre kevésbé vagyok bizakodó
Dastmalchian se hiszem hogy jó lesz mint Bison
és akkor ott van Eric André aki volt jó bármiben is?
bár legalább Andrew Kojit is behúzták ami bíztatóbb

új Kotor meg "mass effect"

Solasta 2 early access: '26 március 12, a CRPG blokknak (bár egy vélemény az elsőről még érdekelne 😊 )

és persze Free Verso DLC a COE33hoz

Megaman a capcomtól nem igazán érdekel

Clair Obscur tarolt. 🥰💪
Stez

jó volt, de az nem art díjakat nem annak adtam volna
mint RPG pl a KCD2 jobb, de mint overall game is

de itt tényleg zseniális játékokról beszélünk

mondjuk vicces hogy a WuWa meg Genshin ott van a players voice-ban, de egyik se merült fel a community support/best ongoing kategóriában

ahogy az is hogy biztos ami biztos a BF6nak odadobtak egy díjat
Negritis, a vajda

Nem tudom, nem jatszottam a Kingdom come 2-vel. De hogy eddigi eletem soran a Clair Obscur tette ram az egyik legnagyobb hatast a jatekok kozul, az biztos. Ugyhogy barmit kap, en nalam maximalis imadat van es rossz helyre nem megy a dij.

Mondjuk valamikor a Kingdom come 2-t sen artana megnezni, csak az elsot felbehagytam, annyira lassu volt az egesz, hogy szerintem a sztori harmadanal meguntam es leraktam. A lassusag mostansag nagyon zavar engem jatekoknal.
Stez

rám is hatalmas hatást gyakorolt a játék, ahogy itt áradoztam is róla
viszont az hogy mindent vitt, elég túlzás
ugye a Sandfall már kifelé lóg az indie kategóriából

engem az is zavar hogy egy szó sem esik Tom McKay - Luke Dale duóról, akik brutál melót tettek a játékba, és legalább az egyikük érdemelt volna jelölést (pl Charlie Cox helyett, aki zseniális volt de maga is bevallotta hogy nem sok az ő érdeme belőle), jó helyen van Jennifernél a díj amúgy

mind1, kurvajó játék a COE33, és akinek tetszett ÉS nem rémiszti meg az art style a Metaphor Refantazio esetében, az nézzen rá arra is

Clair Obscur tarolt. 🥰💪
Stez

jó volt, de az nem art díjakat nem annak adtam volna
mint RPG pl a KCD2 jobb, de mint overall game is

de itt tényleg zseniális játékokról beszélünk

mondjuk vicces hogy a WuWa meg Genshin ott van a players voice-ban, de egyik se merült fel a community support/best ongoing kategóriában

ahogy az is hogy biztos ami biztos a BF6nak odadobtak egy díjat
Negritis, a vajda

Nem tudom, nem jatszottam a Kingdom come 2-vel. De hogy eddigi eletem soran a Clair Obscur tette ram az egyik legnagyobb hatast a jatekok kozul, az biztos. Ugyhogy barmit kap, en nalam maximalis imadat van es rossz helyre nem megy a dij.

Mondjuk valamikor a Kingdom come 2-t sen artana megnezni, csak az elsot felbehagytam, annyira lassu volt az egesz, hogy szerintem a sztori harmadanal meguntam es leraktam. A lassusag mostansag nagyon zavar engem jatekoknal.

Clair Obscur tarolt. 🥰💪
Stez

jó volt, de az nem art díjakat nem annak adtam volna
mint RPG pl a KCD2 jobb, de mint overall game is

de itt tényleg zseniális játékokról beszélünk

mondjuk vicces hogy a WuWa meg Genshin ott van a players voice-ban, de egyik se merült fel a community support/best ongoing kategóriában

ahogy az is hogy biztos ami biztos a BF6nak odadobtak egy díjat

Clair Obscur tarolt. 🥰💪

CRPG fanoknak.

Kijött a Temple of elemental evil átdolgozott verziója.
Az egyik legalapvetőbb D&D/AD&D Player 1 történet 1979-ből a legendás Gary Gyrax tollából. Azt hiszem végleges formáját 1985-ben nyerte el és lett 4 modulos. Tényleg minden idők egyik leghíresebb modul-sorozata. Az 1. fejezet Hommletben indul, de a játék derekától lényegében egy hatalmas dungeoncrawler.

A játékot 2003-ban adták ki, nagyjából a BG1-2m NWN 1 sikerén felbuzdúlva, de rettenetesen sikerült a kivitelezés. Szinte játszhatatlan borzasztó bugware volt. Közben lett belőle mutatós board is, és át is dolgozták 5-ös verzióra a kalandmodult, és elég jól ment.

Most átdolgozta a Troika a crpgt (nem a kedvenceim mondjuk), állítólag ez most működik. Nem lett se szép, se nagyon más, és azt sem tudom hogy ez most D&D hányas verziója, de nem fagy ki.
Én anno 2004-5 táján végigjátszottam, nekem a sok szívás miatt nem maradt pozitív emlék, de arra emlékszem, hogy voltak jó csavarok benne.

Ha valakit érdekel érdemes kipróbálni 9EUR körül megvehető
Helmut Zimmer

a vampire the masquarade redemptiont ismered?
nekem az volt az első vtm játékom és bár a bloodlines maradandóbb élmény, de az is tetszett
Negritis, a vajda

Bloodlinest ismerem, és szerettem
Helmut Zimmer

 www.gog.com/en/game/vampire_the_masquerade_redemption

CRPG fanoknak.

Kijött a Temple of elemental evil átdolgozott verziója.
Az egyik legalapvetőbb D&D/AD&D Player 1 történet 1979-ből a legendás Gary Gyrax tollából. Azt hiszem végleges formáját 1985-ben nyerte el és lett 4 modulos. Tényleg minden idők egyik leghíresebb modul-sorozata. Az 1. fejezet Hommletben indul, de a játék derekától lényegében egy hatalmas dungeoncrawler.

A játékot 2003-ban adták ki, nagyjából a BG1-2m NWN 1 sikerén felbuzdúlva, de rettenetesen sikerült a kivitelezés. Szinte játszhatatlan borzasztó bugware volt. Közben lett belőle mutatós board is, és át is dolgozták 5-ös verzióra a kalandmodult, és elég jól ment.

Most átdolgozta a Troika a crpgt (nem a kedvenceim mondjuk), állítólag ez most működik. Nem lett se szép, se nagyon más, és azt sem tudom hogy ez most D&D hányas verziója, de nem fagy ki.
Én anno 2004-5 táján végigjátszottam, nekem a sok szívás miatt nem maradt pozitív emlék, de arra emlékszem, hogy voltak jó csavarok benne.

Ha valakit érdekel érdemes kipróbálni 9EUR körül megvehető
Helmut Zimmer

a vampire the masquarade redemptiont ismered?
nekem az volt az első vtm játékom és bár a bloodlines maradandóbb élmény, de az is tetszett
Negritis, a vajda

Bloodlinest ismerem, és szerettem

CRPG fanoknak.

Kijött a Temple of elemental evil átdolgozott verziója.
Az egyik legalapvetőbb D&D/AD&D Player 1 történet 1979-ből a legendás Gary Gyrax tollából. Azt hiszem végleges formáját 1985-ben nyerte el és lett 4 modulos. Tényleg minden idők egyik leghíresebb modul-sorozata. Az 1. fejezet Hommletben indul, de a játék derekától lényegében egy hatalmas dungeoncrawler.

A játékot 2003-ban adták ki, nagyjából a BG1-2m NWN 1 sikerén felbuzdúlva, de rettenetesen sikerült a kivitelezés. Szinte játszhatatlan borzasztó bugware volt. Közben lett belőle mutatós board is, és át is dolgozták 5-ös verzióra a kalandmodult, és elég jól ment.

Most átdolgozta a Troika a crpgt (nem a kedvenceim mondjuk), állítólag ez most működik. Nem lett se szép, se nagyon más, és azt sem tudom hogy ez most D&D hányas verziója, de nem fagy ki.
Én anno 2004-5 táján végigjátszottam, nekem a sok szívás miatt nem maradt pozitív emlék, de arra emlékszem, hogy voltak jó csavarok benne.

Ha valakit érdekel érdemes kipróbálni 9EUR körül megvehető
Helmut Zimmer

a vampire the masquarade redemptiont ismered?
nekem az volt az első vtm játékom és bár a bloodlines maradandóbb élmény, de az is tetszett

CRPG fanoknak.

Kijött a Temple of elemental evil átdolgozott verziója.
Az egyik legalapvetőbb D&D/AD&D Player 1 történet 1979-ből a legendás Gary Gyrax tollából. Azt hiszem végleges formáját 1985-ben nyerte el és lett 4 modulos. Tényleg minden idők egyik leghíresebb modul-sorozata. Az 1. fejezet Hommletben indul, de a játék derekától lényegében egy hatalmas dungeoncrawler.

A játékot 2003-ban adták ki, nagyjából a BG1-2m NWN 1 sikerén felbuzdúlva, de rettenetesen sikerült a kivitelezés. Szinte játszhatatlan borzasztó bugware volt. Közben lett belőle mutatós board is, és át is dolgozták 5-ös verzióra a kalandmodult, és elég jól ment.

Most átdolgozta a Troika a crpgt (nem a kedvenceim mondjuk), állítólag ez most működik. Nem lett se szép, se nagyon más, és azt sem tudom hogy ez most D&D hányas verziója, de nem fagy ki.
Én anno 2004-5 táján végigjátszottam, nekem a sok szívás miatt nem maradt pozitív emlék, de arra emlékszem, hogy voltak jó csavarok benne.

Ha valakit érdekel érdemes kipróbálni 9EUR körül megvehető

Na mondom kipróbálom én is végre a Where winds meetet, erre persze pont kifogtam a 4 órás szerverleállást 😊

Hat gyerekek, en elfogytam motivacioval ebben a Where winds meetben. Nekem ez kifulladt. Az, hogy lvl 50 vagy 55 folott (nem emlekszem pontosan) mar minden plusz otos cap emelkedesnel het-kilenc napot kell varni a kovetkezore, mikozben egesz egyszeruen nem jonnek izgalmas es elvezheto offline es online questek meg bossok sem, nincs meg a motivacio, hogy maradjak es nyomjam. Egy millio xp van elraktarozva, ami csak no es no, de kozben meg a kuldetesek magas szazaleka nem kifejezetten izgalmas, sok olyan, ami nem elerheto, mert ugye majd halad a fejlesztesekkel es az ujabb meg ujabb kontentek nyitjak majd meg a folytatast. A bajom az, hogy rengeteg jelenlegi online meg offline kontent kevesbe izgalmas most.

Ennek a jateknak mostmar valoszinuleg a pvp resze adna a plusz izgalmat, meg az arenazas, de az meg engem kevesbe vonz, igy igazabol most kimaxolom a szintet, megcsinalom a kotelezoket, de peldaul annyira nem elvezem, hogy ezeken kivul is orakat nyuzzam a jatekot.

Szerintem most egy-ket honapot pihentetem, aztan majd mikor 20-30 szintet tudok egyben lepni, akkor folytatom. Mar ha nem az van, hogy a cap limitet onnantol kezdi csak szamolni, ha beleptem a kovetkezo szintre, hanem mondjuk ket honap mulva enged egyben 20-30 szintet lepni, nem csak 5-10-et, aztan meg onnantol pakolna ra megint het-kilenc napot a kovetkezo limitre.
Stez

engem a szintek nem érdekelnek annyira, én a sztorit tolom de ott is nagyrészt a side contentet

az Ugly girl története pl kurva erős sztem, főleg ha összeraksz mindent az elejétől
Negritis, a vajda

A szintet azert tolom csak en is, mert utana tudom fejleszteni a cuccokat, amik meg masteryt adnak, es ugye bizonyos mastery pontok kellenek peldaul a talent pontoknal is a kulonbozo feloldhato bonuszokhoz. Akadnak egy-egy jobb kuldetes, de elegsok a semmilyen, kicsit most eltunt a motivaciom, rengeteget nyuztam es sok kontent eleg egysiku volt.
Stez

melyik mastery pontokra gondolsz? mer a fegyverhez tartozó az alapvetően whatevs nálam
ami érdekesebb azok a talent pontok amik jönnek explorationnel

amúgy nekem is maxon van mindenem folyamatosan, csak én nem görcsölök rá hogy ez mit köt meg
amúgy eleve ez most lv75ig érdekes mert addig tart a szezon, aztán majd ott lesz pöcsölés hónapokon keresztül
Negritis, a vajda

A talent pontok a masodik savban mar mastery pontokhoz lesznek kotve, tudod peldaul boostolni a defense-t, az offense powert, plusz HP-t, ilyesmiket, mindegyiknel van vagy negy-ot szint, amit tudsz fejleszteni ezeknel, de mittomen, az elso szinthez a talent pont mellett kell 11K mastery pont peldaul, a masodikhoz 11.5K mastery pont, ilyesmi. Maga a mastery emiatt erdekes es ajanlott, hogy amint tudod, fejleszd, meg javitsd, upgrade-elj mindent a vilagon, mert az mind-mind ad 3-5-7 masteryt pluszba, amit meg ugye meg kell novelni, hogy magaban a talent savokban tudd fejleszteni a tulajdonasagaid.

Hat gyerekek, en elfogytam motivacioval ebben a Where winds meetben. Nekem ez kifulladt. Az, hogy lvl 50 vagy 55 folott (nem emlekszem pontosan) mar minden plusz otos cap emelkedesnel het-kilenc napot kell varni a kovetkezore, mikozben egesz egyszeruen nem jonnek izgalmas es elvezheto offline es online questek meg bossok sem, nincs meg a motivacio, hogy maradjak es nyomjam. Egy millio xp van elraktarozva, ami csak no es no, de kozben meg a kuldetesek magas szazaleka nem kifejezetten izgalmas, sok olyan, ami nem elerheto, mert ugye majd halad a fejlesztesekkel es az ujabb meg ujabb kontentek nyitjak majd meg a folytatast. A bajom az, hogy rengeteg jelenlegi online meg offline kontent kevesbe izgalmas most.

Ennek a jateknak mostmar valoszinuleg a pvp resze adna a plusz izgalmat, meg az arenazas, de az meg engem kevesbe vonz, igy igazabol most kimaxolom a szintet, megcsinalom a kotelezoket, de peldaul annyira nem elvezem, hogy ezeken kivul is orakat nyuzzam a jatekot.

Szerintem most egy-ket honapot pihentetem, aztan majd mikor 20-30 szintet tudok egyben lepni, akkor folytatom. Mar ha nem az van, hogy a cap limitet onnantol kezdi csak szamolni, ha beleptem a kovetkezo szintre, hanem mondjuk ket honap mulva enged egyben 20-30 szintet lepni, nem csak 5-10-et, aztan meg onnantol pakolna ra megint het-kilenc napot a kovetkezo limitre.
Stez

engem a szintek nem érdekelnek annyira, én a sztorit tolom de ott is nagyrészt a side contentet

az Ugly girl története pl kurva erős sztem, főleg ha összeraksz mindent az elejétől
Negritis, a vajda

A szintet azert tolom csak en is, mert utana tudom fejleszteni a cuccokat, amik meg masteryt adnak, es ugye bizonyos mastery pontok kellenek peldaul a talent pontoknal is a kulonbozo feloldhato bonuszokhoz. Akadnak egy-egy jobb kuldetes, de elegsok a semmilyen, kicsit most eltunt a motivaciom, rengeteget nyuztam es sok kontent eleg egysiku volt.
Stez

melyik mastery pontokra gondolsz? mer a fegyverhez tartozó az alapvetően whatevs nálam
ami érdekesebb azok a talent pontok amik jönnek explorationnel

amúgy nekem is maxon van mindenem folyamatosan, csak én nem görcsölök rá hogy ez mit köt meg
amúgy eleve ez most lv75ig érdekes mert addig tart a szezon, aztán majd ott lesz pöcsölés hónapokon keresztül

Hat gyerekek, en elfogytam motivacioval ebben a Where winds meetben. Nekem ez kifulladt. Az, hogy lvl 50 vagy 55 folott (nem emlekszem pontosan) mar minden plusz otos cap emelkedesnel het-kilenc napot kell varni a kovetkezore, mikozben egesz egyszeruen nem jonnek izgalmas es elvezheto offline es online questek meg bossok sem, nincs meg a motivacio, hogy maradjak es nyomjam. Egy millio xp van elraktarozva, ami csak no es no, de kozben meg a kuldetesek magas szazaleka nem kifejezetten izgalmas, sok olyan, ami nem elerheto, mert ugye majd halad a fejlesztesekkel es az ujabb meg ujabb kontentek nyitjak majd meg a folytatast. A bajom az, hogy rengeteg jelenlegi online meg offline kontent kevesbe izgalmas most.

Ennek a jateknak mostmar valoszinuleg a pvp resze adna a plusz izgalmat, meg az arenazas, de az meg engem kevesbe vonz, igy igazabol most kimaxolom a szintet, megcsinalom a kotelezoket, de peldaul annyira nem elvezem, hogy ezeken kivul is orakat nyuzzam a jatekot.

Szerintem most egy-ket honapot pihentetem, aztan majd mikor 20-30 szintet tudok egyben lepni, akkor folytatom. Mar ha nem az van, hogy a cap limitet onnantol kezdi csak szamolni, ha beleptem a kovetkezo szintre, hanem mondjuk ket honap mulva enged egyben 20-30 szintet lepni, nem csak 5-10-et, aztan meg onnantol pakolna ra megint het-kilenc napot a kovetkezo limitre.
Stez

engem a szintek nem érdekelnek annyira, én a sztorit tolom de ott is nagyrészt a side contentet

az Ugly girl története pl kurva erős sztem, főleg ha összeraksz mindent az elejétől
Negritis, a vajda

A szintet azert tolom csak en is, mert utana tudom fejleszteni a cuccokat, amik meg masteryt adnak, es ugye bizonyos mastery pontok kellenek peldaul a talent pontoknal is a kulonbozo feloldhato bonuszokhoz. Akadnak egy-egy jobb kuldetes, de elegsok a semmilyen, kicsit most eltunt a motivaciom, rengeteget nyuztam es sok kontent eleg egysiku volt.

Hat gyerekek, en elfogytam motivacioval ebben a Where winds meetben. Nekem ez kifulladt. Az, hogy lvl 50 vagy 55 folott (nem emlekszem pontosan) mar minden plusz otos cap emelkedesnel het-kilenc napot kell varni a kovetkezore, mikozben egesz egyszeruen nem jonnek izgalmas es elvezheto offline es online questek meg bossok sem, nincs meg a motivacio, hogy maradjak es nyomjam. Egy millio xp van elraktarozva, ami csak no es no, de kozben meg a kuldetesek magas szazaleka nem kifejezetten izgalmas, sok olyan, ami nem elerheto, mert ugye majd halad a fejlesztesekkel es az ujabb meg ujabb kontentek nyitjak majd meg a folytatast. A bajom az, hogy rengeteg jelenlegi online meg offline kontent kevesbe izgalmas most.

Ennek a jateknak mostmar valoszinuleg a pvp resze adna a plusz izgalmat, meg az arenazas, de az meg engem kevesbe vonz, igy igazabol most kimaxolom a szintet, megcsinalom a kotelezoket, de peldaul annyira nem elvezem, hogy ezeken kivul is orakat nyuzzam a jatekot.

Szerintem most egy-ket honapot pihentetem, aztan majd mikor 20-30 szintet tudok egyben lepni, akkor folytatom. Mar ha nem az van, hogy a cap limitet onnantol kezdi csak szamolni, ha beleptem a kovetkezo szintre, hanem mondjuk ket honap mulva enged egyben 20-30 szintet lepni, nem csak 5-10-et, aztan meg onnantol pakolna ra megint het-kilenc napot a kovetkezo limitre.
Stez

engem a szintek nem érdekelnek annyira, én a sztorit tolom de ott is nagyrészt a side contentet

az Ugly girl története pl kurva erős sztem, főleg ha összeraksz mindent az elejétől

Hat gyerekek, en elfogytam motivacioval ebben a Where winds meetben. Nekem ez kifulladt. Az, hogy lvl 50 vagy 55 folott (nem emlekszem pontosan) mar minden plusz otos cap emelkedesnel het-kilenc napot kell varni a kovetkezore, mikozben egesz egyszeruen nem jonnek izgalmas es elvezheto offline es online questek meg bossok sem, nincs meg a motivacio, hogy maradjak es nyomjam. Egy millio xp van elraktarozva, ami csak no es no, de kozben meg a kuldetesek magas szazaleka nem kifejezetten izgalmas, sok olyan, ami nem elerheto, mert ugye majd halad a fejlesztesekkel es az ujabb meg ujabb kontentek nyitjak majd meg a folytatast. A bajom az, hogy rengeteg jelenlegi online meg offline kontent kevesbe izgalmas most.

Ennek a jateknak mostmar valoszinuleg a pvp resze adna a plusz izgalmat, meg az arenazas, de az meg engem kevesbe vonz, igy igazabol most kimaxolom a szintet, megcsinalom a kotelezoket, de peldaul annyira nem elvezem, hogy ezeken kivul is orakat nyuzzam a jatekot.

Szerintem most egy-ket honapot pihentetem, aztan majd mikor 20-30 szintet tudok egyben lepni, akkor folytatom. Mar ha nem az van, hogy a cap limitet onnantol kezdi csak szamolni, ha beleptem a kovetkezo szintre, hanem mondjuk ket honap mulva enged egyben 20-30 szintet lepni, nem csak 5-10-et, aztan meg onnantol pakolna ra megint het-kilenc napot a kovetkezo limitre.

tényleg, ha már
Solasta? elvileg jön majd a 2 is valamikor

Pathfinder - Kingmaker

Egy újabb owlcat játék ráadásul az első Pathfinder próbálkozása a stúdiónak.
A Pathfindder játákrendszere egy D&D 3 (open game licenszelt) hot rodded tehát nem generikus verziója. D&D játékosoknak ismerős lesz sok minden, a képességek, bizonyos kasztok, és a varázslatok is.
A nagy különbség ott kezdődik, hogy itt nem csak egy olyan varázslatot tudsz fenttartani, amihez koncentrálni kell. Igen a Pathbinder is a Buffok és Debuffok játéka.

Azért vicces a Pathfinder Hot Rodded szabályrendszere, mert a D&D 5E verzióra visszavett kasztokak (ha jól tudom) Ilyen a Magus, és a Kineticist, és biztos van még, csak nem merültem el az 5E-ben.

Tehát vannak a Pathfinderben érdekes kasztok, ilyen pl. a fent említett kettő, de az Alchemist is nagyon nagyon szórakoztató, és érdekes kombó az Inquisitor, és a Slayer. Ezek az alapkasztok. Az alapkasztokon belül is vannak variációk, és vannak az úgynevezett "prestige kasztok", amelyeket csak valamilyen feltételrendszer teljesülését követően lehet felvenni.

A Pathfinder rendszere nem az a játék, hogy jó akkor indítok egy mágust, vagy harcost, vagy lovagot. Ez így nem fogja kiadni, vagy egyszerűen érezni fogod, hogy ebben több lehetne.

A Pathfinder karaktergenerálás egy precíz tervezési munka-Mutatom: jó akkor indulok Sorcereként 3 szint, akkor két szint Rogue Thug megvan a frightening és a backstab, addig feltolom az arcanát 5-re akkor egy kis Dragon Discilple 4 szint, megkapom a páncél és az erőbonuszokat….

Elvileg minden kaszt elvihető 20. szintig, ahol kap valami őrületes bónuszt, de az a helyzet, hogy a kasztok 80 %-a inkább ötvöző kaszt. Tulajdonképpen a Magus az egyetlen, amit érdemes 20 szintig végigvinni és nem ötvözgetni, minden máson segít egy kis boogie, Magus úgy baszó ahogy van.
A karaktertervezést úgy tudod megoldani, hogy rohadt sok tutorial videót nézel, vagy olvasol, ha nem ismered a Pathfinder logikáját. Viszont élvezetes, és a Pathfinderben nagyon működik, mert komoly szinergia van a kasztok közt.

De ha csak játszani akarsz, akkor sincs baj válaszd a Magust esetleg a Swordsaintet, Alchemistet, Sorcerert, ha haladó vagy Kineticistet vidd végig, és jól fogsz szórakozni. Elvileg standalone kaszt tud lenni az Inquisitor és a Slayer, de azok annyira nem viccesek- szerintem.

Az alchemistet emelném ki mint külön rendkívül szórakoztató kasztot, ami amúgy remek ötvöző anyag is. Bombákkal, és „mutagénekkel” dolgozik, brutál frankensttein karakter, a Vivisectionist alkaszt, még sneak attackkal is dolgozik. Sokak kedvence a Vivisectionist szörnyember mr Hyde.

A Kineticist is speciális karakter, amely elemeknek és erőknek parancsol. Combo támadásai brutálisak (pl. magma, ami lángoló kőzet jelen esetben). Az egyik legnehezebb kaszt, mert mindent meg kell tanulni. De a Pathfinderben ez az a karakter, ami letakarítja a csatatereket.

De bármiből nagyon durvát lehet építeni, ha van koncepciód a csapatra, illetve arra, hogy hogyan nyered meg a meccseket. Ez nem olyan mint a Rogue trader, itt egy mindent vivő kombó nem elég. Ha kellenek tippek induláshoz, tudok adni, de neoseekernek is jók a buildjei.

A lényeg, hogy kell is gépészkedned a karaktereken, mert a társak elég vegyes képet mutatnak, és okosan kell őket építeni. Ez alól szinte csak a történet során hozzánk csatlakozó rabszolga Regongar lesz a kivétel, aki Magus (Eldritch Scion) tehát ahogy van rendben van. A társakról később.

Ami a történetet illeti- Ez a Pathfinder egyik legelső úgynevezett „nagy” kalandmodulja”. Nagyon ősi D&D modul hangulata van. Legalább akkora összetartozó modul mint az Against the Giants volt. Az eredeti Kingmaker 1. kiadás 5 modul, ami később 6-ra bővült, a Crpg 6 modul (fejezet) és a DLC-k.

Viszonylag jópofa koncepció. Végy egy tündérmesét tedd tele betegesen romlott karakterekkel, állítsd a közepébe a létező legbetegebb porondmestert és megvagy.

Történetünk Senkiföldjén (Stolen Lands) játszódik és számos szálon fut, melyek közt van két kiemelkedő. Az egyik Stolen Lands uralkodójának a felemelkedéstörténete a másik a Varnhold tábornokának dicső menetelése (ez a DLC).

Maga a Stolen lands egy rendkívül hányatott sorsú föld, amelyet szinte már alig laknak, mert bárki bármit próbálna egyenesbe tenni egy ponton elbukik, és szétesik minden, kezdődik újra. A terület a folyómenti királyságok, és Bevoy közti ütközőzóna. Nyers gonosz hely ez, ahol suttognak a fák, verséget hoz a szél, nem evilági mágikus lények űznek gonosz tréfát a helyiekkel és mindig történik valami baljós dolog, ami miatt a megmarad bátrak is elmenekülnek. Egymást váltják a banditavezérek, akik beveszik magukat egy erődített tanyára és onnan járnak fosztogatni, sarcolni.

A kiindulás Owlcat szokás szerint tutoriallal egybekötött prológus. A történet szerint Brevoy eléggé megunta a Stolen lands rendezetlen helyzetét, és ezért a restovi (nagy kereskedőváros a határon) „swordlord” (a góré) egy kis versenyt ír ki. Az a kalandozó, aki elhozza a Stolen lands lakóit jelenleg sarcoló banditavezés fejét, az Brevoy szövetségi támogatásával nemesi rangot kap, és a területet irányíthatja.
Itt azonban tudni kell, hogy nem csak Restov akarja a területet magának, de ezt majd megtudod.

A prológus során a kalandozók készülnek, hogy beszéljenek a Swordlorddal, amikor gyilkosok lepik el a swordlord kastélyát és mészárlásba kezdenek. Megismerjük Linzit a kis bárdot, aki tulajdonképpen narrálja az eseményeket, és nagyon cuki szerethető figura. Velünk lesz Tartuccio, akinek mindig van egy-két gonosz trükk a tarsolyában, és mindig kavarja. Szembejön Amiri a barbár, aki nagyon okos, de Amiri háttértörténete nem rossz.
Megismerjük az ikreket akiknek nagyon kemény a háttértörténete, és találkozunk Argenta nővérrel, bocsánat Valerievel, aki annyira szép volt és annyira versengtek érte a férfiak, hogy inkább bilifrizurát vágatott, szétgyúrta magát, lovag lett, és egy ajtónyi pajzzsal közlekedik. Na szegény tényleg annyira buta, hogy elmondhatatlan, és borzasztó a történetszála. Egy ponton lesz egy párviadal, amit egy az egyben kell megvívni. És ha nem jól építettük Valeriet, akkor nem tudjuk teljesíteni. És Valeriet nem könnyű jól építeni. Találkozunk Jaethallal az inkvizítorral, akinek szintén remek a történetszála, és Harrimmal Gorum papjával akiuncsi, de legalább pöcs.

Szóval miután elhárítottuk a támadást. Tartucccio bevádol bennünket és két részre szakítja a csapatot. Az egyik csapatban Tartuccio, Harrim és Jaethal (és talán Kanerah az egyik iker) indulnak, a másikban Linzi, Amiri, és Valerie és Te kedves kalandozó. Világválogatott!
Az 1. fejezet során a banditaföldeket kell megtisztítani, a rabolóvezért legyűrni, lehetőleg a konkurens csoport előtt.
Ha ez megtörtént bárói rangot kapunk közösen Maegar Varnnal az új szomszéddal, akivel köthetünk erős szövetséget is akár. A játék mechanizmusához hozzátartozik, hogy egyre újabb és újabb területeket tudunk és kell is meghódítani, itt településeket létrehozni, városokat építeni, és a birodalmat managelni. Ebben a játékban nem az van, mint a Rogue Traderben, hogy rohangálsz küldetések közt. Itt politizálni kell, méghozzá sokat. Ülsz a tróntermedben, kinevezel embereket vezetői, majd miniszteri pozíciókba. Jönnek folyton a küldöttségek, szövetségesek, fenyegetőzések, ajánlatok, nemesek gondolataikkal, és te döntesz. Ráadásul vannak feladatok és megoldandó problémák, amire embereket kell delegálnod, akik valamilyen eséllyel megoldják adott idő alatt. Ezzel pedig megy az idő. Ha nem sikerült megoldani, akkor előbb utóbb nagyobb probléma lesz. Nem mindenki szereti ezt a részt de érdekes.

Ahogy egyre újabb területeket érsz el, vagy oldasz meg questeket egyre inkább az az érzésed, hogy ezen a földön csak az a normális, amit te azzá tettél, de mintha folyamatos lenne a káosz terjedése, és egy ponton rájössz, hogy ez a föld tele van átjáróval az elsődleges elemi világ és az első teremtett az úgynevezett First world, vagy ősvilág közt. Innen pedig mindenféle mágikus lények szökdösnek át. Másrészt rájössz, hogy a szomszédaid nem szeretnek és nem örülnek Neked.

Aztán egy ponton Maegar Varn teljes csapata felszívódik és elkezdődik egy brutálisan gonosz mese -dungeon a dungeonban. Messze a crpg történelem egyik legjobb modulja olyasmi, mint a Pillarsban a Master bellow, csak szerintem izgalmasabb. Csak ezért már megéri.

Nagyon jó társak csapódnak hozzád. Octavia és Regongar a két rabszolga, akiket miután kiszabadítasz a „tulajdonosuk” kegyetlen hajtóvadászatot indít- jó történetszál nehéz döntésekkel. Két mocskos erős karakter.

A First world megértésében sokat segít Jubilost és az ő küldetései. Jubilost egy tudós, és úgy nagyon pozitív, hogy nem igazán jó fej, cserébe igaza van szinte mindig és nagyon nagy figura.

Ekundayo és a farkasa lesznek a ranged DPS-ek. Ekundayo története beleillik a klasszikus RPG sablonba, nem is érzem olyan jónak, de ettől ők még egy remek társak. A ranger társa (állat) önállóan fejleszthető, ha jól építed szinte külön csapattagnak számít.

Jaethal története a legkegyetlenebb. Jaethal ugyan tünde és inkvizítor, de kifejezetten nem a legkellemesebb istenségé, és mondjuk úgy Jaethal áldozata nem evilági volt a hatalmáért, és szépségéért. Jaethal fut a múltja elől, és fut a létezéséért. Hátborzongató ő ahogy van.

Nok-Nok a fantasy történet legviccesebb chaotic evil karaktere. Azt mondanám, hogy ő gyagyás tódi de Nok-Nok igazából egy felkészült gyilkos, akinek nincsenek kérdései. Igazi virtigli melee DPS glass cannon, akit lehet újjá kell éleszteni, de kibelezi az ellenfelét. Nagyon vicces a storyline, nagyon fárasztó Monty Pythonba illő beszélgetésekkel.

Az ikrek története szó szerint pokoli, hiszen Thiefling kinetistekről beszélünk, akik esküt tettek, és nem biztos hogy a megfelelő úrnak. Sokáig azt hiszed, hogy itt egy lény van csak skizofrén, de valójában a helyzet komplikáltabb.

A másik történetszálon Maegar Varn Tábornoka a főhős, aki együtt kalandozik Maegar Varnnal, aki egy jó melee DPS, és Jubilost megfelelőjével Cephal Lorentus főkamarással, aki varázsló.

A DLC nagyon jó és Cephal kiemelkedő karakter, vele később találkozunk a fő történetben. A „Tábornok” történetszála fantasztikus, és egyben a játék legnagyobb kihagyott ziccere, hogy habár a Tábornok története vissza csordogál a fő történetszálba, nem viheted őt magaddal companionként. Viszont hasznos tárgyakat ad a fő történetszálhoz.

Fontos, amit még tudnod kell!
Azt meg kell szokni, hogy van lejárati ideje a feladatoknak, tehát a time management fontos.
A játék tele van quest a questben elemmel és lore-al. Minden modul (fejezet) lassan indul, vagy dühítően, de egy őrült nagy és nehéz dungeon a vége.
A játék nem könnyű, főleg az elején- tehát ments sokat. A managementet figyelmesen csináld, mert be lehet szopni, ez nem olyan mint a Rogue Trader projekt management.
Skillmonkey!!!! Rengeteg skillchecket fogsz dobni, főleg az 4-5 fejezetben. A Pitaxi fogadás pl. csak úgy oldható meg, ha egy halom nehéz checket megdobsz.
Olvass utána a fegyvereknek és a tárgyaknak, mert vannak felháborítóan jók.
Érteni kell, hogy melyik fegyver mivel skálázódik, mi pl a Finesse wield és mi nem.
A 2. DLC a Beneath the Stolen lands hülyeség ne vedd meg!!!
Aki megpróbál meszopatni azt egy ponton kivétel nélkül kicsinálhatod! MIDENKIT!

Thiefling Spitespawn - Enchanter klassz priceless! Insaniaty a leggyilkosabb varázslatok egyike, ha kellően meg van boostolva - és vannak ehhez tárgyak, képességek akkor tulajdonképpen végecsapó.
Qulipoth (Motherless Thiefling) Vivisectionist überagresszív
Érdemes használni a Nexus -modolásait, mert nagyon drága a karakter újra generálása (de legalább lehet).
Nagyon sok lesz a méreg támadás!!!

+1!!! a Játék fontos designeleme, hogy az antagonisták jelentős része nem gonosz, hanem Chaotic Neutral, aki csak szopatni szeretne, vagy haszonelvű, vagy gyökér tehát a Paladin nem lesz igazán jól használható kaszt minden szituációban.
+2!!! A lápban a banya nem rossz arc, ne köss bele, ha nem kell. Jó kereskedő

Jó szórakozást!

Na akkor Rogue Trader hosszan.
...
Helmut Zimmer

azon agyaltam, és sorry hogy nem válaszolok hosszabban 😕, nem lehet hogy annyira jól ismered a lore-t, hogy előzetesen elvárásokat támaszottál a Rouge Trader felé?
pl. egy Pathfindernek vagy egy Divinitynek és egy Pillar of Eternitynek nincs ennyire jól megirt világa, és könnyebb élvezni az ismeretlent; na persze ez nem mentség mert téged is, és mindenkit is ki kellene szolgálnia egy játéknak...

számomra -aki nem ismerte túl behatóan a 40k-t korábban- nagyon sokat adott a világ/effekt/sztori és ezért is könnyebben elnézek pár gagyiságot... pl. a semmitmondó semmire jó token ütközetek; de pl.egy boss is lehet unalmas 2 körös valami !viszont! ha nem sikerül két kör alatt lezárni akkor szinte biztosan mehet a restart 😊 vagy a túl egyszerű szintlépéseket, amik unalmassá teszik a játékot...

Nekem Argenta a kedvencem, annyira buta szegény 😊, várom hogy felvilágosul-e; tényleg töretlenül várom, épp utsó fejezetnél járok 😊.

++a játék folyamatosan fejlődik, szóval most elég más mint 1-2 éve; lehet érdemes ránézni megint
+++ahogy olvastalak rájöttem hogy sosenem próbáltam a Pathfindert, szóval felirtam wishlistre! Köszi 😊
sapka

Szívesen, nagyon jó szórakozást kívánok hozzá.

Igen egyébként azt is kihagytam, hogy szinte folyton szintet kell lépni. És itt sem jók a leírások. Én nagyon vártam a játékot, megvan a 2009-es tabletop. És az a helyzet, hogy nehezen tudtam leplezni csalódottságom. Owlcat azért jó brigád. A jó hír pedig az, hogy jön a Dark Heresy és az sokkal jobb játék lesz.

Szerintem az, hogy olvastam jónéhány könyvet az nem overpower. Én Pathfinderben vagyok overpower😊
Amit leírtam a Ministorum-Inkvizíció- Adeptus Mechanicus ellentétről, versengésről az nem nagy magic.
De most tényleg Hieronymus Doloroso a drusian nem egy potens, hanem egy ostoba pap és kereskedő, nincs súlya. Opticon 22 ugyancsak kereskedő, és súlytalan figura. Csak ismételni tudom azt, hogy tévedés annak a feltételezése, hogy az inkvizíció ennyire erős ebben a szektorban. Számos olyan Mechanicus Archmagos van a szektorban, aki azonnal bassza nyakon az inkvizíciót, ha átlépi a határt.

Szerintem, azért ha magadba nézel Te is Tudod, hogy a 2. fejezet lezárása egy rossz vicc. Ilyen nincs.. Masszív spoiler | és az a szomorú hogy nem engedi a játék hogy ott kidobjam az irodámból a drága főinkvitítort a haverjaival együtt. Mindegy, mert Heinrixet igy is otthagytam a Drukhariknak, főinkvizítor úr sorsa pedig.... hozzáteszem az én karakterem dogmatikus és gonosz. |

Pillars világa főleg most a félreértett Avoweddel nagyon kinyírt. Eora nagyon jól meg van írva. - szerintem

Na akkor Rogue Trader hosszan.
...
Helmut Zimmer

azon agyaltam, és sorry hogy nem válaszolok hosszabban 😕, nem lehet hogy annyira jól ismered a lore-t, hogy előzetesen elvárásokat támaszottál a Rouge Trader felé?
pl. egy Pathfindernek vagy egy Divinitynek és egy Pillar of Eternitynek nincs ennyire jól megirt világa, és könnyebb élvezni az ismeretlent; na persze ez nem mentség mert téged is, és mindenkit is ki kellene szolgálnia egy játéknak...

számomra -aki nem ismerte túl behatóan a 40k-t korábban- nagyon sokat adott a világ/effekt/sztori és ezért is könnyebben elnézek pár gagyiságot... pl. a semmitmondó semmire jó token ütközetek; de pl.egy boss is lehet unalmas 2 körös valami !viszont! ha nem sikerül két kör alatt lezárni akkor szinte biztosan mehet a restart 😊 vagy a túl egyszerű szintlépéseket, amik unalmassá teszik a játékot...

Nekem Argenta a kedvencem, annyira buta szegény 😊, várom hogy felvilágosul-e; tényleg töretlenül várom, épp utsó fejezetnél járok 😊.

++a játék folyamatosan fejlődik, szóval most elég más mint 1-2 éve; lehet érdemes ránézni megint
+++ahogy olvastalak rájöttem hogy sosenem próbáltam a Pathfindert, szóval felirtam wishlistre! Köszi 😊
sapka

Erre válaszolok én is, mert Helmutnak is akartam.
Egyik része szerintem az, hogy ő a természetéből adódóan mélyrehatóan ismeri, megismeri a rendszereket és összefüggéseket, így könnyebben megtalálja bennük a hibát.
A lore-ral kapcsolatban meg lehet igaza, hiszen ha az Owlcat az előző két játékban csak kalandmodulokat implementált, akkor egy saját fejlesztésű játék, saját történettel megtámogatva könnyen elbukhat, lásd pl. Game of Thrones utolsó 2 évada.

Illetve ha egy 40K-s RPG-t akarsz letenni az asztalra, akkor ott jó, ha a minőség is magas, hisz a rajongóbázis nagy része eléggé ismeri azt.
Persze ha nagyobb tömeg berántása volt a cél, akkor ez lehet egy jó kezdet, de az, hogy folyamatosan patchelgetni kell, hogy meglegyen az egyensúly, az nem veszi ki jól magát.

Viszont arra is kíváncsi lennék, hogy mit szól Helmut a legutóbbi nagyobb patchhez:
 store.steampowered.com/news/app/2186680/view/576022713144969256

És a következő tervezett játékhoz:
 store.steampowered.com/app/3710600/Warhammer_40000_Dark_Heresy/

Amennyi rpg most talonban van nálam, szerintem a RT csak 1-1,5 év múlva kerül terítékre, de ha olyan 30 EUR környékre beesik a Season Pass 1-2-vel együtt, akkor beruházok rá.

Na akkor Rogue Trader hosszan.
...
Helmut Zimmer

azon agyaltam, és sorry hogy nem válaszolok hosszabban 😕, nem lehet hogy annyira jól ismered a lore-t, hogy előzetesen elvárásokat támaszottál a Rouge Trader felé?
pl. egy Pathfindernek vagy egy Divinitynek és egy Pillar of Eternitynek nincs ennyire jól megirt világa, és könnyebb élvezni az ismeretlent; na persze ez nem mentség mert téged is, és mindenkit is ki kellene szolgálnia egy játéknak...

számomra -aki nem ismerte túl behatóan a 40k-t korábban- nagyon sokat adott a világ/effekt/sztori és ezért is könnyebben elnézek pár gagyiságot... pl. a semmitmondó semmire jó token ütközetek; de pl.egy boss is lehet unalmas 2 körös valami !viszont! ha nem sikerül két kör alatt lezárni akkor szinte biztosan mehet a restart 😊 vagy a túl egyszerű szintlépéseket, amik unalmassá teszik a játékot...

Nekem Argenta a kedvencem, annyira buta szegény 😊, várom hogy felvilágosul-e; tényleg töretlenül várom, épp utsó fejezetnél járok 😊.

++a játék folyamatosan fejlődik, szóval most elég más mint 1-2 éve; lehet érdemes ránézni megint
+++ahogy olvastalak rájöttem hogy sosenem próbáltam a Pathfindert, szóval felirtam wishlistre! Köszi 😊

Na akkor Rogue Trader hosszan.

Ennél csak jobb Owlcat játék van. Ne pazarold erre a pénzed, vedd inkább a Pathfindert. A világ leggonoszabb mókamestere, és a pokol legjobb anyukája téged vár.
Helmut Zimmer

Fene, pedig vártam nagyon.
Mindegy, megvárom míg kiadják a Season Pass 2-t, meg hátha patchelgetik és aztán megveszem leárazva, aztán kitolom egyszer, már csak a hangulat miatt is.
Lúdas Solymi

Nem kell leírni, csak szerintem menj rá a Kingmakerre előbb, utána úgyis nekiugrasz a WotR-nek, ami a világ legjobb RPG-je, ás addigra ezt is leárazzák. Figyi a Kingmaker rideg, hideg könyörtelen, gonosz mese. Kifejezetten a nehéz döntések meséje.
A Righteous egy horror-eposz, amelyen minden potméter 11-en van. Ha démoni mítikus utat választasz akkor az egyik legnehezebb szerepjáték, mert a társaifd furcsán néznek, ha angyalit, akkor amerikai akciófilm, ha inkább lich-é válsz (igen van ilyen), akkor borzalmas mély sötétség köszönt rád, és ha Trickster mítikus vonalat választasz, akkor a mélyen nyomasztó embertelen mese hirtelen morbid groteszké változik amelyen lehet röhögni.

Azért Kingmaker-> Righteous a sorrend, mert a Righteous a mítikus vonalakkal kúrva bonyolult. Érdemes az alapokat a Kingmakerben mekérteni, az sem könnyű.

Na akkor Rogue Trader hosszan.

Ennél csak jobb Owlcat játék van. Ne pazarold erre a pénzed, vedd inkább a Pathfindert. A világ leggonoszabb mókamestere, és a pokol legjobb anyukája téged vár.
Helmut Zimmer

Fene, pedig vártam nagyon.
Mindegy, megvárom míg kiadják a Season Pass 2-t, meg hátha patchelgetik és aztán megveszem leárazva, aztán kitolom egyszer, már csak a hangulat miatt is.

Az expedition 33 is akciós volt, 15-ért már meg kellett vennem, bár talán majd karácsony után tudok vele játszani

Na akkor Rogue Trader hosszan.

Kik a Rogtréderek?
WH 40 világ alapokat tisztáztuk- a korábban vázolt kontextusban tevékenykednek a Rogue Traderek, akik kicsit II Jakab király privateerjeire emlékeztetnek, akik a korona nevében és a korona hasznára követtek el egyszerre borzalmas és hősies tetteket, melyek által bebetonozták a korona hatalmát adott régióban.

Olyan fő-nemesi házak vezetői őt, akik az emberiséget képviselik és vezetik egy-egy kiterjedésben. Királyok, akik bolygórendszerek felett uralkodnak, háborúkat vívnak, nagy projektek kulcs szereplői, a Császár és a Lord Commander/Lord Inqusitor, Lord Archmagos, stb áldásával.
Letter of Marquee is van , az a Warrant, amely egy császári relikvia, valódi szent tárgy, és megszabja mely kérdésekben vihet önálló politikát a Rogue Trader, és melyekben tanácsos együttműködni a 12 high lord által képviselt kiemelt szervezet képviselőivel.

Egy főpapnak (Ministorum) egy Tech érseknek (Adeptus Mechanicus), és egy nagyhatalmú inkvizítornak (Ordo x,y,z) sem nagyon - nagyon tanácsos beleállni egy igazán befolyásos, és a területén beágyazott Rogue Traderbe, miután rendszerükben a kezük messzire elér, és a hírszerző hálózatuk kiterjed az alvilág mozgatására is.

Olyanok a Rogue Traderek mint a királyok, akiknek a hatalmát mindenki figyelembe veszi, de csak az emberi világ ismeri el. Mindenki más számára ellenségek, szövetségesek, vagy eszközök.
Valós hatalmukat nem csak a megbízólevél és a rang adja, hanem a tény, hogy mire a családi hierarchia tetejére érnek, szinte mind hétpróbás gazemberekké válnak. Mielőtt megkapták a hatalmat- katonák, tengerészek, komisszárok, csempészek, psykerek, papok, bérgyilkosok, voltak. Magukhoz kell ragadniuk a hatalmat, és meg kell azt tartaniuk, de érezni kell a finom határvonalakat.

Az Owlcat játékának az egyik erénye, hogy ezeket a határokat remekül kezeli, és a történetszövés során remekül játszik velük,Egyben ez az egyik hátrány, a mi Rogue Traderünk ugyanis nem alszik, nem pihen, a játék annyira pörög, hogy tulajdonképpen nincs üres idő, egy-egy közös fürdést leszámítva. Mindig jön valaki, valami nagyon fontossal, és rohanni kell.

Szóval a Rogue Traderek főnemesek, akik rengeteg játszmát játszanak egyszerre, erőforrás, hatalom, befolyás, tudás, technológia megszerzése érdekében. Ja és azért is mert valaki mindig kavarja. Nem feltétlenük Ork warlordok, Káosz urak, Archonok, Harlequinek, Elda Seereek, Nekronok. Legtöbbször ezek feltörekvő bandák, tolvajok, közönséges bűnözők, csempész szervezetek, amelyek leszarják a status quot. Előfordul azonban, hogy valós a külső fenyegetés, és a rogue tradereknek meg kell védeni a rendszereket, amelyeket rájuk bíztak. Ha jól politizálnak, ebben segítenek az emberi infrastruktúra elemei. Az Inkvizíció nem csak figyelő szem, de partner is, az Adeptus Mechanikus nélkül nincs kapcsolat az Omnissiahval, leállnak a gépek. A ministorum papjai biztosítják a hívek nyugalmát, stb.. De minden partnerségnek ára van amelyet előbb utóbb meg kell fizetni.

Egy-egy kiterjedésen egynél több Rogue Trader dinasztia osztozik, és alig várják, hogy a hatalmi egyensúly felboruljon. Szóval ez egy kényes hatalmi játék, itt nem lehet nagyon hirtelen módon cselekedni, vagy meggondolatlanul lépni, különösen, ha az adott kiterjedés már rendkívül régóta el van zárva a Terrától, és nem várható sem segítség, sem utánpótlás, sem lord-commanderi parancs. Márpedig a történet helyszínéül szolgáló Koronus Expanse pont egy ilyen hely.

Akkor innen kezdődik maga a játék:
A Koronusnak évszázadok óta nincs kapcsolata a Terrával, így a Rogue traderek a fontos tech papok, és inkvizítorok hatalom gyakorlása még nehezebb, de önállóbbak is, nagyobb is a hatalmuk.

Theodora von Valancius is egy hétpróbás szerencsevadász, aki rengeteg jó deallel, és kegyetlen játszmával jutott a csúcsra. A Kronossus kiterjedés 3 rogue tradere közül ő a „zsugás”, aki szinte mindenről tud a kiterjedésben, jóba van a hatalmi gépezettel, de megvannak a kapcsolatai a xenosok felé, a káosz felé, és időről időre sarcolja az alvilágot. Theodora nem válogat az eszközökben, pl. maga mellett tartja Idirát akinek a létezése is bűn a birodalom szemében, mert tiltott psykert, és aki rettenetesen szenved, mert kínozzák a „hangok”. Idira egy Psychikai káosz-atombomba a játék legtöröttebb karaktere, egyedül is képes káoszhordákat eltörölni, vagy a saját csapatunkat. (vele óvatosan).

Theodora szinte mindenkivel összeáll, aki által a hatalmát növelheti, és szinte mindenkit elpusztít, akivel megteheti. Nem gonosz ő, csak ilyen. Viszont az is kiderül, hogy Theodora néha felületes. Nem koncentrál bizonyos dolgokra, pl. a hajó személyzetére, néha a népére, a nemesei viszályokra, stb. Theodora figyelmét ugyanis más köti le.
A játék során kiderülnek Theodora titkos játszmái. Theodora az a fajta játékos, aki elmond egy fánkreceptet és utána rácsodálkozik, hogy „de Matildkám nem értem hogyan lett ez megint lángos Neked, nekem olyan szépen sikerült”. A játék során sokszor tűnik úgy, hogy Theodora hasznos hülye, de a végén megértjük, hogy nem az, hanem mocskos ravasz aki mindenkit átvert.

Innentől saját verziómat tudom csak elmesélni, mert azt a játékban senki nem mondja el, hogy ki vagy, honnan jöttél. Sablon előtörténetem szerint én Sanctioned Psykert játszottam a Birodalom szolgálatában.

Az 1. jelentben a Von Valencius hajón megtudjuk Theodora kémmesterétől (ki mástól), hogy mi is a von Valancius klánhoz tartozunk, és Theodora feladatokat adna. Hogy ki neked Theodora, azt nem tudod meg, és ez így is marad. Ezt a WotR sokkal jobban csinálta.
Mi az úgynevezett versengő „heir” kategóriában vagyunk. Az amúgy szokás a nagy házaknál, hogy az öröklési sorrendben releváns játékosokat szétszórják a világban, és mások gondjaira bízzák, majd versenyeztetik őket, és a tehetségeket beépítik a rendszerbe. Theodorának eszében nincs sem meghalni, sem átadni a hatalmat. Elképzelhető, hogy velünk is az történt, hogy kiszórtak minket, és most begyűjtöttek. De az is lehet, hogy Theodora családon belüli áldozatának vagyunk a gyermekei. Ez egy kihagyott ziccer.
Amúgy a Von Valancius klán „Warrantja” meglehetősen régi, szóval Theodora nagyon nem első generációs, amit alátámaszt az is, hogy a Terra felé a kapcsolat rég megszűnt.

Az Owlcatre jellemző prelűd során a hajón lázadás tör ki, amelynek oka árulások sorozata. Az esemény sor végén át kell vennünk a stafétát, mert úgy tűnik egyedüli von Vaancius túlélők vagyunk. Nem masszív spoiler | de Theodorát holtan találjuk fegyvermesterével (Arch Militant) egyetemben a prolog végén. |

Az irányítás megértésében a legfőbb segítségünk Abelard a főkomornyik- aki egyben masszív tank és testőr, és rengeteg főtiszt a hajón. Ha nem fogadod el a pozíciót a játék véget is ért.
Rengeteg jópofa NPC van a játékban, akik a hajó üzemeltetését és a rendszer mozgatását felügyelik.

Miután a lázadásban elpusztul a navigátorunk, ezért azonnal navigátort kell találni. Így ismerjük meg a nagyon fontos, de amúgy bosszantó Cassiát, aki konkrétan egy mutáns navigátor géniusz, és a létezése is blaszfémia. Ő esszenciálisan fontos társ, és navigator officerként borzasztó jók a skilljei, rengeteg bonusz cselekvést ad (Finest hour). Nehéz vele néha de nagyon érdekes a történetszála.

Velünk lesz a rettenetesen ostoba Argenta -Revel in Slaughter- csatanővér. Na ő fáj, ő nagyon nagyon fáj. Ő konkrétan vallási fanatikus fegyverrel a kezében. Viszont jó a lore, és főleg az elején erős társ. Ha te Support karakter vagy, mondjuk Officer, akkor Cassiával közösen lehet őt úgy boostolni, hogy kilövi az ellenséget mielőtt az egyáltalán moccanni tudna.

Hozzájuk képest kicsit sem jelent felüdülést a már emlegetett Idira aki unsanctioned psyker. Vannak akik szerint Theodora szeretője volt, de erre nincs bizonyíték. Idira unsanctioned, tehát magasabb power levelen dolgozik, mint akár Te, DE simán behív a csata közepén egy Khrone vérivó démont, aki kinyír mindenkit alacsony szinten. Nagyon ne vidd magaddal, ha nem akarsz komoly meglepetést, vagy nem vagy tapasztalt.
Idira vegetál, és szenved Theodora hiányában. Sokkal több van a karakterében, mint amit az Owlcat kihozott belőle. Idira elpazarolt lehetőség.

Idővel csatlakozik a nagyon zavaros hátterű Pasqual (tech priest), akinek konkrétan 1 db jó specialista buildje van. Ennek olvassatok utána, mert függ tárgyaktól, és a broken mechanizm alapú. Nem tudom, hogy a 20 lövés/kör build él e még, vagy kijavították. Pasqual nem rossz figura, és a legizgalmasabb történetszál, csak nincs jól körbeépítve, és elmesélve az alapkonfliktus amelyen alapul az ő problémája. Sőt az ő történetszála nonszensz.

Akkor itt egy kis Zusatzmaterial- ami kimaradt a játékból, de érdemes kicsit érteni. --------------------------
Ami kimaradt a játékból az némi lore, és egy meglehetősen fajsúlyos szereplő, és emiatt felborult a pálya. Ez pedig egy Archmagos. Nagyon fontos történetszál Pasqualé, és egy metszete egy a birodalmon belüli játszmának. Ahogy írtam a birodalom még Gulliman és a Council alatt is inkább stagnál, mint menne előre.

A Tyranidok elsősorban a káosz világokra, és ork világokra koncentrálnak. A Nurgle elleni inváziók erőforrás mérlegben nagyon deficitesek, hiszen Nurgle mérgezi és elemészti a biomasszát, a Death Guard pedig felőrlésben a legdurvább egység. Minden szerkezet tönkremegy, páncél lebomlik, minden szervezet megbetegszik. Typhoos és Mortarion pedig élő swarmok, amelyek felzabálják a páncél alatt az ellenséget. Az orkok pedig alkalmazkodtak a Tyrannidokhoz, és megerősödtek. A Tyranid haladás így lassul.

Azzal, hogy a két Primarcha előkerült, vannak sikerek, de az emberiséget kegyetlenül elnyomja a ministorum és az inkvizíció. A végtelen háború koncepcióját nem mindenki vette meg. Pl. olyan kulcsszereplők sem, mint Belisarius Cawl a legfőbb Magos (tech pap), a 12 lord egyike. És nem vette meg számos nagyhatalmú xanitha szektás inkvizítor sem. Más okból, de nem hisznek benne.

Cawl 10.000+ éves géplény. A 30K-ban a Császár belső köréhez tartozott még, mint élőlény. Ő mindent tud, arról, hogy hogyan jutott „isteni” státuszba az uralkodó. Ez önmagában is kihívás a papságnak és az inkvizíciónak. Ráadásul az Istencsászár mellett legjobban érti a káosz természetét, nem fél tőle, ahogy nem fél a xenosoktól sem. Akkora a tudása, valamint nem maradt szinte élő szövete így semmit nem is tud vele kezdeni a káosz. Cawl ismeri a sötét korok technológiáját, bármilyen dreadnoughtot megépít Mars kohóiban, olyat is, ami teleportál (ez az überb@szó cucc). Ő találta ki a rubicon eljárást, amivel közel Custodes szintű Gárdistákat lehet építeni, és visszahozta a primarchát a halálból.
Cawl kikezdhetetlen, de túl sokat tud, és a projektjei átláthatatlanok, ez pedig mindenkit feszélyez.

Cawl legfőbb célja, hogy a stagnálás megálljon, az emberiség ismét meginduljon a fejlődés útján, és nem válogat az eszközökben. Cawl utálja a dogmatikus gondolkodást és bűnnek tartja, hogy eltűntek a civil tudósok és az emberiség nem kap megfelelő oktatást. Cawl tudja, hogy volt valaha békeidő, voltak civil iskolák, amikor nem kasztrendszer volt és a tehetségek kiválasztása nem csak azon múlt, hogy valamelyik adeptus (Mechanikus, Militarium, Astrates) megtalálta e őket vagy sem, és így elkallódnak.

Cawl nagy terve a káosszal való stabilitás elérése, az együttműködő Xenosokkal közös platform a Tyrannidok visszaszorítása. Ő tudja, hogy sem a Hive Fleetet sem a káoszt nem lehet legyőzni, de egyensúlyt lehet teremteni. Titkos tervei, és beavatott magosai is ezt az utat járják. Csendes de folyamatos a konfliktus a dogmatikus rend, tehát a ministorum és a mainstream inkvizíció, illetve az Adeptus Mechanicus Exploratorum közt.
Emellett harcolnak a xanitha szektákkal, hogy előbb szerezzenek meg tudást és technológiát mint ők.

Ezzel eljutottunk az egyensúly, a birodalmon belüli status quo (bitter peace) egyik legellentmondásosabb részéhez. Az un. xanthita inkvizítorok egy szekta, amely tagjai úgy vélik, hogy az Inkvizítor szent és sérthetetlen szabadsága megérteni, és használni is a tiltott tudásokat, eszközöket, hogy eredményesen harcolhassanak az emberiség ellenségei ellen. A xanithák a káosz illetve az idegen technológiát szintén az emberiség szolgálatába akarják állítani, és vadásszák a tiltott tudást, ezzel magukat is veszélybe sodorva, hiszen őket más inkvizítorok eretneknek tartanak. De a xanitha egy szekta, bujkál az inkvizíción belül, és használja az erőforrásait. Bukott ebbe már bele fő inkvizítor, és ez állandó fejfájás, főleg az Ordo Xenosban. De, ha nincs komoly archmagos, vagy jelentős Ultramarine chapter master, esetleg idősebb könyvtáros, aki simán karóra húzza a xanithák fejét, viszont van van jelentős inkvizíció, akkor a xanitha sejtek kezdenek elburjánzani. Pl. elkezdik levadászni, és leválasztani a küldetésen lévő Tech pap magosokat, vagy könyvtárosokat. Persze csak csendben, mert a hajók nem szállnak fel, és a gépek fellázadnak ha megtudják a a magosok, hogy mi történik. Abba meg ne is gondoljunk bele, mit tesz egy ősöreg könyvtáros, aki minimum Théta danos Psyker.

Cawl és sok nagyhatalmú Archmagos viszont azt gondolja, hogy kés villa olló, nem gyermek (inkvizítorok) kezébe való, és mindenképpen meg akarják előzni az inkvizíciót, nehogy elpusztítsa, vagy rosszul használja a tudást.
Na történetünk helyszínéül szolgáló rendszer tele van Xenos artifacttel, ezért nyüzsögnek a legendás archmagosok. Itt él és alkot „véres-kezű” Ravana, aki egy virtigli bűnöző, és Cawl engedélyével bárkire tüzet nyit, vagy bármilyen géplelket elaltat, fellázít, ha kell. Nem érdekli az áldozatok száma, célja hogy megvédje az Adeptus Mechanicus projekteket. Csak éppen sem ő, sem alteregója nincs ebben a játékban, kifelejtették őket. ☹ Ez egy játéktervezési hiba, ugyanis a játékban borult a frakciók közti egyensúly.

Vannak komoly magosok, de ilyen furán motyogó MZ/X-ek, leginkább kereskedők, meg Pasqual történetszálában megjelennek, de nincs köztük nagy játékos, viszont jó nagy káoszt csinálnak, amit lehet takarítani.
Egy fajsúlyos tech kardinális nagyon kellett volna. Az egész Pasqual, Amarnat, Nomos történetszál is sokkal izgalmasabb lehetett volna.

Ez olyan, hogy: Figyeljetek, legyen az, hogy írjuk meg a Trónok harcát, de ne legyenek Lannisterek, vagy Starkok.” 😀 OK!
A hosszú kitérőnek az a lényege, hogy kevés a lore, kevés az olyan küldetés, ami rávezet a lorera, és nincs jól megkomponálva egy csomó frakció, pl a ministorum, a navy és a tech papság szerepe sem.
Lore vége ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Visszatérve Pasqual-ra, ő egy megtört karakter, akivel nehéz beszélgetni, de amúgy jó arc, skillmonkey, érdemes vinni.

Majd mindenki örömére Heinrix személyében nemcsak egy arrogáns pöcs csatlakozik hozzánk, hanem egy olyan arrogáns pöcs, akit még ki sem nagyon lehet baszni a légzsilipen (spoiler | de el lehet veszíteni Commorrahban 😀 | ), mert inkvizitor. Calcazar főinkvizítorral nem rossz dolog jóban lenni, ad jó questeket, tárgyakat, és a megoldás egyik kulcsfigurája, de kedveli ha az embereit visszakapja egyben. Heinrix amúgy fejlődőképes és nagyon jó Psyker Melee.

A társak közt lesz még felfuvalkodott Elda mesterlövészünk Yrliet, aki megvet minket bármennyire is jófejek leszünk, de vannak jó pillanatai, és egész jó buildje.
Lehet akár sötétparaszt Drukhari bérgyilkos társunk, aki szintén nem lesz a barátunk. Simán ignorálható, de a küldetésszálban jók a tárgyak, és Archont ölni szerintem vicces.

Lesz egy Space wolf űrgárdista társunk Ulfar, aki cuki, és erős is, de nagyon buta a történetszála.

Ja és lesz egy csempészünk Jae, akinek stabil tulajdonsága, hogy nem mond mindig igazat, máskor viszont szemrebbenés nélkül hazudik. Olyan ő mintha nem is lenne, sőt olyan szar a történetszálán az összes küldetés, hogy őt érdemes is kihagyni. A kiegészítők társairól most nem írok.

Van a társakkal problémám.
Abelardot vinném szívem szerint mindenhova Pasqualt és Cassiát, meg a farkast. Cassia is fáj, de az ő történetszála legalább jó.

Nem szerettem meg a csapattagokat nagyon nincsenek megírva, fáj velük beszélgetni. Jae cold trader küldetései pedig egyenesen a CRPG világrend mocsara és legeslegalja. Ilyen bosszantó szar küldetéseket egyszerűen nem szabad csinálni. Yrliet szálnak tulajdonképpen nem is tudom mi lett a vége, pedig végig csináltam.
Szóval itt azért visszasírtam Jubilost, Ekundayot az ikreket, Linzit és Jaethalt a Kingmakerből, illetve az elragadó Arueshalae, a tündéri Embert, a ravasz Regillt a Righteousból.

Szóval az Owlcat csinált már nagyon-nagyon jó társakat, és történetszálakat. Igen csakhogy mind a két Pathfinder adaptáció valós kalandmodul csomagokon nyugszik (az 5-5 moduul csak az alapjáték) , ennek meg egy tabletop az alapja.

De a játék legnagyobb baja mégis az, hogy a 3. fejezettől nagyjából tudod mi az ábra hol kell a szarkavarást keresni. Aki nem ismeri a WH40K főbb rendszereit, és logikáit az csak sodródik a történettel, küldetésről küldetésre. Aki viszont érti, és ismeri ezeket az a fejéhez kap. Itt valami nem stimmel. Lebuktatja magát a játék.

A játék további problémája, hogy aki nem ismeri a WH40K-t annak néha érthetetlen sok történés, párbeszéd. Főleg Pasqual és a Tech papok esetében kifejezetten nehéz kihámozni időnként a lényeget. Művi a nyelvezet, és amúgy sok a megfogalmazási hiba.

Rengeteg a kihagyott ziccer. Pl sosem tudod meg ki voltál korábban. A többi spoiler.
Viszont a WH40K legnagyobb rocksztárjai az Úrfarkasok- Tényleg Leman Russ fiai a lemenőbb űrgárdisták közé tartoznak. Talán a Szalamandrák, és a Blood Angels még hasonló überhype kaszt. Olyan béna a storyszál, mint maguk a gárdisták, akik balfaszok. Viszont legalább Ulfar beszélgetéseiből kiderül sok érdekes lore, és Ulfar mocskos erős társ.

Rengeteg a repetitív harc, főleg kockázatosabb ugrásoknál. Unalmas!

Szerintem nem jó az interpretált 40K mechanizmus. Egyszerűen az van, hogy lehet olyan buildeket csinálni (pl az én Pyromancerem), ami mindent elsöpör, és ez nem jó.
Pl. a Solastában pl. nem lehet igazán erős karaktert összetenni. Hát itt lehet, mert nagyon sok WH40K mechanizmust félreinterpretált az Owlcat (ez náluk hagyomány). Mondjuk rengeteget is patchelték, mert tényleg broken volt eléggé. 1. komolyabb boss, egy 2 fejű robotszörny nem élt egy kört. Utolsó harc tán 2 kör volt, ennyi.

Amúgy rettenetesen ostoba az AI. Szinte minden ellenfél csak útakadály.-Nincsenek igazán emlékezetes harcok.

A csapatban nincs Idirán kívül Blaster Nuker, ő meg életveszély, Szóval azt neked kell indítanod, ha akarsz nukert a csapatba. Melee specialista, mesterlövész bezzeg, mint égen a csillag.

Megint a tárgyak körül forognak a buildek. Túl erős, build specifikus tárgyak vannak. Van egy sapka, ami csak a dogmatikus Psykerek power leveljét az egekbe rúgja. És mi van, ha nem dogmatikus a karaktered?! Van sanctified staff, ami a kb mindentvivő, ha Psyker vagy és master tactician.
Dehát, amíg nem tudod, hogy milyen tárgyak lesznek, és hogyan illeszkednek a stratégiádba, addig hogy építesz karaktert. Ebben sokkal jobbak voltak a korábbi Owlcat játékok, ott minden buildhez voltak jó tárgyak.

Szerintem aki RPG-zni akar azt nem biztos, hogy érdeklik a stratégiai úrharcok. Mondjuk azt pont szerettem. De ez most jobb, mint a Kingmaker városépítése, vagy a WotR. Heroes of Might and Magic-je.

De a legnagyobb bajom, hogy nem érdekelt a karakterem. Folyamatosan rohangásztam Rogue Traderként questről- questre, megöltem egy halom förtelmet, Embert, Drukharit, Eldát, Káoszszart, és vártam, hogy eljöjjön, amit már rég sejtettem, ennyi.

Nem lett se pasim, se csajom, sem senki akit szerettem volna. Nem láttam csodát, nem láttam szépséget, csak egy halom nyomorultat, bűnözőket, hatalomvágyú hülyéket. Nem éreztem a végén, hogy akkor újra másik karakterrel. Mondjuk a Chapter 2-3 amúgy klassz volt.

Több lehetett volna akár a Chorda, akár a Winterscale szálban. (konkurens Rogue Traderek).

És a végén a fő antagonistát ki sem röhöghettem, Egyszerűen csak megnyúztam.

CRPG bro buildjei jók amúgy, ha új vagy a világban, ajánlom.

Ennél csak jobb Owlcat játék van. Ne pazarold erre a pénzed, vedd inkább a Pathfindert. A világ leggonoszabb mókamestere, és a pokol legjobb anyukája téged vár.

ha valaki konzolt akar venni akkor most elég jó áron tud.
Kenny

Nagyon nem vagyok képben, mit jelent a jó ár?