Politika

A kézilabda csapattal ellentétben Győr nyert.

Győr megértette, hogy mi vár a nemfidesz városokra... 😊 😕

eddig a fideszes faszinger vezet Győrben.
Amadeus

méghozzá nagyon
Amadeus

Beállni látszik a kb. 55-40 százalékos arány. A többi négy jelölt 5 százalékon osztozik.

eddig a fideszes faszinger vezet Győrben.
Amadeus

méghozzá nagyon

eddig a fideszes faszinger vezet Győrben.

De én próbálnék olyan világban élni, ahol legalább az alap dolgokat nem így kell elintézni.
peterk2005

Baszogatásból kérdezem: és mit teszel érte, hogy olyan legyen a világ?
Semmit? Akkor fogadd el, hogy ilyen.
Akármit is? Oké. De mégis ilyen, fogadd el.

Sose szerettem a világgal foglalkozó narratívákat.
Felelősséghárítás, a probléma eltávolítása a megoldhatóságtól a valós közegéből és általánosítás.
Ha mindenki csak egyetlen embernek segítene, és az saját maga volna, akkor minden ember boldog lenne.
Tudom, ez így nagyon egzisztencialista, de logikailag helyes.
Sobri Jóska

Szerintem meg nem helyes.
Mivel ebben a megoldásban előbb-utóbb belebotlasz egy másik emberbe, esetleg a te boldogságod útja rajta keresztül vezet. A kettőtök nettó boldogsága állandó, osztoznotok kell rajta valahogy. Itt egy narratíva a világról, ha már nem szereted őket:
Régóta van egy elméletem, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan működik a világban minden. Mivel minden kifejezhető a fizikai energia mennyiségével, nem is lehet másképp. Aminek fizikai valója van, arra igaz az E=m*c*c. Nincs végtelen pénz, nincs végtelen munka, boldogság, elégedettség, semmi. A világ egy zárt rendszer, és mindenből véges mennyiség áll rendelkezésre. Szóval ha te boldogabb leszel valamitől, az azt jelenti, hogy valahol valaki boldogtalanabb lesz áttételesen, de ugyanaz miatt, anélkül, hogy akár tudnátok egymásról. Ha te több fizetést alkudsz ki magadnak, valakinek kevesebb jut. Ha te több megbízást kapsz, valaki kevesebbet. Ha lesz egy jó nőd, mindenki más kevesebből tud választani.
Amikor két ilyen ember összefut, és tudatosul bennük, hogy csak egymás kárára juthatnak előrébb, akkor vagy megküzdenek mint az ősember vagy az állatok, vagy elfogadják azt, és társadalomba rendeződnek, ahol olyan fogalmakkal ismerkednek meg, mint a szolidaritás, közérdek, stb...
Lecsó

Baromság, mivel a kettőnk boldogsága nem állandó, ez nem zéró kimenetlű játék. Már az alapfelvetésed hibás.
Van olyan, hogy valaki a boldogságom útjában áll, persze, de az ilyen helyzetekre van a kooperáció, különböző eredményoptimalizáció stratégiák. (Ezek része a harc is, ha az a legkifizetődőbb.)

A kifejtett részhez meg annyit: elvileg lehetne igaz, de kb. a végtelen adattal való analízisek világába visz, és semmi értelme ott bóklászni. Én azzal kalkulálok, amit tudok, illetve valószínűsítek. A saját be- és átlátható valóságomra fókuszálok. Ha este dugok, leszarom, hogy John Doe egy eldugott oregoni kisvárosban meg nem. Ha tetszik egy film, könyv, koncert, meccs, leszarom, hogy Csin Csungnak Qingdaoban meg valami nem.
Nekem működik.
Sobri Jóska

Neked nyilván baromság, főleg ha így kisarkítod. Ok, az első felvetés lehet hogy hibás, vagy nem teljesen igaz. Inkább akkor úgy mondom, nem lehet mindenki végtelenül boldog, gazdag és elégedett, mert csak egymás kárára lehetünk azok.
Nyilván, ha ilyen John Doe-s megközelítéssel nézed, akkor könnyű cáfolni, de ez a két emberre vetített példa szintén sarkított volt, csak a megértés kedvéért. Nálad nem segített. 😀
Az viszont, hogy téged érdekel-e mások boldogulása, vagy csak a sajátoddal foglalkozol minden határon túl, az megint érdekes kérdéseket vet fel. Ugyanis az az elmélet is létezik, miszerint egy szétszakadt társadalomban, ahol a nagyon gazdagok és a nagyon szegények közti különbségek elég nagyok, ott eljut az egész egy olyan pontra, ahol már a gazdagok is a kárát látják annak, hogy olyan a struktúra, amilyen. Vagyis nekem lehet, hogy jobb egy olyan társadalomban élni, ahol minden kicsit (vagy sokkal) kiegyenlítettebb, mint olyanban, ahol én vagyok ezerből az egy kurva gazdag, van 9 nagyon gazdag, 990 meg sokkal szegényebb nálam.
Lecsó

Oké, de te ideológiáról írsz, meg “mi lenne ha”-ról.
Nézd meg, mi volt a thread kiindulópontja:
peterk próbálna olyan világban élni, ahol az alap dolgokat nem úgy kell intézni, ahogy jelenleg kell.
Tesz érte? Nem tesz érte? Szerintem egyremegy, mert a világ ilyen. Akár tett, akár nem tett eleddig.
Nekem ennyi az állításom.
Pragmatikus egzisztencialista fatalizmus, mondjuk.

Te, (és peterk, bár ez még nem bizonyosodott be, hisz ő nem reflektált még) univerzális policyben gondolkoztok, globális kódexben, én egy sima használati útmutatóban.
Az én szemléletmódomban van egy kalapács és csavarhúzó ha ikea-szekrényt rakok össze, nem érdekel, hogy miért csak 346 biszbasz van, holott a papír szerint 356 kéne legyen, állni fog a szekrény, nem érdekel, hogy “a búbánatos rénszarvasfaszba nem stimmel a kibebaszott hjörgmund fatipli a lucskospicsájuszarmocsok zlöhten lukba?!”, beleaplikálom, nem érdekel, hogy 100ezret fizettem, egy anyagárban 400 forintnyi faszemétért, nekem megéri, hasznos, funkcionális amire vettem tökéletes, nem érdekel, hogyha késve szállítják, levonom, nem veszem át, nem fizetem ki, és így tovább. Kalapács és csavarhúzó, és megoldom. Nem kell, hogy az alapdolgok úgy intéződjenek, ahogy kéne intéződjenek, mert nem úgy intéződnek, de amúgy vagy úgyabbul megoldható, és kész.
Sobri Jóska

De pontosan az ilyen szemléletmód miatt csinálják meg, amiket megcsinálnak. Mert a legtöbb ember leszarja. Vagy lustaságból, vagy konfliktuskerülésből nem szól, aztán persze a dolog elterjed és általánossá válik. Akkor meg már tényleg nem nagyon lehet megváltoztatni...
warr_b

Kik?

Leszarni teljesen más mint a már meglévő valóságra reflektálni.
És ha valaki “szól”? Kinek? Minek? Van a haszna/hatása/értelme?
Ahol van, ott a “szólás” a nyerő stratégia. Ahol nincs, ott a leszarás, cselekvés, harc, vagy épp ami.
Az idealistákról, akik nem a valóságra reflektálnak, nem problémákra keresnek megoldásokat, hanem az ideálist, a tökéletest, a “mindigmást” tartják fókuszban, két történet is eszembe jut.
Egy buddhista, ahol a mester az utat nézte, a tanítvány a csillagokba nézve ábrándozott, és gödörbe lépett, bár szerinte nem kellett volna ott lennie annak a gödörnek, dehát ott volt.
Meg egy Naszreddin hodzsás, ahol a piacra látogató sah jókedvében választ három barátot, és teljesíti egy kivánságukat. Az első egy gyönyörű, óriási palotát kér, a sah mondja, rendben, megkapod. A második egy láda ékszert, aranyat, gyémántot, ezt is megígéri a sah. Naszreddin hodzsa azt kéri, hogy a sarki halárustól hozasson a sah mindhármuknak egy nagy adag sült halat. A sah int, szolgái mennek, jön a hal, megy a sah. Miközben hárman eszik a halakat, az egyik barát azt kérdi Naszreddintől:
- Köszi a halat, de miért csak ennyit kértél, bármi lehetett volna.
- Hát mert ez bizonyosan itt van, esszük. Te kaptál palotát? És te kincsesládát?
- ....
- Na ugye. De ezt a halat már megettük. A palotába meg a ládikóba meg ne éljétek bele magatokat túlságosan. Sokat ígér a sah, de keveset cselekszik.
Sobri Jóska

Kik... kik nem? 😬
Az ikea, a hangos szomszés, a köcsög kutyás, aki nem szedi föl a kutyaszart, a tahó bmw-s aki három helyet elfoglalva parkol a zebrán, stb stb. Tetszőlegesen, mindenki.
Persze tudjuk hogy téged ilyen hétköznapi, földhözragadt dolgok szerencsére nem érintenek 😊

Vázoljunk fel gyorsan egy gondolatkísérletet, SenkiAlfonz besétál a patikába, majd a TAJ szám "fénymásolatának" birtokában kiváltja apád gyógyszereit, S mikor jön az igazi "kiváltó" a rendes fénymásolattal, akkor letiltja a rendszer. Nos ekkor jön a gonosz jog, hogyagecipatikusrohattyone, mer neki mint az egészségügyi ellátás végfokának kéne valami bizonyítható dolog, ki a SenkiAlfonz, kia igazi "kiváltó", mer kvázi bliccre pusztán a TAJ tudatában kiment egy hivatalos okirat, mer a recept az az.

Tehát jól gondoljuk meg, hogy kitől mit akarunk kierőszakolni, mer könnyen belekeveredhetünk egy okirathamisítás, kényszerítés és hivatalos személy sérelmére elkövetett Bermudaháromszögbe. S hogy most ilyen szépen összefoglaltam az is belátható, hogy a taj-fénymásolt sztoritól a Punióban bukfencet vetnének a gyönyőrtől, legalább hat hatósági eljárást indítanának alapból, kezdve a jogosulatlan adatkezeléssel.

De én próbálnék olyan világban élni, ahol legalább az alap dolgokat nem így kell elintézni.
peterk2005

Baszogatásból kérdezem: és mit teszel érte, hogy olyan legyen a világ?
Semmit? Akkor fogadd el, hogy ilyen.
Akármit is? Oké. De mégis ilyen, fogadd el.

Sose szerettem a világgal foglalkozó narratívákat.
Felelősséghárítás, a probléma eltávolítása a megoldhatóságtól a valós közegéből és általánosítás.
Ha mindenki csak egyetlen embernek segítene, és az saját maga volna, akkor minden ember boldog lenne.
Tudom, ez így nagyon egzisztencialista, de logikailag helyes.
Sobri Jóska

Szerintem meg nem helyes.
Mivel ebben a megoldásban előbb-utóbb belebotlasz egy másik emberbe, esetleg a te boldogságod útja rajta keresztül vezet. A kettőtök nettó boldogsága állandó, osztoznotok kell rajta valahogy. Itt egy narratíva a világról, ha már nem szereted őket:
Régóta van egy elméletem, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan működik a világban minden. Mivel minden kifejezhető a fizikai energia mennyiségével, nem is lehet másképp. Aminek fizikai valója van, arra igaz az E=m*c*c. Nincs végtelen pénz, nincs végtelen munka, boldogság, elégedettség, semmi. A világ egy zárt rendszer, és mindenből véges mennyiség áll rendelkezésre. Szóval ha te boldogabb leszel valamitől, az azt jelenti, hogy valahol valaki boldogtalanabb lesz áttételesen, de ugyanaz miatt, anélkül, hogy akár tudnátok egymásról. Ha te több fizetést alkudsz ki magadnak, valakinek kevesebb jut. Ha te több megbízást kapsz, valaki kevesebbet. Ha lesz egy jó nőd, mindenki más kevesebből tud választani.
Amikor két ilyen ember összefut, és tudatosul bennük, hogy csak egymás kárára juthatnak előrébb, akkor vagy megküzdenek mint az ősember vagy az állatok, vagy elfogadják azt, és társadalomba rendeződnek, ahol olyan fogalmakkal ismerkednek meg, mint a szolidaritás, közérdek, stb...
Lecsó

Baromság, mivel a kettőnk boldogsága nem állandó, ez nem zéró kimenetlű játék. Már az alapfelvetésed hibás.
Van olyan, hogy valaki a boldogságom útjában áll, persze, de az ilyen helyzetekre van a kooperáció, különböző eredményoptimalizáció stratégiák. (Ezek része a harc is, ha az a legkifizetődőbb.)

A kifejtett részhez meg annyit: elvileg lehetne igaz, de kb. a végtelen adattal való analízisek világába visz, és semmi értelme ott bóklászni. Én azzal kalkulálok, amit tudok, illetve valószínűsítek. A saját be- és átlátható valóságomra fókuszálok. Ha este dugok, leszarom, hogy John Doe egy eldugott oregoni kisvárosban meg nem. Ha tetszik egy film, könyv, koncert, meccs, leszarom, hogy Csin Csungnak Qingdaoban meg valami nem.
Nekem működik.
Sobri Jóska

Neked nyilván baromság, főleg ha így kisarkítod. Ok, az első felvetés lehet hogy hibás, vagy nem teljesen igaz. Inkább akkor úgy mondom, nem lehet mindenki végtelenül boldog, gazdag és elégedett, mert csak egymás kárára lehetünk azok.
Nyilván, ha ilyen John Doe-s megközelítéssel nézed, akkor könnyű cáfolni, de ez a két emberre vetített példa szintén sarkított volt, csak a megértés kedvéért. Nálad nem segített. 😀
Az viszont, hogy téged érdekel-e mások boldogulása, vagy csak a sajátoddal foglalkozol minden határon túl, az megint érdekes kérdéseket vet fel. Ugyanis az az elmélet is létezik, miszerint egy szétszakadt társadalomban, ahol a nagyon gazdagok és a nagyon szegények közti különbségek elég nagyok, ott eljut az egész egy olyan pontra, ahol már a gazdagok is a kárát látják annak, hogy olyan a struktúra, amilyen. Vagyis nekem lehet, hogy jobb egy olyan társadalomban élni, ahol minden kicsit (vagy sokkal) kiegyenlítettebb, mint olyanban, ahol én vagyok ezerből az egy kurva gazdag, van 9 nagyon gazdag, 990 meg sokkal szegényebb nálam.
Lecsó

Oké, de te ideológiáról írsz, meg “mi lenne ha”-ról.
Nézd meg, mi volt a thread kiindulópontja:
peterk próbálna olyan világban élni, ahol az alap dolgokat nem úgy kell intézni, ahogy jelenleg kell.
Tesz érte? Nem tesz érte? Szerintem egyremegy, mert a világ ilyen. Akár tett, akár nem tett eleddig.
Nekem ennyi az állításom.
Pragmatikus egzisztencialista fatalizmus, mondjuk.

Te, (és peterk, bár ez még nem bizonyosodott be, hisz ő nem reflektált még) univerzális policyben gondolkoztok, globális kódexben, én egy sima használati útmutatóban.
Az én szemléletmódomban van egy kalapács és csavarhúzó ha ikea-szekrényt rakok össze, nem érdekel, hogy miért csak 346 biszbasz van, holott a papír szerint 356 kéne legyen, állni fog a szekrény, nem érdekel, hogy “a búbánatos rénszarvasfaszba nem stimmel a kibebaszott hjörgmund fatipli a lucskospicsájuszarmocsok zlöhten lukba?!”, beleaplikálom, nem érdekel, hogy 100ezret fizettem, egy anyagárban 400 forintnyi faszemétért, nekem megéri, hasznos, funkcionális amire vettem tökéletes, nem érdekel, hogyha késve szállítják, levonom, nem veszem át, nem fizetem ki, és így tovább. Kalapács és csavarhúzó, és megoldom. Nem kell, hogy az alapdolgok úgy intéződjenek, ahogy kéne intéződjenek, mert nem úgy intéződnek, de amúgy vagy úgyabbul megoldható, és kész.
Sobri Jóska

De pontosan az ilyen szemléletmód miatt csinálják meg, amiket megcsinálnak. Mert a legtöbb ember leszarja. Vagy lustaságból, vagy konfliktuskerülésből nem szól, aztán persze a dolog elterjed és általánossá válik. Akkor meg már tényleg nem nagyon lehet megváltoztatni...
warr_b

Kik?

Leszarni teljesen más mint a már meglévő valóságra reflektálni.
És ha valaki “szól”? Kinek? Minek? Van a haszna/hatása/értelme?
Ahol van, ott a “szólás” a nyerő stratégia. Ahol nincs, ott a leszarás, cselekvés, harc, vagy épp ami.
Az idealistákról, akik nem a valóságra reflektálnak, nem problémákra keresnek megoldásokat, hanem az ideálist, a tökéletest, a “mindigmást” tartják fókuszban, két történet is eszembe jut.
Egy buddhista, ahol a mester az utat nézte, a tanítvány a csillagokba nézve ábrándozott, és gödörbe lépett, bár szerinte nem kellett volna ott lennie annak a gödörnek, dehát ott volt.
Meg egy Naszreddin hodzsás, ahol a piacra látogató sah jókedvében választ három barátot, és teljesíti egy kivánságukat. Az első egy gyönyörű, óriási palotát kér, a sah mondja, rendben, megkapod. A második egy láda ékszert, aranyat, gyémántot, ezt is megígéri a sah. Naszreddin hodzsa azt kéri, hogy a sarki halárustól hozasson a sah mindhármuknak egy nagy adag sült halat. A sah int, szolgái mennek, jön a hal, megy a sah. Miközben hárman eszik a halakat, az egyik barát azt kérdi Naszreddintől:
- Köszi a halat, de miért csak ennyit kértél, bármi lehetett volna.
- Hát mert ez bizonyosan itt van, esszük. Te kaptál palotát? És te kincsesládát?
- ....
- Na ugye. De ezt a halat már megettük. A palotába meg a ládikóba meg ne éljétek bele magatokat túlságosan. Sokat ígér a sah, de keveset cselekszik.

Az viszont, hogy téged érdekel-e mások boldogulása, vagy csak a sajátoddal foglalkozol minden határon túl, az megint érdekes kérdéseket vet fel. Ugyanis az az elmélet is létezik, miszerint egy szétszakadt társadalomban, ahol a nagyon gazdagok és a nagyon szegények közti különbségek elég nagyok, ott eljut az egész egy olyan pontra, ahol már a gazdagok is a kárát látják annak, hogy olyan a struktúra, amilyen. Vagyis nekem lehet, hogy jobb egy olyan társadalomban élni, ahol minden kicsit (vagy sokkal) kiegyenlítettebb, mint olyanban, ahol én vagyok ezerből az egy kurva gazdag, van 9 nagyon gazdag, 990 meg sokkal szegényebb nálam.
Lecsó

És akkor külön az ideológiára:
Engem érdekel mások boldogulása, de maximális hatékonysággal csak a sajátommal tudok foglalkozni.
(Nem “vagy” hanem “és”.)
És ha mindenki így tenne, hogy magát tenné boldoggá, sikeressé, elégedetté, harmonikussá, vagyis mindenki magára fókuszálna, akkor mindenkire pontosan egy ember fókuszálna nagyon, és az pontosan az, aki a legtöbbet tudja erről az emberről, akinek legnkább hozzáférése van, leginkább érdekelt. Nem egy állam, egy hivatal, egy bürokratikus rendszer, de még csak nem is egy barát, férj, feleség, akárki. (Nem gyerekekről és magatehetetlen öregekről beszélek, nyilván, hanem cselekvőképes felnőttekről.)
Az anyagi helyzetnek ehhez köze nincs.
Távolkeleti emberek élnek napi 1 dollárból is elégedetten, és amerikai milliárdos is lehet elégedetlen, dollármilliomosok is lesznek öngyilkosok.
De a lényeg, hogy irreleváns milyen társadalomban lenne neked jobb élni, vagy milyenben szeretnél, ez van, ezt kell kimaxolni, ebből kell kihozz sajat magad a legtöbbet.
Meg ugye lehet várni a sült galambot, lottóötöst, és amúgyis mindenről az orbángyurcsány zsidómigráns nácikomcsifőnökszomszédanyós tehet ...
Sobri Jóska

Megint terelsz. Az egészet erre a két mondatra írtam:
"Ha mindenki csak egyetlen embernek segítene, és az saját maga volna, akkor minden ember boldog lenne.
Tudom, ez így nagyon egzisztencialista, de logikailag helyes. "

De én próbálnék olyan világban élni, ahol legalább az alap dolgokat nem így kell elintézni.
peterk2005

Baszogatásból kérdezem: és mit teszel érte, hogy olyan legyen a világ?
Semmit? Akkor fogadd el, hogy ilyen.
Akármit is? Oké. De mégis ilyen, fogadd el.

Sose szerettem a világgal foglalkozó narratívákat.
Felelősséghárítás, a probléma eltávolítása a megoldhatóságtól a valós közegéből és általánosítás.
Ha mindenki csak egyetlen embernek segítene, és az saját maga volna, akkor minden ember boldog lenne.
Tudom, ez így nagyon egzisztencialista, de logikailag helyes.
Sobri Jóska

Szerintem meg nem helyes.
Mivel ebben a megoldásban előbb-utóbb belebotlasz egy másik emberbe, esetleg a te boldogságod útja rajta keresztül vezet. A kettőtök nettó boldogsága állandó, osztoznotok kell rajta valahogy. Itt egy narratíva a világról, ha már nem szereted őket:
Régóta van egy elméletem, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan működik a világban minden. Mivel minden kifejezhető a fizikai energia mennyiségével, nem is lehet másképp. Aminek fizikai valója van, arra igaz az E=m*c*c. Nincs végtelen pénz, nincs végtelen munka, boldogság, elégedettség, semmi. A világ egy zárt rendszer, és mindenből véges mennyiség áll rendelkezésre. Szóval ha te boldogabb leszel valamitől, az azt jelenti, hogy valahol valaki boldogtalanabb lesz áttételesen, de ugyanaz miatt, anélkül, hogy akár tudnátok egymásról. Ha te több fizetést alkudsz ki magadnak, valakinek kevesebb jut. Ha te több megbízást kapsz, valaki kevesebbet. Ha lesz egy jó nőd, mindenki más kevesebből tud választani.
Amikor két ilyen ember összefut, és tudatosul bennük, hogy csak egymás kárára juthatnak előrébb, akkor vagy megküzdenek mint az ősember vagy az állatok, vagy elfogadják azt, és társadalomba rendeződnek, ahol olyan fogalmakkal ismerkednek meg, mint a szolidaritás, közérdek, stb...
Lecsó

Baromság, mivel a kettőnk boldogsága nem állandó, ez nem zéró kimenetlű játék. Már az alapfelvetésed hibás.
Van olyan, hogy valaki a boldogságom útjában áll, persze, de az ilyen helyzetekre van a kooperáció, különböző eredményoptimalizáció stratégiák. (Ezek része a harc is, ha az a legkifizetődőbb.)

A kifejtett részhez meg annyit: elvileg lehetne igaz, de kb. a végtelen adattal való analízisek világába visz, és semmi értelme ott bóklászni. Én azzal kalkulálok, amit tudok, illetve valószínűsítek. A saját be- és átlátható valóságomra fókuszálok. Ha este dugok, leszarom, hogy John Doe egy eldugott oregoni kisvárosban meg nem. Ha tetszik egy film, könyv, koncert, meccs, leszarom, hogy Csin Csungnak Qingdaoban meg valami nem.
Nekem működik.
Sobri Jóska

Neked nyilván baromság, főleg ha így kisarkítod. Ok, az első felvetés lehet hogy hibás, vagy nem teljesen igaz. Inkább akkor úgy mondom, nem lehet mindenki végtelenül boldog, gazdag és elégedett, mert csak egymás kárára lehetünk azok.
Nyilván, ha ilyen John Doe-s megközelítéssel nézed, akkor könnyű cáfolni, de ez a két emberre vetített példa szintén sarkított volt, csak a megértés kedvéért. Nálad nem segített. 😀
Az viszont, hogy téged érdekel-e mások boldogulása, vagy csak a sajátoddal foglalkozol minden határon túl, az megint érdekes kérdéseket vet fel. Ugyanis az az elmélet is létezik, miszerint egy szétszakadt társadalomban, ahol a nagyon gazdagok és a nagyon szegények közti különbségek elég nagyok, ott eljut az egész egy olyan pontra, ahol már a gazdagok is a kárát látják annak, hogy olyan a struktúra, amilyen. Vagyis nekem lehet, hogy jobb egy olyan társadalomban élni, ahol minden kicsit (vagy sokkal) kiegyenlítettebb, mint olyanban, ahol én vagyok ezerből az egy kurva gazdag, van 9 nagyon gazdag, 990 meg sokkal szegényebb nálam.
Lecsó

Oké, de te ideológiáról írsz, meg “mi lenne ha”-ról.
Nézd meg, mi volt a thread kiindulópontja:
peterk próbálna olyan világban élni, ahol az alap dolgokat nem úgy kell intézni, ahogy jelenleg kell.
Tesz érte? Nem tesz érte? Szerintem egyremegy, mert a világ ilyen. Akár tett, akár nem tett eleddig.
Nekem ennyi az állításom.
Pragmatikus egzisztencialista fatalizmus, mondjuk.

Te, (és peterk, bár ez még nem bizonyosodott be, hisz ő nem reflektált még) univerzális policyben gondolkoztok, globális kódexben, én egy sima használati útmutatóban.
Az én szemléletmódomban van egy kalapács és csavarhúzó ha ikea-szekrényt rakok össze, nem érdekel, hogy miért csak 346 biszbasz van, holott a papír szerint 356 kéne legyen, állni fog a szekrény, nem érdekel, hogy “a búbánatos rénszarvasfaszba nem stimmel a kibebaszott hjörgmund fatipli a lucskospicsájuszarmocsok zlöhten lukba?!”, beleaplikálom, nem érdekel, hogy 100ezret fizettem, egy anyagárban 400 forintnyi faszemétért, nekem megéri, hasznos, funkcionális amire vettem tökéletes, nem érdekel, hogyha késve szállítják, levonom, nem veszem át, nem fizetem ki, és így tovább. Kalapács és csavarhúzó, és megoldom. Nem kell, hogy az alapdolgok úgy intéződjenek, ahogy kéne intéződjenek, mert nem úgy intéződnek, de amúgy vagy úgyabbul megoldható, és kész.
Sobri Jóska

De pontosan az ilyen szemléletmód miatt csinálják meg, amiket megcsinálnak. Mert a legtöbb ember leszarja. Vagy lustaságból, vagy konfliktuskerülésből nem szól, aztán persze a dolog elterjed és általánossá válik. Akkor meg már tényleg nem nagyon lehet megváltoztatni...

Az viszont, hogy téged érdekel-e mások boldogulása, vagy csak a sajátoddal foglalkozol minden határon túl, az megint érdekes kérdéseket vet fel. Ugyanis az az elmélet is létezik, miszerint egy szétszakadt társadalomban, ahol a nagyon gazdagok és a nagyon szegények közti különbségek elég nagyok, ott eljut az egész egy olyan pontra, ahol már a gazdagok is a kárát látják annak, hogy olyan a struktúra, amilyen. Vagyis nekem lehet, hogy jobb egy olyan társadalomban élni, ahol minden kicsit (vagy sokkal) kiegyenlítettebb, mint olyanban, ahol én vagyok ezerből az egy kurva gazdag, van 9 nagyon gazdag, 990 meg sokkal szegényebb nálam.
Lecsó

És akkor külön az ideológiára:
Engem érdekel mások boldogulása, de maximális hatékonysággal csak a sajátommal tudok foglalkozni.
(Nem “vagy” hanem “és”.)
És ha mindenki így tenne, hogy magát tenné boldoggá, sikeressé, elégedetté, harmonikussá, vagyis mindenki magára fókuszálna, akkor mindenkire pontosan egy ember fókuszálna nagyon, és az pontosan az, aki a legtöbbet tudja erről az emberről, akinek legnkább hozzáférése van, leginkább érdekelt. Nem egy állam, egy hivatal, egy bürokratikus rendszer, de még csak nem is egy barát, férj, feleség, akárki. (Nem gyerekekről és magatehetetlen öregekről beszélek, nyilván, hanem cselekvőképes felnőttekről.)
Az anyagi helyzetnek ehhez köze nincs.
Távolkeleti emberek élnek napi 1 dollárból is elégedetten, és amerikai milliárdos is lehet elégedetlen, dollármilliomosok is lesznek öngyilkosok.
De a lényeg, hogy irreleváns milyen társadalomban lenne neked jobb élni, vagy milyenben szeretnél, ez van, ezt kell kimaxolni, ebből kell kihozz sajat magad a legtöbbet.
Meg ugye lehet várni a sült galambot, lottóötöst, és amúgyis mindenről az orbángyurcsány zsidómigráns nácikomcsifőnökszomszédanyós tehet ...

De én próbálnék olyan világban élni, ahol legalább az alap dolgokat nem így kell elintézni.
peterk2005

Baszogatásból kérdezem: és mit teszel érte, hogy olyan legyen a világ?
Semmit? Akkor fogadd el, hogy ilyen.
Akármit is? Oké. De mégis ilyen, fogadd el.

Sose szerettem a világgal foglalkozó narratívákat.
Felelősséghárítás, a probléma eltávolítása a megoldhatóságtól a valós közegéből és általánosítás.
Ha mindenki csak egyetlen embernek segítene, és az saját maga volna, akkor minden ember boldog lenne.
Tudom, ez így nagyon egzisztencialista, de logikailag helyes.
Sobri Jóska

Szerintem meg nem helyes.
Mivel ebben a megoldásban előbb-utóbb belebotlasz egy másik emberbe, esetleg a te boldogságod útja rajta keresztül vezet. A kettőtök nettó boldogsága állandó, osztoznotok kell rajta valahogy. Itt egy narratíva a világról, ha már nem szereted őket:
Régóta van egy elméletem, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan működik a világban minden. Mivel minden kifejezhető a fizikai energia mennyiségével, nem is lehet másképp. Aminek fizikai valója van, arra igaz az E=m*c*c. Nincs végtelen pénz, nincs végtelen munka, boldogság, elégedettség, semmi. A világ egy zárt rendszer, és mindenből véges mennyiség áll rendelkezésre. Szóval ha te boldogabb leszel valamitől, az azt jelenti, hogy valahol valaki boldogtalanabb lesz áttételesen, de ugyanaz miatt, anélkül, hogy akár tudnátok egymásról. Ha te több fizetést alkudsz ki magadnak, valakinek kevesebb jut. Ha te több megbízást kapsz, valaki kevesebbet. Ha lesz egy jó nőd, mindenki más kevesebből tud választani.
Amikor két ilyen ember összefut, és tudatosul bennük, hogy csak egymás kárára juthatnak előrébb, akkor vagy megküzdenek mint az ősember vagy az állatok, vagy elfogadják azt, és társadalomba rendeződnek, ahol olyan fogalmakkal ismerkednek meg, mint a szolidaritás, közérdek, stb...
Lecsó

Baromság, mivel a kettőnk boldogsága nem állandó, ez nem zéró kimenetlű játék. Már az alapfelvetésed hibás.
Van olyan, hogy valaki a boldogságom útjában áll, persze, de az ilyen helyzetekre van a kooperáció, különböző eredményoptimalizáció stratégiák. (Ezek része a harc is, ha az a legkifizetődőbb.)

A kifejtett részhez meg annyit: elvileg lehetne igaz, de kb. a végtelen adattal való analízisek világába visz, és semmi értelme ott bóklászni. Én azzal kalkulálok, amit tudok, illetve valószínűsítek. A saját be- és átlátható valóságomra fókuszálok. Ha este dugok, leszarom, hogy John Doe egy eldugott oregoni kisvárosban meg nem. Ha tetszik egy film, könyv, koncert, meccs, leszarom, hogy Csin Csungnak Qingdaoban meg valami nem.
Nekem működik.
Sobri Jóska

Neked nyilván baromság, főleg ha így kisarkítod. Ok, az első felvetés lehet hogy hibás, vagy nem teljesen igaz. Inkább akkor úgy mondom, nem lehet mindenki végtelenül boldog, gazdag és elégedett, mert csak egymás kárára lehetünk azok.
Nyilván, ha ilyen John Doe-s megközelítéssel nézed, akkor könnyű cáfolni, de ez a két emberre vetített példa szintén sarkított volt, csak a megértés kedvéért. Nálad nem segített. 😀
Az viszont, hogy téged érdekel-e mások boldogulása, vagy csak a sajátoddal foglalkozol minden határon túl, az megint érdekes kérdéseket vet fel. Ugyanis az az elmélet is létezik, miszerint egy szétszakadt társadalomban, ahol a nagyon gazdagok és a nagyon szegények közti különbségek elég nagyok, ott eljut az egész egy olyan pontra, ahol már a gazdagok is a kárát látják annak, hogy olyan a struktúra, amilyen. Vagyis nekem lehet, hogy jobb egy olyan társadalomban élni, ahol minden kicsit (vagy sokkal) kiegyenlítettebb, mint olyanban, ahol én vagyok ezerből az egy kurva gazdag, van 9 nagyon gazdag, 990 meg sokkal szegényebb nálam.
Lecsó

Oké, de te ideológiáról írsz, meg “mi lenne ha”-ról.
Nézd meg, mi volt a thread kiindulópontja:
peterk próbálna olyan világban élni, ahol az alap dolgokat nem úgy kell intézni, ahogy jelenleg kell.
Tesz érte? Nem tesz érte? Szerintem egyremegy, mert a világ ilyen. Akár tett, akár nem tett eleddig.
Nekem ennyi az állításom.
Pragmatikus egzisztencialista fatalizmus, mondjuk.

Te, (és peterk, bár ez még nem bizonyosodott be, hisz ő nem reflektált még) univerzális policyben gondolkoztok, globális kódexben, én egy sima használati útmutatóban.
Az én szemléletmódomban van egy kalapács és csavarhúzó ha ikea-szekrényt rakok össze, nem érdekel, hogy miért csak 346 biszbasz van, holott a papír szerint 356 kéne legyen, állni fog a szekrény, nem érdekel, hogy “a búbánatos rénszarvasfaszba nem stimmel a kibebaszott hjörgmund fatipli a lucskospicsájuszarmocsok zlöhten lukba?!”, beleaplikálom, nem érdekel, hogy 100ezret fizettem, egy anyagárban 400 forintnyi faszemétért, nekem megéri, hasznos, funkcionális amire vettem tökéletes, nem érdekel, hogyha késve szállítják, levonom, nem veszem át, nem fizetem ki, és így tovább. Kalapács és csavarhúzó, és megoldom. Nem kell, hogy az alapdolgok úgy intéződjenek, ahogy kéne intéződjenek, mert nem úgy intéződnek, de amúgy vagy úgyabbul megoldható, és kész.

De én próbálnék olyan világban élni, ahol legalább az alap dolgokat nem így kell elintézni.
peterk2005

Baszogatásból kérdezem: és mit teszel érte, hogy olyan legyen a világ?
Semmit? Akkor fogadd el, hogy ilyen.
Akármit is? Oké. De mégis ilyen, fogadd el.

Sose szerettem a világgal foglalkozó narratívákat.
Felelősséghárítás, a probléma eltávolítása a megoldhatóságtól a valós közegéből és általánosítás.
Ha mindenki csak egyetlen embernek segítene, és az saját maga volna, akkor minden ember boldog lenne.
Tudom, ez így nagyon egzisztencialista, de logikailag helyes.
Sobri Jóska

Szerintem meg nem helyes.
Mivel ebben a megoldásban előbb-utóbb belebotlasz egy másik emberbe, esetleg a te boldogságod útja rajta keresztül vezet. A kettőtök nettó boldogsága állandó, osztoznotok kell rajta valahogy. Itt egy narratíva a világról, ha már nem szereted őket:
Régóta van egy elméletem, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan működik a világban minden. Mivel minden kifejezhető a fizikai energia mennyiségével, nem is lehet másképp. Aminek fizikai valója van, arra igaz az E=m*c*c. Nincs végtelen pénz, nincs végtelen munka, boldogság, elégedettség, semmi. A világ egy zárt rendszer, és mindenből véges mennyiség áll rendelkezésre. Szóval ha te boldogabb leszel valamitől, az azt jelenti, hogy valahol valaki boldogtalanabb lesz áttételesen, de ugyanaz miatt, anélkül, hogy akár tudnátok egymásról. Ha te több fizetést alkudsz ki magadnak, valakinek kevesebb jut. Ha te több megbízást kapsz, valaki kevesebbet. Ha lesz egy jó nőd, mindenki más kevesebből tud választani.
Amikor két ilyen ember összefut, és tudatosul bennük, hogy csak egymás kárára juthatnak előrébb, akkor vagy megküzdenek mint az ősember vagy az állatok, vagy elfogadják azt, és társadalomba rendeződnek, ahol olyan fogalmakkal ismerkednek meg, mint a szolidaritás, közérdek, stb...
Lecsó

Baromság, mivel a kettőnk boldogsága nem állandó, ez nem zéró kimenetlű játék. Már az alapfelvetésed hibás.
Van olyan, hogy valaki a boldogságom útjában áll, persze, de az ilyen helyzetekre van a kooperáció, különböző eredményoptimalizáció stratégiák. (Ezek része a harc is, ha az a legkifizetődőbb.)

A kifejtett részhez meg annyit: elvileg lehetne igaz, de kb. a végtelen adattal való analízisek világába visz, és semmi értelme ott bóklászni. Én azzal kalkulálok, amit tudok, illetve valószínűsítek. A saját be- és átlátható valóságomra fókuszálok. Ha este dugok, leszarom, hogy John Doe egy eldugott oregoni kisvárosban meg nem. Ha tetszik egy film, könyv, koncert, meccs, leszarom, hogy Csin Csungnak Qingdaoban meg valami nem.
Nekem működik.
Sobri Jóska

Neked nyilván baromság, főleg ha így kisarkítod. Ok, az első felvetés lehet hogy hibás, vagy nem teljesen igaz. Inkább akkor úgy mondom, nem lehet mindenki végtelenül boldog, gazdag és elégedett, mert csak egymás kárára lehetünk azok.
Nyilván, ha ilyen John Doe-s megközelítéssel nézed, akkor könnyű cáfolni, de ez a két emberre vetített példa szintén sarkított volt, csak a megértés kedvéért. Nálad nem segített. 😀
Az viszont, hogy téged érdekel-e mások boldogulása, vagy csak a sajátoddal foglalkozol minden határon túl, az megint érdekes kérdéseket vet fel. Ugyanis az az elmélet is létezik, miszerint egy szétszakadt társadalomban, ahol a nagyon gazdagok és a nagyon szegények közti különbségek elég nagyok, ott eljut az egész egy olyan pontra, ahol már a gazdagok is a kárát látják annak, hogy olyan a struktúra, amilyen. Vagyis nekem lehet, hogy jobb egy olyan társadalomban élni, ahol minden kicsit (vagy sokkal) kiegyenlítettebb, mint olyanban, ahol én vagyok ezerből az egy kurva gazdag, van 9 nagyon gazdag, 990 meg sokkal szegényebb nálam.

Szerkesztette: Lecsó

De én próbálnék olyan világban élni, ahol legalább az alap dolgokat nem így kell elintézni.
peterk2005

Baszogatásból kérdezem: és mit teszel érte, hogy olyan legyen a világ?
Semmit? Akkor fogadd el, hogy ilyen.
Akármit is? Oké. De mégis ilyen, fogadd el.

Sose szerettem a világgal foglalkozó narratívákat.
Felelősséghárítás, a probléma eltávolítása a megoldhatóságtól a valós közegéből és általánosítás.
Ha mindenki csak egyetlen embernek segítene, és az saját maga volna, akkor minden ember boldog lenne.
Tudom, ez így nagyon egzisztencialista, de logikailag helyes.
Sobri Jóska

Szerintem meg nem helyes.
Mivel ebben a megoldásban előbb-utóbb belebotlasz egy másik emberbe, esetleg a te boldogságod útja rajta keresztül vezet. A kettőtök nettó boldogsága állandó, osztoznotok kell rajta valahogy. Itt egy narratíva a világról, ha már nem szereted őket:
Régóta van egy elméletem, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan működik a világban minden. Mivel minden kifejezhető a fizikai energia mennyiségével, nem is lehet másképp. Aminek fizikai valója van, arra igaz az E=m*c*c. Nincs végtelen pénz, nincs végtelen munka, boldogság, elégedettség, semmi. A világ egy zárt rendszer, és mindenből véges mennyiség áll rendelkezésre. Szóval ha te boldogabb leszel valamitől, az azt jelenti, hogy valahol valaki boldogtalanabb lesz áttételesen, de ugyanaz miatt, anélkül, hogy akár tudnátok egymásról. Ha te több fizetést alkudsz ki magadnak, valakinek kevesebb jut. Ha te több megbízást kapsz, valaki kevesebbet. Ha lesz egy jó nőd, mindenki más kevesebből tud választani.
Amikor két ilyen ember összefut, és tudatosul bennük, hogy csak egymás kárára juthatnak előrébb, akkor vagy megküzdenek mint az ősember vagy az állatok, vagy elfogadják azt, és társadalomba rendeződnek, ahol olyan fogalmakkal ismerkednek meg, mint a szolidaritás, közérdek, stb...
Lecsó

Baromság, mivel a kettőnk boldogsága nem állandó, ez nem zéró kimenetlű játék. Már az alapfelvetésed hibás.
Van olyan, hogy valaki a boldogságom útjában áll, persze, de az ilyen helyzetekre van a kooperáció, különböző eredményoptimalizáció stratégiák. (Ezek része a harc is, ha az a legkifizetődőbb.)

A kifejtett részhez meg annyit: elvileg lehetne igaz, de kb. a végtelen adattal való analízisek világába visz, és semmi értelme ott bóklászni. Én azzal kalkulálok, amit tudok, illetve valószínűsítek. A saját be- és átlátható valóságomra fókuszálok. Ha este dugok, leszarom, hogy John Doe egy eldugott oregoni kisvárosban meg nem. Ha tetszik egy film, könyv, koncert, meccs, leszarom, hogy Csin Csungnak Qingdaoban meg valami nem.
Nekem működik.

De én próbálnék olyan világban élni, ahol legalább az alap dolgokat nem így kell elintézni.
peterk2005

Baszogatásból kérdezem: és mit teszel érte, hogy olyan legyen a világ?
Semmit? Akkor fogadd el, hogy ilyen.
Akármit is? Oké. De mégis ilyen, fogadd el.

Sose szerettem a világgal foglalkozó narratívákat.
Felelősséghárítás, a probléma eltávolítása a megoldhatóságtól a valós közegéből és általánosítás.
Ha mindenki csak egyetlen embernek segítene, és az saját maga volna, akkor minden ember boldog lenne.
Tudom, ez így nagyon egzisztencialista, de logikailag helyes.
Sobri Jóska

Szerintem meg nem helyes.
Mivel ebben a megoldásban előbb-utóbb belebotlasz egy másik emberbe, esetleg a te boldogságod útja rajta keresztül vezet. A kettőtök nettó boldogsága állandó, osztoznotok kell rajta valahogy. Itt egy narratíva a világról, ha már nem szereted őket:
Régóta van egy elméletem, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan működik a világban minden. Mivel minden kifejezhető a fizikai energia mennyiségével, nem is lehet másképp. Aminek fizikai valója van, arra igaz az E=m*c*c. Nincs végtelen pénz, nincs végtelen munka, boldogság, elégedettség, semmi. A világ egy zárt rendszer, és mindenből véges mennyiség áll rendelkezésre. Szóval ha te boldogabb leszel valamitől, az azt jelenti, hogy valahol valaki boldogtalanabb lesz áttételesen, de ugyanaz miatt, anélkül, hogy akár tudnátok egymásról. Ha te több fizetést alkudsz ki magadnak, valakinek kevesebb jut. Ha te több megbízást kapsz, valaki kevesebbet. Ha lesz egy jó nőd, mindenki más kevesebből tud választani.
Amikor két ilyen ember összefut, és tudatosul bennük, hogy csak egymás kárára juthatnak előrébb, akkor vagy megküzdenek mint az ősember vagy az állatok, vagy elfogadják azt, és társadalomba rendeződnek, ahol olyan fogalmakkal ismerkednek meg, mint a szolidaritás, közérdek, stb...

Szerkesztette: Lecsó

És a pici gyerekemnek az e-receptet kiválthatom? Vagy ott neki kell sorba állnia és fizetnie?
Lefelé működik a dolog, de felfelé nem?
Bruce

Gondolom a kiskorúnak a szülő / gondviselő kiválthatja, hiszen ő képviseli. Elvileg a kiskorú alá sem írhat a saját nevében, az is a szülő feladata.

Viszont feleség, férj, testvér, élettárs, barát, kollega ugrott. Cihelődjön fel 39 fokos lázzal az ágyból, és váltsa ki személyesen, ha akar valami bogyót a náthájára. Legalább másoknak is átadja útközben. 😊

A sok házát is nehezen elhagyni képes idős emberről nem is beszélve. Nem vagyok egyedül, olyan idős emberből mint apám, rengeteg van. Az én korosztályomban - ha még élnek a szülők egyáltalán - már idősek a szülők, segítségre szorulnak. Elvileg ők is cammogjanak be személyesen a rendszer kitalálói szerint. Vagy oldjad meg kerülőúton. Zseniális.

Persze be lehet zsuppolni egy demencia központba vagy "nyugdíjas otthonba" is őket. Amik, ha úgy néznének ki, mint mondjuk Floridában, akkor amondó lennék, még apámnak is megemlíteném, mert kiváló körülmények vannak, profi az ellátás, folyamatos az egészségügyi felügyelet, állandó direkt nekik való programokat szerveznek, és társasága is lenne. De itthon? Itthon inkább elfekvőnek nevezném az állapotokat. Kevés kivételtől eltekitve, ahová kb. lehetetlen bejutni. A többibe aki képes berakni a szüleit az vagy kényszer helyzetben van mert önmaga is segítségre szorul, vagy megérdemli, hogy majd a gyerekei is azt tegyék vele...
peterk2005

Ezzel kapcsolatban ez egy remek cikk. Sajnos.  444.hu/2017/06/27/akik-mindenuket-feladjak-a-szuleikert

De én próbálnék olyan világban élni, ahol legalább az alap dolgokat nem így kell elintézni.
peterk2005

Baszogatásból kérdezem: és mit teszel érte, hogy olyan legyen a világ?
Semmit? Akkor fogadd el, hogy ilyen.
Akármit is? Oké. De mégis ilyen, fogadd el.

Sose szerettem a világgal foglalkozó narratívákat.
Felelősséghárítás, a probléma eltávolítása a megoldhatóságtól a valós közegéből és általánosítás.
Ha mindenki csak egyetlen embernek segítene, és az saját maga volna, akkor minden ember boldog lenne.
Tudom, ez így nagyon egzisztencialista, de logikailag helyes.

No itt is van, úgy látszik általános a szívás, nem csak én jártam így:

https://index.hu/belfold/2020/01/20/erecept_eeszt_gyogyszerkivaltas_akadalyok_agyhoz_kotottek_kiskouak/

Kérem még egyszer, hogy a "van saját gyógyszertáram", meg a "meg lehet asztal alatt csinálni"-t hagyjuk. Tudom. Mindent "meg lehet csinálni". De én próbálnék olyan világban élni, ahol legalább az alap dolgokat nem így kell elintézni.

 index.hu/belfold/2020/01/24/borkai_fidesz_szexvideo_zsarolas/

Quis custodiet ipsos custodes?
r.baggio

Örök kérdés.

Quis custodiet ipsos custodes?

Ami 2010 óta folyik, számomra nem OV politikai tehetségének, hanem a gátlástalanságának a bizonyítéka.
nagylaza

A kettő nem zárja ki egymást.
A politika az az "ágazat", ahol bizony a sikerességhez szükséges skillsetben ott kell lennie a gátlástalanságnak is.
És függetlenül attól, hogy akár Orbán, akár más politikus számodra szimpatikus e, nem várhatod el, hogy ne a terület játékszabályai, sikerreceptjei szerint játszon.
Ha erkölcsileg közelítesz egy tisztán pénzügyi kérdéshez (politika), akkor teljesen el fogsz tévedni, és olyan konklúziókra bukkansz, melyeknek semmi relevanciájuk nincs.
Ha azt hiszed, hogy a politika nem tisztán pénzügyi kérdés, akkor a valóságérzékelésed csorbult ki valahol útközben.
Orbánt gátlástalanozni kábé olyan, mintha egy ökölvívót minősítenél erőszakosnak és agresszívnek, vagy egy marketingest manipulatívnak.
Sehol a világon nincsenek sikeres gátlásos politikusok.
Sobri Jóska

Enyhén fatalistának tűnsz. Nincs ezzel semmi baj, de másként látjuk.
A politikában a gátlástalannak nem a gátlásos az ellentéte. Hanem a tisztességes. Mindennek vannak fokozatai, így a gátlástalanságnak, a lopásnak, a tisztességtelenségnek, a hatalomvágynak is. Régen leszámoltam azzal az illúzióval, hogy egy politikusért érdemes rajongani. A legkisebb rosszat igyekszem választani, azt, akiről feltételezem, hogy a legkevesebbet árt – esetleg a legtöbbet használ – az ún. demokráciának. Megnyugtatlak, a valóságérzékelésem jól működik. Pont az a bajom, hogy túlságosan is jól.
Ha már a marketinget felhoztad példaként: a reklámpiacnak is vannak szabályai, ezeket be kell tartani. Ha valakiről kiderül, hogy megszegte azokat, akkor jön a büntetés. Kb. ennyit várok el a politikától is, de ehhez mindenképpen szeretnék ragaszkodni.

Ami 2010 óta folyik, számomra nem OV politikai tehetségének, hanem a gátlástalanságának a bizonyítéka.
nagylaza

A kettő nem zárja ki egymást.
A politika az az "ágazat", ahol bizony a sikerességhez szükséges skillsetben ott kell lennie a gátlástalanságnak is.
És függetlenül attól, hogy akár Orbán, akár más politikus számodra szimpatikus e, nem várhatod el, hogy ne a terület játékszabályai, sikerreceptjei szerint játszon.
Ha erkölcsileg közelítesz egy tisztán pénzügyi kérdéshez (politika), akkor teljesen el fogsz tévedni, és olyan konklúziókra bukkansz, melyeknek semmi relevanciájuk nincs.
Ha azt hiszed, hogy a politika nem tisztán pénzügyi kérdés, akkor a valóságérzékelésed csorbult ki valahol útközben.
Orbánt gátlástalanozni kábé olyan, mintha egy ökölvívót minősítenél erőszakosnak és agresszívnek, vagy egy marketingest manipulatívnak.
Sehol a világon nincsenek sikeres gátlásos politikusok.

Más. Egy újabb "apróság", aminek ép ésszel nem így kéne lennie, nem kéne hozzá pénz, hogy jobban menjen, de meg mernék rá esküdni, hogy vagy azért működik ilyen sz*rul, mert "uram-bátyám" pályázatban valósult meg és a rendszer készítőjét senki nem akarta (esetleg nem is merte) számon kérni a munkájáért, vagy azért, mert a hivatal felejtett el a világgal érintkezni (szakmai egyeztető fórumok), és az elefántcsont-toronyból nem látni el a való világba.

Szóval, elektronikus recept sztori. Apám 81 éves, cukorbeteg, magas vérnyomása van, a prosztatája is kínozza, szóval idős ember problémákból van neki a puttonyban. És egy ideje a lába se bírja, 1-2 perc séta és le kell ülnie. Állni se bír 5-10 percnél tovább egyhuzamban. Emiatt nem tud elmenni a dokihoz sem, és a gyógyszereit sem tudja kiváltani. Meg bevásárolni sem, satöbbi, de nem gond, ezeket megoldjuk én vagy a húgom. Ha van rá időm még viszem is magammal az öreget bevásárolni, hogy lásson egy kis világot, ne legyen 4 fal között. Vásárláskor leüldögél egy kávézóban a bevásárlóközpontban, nézelődik, olvasgat, amíg én v. hugom bevásárolunk. A receptet is megoldottuk eddig úgy, hogy amikor kellett valami az öregnek, felhívott, én hívtam a háziorvost telefonon, ő felírta elektronikus receptként, én meg amikor mentem az öregékhez, menet közben bárhol megálltam és kiváltottam. Nálam volt a TB kártya másolata, az elég is volt.

Január 1-től viszont nem az. Elektronikus receptet csak és kizárólag személyesen lehet kiváltani. Még meghatalmazás sem elég. Értsd, meghatalmazással hozzáférek apám bankjához, igazolványt tudok neki csináltatni, akár el tudom adni apám házát is. Lényegében bármit. Kivéve receptet nem válthatok ki. 😀

Szerencsétlen gyógyszertáros persze a kezét tördelte - nem az ő hibája -, de aki ezt az agyatlan rendszert kitalálta, azt egy éven keresztül 7/24-ben elektromos recept kiváltásra ítélném. A rakat idiótája. És mondom még egyszer: egészen biztos, hogy normális pályázattal, normális tervezéssel nem létezik, hogy egy ilyen ökör megoldás született volna. Ezek az ökör megoldások tapasztalatom szerint 99%-ban akkor születnek, ha lepacsizott projektet csinálnak, ahol a végeredmény érdekli a legkevésbé mind a megrendelőt, mind a megvalósítót.

Egyébként úgy hallom, a papír alapú receptet a rendkívüli eseteken kívül (amikor az orvos helyszínre kiszáll és nincs módjában elektronikusat írni, stb.) ki akarják vezeteni. Azaz nem lesz más választás, mint ez az idiotizmus. (Most megoldottuk úgy, hogy a háziorvos papír alapon írja meg, és az asszisztens leadja a közeli gyógyszertárban, így elég oda mennem, kikérni a recepteket és kiváltani. Mondjuk ez is +30km autózás, minden egyes alkalommal. Egy vicc.)

(U.I.: azt hiszem ezt inkább az "átkozódjunk" vagy mi a neve topicba kellett volna írhom. Mindegy, nem keresgetem, itt marad már ha itt kezdtem el bepötyögni.)
peterk2005

gyógyszertárban dolgozom és
teljes mértékben megértem a helyzeted , tudtommal lesznek is változások ( meghatalmazási lehetőség kormányablakban vagy online ) de jelenleg sajnos ez van!
csak az a fura hogy tudtommal ez nem január 1-től van így hanem mindig is így volt!
azaz hogy csak személyesen lehetett kiváltani... szóval nem is értem eddig hogy kaphattad meg ( vagy akkor most ugyan meg miért nem 😊 ) | de mi pl nem hivatalosan mondva szoktunk nagyon ritkán kivételt tenni , pláne olyan beteggel akit jól ismerünk és tudjuk mi a helyzet ... |
yooker

Szép. 😕
Pont előtte olvastam el ezt:
 index.hu/belfold/2020/01/23/gyurcsany_anna_lazas_gyerek_gyogyszer_beteg_e-recept/
Vrij6

Hehe. 😊 Szóval még a korrupt is megszívja. 😊

Remélem aki ezt kitalálta, annak is el kell majd rángatnia a lázas influenzás feleségét/férjét gyógyszertárba a felírt receptért, mert ő se tudja majd maga kiváltani. Hátha attól észhez tér...
peterk2005

Édesanyám gyógyszerész, még be sem vezették csak elmondták nekik dióhéjban hogy mi is lesz ez már mondták hogy ebből baj lesz de a kutyát nem érdekelte. Valószínűleg igazad van, le volt játszva előre az egész, valakinek a biznisze ez is.