A szurkoló lélektana

 index.hu/tudomany/til/2019/08/18/szurkolas_pszichologia_sport/

Őszintén érdekelne most már egy fidesz fanatikus lélektana.
Amadeus

Miért, van lelkük?
Mikey

ehhez a szintű fanatikus rajongáshoz kell.

Őszintén érdekelne most már egy fidesz fanatikus lélektana.
Amadeus

Miért, van lelkük?
Mikey

az nincs, de a migráncsoktól nagyon félnek
meg Gyuri bácsitól is. (nem a Dévényitől, bár lehet, hogy tőle is)

Őszintén érdekelne most már egy fidesz fanatikus lélektana.
Amadeus

Miért, van lelkük?

Őszintén érdekelne most már egy fidesz fanatikus lélektana.

Még régen láttam ezt a topikot és akkor elhatároztam, hogy leírom ide, hogyan is szerettem meg az NFL-t és végül kinek (és majdnem kiknek) kezdtem el szurkolni, mivel most ha visszatekintek nagyon máshol is kiköthettem volna. 😊 Jól elfelejtettem, de ismét megláttam mostanában így aztán az offseasont kihasználom és leírom. A már kissé megkopott emlékeim alapján.

Az első SB amit láttam - persze a Sport Tv-n - 2009/’10-es Saints siker volt. Teljes előképzettség nélkül néztem az ismétlést és próbáltam rájönni mi miért történik. Megnéztem, tetszett, a Saints volt a szimpatikusabb, de csapatot nem választottam. Az áttörést a 2010/’11-es PO hozta meg (az alapszakaszt még nem követtem, de januárban jött a meccsdömping a Sport Tv-n).

Nem tudtam minden mérkőzést megnézni, hiszen még gimnázium első éveiben voltam, így azt néztem, amit sikerült. Jobbára nem is az elejétől a végéig, hol darabokban, hol nem. Nem mindig tolerálta anyám, hogy 3,5 órán át ez menjen a TV-ben 😀

Olyan vagyok, aki ha meccse néz, akkor választok inkább előbb, mint utóbb egy csapatot, akiért tudok szorítani legalább valamennyire. Ez a GB-PHI meccsen az Eagles lett. Elég hamar hozzájuk pártoltam és még mindig emlékszem azokra kihagyott Akers FG-okra (kicsi volt a minta, egész addig azt gondoltam azokat mindig berúgják nem is kérdés). Az Eaglest azóta is követem legalább fél szemmel, és örültem az idei sikerüknek.
Láttam a Jets-et (ott ők voltak a szimpatikusabbak) is megverni a NE-et, de akkor még nem tudtam, hogy milyen ritka dolgot láttam 😊

Aztán jött a BAL-PIT aminek az első félidejét láttam úgy ahogy amiben még a Ravensért szorítottam. Tetszett a mezük és nem tűntek elveszettnek. Aztán már csak oda-oda kapcsolgattam hogy lássam ez eredményt és megdöbbenve tapasztaltam, hogy 21:7-ről kikapnak, nem is értettem a tapasztalatlan fejemmel ilyen hogy lehetséges😊

A következő összecsapásom már az SB volt. Teljesen rákészültem felkeltem élőben élveztem. Úgy ültem le, hogy na drukkolok a GB-nek (akkor már legalább azok nyerjenek akik az Eaglest kiejtették, mert hát a legjobbtól ki lehet kapni). Meg picit sajnáltam hogy a Jets is kiesett, ha már egyszer drukkoltam nekik (fránya PIT). Aztán minden a feje tetejére állt, egy ideig még "küzdöttem" magammal, hogy az eddigiek alapján racionálisan nézve nekem most a GB-nek kell drukkolni, de nagyon hamar a PIT oldalára álltam, és onnantól nem volt megállás.

Jellemző rám az is, hogy játékosok miatt kedvelek meg csapatokat, na Polamalunak nem kis szerepe volt ebben, hogy végül a Steelers maradt meg kérdés nélkül.

+ pár gondolat
- Azt gondoltam a vesztes SB után, hogy majd jövőre (vagy max pár év múlva) megnyerik, ha most is majdnem sikerült. /Honnan tudtam volna hogyan is működik az NFL 😀/
- Ha pár évvel korábban érkezem, akkor láthattam volna legalább egyszer (ha nem kétszer) SB-t nyerni a csapatom élőben. /Nem csak az izgalom nélküli szép youtube videók lennének/
- Majdnem az AFC North Rivalry másik felén kötöttem ki, ami érdekes.
- Ha maradt volna a Ravens átélhettem volna a kedvenc csapat SB sikerét élőben.

Hát nagyjából ennyi. Kicsit hosszú lett, a topicok picit leporoltam 😊

Na, most van egy kis időm, írok én is pár sort.
Kölyökkoromban hatalmas foci, azon belül Fradi, és magyar válogatott drukker voltam.
A Fradi szeretete nálunk családi hagyomány!
A válogatott 1985-ös menetelése óriási hatással volt rám.Gyűjtöttem minden szir-szart, ami a csapathoz kapcsolódott.
Aztán jött a 0-6 az oroszoktól.
Na, itt végem volt.Emlékszem, majdnem sírtam a meccs végén.Szerintem nem egyedüliként az országban.
Innentől kezdve engem magyar csapat nem érdekelt!
2000-ben megismerkedtem a jelenlegi párommal, aki lány létére hatalmas olasz foci, azon belül is As Roma drukker volt.
Az ő hatására megismerkedtem a farkasokkal, meg is kedveltem őket.Amolyan kocaszurkoló lettem.
Az első amifocis élményem az Utolsó cserkész című filmhez kötődik.
2006 körül kezdtünk egy barátommal jobban beleásni a témába.
Regeltünk az akkori nfl.hu-ra.Azokban az években nagyon ment a Pats, ezért mi is nekik kezdtünk szurkolni.
Aztán jöttek a Medvék, és vége.

 www.origo.hu/sport/focivilag/20121204-igy-szurkolunk.html

szerk: picit kusza lett, sorry a hibáért, kedvem volt írni, időm nem nagyon😀
Sziasztok!

Leginkább csak olvasni szoktam a fórumot, de most úgy döntöttem írok egy keveset.

A foci és az amcsi foci kb egyszerre jött.
Az első foci élményem a 90-es VB volt. Apum mondta..lesz meccs nézem majd😀.Onnantól kb. naprakészen követek minden eseményt és top ligát.

Az amcsi foci kb a 93-ban jött. Még az EUROSPORT adta akkoriban...Az első meccs amire emlékszem Bills - Chiefs főcsoport döntő volt.( Joe Montanával ) Videóra rögzítettem és elég sokszor megnéztem. Ahogy a történelemből tudjuk az akkori döntőt a Bills és a Cowboys játszotta. A cowboys meze tetszett, szóval Dallas fan lettem. De vicces..egy hatalmas BILLS poszter volt a falamon később.
Amcsi focit utána a DSF-en követtem. Szerettem azt a csatornát, mert sok NFL films volt rajta. Régi SB-k, Összeállítások (a sport tv miért nem vesz belőlük?!)
Aztán a DSF eltűnt nálunk..majd a sport tv hozta fel újra ezt az őrüleltet..szóval 5-6 év bizti kiesett nekem.
Már nem vagyok semmilyen fan, nézem és élvezem..

Nem vagyok nagy fanatikus drukker. Nálam vannak szimpi és nem szimpi csapatok, de nem takarom ki magam éjszaka és nem kezdek el hőbörögni ha netán kikap az egyik szimpatikus team-em. Nem az életem múlik rajta.
...bár az Arsenalból írtam a szakdogámat.
Viszont a MAGYAR válogatottnak főleg kanapé drukkerként remegve drukkolok, illetve nemzetközi kupákban bármelyik klubcsapatnak amelyik magyar😉

Játékok:
PC volt vmi amcsi focis játákom ( még egy nagy lemezre ráfért😊 ) nagyon sokat nyomtam..aztán football pro 96 a borítóján b. sanders, madden, meg espn 2k5, de nem ezek miatt lettem fan.

Nagyon sok "amcsifociskártyám" volt. Párat meg is tartottam, hátha sokat fog majd még érni😀. Anno a Deák térnél volt egy nagy kártyás bolt. Remélem emlékszik rá vki. Az eladó srác hívott anno a Budapest Cowboysba játszani, de mondtam nem. Már elkezdtem focizni.

Röviden ennyi:

Az amcsi focis vonatkozásban már leírtam hogyan lettem akkora elvetemült, hogy a Jetsnek szurkoljak, de leírom h történt ez az európai foci esetén. 😊

Juventus: 8 éves koromban (1998-ban) kaptak édesapámtól egy baseball sapkát, amelyen egy fura embléma/logó volt és ő sem tudta hova tenni. Természetesen ilyen fiatalon hatalmas lelkesedéssel elkezdtem kinyomozni mi az (mivel imádtam focizni, ahogy a mai napig is), ami a sapkán látható, mire nagy nehezen az általános suliban egy felsőbb éves kolléga tájékoztatott, hogy a Juventus csapatának címere az. 😊
Innentől elindult a lavina, minden újságban mindenhonnan nyomoztam, amit csak lehetett a csapatról, posztereket, múltat, játékosokat. Ugyan sok olasz mérkőzést akkoriban nem láttam, de a jövőben ez változott, de az újságból és főleg a teletextről folyamatosan értesültem az eredményekről. 😊
Nem volt nehéz beleszeretni az "Öreg Hölgybe", hiszen ekkora játékosokkal akkoriban mint Zidane, David, ADP, Inzaghi, Conte, Deschamps, Pessotto és Tacchinardi...
A "szerelem" azóta is töretlen, bár voltak sötét időszakai a csapatnak 15 év alatt, de "Egy lovag sosem hagyja el szíve választott hölgyét". 😊

Cowboys: kiskoromban még csak NBAt lehetett látni, akkor hatalmas Bulls és Jordan fan voltam, kosárkártya gyűjtés, stb( még van vagy 100 Jordan kártyám 😛),aztán utána mindig keresgéltem a csapatomat és kikötöttem a Mavericksnél és Nowitzkinél, és azóta minden amerikai sportágban DALLAS, NBAt követem vmilyen szinten csak az NFLn kívül.

Bayern: 1. emlékeke a 96-os EB, németeknek szurkoltam, Köpke és Ziege miatt főleg, aztán nem tudom valahogy eljutottam a Bayernhez, és azóta is dobog a szívem a csapatért

Loki: kiskoroban még a Sándor Tamás féle fiatal csapatért rajongtam, de ők mind eligazoltak, és utána volt egy kis félrelépés a fradi felé nagyapám végett, de az kis mentális kisiklás volt. Itthon csak a Loki, bármilyen is a magyar foci stb.

Minden bajnokságban kedvelek vkitm egy csapat 1-1 korszakát, pl. Rivaldos,Kluivertes Barcat szerettem,vagy a Totti,Mancini stb. Romat.
Az ilyen divat,agyon sztárolt,felvásárolt, színészkedő, reklamáló, engem megrúgnak fél óra fekvés, én agyon rúgom nekem áll feljebb stílustól hányingerem van, főleg egyes spanyol,olasz csapatok + a felpumpált angolok.

@Packers - már az előző fórumon leírtam azt hiszem, de itt is legyen meg. Szóval még általános iskolás koromban volt egy rajzfilmsorozat, Louie élete. Főhősünk wisconsinban élt, persze sajtfejű volt az egész család, volt egy rész, amikor elmennek egy Bears elleni meccsre, ahol előkerül a már-már legendás Anderson-vezér csel 😀 Néha manapság is megnézem azt a részt, megunhatatlan. Ezekután nem volt kérdés kinek szurkolok, persze ehhez kellett egykét meccs a sporttv-n, hogy visszahozzák az 'emlékeket'. Újra megnézve a részt, teljesen összeállt a kép, adatok, nevek stb. (Ahogy olvastam, elég sok ember fertőződött meg hasonló módon 😀)

@Ferencváros - IX. kerületben születtem, bár utána nem laktam ott soha. Gyerekkoromban rengeteg fradis felszerelést kaptam, ruházat, ágynemű meg minden 😀 Anyum is a Fradinak szurkolt (manapság már nem), annak ellenére hogy az egész család Honvédos volt, rendesen jártak meccsekre is.

@Bayern - ez a legérdekesebb story. A '99-es BL döntőt már élőben láttam, sajnos emlékszem is a dolgokra. A mérkőzés során kezdtem szimpatizálni a bőrgatyásokkal, a végjáték ugyanúgy sokkolt engem, mint a pályán lévő játékosokat. Ezekután nem volt kérdés, a Münchennek kell szurkolnom a továbbiakban, 2 évvel később fel is értek a csúcsra a srácok, ami nagyon jó érzés volt. Az ellenszenvet meg nem nagyon tudom mire vélni egyesektől, a szerencsét emlegetik mindig a Bayernnel kapcsolatban, nos a legútobbi BL döntőn láthattuk mire elég az.

@Nationalelf - sokszor láttam a '96-os eb összefoglalót, World Cup 98-ban mindig velük voltam. Az ottani (játékban) kezdőt kivülről fújom. 2002-es VB döntőt persze már végig szurkoltam...

@Lazio - mivel az angol bajnokság hidegen hagy, kb. a spanyol bajnoksággal együtt, az olaszok felé vettem az irányt. Próbáltam egy kevésbé népszerű, nem a mainstreamben lévő csapatot válaztani, így lettek a égszínkék-fehérek.

Nos így alakult ki ez az érdekes felállás.

tizenéves koromban nagy NWA és Ice Cube fan voltam, és mivel ők gyakran viseltek Raiders baseball sapit (a Fekete vidék c. filmben is), eldöntöttem, hogy nekem is kell egy ilyen, így hát a fosztogatók volt az első NFL csapat, amit ismertem. később utánaolvastam, és megtetszett a csapat impozáns történelme és az Al Davis által képviselt "outlaw" mentalitás és Genius Al sajátos, kreatív, nem konvencionális hozzáállása a dolgokhoz + Bill Romanowski az egyik kedvenc NFL játékosom pályafutását ezüst & fekete mezben fejezte be.

NCAA-ban a Georgia lett az első kedvenc csapatom, mégpedig a Bubba Sparxxx - Ugly klipben látott Dawgs sisak miatt, amin éppen átkúszik egy kígyó (ez amúgy elég weird klip, éredmes megnézni). szintén szimpatikus a Stanford, mert jó suli, korábban Luck most Skov a kedvenc Cardinal játékosom. Wisconsint is bírom a Jump Around miatt, ami az egyik kedvenc számom.

soccerben a Lazio a kedvenc, mégpedig a '99-00-es csapat miatt, amiben ilyen játékosok voltak: Nesta, Mihajlovic, Simeone, Nedved, Stankovic, Verón. szimpatikus volt továbbra az is, hogy a Lazio szurkolói gyakran éneklik az Avanti ragazzi di Buda c. dalt, ami az 56-os pesti srácoknak állít emléket. + a kedvenc soccerjátékosom Paul Gascoigne szintén játszott a Lazioban is. az olaszok közül még szimpatikus a Hellas Verona, de őket már csak a Lazioval való barátságuk miatt kedveltem meg. 180 fokos fordulat viszont, hogy a kedvenc spanyol csapatom a Rayo Vallecano, mégpedig azért, mert a Ska-P zenekar Madrid Vallecas kerületéből származik, és nagy Rayo-szurkolók, ami a számaikban is tükröződik (pl. Como Un Rayo). ez lehet hogy egyesek szemében összeegyezhetetlen, mert a Lazio és a Hellas szurkolói tradicionálisan (szélső)jobbosok, míg a Rayoé (szélső)balosok, de nálam ennyi következetlenség belefér. 😊

életem egyik legnagyobb sportélménye egy Darts profi VB döntő, Phil „The Power” Taylor és Raymond van Berneveld között, ami olyan meccs volt, hogy elsőre kikapcsoltam, majd miután nem tudtam aludni vissza, 10 perc után pedig már az ágyam szélén ültem, és rágtam a körmöm, és nem hittem el amit látok (most is kiráz a hideg ahogy írok róla). gabtsi

volt szerencsém nekem is látni szilveszter tájékán volt valamikor ha jól emlékszem!
tényleg top 5 sportélmény pedig láttam már jó néhány nagy eseményt!még a feleségem is végignézte teljes transzban, pedig totálisan nem érdekli semmilyen sport!
az a hangulat ami ott van a meccsek alatt az fenomenális!
óriási figurák ezek a dartsosok! a rekedt hangú spíkertől kezdve az összes játékos igazi kocsmna arc! 😊
a legnagyobb kedvenc! Peter Manley az : is this the way to Amarillo bevonulással!!

Hoppá, a Baló is közvetített nfl-t? Ezt nehezen tudom elképzelni, főleg egy Faragó Ricsi után, nem is erőltetem 😊

Hogy ne legyek full off, még nincs konkrét egy, de szimpatikusak már vannak. Az a bajom, mindig megsajnálom aki vesztésre áll és neki szurkolok, ezen még dolgoznom kell 😂

ata: életed egyik nagy hibája volt, hogy annó nem mentél szembe a new orleansból érkező rezsimmel és hagytad, hogy bedaráljon a gépezet 😀peach

Hidd el, jó olyan életet élni, amelynek ez az egyik nagy hibája 😉

ata: életed egyik nagy hibája volt, hogy annó nem mentél szembe a new orleansból érkező rezsimmel és hagytad, hogy bedaráljon a gépezet 😀 no de se baj, ha majd egyszer úgy döntesz átállsz a sötét oldalról szeretettel várunk (vissza)! 😀

Szerettem az NBA-t, ahol volt több rokonszenves csapat is, de hardcore szurkolóként nem köteleztem el magamat sokáig egy mellett sem, majd egyszer jött egy impulzus, aminek hatására az évezred elején letáboroztam az egyik kedvenc Hornets-nél.
NFL-t nem követtem komolyabb figyelemmel, de mivel nagyon szeretem a major ligák mezeit, ez is valahol ott volt a látóköröm szélén, így ilyen-olyan okból lassan lett három csapat, mellyel szimpatizáltam: Panthers, Falcons és Saints (meg kicsit a Bengals). Azt a kevés meccset, amit ekkortájt maddenen toltam, ezekkel a csapatokkal játszottam.
Így a 2004 elején az első, sport tv által adott SB-t élőben követve mondanom se kell, hogy a vesztesnek szurkoltam.

Aztán az NFL terén is ért egy hatás, ami csak egy csapatnak engedett helyet a szívemben: a neten összehaverkodtam egy new orleansi sráccal, aki az egyetemével Pestre jött, a közös szabadidőnkben együtt lógtunk.
Természetesen közös téma lett a Hornets, majd meglepődött, hogy nálunk a tévé ad NFL-t is, érdeklődött is arról, hogy a fociban kinek szurkolok. Mikor megtudta, hogy a Falcons is a szimpatikus csapatok listáján van, a szemei villámokat szórtak és úgy nézett rám, mint valami háborús bűnösre 😊
Ki lettem osztva, hogy a Saints-nek és a Falconsnak egyszerre nem szurkolhatok (a Panthers annyira nem zavarta), és célzott rá, hogy Hornets-szurkolóként csak egy választásom lehet 😊
Nagyon tetszett az a hév, amivel a Falcons-Saints rivalizálásról beszélt, lelkesen ábrázolta, hogy Vick és Brooks unokatestvérek és a két csapat meccseit ők csak családi csatának hívják.

Ezzel el is dőltek a dolgok végérvényesen. Bár ekkor még egy ideig továbbra is úgy néztem a meccseket, hogy a szünetek alatt jöttem-mentem, a meccs alatt újságot olvastam, vacsit főztem, nem zavart ha lemaradok 1-1 playről, ismétlésről, stb. A sportág iránti lelkesedésem akkor lett határtalan, amikor nekiálltam komolyabban játszani a maddent, ami sokat segített abban hogy ne csak nézzem, de közhellyel szólva lássam is azt, hogy mi és miért történik a pályán.

Az évek alatt a Saints-hez odacsapódott még a Giants (mint mondtam, szeretem a mezeket, a Giants-é meg nagyon bejön) és a Ravens (védelem, Reed és Lewis). De őket csak akkor figyelem a többi csapatnál komolyabban, ha a mi szezonunknak effektíve vége.

NCAA-ben ha már Hornets és Saints, akkor az LSU adta magát, bár itt jelenleg úgy vagyok, mint ahogy sokáig az NFL-lel is álltam: az SEC West csapatai közül mindegyik végső sikerének tudok örülni, legfeljebb az Auburnek kevésbé (vagyis egyáltalán nem), az LSU-nak meg jobban.

Akkor, hogy ne csak off legyek itt:
Nálam a kosárlabdával kezdődött minden. Diákolimpiát is nyertünk általánosban és akkoriban NBA fan voltam. Azon belül is tetszett a Chicago (szerintem nem voltam egyedül) de méginkább az Orlando Penny Hardaway és Shaq miatt. Kosaras kártyákat is gyűjtöttem, ami még most is megvan, hátha egyszer sokat fog érni. Aztán fősulin ismerkedtem meg a baseballal és ha már élőben játszottam akkor elkezdtem gépen is. Mellette az MLB-t is kezdtem nézegetni. Itt a legnagyobbat és legismertebbet (Yankees) sikerült kiválasztani és azóta is velük szimpatizálok. És nem olyan régóta belépett az életembe az NFL is. Eleinte a Giants volt szimpatikus Shockey miatt, aztán mikor ő átment a Saintsbe akkor én is mentem vele. Az emlékezetes Super Bowl óta pedig nekik drukkolok igazán. Valamennyire megmaradt a Giants is.

franciák (az utóbbi a nép miatt elsősorban)eaglesmcnabb

Ööö a francia nép szimpatikus egy magyar embernek? Ezt nem igazán értem (és lehet, hogy hülye vok, de te nem határon túli magyar vagy, mert akkor végképp), ha azt mondtad volna a focijuk akkor oké, de a nép? :oJughead

nekem is ők, európa talán legszimpatikusabb nemzete, de én főleg ezt a huszonéves korosztállyal való kapcsolataim miatt mondom. nyitottak, nagyvonalúak, szórakoztatóak, tipikusan ellentétei a magyaroknak. off topicban mehet erről diskurzus felőlem 😊

Mindig szerettem az ilyen topikokat, úgyhogy én is hozzászólok. 😊 Megpróbálok időrendi sorrendben haladni (még fiatal vagyok, szóval nem tudok olyan nagyon régi dolgokat írni:
Kezdésnek egyértelműen, mint minden magyar fiatalnál, nálam is a soccer volt az első szerelem, debreceni lévén pedig egyértelműen a Loki (és amúgy is elmondható, hogy Mo-n csak Debrecen).

Aztán ugyanez a sport jött csak külföldön, ahol is a 2002-es VB-n Ronaldo játéka miatt szerettem meg igazán a focit, és mivel ez év szeptemberétől a Real Madridban játszott, így ennek a csapatnak kezdtem el szurkolni. És bár Ronaldo játékából egy-két év után kiábrándultam, azért a csapatnál maradtam (Zidane miatt meg azért részben Ronaldo miatt is), és ez még inkább igazzá vált, mikor Cristiano Ronaldo is oda került, aki miatt MU meccseket néztem már 1 évvel az odakerülése után, és aki szépen lassan a kedvencemmé vált, aztán a kedvenc csapatomhoz került, úgyhogy nagyon örültem. Érdekességként azért megjegyezném, hogy azóta az igazolás óta nem követem a soccert, és csak pár meccset nézek, de megelégszek az eredményekkel is, furcsa… 😀

A következők a téli sportok voltak, azokból is a Biathlon és az alpesi sí. Faterom nagy szenvedélye mind a kettő, így én is néztem vele. Pontosan nem tudom mióta nézem ezeket, úgyhogy pontos évszámot nem tudok mondani, de ez is a 2000-es évek elejére tehető.
Biathlonban a kedvencem Raphaël Poirée volt a férfiaknál, míg a nőknél a felesége, tehát Liv Grete Skjelbreid Poirée. Hogy miért? Valószínűleg azért mert nem szerettem Bjørndalen-t, és Poirée volt az egyetlen, aki letudta győzni, a felesége meg azért mert a felesége. 😀 Mióta visszavonultak a biathlont sem követem igazán.

Alpesi síben a legnagyobb kedvencem mindig is Bode Miller volt, mert bírtam a versenyzési stílusát, meg a jellemét is, és mai napig sincs más, akinek szurkolni tudnék. A nőknél pedig Lindsey Kildow, aki még ezen a néven lett a kedvencem, méghozzá azért mert egy fiatal és sportolók között szép csaj , valamint amerikai. Azóta már Vonn néven versenyzik és lett mindenidők egyik legnagyobb női versenyzője. 😀

A következő talán az NBA, mellyel 2003 óta tudok emlékeket kapcsolni, mikor is egy LeBron mezzel lettem gazdagabb egy rokonomnak köszönhetően, aztán 1-2 évig még nem követtem a bajnokságot, majd egyszer csak rákaptam, és azóta is ez a kedvenc sportom mind közül, a kedvencem pedig azóta is LeBron James (csapat nincs, mert ez nekem jóval inkább egyéni játék, mint mondjuk a soccer vagy a foci). A másik játékos, akit még nagyon szeretek az Ray Allen (főleg a SuperSconics-os Allen), méghozzá azért amilyen eleganciával játssza a játékot. Szerencsére ma mindketten a Heatért küzdenek, szóval jó helyzetben vagyok. 😀

Majd a tenisz, amelyben a 2006-os US Open óta Roger Federer a kedvencem, aki a tenisz Ray Allenje nálam, tehát az elegancia megtestesítője, egy élmény nézni a játékát.

Az országúti kerékpárt a 2007-es Tour óta követem, ahol Alberto Contador lett a kedvencem, és az is mai napig. Azóta se tudom, hogy miért kezdtem el nézni ezt a számomra nagyon unalmasnak tűnő dolgot (talán a hype miatt, ami körülötte van), de nem bántam meg, főleg hogy feltűnt egy ifjú csillag akkor Alberto személyében, aki megverte a gonosz Rasmussen-t. 😊 (ami végképp megvett az a 14. és 15. szakasz volt, azokkal a felejthetetlen Contador vs Rasmussen harcokkal).

És aztán jött az NFL 2007.10.09-én, mikor is a sűrű kapcsolgatásban úgy döntöttem, hogy belenézek a Buffalo Bills - Dallas Cowboys MNF-be, hát így visszagondolva nem rossz meccset választottam. A játékot, amit azelőtt untam, elkezdtem nézni az elejétől és eldöntöttem, hogy aki nyer annak fogok szurkolni történjen bármi. Aztán a meccs végén már annyira szurkoltam a Dallasnak, hogy egyértelmű volt, hogy nekik fogok szurkolni (főleg a nagyszájú TO, és az elnyomott Tony Romo kapcsolata miatt, amit Faragó Ricsi és asszem haromt nagyon kihangsúlyozott), ha kikapnak is, de nem így lett, mert csodával határos meccsen nyertek. A meccs egyébként az, ami akárhányszor látok, sose hiszek el. A meccs, amit a Dallas úgy nyert meg, hogy 20mp-vel a vége előtt 8 ponttal vezetett a Bills, a meccs amelyen Tony Romo 5 INT-et és egy fumble-t hozott össze, amin volt 2 Int return TD, 1 Kickoff return TD, 1 sikeres onside kick és 2x-es meccsnyerő Field Goal a rookie Nick Folktól, hát mit ne mondjak olyan őrült meccset talán azóta se láttam. 😊 A Dallas fanság azóta is örök, még ha sokat nem is írok a Cowboys topikba…

franciák (az utóbbi a nép miatt elsősorban)eaglesmcnabb

Ööö a francia nép szimpatikus egy magyar embernek? Ezt nem igazán értem (és lehet, hogy hülye vok, de te nem határon túli magyar vagy, mert akkor végképp), ha azt mondtad volna a focijuk akkor oké, de a nép? :o

ha valaki kérdezi, hogy én milyen sportot szeretek, akkor arra az a válaszom, hogy mindent amit a legmagasabb szinten űznek. szóval tényleg bármi elé oda tudok ülni, ami arról szól, hogy a legjobbak csatáznak.

életem egyik legnagyobb sportélménye egy Darts profi VB döntő, Phil „The Power” Taylor és Raymond van Berneveld között, ami olyan meccs volt, hogy elsőre kikapcsoltam, majd miután nem tudtam aludni vissza, 10 perc után pedig már az ágyam szélén ültem, és rágtam a körmöm, és nem hittem el amit látok (most is kiráz a hideg ahogy írok róla). szóval tényleg mindent nézek, de főleg néztem amikor még iskolába, egyetemre jártam és kurva sok időm volt.
TdF nézésem kezdete az Indurain korszak vége volt, egész nap ott tudtam ülni a TV előtt, a haverjaim meg röhögtek, hogy micsoda droid tudok lenni, de engem tényleg minden érdekel, és mindent tudni akartam.
Pete Sampras – André Agassi meccseket nem tudom elfelejteni, Michael Johnson futásait 200, 400on, de nem kezdem el sorolni mert biztos kimaradna valaki.

persze a foci volt mindig a fő szerelem, játszottam is nyilván azért. eleinte az osztálytársaimmal a honvédnak szurkoltunk, bánfi jani volt a kedvencem (még a frizurám is olyanra vágattam), majd jött 95 késő nyár, és a csapattársaimmal az edzőtáborban rádión hallgattuk az anderlecht fradit, és akkor hangulat kapott hatalmába, hogy a visszavágóra már fradi szurkolóként ültem le, és a zurichi első csoportmeccs után már véresszájú fradista voltam, és vagyok ma is, bár már azért kisebb lendülettel, de még mindig járok ki. karácsonyra megkaptam 95-ben az eurofradi c aloha proudckiós VHS-t amit sztem 234x néztem meg, talán a kedvenc sportfilmem. az UEFradit megelőzve 😊

nemzetközi szinten általában játékosokat kedveltem és miattuk csapatokat. a holland futball iránti elkötelezettség fatertől jön, van basten volt az első és elsőszámú kedvencem, miatta (és Szavicsevics miatt) szurkoltam a Milannak, de 94 őszén a csoportmeccseken már a milan ellen, az ajaxnak. Marc Overmars miatt elsősorban, aki az akkori kedvencem volt. aztán jött a BL győzelem és én teljesen odavoltam az ajaxtól és gyűlöltem ez időben a juventust, elsősorban del pierot és di liviot. ajaxból meg beszereztem mindent ami létezett, mez, váltómez, nadrád, melegítő, sapka, iskolatáska, edzőpóló, minden. ajax, fradi és olimpiai válogatott poszterekkel volt tele a szobám ekkor.

majd 90es évek közepén jött a hungarosport nevezetű csatorna és elkezdtem a PL-t követni, 96 első meccs MU Wilbledon, ahol egy fiatalember a félpályán túlról akasztott egy nem kis gólt, majd még néhány hasonló produkció után, ő lett az első számú kedvenc, és nem Overmars. majd megismertem a csapatot, a történelmet, a managert, Paul Scholest és elsőszámú kedvenc lett a csapat. hálistennek faternak is a MU a kedvenc, így együtt néztük amíg el nem vitte a Digi. és nagy álmom vált valóra azzal, hogy idén végre el tudtam vinni egy meccsre az öreget, hogy élőben, együtt szurkolhassunk.

az amerikai sportok a tv3on kezdődtek, NBA ágai kis andrással és ifj knézyvel. nyilvánvalóan MJ dominált, imádtam nézni a bullst, is igazi kis gyökérnek tartottam Stocktont. majd már a sporttvn követtem tovább a hokit és a korongot, de igazán kedvencem nem lett, a Lakersnek és a Red Wingsnek szurkoltam, Kobe ill. Fedorov miatt, de ez ma is csak abban merül ki, hogy megnézem az eredményeiket és ha épp ad meccset a tv akkor azt megnézem, de aktívan már nem érdekel úgy.
ennek fő oka, hogy mióta betört az NFL magyarországra a szabadidőm nagy részét erre fordítom. még 12-13 éve egy [origo] chaten kérdeztem meg Máté Pált, hogy tervezik e a Super Bowlt, mert ugyan sokat nem tudtam a sportról de azt igen, hogy iszonyatosan érdekel. így nem volt kérdés, hogy amikor az első SB-t adták, ott fogok ülni a TV előtt. nagyon tetszett, nagyon megutáltam Bradyt és a Patst (szerintem alap, hogy csak akkor vagy képes igazi rajongó is lenni, ha gyűlölni is tudod az ellenfelet).
aztán csak úgy nézegettem a meccseket, majd 2005-ben egy Colts Bengals meccset láttam. olyan volt mint vmi Madden vagy 7 v 7. két geci jó támadófal (amiről persze akkor még fogalmam se volt), két kurva jó QB és parádés O (edge james, wayne, harrison vs rudi, ocho, housh). nem volt D a pályán, vagy ha volt is hiába, 45 – 37re nyert a Colts, egy tényleg elképesztő meccsen. ez óta szurkolok bengalsnak és a rájátszás meccs óta gyűlölöm a Steelerst.

ma már ezzel kelek és fekszem, ha nyerünk minden fasza, ha nem akkor el van baszva a hét. sose voltam még az USA-ban, de az tuti, hogy az első túrám ősszel lesz, és érinti Cincinnatit.

kedvenceim:
Marco van Basten
Miguel Indurain
Michael Johnson
Kenyon Martin
Marc Overmars
David Beckham
Hicham el-Guerrouj
Pete Sampras
Andy Roddick

Tetszik ez a topic, jó volt visszaolvasni, ha megengeditek, én is mesélek egy kicsit.

Foci: a faterral ritkán találkoztunk, mert sokat dolgozott, így amikor először kivitt egy Szpari-meccsre (kikaptunk 4-0ra az akkor éppen nb2-es MTK-tól, amit Várszegi akkor vásárolt össze), egyből megfogott, hogy ez lehet a mi apa-fia programunk. Az azóta eltelt 18 évben minden hazai meccsen ott vagyok és bár idegenbe már ritkábban jutok, a dábrácáni hurkások és a miskolci kisebbség ellen hóban-fagyban ott vagyok 😊 A foci mellett a faterral jártunk férfi röpladba meccsre (többször volt bajnok a Nyíregyháza), férfi kézilabdára (rendszeresen a negyedik helyért harcoltunk, a legnagyobb meccs: itthon megvertük az Éles-Sótonyi féle Fotexet 17-16ra), így a nyíregyházi sportélet a szívemhez nőtt. Hajrá Szpari! 😊 Mindemellett különös vonzódást érzek az Aranycsapathoz, amilyen könyvet csak találok róluk, elolvasom, kutatom a felvételeket. Tetszik ez a csibészes időszak.

Külföldi foci: Del Piero mint ember és mint focista is örök kedvenc marad. Az a fajta művészet, ahogy ő a labdához ér egyedi. Az Aranylabda és a többi hasonló díj azért nem ér a szememben semmit, mert az elmúlt húsz év legjobbja egyszer sem kapta meg. Dukál hozzá a Juventus, amelyet 1996 óta szeretek (érdekesség: Paolo Sousa éppen ott játszott akkor). A Juve mellett csípem a Liverpoolt, amelyet azok miatt a játékosok miatt szerettem meg, akiket egész Liverpool utált: Mcmanaman, Owen, Fowler. Játékosként szimpatikus volt még Shearer is és ne feledkezzük el minden idők egyik legnagyobb egyéniségéről, Paul Gascoigne-ról sem!

USA: Minden a kosárlabdával kezdődött. A Reggie Miller-féle Indiana és a Stockton-féle Utah volt a kedvenc. Mellettük még Rodman fogott meg igazából. Aztán jött a jéghoki és a Jagr-Lemieux féle Penguins (a Malkin-Crosby duó se semmi). Amikor elkezdtem nézegetni az amerikai focit, adta magát a smashmouth football és a Penguins miatt a Steelers. Persze kicsit ciki volt, ahogy vertük a Seattle-t a SB-on, de ezt el kell viselni. A kedvenceim mind a mai napig Willie Parker és Bettis.

Egyéb: A forma-1-ből Daemon Hill, Mika Hakkinen, most Hamilton. Egyre kevésbé köt le, de azért még mindig megnézegetem a futamokat. Csíptem Samprast, szimpatikus volt Hamed és még korábban Hollyfield. Alapvetően elmondható, hogy szeretem a sportot, főleg a magyar sportot. Teljes transzban vagyok a magyar jéghoki válogatott meccsei alatt és a kézilabdások is magukkal tudnak ragadni. Hát azt hiszem ennyi!

Packers: Kiskölök koromban kedveltem a Loui élete című mesét, az egyik részben Packers meccsre mentek. Maga a sport még jó darabig nem érdekelt aztán elkezdtem játszani a madden 07-tel, a Packers volt az egyetlen akit ismertem így velük játszottam. Innen a Packers és maga az NFL.

Graham Harrell: Egy időbe elkezdtem NCAA-t nézni, teljesen véletlen akadtam rá a Red Raidersre és akkor épp Harrell volt az irányító, óriási statisztikákat produkált és reménykedtem benne hogy egyszer NFL-ben is sikeres lesz. Az ő pályáját azóta követem nyomom UDFA korszaktól a CFL-en keresztül a Packers cserepadjáig. A sérüléseket nézve félek még idén kezdőként is látom 😕 😀 Höri-Stanzi efektus.

Fernando Alonso: F1 istentudja mennyiben a karriermódot csak kis csapattal lehetett kezdeni, Alonso akkoriban a Minardiban versenyzett én meg vele kezdtem el aztán mint már ismerős név megragadtam nála, ő szerencsére nem ragadt meg a Minardinál 😊



JayB

Nono, én emlékszem még a patses részre, meg volt ott valami kis Sancho-affér is 😀Wyatt

😀
Eleinte szurkoltam a patsnek is, elkapott a hype ami akkor körülvette a csapatot de ez elmúlt. Sanchezt most is csípemm, gőzöm sincs miért, talán mert mindenki más utálja 😀

Chris Owens alma matere volt, én meg kíváncsi voltam honnan jött az emberem.shawnka

ez amúgy honnan jön? azt hiszem kérdeztem már, de nem emlékszem