NFL visszaszámlálás - 8-7.

8. CAROLINA PANTHERS

Várható kezdőcsapat

QB: Cam Newton – A holtszezon folyamán aláírta pályafutása első nagy szerződését, teljesen felépült tavalyi sérüléseiből, úgy nézett ki, hogy minden adott ahhoz, hogy top10-es irányítóvá váljon. Aztán az egyik edzésen egy ártalmatlan szituációban elveszítette legfőbb fegyverét…. Ezek után nehéz dolga lesz a jóindulattal is csak átlagosnak nevezhető elkapógárdával.
RB: Jonathan Stewart – Ha egészséges marad, a liga egyik legjobb futója, ezt bizonyította a tavalyi szezon második felében. Olyan szerep hárul majd rá, amilyen pályafutása során még sohasem, első számú futó lesz érdemi, rutinos váltótárs nélkül, érdekes lesz figyelni, miként birkózik meg ezzel a teherrel.
FB: Mike Tolbert – Nem az a klasszikus fullback, inkább egy jóllakott napközisre hasonlító futónak nevezném, aki rövid yardos szituációknál lehet hasznos. A kezei is átlag felettiek, meccsenként egy-két elkapásra biztosan jó lesz. De a legnagyobb hasznot azzal tudná a csapat malmára hajtani, ha olyan szinten takarítana Stewart előtt, hogy az egykori oregoni futó könnyedén jusson 1000 yard fölé.
WR: Ted Ginn Jr., Corey Brown – Benjamin kiesését követően szinte megjósolhatatlan, hogy a Ginn, Brown, Cotchery, Funchess négyesből kire mekkora szerep vár majd. Ginn pályafutása talán legjobb évét produkálta két éve a Panthers-ben, azonban tavaly Arizonában nem sok sót evett meg. Brown tavaly UDFA-ként tudott érdemben hozzátenni a csapat játékához, idén az előszezonban mindent elejtett, ami a keze közelébe került. Cotchery-nek a rutinja jelenthet sokat, valamint az öltözőben is komoly szerep hárul rá, azonban ennek ellenére sem lesznek már olyanok a lábai, mint 5-6 évvel ezelőtt. Funchess pedig maga a nagy kérdőjel, senki nem tudja mire lehet képes első idényében, legtöbben mégis ő benne látják azt, aki pótolhatja Benjamint.
TE: Greg Olsen – A támadósor legbiztosabb pontja, aki szép csöndben a liga egyik legjobb TE-jévé nőtte ki magát. A gyenge elkapósor miatt idén is rengeteg passz érkezhet az irányába.
LT: Michael Oher – Az elmúlt években nagyon nem találta a fonalat, azonban az előszezonban mutatott teljesítménye arra enged következtetni, idén ismét olyan teljesítményre lehet képes, mint pályafutása első szezonjában a Ravens színeiben.
LG: Andrew Norwell – Tavaly, amikor bekerült a kezdőcsapatba draftolatlan újoncként, egycsapásra összeállt a Panthersnek a támadófala és ha nem is elit szinten, de elfogadhatóan teljesítettek. Idén megtartotta kezdőpozícióját, futásblokkolásban átlag feletti játékossá válhat, ha olyan ütemben fejlődik tovább, mint tette azt eddig.
C: Ryan Kalil – A támadófal alfája és omegája, játéka különösen fontos, hiszen körülötte csupa rutintalan játékos kap helyet. Ezeknek az elvárásoknak megfelelően szokott teljesíteni.
RG: Trai Turner – Nehezen vette fel a profi liga ritmusát, sérülések is hátráltatták, de kezd beérni, második szezonjában már stabilabb játék várható a tavalyi harmadik körös választottól.
RT: Mike Remmers – Miután több csapatban is megfordult anélkül, hogy komoly szerepet kapott volna, Charlotte-ban a kezdőcsapatba verekedte magát. Nehéz lesz megtartania a pozícióját, miután Daryl Williams igen erősen kopogtat a kezdőcsapat ajtaján, de sokoldalúsága (centerként is bevethető) akár a padról beszállva is aranyat érhet a Panthers számára.

DT: Star Lotulelei, Kawann Short – Mindkét játékos csupán harmadik szezonjára készül, azonban már így is a védelem alapembereiként tekinthetünk rájuk. Sérülések hátráltatták a felkészülésüket, aminek következtében az előszezonban egyikük sem lépett pályára, azonban a jelek szerint az idénynyitón ott lehetnek a pályán.
DE: Charles Johnson, Kony Ealy – Johnson a csapat egyetlen igazi klasszis DE-je, mellé kéne felnőnie a tavalyi második körös választottnak. Frank Alexander sérülése miatt nem nagyon maradt ellenfele Ealynek a kezdőcsapatba kerülésért folytatott harcban, azonban bizonyítania kell, hogy érdemes a pozíciójára és hosszú távon lehet vele számolni.
OLB: Thomas Davis, Shaq Thompson – Davis jelenti a rutint, míg a Thompson a fiatalságot a két rendkívül atletikus linebacker tandemében. Mindketten remekül teljesítenek futás és passz ellen is, az irányító siettetésére is alkalmasak, így nagyon hálás feladat vár Sean McDermottra, ezer és egy lehetősége lesz, hogy kiaknázza az igen tehetséges linebacker sor nyújtotta lehetőségeket.
MLB: Luke Kuechly – Ha nem volna elég a két kiemelkedő tehetséggel megáldott OLB, még ott van a liga legjobb 4-3-as belső linebackere. Pályafutása eddig három szezonjában brutális számokat produkált a rendkívül szerény és kölyökképű Kuechly, feltehetően idén sem fog visszavenni eddigi teljesítményéből. Az NFL talán legjobb 4-3-as linebacker sora áll Ron Riveráék rendelkezésére.
CB: Josh Norman, Charles Tillman, Bene Benwikere – Norman és Benwikere tavaly villantotta meg oroszlánkörmeit a profik közt, Tillman már megtette ezt néhány évvel korábban. Mégis komoly hatással lehet a secondary-re, hiszen rutinja, a játék iránti elkötelezettsége sokat adhat ennek a fiatal egységnek.
S: Roman Harper, Tre Boston – Itt jelentősen eltérő életkorú játékosok találhatók, azonban a minőség itt már jóval haloványabb, mint a védelem többi részében. Harper már bőven túl van a zeniten, passzjáték esetén kimondottan sebezhető, míg Boston még rutintalan és igen ingadozó a teljesítménye. Kurt Coleman érkezett ebbe az egységbe és könnyen a kezdőcsapatban is találhatja magát, egyik safety helye sem betonbiztos a kezdőcsapatban.
K/P: Graham Gano, Brad Nortman – Ganonak nehezen sikerült megkapaszkodnia a ligában, de mióta a Panthershez került, egy erős közepes szintre mindig képes, ráadásul a kickoffokat az egyik legjobb százalékban rúgja touchbackre. Nortmanből két-három év alatt kiemelkedő képességű punter lett, amire szüksége is van a csapatnak, mert a speciális egység nem a legacélosabb a Párducoknál.

Az edzői stáb

Főedző: Ron Rivera. Ötödik idényére készül Rivera a Panthers élén és elmondhatja magáról azt a nem kis bravúrt, hogy egy győztes szezonnal két divízióbajnoki címet tudott begyűjteni. Idén feltehetően már nem lesz elég 7 győzelem a csoport megnyeréséhez, ezért neki is fel kell kötni az alsóneműt, ha jövőre nem akar ismét forró ingatag padra ülni
Támadókoordinátor: Mike Shula. Két éve felel a támadóegységért, előtte az irányítók munkáját felügyelte. Nem fogja a leglátványosabb playbookot összerakni, de ha működik a gépezet, képes hatékony támadójátékra a csapatával. Fontos számára a labdabirtoklás, valamint az, hogy kevésszer adja el a labdát a csapat. Ha ez működik (mint 2013-ban), akkor jó éve lehet a Párducoknak
Védőkoordinátor: Sean McDermott. 2011-ben együtt érkezett Charlotte-ba Ron Riverával és ha idén minden klappolni fog, akkor feltehetően utolsó szezonját kezdi meg, mint védőkoordinátor. Már két éve felmerült a neve, mint lehetséges főedző-jelölt, idén pedig egy újabb remek szezonnal gyaníthatóan nem állna meg az interjúknál.

Legfontosabb érkező: Michael Oher. Tavaly a Panthers támadófalának legégetőbb problémája a vakoldali tackle személye, Byron Bell volt. Őt az a Michael Ohar váltja, aki elég rég mutatott értékelhető játékot, így néhány hónapja igen nehezen volt hihető, hogy tényleges megoldás lesz az Ole Miss növendéke. Azonban amit eddig láthattunk belőle az igen biztató volt, meglátjuk, éles meccseken is képes lesz-e olyan teljesítményre, mint az előszezonban.
Legfontosabb távozó: Greg Hardy. Kis híján átugrottam ezt a rovatot, hiszen nem nagyon van olyan távozója a Panthersnek, aki tavaly érdemben hozzá tett a csapat játékához. Hardy egy meccsen szerepelt, szóval hiába nagy név, tavalyhoz képest nem okoz akkora traumát a távozása. Az persze más kérdés, hogy mekkora előrelépés lett volna, ha ismét pályára léphetett volna Panthers mezben, azonban ettől az élménytől az élet megfosztotta a Carolina drukkereket.
Az újonc, akitől a legtöbbet várják: Devin Funchess. Ide egyszerűen muszáj Funchess-t írni, hiába mozog ígéretesebben Williams, Artis-Payne vagy Thompson, hiszen igen szegényes az elkapó felhozatal, és ha innen sem tud kitűnni a második körös újonc, az igen baljós előjel volna a karrierje későbbi vonatkozásában.
Sötét ló: Kony Ealy. Nagy lehetőséget kap, hiszen optimális esetben egy bivalyerős front seven tagjaként szerezhet kezdő tapasztalatot és tanulhatja a játék csínyját-bínyját. Hogy ezzel tud-e élni, az már csak rajta múlik.

Menetrend erőssége: 27. legnehezebb. A csoportmeccseken kívül az AFC déli, valamint az NFC keleti csoportjának tagjaival találkoznak, továbbá a Seattle Seahawks és a Green Bay Packers elleni mérkőzés egészíti ki a menetrendet.
A Várható mérleg: 10-6. Ha sikerül ott folytatni, ahol tavaly abbahagyták, akkor sikerülhet a pozitív szezon, ezzel pedig reális esélyük lehet a divízió bajnoki cím ismételt megvédésére.

7. BALTIMORE RAVENS

Várható kezdőcsapat

QB: Joe Flacco – Tavaly pályafutása egyik legjobb idényét produkálta, ha nemcsak a rájátszást, hanem a teljes évadot tekintjük, idén pedig a vezetők igyekeztek több célpontot biztosítani számára. Azonban egyelőre nem látni, miként fognak az új fiúk beválni, valamint az is kérdéses, hogyan hat rá Kubiak távozása, akinek véleményem szerint komoly szerepe volt a Ravens támadóinak sikeres tavalyi szereplésében.
RB: Justin Forsett – Nem ő a liga legszexibb futója, de tavaly már bebizonyította, hogy képes hosszútávon is stabil teljesítményre, nem rajta fog múlni a csapata sikeressége.
FB: Kyle Juszczyk – Harmadik szezonjára készül az egykori harvardi diák és egyértelműen kijelenthető, hogy egyre komolyabb szerepet kap a baltimore-i támadósorban. Tavaly egyre gyakrabban használta őt Flacco checkdown passzoknál és Forsett ezeryardos szezonjából is vastagon kivette a részét.
WR: Steve Smith Sr., Breshad Perriman – Ha minden igaz, utolsó szezonjára készül a liga egyik ikonikus elkapója, akinek a sebessége már nem a régi, azonban mentalitása, rutinja, és győzni akarása révén még mindig nagyon hasznos fegyver, aki mindent meg fog tenni a csapat sikeréért. Perrimannek nehezen nevezhető ideálisnak a felkészülése, állandó sérülések kínozták, így pedig nehezen megjövendölhető, mire lesz képes az újonc elkapó, aki Torrey Smitht lenne hivatott pótolni.
TE: Crockett Gillmore – A második szezonját kezdő TE-re idén komoly szerep várhat, mert riválisai (Dennis Pitta, Maxx Williams) több időt töltenek az orvosi rendelőben, mint a pályán. A kiváló paraméterekkel rendelkező Gillmore blokkolásba már most kiemelkedő teljesítményre képes, azonban hogy megszilárdítsa helyét a kezdőcsapatban, az elkapások terén is előre kell lépnie.
LT: Eugene Monroe – Lassan két éve, hogy megszerezték a Jaguars-tól és bombaüzletnek tűnik a Ravens számára. Tavaly öt meccset ki kellett hagynia sérülések miatt, de amikor játszott, bizonyította, hogy még éveken keresztül oszlopos tagja lehet a Baltimore falának.
LG: Kelechi Osemele – Igazi mauler, aki újonc szerződésének utolsó évébe lép, így nyilván kettőzött erővel fog küzdeni. Mivel az egykori második körös választott eddig stabil teljesítményt nyújtott, várhatóan azon lesz a vezetőség, hogy jövőre is a csapatnál maradjon
C: Jeremy Zuttah – Az egykori Rutgers hallgatót tavaly a Tampa csapatától sikerült elcsábítania a Ravens alakulatának és megszerzése remek döntésnek bizonyult. Első évében rögtön mind a 16 mérkőzésen kezdett, centerjátékával oroszlánrészt vállalt a franchise rekordokat döntögető támadósor teljesítményéből.
RG: Marshall Yanda – A támadófal legrutinosabb tagja, aki az elmúlt öt szezonban mindösszesen két meccset volt kénytelen kihagyni. Ennek fényében nem meglepő, hogy ő jelenti a rutint, az állandóságot abban a falban, ami idén is erőssége lehet a baltimore-i támadóalakulatnak.
RT: Rick Wagner – A futásblokkolásban kiemelkedő játékosnak tavaly hamarabb fejeződött be az idénye, mint társainak, hiszen a szezon végén lábsérülést szenvedett. Úgy tűnik teljesen felépült, és ismét készen áll rá, hogy Forsett előtt takarítsa az utat.

NT: Brandon Williams – Tavaly sikerült állandósítania a helyét a védőfal tengelyében, idén is ugyanez a szerep vár rá. Elsősorban a futójáték megállítása a fő feladata, de az ő atletikus képességeivel pass rushban is elő kellene lépnie.
DE: Timmy Jernigan, Chris Canty – Ngata elcserélését követően egy komoly értékvesztést szenvedett el a fal, így jóval nagyobb terhet kell majd cipelnie Jernigannek és Cantynek is. Előbbi biztató újonc idényét követően most már alapemberé kell váljon, míg utóbbinak össze kell szedni minden naftát, ami maradt a tankban, különben nehézségei lehetnek a legendás front sevennek.
OLB: Terrell Suggs, Elvis Dumervil – Kimondottan rutinos páros alkotja a Ravens edge rusher duóját, akik azonban még mindig meghatározó alakjai ennek a védelemnek. Courtney Upshawra érdemes még figyelmet szentelni, aki nyilvánvalóan komoly játékidőt fog kapni a két veterán passzsiettető mellett, hárman együtt pedig komoly félelmet kelthetnek minden irányítóban.
ILB: C. J. Mosley, Daryl Smith – Mosley első idényében minden várakozást felülmúlt, remek párost alkotnak Daryl Smithszel, aki úgy játszik, mintha nem a harmincas, hanem a húszas évei közepén járna.
CB: Jimmy Smith, Lardarius Webb, Kyle Arrington – Tavaly a sérülésektől sújtott secondary volt a védelem gyenge pontja, Jimmy Smith felépülését követően azonban bizakodnak benne Harbaughék, hogy idén ez másként lesz. Webb tavaly nem futotta élete szezonját, őt is hátráltatták sérülések, ha nem sikerül stabilabb játékkal előrukkolnia, akkor jövőre könnyen a csapatkereső játékosok között találhatja magát. Kyle Arrington érkezése némi mélységet adhat a csapatrésznek, márpedig ezzel volt gond bőven 2014-ben.
S: Will Hill, Kendrick Lewis – Hill személyében sikerült egy használható safetyt előhúzni, a cilinderből, idén Kendrick Lewis lesz a párja, aki a sérült Matt Elam helyét lesz hivatott átvenni. Lewis tavaly a Texans-nál néhány év szenvedés után megfelelően teljesített, így vetett szemet rá a Ravens, meglátjuk, hogy Baltimore-ban melyik arcát mutatja.
K, P: Justin Tucker, Sam Koch – Koch évek óta a liga egyik legjobb puntere, amit idén nyáron egy vaskos szerződéssel ismert el a vezetőség. Teljesítményben Tucker sem marad el sokkal társától, azonban neki a zsíros kontraktus megkötése még várat magára, persze ha továbbra is ilyen megbízható teljesítményt nyújt, nem sokáig.

Az edzői stáb

Főedző: John Harbaugh. Amióta ő a Ravens főedzője, nem igazán volt rossz szezonja a csapatnak. Ha a játék olykor nem is az igazi, a legtöbb esetben valahogy sikerül összegründolni a győzelmet. A tavalyi playoff fiaskó viszont fájó emlék lehet, ott picit Harbaugh is vereséget szenvedett Bill Belichicktől, idén ez is motiválhatja, hogy újra Superbowlba vezesse csapatát. Pechjére ezúttal a tesójával már nem fog tudni meccselni.
Támadókoordinátor: Marc Trestman. Gary Kubiak pótlása nem lesz egyszerű feladat, olyan dolgokat produkált tavaly a Ravens offense, amire kevesen számítottak. Trestman Chicagóban főedzőként megégett, itt azonban teljesen más szerep vár rá, akár jól is elsülhet neki a váltás.
Védőkoordinátor: Dan Pees. Már negyedik éve irányítja a Ravens védelmét és mindig sikerül a csapatrésznek megújulni, mindig sikerül egy új gyémántot előbányászni, ebben pedig elévülhetetlen érdemei vannak a korábban a Patriots-nál is megfordult szakembernek. Idén sem vár könnyű feladat azokra a támadóegységekre, akik Pees védelmével lesznek kénytelenek szembenézni.

Legfontosabb érkező: Kendrick Lewis. Szokás szerint inkább távozók voltak, mintsem érkezők, azonban Lewis fontos láncszeme lehet a tavaly kissé romos secondary-nek.
Legfontosabb távozó: Haloti Ngata.
Az újonc, akitől a legtöbbet várják: Breshad Perriman. Komoly feladat vár rá, hiszen ő lesz az az elkapó, akinek meg kell nyújtania pályát, rajta kívül nem nagyon rendelkezik a csapat komoly mélységi célponttal, másfelől emellett a yardokat is szállítania kell, hiszen kimondva, kimondatlan első számú elkapónak hozták.
Sötét ló: Crockett Gillmore. Hiába tárazott be a drafton a Ravens célpontokból, továbbra is vékonynak tűnik az elkapósor, azonban TE poszton jól állnak, Gillmore sokat tehet azért, hogy a tavalyi rekordhalmozó szezon után ismét csillogjon a támadósor.

Menetrend erőssége: 11. legnehezebb. A szokásos mérkőzéseken túl a két nyugati divízió csapataival csapnak össze a Hollók, a fennmaradó két összecsapáson pedig a Jacksonville és a Miami lesz az ellenfél. Nem egyszerű sorsolás, hiszen hét olyan mérkőzés is vár rájuk, ahol az ellenfelük tavaly a rájátszásban szerepelt, azonban a csoporton belül még így is ők jártak a legjobban.
A várható mérleg: 11-5. Minden évben esélyesként lehet beszélni a Ravens-ről, idén sincs ez másképp. Azonban már AFC északi csoportjának a trónjáért is öldöklő csata várható, és nem biztos, hogy idén a tavalyihoz hasonlóan újra három csapat majd tud bemenni a rájátszásba a divízióból.

Korábbi részek:

32-31.: Buccaneers és Titans

30-29.: Raiders és Jaguars

28-27.: Redskins és Jets

26-25.: Falcons és Bears

24-23.: Rams és Giants

22-21.: Vikings és Browns

20-19.: Saints és Dolphins

18-17.: 49ers és Texans

16-15.: Chargers és Chiefs

14-13.: Bills és Eagles

12-11.: Bengals és Steelers

10-9.: Lions és Cardinals