NCAA körkép - SEC

Öt kérdés, ami meghatározza az SEC versenyének alakulását:

Idén is Alabamában kell keresni a főcsoport legjobbját?

Az állam csapatai a közelmúltban dominálták a konferenciát, az előző hat évben ötször az Alabama vagy az Auburn ülhetett fel az SEC trónjára, a kivételt jelentő szezonban (2011, LSU) pedig a Crimson Tide nemzeti bajnok lett. Nick Saban és Gus Malzahn alakulata bizonyos szempontból nagyon hasonló körülmények között vág neki az idei, reményeik szerint újabb főcsoport-elsőséggel (és még ennél is nagyobb sikerekkel) végződő menetelésnek: mindkét gárdára igaz, hogy a labda egyik oldalán elit potenciállal bíró egységet vonultat fel, a másikon viszont meglehetősen sok a kérdőjel; a különbség annyi, hogy a Tide-nál a támadósor, a Tigersnél a védelem számít összességében bizonytalan pontnak. Tuscaloosában a Saban-korszak alighanem legjobb védőfala képezi a defense alapját, a linebacker-sor a szokott minőséget képviseli, és az elit recruitok csatasorba állításával a közelmúltban relatíve sokat bizonytalankodó secondary is stabilizálódhat. A védelmet tehát továbbra sem kell félteniük a Bama híveinek, a támadóegységben viszont rengeteg a kérdőjel: új kezdő QB-t kell találni, és még mindig nyílt a verseny a poszton (a várakozásokkal ellentétben Jake Coker ezúttal sem tudott egyértelműen jobbnak bizonyulni vetélytársainál, a redshirt freshman David Cornwell, de akár még az abszolút újonc Blake Barnett is lehet a kezdő), Amari Cooper és társai távozása után gyakorlatilag nincs olyan elkapója a csapatnak, aki már élesben is bizonyított a Tide színeiben, valamint a támadófalban is három tavalyi alapembert kell pótolni. Az Auburn támadósorából is távozott több kulcsjátékos, például a kezdő irányító vagy az első számú running back, de Malzahn neve eleve garanciát jelent az offense hatékonyságára, és ami például a QB-váltást illeti, az új kezdő, Jeremy nagyobb tehetségnek tűnik, mint elődje, Nick Marshall. A junior irányítónak köszönhetően valószínűleg jóval kiegyensúlyozottabb is lesz a Tigers támadógépezete, aligha az utóbbi két év erőteljesen futásorientált offense-ét láthatjuk majd viszont. Az Auburnnel kapcsolatban a legfőbb kérdés az, hogy a tavaly bukdácsoló védelmet sikerül-e újra ütőképes egységgé felépíteni. Will Muschampre vár ez a feladat, akinek a szerződtetése elöljáróban a legutóbbi edzőkeringő egyik legnagyobb fogásának tűnik; a kiváló védelmi stratéga lehet a kulcs ahhoz, hogy Malzahn együttese ismét az FBS egyik elit csapatává avanzsáljon. A Tide-nál és a Tigersnél is bőven akad befoltozandó lyuk, de az kétségtelen, hogy mindkét gárda rendelkezik a feladat megoldásához szükséges játékosanyaggal és szakmai háttérrel, így változatlanul elmondható az SEC nyugati csoportjáról, hogy a divízióelsőséghez Alabamán át vezet az út.

Lehet-e 2015 is Mississippi éve?

Van ebben némi kettősség, hisz a nyugati csoport első helyére végül a Mississippi State-nek és az Ole Missnek sem sikerült odaérnie tavaly, valamint a bowl-meccsüket sem tudták megnyerni, de ettől függetlenül az állam mindkét csapata remek évet zárt, előbbi tíz, utóbbi kilenc győzelmet begyűjtve a 2014-es alapszakaszban. A két együttes közül a Bulldogs számára ígérkezik nehezebbnek az előző idénybeli sikerek megismétlése (vagy adott esetben túlszárnyalása), miután Dan Mullen főedző a tavalyi alapemberek közül mindössze hét játékosra számíthat az előttünk álló szezonban. Szerencséjére a kevés visszatérő között ott van a Heisman trófeára is esélyesnek tartott irányító, Dak Prescott, aki az MSU támadógépezetének alfája és omegája, ugyanakkor rutintalan játékosok közül kell valakinek első számú running backké előlépnie, a támadófal pedig három új kezdővel áll fel. Ez azonban még szinte semmi ahhoz a felforduláshoz képest, ami a védelemben van: nem kevesebb, mint nyolc poszton történik változás a depth chart első helyén, arról nem is beszélve, hogy Manny Diaz személyében új védőkoordinátor is érkezett Starkville-be. Állami riválisával ellentétben az Ole Miss elsősorban a védelmére támaszkodhat; a többek között Robert Nkemdiche-t és Tony Connert felvonultató defense-nél minden adott ahhoz, hogy újfent az FBS egyik legjobbja legyen. A támadósorral kapcsolatban a fő kérdés az, hogy a tavaly sem brillírozó egységre milyen hatással lesz az irányítócsere, jóllehet az új kezdőnek – minden bizonnyal az idei junior college transzferek között a legjobb QB prospectnek tartott Chad Kelly kapja a stafétát – nem lesz nehéz Bo Wallace-nál konzisztensebb teljesítményt nyújtania, ebben pedig segítségére lesz mások mellett egy öt visszatérő kezdőt számláló támadófal és a sérülésből felépülő Laquon Treadwell személyében egy potenciális jövőbeni NFL-sztár. A Magnolia State két csapata közül papíron tehát a Rebels tűnik idén erősebbnek; a Bulldogstól óriási bravúrnak számítana, ha ennyi távozóval, egy ilyen csoportban odaérnének az első helyre, de egy meccsen ők is bárkire veszélyesek lehetnek.

Meddig tör előre az SEC West ranglétráján a csoport másik három tagja?

Alabama és Mississippi állam egyik SEC-s reprezentánsának divízióelsősége sem minősülne igazán nagy meglepetésnek, és ugyanez elmondható a csoport fennmaradó három együtteséről is – az LSU-ban, a Texas A&M-ben és az Arkansas-ban is megvan a potenciál, hogy bejusson az atlantai konferenciadöntőbe. A kevésbé mainstream vetélytársak előretörésének is köszönhető, hogy az utóbbi időben kissé háttérbe szorult a Tigers, holott egyetemi szinten változatlanul Les Miles alakulata rendelkezik az egyik legjobb játékosállománnyal. Egyetlen olyan poszt van, ahol szembeötlő a lemaradásuk az FBS elit csapatainak többségéhez képest, ez pedig az irányító. Tavaly Anthony Jennings és Brandon Harris is lehetőséghez jutott, de egyikük sem tudott felnőni a feladathoz (nem véletlen, hogy Everett Golsonra is próbált lecsapni Miles); leginkább az ő fejlődésüktől függ, hogy meddig juthatnak idén a tigrisek. A Texas A&M-nél a korábbi elit recruitok és Kevin Sumlin rendszerének ötvözete gondoskodik a támadóegység eredményességéről; mindenekelőtt védelmi oldalon kell szinte(ke)t lépnie az Aggiesnek ahhoz, hogy a komplett csapat is előre tudjon lépni. Az előző idényben pocsékul szereplő defense helyreállításáért új védőkoordinátor felel majd John Chavis személyében, ráadásul a nagyszerű szakembert épp a divíziórivális LSU-tól sikerült elhozniuk a texasiaknak. A Bobby Petrino távozását követően összezuhanó Arkansas Bret Bielema irányítása alatt eddig fokozatosan javult, a Wisconsintól érkező főedző debütáló évében elért 0-8-as főcsoportmérleg után tavaly már pozitív mérleggel zárta az idényt a Razorbacks, miközben a vereségeik nagy része szoros meccsen született, a szezon végén pedig több hangzatos győzelmet is arattak (kapott pont nélkül verték az LSU-t és az Ole Misst, a bowl-szezonban pedig kiütötték a Texast). Az erőfocit preferáló támadósoron aligha fog múlni, hogy folytatódik-e a javuló tendencia; a kérdés az, hogy a komoly változásokon áteső front seven és a legfeljebb átlagos secondary olyan minőségű védelmet alkot-e, amely elegendő lesz a Hogs számára az igazi áttöréshez.

Georgia – Tennessee versenyfutás a keleti csoport első helyéért?

A közvélemény szinte egyöntetűen a Georgiát tartja az SEC East favoritjának, bár azt nem lehet mondani, hogy rendíthetetlennek tűnik Mark Richt alakulatának pozíciója a divízió élén. Nehéz lenne eldönteni, hogy tavaly Todd Gurley vagy a helyére lépő Nick Chubb játszott-e jobban; annyi biztos, hogy utóbbi személyében olyan játékosra lelt a Dawgs edzői stábja, akire bátran építhetik a csapat támadójátékát. Neki és a támadófal négy visszatérő alapemberének köszönhetően az FBS egyik legjobban futó csapata lehet a Georgia, a passzjátékot illetően azonban nagy a bizonytalanság – egyrészt az új támadókoordinátor, az NFL-ben megbukó Brian Schottenheimer személye miatt, másrészt mert QB poszton is váltás történik, és Brice Ramsey, Faton Bauta, valamint Greyson Lambert között továbbra is nyílt a verseny a kezdő pozícióért, harmadrészt pedig azért, mert a sérülékeny Malcolm Mitchellen kívül nincs bizonyított játékos az elkapóállományban. A védelemből fontos játékosok váltak ki belső linebacker és cornerback poszton, ugyanakkor Ramik Wilson, Amarlo Herrera, vagy Damian Swann távozása ellenére is inkább további fejlődés várható a Jordan Jenkins - Leonard Floyd edge rusher páros fémjelezte egységtől Jeremy Pruitt védőkoordinátori regnálásának második évében. Gyakran vetődik fel az SEC East potenciális sleepereként a Tennessee. Ez a megjelölés főként annak tudható be, hogy a közelmúltat a főcsoport alsóházában töltötték a knoxville-iek, mert a játékosállomány minősége alapján – a Joshua Dobbs - Jalen Hurd backfield duótól a freshmanként rögtön a pass rusherek elitjébe berobbanó Derek Barnetten át a shutdown cornerként játszó Cameron Suttonig, és még lehetne sorolni – a Vols egyértelműen divízióelsőségre esélyes gárdának tűnik. Butch Jones és edzői stábja nagyszerű munkát végzett (és végez) recruiting terén, ami a pályán elért eredményekben is megmutatkozott, ebben a szezonban pedig, 17 visszatérő kezdővel és számos kiemelkedő tehetséggel a keretben már nem lehet más a csapat célja, mint hosszú idő után újra bejutni az SEC fináléjába.

Meddig juthatnak a keleti divízió újjáépülő és újratöltő csapatai?

Három szezonról van szó, de a tény az tény: az SEC-hez való csatlakozása óta a Missouri egymaga többször végzett az East élén, mint a csoport másik hat tagja összesen. A Tigerst egyik konferenciadöntős menetelése előtt sem sorolták a divízió fő esélyesei közé, és most is hasonló a helyzet, miután mások mellett mindhárom tavalyi kezdő elkapót és a védelem motorjának számító Shane Ray - Markus Golden edge rusher párost is pótolni kell. A többi csapatrésznél azonban minimum korrekt és már bizonyított játékosfelhozatal áll Gary Pinkel vezetőedző rendelkezésére, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy évvel ezelőtt nyolc visszatérő kezdővel jutott be a csapat az atlantai döntőbe – ne lepődjön meg tehát senki, ha a Mizzou ismét rácáfol a kétkedőkre. Sötét ló a csoportban a Florida, amely Will Muschamp elbocsátása után, immár a Colorado State-től érkező ex-Alabama OC, Jim McElwain irányításával kezd újjáépítésbe, jóllehet klasszikus rebuildingről nem beszélhetünk, elvégre a pályán nyújtott teljesítménytől eltérően a recruiting-munkára az előző rezsim esetében sem lehetett panasz – az alapanyag tehát adott, „csak” versenyképes csapatot kell belőle összegyúrni. A védelemre a Muschamp-érában sem lehetett panasz, és a Vernon Hargreaves, valamint összességében is az egyetemi futball talán legjobb secondary-je által fémjelzett defense jó eséllyel maradhat az SEC és akár a komplett FBS élmezőnyében. A döntő faktor az lehet, hogy a Gators kritikus pontjának számító támadósort – ahol a falban több NFL-kaliberű alapembert kell pótolni, és a kezdő QB személyéről sem született még döntés – milyen gyorsan tudja rendbe hozni McElwain és az edzői stáb; ennek függvényében akár már az idei szezonban versenyre kelhet a Florida a divízió első helyéért. A South Carolina az előző idényben alaposan visszaesett a korábbi években a Gamecocks által kiállított topcsapatokhoz képest, és nem valószínű, hogy Steve Spurrier tanítványai egyhamar kimásznak ebből a gödörből, miután a tavaly leszereplő védelemben továbbra sem látni azokat a kiemelkedő tehetségeket, amilyenek a közelmúltban megfordultak a dél-karolinai alakulatnál, a támadóegységben pedig számos kulcsember helyettesítéséről kell gondoskodni. A Kentucky és a Vanderbilt közül a Wildcats tart előrébb az újjáépítés folyamatában, de egyelőre a bowl-szereplés kiharcolásánál többre ők sem pályáznak valós eséllyel.

10 játékos, akire érdemes kiemelt figyelmet fordítani:
Dak Prescott, QB (Mississippi State)
Nick Chubb, RB (Georgia)
Derrick Henry, RB (Alabama)
Leonard Fournette, RB (LSU)
Laquon Treadwell, WR (Ole Miss)
Myles Garrett, DE (Texas A&M)
Derek Barnett, DE (Tennessee)
Robert Nkemdiche, DT (Ole Miss)
A’Shawn Robinson, DT (Alabama)
Vernon Hargreaves III, CB (Florida)

5 főcsoport-meccs, amit nem érdemes kihagyni:
Georgia @ Tennessee – október 10.
Florida vs. Georgia (Jacksonville) – október 31.
Georgia @ Auburn – november 14.
Alabama @ Auburn – november 28.
Ole Miss @ Mississippi State – november 28.

5 non-konf meccs, amit nem érdemes kihagyni:
Wisconsin vs. Alabama (Arlington) – szeptember 5.
Texas A&M vs. Arizona State (Houston) – szeptember 5.
Oklahoma @ Tennessee – szeptember 12.
Georgia @ Georgia Tech – november 28.
Florida State @ Florida – november 28.

Vass Ádám (vassadi)