A sas leszállt

A cikk Sheil Kapadia elemzésének fordítása, ami eredetileg a The Athletic oldalán jelent meg. A címlapképet a Villanova elkapóedzője, Brian Flinn készítette, a videók elemzésében a Giants egykori játékosa, Geoff Schwartz segített a szerzőnek.

A két NFC döntős támadójátéka nagyon hasonló: ahogy a Vikings, úgy az Eagles is előszeretettel választja elsősorban a futást, majd erre építve a play action passzokat és a screeneket. Ebben a részben az Eagles támadójátékának lényegét mutatjuk be.

Mint köztudott, Carson Wentzet térdsérülése után Nick Foles próbálta helyettesíteni az utolsó három fordulóban és az Atlanta elleni főcsoport-elődöntőn. Foles kezdetben a Giants ellen egész összeszedett irányító képét mutatta, azonban az alapszakasz végén finoman szólva sem volt meggyőző a játéka. A wild card körös pihenőhétnek köszönhetően viszont a csapat vezetőedzőjének, Doug Pedersonnak volt ideje kitalálni, hogyan lehetne újra sikeressé tenni a támadásokat. Előkapta a régi felvételeket, hogy megnézze, Foles mikor érezte magát komfortosan a zsebben, pontosan mivel lehetne kihangsúlyozni az erősségeit és elfedni a gyengeségeit, végül azt is, hogy hogyan lehetne segíteni az önbizalma visszaszerzésében.

Ezen elvek mentén kelllett Pedersonnak olyan gameplant kellett összeraknia, amivel esély nyílt arra, hogy legyőzzék a Falconst. Foles 77% pontossággal passzolt 246 yardot, amiről jól látszik, hogy egy korrekt game manager színvonal, de ennél nem is volt szükség többre.

A futójáték

Az Eaglesnek van az egyik legsokszínűbb futójátéka az NFL-ben, ezt az Atlanta ellen is bemutatták. Az egyik ilyen, amikor a támadófal szélein felálló tackle-k, Lane Johnson vagy Halapoulivaati Vaitai húztak.

Ahogy Lane Johnson visszaemlékezett, ezt a játékot a szezon eleji, Cowboys elleni összecsapás óta nem használták, így a Falconst is váratlanul érte. Később az egyik legfontosabb játékukhoz nyúltak, a pin/pullhoz.

A támadófal itt is kiválóan dolgozik Vaitaitól és Brandon Brookstól a szezon egyik legjobb játékát látjuk. A második negyedben a Falcons 24-esén harmadik és háromnál Pederson a meccs legjobb hívásával jött. Foles úgy tett, mintha hátradobná a labdát Ajayinak, majd átnyújtotta Nelson Agholornakk, aki így 21 yardot futott. A Falcons linebackerét, Deion Jonest (45) teljesen átverték ezzel a játékkal.

Az Eagles edzői csapatának nagy erőssége, hogy nem félnek új elemekhez nyúlni. Jól látszott a szezon elején is, hogy Pederson maga is szeret kísérletezni, amikor elővettek Carson Wentz North Dakota State-es éveiből egy játékot, amivel több touchdownt is szereztek a red zoneban. Jason Kelce elmondása szerint ezt a futójátékot a hét elejéig nem gyakorolták edzésen sem.

Run-pass-option és play action

Miután sikeresen beindította a futásokat az első félidőben az Eagles, a Falcons védelme agresszívebbé vált. Az alapszakaszban Folesnak volt problémája a run-pass-option játékoknál, de múlt szombaton jó döntéseket hozott és pontosan is passzolt. Itt egy külső futást, vagy egy slantet láthatunk, Foles pedig Deion Jones (45) mozgását olvassa. Ahogy Jones elindult a futást levédekezni, megnyílt mögötte a rés a passznak Agholor felé.

Lane Johnson: „A futásnál akartuk maradni, erővel akartuk felülmúlni őket. Volt néhány RPO játék is, Nick a backside linebackert olvasta: ha elindul a futásra, megnyílik a hely a slantnek, ha nem, megy a futás”. Ezáltal volt néhány egészen könnyű passza Folesnak a meccsen. Ezek a játékok azért nagyon hasznosak, mert nem kell végignéznie az összes célpontját (amivel korábban akadtak problémái), hanem csak egy játékos mozgását figyeli, majd egyszerű döntést kell hoznia. Ez a folyamat leegyszerűsíti az irányító munkáját, ami kétségkívül segített Folesnak.

A legtöbb RPO játék a zónavédekezés ellen hatékony, az alábbi emberfogás ellen bizonyult annak. Három lehetőség nyílt Foles előtt: átnyújthatja a labdát egy pin/pull futáshoz, megdobhatja a slantet, vagy megdobhatja kívülre Jeffery felé. Az utolsót választotta, ami egy újabb könnyű dobás volt.

Az RPO-k mellett a play action passzok is jól működtek. Ennek a hívásnak az volt a lényege, hogy Ertz egyedül maradjon a védőjével, Foles megdobta, ami first downhoz juttatta az Eaglest.

A screen passzok

Pederson több egymást követő játéknál is a screent választotta, ahogy itt látszik, Ajayi 32 yardot haladt előre. Ennél a playnél Stefen Wisniewski az év egyik legemlékezetesebb produkcióját mutatta.

Az Eagles az utolsó hat driveból négyen pontokat szerzett, három driveban pedig 12 vagy több játékig jutottak. A red zone hatékonyság lehetett volna sokkal jobb, de látható volt, hogy működik a támadójáték. Ezen kívül a futók több fumblet is vétettek, Foles nem találta el a teljesen üresen álló Trey Burtont a félidő végén. Amivel azonban nehéz lenne vitatkozni, hogy Pederson olyan gameplant rakott össze, ami nélkül nem lett volna sok esélye az Eaglesnek. A mai győzelemhez is ez lehet a kulcs, bár a kihívás nagyobb a komplexebb és erősebb Vikings védelem ellen. Ertzék mindenesetre bíznak benne, hogy Pedersonnak ma is sikerül megtalálnia az ellenfél gyenge pontjait.

A vasárnapi meccseket beharangozó cikksorozat előző részei:
Mire számíthat Doug Pederson az NFC döntőben?
Mi az Eagles támadójátékának kulcsa?
A New England-i sikerrecept
Ki a kicsit nem becsüli, avagy a Vikings passzjátéka
Jaguár lesen