Seattle Seahawks

Amikor egy korszak lezárul nem fukarkodnak az emlékezők a nagy ívű, sokszor feleslegesen dagályos jelzőkkel, mondatokkal.
Nem is kezdenék bele ilyenekbe, de távozott egy olyan ember a ligából, aki valószínűleg akartán kívül, de hozzájárult a Seahawks sikereihez. Ez az ember Jim Harbaugh, és lehet ingerküszöb, de még itt a Hox oldalán is érdemes megemlékezni arról, hogy ez a remek szakember mit tett a Ninersért, az NFC Westért, és tulajdonképpen a Seahawksért.
Jim Harbaught nagyon nem érdemtelenül került a Niners vezetői székébe. Egyetemi évei alatt remek szakembergárdát, remek csapatot, és remek egyéni játékosokat nevelt ki, és egy olyan megalkuvásra alkalmatlan mentalitást vitt az egyetemi foci világába, amely a régi nagyokat is felrázta, elveik átértékelésére kényszerítette. És ő ezért fontos nekünk, ez az átértékelés ugyanis elérte Pete Carrollt is.

Jim és Pete, avagy a híres stanfordi kézfogás története
Én első alkalommal akkor hallottam róla, amikor 2007–ben "minden idők legjobbjának" kikiáltott Trojansát fájóan ütötte meg a Stanford, Pasadenában 85.000 ember előtt, egy döbbenetes 17 pontos 4. negyeddel. Életemben akkor láttam először (és azóta sem) igazából zavarban Big Petet. Még emlékszem az interjújára: számos dolgot át kell értékelnünk, számos dolgon változtatni kell.
Aztán 2009-ben (a2008 évi drafton kirabolt) USC-t ki is ütötte a Cards (55-21), komoly űrt lyukat ütve a végzősök önbecsülésén. (Máig nem értem, hogy ez után a meccs után Mays hogyan kerülhetett Friscoba  ). Harbaugh azonban nem csak legyőzte Carrollt, de arcon is csapta azon a meccsen azzal a híres 2 pontossal, amikor már rég eldőlt a meccs. Ekkor hangzott el a híres” What ’s your deal”- avagy ezt most akkor mi a f*szért is kellett?! Ha valaki nem is szereti Carrollt, el kell ismernie a Hox gyönyörűen térdel, amikor vége a meccsnek. Ekkor Carroll már nem frusztrált volt, hanem pipa, nagyon-nagyon pipa. Lehetett is, mert jött ez a fickó, és 1.) konkrétan belerondított a dinasztiába, amit épített, 2.) kiskanállal kellett összeszedni a játékosait a meccs után, 3.) GOTO 1. belerondított a dinasztiába, ráébresztette Carrollt, hogy valami lement a vágányról.
Sokszor hangzott el, hogy PC és Harbaugh utálják egymást. Én az ő viszonyukat sokkal összetettebbnek látom egy szimpla utálatnál. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy Harbaugh, és Carroll között ez innentől kezdve személyes is. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ők inkább ellenségek, mint ellenfelek. Persze a média fújta, de volt is mit.

Hogy ne lettek volna ellenségek, amikor Harb számára PC testesítette meg a USC trónján pöffeszkedő korszerűtlen királyt, aki elszívja a levegőt (és a legjobb prospecteket), és mint a liga gépezeteinek tökéletes ismerője elállja az utat, amely a siker felé vezet. Szerintem ez a disznófejű nagyúrban gyönyörűen benne van 
„Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.” 😊

Hogyne lettek volna ellenségek, mikor Harbaugh tüske volt Pete Carroll oldalában, egy olyan tüske, ami emlékeztette, hogy már nem mennek olyan jól a dolgok. Az embernek, még a legtehetségesebbeknek, is meg kell időnként újulniuk, fejlődniük kell! PC számára tehát eljött a megújulás ideje. Az egy fontos emberi érték, hogy ő valójában be is látta ezt. Élete legjobb döntése volt, hogy átjött az NFL-be!
Az egyetemi fejezet lezárásaképpen szerintem feltételezhető, hogy:
annak ellenére, hogy az egyén, főleg egy sikeres vezetőedző fejlődést nem szokás, nem is illik egy ellenfélhez kötni, mégis azt gondolom, hogy ez a rivalizálás komoly hatást gyakorolt mind a két szakember munkájára. Persze mindenki profi és 100%-on pörög, de van az az inspiráció, amikor az a 100% tud még 100%-abb lenni.

Boldog 49. szülinapot mester
PC egy rettenetesen rossz Seattlet vett át, amely az egész NFC West viccbrigádjává silányult. Utolsó év volt Matt Hassel, első éve volt Earlnek, Okungnak, Lynchnek. Még Tatupuról is kiderült, hogy alkalmatlan. Ott álltunk és nem értettük, mi történik! Mike Williams….várj ezt most megpróbálom röhögés nélkül leírni Mike Williams az 1. számú elkapó! A többit tudjuk 7-9, rájátszás, bajnokverés, és földrengés a CL-en. (utána szopó a Soldieren)

NFC W "dominanciánkhoz" kellett, hogy az akkorra bitang erőssé váló 9-erst minden idők legalkalmatlanabb vezetőedzője Samurai Mike képezte olyan szép és nemes, de az NFL szempontjából haszontalan sportokban, mint a szánkóhúzás nyáron hegyre fel, és társai. Vernon Davis unalmában még mindig vertea védőket az edzéseken, Alex Smith, pedig éppen a phd-jára készült, hiszen játékra esélye sem volt, pedig addigra kívülről fujt kb. 5 playbookot Air Coryelltől, a korszerű west coastig (utóbbit leírni is röhejes). Ezek közt talán csak egy korszerű volt, Norv Turneré. Alex ezt szerette is, nem is ment rosszul, de ez senkit nem érdekelt, Samurai Preacherman Mike-ot a legkevésbé.
Szóval ebbe a remek környezetbe érkezett Harb, és valljuk be ő volt az ember, aki nem félt kockáztatni, és tudott újat mutatni. Nagyon ritkán lát az ember annyira komplett tehetséges keretet, mint a 2011 es Niners volt! És ha ez nem lett volna elég mindig tudott remek játékosokat húzni.

Én nem kedveltem Jim Harbaughot az embert, mert egy az élő fába belekötő, krakéler palinak tartom, de tiszteltem a szakit, mert zseniálisakat húzott, főleg uralkodása első éveiben, és dominálta ligát. Imádtam, hogy az erősségekre épített, és nem a gyengeségeket próbálta elfedni. Utóbbi nagyon fontos, mert szerintem nagyon sokan ott rontják el, hogy az erősségek helyett kétségbeesetten próbálják egy csapat, egy játékos vállalható gyengeségeit korrigálni, bármibe is kerül, és ez a legtöbbször egy játékos egyéniségébe kerül, illetve egy csapat lelkébe.

Persze Jim sem kerülhette el a sorsát, az ő kódját is feltörték, őt is legyőzték, sajnos kicsit korán, pont mielőtt eljutott volna a bajnoki címig.
Az első komoly baleset pont a Hawks elleni 12-dec 23 meccsen történt, Jimbo 49. szülinapján. Ez egyben fordulópontot jelentett a két csapat életében. Soha azelőtt nem láttuk Jimet tehetetlennek. Azon túl, hogy brutális verést kapott a nyíltan bajnok aspiráns Niners, a későbbi ellenfelek útmutatót kaptak:
1.) hogyan söpörd a domináns védelmet 2.) hogyan szedd szét Collint, aki akkor éppen konkrétan zseniálisnak tűnt.

Nem gondolom, hogy túl kell értékelni e vereség hatását, mert nem minden elemet lehetett adoptálni rövid idő alatt, de azért adott jó támpontot. Óriási respekt, mert a stáb azonnal tekert a labda mindkét oldalán el is jutottak az SB be, ahol óriási pechhel kaptak ki!

Nincs út felfelé, csapdában
Jimmel még a sors is kibabrált. Van-e annál rosszabb, mint amikor az ősellenséged győz le? Van, amikor a tesód! Hogy ez lélektanilag mit jelenthet, nem tudom. Mindenesetre óriási tisztelet jár Harbaughnak, mert a következő évre úgy jöttek vissza, hogy tekert megint az O-n. Kiismerhetővé vált a felfutó zóna játékuk.

És az NFC döntőn megint kitaláltak valamit! Akkor éreztem a legjobbnak a Ninerst, felkészültek voltak, remek taktikával. A Hawks egy félidő alatt kimatekolta a kódot, és visszajött, a többit tudjuk. Nüánszokon, és egyéni teljesítményen, illetve két fájó sérülésen múlt. Ha SF-ben lett volna, és kikapunk, büszke lettem volna a gárdára, ha annyit ért volna el, mint a Niners Seattleben.

Felhívom a figyelmet az egy fél idő alatt kimatekolta a kódot dologra, ez ugyanis innentől nyomasztó tényező. Itt szeretném megjegyezni, hogy szerintem, ha valaki túlértékelt volt az pont az imádott Vic Fangio. Nem részletezem, ez most Jimről szól!

Perszet Vic is a gárda része volt, akárcsak Roman, és Kaepernick.És itt a csapda, ha konok vagy és kitartasz két, három állítás mellett, akkor hogy békíted ki az állításaidat, ha azok feloldhatatlan ellentétbe kerülnek. Ime az állítások állítás:
1.) Roman remek koordinátor+
2.) Kaepernick rendkívüli tehetség=
3.) remek támadójáték

De nem megy a támadójáték. Min változtatsz? Rájössz, hogy valójában már tényleg feltörték a rendszered, és ahogy egyre többet variálsz adott rendszeren belül, úgy érzik magukat a játékosaid egyre kevésbé komfortosan. A játék, ami az erősségekre épített elérte a zenitet, ennyi volt. Újabb tekerés esetén mélyíted a válságot, vagy bevezetsz strukturális változást, de az 1,5-2 év, és közben széteshet a csapat. Persze ez nem gáz, sikeres edzők évek óta ebben az állapotban vannak, sztár irányító, jó receiver corps, egész OK O Line gyenge csoport csodákat tesz éveken át, anélkül, hogy bele kéne nagyon nyúlni. De Harbaughnak ez nincs meg, Kaepernick nem az a top 10 irányító, akinek gondolta. A csoport pedig maga Doberdo.
Nincsenek kétségeim, Jimbo okos,ő már egy éve pontosan tudta, hogy innen most egy ideig már csak lefelé vezet az út. Felismerte akkor is, a változás szükségességét, amikor Alexet lecserélte. Ismerte Alex korlátait is, az első perctől. Beletett Alexbe sok energiát, de tudta, hogy srtuktúrális változás szükséges, hogy a 9-ers támadójáték feljebb lépjen. Ehhez Alex kevés volt szerinte. Csak azt nem mérte fel, hogy Kaepernick mentálisan nincs felkészülve a feladatra.Nem is láthatta, senki sem látta. Harbaugh utoljára egyetlen egy másik irányítónak szavazott ekkora kreditet… Andrew Lucknak.

Quo Vadis Jim
Mi csak azt láttuk, hogy egy ideje nem volt már jó a viszonya az FO-val. Ott volt a hiszti az offseasonban, a brownsos story. Pont akkor, amikor pick, és idő is lett volna a Niners átépítésének megkezdéséhez. De mi történt? Elfogyott a bizalom? Nem volt elég jó terve Harbaughnak? Lehet! Csak azért, mert valaki nem mindig jó arc nem kerül légüres térbe. Jimbo pedig abban volt, a 2013-2014 közötti offseasonban, tehát pont, amikor a legnagyobb szükség volt a közös munkára. Egy sikeres év után, vagy várjunk buksz egy NFC bajnoki címet az sikeres év? Bár, ha csak az SB win az egyetlen siker az FO számára, akkor nem. Ha Jim becsületes volt és elmondta, hogy most két év átépítés jön,mert ez ennyit tudott, akkor értem miért fogyott el a levegő. Ez amolyan filozófiai különbség.

Hogy mi történt pontosan, azt lehet sosem fogjuk megtudni. Jöttek a sérülések, már a D sem szuperált, elmaradtak az eredmények. A játékosok el kezdtek mutogatni. (mondjuk az FO-nak talán ezzel kellett volna foglalkoznia). Kb. itt a vége. Ilyen környezetben nem lehet komoly szakmai munkát végezni.

Sok elintézetlen ügyet hagyott itt Jim Harbaugh. Ne becsüljük le az NCAA-t, hiszen oda sem kell kevesebb tudás, vagy kevésbé profi mentalitás, ráadásul kellenek olyan soft skillek, amelyek pl. a profiknál annyira már nem hangsúlyosak, de ha hiányoznak, szétesik a csapat, szóval meglétük, vagy hiányuk jelenti a különbséget siker és bukás közt.
Nekem az a hipotézisem, hogy pont ezek a soft skillek hiányoznak, hogy Jimbo igazi nagy edző lehessen. Szerintem a legjobb döntést hozta, mert még meg kell tapasztalnia, és tanulnia azt, ami ahhoz kell, hogy bajnok legyen. Erre most az NFL-ben reálisan nincs esélye. Hozzáteszem, nem tudom megfogalmazni egyszerűen, hogy mi ez, talán meg kell tanulnia legyőzni Jimet.
Csak az a baj, hogy a megalodonnak szűk lesz az a tenger. Fogjuk még őt az NFL ben látni, és ha megtanul ember lenni, akkor lesz ő még bajnok.