USA és a világ

 hvg.hu/360/20240126_buda_peter_oroszorszag_ukrajna_haboru_elso_vilaghaboru_nemetorszag

Buda Péter: Az orosz villámháború kudarcot vallott – az illúzió megmaradt
VÉLEMÉNY

A háború már eddig is bizonyította, hogy az orosz álmok és a geopolitikai realitás között áthidalhatatlan szakadék tátong, írja szerzőnk, aki hozzáteszi: az, hogy Oroszország veszített, még nem jelenti azt, hogy a Nyugat győzött, és részletes elemzésében felvillantja egy későbbi, még súlyosabb konfliktus lehetőségét.

Az Ukrajnával szembeni orosz katonai agresszió már két éve tart, de Oroszország a háborút már annak kitörése előtt elveszítette. Ne higgyünk az ezt elfedni igyekvő illúziókeltésnek. A háború stratégiai célja ugyanis nem Ukrajna „nácítlanítása” vagy bizonyos kelet-ukrajnai területek megszerzése, de még csak nem is a kijevi politikai rendszer megdöntése volt, hanem az európai biztonsági architektúra és geopolitikai rend átalakítása és ennek keretében Oroszország vezető stratégiai pozíciójának érvényre juttatása.

Ezek a célok világosan kiderültek a háború kitörését megelőzően, 2021 decemberében nyilvánosságra hozott orosz hivatalos ultimátumból, amely egyebek között – Ukrajna és Grúzia NATO-tagságának elutasítása mellett – követelte az amerikai nukleáris fegyverek kivonását Európából, ami magyarra lefordítva az orosz nukleáris zsarolási potenciál Európa feletti kiterjesztését jelentette volna -, illetve a többnemzetiségű NATO-csapatok kivonását Lengyelországból és a Balti-államokból – ez pedig egy orosz katonai agressziónak ágyazott volna meg a térségben.

A NATO, és természetesen az Egyesült Államok európai kiszorításának terve azon a konyhafilozófus színvonalú állásponton alapult, amely szerint a 2008-ban bekövetkezett pénzügyi válság óta a Nyugat és elsősorban az Egyesült Államok végóráinak és a Kelet hatalomátvételének korszakában vagyunk. Míg ez az álláspont nem tekinthető többnek egy minimum elsietett hipotézisnél, már a nagy ókori kínai stratéga, Szun-ce is világosan megírta A háború művészete című munkájában:

„A háborúban a győztes stratéga csak a győzelem megszerzése után indul harcba, míg az, akit vereségre ítéltek, először harcol, és csak azután várja a győzelmet.”

Oroszország egy felszínes hipotézissel a kezében, anélkül kezdett ebbe a háborúba, hogy a győzelem előfeltételei – a kézzelfogható gazdasági, katonai és politikai erőviszonyok – terén tényleges előnyre tett volna szert azzal a Nyugattal szemben, amely az Ukrajnával szembeni támadásban, teljesen jogosan, valójában a nyugati vezetésű világrenddel szembeni támadást láthatja.

A két éve folyó háború kudarcát mi sem jelzi látványosabban, minthogy eredetileg mintegy két hétre tervezték, és még csak nem is háborúnak, hanem titkosszolgálati destabilizációs műveletekkel megtámogatott „speciális katonai műveletnek” indult. (Az a tény, hogy a hivatalos orosz kommunikáció ragaszkodik ehhez a kifejezéshez, több a szokásos, szovjet időkből ismerős primitív hazudozásnál: a saját kudarcuk el nem ismerését is jelzi.) A világ messze legnagyobb területű (17,1 millió km²) országa és az USA mellett legnagyobb atomhatalma küzd a nála mintegy harmincszor kisebb, 3 és félszer kevesebb lakosú Ukrajnával (140 millió a 44 millióval szemben), és mintegy 320 ezer halott vagy sebesült árán aktuálisan a magyarországi Dunántúl és Bács-Kiskun megye méretével egyező területet tudott megszerezni.

Mindeközben elveszítette háború előtti aktív katonai állományának 87 százalékát (!), tankjainak kétharmadát (!), páncélozott gyalogsági harcjárműveinek egyharmadát. Mindezek eredményeként a nyugatihoz és pláne az amerikaihoz képest eleve elmaradott – erről épp a jelenlegi háború rántotta le látványosan a leplet – orosz hadsereg modernizálási erőfeszítéseit 15 évvel vetette vissza a háború. Ráadásul a legyőzni és kiszorítani vágyott katonai védelmi szövetség két olyan taggal (Finnország és Svédország) bővül, amelyek egyébként nem is foglalkoztak volna a csatlakozás gondolatával, ha nincs az orosz agresszió.

Ismét Szun-ce szavaival:

„Ha ismered az ellenséget és ismered magad, nem kell félned száz csata eredményétől sem. Ha magadat ismered, de az ellenséget nem, akkor minden egyes győzelem után egy vereséget is elszenvedsz. Ha sem az ellenséget, sem önmagadat nem ismered, minden csatában alulmaradsz.”

Oroszország sem az ellenséget, sem önmagát nem ismerte, ezért kezdett ebbe a háborúba – és ezért veszítette el már annak megindítása előtt.

Nem, nem feledkeztem el arról, hogy mindeközben Ukrajna ereje épp elfogyni látszik, egyre többen beszélnek háborús elfáradásról, úgy a nyugati partnerek, mint Kijev részéről, és újból felsejlik a horizonton az amerikai elnökök történelmének minden szempontból talán legalkalmatlanabb szereplője, aki egyben gyanús szimpátiát tanúsít az orosz agresszor irányában (hasonlóan amerikai és nemzetközi politikai szövetségeseihez). Mindez ugyanis így együttvéve sem jelenti azt, hogy Oroszország ténylegesen rendelkezne azzal az erővel, amely alapján alkalmas lenne a fent említett stratégiai cél elérésére.

A háború azt már eddig is kétségkívül bebizonyította, hogy az orosz álmok és a geopolitikai realitás között áthidalhatatlan szakadék tátong.

A nagy kérdés tehát csupán annyi, hogy a Nyugat rádöbben-e arra, hogy a realitások neki kedveznek („ismeri-e önmagát”), és tisztában van-e azzal, hogy az ellenség valójában mire készül („ismeri-e az ellenséget”). Oroszország önmagát nagyobbnak látja és láttatja, a Nyugatot kisebbnek, míg a Nyugat részéről ez éppen fordítva igaz.

Elérkeztünk a háború azon fázisához orosz részről – és ez bizony a „hardware” kimerüléséről tanúskodik –, amikor egyre inkább a percepciómenedzsment, az ellenfél felfogásának befolyásolása veszi át a vezető szerepet. Ahogyan arról a kiszivárgó hírek is tanúskodnak, orosz katonai és titkosszolgálati körökben sokan pontosan tudatában vannak annak, hogy csúfosan leszerepeltek katonai – és titkosszolgálati – téren. Innentől az ellenfél elbátortalanítása, elbizonytalanítása kap egyre nagyobb szerepet.

Dmitrij Medvegyev, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának elnökhelyettese a fenti lélektani hadviselés jegyében fenyegette meg a megsemmisülésig tartó háborúval az ukrán népet és persze a Nyugatot, amikor a napokban kijelentette, hogy amíg Ukrajna létezik, addig számolniuk kell hasonló támadással. A nagy szavak mögötti valóságot, vagyis hogy itt valójában az ellenség lélektani elbizonytalanítására irányuló műveletről van szó, amely mögött a tényleges győzelmet kivívni képes erő nincsen, egyszerűen bizonyítják az elmúlt két év csúfos kudarcai orosz részről. Hiszen Medvegyev fenyegetőzésére sem lenne semmi szükség, ha azt megelőzték volna elsöprő harctéri győzelmek.

Emlékezzünk: az orosz célkitűzés a háborúval az volt, hogy Oroszországból ismét a világ, de még inkább Európa domináns hatalma váljon. A háborúval egy dolgot bizonyított be eddig Moszkva az egész világ számára, mégpedig tragikus látványossággal: azt, hogy ebben a küzdelemben abszolút értelemben véve vesztesnek számít. A „Nyugat” – az USA, az EU és szövetségeseik – egyelőre anélkül tartják a kerítésen kívül ezt az őrjöngő képződményt, hogy ők maguk különösebben belevonódnának a műveletbe: ímmel-ámmal fegyvereket küldenek, de még csak igazán komoly fegyverrendszereket jelentősebb mennyiségben sem. (A néhány tucat tank és néhány komolyabb fegyver időről időre történő adagolása ukrán részről nagyobb hadműveleti tervezést nem tesz lehetővé. Ehhez pontosan ismerni kellene a juttatandó fegyverrendszerek és fegyverek rendelkezésre állási idejét és számát.)

Oroszország tehát veszített, azonban a Nyugat ezzel még természetesen távolról sem győzött. Sajnos egyre komolyabb esély van arra – ahogyan arra az elmúlt hetek nyugati politikai és katonai vezetőinek nyilatkozataiból is értesülhettünk –, hogy a jelenlegi helyzetből már nem lehet kikerülni egy, a jelenleginél jóval súlyosabb, a nyugati országokat közvetlenül is bevonó katonai konfliktus nélkül. Ahogy Rob Bauer, a NATO Katonai Bizottságát vezető holland tábornok fogalmazott, tektonikus hatalmi mozgások vannak folyamatban, melyek eredményeként „Évtizedek óta a legveszélyesebb világgal állunk szemben”, egy olyan „korszakkal, amelyben bármi bármikor megtörténhet.”

A német védelmi miniszter szerint azzal kell számolnunk, hogy Oroszország 5-8 éven belül megtámadhatja a NATO valamelyik tagállamát, míg az észt miniszterelnök nem rég arról beszélt, hogy egy Oroszországgal kötött hipotetikus tűzszünet esetén hírszerzési értékelésük szerint 3-5 éven belül kerülhet sor erre. „A gyengeség provokálja az agresszort, tehát a gyengeség provokálja Oroszországot”, tette hozzá. Az, hogy idáig eljutottunk, mindenképpen el kell, hogy gondolkoztassa az illetékeset annak kapcsán, hogy mennyire voltak hatékonyak például a NATO azon intézkedései, amelyeket kifejezetten az elrettentés kapcsán hozott az elmúlt években.

A 2014-ben elfogadott ún. Readiness Action Plan, a 2020-ban elfogadott Concept for the Deterrence and Defence of the European Atlantic Area (DDA), a 2022 júniusában elfogadott új Stratégiai Koncepció, illetve a 2023-ban tartott vilniusi csúcstalálkozón elfogadott intézkedések láthatóan nem egészen váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Máskülönben nem kellett volna az elmúlt hetekben vezető NATO-tisztviselőknek és NATO-tagállamok politikai és katonai vezetőinek egy néhány éven belül bekövetkező háború egyre erősödő esélyére felhívniuk a figyelmet.

A probléma azonban nem kizárólag és talán nem is elsősorban a meghozott, kifejezetten katonai intézkedések körül keresendő, hanem a politikai hitelesség mentén. A katonai erőfölény ténye ugyanis önmagában még messze nem alkalmas az ellenfél elrettentésére, ahogyan ezt az elrettentés témájával foglalkozó szakirodalom és a történelmi kutatások is messzemenőkig alátámasztják. Ehhez hihetővé kell tenni azt, hogy ezt az erőfölényt szükség esetén kész is azonnal alkalmazni is a szervezet.

A NATO-tagállamok politikai vezetése és közvéleménye korántsem tekinthető e tekintetben egységesnek, és itt még csak nem is kizárólag például a nyíltan Putyin-párti szlovák miniszterelnökre kell gondolnunk, aki egy NATO-tagország vezetőjeként a minap kijelentette, hogy Ukrajnának le kell mondania területekről Oroszország javára a háború befejezése érdekében. (Noha a hasonló, a háború kapcsán kialakított egységes álláspontot nyíltan megkérdőjelező politikusi vélemények és a közvéleményt befolyásoló propaganda nyilvánvalóan nagymértékben aláássák az ellenség szemében mindazon intézkedések hitelességét, amelyeket a katonai szövetség az ellenség elrettentése érdekében egyébként meghoz.) Hanem azokra a politikai vezetőkre, akik egyszerűen csak nem fogják fel, hogy Ukrajna kezének elengedésével a Nyugat egy olyan ellenség számára nyújt tálcán most győzelmet egy csatában, amely a háborút valójában már az elindítása előtt elveszítette. Ez az ellenség bátorításként fog fel minden kompromisszumot, egészen odáig, amíg a Nyugat már közvetlenül fog szembesülni agressziójával és ezért majd jóval nagyobb áldozatok árán tudja csak realizálni a vele szemben egyébként meglévő, abszolút erőfölényét. Érdemes ennek kapcsán egy analógiát feleleveníteni egy sajnos egyre több példát kínáló történelmi korszak, az első világháború korából.

Fritz Fischer, a neves német történész, az Illúziók háborúja [Krieg der Illusionen] című, 1969-ben megjelent munkájában (mely kötet utolsó fejezetének címe e cikk címéül is szolgál), idézi Friedrich Wilhelm von Loebell porosz belügyminisztert, aki nem sokkal a világháború kitörése előtt – a kor német politikai és katonai vezetőinek téves illúziókból fakadó magabiztosságára jellemző módon – kijelentette: „Két hét alatt legyőzzük Franciaországot, aztán megfordulunk, legyőzzük Oroszországot, majd a Balkánra vonulunk, és rendet teremtünk.”

Az 1914. augusztus elején indított német villámháború azonban nem sokkal később, 1914 szeptemberének közepén elakadt. Világossá vált, hogy a német hadsereg felkészületlen volt ennek a háborúnak a sikeres megvívására. Ahogyan egy korabeli résztvevő megfogalmazta (lásd szintén Fischer munkájában az itt következő idézeteket): „Az a lendületes, könnyed háború, amelyre mindannyian évek óta vártunk, váratlan fordulatot vett. Az elmúlt évtizedek elméletei értéktelennek bizonyultak, most minden másképp történik.” Egy másik katona arról írt, hogy a veszteségeik különösen nagyok a tisztek között, továbbá, hogy „a francia és brit hadsereg kitűnőek, a tüzérségük jobb és jobban is használják őket, mint mi.” Az akkori vezérkari főnök, Helmuth Johannes Ludwig von Moltke állítólag már ekkor közölte a császárral, hogy Németország elveszítette a háborút, és hasonlóan nyilatkozott Erich von Falkenhayn, az egészségileg alkalmatlanná vált Moltkét hamarosan váltó új vezérkari főnök is. Falkenhayn a német hadsereget egyenesen „eltört szerszámként” jellemezte. A háború ezt követő része – mintegy négy év mészárlás – annak az elkerülhetetlen demonstrációja volt csupán, hogy Németország márpedig nem az új világrend vezetője.

A politikai vezetés azonban nem volt hajlandó szóba állni a tényekkel, és a propaganda, illetve az egyházak és a kor nagynevű német teológusainak többsége által is nagyban támogatott, messianisztikus (keresztény-nacionalista) önbecsapás hatására a közvélemény és még a hadsereg többsége is azon véleményen volt, hogy hamarosan leszámolnak az ellenséggel.

Bruno Doehring, korabeli tekintélyes evangélikus lelkész, a berlini katedrális káplánja, például a Reichstag lépcsőiről mondott beszédet az összegyűlt tömeg számára a háború kitörésekor, és az “internacionalizmussal” és a „mammont” imádó angolszászokkal a német kereszténységet állította szembe, amely „talált elég bátorságot ahhoz az evangélium és a lélek kardja által, hogy harcba szálljon az egész világgal és pénzpolitikájával.” Doehringet még a háborús vereség sem térítette el nézeteitől, a vereségért ekkor Németország keresztény hitének és értékrendjének hanyatlását ostorozta.

A katonai vezetésben a háború előtt szintén eluralkodó, irracionális vallási-nacionalista szellemiségre jellemző, hogy Moltke, a vezérkari főnök – felsorolva, hogy a Németországgal konkuráló országok vagy dekadenciába vagy barbarizmusba, illetve az anyagi javak hajhászásába süllyedtek – egyenesen a következőket jelentette ki: „Egyedül Németország segíthet az emberiségnek helyes irányba fejlődni. Ezért Németország ebben a háborúban nem fog legyőzetni, ez az egyetlen nemzet, amely jelenleg átveheti az emberiség vezetését a magasabb célok elérésének érdekében. ... Ez a háború új fejlődéshez vezet a történelemben, és eredménye fogja meghatározni, hogy az egész világ milyen irányba fog haladni a következő évszázadokban.”

A német középrétegek politikai kultúráját mélyen meghatározó keresztény-nacionalizmus, amely a legfőbb politikai hatalomra – a császárra – Isten által rendelt eszközként tekintett, amely ha fegyvert ragad, azt Isten akaratából teszi, szervesen hozzájárult ahhoz, hogy Németország nem volt képes tudomásul venni az antanthatalmak katonai és gazdasági fölényét. Ismerős szemlélet ez, csak éppen Oroszországgal a főszerepben. Legyünk tisztában azzal, hogy az Ukrajnával szembeni orosz öldöklés kapcsán a nyugati dekadenciával és „Antikrisztussal” szembeni civilizációs háborúról mint morális küldetésről szónokló, háborús uszító orosz ortodox egyházi vezető (az ún. Kirill pátriárka), aki a háborút megelőzően Európa „újra kereszténnyé tételére” szövögetett terveket némely nyugati egyházi, illetve politikai vezetővel – most már tudjuk, milyen felettébb tág határai vannak a szóba jöhető módszereknek –, ennek a szellemi hagyománynak a „méltó” örököse.

De legyünk tisztában azzal is, hogy az illúziókeltés és – a teljesen hamis – morális küldetéstudat nem pótolja a valóságot: ugyanis – ismét Frisch szavaival – „a háború a német hegemóniáért, ahogyan azt tervezték, szeptember 10-én vagy legkésőbb 1914. november 18-án [a Marne-i, illetve az Yper-i csatával] elveszett.” Elveszett, mert már az elindításakor vesztes háború volt. Németország elszámolta magát, és hatalmi, geopolitikai súlyának relatív emelkedését összetévesztette egy abszolút hatalmi átrendeződés kéznyújtásnyira lévő esélyével. Az antanthatalmak viszont későn ébredtek – bizonyos értelemben túl későn is, hiszen a háború kitörését már nem tudták megakadályozni. Pedig az igazi háborús győzelem (Szun-ce szavaival) az, amikor egy háborút meg sem vívnak.

A Nyugat most is későn ébredt, talán túl későn is. És még az is lehetséges, hogy még mindig félig álmodik: tartós békéről, amelyet egy Oroszországgal kötött, Ukrajna területének bizonyos részeiről való lemondással járó alku hoz majd el. Tartok tőle, hogy nem fogja elhozni.

 www.bbc.com/news/world-us-canada-68109999
narancsfej 83milla defamation

és akkor new yorki pénz nincs is meg

tudom-tudom ez neki semmi

The ICJ has just ruled that the evidence is "sufficient to conclude that at least some" of South Africa's claims of genocide against Israel "are plausible".

They can't adjudicate at this stage on whether it is genocide.

They have concluded there's a plausible risk of genocide.

— Owen Jones (@OwenJones84) January 26, 2024

Erdogan officially approved Turkey's ratification of Sweden's membership in NATO.

Nagy testvér figyel. Röviden: Ha orosz álampolgár vagy, és a háború ellen szólalsz fel, elítélnek orosz anyaácskában, és nem hogy állampolgárságot/letelepedését nem kapsz, még kérik a kiadatásod mint bűnöző.
Zseniális...

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.
Őszentsége Sobri Jóska

Szerintem Jóska ebben az esetben, amit Te írtál a politika topikban, meg amit Rácz András írt a Facebookon, az mindkettő egyszerre igaz, mivel a kettő nem zárja ki egymást. Más-más viszonylatban (dimenzióban) írja le ugyanazt a helyzetet: Te a választói attitűdre gyakorolt hatást nézed és amit írsz, az Magyarországra és a magyar választópolgárokra érvényes, míg Rácz András írásán érződik az, hogy "külföldi" nézőpontot vesz alapul, hogy Orbán cselekvései hogyan csapódnak le nemzetközi relációban, a külpolitikai érdekek érvényesítésének szférájában, így pedig nem a magyar választópolgárok véleményének való megfeleltethetőséget akarja bemutatni. Sőt Rácz is a bejegyzése végén kifejezetten a külpolitikai döntéshozók cselekvését hangsúlyozza, nem azt, hogy ezen helyzetnek milyen belpolitikai kifutásai vannak.

Szerintem tisztességtelenség "nettó faszságként" beállítani Rácz posztját úgy, hogy semmit sem akart ennek a helyzetnek azon síkjáról írni, amelyet Te kifejtettél a Politika topikban: olyan nézőpont hiányát kérsz ugyanis rajta számon, amelyre nem is akarta kiterjeszteni a posztját.
FuckYoElonMusk

Igen, és pont ezen párhuzamosság, árnyaltság miatt netto faszság az, hogy Orbán kizárólag orosz érdeket szolgál, hiszen minden döntése egyszerre sokféle érdeket szolgál.
Őszentsége Sobri Jóska

Egy önálló döntése sincs. Az EU hasznos idiótája, őt tolják előre, ha valami kellemetlent kell lenyomni a konkurencia torkán.
Dzsokijuing

Akkor az EU érdekeit is szolgálja. Az már nem kizárólagos orosz érdek.
Meg nyilván a sajátjait is. Pláne.
És pont erről beszél Ungváry.
Körbeértünk.

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.
Őszentsége Sobri Jóska

Szerintem Jóska ebben az esetben, amit Te írtál a politika topikban, meg amit Rácz András írt a Facebookon, az mindkettő egyszerre igaz, mivel a kettő nem zárja ki egymást. Más-más viszonylatban (dimenzióban) írja le ugyanazt a helyzetet: Te a választói attitűdre gyakorolt hatást nézed és amit írsz, az Magyarországra és a magyar választópolgárokra érvényes, míg Rácz András írásán érződik az, hogy "külföldi" nézőpontot vesz alapul, hogy Orbán cselekvései hogyan csapódnak le nemzetközi relációban, a külpolitikai érdekek érvényesítésének szférájában, így pedig nem a magyar választópolgárok véleményének való megfeleltethetőséget akarja bemutatni. Sőt Rácz is a bejegyzése végén kifejezetten a külpolitikai döntéshozók cselekvését hangsúlyozza, nem azt, hogy ezen helyzetnek milyen belpolitikai kifutásai vannak.

Szerintem tisztességtelenség "nettó faszságként" beállítani Rácz posztját úgy, hogy semmit sem akart ennek a helyzetnek azon síkjáról írni, amelyet Te kifejtettél a Politika topikban: olyan nézőpont hiányát kérsz ugyanis rajta számon, amelyre nem is akarta kiterjeszteni a posztját.
FuckYoElonMusk

Igen, és pont ezen párhuzamosság, árnyaltság miatt netto faszság az, hogy Orbán kizárólag orosz érdeket szolgál, hiszen minden döntése egyszerre sokféle érdeket szolgál.
Őszentsége Sobri Jóska

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.
Őszentsége Sobri Jóska

Szerintem Jóska ebben az esetben, amit Te írtál a politika topikban, meg amit Rácz András írt a Facebookon, az mindkettő egyszerre igaz, mivel a kettő nem zárja ki egymást. Más-más viszonylatban (dimenzióban) írja le ugyanazt a helyzetet: Te a választói attitűdre gyakorolt hatást nézed és amit írsz, az Magyarországra és a magyar választópolgárokra érvényes, míg Rácz András írásán érződik az, hogy "külföldi" nézőpontot vesz alapul, hogy Orbán cselekvései hogyan csapódnak le nemzetközi relációban, a külpolitikai érdekek érvényesítésének szférájában, így pedig nem a magyar választópolgárok véleményének való megfeleltethetőséget akarja bemutatni. Sőt Rácz is a bejegyzése végén kifejezetten a külpolitikai döntéshozók cselekvését hangsúlyozza, nem azt, hogy ezen helyzetnek milyen belpolitikai kifutásai vannak.

Szerintem tisztességtelenség "nettó faszságként" beállítani Rácz posztját úgy, hogy semmit sem akart ennek a helyzetnek azon síkjáról írni, amelyet Te kifejtettél a Politika topikban: olyan nézőpont hiányát kérsz ugyanis rajta számon, amelyre nem is akarta kiterjeszteni a posztját.
FuckYoElonMusk

Igen, és pont ezen párhuzamosság, árnyaltság miatt netto faszság az, hogy Orbán kizárólag orosz érdeket szolgál, hiszen minden döntése egyszerre sokféle érdeket szolgál.
Őszentsége Sobri Jóska

Egy önálló döntése sincs. Az EU hasznos idiótája, őt tolják előre, ha valami kellemetlent kell lenyomni a konkurencia torkán.

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.
Őszentsége Sobri Jóska

Szerintem Jóska ebben az esetben, amit Te írtál a politika topikban, meg amit Rácz András írt a Facebookon, az mindkettő egyszerre igaz, mivel a kettő nem zárja ki egymást. Más-más viszonylatban (dimenzióban) írja le ugyanazt a helyzetet: Te a választói attitűdre gyakorolt hatást nézed és amit írsz, az Magyarországra és a magyar választópolgárokra érvényes, míg Rácz András írásán érződik az, hogy "külföldi" nézőpontot vesz alapul, hogy Orbán cselekvései hogyan csapódnak le nemzetközi relációban, a külpolitikai érdekek érvényesítésének szférájában, így pedig nem a magyar választópolgárok véleményének való megfeleltethetőséget akarja bemutatni. Sőt Rácz is a bejegyzése végén kifejezetten a külpolitikai döntéshozók cselekvését hangsúlyozza, nem azt, hogy ezen helyzetnek milyen belpolitikai kifutásai vannak.

Szerintem tisztességtelenség "nettó faszságként" beállítani Rácz posztját úgy, hogy semmit sem akart ennek a helyzetnek azon síkjáról írni, amelyet Te kifejtettél a Politika topikban: olyan nézőpont hiányát kérsz ugyanis rajta számon, amelyre nem is akarta kiterjeszteni a posztját.
FuckYoElonMusk

Igen, és pont ezen párhuzamosság, árnyaltság miatt netto faszság az, hogy Orbán kizárólag orosz érdeket szolgál, hiszen minden döntése egyszerre sokféle érdeket szolgál.

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.
Őszentsége Sobri Jóska

Szerintem Jóska ebben az esetben, amit Te írtál a politika topikban, meg amit Rácz András írt a Facebookon, az mindkettő egyszerre igaz, mivel a kettő nem zárja ki egymást. Más-más viszonylatban (dimenzióban) írja le ugyanazt a helyzetet: Te a választói attitűdre gyakorolt hatást nézed és amit írsz, az Magyarországra és a magyar választópolgárokra érvényes, míg Rácz András írásán érződik az, hogy "külföldi" nézőpontot vesz alapul, hogy Orbán cselekvései hogyan csapódnak le nemzetközi relációban, a külpolitikai érdekek érvényesítésének szférájában, így pedig nem a magyar választópolgárok véleményének való megfeleltethetőséget akarja bemutatni. Sőt Rácz is a bejegyzése végén kifejezetten a külpolitikai döntéshozók cselekvését hangsúlyozza, nem azt, hogy ezen helyzetnek milyen belpolitikai kifutásai vannak.

Szerintem tisztességtelenség "nettó faszságként" beállítani Rácz posztját úgy, hogy semmit sem akart ennek a helyzetnek azon síkjáról írni, amelyet Te kifejtettél a Politika topikban: olyan nézőpont hiányát kérsz ugyanis rajta számon, amelyre nem is akarta kiterjeszteni a posztját.

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.
Őszentsége Sobri Jóska

Rácz Andris szövegét másoltam be, mint Oroszország szakértő, relevánsnak tartom a megnyilvánulásait.

Ungváryt pedig mindig szívesen hallgatom, ezt sem hagyom majd ki!
Zsellér van de Vrij

Releváns, én is kedvelem Ráczot, de őt is beszippantotta, átitatta az az értelmiségi közeg, amiben létezik, és hajlamos arra, hogy nekik írjon, likeokért orbánozzon a valóság kibontásának kárára.

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.
Őszentsége Sobri Jóska

Rácz Andris szövegét másoltam be, mint Oroszország szakértő, relevánsnak tartom a megnyilvánulásait.

Ungváryt pedig mindig szívesen hallgatom, ezt sem hagyom majd ki!

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.
Őszentsége Sobri Jóska

Szerintem ezt csúnyán elkottázták.
Arra hangolták az egyházat, hogy geci svédek. És világháború lesz, ha beengedjük őket.
Toroczkai hazaárulózhat a parlamentben, tetszeni fog a keménymagnak.
csipkelli

Olyan rossz kint a megítélésünk, hogy a következő skandináv krimiben magyar lesz a gyilkos.

Sajna Viktor apó tényleg mindent a Trump-kártyára tett fel és ha bejön neki, a NATO mai katonai erődemonstrációja könnyen zárójelbe kerül.

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.
Őszentsége Sobri Jóska

Szerintem ezt csúnyán elkottázták.
Arra hangolták az egyházat, hogy geci svédek. És világháború lesz, ha beengedjük őket.
Toroczkai hazaárulózhat a parlamentben, tetszeni fog a keménymagnak.

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál
Zsellér van de Vrij

Ez netto faszság.
Orbán érdekét szolgálja, meg még kitudja ki mindenkiét mennyi országban.
A politika topicba linkeltem Ungváry telexes interjúját, abban szépen, érthetően és hosszan beszél Orbán Oroszoszághoz fűződő viszonyáról, de leginkább cizelláltabban, mert azért árnyaltabb a kép, mintsem el lehessen intézni annyival, hogy "kizárólag".
Szerintem jó interjú, ha van rá időd ajánlom.

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál

A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál A török parlament tegnap ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását. Bár Erdogan elnök még nem írta alá, de várhatóan ez is hamarosan megtörténik. Ergo, minden korábbi fogadkozással ellentétben mégis Magyarország maradt az utolsó ország, amelyik nem járul hozzá Stockholm NATO csatlakozásához.

Mostanáig az volt a félig-meddig hivatalosan hangoztatott magyar narratíva, hogy Magyarország a törökökkel koordinált és az volt a cél, hogy Törökország ne maradjon egyedül a halogatással. Németh Zsolt ezt konkrétan ki is mondta, és zárt ajtók mögött sokszor lehetett ezt hallani. Azt, hogy ez Budapestnek mégis miért jó, mit kap érte Magyarország cserébe, soha nem derült ki - sokatmondó, hogy az általában maximálisan tranzakcionalista magyar külpolitika irányítói nem is utaltak erre.

Mostantól viszont ez a korábbi ok megszűnt létezni, hiszen Törökország ratifikálta a svéd csatlakozást. Ettől kezdve az, ha Svédország NATO-tagsága tovább késik, kizárólag egyetlen szereplőnek jó, ez pedig Oroszország.

Két okból. Egyrészt, magyar nemzeti érdek Svédország NATO-csatlakozásának akadályozása mögött nincs. Onnan lehet tudni, hogy nincs, hogy követelés sincs. Törökország kemény, nem mindig elegáns, de alapvetően racionális alkudozást folytatott a svédekkel (és az amerikaiakkal), aminek meg is lett végül az eredménye.

Viszont magyar részről semmiféle konkrét, értelmezhető kérés vagy igény nem hangzott el. Budapest soha semmi olyasmit nem mondott, amiről érdemben lehetett volna tárgyalni. (A "több tiszteletet" az nem tárgyalási alap.)

Svédország katonailag erős, jelentős védelmi ipari és kiemelkedő hírszerzési képességekkel rendelkező ország. Stockholm csatlakozásával a NATO erősebbé, hatékonyabbá és koherenssé válik - és ez lenne Magyarország nemzeti érdeke is, hiszen katonai biztonságunk elsődleges garantálója a szövetség.

Az viszont, ha a NATO nem tud erősebbé, hatékonyabbá és koherensebbé válni, kizárólag orosz érdek.

Másrészt, Moszkva számára a finn és a svéd NATO-csatlakozás azt jelenti, hogy a Balti-tenger praktikusan NATO-beltengerré válik. A szövetség a korábbinál gyorsabban telepíthet katonai erőket a két ország területére és megszűnik Moszkva eszkalációs dominanciája a kétoldalú viszonyban. Oroszországnak tehát a megváltozott körülményekhez kell igazítania a térségbeli katonai erőinek elhelyezkedését és működését.

Oroszország természetesen reagált és reagál az eseményekre (a csatlakozás jelentőségét lekicsinylő orosz nyilatkozatokat nyugodtan soroljuk a politikai stand-up comedy kategóriájába). Alapvetően ezt a célt szolgálja a szovjet időkben létező önálló szentpétervári és moszkvai katonai körzetek újjáalakítása, és az is, hogy a Balti Flotta több egységét is keletre (!) vonták, be a Ladoga-tóra. Viszont ezeknek a lépéseknek a megvalósítása súlyos csúszásban van, az orosz katonai vezetés egyáltalán nem halad jól velük (részben az ukrajnai háború miatt).

Ergo, minél később válik Svédország a NATO teljes jogú tagjává, annál több ideje van Oroszországnak végrehajtani a válaszlépéseket.
Ezen a ponton azzal, ha a magyar kormány késlelteti Svédország NATO-csatlakozását, Oroszország érdekét szolgálja.

Most már nincs hová bújni, nincs mire hivatkozni, nincs kétértelműség annak kapcsán, hogy a magyar magatartás vajon Törökországnak akar-e örömet szerezni, vagy másvalakinek. Mostantól a magyar halogatás csak és kizárólag Moszkvának jó.

Őszintén remélem, hogy ezeket az összefüggéseket a magyar külpolitika irányítói is átlátják, és mihamarabb megteszik a svéd NATO-csatlakozás magyar ratifikálásához szükséges lépéseket. Ez lenne ugyanis a magyar nemzeti érdek. Ha viszont a magyar kormány továbbra is Moszkva érdekét szolgálja ebben az ügyben, annak súlyos, hosszú távú következményei lehetnek.

 www.facebook.com/100038040974443/posts/pfbid0s2gMsus42cHUjGDbUzikgyuaB999sj1gVJvRQvdXZtYpvk4LqTw1kuy7Vd6SUtVNl/?app=fbl

 telex.hu/kulfold/2024/01/24/oroszorszag-repulogep-lezuhant-belgorod-hadifoglyok-ilyushin-76

Akkor megint olyan történt aminek.az ellenkezőjét ígérték. Mégis mi leszünk az utolsók.
Ráadásul még a svédek is hülyét csinálnak belőle.
Lényeg, hogy itthon félistenként tisztelik a szavazói.
Bohócország bohócvezetője.
zinedine5

Úgy érted géniusz.

Akkor megint olyan történt aminek.az ellenkezőjét ígérték. Mégis mi leszünk az utolsók.
Ráadásul még a svédek is hülyét csinálnak belőle.
Lényeg, hogy itthon félistenként tisztelik a szavazói.
Bohócország bohócvezetője.

 www.bloomberg.com/news/articles/2024-01-23/turkish-parliament-votes-to-ratify-sweden-s-entry-into-nato-lrqrp60d?leadSource=reddit_wall

Sweden has declined Hungary's request for negotiations regarding its NATO membership bid. Swedish Foreign Minister Tobias Billström turned down Hungarian Prime Minister Viktor Orbán's proposal for discussions.

This development occurs as Turkey nears ratification of Sweden's entry into NATO, leaving Hungary as the remaining NATO member yet to approve Sweden's application. The contrast between Orbán's offer for dialogue and his public criticism of Sweden underscores the intricate relations between the two countries.
 m.hvg.hu/vilag/20240123_torokorszag_nato_tagsag_ratifikacio

Szerkesztette: Zsellér van de Vrij

Egészen furcsa, hogy idehaza még az ellenzéki - angolul híreket olvasó - barátaim is szentül meg vannak győződve, hogy csak a csoda menthet meg minket még egy Trump ciklustól. Nem is értem.
Én még mindig nem látom, hogy miért nem lesz ez egy viszonylag, többé-kevésbé sima Biden győzelem. Hisztéria lesz, meg óriási füst, köd és hangzavar - de szerintem 60% alatt marad a részvétel és 300 körüli elektorral behúzza az öreg Joe.
MC12

Anno azért a 2022-es hazai választások előtt nem sokkal is volt egy felajánlásod egy fogadásra, a tét egy drágább üveg bor volt azt hiszem, hogy a Fidesz nem hoz kétharmadot, mert BP-en nem lesz túl sikeres (pontatlanul idézem a fogadás tárgyát, nem tekertem vissza 1,5 évet, de nagyon berögzült az akkori "pesszimizmusod").

Szerk, közben előkerestem:

"Bárkivel fogadok egy kiváló üveg borban, hogy az ellenzék nem végez 35 egyéni alatt. Akkor pedig már a Fidesz is beesik 120 alá."
bobi0092

És nem fogadott velem senki - micsoda hiba 😊 így nekem kellett meginni.

"Turkey's parliament is widely expected to approve Sweden's NATO membership bid on Tuesday, clearing the biggest remaining hurdle to expanding the Western military alliance after 20 months of delays."

Egészen furcsa, hogy idehaza még az ellenzéki - angolul híreket olvasó - barátaim is szentül meg vannak győződve, hogy csak a csoda menthet meg minket még egy Trump ciklustól. Nem is értem.
Én még mindig nem látom, hogy miért nem lesz ez egy viszonylag, többé-kevésbé sima Biden győzelem. Hisztéria lesz, meg óriási füst, köd és hangzavar - de szerintem 60% alatt marad a részvétel és 300 körüli elektorral behúzza az öreg Joe.
MC12

Anno azért a 2022-es hazai választások előtt nem sokkal is volt egy felajánlásod egy fogadásra, a tét egy drágább üveg bor volt azt hiszem, hogy a Fidesz nem hoz kétharmadot, mert BP-en nem lesz túl sikeres (pontatlanul idézem a fogadás tárgyát, nem tekertem vissza 1,5 évet, de nagyon berögzült az akkori "pesszimizmusod").

Szerk, közben előkerestem:

"Bárkivel fogadok egy kiváló üveg borban, hogy az ellenzék nem végez 35 egyéni alatt. Akkor pedig már a Fidesz is beesik 120 alá."

Szerkesztette: bobi0092

van egy nő is 😊
ti el tudjátok képzelni, hogy nő legyen az USA elnöke?
NB2

Mikor 20+ évvel ezelőtt néztük az 5. elemet faterral, szerinte az egyik leghihetetlenebb sci-fi tétel a fekete elnök volt a filmben 😀 100%-ig biztos vagyok benne, hogy 20 éven belül lesz női elnök.
Hanni

Kamala az alelnök -> Biden az agg elnök -> lábbal előre a Fehér Házból -> Kamala az elnök.