NCAA beharangozó 2013

Podcastünk mp3-ban meghallgatható itt: http://bowl.hu/podcast (a cím alatt a lejátszásra kattintva)

Szerkesztői kerekasztal:

Melyik két csapat játssza az utolsó BCS-döntőt, és ki lesz a nemzeti bajnok?

Herczeg Ádám (Höri): Az Alabamát nehéz megkerülni, Nick Saban nyert már nemzeti bajnoki címet ennél véleményem szerint gyengébbnek kinéző kerettel is, és már az alapszakasz rangadóin tudatosítják, hogy ki az úr a háznál. Ellenfelet már sokkal nehezebb választani, de ha rajtam múlna, szívesen jutalmaznám fináléval a Clemson Tigers erőfeszítéseit. A számomra leginkább attraktívnak számító támadójátékkal kirukkoló dél-karolinaiak jelentős underdognak számítanának egy ilyen párosításban, de látom bennük az erőt, hogy felküzdjék magukat szerencsés körülmények közt egy második kiemelésig.

Papp Gábor (empty taxi): A tavalyi bajnok Alabama idén még erősebb lett, így számomra nem kérdés, hogy döntőbe várhatók idén is. A tavaly veretlen Ohio State idén jelen állás szerint semmilyen bowl-eltiltással nem néz szembe és a Big Ten idén talán egy picit gyengébb, mint tavaly, így nem tűnik lehetetlennek egy a tavalyihoz hasonló szezon Urban Meyerék számára. A címvédőnek jár annyi tisztelet a részemről, hogy az első helyre, azaz bajnoknak rangsoroljam a szezon előtt.

Horváth Róbert (jjncaa): Reálisan nézve nehéz nem az Alabamát pillanatnyilag a legjobb csapatnak tartani, az immár kétszeres címvédő talán még erősebb, mint tavaly. Mivel a változatosság gyönyörködtet, ezért nemcsak a Tide-dominanciáját, hanem az SEC konf hegemóniáját is jó lenne, ha megtörné valaki, erre legjobb esélye az Ohio State-nek van, de szívem szerint a Stanfordot mondanám.

Király Szabolcs (Habi): Az Alabama mellett az Oregon Duckst várom a BCS-döntőbe. Az Alabama gyakorlatilag kifogyhatatlan a tehetségekből, A.J. McCarron remekül irányít a nemzet egyik legjobb támadófala mögül, remek tehetségű futókból gyakorlatilag Dunát lehetne rekeszteni, az elkapó sor is átlagon felüli és akkor még a remek védelemről nem is beszéltünk. Ha a 3. héten visszavágnak a Kyle Fielden a Texas A&M-nek, akkor onnantól már gyakorlatilag megvan az SEC döntő, nem lenézve a további ellenfeleiket. Az Oregon rendelkezik az utóbbi években a legkreatívabb támadó focival. Ehhez idén is megvan minden fegyverük, remek irányító, atletikus fal, De'Anthony Thomas és remek elkapó célpontok. A védelem ugyan elvesztette Kiko Alonsot és Dion Jordant, ám a fiatalok már bizonyítanának. Tavaly is jó volt már a védelem, pontokat csak nagy előnyben kaptak, míg a főedző Chip Kelly távozását szerintem jól oldották meg, hiszen Mark Helfrich, a volt támadókoordinátor mindenkinél jobban ismeri a rendszert. A döntőben az Alabama győzelmét várom. Egyszerűen azért, mert több játékost tudnak bevetni, mint az Oregon. Emiatt pedig a védelem nem fog elfáradni a hihetetlen gyorsaságú Oregon ellen, míg a konzisztens támadójátékuk felőrli a Kacsák védelmét.

Vass Ádám (vassadi): Az önálló BCS National Championship Game létrehozása óta még nem volt arra példa, hogy az AP szezon előtti rangsorának első két helyezettje játszotta később a nemzeti döntőt. Véleményem szerint a 2013-as idényben megszakad ez a sorozat, vagyis január 6-án, Pasadenában az Alabama és az Ohio State mérkőzik meg egymással a Coaches’ Trophy-ért, 2004 után első alkalommal pedig ismét a preseason poll éllovasa foglalja el az egyetemi futball trónját.

Számodra mi a legérdekesebb sztori a 2013-as egyetemi futballidényben?

Höri: Nem tartozik a szoros élmezőnyhöz a TCU, ugyanakkor Casey Pachall miatt részemről meg fognak érni jópár pillantást. Mégpedig azért, mert az alkohol-elvonóról visszatérő quarterback Andy Dalton lediplomázása után annak minden létező rekordját megdöntötte gyakorlatilag első adandó alkalommal, és rámutatott, hogy a Forth Worthben félistenként tisztelt (system) QB-nál szinte mindenben jobb. A posztjához mérten extrém külsejével és háttértörténetével már számos extra drukkert szerzett magának, nincs kétségem, hogy ez a szám csak nőni fog hétről-hétre, ha igazak a hírek, és tényleg ő vezeti ki a békákat az idénynyitón.

empty taxi: A regnáló Heisman-győztes Johnny Manziel teljesítményét mennyire fogja befolyásolni a nem éppen felhőtlen offszezonja.

jjncaa: Kicsit szó szerint hazabeszélek, de számomra egyértelműen az, hogy végre itthon is élő NCAA-meccseket láthatunk az idény elejétől, magyar kommentálással, kiváló képminőségben a Digi és az Eurosport jóvoltából.
Emellett a "Revenge of the Nerds", tehát az elit tanulmányi iskolák futballban való felemelkedése foglalkoztat kiemelten. A Stanford és a Notre Dame már a végső siker kapujában toporog, a Northwestern, a Baylor és a Vanderbilt is szép jövő előtt áll és 2013 lehet az áttörés éve, de 2012 alapján a Duke-nak sincs oka a szégyenkezésre. Az idei holtidényt ráadásul különösebb balhék nélkül megúsztuk az egész ligában, szóval remélhetően a követendő példák kerülnek az alapszakaszban is túlsúlyba a fejcsóválós esetek helyett.

Habi: Rengeteg végzős középiskolás játékos játékát és toborzását követtem, így én leginkább rájuk vagyok kíváncsi. Vajon mire viszi a Clowneyhoz hasonlított, tavalyi első számú középiskolás játékos Robert Nkemdiche az Ole Miss-ben? Be tudja-e verekedni magát Vernon Hargreaves III a remek floridai hátvédsorba? A Su’a Cravens - Leon McQuay safety duó felnő a rájuk nőtt várakozásokhoz? Christian Hackenberg lesz-e a Penn State kezdő irányítója? Kik lesznek azok az újoncok, akikről senki sem beszélt kiemelten toborzásuk alatt, ám azonnal beszédtémák lesznek az egyetemi foci világában?

vassadi: Előre a főcsoportdöntős vereségért? Az SEC keleti (Florida, Georgia, South Carolina), a Pac-12 déli (Arizona State, UCLA, USC, talán még az Arizona is), az ACC Coastal (Miami, North Carolina, Virginia Tech, esetleg Georgia Tech), valamint a Big Ten Legends divíziójában (Michigan, Michigan State, Nebraska, Northwestern) egyaránt három-négy csapat verseng nagyjából hasonló esélyekkel a csoportelsőségért, viszont mind a négy felsorolt BCS-liga esetében a közvélemény szinte egyöntetűen a másik divízióból várja az adott konferencia bajnokát (jellemzően Alabama, Oregon vagy Stanford, Clemson vagy Florida State, Ohio State). Tavaly gyakorlatilag ugyanez a forgatókönyv játszódott le, kivéve a Big Tenben, ahol a főcsoport messze legjobb csapata eltiltás miatt nem szerepelhetett a konf-döntőben, és bár a USC preseason nr. 1-ként kezdte az idényt, mélyrepülésük miatt végül a Pac-12 South-ban is kialakult a három-négyszereplős csata a divízió első helyéért. Érdeklődve várom, hogy valamelyik underdog (csoport) képes lesz-e borítani a papírformát a főcsoport-döntőben, vagy valóban ennyire kiszámíthatónak bizonyul a verseny idén (is).

Melyik csapat okozza a legnagyobb pozitív, illetve negatív meglepetést?

Höri: Az már nem újdonság, hogy a Stanford a képességeihez mérten erőn felül teljesít, és rendre hazavágja riválisai nagydöntős álmait. Ezt idén egy másik oktatásilag erős intézmény, a Northwestern keretéből is kinézem, akiket nem sorolunk a BigTen szoros élmezőnyébe, pedig akárkit meg tudnak onnan tréfálni. A Stanford már bizonyította, hogy 14 héten át képes formaingadozás nélkül magas szinten teljesíteni, a Wildcats itt még nem tart, de miért ne lehetne 2013 az áttörés éve?
A negatív végen a Texas A&M gárdáját fognám meg, egyszerűen azért, mert Johnny Manziel rendkívül unszimpatikusan tudta le a mögöttünk hagyott holtszezont, és önmaga szisztematikus leépítése könnyen lehet, hogy a tétmeccseken is folytatódik majd. A kötelező győzelmeket valószínűleg szállítja majd Johnny Football (különösen a non-konf összecsapásokon lehet számítani durva gálázásra), de a nagy téttel bíró találkozókon arra számítok, hogy veszíteni fog a felépített erős hírnevéből.

empty taxi: Ha Casey Pachall nem Stephen Garciára (egykori South Carolina QB, akit a főedző Steve Spurrier anno az alkoholproblémái miatt küldött el a csapattól), hanem egy NFL-irányítóra (tehetségesebb, mint elődje, a jelenlegi Bengals QB Andy Dalton) kíván hasonlítani, akkor a TCU-ban akár a Big 12 megnyerése is benne van.
A Florida Gators csapata tavaly kis híján SEC-döntőbe jutott, idén szerintem gyengébbek lesznek. Egyrészt övék az FBS legkeményebb sorsolása, másrészt a tavalyi sikereket megalapozó védelemből az NFL-be távozott Matt Elam, Josh Evans, Jon Bostic, Jelani Jenkins, Lerentee McCray és Sharrif Floyd, támadó oldalról pedig távozott a csapatban a legtöbb futott (Mike Gillislee) és a legtöbb elkapott (Jordan Reed) yardot szerző játékos, továbbá az egyik legjobb falember (Xavier Nixon) plusz a kiváló rúgó Caleb Sturgis. A Florida évről-évre igen komoly játékosokat toboroz, azonban ez a névsor és a brutális menetrend szerintem visszaesést fog jelenteni.

jjncaa: A Miami Hurricanes visszatérhet a nagyok közé, ha nem is még a szigorúan vett elitbe, de annak közvetlen közelébe egy Florida elleni diadallal és ACC-fináléval. A keret egyre érettebb, a csoport két nagyágyúja (Clemson, Florida State) pedig a másik divízióban szerepel.
Túlértékeltből általában jóval több akad, különösen csúnyát pl. a Nebraska és a Texas bukhat.

Habi: Pozitív: Ole Miss. Hugh Freeze és stábja remek munkát végzett már tavaly is, ám teljesítményük leginkább a toborzásban csúcsosodott ki. Megszerezték a tavalyi class legjobb játékosát, a DE poszton játszó Robert Nkemdiche-t, aki csatlakozik testvéréhez, Denzelhez, aki remek első szezont tudhat maga mögött. Továbbá a támadófalba sikerült elcsábítaniuk Laremy Tunsilt, aki a legjobb tackle volt, míg az elsőszámú elkapó, Laquen Treadwell is az Ole Misst választotta. Az SEC legjobb csapataira is komolyan veszélyesek lesznek már idén.
Negatív: Notre Dame. Elvesztették a kezdő irányítójukat és a kapitányukat. Golsont sokkal nehezebb lesz pótolnia a csapatnak, hiszen a nem éppen sziporkázó támadósort Ő még egészen jól elvezette, ám Tommy Rees szerintem nem lesz elég, hogy megfeleljen a nagy elvárásoknak, és BCS bowlba vezesse a harcoló íreket.

vassadi: Arról már megbizonyosodhattunk, hogy Art Briles offense-ének eredményességéhez nem kell feltétlenül Heisman-győztes QB. Meggyőződésem, hogy a Baylor támadógépezete Bryce Petty irányításával sem veszít hatékonyságából, főként úgy, hogy az ország egyik legjobb running backje is náluk játszik, és amennyiben a védelem is képes lesz számottevően javulni (a tavalyi borzalomnál már csak jobb jöhet), akkor a mostani brigád akár az RGIII vezette 2011-es gárda alapszakasz-mérlegét (9 győzelem) is hozhatja. Nagyon minimális esélyt még arra is látok, hogy a Bears a Kansas State tavalyi meneteléséhez hasonló előretörést produkál, és nevető harmadikként behúzza a Big 12-et az oklahomai riválisok előtt.
A Florida egy igencsak középszerű 2011-es szezon után tavaly a nemzeti döntőhöz is közel került, így érthető módon ismét nagyon magasak az elvárások Gainesville-ben, de szerintem a Gators szurkolóinak csalódniuk kell majd csapatuk idei szereplése láttán. A defense-t nem féltem, Will Muschamp kiváló védelmi szakember, és a játékosállomány is adott ahhoz (visszatér Ronald Powell, Dante Fowler a jövő egyik sztár pass rushere lehet, a nemzet egyik legjobb CB-párosával rendelkeznek), hogy a neves távozók ellenére az egység megőrizze helyét az országos elitben, a támadósor helyzete azonban rendkívül bizonytalan: Driskel engem nem győzött meg, és továbbra sincs minőségi célpontja, így a passzjáték akár még a tavalyi színvonalat is alulmúlhatja. Játszanak többek között a Georgiával, a South Carolinával, az LSU-val, valamint a Florida State-tel (hazai pályán csak utóbbival), és a Miami elleni (idegenbeli) állami rangadót is óriási trap game-nek érzem - meglátásom szerint három-négy, de akár öt vereség is könnyen benne lehet a Gators idei szezonjában.

Lesz-e idén BCS buster, és ha igen, melyik csapat(ok)?

Höri: Én úgy kalkulálok, hogy a Fresno State végig fog menni veretlenül a Mountain-West mezőnyén, ez pedig épp elég lesz hozzá, hogy valamelyik nagy Bowlra meghívót szerezzenek. A Rutgers elleni szezonnyitót látva okosabbak leszünk Derek Carrék erejét illetően, de az igazi csemegét majd a Boise State és a San José State elleni derbijük jelenti.

empty taxi: Véleményem szerint a legnagyobb esélye a Fresno State-nek van. Az első meccsen otthon nem lehetetlen megverni a Rutgerst, akiknél a back7-ben összesen 5 db új kezdő lesz, támadóoldalt pedig már nincs Jawan Jamison. Az egyetlen idegenbeli BCS-ellenfél pedig a harmatgyenge Colorado. Pozitívum szintén, hogy otthon fogadják a másik komoly BCS buster-kandidáns Boise State-et, a jobb MWC csapatok közül a San Diego State, Wyoming, San Jose State hármast viszont idegenben kellene legyőzni.

jjncaa: Sokan adják erre válaszként a Fresno State-t (esetleg a Boise State-t), de a Mountain West túl mély ahhoz, hogy valaki veretlenül végezzen. Erre a MAC-ban komolyabb a sansz, a Northern Illinois-ban pedig Jordan Lynch irányítóval simán benne van a duplázás. Non-konfnál az akadályt nekik az Iowa és a Purdue jelenti, nem leküzdhetetlen feladat.

Habi: Nem. A legközelebb álló csapat talán a Boise State szerintem, ám védelmük hiába nagyon jó, az elkapó sor talán az ország legmélyebb céltárát adja Joe Southwick kezébe, nem hiszem, hogy a végzős irányító elegendő lenne a sikerhez. Tavaly már láthattuk, hogy nagyon lassan lendült bele a szezonba, ami rögtön egy vesztes meccsel kezdődött, és idén is úgy kezdik a szezont Washingtonban, ahol még a legjobb csapatok sem mehetnek biztosra, hogy a vereség a BCS álmokat is szertefoszlatja.

vassadi: Van néhány csapat, amelyik reális eséllyel pályázhat erre a státuszra, a Mountain Westben rögtön kettő is, a Boise State és a Fresno State, vagy épp az előző szezonban már Orange Bowlig jutó Northern Illinois számára sem lehetetlen a tavalyi menetelés megismétlése, de szerintem a végelszámolásnál nem lesz olyan non-BCS csapat, amelyik beférkőzik a legrangosabb bowlok egyikére.

Ki lesz a Heisman-győztes?

Höri: Urban Meyernek már van rutinja a Heisman-nyertesek kinevelésében, Braxton Millerre esik így a választásom. Az Ohio State irányítójában minden megvan a legnagyobb sztárrá váláshoz. Elit csapatban játszik, sok touchdownt szerez, látványos amit csinál és immár a végső elszámolásnál is foglalkoznunk kell a Buckeyes-zal, ami nagy különbség tavalyhoz képest, ami minden idők legirrelevánsabb veretlen szezonját hozta.

empty taxi: Braxton Miller egy erős és közismert csapat (Ohio State) látványos stílusban játszó és eredményes irányítója. Van még kérdés?

jjncaa: A DE Jadeveon Clowney kaphat bármekkora sajtóvisszhangot, teljesen esélytelen, hogy egy védő nyerjen (visszahordások és pár támadókkal elért TD nélkül), legyen bármennyire jó játékos. Az elkapók mostanában szintén nem kerülnek a tűz közelébe, holott Marqise Lee (USC) megérdemelné. Braxton Miller közkedvelt válaszás, Teddy Bridgewater (QB, Louisville) a menetrend okán nincs versenyben, de véleményem szerint két másik irányító, Tajh Boyd (Clemson) és Marcus Mariota (Oregon) között dől el trófea sorsa. Johnny Manzielnek lefőtt a kávé, mondatja velem a rosszindulat.

Habi: Marcus Mariota első évében kezdő lett az egyik legjobb csapatban. Ez már alapjában véve nem kis dolog, ám a szezont pokolian jól kezdte, és végig nagyon konzisztens, pontos játékot hozott. A Stanford ellen azonban nem tudta győzelemre vezetni övéit, és ez a vereség a bajnoki döntőbe került. Idén egy teljes szezonnal a háta mögött, okkal várhatunk tőle egy még jobb szezont. Kenjon Barner távoztával egy kicsit több dolga lesz, ám remek fegyverei vannak, és futásaival is remekül operál. Egy nem változott tavalyhoz képest: idén is a Stanfordon át vezet az út a bajnoki döntőhöz és a Heisman trófeához.

vassadi: Olyasvalaki, akiről most még senki sem beszél. Newton junior college-ból érkezett, Manziellel kapcsolatban sokáig még az sem volt biztos, hogy egyáltalán ő lesz-e az Aggies kezdő irányítója. Véleményem szerint hozzájuk hasonlóan idén is egy olyan játékos érdemli ki a college foci legrangosabb egyéni elismerését, aki a „semmiből” jön, vagy legalábbis a szezon előtti Heisman-találgatások során nem kerül szóba a neve.

Melyik kevésbé közismert játékostól vársz kiugró szezont?

Höri: Jameis Winston még nem játszott az NCAA-ben, így nyilvánvaló, hogy nem mond a neve sokat momentán, de az a tény, hogy az idényt 11. kiemelt helyen kezdő, és egyértelműen bajnoki álmokat szövögető Florida State rá meri bízni az irányító pozíciót, sokat elárul a benne lappangó potenciálról. Hasonló számokat várok tőle hosszú távon mint az előző kérdésben megnevezett személytől idén.

empty taxi: A California Golden Bears csapatában a true freshman irányító Jared Goff fog kezdeni. A Calnél minden évben igyekeznek egy sokra tartott QB recruitot beszerezni, azaz nem tehetségtelen srácokkal küzdött a kezdőért. Ha ehhez hozzávesszük az új főedző Sonny Dykes támadófilozófiáját, akkor Goff már 2013-ban is komoly statisztikákat hozhat.

jjncaa: A közismertség relatív, pláne attól is függ, hogy az USA-ra vagy Magyarországra gondolunk... Bár a marylandi elkapó/visszahordó Stefon Diggs még kint sem kapja meg az őt megillető respektet, újoncként fantasztikus évet produkált 2012-ben, ám sajnos csapata és főleg a Terrapins támadósorának többi része borzasztó gyenge, a QB-mizériáról nem is beszélve. A védők közül azt a Khalil Mack-et emelném ki, aki a MAC konf következő nagy "felfedezettje" lehet Eric Fisher után, bár az LB-t pl. Gil Brandt nemrég első körös draftoltnak jósolta, csak az emberek ritkán néznek Buffalo Bulls meccseket.

Habi: Hazánkban még szerintem nem terjedt el Stefon Diggs neve. A Maryland támadósora az utóbbi években igencsak gyengécske volt, tavaly már ex-védőjátékos kezdett az irányító poszton, ám ennek ellenére Diggs majdnem 1900 yardot hozott össze elkapásból, futásból és visszahordásból, amivel egyből az egyetemi foci legizgalmasabb játékosai közé került. Idén még több nagy játékot, és még jobb számokat várhatunk tőle. Ha csak miatta is, de érdemes lesz pár Maryland meccset megnézni.

vassadi: James White ott folytatja, ahol Montee Ball tavaly abbahagyta. A Wisconsin végzős running backje freshmanként ugyan már letett az asztalra egy 1052 yardos, 14 TD-s szezont, az utóbbi két évben azonban a 2011-es Heisman-döntős árnyékában be kellett érnie a csere szerepkörrel. Ennek ellenére az FBS aktív running backjei között ő jegyzi a legtöbb futott yardot, és most elsőszámú RB-ként is lehetősége lesz bizonyítani. Mögötte már készülődik a Badgers következő nagyszerű játékosa a poszton Melvin Gordon személyében, aki idén is jelentős szerepre számíthat, de ez aligha fogja megakadályozni White-ot abban, hogy kiemelkedően produktív senior idénnyel zárja le egyetemi pályafutását.

A csütörtöki és pénteki játéknap programajánlója:

South Carolina Gamecocks (6.) - North Carolina Tar Heels
Augusztus 30., péntek, 0:00

Észak- és Dél-Karolina állam legjobb csapatainak összecsapásával veszi kezdetét a BCS-éra utolsó idénye. A Gamecocksnál ebben a szezonban nem lehet más a végső cél, mint hogy három év elteltével visszatérjenek főcsoportjuk fináléjába, és megszerezzék a futballprogram történetének első SEC bajnoki címét. Non-konf mérkőzésről lévén szó a Tar Heels elleni derbi végkimenetele ilyen szempontból nem befolyásol semmit, Steve Spurrier alakulata azonban titkon a nemzeti döntős szereplésre is pályázik, ehhez pedig feltétlenül sikerrel kellene venniük a UNC jelentette akadályt. Larry Fedora együttese nem várhatja hasonlóan vérmes reményekkel az előttünk álló idényt, de nem kizárt, hogy saját konferenciájában az észak-karolinai gárda is harcba száll a divízióelsőségért. Az egyéves bowl-eltiltás után nyilván már az utószezon elérése is kisebbfajta sikernek számítana, a Tar Heelsben viszont jóval több van ennél, Bryn Rennerék legitim kihívói lehetnek a Virginia Tech-nek és a Miaminak az ACC Coastalban. Az egyetemi futball jelenlegi talán legjobb játékosát, Jadeveon Clowney-t is soraiban tudó Gamecocks egyértelmű esélyesnek tűnik, de a Fedora-féle spread offense vélhetően gondoskodni fog arról, hogy ne legyen egyoldalú a mérkőzés.

Akikre érdemes figyelni:
South Carolina: Connor Shaw (QB), Dylan Thompson (QB), Mike Davis (RB), Bruce Ellington (WR), Rory Anderson (TE), Jadeveon Clowney (DE), Chaz Sutton (DE), Kelcy Quarles (DT), Victor Hampton (CB), Jimmy Legree (CB)
North Carolina: Bryn Renner (QB), A.J. Blue (RB), Quinshad Davis (WR), Eric Ebron (TE), James Hurst (OT), Russell Bodine (C), Kareem Martin (DE), Tim Scott (CB), Jabari Price (CB), Tre Boston (S)

Vanderbilt Commodores - Ole Miss Rebels
Augusztus 30., péntek, 3:15

A nyitó játéknapon két olyan SEC-csapat mérkőzik meg egymással Nashville-ben, melyek előző idényben nyújtott teljesítményükkel egyaránt pozitív meglepetést szolgáltattak. A Vanderbilt „csodája” már 2011-ben megkezdődött James Franklin irányításával, tavaly pedig szintet léptek, 9-4-es mutatóval és bowl-sikerrel zárták a szezont, míg az új vezetőedző, Hugh Freeze regnálása első idényében 7-6-os mérlegű, bowl-győztes gárdát formált abból az Ole Missből, amely két évvel ezelőtt még messze a liga leggyengébb csapatának számított. Mindkét alakulatra igaz, hogy a kulcsjátékosok döntő többsége visszatér (a „lázadóktól” egyébként is csak négy tavalyi kezdő távozott), így csakis a tavalyi sikerek megismétlése lehet a minimális célkitűzés, ehhez viszont a nehéz menetrend miatt a Commodoresnak és a Rebelsnek is kötelező hoznia az olyan, abszolút kétesélyes meccseket, mint ez a találkozó. Nem túlzás azt állítani, hogy a két gárda rögtön egy olyan mérkőzéssel indít, melynek végkimenetele döntően befolyásolhatja idei sikerességüket.

Akikre érdemes figyelni:
Vanderbilt: Austyn Carta-Samuels (QB), Jordan Matthews (WR), Chris Boyd (WR), Wesley Johnson (OT), Joe Townsend (C), Walker May (DE), Chase Garnham (LB), Andre Hal (CB), Kenny Ladler (S), Javon Marshall (S)
Ole Miss: Bo Wallace (QB), Jeff Scott (RB), Donte Moncrief (WR), Aaron Morris (OG), C.J. Johnson (DE), Channing Ward (DE), Robert Nkemdiche (DE), Denzel Nkemdiche (LB), Mike Marry (LB), Charles Sawyer (CB)

A két kiemelt meccsen kívül a csütörtöki (magyar idő szerint péntek hajnali) felhozatalból érdekes lehet továbbá a Tulsa és a Bowling Green csatája (1:00) - a Golden Hurricane a C-USA legerősebb csapatának tűnik, és a Falcons is az élmezőnyhöz tartozik saját főcsoportjában, a MAC-ben. FBS-es állami rangadót is rendeznek ezen a játéknapon, 2:00-s kezdéssel a Pac-12-ben tavaly leszereplő Utah a 2012-ben parádés szezont futó Utah State-et fogadja. A Mountain Westben megosztott konferencia-bajnoki címet szerző Fresno State bizonyíthatja, miért tartják idén az egyik legnagyobb BCS buster esélyesnek - Tim DeRuyter együttesének vendége a Rutgers lesz, mely az előző idényben a Big East trónjáért harcolt (4:30). A tavalyi mélyrepülését feledtetni kívánó USC (24.) Hawaii-on kezdi meg az idei szezont (5:00).

A pénteki (magyar idő szerint szombat hajnali) kínálatból három állami „rangadó” emelhető ki, bár a papírforma alapján szoros mérkőzésre egyik esetben sem számíthatunk: a Michigan State a Western Michigant, a Miami (Fl.) a FAU-t fogadja, míg a tavalyi Texas A&M OC, Kliff Kingsbury által irányított Texas Tech az SMU-hoz látogat. Mindhárom találkozó 2:00-kor kezdődik.

Vass Ádám (vassadi)