"Agybajok"

Zoli, még valami. Azt hiszem egyértelmű, hogy Bennet Omalu nem az APP jelenlétére alapozta a CTE kórleírását. Azt csak akkor lengette meg a laikus képviselők előtt, amikor az agyrázkódásokról beszélt.

És még valami. Szegény Webster szerintem szerény hasi tartalékokkal rendelkezett. Élete utolsó időszakában sokszor egyenesen enni is "elfelejtetett." (Bár amikor evett, nem a legegészségesebben táplálkozott.)

"Food held little interest for him; his weight dropped to 225 pounds, down from 260. His sense of taste was indifferent at best... Jani and his sons constantly had to remind him to eat. When he had money, he'd indulge himself with Pringles, Little Debbie pecan rolls and waffles at Denny's. When he didn't, he simply didn't eat -- sometimes for days at a time. For a while, Jani took to leaving milk and snacks at the door of his motel room; Webster wouldn't always accept the food if it was given to him face-to-face."

A gondom kettős, egyrészt a kimutatott szöveti összetevő túl általános gyulladás jelző ( persze hogy ha valakinek agyrázkódása, akár mikrotraumája van ott mindenképp történik sejtszinten sérülés-gyulladás-regeneráció) tehát megkérdezném, hogy az összes elvégzett boncoláskor ki lettek-e zárva az egyéb gyulladásos tényezők ( a fogfájástól kezdve a rheumán és a szívbelhátyagyulladáson túl akás sima fertőző betegségek is ) ? A másik fele, hogy az ismert Alzheimer-betegség, röviden AD és elég ismert a betegség rossz prognózisa és a kezelések nehézsége is - erre és ennek összefüggéseire utalhat az adott exsportolókban kiváltott pszichés reakciók is. Tehát attól retteghettek, hogy a bennük zajlódó folyamat, az AD ezért lehet ennyire drasztikus az öngyilkos késztetés? Most akkor egy kategóriát sikerült betolnunk az AD elé és ezt bizonyítani is tudjuk, vagy azért kerüljük olyan rettentő messziről az AD-t, mert nem tudjuk bizonyítani? Tudott a koponyasérülés és AD rizikó kapcsolata.sutianap

Az első kérdésedre 100 %-os biztonsággal nem tudok válaszolni, lévén nem vagyok orvos, de nem hinném, hogy a szóban forgó emberkék annyira amatőrök lennének, hogy olyasmikre ne gondoltak volna, mint amire utaltál.

A második kérdésedre azt tudom mondani, hogy holnapra/holnaputánra egy neurológus kongresszusi tanúvallomásának fordítását ütemeztem be, és abban pl. arról lesz szó, hogy az illető AD-snek gondolt páciensek agyát vizsgálta, de nem találta a nyomát amyloidnak, s ebből arra jutott, hogy egy másik betegséggel van dolga.

Szabi, az APP egy sima mezei gyulladásos marker, ami a gyulladás patogenezisében jelzi a gyulladást, azonnal magas értékekre ugrik a vérszintje, majd a regeneráció beindulásával fokozatosan eltűnik. Most akkor beidézem, hogy a CRP (egyik fajta APP) -szint mérésénél mire lehet következtetni a nem normál értéknél "Arra utal, hogy a szervezetben valahol gyulladás van. A vizsgálat az egyik igen érzékeny módszere a gyulladással járó betegségek kimutatásának." és mindjárt idézem is a gondom "A CRP mérésnek természetesen lehetnek buktatói. Például az, hogy esetleg a betegnek van más társbetegsége, ami miatt emelkedik a CRP, mondjuk infarktusa, vagy rosszindulatú daganata, vagy például májbetegség miatt pont, hogy nem képes annyit termelni. Ezekre mindig kell gondolni, ugyanúgy, mint ahogy az AST mérésnél is. Önmagában a CRP semmit sem tud eldönteni, csak segít!" berakok még egy Alzheimer sejtképet ahol az amyloid megjelölés is az APP-t takarja http://www.ahaf.org/alzheimers/about/understanding/plaques-and-tangles.html
és végezetül a jóöreg Alois - „Az Alzheimer-kór a központi idegrendszer olyan progresszív mentális hanyatlással járó betegségformája, amelyet kórszövettanilag kóros fajta amyloidot tartalmazó intercelluláris plakkok és az idegsejtnyúlványok sajátos összecsapzódása, együttes előfordulása jellemez.”(Tariska, 2000, 84.old) Alois Alzheimer (1864–1915)

Tehát a tisztelt kutató feltárt egy gyulladásos élettani markereket felhamozó képet, amit sikerült egy teljesen önálló kórfolyamatnak elneveznie. A gondom kettős, egyrészt a kimutatott szöveti összetevő túl általános gyulladás jelző ( persze hogy ha valakinek agyrázkódása, akár mikrotraumája van ott mindenképp történik sejtszinten sérülés-gyulladás-regeneráció) tehát megkérdezném, hogy az összes elvégzett boncoláskor ki lettek-e zárva az egyéb gyulladásos tényezők ( a fogfájástól kezdve a rheumán és a szívbelhátyagyulladáson túl akás sima fertőző betegségek is ) ? A másik fele, hogy az ismert Alzheimer-betegség, röviden AD és elég ismert a betegség rossz prognózisa és a kezelések nehézsége is - erre és ennek összefüggéseire utalhat az adott exsportolókban kiváltott pszichés reakciók is. Tehát attól retteghettek, hogy a bennük zajlódó folyamat, az AD ezért lehet ennyire drasztikus az öngyilkos késztetés? Most akkor egy kategóriát sikerült betolnunk az AD elé és ezt bizonyítani is tudjuk, vagy azért kerüljük olyan rettentő messziről az AD-t, mert nem tudjuk bizonyítani? Tudott a koponyasérülés és AD rizikó kapcsolata. Íme: http://www.alz.org/espanol/about/causes_and_risk_factors.asp
Az eddig tudományosan kimondott, az az, hogy hajlamosító tényező. Az ezen túli világ, mint bizonyíték messzire vezethet, de a betiltáshoz semmiféleképp. Csak megkérdezem betiltották a dohányzást vagy az eltil-alkohol fogyasztást, mert abban a kalapban ennél sokkal súlyosabb tudományos bizonyítékok vannak?
Slussznak meghagynám, azt a szintén újonnan előhozott kutatás miszerint a korai, a diabetesz megjelenése előtti események is hajlamosító tényzői lehetnek az AD-nek, például a magas viszcerális zsír, akkor kérdezem, hogy Webster, mint center mekkora hasi tartalékokkal rendelkezhetett, okozhatta-e ez is a megjelenő neurológiai problémáját? Nincs kizárva....

Szabler,
mivel kérdéseimet teljesen ignorálód, de erre az "agybaj" témára szépen ráfeszültél, és bőszen linkelgeted azon cikekket, melyek kb. annyira konkrétak, mint egy kellemes összeesküvés-elmélet Drábik János tollából, pláne, hogy te is írod " állítólag... feltételezés... gyanú... ", ami ugyan valóban szomorú akárhogy is történt, de kb. annyira tanulságos, mint az, amit most megosztok veled, ezért elárulom, hogy hogy van sokkalta veszélyesebb hivatás is, mint az amfocistáé, mégpedig magyar táncdalénekesnek, zenésznek lenni.Sobri Jóska

Korábban valóban úgy döntöttem, hogy minden megnyilvánulásod ignorálni fogom, de ez egyszer még kivételt teszek.

Valóban "ráfeszültem" erre a témára. Gondolom te sem hiszed azt, hogy ne lehetne erről beszélni, hogy ne volna ez aktuális kérdés. Még egyszer hangsúlyozom: nincs ez túllihegve, agyonbeszélve, kényelmesen megférhet a temérdek másik topik mellett/árnyékában. Más kérdés, hogy a témával való foglalkozás valóban leköti az amfocira szánt időm kb. 90 %-át - az amfocira szánt idő pedig össztevékenységemnek már csak aránylag pici szegmensét képviseli - és ezért bizonyos összefüggésben monomániásnak tűnök, de végül is azzal foglalkozok, amivel akarok.

Úgy érzékeltem, hogy ezen a fórumon - jelentőségéhez mérten - kevés szó esik a kérdésről, így kínálkozik számomra egy ún. "niche" (falmélyedés, fülke), amit még senki nem foglalt el, és ami azt foglalja magában, hogy közvetítem a témát érintő legfontosabb információkat, hírt adok a legújabb fejleményekről. Önálló blogot is indíthattam volna, de nyilván nem olyan népszerű a téma, hogy ezért érdemes lenne. Más topikokat nem szívesen szemetel össze az ember, sajnos egy ideig ez folyt, így marad a külön topik, amit én egy kvázi-blognak fogok fel.

Ami a tartalmat illeti. Lehet, hogy nem vagyok teljesen pártatlan, hiszen futballpártiságom messze nem olyan fokú már, mint legtöbb fórumozótársamé és ez, valamint liberális hajlandóságom, nyitottabbá tesz a kritikus vélemények befogadására, bizonyos fokú sajáttá tételére, de nem is vagyok az a bigott inkvizítor, akinek méltánytalanul be akarsz állítani.

Egyre szerencsétlenebbnek érzem, hogy az alaptopikba ("agybajok") belemosódott ez a múlt heti vita az egyetemi foci esetleges tilalmáról. Egészen addig az NYU-n rendezett vitáig tudtommal egy szóval sem állítottam, hogy szeretném a focit globálisan betiltani, legfeljebb elfogadhatónak véltem azok érvelését, akik ifiszinten korlátoznák, esetleg tiltanák a tackle footballt azon az alapon, hogy a fejlődésben lévő emberi agy még különösen sebezhető. Te persze ráhagynád a gyerekedre, hogy csináljon, amit akar, de el kell fogadnod, hogy más talán nem. Ugyanakkor még utóbbiak közül sem tiltaná meg mindenki kategorikusan a fiának, hogy focizzon. Még Pamphilon is valami olyasmit mondott, hogy fiára hagyja a döntést, de bízik benne, hogy az körültekintő lesz, és belátja, hogy - mindent mérlegre téve - ennek a sportnak a gyakorlása számára túl kockázatos volna. (Egy kilátástalanabb élethelyzetben sínylődő gyerek persze másokat és másként tehet mérlegre, és hajlandó nagyobb rizikót is vállalni.)

Az emlegetett vita kapcsán szubjektíve (!) valóban hajlottam annak a gondolatnak a befogadására, hogy az amerikai egyetemek esetleg működhetnének fociprogramok nélkül is - egyáltalán nem vagyok egyetemi futballrajongó, törést nem éreznék, ha ez a jelenség megszűnne -, de belátom, hogy ez egy irreális, megvalósíthatatlan ötlet, és a diskurzus szempontjából igencsak félrevitt. További szócséplést ebben a formában nem érdemel. (Ha megvalósítható, akkor JJ-t is megkérném, hogy korrigálja a topik címét és vegye ki belőle az "és tanulmányi gondokat.") Szóval nem csapkodom hangosan az asztalt az egyetemi foci (pláne nem a foci minden formájának, pláne nem a szórakozás minden formájának!) betiltását követelve. És ha esetleg, mint gondolat még el is játszok vele, az ne legyen már megbocsáthatatlan bűn! Feltettem pár provokatív kérdést? Igen. De mindezt csak egy gondolati játék részeként.

És hogy miért ignoráltalak/ignorállak?

Egyszerű. Azokban a diskurzusokban, amikben eddig részt vettél és amiket nagyjából én is követtem, számomra te nagyon kevés érdemi és releváns információval szolgáltál, másfelől pedig az érdemi infók figyelmen kívül hagyása mellett rendszerint saját mantrádat hajtogattad, szemantikázgattál, ilyesmik. Ezekből nekem részben az jött le, hogy te nem azért lépsz be egy vitába, mert úgy érzed, hogy információs téren van mit hozzáadnod az eszmecseréhez, részben pedig az, hogy igazán nem is vagy nyitott az új tudásra, ami esetleg eredeti pozíciódat is módosíthatja.

Miért akarjak hát vitába szállni veled? Kapok tőled új infót? Valószínűleg nem, legalább is ha eddigi tapasztalataimból indulok ki. Van rá sansz, hogy befogadd az érveimet? Aligha. Vezet ez így valahová? Nem. Csak drága időmet pazarlom? Igen.

Virtuóz módon tudsz zsonglőrködni a szavakkal, terelni a szót, gyártani az abszurdabbnál abszurdabb párhuzamokat - közben minél fogalmatlanabb, kockafejűbb baromnak tűnik fel a másik, annál jobb -, de én egy vitapartnerben nem ezeket a tulajdonságokat keresem. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy komoly. úgyszólván áthidalhatatlan értékrendbeli különbségeket vélek felfedezni kettőnk között, akkor nem szükséges tovább ragoznom, hogy miért érthető, ha figyelmen kívül hagyom megnyilvánulásaidat egészen addig, amíg nem látom azt, hogy érdemben és konkrétumokról tudnánk vitázni.

A tegnapi anyag folytatása.

2. rész

Agyrázkódások és a játékba való visszatérés

Az agyrázkódások sejtszintű sérüléseket okoznak a sejthártyán és a sejtvázban. Ezek a sérülések bizonyos fehérjék és peptidek felhalmozódásához vezetnek, ilyen fehérje pl. az APP. Az APP felhalmozódása az agy- és idegsejtekben az agyrázkódást követő 1-3 órában kezd jelentősen felgyorsulni, és kb. az eseményt követő harmadik hónap elteltével tűnik el.

Ez utóbbi tény ismeretében bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy miért ne lehetne legalább három hónapig távol tartani a pályától egy agyrázkódást szenvedett játékost. Noha egy ilyen játékos a felületes szemlélő számára már pár héttel az esemény után tünetmentesnek tűnhet, de az APP-koncentráció tényleges szintje erre rácáfol. Így tehát az a nagy kérdés, hogy – tudományos alapon szemlélve – egy héttel, két héttel vagy néhány héttel elegendő időt adtunk-e az agyrázkódást szenvedett játékos agyának arra, hogy teljes mértékben regenerálódjon.

Agyrázkódások és a gyermekek agya

Születésünkkor agyunk csupán 350 grammot nyom, 1-2 éves korunkra megközelíti a felnőtt agy nagyságának 75 %-át, 10 éves korunkra annak 95 %-át. Az emberi agy teljes kifejlettségét az egyén 17-18 éves korára éri el. 18 éves kor előtt mindenki agya fejlődésben lévő agynak tekintendő.

Magától értetődő, hogy egy gyermek még fejlődésben lévő agyát érő sérülések maradandóbb és a felnőttekéhez mérten súlyosabb következményekkel járhatnak. Ez azt jelenti, hogy a focizó gyermekek agya az agyrázkódások, szubkonkussziók, sorozatos ütések szempontjából lényegesen sebezhetőbb, mint a felnőtteké, és azt is, hogy ha komoly sérülés éri, akkor megeshet, hogy bizonyos kognitív, intellektuális funkciókat – mivel fejlődésben lévő, s abban „megakasztott” szervről beszélünk – már soha nem fog beteljesíteni. A jövő zenéje, hogy milyen hatással lesz ez az információ a gyermekek által űzött futball körültekintőbb szabályozására.
…

Peptidek, proteinek, valamint az agyrázkódások és a CTE lehetséges gyógymódja

A fejre és a testre mért ütések elválaszthatatlanok a futballtól és sok egyéb küzdősporttól. Szabályváltozások csökkenthetik ugyan az agyrázkódások és szubkonkussziók gyakoriságát, de a fej „igénybevételét” és sérüléseknek való kitettségét teljességgel lehetetlen volna kiküszöbölni. Ennél fogva figyelmünket az agyrázkódások és szubkonkussziók akut, szubakut, késleltetett, krónikus és tartós következményeivel kapcsolatos megelőző és gyógyító beavatkozásokra – pl. gyógyszeres kezelésekre - kell fordítanunk.

A CTE kapcsán végzett munkánk egyik fontos hozadéka, hogy sikerült azonosítanunk azokat a fehérjéket és peptideket, amelyek a betegségben szenvedők agyában felhalmozódnak. Ismerjük azokat a fehérjéket és peptideket is, amelyek szerepet játszanak az agyrázkódások és a szubkonkussziók patogenezisében… Léteznek olyan gyógykészítmények, amelyekről tudjuk, hogy megakadályozhatják ezeknek az abnormális fehérjéknek és peptideknek a koncentrációját és az ezt előidéző kémiai reakciókat. Amennyiben valóban sikerül meggátolnunk ezen abnormalitások kialakulását és felhalmozódását, akkor nagy a tudományos valószínűsége annak, hogy a CTE gyógyítható lesz, az agyrázkódások heveny és tartós következményei pedig kezelhetővé válnak…

A traumatikus agyi sérülések megértése komplex feladat, mely több szakterület képviselőinek közös erőfeszítését kívánja. Az NFL és a többi kontaktsport-szövetség feladata, hogy ezeket az erőfeszítéseket finanszírozza, és sok független kutatócsoport és tudós munkáját kell támogatniuk szerte az országban. Egyetlen személy vagy csoport sem lehet birtokában minden olyan új ötletnek, módszernek, megközelítésnek, amelyeket a jelenlegi helyzet megkíván. A kutatási támogatások kiosztásánál pedig nem lehet szempont a személyes preferencia, kapcsolatrendszer vagy a hovatartozás, a pártatlanságnak és az átláthatóságnak kell érvényre jutnia.

Szabler,
mivel kérdéseimet teljesen ignorálód, de erre az "agybaj" témára szépen ráfeszültél, és bőszen linkelgeted azon cikekket, melyek kb. annyira konkrétak, mint egy kellemes összeesküvés-elmélet Drábik János tollából, pláne, hogy te is írod " állítólag... feltételezés... gyanú... ", ami ugyan valóban szomorú akárhogy is történt, de kb. annyira tanulságos, mint az, amit most megosztok veled, ezért elárulom, hogy hogy van sokkalta veszélyesebb hivatás is, mint az amfocistáé, mégpedig magyar táncdalénekesnek, zenésznek lenni.
Tényszerű adat, hogy 1968 és 2012 között a párszáz magyar táncdalénekes közül irreálisan magas számban lettek öngyilkosok, néhány ismertebb példa: Cserháti Zsuzsa, Mary Zsuzsi, Szécsi Pál.
De sokak el se jutottak a felismerésig, hogy mennyire kiszipolyozta őket ez a veszélyes szakma, volt akit a szíve vitt el (Máté Péter), volt akit másfajta az állítólag gitárhúrral való tulzott kapcsolat miatt kialakuló betegség (Radics Béla, Ihász Gábor). Szegény Jakab György a zongora áldozata volt, de fiatalként sokat gitározott ő is.
Aztán az is szörnyű, hogy feltételezések szerint némelyeket ez a veszélyes szakma a bünöző életmódra vezetett vagy a börtönbe juttatott (Som Lajos, Zalatnay Sarolta).
Egy szó, mint száz, lehetne sorolni a táncdaléneklés áldozatait. Előzzük meg, hogy a jövőben így járjon SP, Fluor, Lola vagy Tóth Gabi. Tiltsuk be mielöbb a táncdaléneklést!

A tegnapi anyag folytatása előtt egy 2008-as dokumentumfilmet ajánlok. A kanadai CBC-n sugárzott The Fifth Estate c. oknyomozó műsor a CFL (Kanadai Futball Liga) történetének legsikeresebb csapatával, az 1970-1980-as évek fordulóján zsinórban 5 Grey Cupot nyert Edmondon Eskimos-szal, pontosabban a csapat három falemberének tragikusan korai halálával foglalkozott.

The Fifth Estate - Head Games

http://www.cbc.ca/fifth/2008-2009/head_games/video.html

- David Boone 2005. március 26-án - 53 éves korában követett el öngyilkosságot. Állítólag súlyos depresszió kínozta, de kevesen és keveset tudtak róla, mert magának való ember volt.
- York Hentschel szintén befelé forduló, hallgatag ember hírében állt, aki visszavonulása után alkohollal és gyógyszerekkel próbálta orvosolni depresszióját. 2006. március 2-án hunyt el, 52 évesen.
- Bill Stevenson - társaihoz hasonlóan - a civil életben már nem tudta megállni a helyét, vállalkozása csődbe ment, házassága pedig válással végződött. Egy időre hajléktalanszállókon kellett meghúznia magát. (Dicső trófeáin persze szintén túl kellett adnia.) 55 éves létére anyjával lakott, amikor 2007. március 19-én megcsúszott egy lépcsőn és az esés következtében elhunyt.

Hangsúlyozandó, hogy a három játékos agyát anno nem vetették alá olyan vizsgálatnak, amely kimutathatta volna a CTE jelenlétét. Így pusztán feltételezés és gyanú marad, hogy focistaként agyukat ért károsodások vezettek kudarcos civil életükhöz. Példájuk így is-úgy is elszomorító és tanulságos. (A filmben szakértőként szólal meg az előző hsz-ben bemutatott Bennet Omalu, illetve az abban szintén emlegetett idegsebész, Julian Bailes.)

Amit most lefordítottam az nem új cikk, de hasznosnak érzem a fórumon való közzétételét, mert jó átfogó képet ad az "agybajok" orvosi hátteréről, ráadásul egy orvos szájából. (Talán eleve ilyesmikkel kellett volna kezdenem.)

Ma és holnap két részben közlöm Bennet Omalu patológusnak 2010. január 4-én a Kongresszus Igazságügyi Bizottsága előtt tett tanúvallomását, illetve annak - majdnem teljes - fordítását.



1. rész

Mike Webster, a „CTE atyja”

A betegségre először a Pittsburgh Steelers Hall of Famer játékosának, Mike Websternek az esete kapcsán bukkantam. Miután Webster 2002-ben - 50 éves korában - hirtelen elhunyt, én végeztem el a boncolását. Mike Webster életét a futballtól való visszavonulását követően olyan kóros tünetek egyre sűrűbb jelentkezése jellemezte, mint a súlyos memóriazavarok, kóros depresszió, hirtelen kedélyingadozások, gyógyszer-túladagolás és erőszakos tettek.

A boncolás során agya az első látásra normálisnak tűnt. A látszat ellenére azonban Webster agyát alapos és fejlett technológiát igénylő szövettani vizsgálatnak vetettem alá, amely a demencia (elmebaj) egyik új formáját tárta fel. Ezt a típust krónikus traumatikus enkefalopátiának (CTE) neveztem el. [A továbbiakban CTE.]

Mike Webster esetét megelőzően sohasem mutatták még ki ezt a kórt focistáknál. Webster példája azzal a tanulsággal szolgált, hogy kontaktsportot űző sportolók agya szabad szemmel, sőt CT- és MRI-vizsgálatok során is tökéletesen normálisnak tűnhet. A tudomány jelenlegi állása szerint a CTE csak mélyreható (sejtszintű) szövettani vizsgálattal diagnosztizálható, amely rendkívül speciális technológiát kíván…

A BIRI és a CTE

Mike Webster halálát követően, én és kollégám, Julian Bailes, a West Virginia University School of Medicine Idegsebészeti Részlegének vezetője több mint 20 egykori amatőr és profi sportoló (contact sport athlete) vizsgáltuk meg. Tevékenységünket egy ideje a WVU égisze alatt működő Brain Injury Research Institute (BIRI) keretében végezzük…
Az Intézetben sikerült azonosítanunk a CTE altípusait, amelyekkel kapcsolatban hamarosan tanulmányt teszünk közzé. 2010 végére pedig –reményeink szerint – elmondhatjuk, hogy összesen 8 tanulmányt tettünk közzé arról, amit a betegségről eddig megállapítottunk, arról, hogy az orvosok miként diagnosztizálhatják, illetve arról, hogy az érintettek és családjaik milyen tünetekre figyeljenek.

Ezen kívül olyan kutatásokat végzünk, amelyek célja a gyógyszeres kezelés és megelőzés lehetőségének feltárása és illetve a CTE kialakulásával kapcsolatban az örökletesség szerepének tisztázása…

CTE, szubkonkussziók és agyrázkódások

Az a koncepció, hogy a fejre mért sorozatos ütések tartós agykárosodást és elmebajt okozhatnak nem új keletű, és régóta általánosan elfogadott nézet az orvostudományban. Az ilyen jellegű demencia első eseteit ökölvívók kapcsán írták le és a betegséget „dementia pugilistica”-nak nevezték el. Dr. Harrison Martland, patológus, a New Jersey állambeli Essex County vezető törvényszéki orvos-szakértője először 1928-ban írta le a kórt, de Mike Webster 2002-es boncolása előtt rá vonatkozó szövettani bizonyítékot nem találták futballisták körében.

Amikor felfedezésemet először az NFL és a WWE tudomására hoztam, a reakciójuk legkevésbé sem volt pozitív, s ezért is tartom üdvözlendőnek eme bizottság munkáját. Világosnak tűnik számomra, hogy a Kongresszus beavatkozása nélkül, máig nem történtek volna jelentős és előremutató lépések a játékosok biztonságának növelése érdekében.

Hiszen úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben nem az kérdés, hogy a CTE létezik-e vagy sem, hanem az, hogy mi mindent tehetnénk a sportolók teljesebb körű védelme és a betegség gyógymódjának megtalálása érdekében. Őszinte dicsérettel szólhatok az NFL utóbbi időben tett erőfeszítéseiről, amelyek - meg kell, hogy mondjam - sokkal biztatóbbak a korábban, 2002 és 2006 között tett megnyilvánulásaiknál, midőn először szembesítettük a szervezetet a CTE-vel Mike Webster, Terry Long és Andre Waters esete kapcsán. Nem szabad még egyszer elkövetnünk a múlt hibáit. A sport közben jelentkező sorozatos agyi traumák következményeinek kezelése során szilárd tudományos alapokon kell állnunk és csak a megfelelő képzettséggel és tapasztalattal bíró orvosok véleményére kell hallgatnunk.

Jelenleg figyelmünk középpontjában az agyrázkódások állnak, és nem szentelünk elegendő figyelmet a szubkonkusszióknak. A fejsérülések spektruma ugyanis nagyon széles, és az agyrázkódások ennek a spektrumnak sajnos csak az egyik végletét jelentik. Szubkonkussziók avagy a fejre mért ütések ugyan nem eredményeznek azonnali és súlyos tüneteket, mégis fontos szerepük van a CTE kialakulásában. Minden dokumentált agyrázkódásra több 100 vagy több 1000 szubkonkusszió jut. Ezernyi szubkonkusszió pedig már végleges sejtszintű károsodást okozhat az agysejtekben a népesség egy meghatározott szegmensében. Azt már tudjuk, hogy az amatőr és a profi ökölvívók kb. 20 %-ánál alakulhat ki a „dementia pugilistica” legsúlyosabb formája, amely számos agyi funkció általános leépülésével jár. Úgy véljük, hogy az érintettek jóval nagyobb százalékánál mutatható ki a CTE valamely enyhébb válfaja, amely egy vagy néhány agyi funkció csökkenésében mutatkozik meg, ilyen pl. a gyakori emlékezetkiesés, kedélyingadozás és depresszió.

folyt. köv. (kissé még szakmaibb szöveg jön)

Matt Birk ha jól emlékszem, 2008 vagy 2009-ben már fölajánlotta az agyát, majd hasonló egészségügyi kutatások elvégzésére, talán pont a concussion-témával kapcsolatban.
Az nem kavart ekkora port, mint a mostanában zavarosban halászó urak pere.. feltehetnénk a kérdést miért. (Szerintem a kulcsszó a média, de valószínű, hogy öten ötféle különböző következtetést vonnánk le.)Igor

Szerintem is az a kulcsszó. Egyrészt 3-4 éve messze nem volt még olyan mértékben informált(dezinformált?) a közvélemény, mint manapság. Másrészt az információáramlásra gyakorolt hatásukban az olyan nemes gesztusok, mint Birké, sehol sincsenek az olyan hatalmas publicitást generáló eseményekhez, mint amikor egy ex-focista végez magával. Tetszett volna Birk is golyót röpíteni a szívébe és máris megkapta volna a méltó figyelmet.

Nem szeretek hsz-ket cingálni/darabolni.. megvárom a személyes véleményed hosszabb terjedelmű kifejtését, de azzal kapcsolatban azért feltennék egy kérdést, hogy ha a concussion-témakörben ilyen vehemens(?) véleményed van, akkor vajon a "tápanyagkiegészítők" témáról hogy gondolkodsz, ez is érdekelne?Igor

A hosszabb kifejtésből most úgy érzem valami véleménycikk lesz, amiről a szerkesztők eldöntik majd, hogy közzétehető-e cikk formájában, vagy jelenjen meg itt a fórumon egy terjedelmesebb hsz-ként. Előtte még beütemeztem néhány fordítást.

A doppingkérdés elviekben érdekel, de mivel nem vagyok annyira informált és naprakész, csak sztenderd szövegekkel tudnék szolgálni. Időhiány miatt viszont nem is valószínű, hogy informáltságom és kompetenciám ebben az ügyben belátható időn belül növekedni fog.

Nem tartalak divatmoralistának.. csak moralistának. 😊
Az általad említett szerzők közül pedig egy-kettővel szemben viszont mindenképp vannak fenntartásaim, és most akkor finom voltam. Nem mindegyikkel.. de egy részükkel igen.

Matt Birk ha jól emlékszem, 2008 vagy 2009-ben már fölajánlotta az agyát, majd hasonló egészségügyi kutatások elvégzésére, talán pont a concussion-témával kapcsolatban.
Az nem kavart ekkora port, mint a mostanában zavarosban halászó urak pere.. feltehetnénk a kérdést miért. (Szerintem a kulcsszó a média, de valószínű, hogy öten ötféle különböző következtetést vonnánk le.)

Végezetül elnézést: az egyetemi foci betiltására gondoltam én is, nem az egészre.. ettől függetlenül ez ugyanúgy negyedmegoldás, mindenki tisztában van, hogy teljesen irreális és lehetetlen.. már csak azért is mert a megvalósítása háromszor annyi gondot/problémát okozna. (Szerinted a 18 éves high school generáció, aki az NFL-ben akar játszani majd, az mit fog csinálni.. feladja az amerikai focis álmait? Vagy alternatív, kevésbé biztonságos alternatívát keres majd...)

Nem szeretek hsz-ket cingálni/darabolni.. megvárom a személyes véleményed hosszabb terjedelmű kifejtését, de azzal kapcsolatban azért feltennék egy kérdést, hogy ha a concussion-témakörben ilyen vehemens(?) véleményed van, akkor vajon a "tápanyagkiegészítők" témáról hogy gondolkodsz, ez is érdekelne?

Igazából a videó sokkal jobb lenne/komolyabban vehető lenne, ha nem lenne benne ez a bohóc, pszeudó-ezermester Gladwell.. 😛 és ezt a videót mint érvet használni az egyetemi foci betiltásával kapcsolatban (még ha a concussion-témán is keresztül próbálod kapcsolni) eléggé súlytalannak érzem.Igor

Vagy azt gondoltad, hogy én meg sem néztem a videót, amit belinkeltem, vagy pedig azt, hogy annyira elvakult vagyok, hogy a benne foglaltakat is irreálisan értelmezem. Egyik sem igaz. Nem ígértem bombasztikusan revelatív videót, csak egy videót pontosan azzal a tartalommal, ami a kísérőszövegben állt. Érdeklődve várom ezt az United States of Football c. dokut, s ezért követem az ízelítő gyanánt belinkelt webizódokat is. Ennyi!

Szerintem én valahol kettőtök közt helyezkedek el a skálán (valószínűleg JJ-hez közelebb), de furcsának találom, hogy ezt a kérdést (a boxolóknál/küzdösportolóknál valahogy érdekes módon nem merült fel ez a kérdés korábban?) "hirtelen" felkapta a média, és mindenki jobbra-balra-előre nyilatkozgat.Igor

A CTE lánykori neve "dementia pugilistica" volt, azaz elsőként a küzdősportok kapcsán derült ki a léte. Persze a mostanihoz fogható vihart messze nem kavart. Sokkal kevesebbet tudtak a témáról, nem voltak látványos, öngyilkosságokkal megspékelt esetek, a boksz hiába volt népszerűbb mint manapság, a foci mai popularitásával anno sem ért fel, illetve a média is sokat változott.

Valamilyen szinten a BCS-mizériához tudom hasonlítani (ami mellett tudtam szimpatizálni), de itt az említett cikkek/szerzők mögött nem érzem sem a fajsúlyt, sem a komplett érvrendszert, sem azt a hosszútávú elkötelezettséget (még Pamphilonnál sem), mint mondjuk Wetzelnél a BCS ellen.
Szerintem itt 99%-ban önpromóról/a hullám meglovagolásáról van szól, és ez az ami engem a legjobban zavar.Igor

Tagadhatatlan, hogy sokan csak "divatból" hangolódtak rá a témára, de nem vagyok annyira cinikus, mint te. Az érdeklődés nem mindenkiben tegnap ébredt fel a foci "agybajai" iránt. Muchnick blogja 2009 óta fut, Dustin Finké 2010-ben indult, a NYT-ban Alan Schwarz 2008-tól írt a témáról, Gladwell 2009-ben írt hosszabb cikket a New Yorker-ben, stb. (És akkor a tudományos műhelyek - BIRI, SLI - tevékenységéről még nem is szóltam.) Ha valaki évek óta foglalkozik egy témával, azt azért már lehetne fajsúlyosnak tekinteni. Én még a komplett érvrendszert sem hiányolom annyira, s azt is el kell ismerni, hogy tudományos kutatások folynak a témában, amelyek eredményei folyamatosan árnyalhatják a képet és átdefiniálhatják az érvrendszert. Az elkötelezettség kapcsán meg megint csak arra tudok utalni, hogy aki már mondjuk egy blogot is szentel a problémának és több éve viszi, az alighanem hosszabb távra is elkötelezett. Abban pedig nem tartok semmi kivetnivalót, ha egy-egy szaki, ha már ennyi időt és energiát feccölt a témába, ír egy könyvet is, médiaszereplésekre hívják. Nyilván anyagi haszna is származik ezekből, de nem hinném, hogy mindenkit eredendően és elsősorban a minél nagyobb anyagi haszonszerzés motivált volna.

Az abszolutista negyedmegoldások belengetése, mint a foci eltiltása, pedig pláne ezt a célt szolgálja... ezek garantálják ugyanis, hogy ez adott illetőről beszélnek majd - lásd Roubini összes "jóslata" 2009 óta. És ez picit zavar, hogy ezt az ideológiát ennyire könnyen átvetted Szabler, kicsit kritikusabb gondolkodás nélkül.
(Ez most nem jelenti azt, hogy én csakis és teljesen JJ-vel értek egyet... valamit lépni kell - csak azt nem feltétlen egyetemi szinten, és nem ilyen módszerekkel kéne, amiről az általad említett emberek 90%-a "elmélkedik".)Igor

Tisztázzunk valamit. Túlságosan kezd összemosódni két dolog. Az agybajok kérdése illetve az egyetemi foci (nem az egész foci!) betiltásának felvetése, mely Buzz Bissinger és Malcolm Gladwell jóvoltából egy minapi vitán nagyobb nyilvánosságot kapott. A két dolgot csak Gladwell kötötte össze, amikor éppen az agykárok veszélye miatt érvelt az egyetemi foci tilalma ellen, (illetve JJ, amikor a személyem miatt egy topikban vonta össze a két dolgot.) Gladwellen kívül viszont még nem nagyon hallottam olyan mértékadó hangot, aki úgymond "agybaj-szakértő" és ugyanezt kívánná.

Ami pedig az én személyes véleményemet illeti arra visszatérek a napokban, mert nagyobb terjedelemben szeretném kifejteni. Remélem érdekel és szinte biztos vagyok benne annak olvastán már nem fogsz kritikai képesség nélküli divatmoralistának címkézni, még ha tőled nem is értek túlságosan váratlanul a leereszkedő szavak. 😉

Akkor értékeljük újra a bányászatot, honvédelmet, műtrágyagyártást, favágást? Ezek közepette is meghalnak, megbetegszenek emberek.Sobri Jóska

és akkor képzeld el most pl. a favágás megreformálását követelő vitát, aminek ötletgazdája így kezd: "nem tudok fát vágni, nem is értem, hogy mire jó, de..."

... holnap a kurvázást, ivást, bulizást?
Sobri Jóska

Nana! Itt álljunk meg! Tiltakozom a magyar dolgozó ifjúság nevében! 😊

Szabler,
gondoltam, hogy át fogsz siklani afölött amit írtam, hiszen nem könnyű kérdéseket tettem fel.
Megpróbálom kissé rövidebben újra, hátha kedvet kapsz a válaszoláshoz:
- miért fontosabb az oktatás, mint a sport, a szórakozás?
- miért kéne rákkutatásra többet költeni, mint sportra vagy filmkészítésre?
- miért kéne betiltani bármit is?
- ma az egyetemi focit, holnap a kurvázást, ivást, bulizást?
És ne sztereotípiákat, sztanderdeket válaszolj, ha lehet, hanem kicsit lépj hátra, nézd távolabbról, és valóban átgondolva áruld el.


Az az abszurd ebben az egész témában, hogy egyáltalán előjött, hogy kívülről legyen megoldva, beszabályozva, betiltva, korlátozva, vezérelve.
Én nem JJ vagyok, nem vagyok elkötelezett híve semminek ilyen mélyen, de ugyanennyire abszurdnak érezném, ha a boxot, testépítést, autóversenyzést vagy gyephokit akarná bárki kívülről megokosítani. Akár profi, akár egyetemi vagy amatőr szinten.
Sőt, mivel elfogulatlanul tekintek a kérdésre, az a döbbenetes, hogy fogalmam nincs, hogy miért merül fel egyáltalán a közbeavatkozás kérdése.
Mert megbetegednek emberek, majd meghalnak?
Akkor értékeljük újra a bányászatot, honvédelmet, műtrágyagyártást, favágást? Ezek közepette is meghalnak, megbetegszenek emberek.
Sőt, aki nem csinál semmit, az is megbetegedhet és meghalhat.
Áruld el légy oly kedves, hogy egy nem ideális világban (és ez ugyebár az) miért zavaró egy releváns, bár nem szívderítő ügymenet?
Tényleg nem érzed hogy kb. olyan ez, mintha a konyhakést betiltanák, vagyis felmerülne a szabályozásának kérdése, mert sok emberbe vágják bele, akik meghalnak ezután?
Vagy tilos lenne főzni, mert ott az ételmérgezés veszélye.
Sőt, a pöcsömet is lenyisszantanák, mert potenciális nemi erőszak elkövetésére optimalizált célszerszám.

Szabler bakker.
Most ez komoly, hogy egy sport betiltása egyáltalán felmerül benned?!?

Egyébként ha csinálnék egy sportegyesületet, ami arról szólna, hogy ki tud a fejével, bukósisakban nekifutásból kidönteni 20 éves fákat a lehető legkevesebb kisérletből, az egyesületi tagság feltétele a betöltött 18 éves életkor lenne, valamint egy orvosi alkalmassági holnap megcsinálhatnám. Magyarországon is, USA-ban is, bárhol a civilizált világban, mivel ezeken a helyeken felnőttnek nézik annyira a felnőtteket, hogy majd eldöntik akarnak e fejjelfakidönteni vagy sem.
Persze a kutya se jelentkezne.
De ha az első Budapesti Fejjelfakidöntő Openre feldobnék egy 20 milliós prizepool-t, rögtön lenne párszáz igazolt versenyzőm, és alakulna megannyi másik egyesület a Fejjelfakidöntésre.
És ha a jegyeladásból, tévéközvetítésekből lenne 40 millió bevételem, akkor igencsak neheztelnék azokra a béna, ötlettelen vetélytársakra akik ezt be akarnák tiltatni.
De azt hiszem, nem sikerülne nekik.

Igazából a videó sokkal jobb lenne/komolyabban vehető lenne, ha nem lenne benne ez a bohóc, pszeudó-ezermester Gladwell.. 😛 és ezt a videót mint érvet használni az egyetemi foci betiltásával kapcsolatban (még ha a concussion-témán is keresztül próbálod kapcsolni) eléggé súlytalannak érzem.

Szerintem én valahol kettőtök közt helyezkedek el a skálán (valószínűleg JJ-hez közelebb), de furcsának találom, hogy ezt a kérdést (a boxolóknál/küzdösportolóknál valahogy érdekes módon nem merült fel ez a kérdés korábban?) "hirtelen" felkapta a média, és mindenki jobbra-balra-előre nyilatkozgat.

Valamilyen szinten a BCS-mizériához tudom hasonlítani (ami mellett tudtam szimpatizálni), de itt az említett cikkek/szerzők mögött nem érzem sem a fajsúlyt, sem a komplett érvrendszert, sem azt a hosszútávú elkötelezettséget (még Pamphilonnál sem), mint mondjuk Wetzelnél a BCS ellen.
Szerintem itt 99%-ban önpromóról/a hullám meglovagolásáról van szól, és ez az ami engem a legjobban zavar.

Az abszolutista negyedmegoldások belengetése, mint a foci eltiltása, pedig pláne ezt a célt szolgálja... ezek garantálják ugyanis, hogy ez adott illetőről beszélnek majd - lásd Roubini összes "jóslata" 2009 óta. És ez picit zavar, hogy ezt az ideológiát ennyire könnyen átvetted Szabler, kicsit kritikusabb gondolkodás nélkül.
(Ez most nem jelenti azt, hogy én csakis és teljesen JJ-vel értek egyet... valamit lépni kell - csak azt nem feltétlen egyetemi szinten, és nem ilyen módszerekkel kéne, amiről az általad említett emberek 90%-a "elmélkedik".)

cserébe dollármilliókkal gazdagodhat az intézmény..brk

Illetve leginkább az atlétikai szakosztály. 😛

Egy rövidke videó, amely legfeljebb csak annyiban provokatív, hogy Malcolm Gladwell is szerepel benne. 😊

St. George's Academy: Tough Decisions

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=YJkkDDDW09E#!

What happens when a small Rhode Island high school chooses to forfeit a football game when their team is outweighed by an average of 90lbs/player? Not what you'd expect. With commentary by legendary sports journalist, Frank Deford & author, Malcolm Gladwell.

Miért ne szóljon az egyetem főként az oktatásról?Szabler

pont tegnap, miközben a fórumon ez a vita zajlott volt nálunk sportbizottsági hökös ülés, amiben átbeszéltük az eredményeket, terveket, és érdekes módon nálunk is nagyon fontos a sport és annak valamilyen szinten a felfuttatása, hisz egyetemek közti, vagy városkörnyéki/országos bajnokságokon elért helyezésekkel jó büszkélkednie mindenkinek, és nem mellesleg még pénz is érkezhet szponzoroktól, ami könnyíti a hök munkáját is. pedig abszolút nem a sportra vagyunk ráállva, szerintem az egyetemi focicsapatunkban is van olyan, aki nem igazolt labdarúgó, pedig messze a legnagyobb prioritást élvezi a labdarúgás, tehát eléggé amatőr az egész.

na most ezt szorozd be az országos hírveréssel az USA-ban, és egyéb anyagi helyzetet meg közösséget építő elemekkel. persze főként az oktatásról szól egy egyetem, de kb egyensúlyban a közösséggel és a szellemiséggel, amit ad. hazai példákat tudok mondani, ott van ugye Cseh Laci, aki az évfolyamában az egyetlen volt, akit a sport miatt vettek fel, vagy Csisztu Zsuzsa, akit szintén, és szerintem sokan hallottak róla, hogy bme, illetve elte ez a két suli. a mondanivalóm lényege, hogy nem kell messzire menni a sport létjogosultságát tekintve az egyetemeken, pláne, hogy az USA-ban ennek a hazainál sokkal komolyabb tradíciói, morális és anyagi háttere is van. meg ha csak a focit nézzük, attól a 25 embertől évfolyamonként (és most bőven sokat mondtam), nem fog felhígulni egy egyetem oktatási színvonala sem, cserébe dollármilliókkal gazdagodhat az intézmény.

indulatot pedig akkor érzek, ha valaki számba akarja adni az "igazságot", játszva a morális erkölcscsőszt, amiért korábban többször, más helyeken én is meg lettem szólva (jogosan), szóval elvárom, hogy a fölényeskedést minimalizáljuk, mert könnyen személyeskedésbe csap átjjncaa

Ha ehhez te is tartani tudod magad, azaz mellőzöd a másik alaptalan felcímkézését, olyan feltételezések gyártását, hogy én nem is tartom embernek, azt aki nem az én elveim szerint él és még sorolhatnám, akkor van értelme folytatni a párbeszédet.

Az említett könyvet valószínűleg nem lesz időm és módom elolvasni, de ha csöpögtetsz belőle infókat, mondjuk egy éppen aktuális kérdés vonatkozásában, azt persze örömmel veszem.

Azért néhány évet veszítene a kutatói munkábaállástól ha nem párhuzamosan csinálja 😉
Plusz úgy általánosságban elmondható h az ember könnyebben tanul huszonévesen, mint 35-6 évesen miután már teszem azt családot is alapított.empty taxi

Ez tagadhatatlan.

Ugyanakkor lehet, hogy az ő esetében éppen ez lenne az ideális koreográfia. Castanzo ugye szereti a kihívásokat. Az egyetemen a nagyobb kihívás vonzza a focihoz. Nyilván már eleve nagyon penge bioszos. Viszont 35-36 éves korára lehet, hogy már megkopik annyira a biosz tudása, hogy már azt tekintse stimuláló kihívásnak. Ez utóbbi eszmefuttatást ne vedd komolyan. 😉

Nézd, az tény, hogy számodra az egyetemi foci nagyon fontos dolog, rengeteg időt, energiát fektetsz a vele való foglalkozásba, ezért a létjogosultságának megkérdőjelezése benned érthetően indulatos védekező reakciót szül.Szabler

nem, belőlem az váltja ki a védekező reakciót, hogy a fórum moderátoraként, a college football önjelölt szakértőjeként és az oldal szerkesztőjeként nem hagyhatom szó nélkül azokat a kommenteket, melyek blődséget, fantazmagóriát és/vagy hamis állításokat tartalmaznak, legalábbis ebben a témában biztosan nem

indulatot pedig akkor érzek, ha valaki számba akarja adni az "igazságot", játszva a morális erkölcscsőszt, amiért korábban többször, más helyeken én is meg lettem szólva (jogosan), szóval elvárom, hogy a fölényeskedést minimalizáljuk, mert könnyen személyeskedésbe csap át

ahhoz pl., hogy a téma gazdasági, szociológiai és kulturális hatásáról érdemben diskuráljunk, nem árt ha kezdésként elolvasod az általam említett Watterson-féle College football című könyvet, ami ugyan szintén szkeptikus a főiskolai futballal szemben, de legalább tényekből dolgozik, és így a játék kialakulásában, elterjedésében is jártas szerző képes reálisan látni és láttatni a helyzetet

azért álljon meg a menet, szerintem alapvetően én is nyitottan álltam hozzá a témához, nem keveset olvastam arról, hogy lehetne az egyetemi futballt rendbe tenni, az igazságtalanságokat és csalásokat kiküszöbölni

irreális és abszolút hipotetikus felvetésekre viszont csak még groteszkebb módon lehet reagálni, jelen pillanatban ott tartunk, mintha te mondjuk egy keresztényt akarnál a mormon hitre áttéríteni, vagy pl. egy homoszexuálisnak elmagyarázni, hogy hát hiszen nőkkel sokkal jobb és ugye csak vele van esélye az illetőnek gyereket nemzeni

feltételezésekből indulsz ki, pusztán morális és szubjektív alapon, olyan apróságokat elfelelejtve, mint a gazdasági körülmények, szociológia, emberi igények vagy kulturális sajátosságok

iszonyat könnyű így érvelni, csak itt a fórumon a politika kivételével az összes topikot teleszemetelhetnéd, bár nem tudom mi célja az erkölcsi fölényeskedésnek, kinek a szemét akarod "felnyitni" és milyen "jogon" feltételezed azt bárkiről is, hogy a (college) football számára a "szent tehén", és nem egy sport, ami iszonyat módon szórakoztató tud lennijjncaa

Tudom, hogy ott kezdett félresiklani ez a vita, hogy ez a nagyon is radikális javaslat felmerült.

Nézd, az tény, hogy számodra az egyetemi foci nagyon fontos dolog, rengeteg időt, energiát fektetsz a vele való foglalkozásba, ezért a létjogosultságának megkérdőjelezése benned érthetően indulatos védekező reakciót szül.

Számomra az egyetemi foci úgyszólván semmit nem jelent. Említettem már, hogy emlékeim szerint eddig csak egy komplett meccset láttam. Ennélfogva nem csoda, ha könnyebben befogadom az egyetemi foci tilalmának ötletét, még akkor is, ha ez egyelőre egy abszurdnak ható gondolatkísérlet.

Én azt javaslom, hogy a vita folytatása érdekében akadjunk le a túlzó generalizálásokról és összpontosítsunk a konkrétumokra, pl. szívesen venném, ha elkövetkező érveidben pontosabban megvilágítanád számomra azokat gazdasági körülményeket, szociológiai tényezőket vagy kulturális sajátosságokat, amelyek az egyetemi focit táplálják.

Azért ment focistának, mert azt tekintette nagyobb kihívásnak. Egyszerűen túl könnyűnek találta az iskolapadot. Egyébként 1.re rosszul mondtam, nem biológus hanem biokémikus, és a legtöbb kutató összetenné a két kezét h jelöljék Rhodes ösztöndíjra, őt jelölték.empty taxi

Akkor tegyük föl, hogy nem focizhatna az egyetemen. Mivel Rhodes-ösztöndíjra jelölték, nyilván tehetséges és foci nélkül is megkapná a lehetőséget, hogy az egyetemen tanulhasson.

Ha mindenáron focizni szeretne, akkor középsuli után irány egy előkészítő minor liga, utána az NFL. Ha pedig már megelégelte a profi focit, akkor már nyilván lesz elég pénze ahhoz, hogy kijárja az egyetemet és végül kielégítse kutatói ambícióit.

Nem siklana ki az élete az egyetemi foci hiányától.Szabler

Azért néhány évet veszítene a kutatói munkábaállástól ha nem párhuzamosan csinálja 😉
Plusz úgy általánosságban elmondható h az ember könnyebben tanul huszonévesen, mint 35-6 évesen miután már teszem azt családot is alapított.

Íme azok a BCS-egyetemek amelyek oktatásilag is TOP50-ben vannak az USA-ban:
Stanford, Michigan, California, Michigan State, Wisconsin, Pittsburgh, Washington, Minnesota, Penn State, Purdue, UCLA, Texas, Florida, Illinois, North Carolina, Texas A&M, Arizona, Maryland, Georgia, USC, Virginia Tech, Rutgers, Oregon State, Virginia, Ohio State, Iowa
Komoly a BIG10 és a Pac-12 fölény. (Komoly futballprogramot is sikerül fenntartani a színvonalas oktatás mellett több helyen is)

Viszont ha kivennénk az egyetemekről a focit akk Castonzo (azért ő a pl. mert ő megmondta h aktív pályafutása után visszamegy biológusnak és a rák ellenszerét kutatná) nem mehetne vissza kutatni, ugyanis elment a félprofi ligába focizni, majd az NFL-be, nem volt annyi lehetősége tanulni.empty taxi

Ha elsősorban atletikus tehetsége miatt jutott ösztöndíjhoz, és nem azért mert kiváló biológusnak ígérkezik, (gondolom utóbbi szakterületen is pályázhatott volna ösztöndíjra), akkor kiválásával nem érné pótolhatatlan veszteség a kutatótársadalmat.Szabler

Azért ment focistának, mert azt tekintette nagyobb kihívásnak. Egyszerűen túl könnyűnek találta az iskolapadot. Egyébként 1.re rosszul mondtam, nem biológus hanem biokémikus, és a legtöbb kutató összetenné a két kezét h jelöljék Rhodes ösztöndíjra, őt jelölték.empty taxi

hagyjad, aki nem az ő elvei szerint él, nem ember, aki pedig ellenkezik vele, az nyilvánvalóan elfogult és nem lát tisztán... ez már nem érvelés, hanem pusztán lázítás, a magát élő lelkiismeretnek gondoló személy könnyen át tud esni az "orákulum" kategóriába

ha felhozod Myron Rolle példáját, akkor az nem bizonyít semmit, mert közben megannyi tanulatlan néger szétveri a felsőoktatást, ha felhozod Buzzer White-t az megint nem bizonyít semmit, mert ezek csak kiragadott példák a sötétségből

a lényeg az, hogy bármit írsz, azzal épp az ellenoldalt igazolod, hiszen akár te is elmehettél volna biokémikusnak, hogy feltaláld a rák ellenszerét, ám helyette most egy amfocis fórumon töltöd el - feleslegesen - a szabadidődet

Azért ment focistának, mert azt tekintette nagyobb kihívásnak. Egyszerűen túl könnyűnek találta az iskolapadot. Egyébként 1.re rosszul mondtam, nem biológus hanem biokémikus, és a legtöbb kutató összetenné a két kezét h jelöljék Rhodes ösztöndíjra, őt jelölték.empty taxi

Akkor tegyük föl, hogy nem focizhatna az egyetemen. Mivel Rhodes-ösztöndíjra jelölték, nyilván tehetséges és foci nélkül is megkapná a lehetőséget, hogy az egyetemen tanulhasson.

Ha mindenáron focizni szeretne, akkor középsuli után irány egy előkészítő minor liga, utána az NFL. Ha pedig már megelégelte a profi focit, akkor már nyilván lesz elég pénze ahhoz, hogy kijárja az egyetemet és végül kielégítse kutatói ambícióit.

Nem siklana ki az élete az egyetemi foci hiányától.