Filmek

szerintem pedig ha képes vagy értékelni a részleteket, akkor tud csak lekötni igazán, és nem kizárólag attól fogsz majd jónak/rossznak tartani egy-egy filmet, hogy a sztorival mennyire tudtál azonosulni és azt mennyire tartod koherensnekjjncaa

Ezt elfogadom, én nem értek a filmekhez különösebben, de azért az sztem akkor is igaz, hogy egy film akkor igazán jó, ha egy e téren kevésbé érzékeny embert is leköt a sztorija/világa, és művészetileg is értékes. Ha valamit csak egy szűk klub tud értékelni, azzal valami baj van.Rajna

A "jó" és a "tetszik" két külön kategória. 😉
Lehet valami zseniális, összetett, és csak egy szűk klub tudja értékelni, de ez nem baj. Már ha nem gond, hogy nem feltétlenül népszerű.
De a népszerűt se zavarja ha rossz, így kerek.

szerintem pedig ha képes vagy értékelni a részleteket, akkor tud csak lekötni igazán, és nem kizárólag attól fogsz majd jónak/rossznak tartani egy-egy filmet, hogy a sztorival mennyire tudtál azonosulni és azt mennyire tartod koherensnekjjncaa

Ezt elfogadom, én nem értek a filmekhez különösebben, de azért az sztem akkor is igaz, hogy egy film akkor igazán jó, ha egy e téren kevésbé érzékeny embert is leköt a sztorija/világa, és művészetileg is értékes. Ha valamit csak egy szűk klub tud értékelni, azzal valami baj van.

szerintem pedig ha képes vagy értékelni a részleteket, akkor tud csak lekötni igazán, és nem kizárólag attól fogsz majd jónak/rossznak tartani egy-egy filmet, hogy a sztorival mennyire tudtál azonosulni és azt mennyire tartod koherensnek

Azt elfogadom, hogy Az Aranypolgár/Hitchcock filmjei, stb. sok fontos újítást hoztak be, de ettől nekem nem lesz élvezhetőbb egy film, max elismerem a készítők kvalitásait.Rajna

akkor el kell kezdeni máshogy filmet nézni 😉 nekem megvan pl. ez a könyv, örömmel kölcsönadom, az eltés filmkurzusokkal együtt egy teljesen új kaput nyitott meg

jjncaa

Hát azért nálam fontos, hogy egy film legalább lekössön, csak utána tudom értékelni a különböző elemeit 😊 nem kell persze széjjelpörögjön, az Űrodüsszeia pl. nagy kedvencem, pedig régi és lassú.

Azt elfogadom, hogy Az Aranypolgár/Hitchcock filmjei, stb. sok fontos újítást hoztak be, de ettől nekem nem lesz élvezhetőbb egy film, max elismerem a készítők kvalitásait.Rajna

akkor el kell kezdeni máshogy filmet nézni 😉 nekem megvan pl. ez a könyv, örömmel kölcsönadom, az eltés filmkurzusokkal együtt egy teljesen új kaput nyitott meg

Azt elfogadom, hogy Az Aranypolgár/Hitchcock filmjei, stb. sok fontos újítást hoztak be, de ettől nekem nem lesz élvezhetőbb egy film, max elismerem a készítők kvalitásait.

12 dühös emberben valóban kiváló a színészi játék, de a sztori nekem annyira lapos volt, hogy így is max közepes.

Hátsó ablak számomra merő unalom volt, valahogy nem vagyok vevő az ilyen típusú feszültségkeltésre ezek szerint 😊 mondjuk az is benne van, hogy először médiaórán láttam 7.ben, de azóta újranéztem és nem lett róla sokkal jobb véleményem.

Az Aranypolgár a technikai megoldásai miatt (is) zseniális film: a fényképezése, a zenéje - számtalan olyan újító megoldása volt.
A rendezés/színészi játék is kifejezetten erős. Nem mondom, hogy nálam minden idők legnagyobb filmje, de engem egyébként végig lekötött és élveztem,(nálam egyébként a Remény rabjai a rendkívül túlértékeltnek tartott film), és az is biztos hogy korszakalkotó és a 40-es évek egyik klasszikusa, gyakorlatilag az aranykor előfutára volt.

Szerintem hiba akár a Casablancához, akár a Hátsó ablakhoz hasonlítani.. almát a narancshoz.

a 12 dühös ember is elég közhelyes volt nekem (bár gondolom a korszakban nem volt az, de ez az én mostani nézőpontomat nehezen befolyásolja), a Hitchcock-filmek sem átlagon felüliek nekem, de Az aranypolgárt is untam időnként, bár nem volt rossz.

Persze vannak régebbi filmek, amiket nagyon szeretek, de pont ezek a nagy klasszikusok sztem túl vannak értékelve számomra érthetetlen okokból.Rajna

12 dühös ember szerintem mesteri, az tényleg a színjátszás aranykora. nagyon jól van felépítve, még ha ki is lehet találni mi lesz a vége kb 20 perc után (sőt).
Hitchcock - Hátsó ablak valami zseniális, olyan feszültséget és kételyeket teremt az öreg, ahogy azt kevesen tudták. szvsz az volt a terve, hogy mi is elkezdjünk pár lakosra gyanakodni, én behódoltam.
Az aranypolgár az viszont hihetetlenül túlértékelt számomra is, számomra a katarzis mint olyan totál elmaradt.

legjobb régi akkor is a Casablanca meg az Arábiai Lawrence (csak abban az "amerikai éjszaka" nagyon zavaró így mai szemmel)

Kifulladásig?jjncaa

Nem hallottam még róla. A rövid tartalom érdekesnek tűnik. Sosem késő újat nézni/tanulni. Meg próbálom nézni a közeljövőben és akkor majd beszámolok róla, hogy jó példa-e.DoM

meglep, hogy eddig kimaradt, a francia új hullám egyik legfőbb darabja

amúgy:  en.wikipedia.org/wiki/In_medias_res#Cinematic_history
a szócikkben említettekkel se lehet nagyon mellétrafálni, Az őrület határán, 8 és fél, Tükör által homályosan, Dr. Stanglelove... egytől-egyig parádésak

Memento, Visszafordíthatatlan, Hatodik érzék, Ponyvaregény, vagy némileg a Forrest Gump esetleg Az ítélet eladó.

Hétvégén láttam először az Edward Norton féle Illusionistot. Régen láttam ennyire csapongó, fókusz nélkül, összehordott jelenetek sorát. Semmi ritmusa, üteme nem volt a filmnek, pocsék történetvezetés. Kezdve a non-lineáris szerkezettel és a "dolgok közepébe" vágó kezdéssel. Utóbbi elgondolkodtatott, hogy mennyire egy elcsépelt lépés, és alig van film, ahol valójában működik és értelme is van.

Javaslatok, ahol ez a megoldás valóban hozzáad a filmhez, és nélküle nem lenne az igazi?DoM

Először is az Illusionist nekem is csalódás volt, főleg, hogy sokan az abban az évben megjelent The Prestige-hez hasonlították, hát nagyon nem az a szint...

Non-lineáris szerkezet? Memento, azt hiszem ez az alapmű ilyen típusú filmeknél (nekem a Godfatherek mellett a kedvenc filmem amúgy... 😀 )

Kifulladásig?jjncaa

Nem hallottam még róla. A rövid tartalom érdekesnek tűnik. Sosem késő újat nézni/tanulni. Meg próbálom nézni a közeljövőben és akkor majd beszámolok róla, hogy jó példa-e.

Hétvégén láttam először az Edward Norton féle Illusionistot. Régen láttam ennyire csapongó, fókusz nélkül, összehordott jelenetek sorát. Semmi ritmusa, üteme nem volt a filmnek, pocsék történetvezetés. Kezdve a non-lineáris szerkezettel és a "dolgok közepébe" vágó kezdéssel. Utóbbi elgondolkodtatott, hogy mennyire egy elcsépelt lépés, és alig van film, ahol valójában működik és értelme is van.

Javaslatok, ahol ez a megoldás valóban hozzáad a filmhez, és nélküle nem lenne az igazi?DoM

Kifulladásig?

Hétvégén láttam először az Edward Norton féle Illusionistot. Régen láttam ennyire csapongó, fókusz nélkül, összehordott jelenetek sorát. Semmi ritmusa, üteme nem volt a filmnek, pocsék történetvezetés. Kezdve a non-lineáris szerkezettel és a "dolgok közepébe" vágó kezdéssel. Utóbbi elgondolkodtatott, hogy mennyire egy elcsépelt lépés, és alig van film, ahol valójában működik és értelme is van.

Javaslatok, ahol ez a megoldás valóban hozzáad a filmhez, és nélküle nem lenne az igazi?

süti

ZSENIÁLIS!

A 12 dühös ember valóban az. Nem hiteles úgy, abban a formában a történet mechanizmusa. Ugyanakkor a szereplőgárda és a szinkron miatt érdemes megnézni, akinek még mond valamit az, hogy Képessy József, Suka Sándor stb.

Többször írtam már, de mindig rájövök, hogy nem nézek elég klasszikus filmet... A héten A hetedik pecsét volt meg Bergmantól és A burzsoázia diszkrét bája Bunueltől, a maga nemében mindkettő zseniális alkotás, a legnagyobb kár, hogy szép lassan mintha elfelejtődnének...jjncaa

A hetedik pecsét nekem nem tetszett, ahogy a másik két Bergman-film sem, amit láttam. Én sokszor azt érzem, hogy ezek a klasszikusok engem nem kötnek le különösebben, a 12 dühös ember is elég közhelyes volt nekem (bár gondolom a korszakban nem volt az, de ez az én mostani nézőpontomat nehezen befolyásolja), a Hitchcock-filmek sem átlagon felüliek nekem, de Az aranypolgárt is untam időnként, bár nem volt rossz.

Persze vannak régebbi filmek, amiket nagyon szeretek, de pont ezek a nagy klasszikusok sztem túl vannak értékelve számomra érthetetlen okokból.

kezdek kíváncsi lenni

Ázsiáig kell menni jó filmekért, a szereplőket fél órán keresztül meg se tudom különböztetni.füligjimmy

Én mondjuk csak a horrorjaikra vagyok rákattanva. Abból is a paráztatósra inkább, bár a szadisztikus-hentelős műfajban is brutálisan hitelesek, viszont az biztos, hogy sokkal jobban nyomják, mint a hollywoodi szuperprodukciókat.

És igen, szinte egy plusz gondolkodós rejtélyként van jelen az, hogy a film feléig nem tudni, hogy eddig 2 szereplő volt vagy 22 és a szerelmespár egy heteró, leszbi vagy buzi pár 😀

Többször írtam már, de mindig rájövök, hogy nem nézek elég klasszikus filmet... A héten A hetedik pecsét volt meg Bergmantól és A burzsoázia diszkrét bája Bunueltől, a maga nemében mindkettő zseniális alkotás, a legnagyobb kár, hogy szép lassan mintha elfelejtődnének...jjncaa

Sic transit gloria mundi...

Ezeket a filmeket NEM szabad elfelejteni.
Én betáraztam vagy 100 filmet amit az ikreknek meg kell nézni ha elérnek egy bizonyos kort.
Magas labdát lelövöm nem Kovi filmek...

Többször írtam már, de mindig rájövök, hogy nem nézek elég klasszikus filmet... A héten A hetedik pecsét volt meg Bergmantól és A burzsoázia diszkrét bája Bunueltől, a maga nemében mindkettő zseniális alkotás, a legnagyobb kár, hogy szép lassan mintha elfelejtődnének...

Dersu Uzala

Ha van film ami megmutatja milyen hatalmas a természet és milyen ártalmas kis porszemek is vagyunk akkor ez az.
Semmi modern akcióra ne számítson senki mégis érdekes és leköt,annyira emberi és természetes.


Kivételes film szvsz

I saw the devil: Aki nem látta, nézze meg. Kell hozzá egy kicsit erősebb idegrendszer, de a sorozatgyilkost játszó színész valami zseniális.
füligjimmy

Abszolút igaz, komoly katarzis a film.

Megnéztem a feláldozhatók kettőt, és kérem vissza az életemből erre a szarkupacra szánt, készülődéssel, sorbanállással eltöltött három és fél órát az életemből. A pénzem megtarthatják. Az időm egyre értékesebb, én se leszek fiatalabb. Akciófilmnek is szar, paródiának is szar. És nekem ne mondja senki, hogy ettől zseniális. Négy pocsék poéntól, és fél tucat übergagyi akciójelenettől nem lesz valami önironikus, és B-kategóriát piedesztálra emelő, meg ilyen baromságok. Ami szar, az nem lesz zseniális csak azért, mert szar.

De nem az én izlésem finomodott. Néztem pár ázsiai akciófilmet, na azok parádésak a maguk nemében.

The man from nowhere: egy csávó életét múltbéli tragédia árnyékolja be, de mikor elrabolják a szomszéd kislányt, egy hámozókéssel felszámolja az egész alvilágot. Na ez akciófilm!!

I saw the devil: Aki nem látta, nézze meg. Kell hozzá egy kicsit erősebb idegrendszer, de a sorozatgyilkost játszó színész valami zseniális.

The Raid: 20 kommandós, 30 emelet terror, vagy valami ilyesmi. 15 perc vekengés (terhes feleség, meg korpa közé keveredő állampolgár) után elindul a zúzás. És végre egy tisztességes írói húzás, hogy a rosszfiú miért nem lövi egyből fejbe a jófiút.

Merantau: ugyanaz a rendező. 30 perc vekengés, utána egy silat mester egymaga felszámol egy emberkereskedő bandát.

És bámulod a megkoreografált akicójeleneteket, nem tudod, hogy ki marad életben, ki nem, utolsó percig mi a fene?

The Good, The Bad, The Weird: egy kalandfilmnek, és paródiának is kiváló, telejsen meglepő stílusú film.

Ázsiáig kell menni jó filmekért, a szereplőket fél órán keresztül meg se tudom különböztetni.