Koronavírus 2024

 twitter.com/OJRenick/status/1360375507880206340/photo/1

Világjárvány ide vagy oda.
VanillaSky

nem valdo-t hanem ted cruz-t kell keresni 😀

 twitter.com/OJRenick/status/1360375507880206340/photo/1

Világjárvány ide vagy oda.

Akkor egy másik szempont.
Nem tudható, hogy az oltásoknál (lassan lesz féltucat különböző) miként működik az, hogy aki oltva van, de megfertőződik, tovább tudja e fertőzni a környezetét, és ha igen akkor miként.
Reméljük nem, de bizonyosan nem tudható.
De ha mégis, akkor mennyivel vagyunk beljebb akkor, ha az ország 50-60 százaléka be van oltva, de fullra kinyitunk, és beindul a NORMÁLIS ÉLET újra, mindenki jön, megy, kontaktál, és továbbra is jelen van a vírus, csak ugye sokaknak nem okoz nagy problémát, egészen addig, amíg
a) nem mutálódik úgy, hogy már szart se ér az adott oltás,
b) el nem jut olyan szervezetbe, amelyik nincs beoltva?
Az a)-val nem is foglalkoznék most, de az biztos, hogy az egészségügy leterheltsége nem fog csökkenni, hiszen ha mindenki mászkál, akkor ugyanúgy jönnek a mostani fertőzésszámok, amikor ugyan még kevés a védett és oltott ember, de legalább úgy-ahogy zárva vagyunk és a kontaktusok száma is egy-két nagyságrenddel kisebb, mintha nyitva lennénk.
És ez a szűk keresztmetszet tavaly március óta, hogy miként bírja az egészségügy.
Nem az, hogy ki veszti el a munkáját (egyelőre még), ki kattan meg magányában, ki hal meg, ha megkapja, ki nem tud 300 fős szülinapi bulit meg temetési happeninget tartani.
Mivel leszünk beljebb, ha nem kötelező az oltás, lehet bóklászni, és a fertőzés eljut ugyanúgy napi párezer emberhez?
Nem én, meg azok, akik oltva vannak, hanem a társadalmunk.
Sobri Jóska

Ez egy elég szigorú és következetes matek. Megvan az a szám, ami adott társadalmi kontakt számhoz illeszkedve túl van a nyájimmunitási küszöbön. Ha azt elérjük, akkor el fog tűnni a vírus. Lecsengő szakasszal, nem azonnal, de eltűnik. Akkor nem, ha tényleg jön egy új mutáció, amire az átesettek és oltottak nem immunisak. Akkor indul a mókuskerék elölről.

Saccom szerint olyan másfél millióan már áteshettek a betegségen. Ebből sajna fél millió lehet, hogy tünetmentes, ami nem azért sajna, mert tünetmentes, hanem azért, mert vírushordozó marad, az antitestek hiána miatt. Szóval inkább 1 millióval jobb számolni. Az 10%. És van 5% beoltott. Ez még édeskevés. Olyan 70+ százaléknál kezdünk közelíteni a küszöbhöz, ahhoz még vagy 5 milliót be kéne oltani. Vagy 3 milliót, ha ennyien hajlandóak, de akkor 2 milliónak még át kell esnie a betegségen. Ami ugye eltarthat két évig is, ha eddig egy millióval számoltunk 1 év alatt. És a legproblémásabb, hogy közben mivel terjed, bármikor mutálódhat valami olyan törzzsé, ami ellen senki nem immunis. És kezdődhet elölről akkor minden.
peterk2005

Nem értetted a felvetést.
Van az egészségügynek egy terhelhetőségi hátára, amit átlépve már nem tudja ellátni a feladatát.
Most ezen ippeg, de belül vagyunk.
Mert van egyfajta, bár nem tökéletes zárás és már így is nagyságrendekkel kevesebb emberi kontakt van, mint ha zajlik a NORMÁLIS ÉLET.
Ha az oltottak is fertőzhetnek (ez a másik szempontom egyik alapvetése), és újra megindul a NORMÁLIS ÉLET, akkor lesz nagy jövés-menés, kontaktálósdás (ez a másik alapvetés), koncertek, fesztiválok, kocsmák, stb., és a vírus addig "ugrik" egyik oltottról a másikra, míg nem talál egy oltatlant, akit megbetegít és az egészségügybe juttat. Mivel kurva sok kontakt lesz, így magas, de nem teljes átoltottságnál is a mostanihoz hasonló új napi esetszámok lesznek, és ugyanúgy terhelődhet az eü. sok oltottal mászkálással min oltás és mászkálás nélkül.
Ez is szigorú és következetes matek, amiben van két változó, de feltételeztem egyfajta értéket hozzájuk.
Nem azt mondom, hogy így lesz, csak egyelőre nem látom, hogy ne lehetne így. Gondolatkísérlet.
Sobri Jóska

Erre válaszoltam, csak nem értettük egymást. Arra gondoltam, hogy ha kinyitunk, és megint telibe beindul az élet minden kontakttal, akkor megvan az a matek ami megmondja, hogy az milyen immunitás mellett tud úgy működni, hogy nem kell 1-2 héten/hónapon belül újra zárni, mert berogyott az egészségügy. Ez a szám - ez függ az adott vírustól is nagyban - valahol a 70+% környékén van. Ebben a számban az is benne van, hogy az immunisok nem 100%-ban nem fertőződnek meg, és akad közöttük aki tovább is tudja esetleg adni. Ha ezt a küszöböt elérjük, akkor nyithatunk, mert a vírusnak egyszerűen nem lesz annyi szaporodási kontakt lehetősége, hogy széles körben terjedni tudjon. (Mert folyton olyan immunisba ütközik, aki nem kapja el vagy nem adja tovább.)

(Van egyébként egy másik szám is, ami magasabb a nyáj immunitásnál: ami teljesen el is tünteti a vírust, örökre. Ez magasabb, mint 70%, de nem 100% az sem. Valahol a kettő között. A pontos számot nem tudom, csak azt, hogy ez is kiszámítható a vírus paraméterei alapján.)
peterk2005

Szerintem egyik számot se lehet kiszámítani a jelenlegi tudásunk alapján.
(Nem neked vagy nekem nem lehet kiszámítani, hanem jelenleg nincs a Földön olyan ember, aki a felírt egyenlet összes adatát pontosan be tudná írni, egyszerűen nem áll rendelkezésre elég adat.)
Ezért lenne hatékonyabb mindenkit beoltani, nem csak azt, aki akarja.
Ez a társadalmi érdek.

Kb. ezt tartom a legfontosabbnak. Vagyis pont az ellenkezőjét: azt, hogy a másik problémáját senki ne kezdje el lebecsülni. Fölösleges generációkat egymással szembefordítani. Mindenkinek megvan a maga baja. Kívülről lehet méricskélni, hogy kinek nehezebb a helyzete, de objektív mérce nincs. Már csak azért sincs, mert erősen egyéniségfüggő, hogy kit és mi visel meg inkább.nagylaza

Már csak azért is, mert ebben a kakiban együtt vagyunk benne, minden generáció. Az, hogy most éppen a hetvenesekre a legveszélyesebb, a húszas korosztályra meg alig, az egy aktuális status quo, ami ha együtt nem gyűrjük le, könnyen megváltozhat bármikor. Jöhet olyan mutáció bármikor - akár pár hónapon belül is - ami éppen a fiatalabbakra veszélyes.

Egyébként annak, hogy esetleg az idősebb korosztály nagyon be van oltva, a fiatal meg nnincs, és köztük tünetmentesen bár terjed, éppen ilyen veszélyei lehetnek. Hogy közöttük terjed, és közöttük alakul ki valami mutáció, pont rájuk "specializálódva". Ezért lenne fontos minden generációt relative jól átoltani.

Van egyébként egy másik szám is, ami magasabb a nyáj immunitásnál: ami teljesen el is tünteti a vírust, örökre. Ez magasabb, mint 70%, de nem 100% az sem. Valahol a kettő között. A pontos számot nem tudom, csak azt, hogy ez is kiszámítható a vírus paraméterei alapján.
peterk2005

erre vannak ugye a járványtani matematikai modellek
Rösték gondolom tudják is, nagyjából
nem csak a vírus hanem a vakcina paraméterei is számítanak ugyanúgy

Akkor egy másik szempont.
Nem tudható, hogy az oltásoknál (lassan lesz féltucat különböző) miként működik az, hogy aki oltva van, de megfertőződik, tovább tudja e fertőzni a környezetét, és ha igen akkor miként.
Reméljük nem, de bizonyosan nem tudható.
De ha mégis, akkor mennyivel vagyunk beljebb akkor, ha az ország 50-60 százaléka be van oltva, de fullra kinyitunk, és beindul a NORMÁLIS ÉLET újra, mindenki jön, megy, kontaktál, és továbbra is jelen van a vírus, csak ugye sokaknak nem okoz nagy problémát, egészen addig, amíg
a) nem mutálódik úgy, hogy már szart se ér az adott oltás,
b) el nem jut olyan szervezetbe, amelyik nincs beoltva?
Az a)-val nem is foglalkoznék most, de az biztos, hogy az egészségügy leterheltsége nem fog csökkenni, hiszen ha mindenki mászkál, akkor ugyanúgy jönnek a mostani fertőzésszámok, amikor ugyan még kevés a védett és oltott ember, de legalább úgy-ahogy zárva vagyunk és a kontaktusok száma is egy-két nagyságrenddel kisebb, mintha nyitva lennénk.
És ez a szűk keresztmetszet tavaly március óta, hogy miként bírja az egészségügy.
Nem az, hogy ki veszti el a munkáját (egyelőre még), ki kattan meg magányában, ki hal meg, ha megkapja, ki nem tud 300 fős szülinapi bulit meg temetési happeninget tartani.
Mivel leszünk beljebb, ha nem kötelező az oltás, lehet bóklászni, és a fertőzés eljut ugyanúgy napi párezer emberhez?
Nem én, meg azok, akik oltva vannak, hanem a társadalmunk.
Sobri Jóska

Ez egy elég szigorú és következetes matek. Megvan az a szám, ami adott társadalmi kontakt számhoz illeszkedve túl van a nyájimmunitási küszöbön. Ha azt elérjük, akkor el fog tűnni a vírus. Lecsengő szakasszal, nem azonnal, de eltűnik. Akkor nem, ha tényleg jön egy új mutáció, amire az átesettek és oltottak nem immunisak. Akkor indul a mókuskerék elölről.

Saccom szerint olyan másfél millióan már áteshettek a betegségen. Ebből sajna fél millió lehet, hogy tünetmentes, ami nem azért sajna, mert tünetmentes, hanem azért, mert vírushordozó marad, az antitestek hiána miatt. Szóval inkább 1 millióval jobb számolni. Az 10%. És van 5% beoltott. Ez még édeskevés. Olyan 70+ százaléknál kezdünk közelíteni a küszöbhöz, ahhoz még vagy 5 milliót be kéne oltani. Vagy 3 milliót, ha ennyien hajlandóak, de akkor 2 milliónak még át kell esnie a betegségen. Ami ugye eltarthat két évig is, ha eddig egy millióval számoltunk 1 év alatt. És a legproblémásabb, hogy közben mivel terjed, bármikor mutálódhat valami olyan törzzsé, ami ellen senki nem immunis. És kezdődhet elölről akkor minden.
peterk2005

Nem értetted a felvetést.
Van az egészségügynek egy terhelhetőségi hátára, amit átlépve már nem tudja ellátni a feladatát.
Most ezen ippeg, de belül vagyunk.
Mert van egyfajta, bár nem tökéletes zárás és már így is nagyságrendekkel kevesebb emberi kontakt van, mint ha zajlik a NORMÁLIS ÉLET.
Ha az oltottak is fertőzhetnek (ez a másik szempontom egyik alapvetése), és újra megindul a NORMÁLIS ÉLET, akkor lesz nagy jövés-menés, kontaktálósdás (ez a másik alapvetés), koncertek, fesztiválok, kocsmák, stb., és a vírus addig "ugrik" egyik oltottról a másikra, míg nem talál egy oltatlant, akit megbetegít és az egészségügybe juttat. Mivel kurva sok kontakt lesz, így magas, de nem teljes átoltottságnál is a mostanihoz hasonló új napi esetszámok lesznek, és ugyanúgy terhelődhet az eü. sok oltottal mászkálással min oltás és mászkálás nélkül.
Ez is szigorú és következetes matek, amiben van két változó, de feltételeztem egyfajta értéket hozzájuk.
Nem azt mondom, hogy így lesz, csak egyelőre nem látom, hogy ne lehetne így. Gondolatkísérlet.
Sobri Jóska

Erre válaszoltam, csak nem értettük egymást. Arra gondoltam, hogy ha kinyitunk, és megint telibe beindul az élet minden kontakttal, akkor megvan az a matek ami megmondja, hogy az milyen immunitás mellett tud úgy működni, hogy nem kell 1-2 héten/hónapon belül újra zárni, mert berogyott az egészségügy. Ez a szám - ez függ az adott vírustól is nagyban - valahol a 70+% környékén van. Ebben a számban az is benne van, hogy az immunisok nem 100%-ban nem fertőződnek meg, és akad közöttük aki tovább is tudja esetleg adni. Ha ezt a küszöböt elérjük, akkor nyithatunk, mert a vírusnak egyszerűen nem lesz annyi szaporodási kontakt lehetősége, hogy széles körben terjedni tudjon. (Mert folyton olyan immunisba ütközik, aki nem kapja el vagy nem adja tovább.)

(Van egyébként egy másik szám is, ami magasabb a nyáj immunitásnál: ami teljesen el is tünteti a vírust, örökre. Ez magasabb, mint 70%, de nem 100% az sem. Valahol a kettő között. A pontos számot nem tudom, csak azt, hogy ez is kiszámítható a vírus paraméterei alapján.)

Ó átadom majd az összes munkáját elvesztő, albérletből kidobott, elhelyezkedni sehol nem tudó ismerősömnek is, hogy fejezzék már be a picsogást. Az érvelésed amúgy csodálatos, egyik oldalról iszonyat nagy általánosításokat fogalmazol meg 1-2 példából, a másikról meg ugyanazt vállrándítással intézed el, mert hát alkalmazkodni nem is olyan nehéz.
r.baggio

Nem, én a picsogást intéztem el vállrándítással. A személyes problémákkal semmi gondom, amíg nem okoznak társadalmi problémát és amíg nem kell a kedvtelések miatt másoknak meghalni. Mert onnan nincs visszaút.

Éppen ezért segítek ahol módomban áll, nem csak karakterekben igyekszem tevékeny lenni. Pont ettől lenne hatékonyabb az egész helyzet kezelése, ha mindenki kicsit segítene másoknak is, amiben tud. És ez nem feltétlenül jelent anyagi támogatást. Akár be is vásárolhatunk a szomszéd nyuggernak, azzal is kisebb a kontaktszám, máris tevékenyen hozzájárul az ember hogy előbb mehessen kávézni.

Azért megjegyezném hogy például Makón meg Szentesen bezárták a Covid osztályt mert nincs beteg. Maradtunk mi, de nálunk sincsenek sokan.

Ó átadom majd az összes munkáját elvesztő, albérletből kidobott, elhelyezkedni sehol nem tudó ismerősömnek is, hogy fejezzék már be a picsogást. Az érvelésed amúgy csodálatos, egyik oldalról iszonyat nagy általánosításokat fogalmazol meg 1-2 példából, a másikról meg ugyanazt vállrándítással intézed el, mert hát alkalmazkodni nem is olyan nehéz.
r.baggio

Tényleg érdemes átadni nekik, én is ezt tanácsolom a volt vendéglátós, rendezvényes, biztonsági szolgálatos ismerőseimnek, mert a picsogás még soha nem oldott meg semmit. Ne picsogjanak. Férfiatlan, nőietlen.

És alkalmazkodni azért könnyebb egy fiatalnak, mint egy öregnek.
Legalábbis amikor én fiatal voltam (mondjuk 25-30 éves koromig), teljesen meglepő és utólag belegondolva irreális körülményekhez is kénytelen voltam alkalmazkodni, olyanokhoz, amikhez egy 60-70 pluszos idősebb embernek nehezebb. És alá is húztam a lényeget, hogy mi volt az az erős motiváció, ami sokat segített. A kényszer. Ha szétszakad a szalag a térdedben, akkor bármennyire is szeretnél, nem focizhatsz, örülsz ha pár hét után járni tudsz, vagy ha besoroznak katonának, akkor nem mehetsz haza, nem találkozhatsz akivel akarsz, nem azt eszed, nem akkor alszol, nem akkor dugsz, nem akkor sportolsz amikor szeretnél, hanem ahogy és amikor lehet. Ésatöbbi.
Általánosságban.
Nyilván van jól alkalmazkodó 70es, és full rugalmatlan 18 éves is. (A katonaságnál azok ugráltak ki a harmadikról.)
Sobri Jóska

Tudod, erre meg azt mondja az ember, hogy neki 45-50 éve volt megteremteni azt a biztonsági hálót, ami ilyen helyzetben megtartaná, míg egy 25-30 évesnek ugyanerre -jó esetben- mondjuk öt-tíz éve, rossz esetben még annyi sem állt rendelkezésére, mert épphogy kijött az egyetemről és pályakezdőként kap mondjuk 230 nettót az öt éves, végtelenítettnek érződő szopás után. Szerintem sokkal validabb az, ha egy karrierje elején lévő, és adott esetben szülői támogatásra nem vágyó fiatal agyát felbassza az, hogy a limitált lehetőségei mellett még a szórakozási lehetőségeit is elveszik, ugyanakkor ez a legkisebb kupac a foshegyen. Sokkal nagyobb probléma, hogy a személyesség hiányából fakadóan ki nem épülő, vagy silányabban kiépülő kapcsolati háló és kapcsolati tőke évtizedes léptékben is kimutatható, számszerűsíthető jövedelemkieséssel fenyegeti, amire megint csak legyintenek majd a nyuggerek, meg elpanaszolják megint, hogy miyen nehéz a kijönni a 70 ezer forintból, igaz, mondjuk a nyugdíj összegére van hatása az addigi életüknek is, de ezt persze tiszteletlenség felvetni. Aztán amikor az egzisztenciális szorongásából fakadó agressziótöbbletet nem tudja a bevált módokon levezetni, ő lesz a hülye fiatal, aki képtelen alkalmazkodni. Bezzeg a katonaság, az embert nevelt minenkiből, ugye, hiszen semminek sincs olyan jellemformáló hatása, mint nyolc általánossal rendelkező büdös gyökerek csicskáztatását tolerálni egy évig.
dankodavid

Szerintem ez nem egy validitási verseny, hanem egy túlélési.

És ha már nyuggerezel, akkor így mondom én is, de a felsorolt példákban sem az volt a nyuggerek problémája, hogy nincs elég pénzük, hanem az, hogy a családi kapcsolataik sérülnek, csorbulnak.
Pl. utalni így is tudok a szüleimnek, gondolom más is, de találkozni nem tudunk úgy, ahogy eddig. És ha lennének unokáik, hát velük se tudnának. És ha egyikük már nem élne, akkor az úgy módfelett nyomasztó lenne a másiknak. És ahogy írta más is, mindenkinek a saját problémája az elsődleges.

A katonaságot életem leghaszontalanabb, legértelmetlenebb évének tartom, amit ott tanultam, azt kb. fél óra alatt apám meg tudta volna tanítani ha minimálisan is érdekel (bakancsbokszolás, ingujjfelhajtás, elvágólag beágyazni, mindent adminisztrálni), hála az égnek, hogy megszűnt a sorkatonaság intézménye.
Az én életemhez pár mókás sztorin kívül semmi hozzáadott értéke nincs, nem hiszem, hogy bárkiből is embert nevelt volna, és semmiféle csicskáztatással nem találkoztam, de bizonyára másoknak ezekre is lenne példájuk.
Csak kurva unalmas, lélekölő és lehangoló egy év volt. Az elmúlt egy év covidos itthonlétnél sokkalta ingerszegényebb, tartalmatlanabb és nyomasztóbb.
És pont mindezek miatt egy jó személyes példa az alkamazkodási kényszerre, az értelmetlen élethelyzetre, amiért nem felelős az elszenvedője, de amin biztosan nem segített a picsogás. Úgy is mondhatnám, hogy biztosan nem a picsogás segítethet.

Akkor egy másik szempont.
Nem tudható, hogy az oltásoknál (lassan lesz féltucat különböző) miként működik az, hogy aki oltva van, de megfertőződik, tovább tudja e fertőzni a környezetét, és ha igen akkor miként.
Reméljük nem, de bizonyosan nem tudható.
De ha mégis, akkor mennyivel vagyunk beljebb akkor, ha az ország 50-60 százaléka be van oltva, de fullra kinyitunk, és beindul a NORMÁLIS ÉLET újra, mindenki jön, megy, kontaktál, és továbbra is jelen van a vírus, csak ugye sokaknak nem okoz nagy problémát, egészen addig, amíg
a) nem mutálódik úgy, hogy már szart se ér az adott oltás,
b) el nem jut olyan szervezetbe, amelyik nincs beoltva?
Az a)-val nem is foglalkoznék most, de az biztos, hogy az egészségügy leterheltsége nem fog csökkenni, hiszen ha mindenki mászkál, akkor ugyanúgy jönnek a mostani fertőzésszámok, amikor ugyan még kevés a védett és oltott ember, de legalább úgy-ahogy zárva vagyunk és a kontaktusok száma is egy-két nagyságrenddel kisebb, mintha nyitva lennénk.
És ez a szűk keresztmetszet tavaly március óta, hogy miként bírja az egészségügy.
Nem az, hogy ki veszti el a munkáját (egyelőre még), ki kattan meg magányában, ki hal meg, ha megkapja, ki nem tud 300 fős szülinapi bulit meg temetési happeninget tartani.
Mivel leszünk beljebb, ha nem kötelező az oltás, lehet bóklászni, és a fertőzés eljut ugyanúgy napi párezer emberhez?
Nem én, meg azok, akik oltva vannak, hanem a társadalmunk.
Sobri Jóska

Ez egy elég szigorú és következetes matek. Megvan az a szám, ami adott társadalmi kontakt számhoz illeszkedve túl van a nyájimmunitási küszöbön. Ha azt elérjük, akkor el fog tűnni a vírus. Lecsengő szakasszal, nem azonnal, de eltűnik. Akkor nem, ha tényleg jön egy új mutáció, amire az átesettek és oltottak nem immunisak. Akkor indul a mókuskerék elölről.

Saccom szerint olyan másfél millióan már áteshettek a betegségen. Ebből sajna fél millió lehet, hogy tünetmentes, ami nem azért sajna, mert tünetmentes, hanem azért, mert vírushordozó marad, az antitestek hiána miatt. Szóval inkább 1 millióval jobb számolni. Az 10%. És van 5% beoltott. Ez még édeskevés. Olyan 70+ százaléknál kezdünk közelíteni a küszöbhöz, ahhoz még vagy 5 milliót be kéne oltani. Vagy 3 milliót, ha ennyien hajlandóak, de akkor 2 milliónak még át kell esnie a betegségen. Ami ugye eltarthat két évig is, ha eddig egy millióval számoltunk 1 év alatt. És a legproblémásabb, hogy közben mivel terjed, bármikor mutálódhat valami olyan törzzsé, ami ellen senki nem immunis. És kezdődhet elölről akkor minden.
peterk2005

Nem értetted a felvetést.
Van az egészségügynek egy terhelhetőségi hátára, amit átlépve már nem tudja ellátni a feladatát.
Most ezen ippeg, de belül vagyunk.
Mert van egyfajta, bár nem tökéletes zárás és már így is nagyságrendekkel kevesebb emberi kontakt van, mint ha zajlik a NORMÁLIS ÉLET.
Ha az oltottak is fertőzhetnek (ez a másik szempontom egyik alapvetése), és újra megindul a NORMÁLIS ÉLET, akkor lesz nagy jövés-menés, kontaktálósdás (ez a másik alapvetés), koncertek, fesztiválok, kocsmák, stb., és a vírus addig "ugrik" egyik oltottról a másikra, míg nem talál egy oltatlant, akit megbetegít és az egészségügybe juttat. Mivel kurva sok kontakt lesz, így magas, de nem teljes átoltottságnál is a mostanihoz hasonló új napi esetszámok lesznek, és ugyanúgy terhelődhet az eü. sok oltottal mászkálással min oltás és mászkálás nélkül.
Ez is szigorú és következetes matek, amiben van két változó, de feltételeztem egyfajta értéket hozzájuk.
Nem azt mondom, hogy így lesz, csak egyelőre nem látom, hogy ne lehetne így. Gondolatkísérlet.

Ó átadom majd az összes munkáját elvesztő, albérletből kidobott, elhelyezkedni sehol nem tudó ismerősömnek is, hogy fejezzék már be a picsogást. Az érvelésed amúgy csodálatos, egyik oldalról iszonyat nagy általánosításokat fogalmazol meg 1-2 példából, a másikról meg ugyanazt vállrándítással intézed el, mert hát alkalmazkodni nem is olyan nehéz.
r.baggio

Tényleg érdemes átadni nekik, én is ezt tanácsolom a volt vendéglátós, rendezvényes, biztonsági szolgálatos ismerőseimnek, mert a picsogás még soha nem oldott meg semmit. Ne picsogjanak. Férfiatlan, nőietlen.

És alkalmazkodni azért könnyebb egy fiatalnak, mint egy öregnek.
Legalábbis amikor én fiatal voltam (mondjuk 25-30 éves koromig), teljesen meglepő és utólag belegondolva irreális körülményekhez is kénytelen voltam alkalmazkodni, olyanokhoz, amikhez egy 60-70 pluszos idősebb embernek nehezebb. És alá is húztam a lényeget, hogy mi volt az az erős motiváció, ami sokat segített. A kényszer. Ha szétszakad a szalag a térdedben, akkor bármennyire is szeretnél, nem focizhatsz, örülsz ha pár hét után járni tudsz, vagy ha besoroznak katonának, akkor nem mehetsz haza, nem találkozhatsz akivel akarsz, nem azt eszed, nem akkor alszol, nem akkor dugsz, nem akkor sportolsz amikor szeretnél, hanem ahogy és amikor lehet. Ésatöbbi.
Általánosságban.
Nyilván van jól alkalmazkodó 70es, és full rugalmatlan 18 éves is. (A katonaságnál azok ugráltak ki a harmadikról.)
Sobri Jóska

Tudod, erre meg azt mondja az ember, hogy neki 45-50 éve volt megteremteni azt a biztonsági hálót, ami ilyen helyzetben megtartaná, míg egy 25-30 évesnek ugyanerre -jó esetben- mondjuk öt-tíz éve, rossz esetben még annyi sem állt rendelkezésére, mert épphogy kijött az egyetemről és pályakezdőként kap mondjuk 230 nettót az öt éves, végtelenítettnek érződő szopás után. Szerintem sokkal validabb az, ha egy karrierje elején lévő, és adott esetben szülői támogatásra nem vágyó fiatal agyát felbassza az, hogy a limitált lehetőségei mellett még a szórakozási lehetőségeit is elveszik, ugyanakkor ez a legkisebb kupac a foshegyen. Sokkal nagyobb probléma, hogy a személyesség hiányából fakadóan ki nem épülő, vagy silányabban kiépülő kapcsolati háló és kapcsolati tőke évtizedes léptékben is kimutatható, számszerűsíthető jövedelemkieséssel fenyegeti, amire megint csak legyintenek majd a nyuggerek, meg elpanaszolják megint, hogy miyen nehéz a kijönni a 70 ezer forintból, igaz, mondjuk a nyugdíj összegére van hatása az addigi életüknek is, de ezt persze tiszteletlenség felvetni. Aztán amikor az egzisztenciális szorongásából fakadó agressziótöbbletet nem tudja a bevált módokon levezetni, ő lesz a hülye fiatal, aki képtelen alkalmazkodni. Bezzeg a katonaság, az embert nevelt minenkiből, ugye, hiszen semminek sincs olyan jellemformáló hatása, mint nyolc általánossal rendelkező büdös gyökerek csicskáztatását tolerálni egy évig.

vállrándítással intézed el
r.baggio

Kb. ezt tartom a legfontosabbnak. Vagyis pont az ellenkezőjét: azt, hogy a másik problémáját senki ne kezdje el lebecsülni. Fölösleges generációkat egymással szembefordítani. Mindenkinek megvan a maga baja. Kívülről lehet méricskélni, hogy kinek nehezebb a helyzete, de objektív mérce nincs. Már csak azért sincs, mert erősen egyéniségfüggő, hogy kit és mi visel meg inkább.
Anyám is egyedül él, és beleőrül abba, hogy - mivel igyekszik betartani a járványszabályokat - nem találkozhat a családtagokkal, legfeljebb ritkán, futólag. Ettől még eszembe se jutna azt mondani, hogy neki rosszabb, mint neked, aki (remélhetőleg csak időlegesen) elvesztette az állását. De fordítva sem igaz. Az egyik személyes sorcsapás nem írja felül és nem annullálja a másikat.

Ó átadom majd az összes munkáját elvesztő, albérletből kidobott, elhelyezkedni sehol nem tudó ismerősömnek is, hogy fejezzék már be a picsogást. Az érvelésed amúgy csodálatos, egyik oldalról iszonyat nagy általánosításokat fogalmazol meg 1-2 példából, a másikról meg ugyanazt vállrándítással intézed el, mert hát alkalmazkodni nem is olyan nehéz.
r.baggio

Tényleg érdemes átadni nekik, én is ezt tanácsolom a volt vendéglátós, rendezvényes, biztonsági szolgálatos ismerőseimnek, mert a picsogás még soha nem oldott meg semmit. Ne picsogjanak. Férfiatlan, nőietlen.

És alkalmazkodni azért könnyebb egy fiatalnak, mint egy öregnek.
Legalábbis amikor én fiatal voltam (mondjuk 25-30 éves koromig), teljesen meglepő és utólag belegondolva irreális körülményekhez is kénytelen voltam alkalmazkodni, olyanokhoz, amikhez egy 60-70 pluszos idősebb embernek nehezebb. És alá is húztam a lényeget, hogy mi volt az az erős motiváció, ami sokat segített. A kényszer. Ha szétszakad a szalag a térdedben, akkor bármennyire is szeretnél, nem focizhatsz, örülsz ha pár hét után járni tudsz, vagy ha besoroznak katonának, akkor nem mehetsz haza, nem találkozhatsz akivel akarsz, nem azt eszed, nem akkor alszol, nem akkor dugsz, nem akkor sportolsz amikor szeretnél, hanem ahogy és amikor lehet. Ésatöbbi.
Általánosságban.
Nyilván van jól alkalmazkodó 70es, és full rugalmatlan 18 éves is. (A katonaságnál azok ugráltak ki a harmadikról.)

Akkor egy másik szempont.
Nem tudható, hogy az oltásoknál (lassan lesz féltucat különböző) miként működik az, hogy aki oltva van, de megfertőződik, tovább tudja e fertőzni a környezetét, és ha igen akkor miként.
Reméljük nem, de bizonyosan nem tudható.
De ha mégis, akkor mennyivel vagyunk beljebb akkor, ha az ország 50-60 százaléka be van oltva, de fullra kinyitunk, és beindul a NORMÁLIS ÉLET újra, mindenki jön, megy, kontaktál, és továbbra is jelen van a vírus, csak ugye sokaknak nem okoz nagy problémát, egészen addig, amíg
a) nem mutálódik úgy, hogy már szart se ér az adott oltás,
b) el nem jut olyan szervezetbe, amelyik nincs beoltva?
Az a)-val nem is foglalkoznék most, de az biztos, hogy az egészségügy leterheltsége nem fog csökkenni, hiszen ha mindenki mászkál, akkor ugyanúgy jönnek a mostani fertőzésszámok, amikor ugyan még kevés a védett és oltott ember, de legalább úgy-ahogy zárva vagyunk és a kontaktusok száma is egy-két nagyságrenddel kisebb, mintha nyitva lennénk.
És ez a szűk keresztmetszet tavaly március óta, hogy miként bírja az egészségügy.
Nem az, hogy ki veszti el a munkáját (egyelőre még), ki kattan meg magányában, ki hal meg, ha megkapja, ki nem tud 300 fős szülinapi bulit meg temetési happeninget tartani.
Mivel leszünk beljebb, ha nem kötelező az oltás, lehet bóklászni, és a fertőzés eljut ugyanúgy napi párezer emberhez?
Nem én, meg azok, akik oltva vannak, hanem a társadalmunk.
Sobri Jóska

Ez egy elég szigorú és következetes matek. Megvan az a szám, ami adott társadalmi kontakt számhoz illeszkedve túl van a nyájimmunitási küszöbön. Ha azt elérjük, akkor el fog tűnni a vírus. Lecsengő szakasszal, nem azonnal, de eltűnik. Akkor nem, ha tényleg jön egy új mutáció, amire az átesettek és oltottak nem immunisak. Akkor indul a mókuskerék elölről.

Saccom szerint olyan másfél millióan már áteshettek a betegségen. Ebből sajna fél millió lehet, hogy tünetmentes, ami nem azért sajna, mert tünetmentes, hanem azért, mert vírushordozó marad, az antitestek hiána miatt. Szóval inkább 1 millióval jobb számolni. Az 10%. És van 5% beoltott. Ez még édeskevés. Olyan 70+ százaléknál kezdünk közelíteni a küszöbhöz, ahhoz még vagy 5 milliót be kéne oltani. Vagy 3 milliót, ha ennyien hajlandóak, de akkor 2 milliónak még át kell esnie a betegségen. Ami ugye eltarthat két évig is, ha eddig egy millióval számoltunk 1 év alatt. És a legproblémásabb, hogy közben mivel terjed, bármikor mutálódhat valami olyan törzzsé, ami ellen senki nem immunis. És kezdődhet elölről akkor minden.

(én közben csak a munkámat vesztettem el, edzeni se mehetek sehova, és a gyerek mellől egy kávéra nem tudok beülni, ha már eléggé szétfagytam a kutyasétáltaltás után, amit 8 után már csak a hazám környékén tehetek meg, pont az esti jó sétáktól megfosztva ezzel)

tehát a jelenlegi szabályokkal a full zárás teljesen értelmetlen, de erről ne azok ugassanak, akik korábban még a parkokat is bezáratták...
r.baggio

A munkán kívül mi az amit elvesztettél?
topin

az érveket arra hoztam fel, hogy továbbra is ott tartunk, épp annak kell a legtöbbet "engednie", aki a legkevésbé veszélyeztetett, míg a nyugdíjasok életetét szinte semennyiben nem befolyásolják a jelenlegi intézkedések (jöhettem volna persze mellrák-túlélő anyósommal is, aki hónapok óta vár onkológiai szűrővizsgálatra, mert hát a koronavírus tényleg egy durva betegség!)

az ismerősöd pedig nyilván intő példa, de az én személyes környezetemben meg csak tünetmentes fertőzöttek voltak, ami szintén nem validál semmit országos vagy világszinten - és itt már könnyen belecsúszhatunk az extremitásokba meg a csodás "minek ment oda?" kérdésekbe
r.baggio

Az USA-ban éppen tegnap jött ki, hogy a covid óta 1 évet esett a várható élettartam. Húszévesen persze könnyű azt mondani, hogy lesz*rom hogy 77 vagy 78 évet élek, de 70 körül már nem fogja. 😊 Amúgy ebben nem az az 1 év a durva, mert az csak egy statisztikai adat az éppen eddig meghaltak alapján. A valódi várható élettartam romlás majd akkor derül ki, ha elkezdi felmérni a világ a szövődményeit, az érfal, szív és egyéb károsodásokat. Simán benne van sajnos, hogy egy generáció évekkel korábban fog meghalni, mint enélkül halt volna meg. És ez a generáció most éppen tünetmentesen átvészeli a betegséget. Csak éppen az érfala azért egy pöttyet rosszabb állapotba kerül.

Másrészt ha ezt nem fogjuk meg igen záros határidőn belül, akkor nemsokára lehet, hogy zárójelbe tehetjük azt is, hogy "a többség átvészeli". Minél tovább húzódik, annál jobban mutálódik ez a sz*r, és bármikor beüthet egy olyan mutáció, amelyik a húszéves generáción söpör majd végig, nem a 70-eseken. Ne feledjük a spanyol nátha száz éve elsősorban a fiatalabbakat pusztította. Annyira, hogy utána jónéhány évig el volak tolódva a nemi arányok a születendő gyerekeknél, ami mindig az aktív, fiatal generációk masszív halálozását jelzi. (Pl. 2. világháború után szintén.)

Szóval annak az ára, hogy edzeni mehess simán lehet az, hogy jövőre jön egy olyan mutáns, ami rád lesz veszélyes. És akkor menj dolgozni, meg tartsd el a gyerekeidet, ha úgy kell bemenni dolgozni, hogy ha elkapod, jó eséllyel kampó.

Érthető mindenkinek az egyéni baja. Van aki kicsit szerencsésebb, kevésbé dúlta fel az életét, van akiét jobban, de mindenki szív így vagy úgy. És szívni is fogunk, amíg vissza nem szorítjuk. Nincs itt más jó megoldás sajnos, mint zárni amennyire lehet, és oltani. Akármilyen hatékonytalan is volt ez a mostani zárás, csak ez volt az, ami megfogta és elkezdte visszaszorítani a terjedést. Ha nem zártunk volna, nem csak onkológiai kontrollra nem lehetne menni, de lehet, hogy egy blesethez se tudna már időben kiérni a mentő (NY-ban volt ilyen pár napig), mert mind covidosokat kezel....

Akkor egy másik szempont.
Nem tudható, hogy az oltásoknál (lassan lesz féltucat különböző) miként működik az, hogy aki oltva van, de megfertőződik, tovább tudja e fertőzni a környezetét, és ha igen akkor miként.
Reméljük nem, de bizonyosan nem tudható.
De ha mégis, akkor mennyivel vagyunk beljebb akkor, ha az ország 50-60 százaléka be van oltva, de fullra kinyitunk, és beindul a NORMÁLIS ÉLET újra, mindenki jön, megy, kontaktál, és továbbra is jelen van a vírus, csak ugye sokaknak nem okoz nagy problémát, egészen addig, amíg
a) nem mutálódik úgy, hogy már szart se ér az adott oltás,
b) el nem jut olyan szervezetbe, amelyik nincs beoltva?
Az a)-val nem is foglalkoznék most, de az biztos, hogy az egészségügy leterheltsége nem fog csökkenni, hiszen ha mindenki mászkál, akkor ugyanúgy jönnek a mostani fertőzésszámok, amikor ugyan még kevés a védett és oltott ember, de legalább úgy-ahogy zárva vagyunk és a kontaktusok száma is egy-két nagyságrenddel kisebb, mintha nyitva lennénk.
És ez a szűk keresztmetszet tavaly március óta, hogy miként bírja az egészségügy.
Nem az, hogy ki veszti el a munkáját (egyelőre még), ki kattan meg magányában, ki hal meg, ha megkapja, ki nem tud 300 fős szülinapi bulit meg temetési happeninget tartani.
Mivel leszünk beljebb, ha nem kötelező az oltás, lehet bóklászni, és a fertőzés eljut ugyanúgy napi párezer emberhez?
Nem én, meg azok, akik oltva vannak, hanem a társadalmunk.

Ó átadom majd az összes munkáját elvesztő, albérletből kidobott, elhelyezkedni sehol nem tudó ismerősömnek is, hogy fejezzék már be a picsogást. Az érvelésed amúgy csodálatos, egyik oldalról iszonyat nagy általánosításokat fogalmazol meg 1-2 példából, a másikról meg ugyanazt vállrándítással intézed el, mert hát alkalmazkodni nem is olyan nehéz.

Szerkesztette: r.baggio

az érveket arra hoztam fel, hogy továbbra is ott tartunk, épp annak kell a legtöbbet "engednie", aki a legkevésbé veszélyeztetett, míg a nyugdíjasok életetét szinte semennyiben nem befolyásolják a jelenlegi intézkedések (jöhettem volna persze mellrák-túlélő anyósommal is, aki hónapok óta vár onkológiai szűrővizsgálatra, mert hát a koronavírus tényleg egy durva betegség!)

az ismerősöd pedig nyilván intő példa, de az én személyes környezetemben meg csak tünetmentes fertőzöttek voltak, ami szintén nem validál semmit országos vagy világszinten - és itt már könnyen belecsúszhatunk az extremitásokba meg a csodás "minek ment oda?" kérdésekbe
r.baggio

Nekem több ismerősöm volt kórházban és volt aki bele is halt. Volt aki próbált betartani mindent a maga módján, aztán mégis elkapta, mert a környezete meg nem tette ezt meg.

A nyuggerekről meg annyit, hogy anyám élete kb a gyerekei meg az unokák. Most aztán semmiből nem kap és konkrétan fizikailag betegedett bele nem csak lelkileg. Szóval amíg fel sem foghatjuk egyik-másik nyuggernek mennyit jelent a magány például és mi tölti ki az idejét 24 órában egy lakásban, addig szerintem ne nézzük azt kisebb problémának, egy káváézásnál, edzésnél, sétánál semmiképpen.

Igaz bevétele van, 84 ezer forint nyugdíj. És ő nem fog ennél többet kapni miután nyitás lesz akkor sem. De azért egy fiatal tud frankón alkalmazkodni, ha nem picsogni támad kedve, hanem cselekedni majd akkor. 😉

Én nem vagyok a full nyitás mellet, nagyon a full zárás mellett se, mert ésszerű keretek között lehetne lazítani, persze abban is van nem kevés kockázat, de ha már a full zárás nem jött be, mert nem csináltuk/csinálták komolyan, akkor viszont mások életét ne csesszük már el azzal, hogy bezáratjuk a helyeket.
Viszont akkor legyen konkrét, értelmes szabályok és ne kiskapuzzunk.
Solymi

Egy ideális világban ez lenne a megoldás.
Konkrét, értelmes, logikus szabályozás, azt pontosan ismerő, és betartó emberekkel.
Ebből a mai világban, Európában, így nyilván Magyarországon is a konkrét, értelmes, logikus szabályozás és az azt pontosan ismerő, és betartó emberek hiányoznak csak.
Vagyis nincsenek meg az általad írt és vágyott észszerű keretek.

(én közben csak a munkámat vesztettem el, edzeni se mehetek sehova, és a gyerek mellől egy kávéra nem tudok beülni, ha már eléggé szétfagytam a kutyasétáltaltás után, amit 8 után már csak a hazám környékén tehetek meg, pont az esti jó sétáktól megfosztva ezzel)

tehát a jelenlegi szabályokkal a full zárás teljesen értelmetlen, de erről ne azok ugassanak, akik korábban még a parkokat is bezáratták...
r.baggio

A munkán kívül mi az amit elvesztettél?
topin

az érveket arra hoztam fel, hogy továbbra is ott tartunk, épp annak kell a legtöbbet "engednie", aki a legkevésbé veszélyeztetett, míg a nyugdíjasok életetét szinte semennyiben nem befolyásolják a jelenlegi intézkedések (jöhettem volna persze mellrák-túlélő anyósommal is, aki hónapok óta vár onkológiai szűrővizsgálatra, mert hát a koronavírus tényleg egy durva betegség!)

az ismerősöd pedig nyilván intő példa, de az én személyes környezetemben meg csak tünetmentes fertőzöttek voltak, ami szintén nem validál semmit országos vagy világszinten - és itt már könnyen belecsúszhatunk az extremitásokba meg a csodás "minek ment oda?" kérdésekbe

Szerkesztette: r.baggio

(én közben csak a munkámat vesztettem el, edzeni se mehetek sehova, és a gyerek mellől egy kávéra nem tudok beülni, ha már eléggé szétfagytam a kutyasétáltaltás után, amit 8 után már csak a hazám környékén tehetek meg, pont az esti jó sétáktól megfosztva ezzel)

tehát a jelenlegi szabályokkal a full zárás teljesen értelmetlen, de erről ne azok ugassanak, akik korábban még a parkokat is bezáratták...
r.baggio

A munkán kívül mi az amit elvesztettél?

Edzeni, ha nem is ugyanolyan eszközökkel, vagy intenzitással, de azért otthon is lehet, ha valóban a test edzése a fontos szempont. Tudom, nem ugyanaz, sem hatékonyságban sem és eredményben sem, de megoldható!

beülni egy kávéra, ezt elveszteni az tényleg akkora probléma? Nekem most haldoklik gépen ismerősöm, aki azért stikában eljárt ide-oda, mert nehogy lemondjon valamiről. Diplomás, tanárember, akit az unokákkal látogattak hetente, mert arról se lehet lemondani. Séta is mehet, max több kör és kicsit unalmas a látvány ha egy lakótelepen lakik az ember, de egyrészt a társaság (kutya, barátnő, feleség) és a levegő a fontos szempont, nem az hogy éppen mit látsz.

Azért ezek nem akkora érvvágások ha jobban belegondol az ember. Főként, hogy aki kevésbé értelmes szinten van, az felelőtlen is, tehát ha jöhetne-mehetne bármerre, akkor még többet felelőtlenkedne, mert már no para. Közben meg semmi nem múlt el, csak már uncsi a lemondás a kényelmes kikapcsolódási opciókról. De alkalmazkodni lehet, sőt kell is, mert vélhetően a köv. 10 évben elég sok minden fog megváltozni az életünkben.

Ami meg az átesetteket illeti, ma olvastam, hogy gyengült a nemzőképessége azoknak, akik átestek rajta. Szóval, lehet majd nem lesznek páran nagyszülők, akiknek most a gyerekük átesett rajta. De tényleg fontosabb ennél egy jó kávé most.
topin

Azt mond már meg nekem, hogy mérték meg egy kisgyerek nemzőképességét? 😃 Gondolom ez egy felnőtt embernél jött elő, akinek valszeg már volt hasonló problémája, de lehet csak annyi történt hogy öregszik.
Van egy kollegám aki rendszeresen megkérdezte tőlem járok e még edzeni. Nem hát zárva az összes terem. De hát nincs zárva csak versenyzőnek kell lenni. Ő csináltatott egy senior teniszező kártyát ami fényképes viszont születési datumnak tíz évvel korábbi évszámot írt mert “22 évesen nem lehet senior” 😂
Szóval felesleges minden korlátozás mert van kiskapu. Oltsanak befelé mindenkit a hétvégén aztán jövő héttől mehet a menet 😃
samu09

De érted, ez a baj, mert kiskaput szinte mindig lehet találni...ilyen alapon, ne is csináljunk semmit, menjen mindenki amerre akar, aztán ha baj van, hát így járt, vállalta a felelősséget vagy lehet mutogatni mindenki másra.
A gáz azzal van amit topin is írt, hogy ezek az emberek nem mérik azt fel, hogy másnak milyen problémát okoznak a saját felelőtlenségükkel vagy éppenséggel mit csinálna akkor, ha kiderülne, hogy ő okozta valamelyik rokon vagy ismerős halálát vagy hosszútávú betegségét.

Én nem vagyok a full nyitás mellet, nagyon a full zárás mellett se, mert ésszerű keretek között lehetne lazítani, persze abban is van nem kevés kockázat, de ha már a full zárás nem jött be, mert nem csináltuk/csinálták komolyan, akkor viszont mások életét ne csesszük már el azzal, hogy bezáratjuk a helyeket.
Viszont akkor legyen konkrét, értelmes szabályok és ne kiskapuzzunk.

Van egy kollegám aki rendszeresen megkérdezte tőlem járok e még edzeni. Nem hát zárva az összes terem. De hát nincs zárva csak versenyzőnek kell lenni. Ő csináltatott egy senior teniszező kártyát ami fényképes viszont születési datumnak tíz évvel korábbi évszámot írt mert “22 évesen nem lehet senior” 😂
Szóval felesleges minden korlátozás mert van kiskapu. Oltsanak befelé mindenkit a hétvégén aztán jövő héttől mehet a menet 😃
samu09

amúgy pont ezek miatt a kiskapuk miatt nem ér lófaszt se az egész ...

én pl mióta van covid többet "edzek" mint előtte mert nekiálltam switchen megint fitness boxolni meg just dancelni
de pl nekem napi kb 10-15k lépés esik ki ami korábban megvolt ha bementem az irodába

a beoltás amíg nem kötelező addig nem lesz rendes megoldás

(én közben csak a munkámat vesztettem el, edzeni se mehetek sehova, és a gyerek mellől egy kávéra nem tudok beülni, ha már eléggé szétfagytam a kutyasétáltaltás után, amit 8 után már csak a hazám környékén tehetek meg, pont az esti jó sétáktól megfosztva ezzel)

tehát a jelenlegi szabályokkal a full zárás teljesen értelmetlen, de erről ne azok ugassanak, akik korábban még a parkokat is bezáratták...
r.baggio

A munkán kívül mi az amit elvesztettél?

Edzeni, ha nem is ugyanolyan eszközökkel, vagy intenzitással, de azért otthon is lehet, ha valóban a test edzése a fontos szempont. Tudom, nem ugyanaz, sem hatékonyságban sem és eredményben sem, de megoldható!

beülni egy kávéra, ezt elveszteni az tényleg akkora probléma? Nekem most haldoklik gépen ismerősöm, aki azért stikában eljárt ide-oda, mert nehogy lemondjon valamiről. Diplomás, tanárember, akit az unokákkal látogattak hetente, mert arról se lehet lemondani. Séta is mehet, max több kör és kicsit unalmas a látvány ha egy lakótelepen lakik az ember, de egyrészt a társaság (kutya, barátnő, feleség) és a levegő a fontos szempont, nem az hogy éppen mit látsz.

Azért ezek nem akkora érvvágások ha jobban belegondol az ember. Főként, hogy aki kevésbé értelmes szinten van, az felelőtlen is, tehát ha jöhetne-mehetne bármerre, akkor még többet felelőtlenkedne, mert már no para. Közben meg semmi nem múlt el, csak már uncsi a lemondás a kényelmes kikapcsolódási opciókról. De alkalmazkodni lehet, sőt kell is, mert vélhetően a köv. 10 évben elég sok minden fog megváltozni az életünkben.

Ami meg az átesetteket illeti, ma olvastam, hogy gyengült a nemzőképessége azoknak, akik átestek rajta. Szóval, lehet majd nem lesznek páran nagyszülők, akiknek most a gyerekük átesett rajta. De tényleg fontosabb ennél egy jó kávé most.
topin

Azt mond már meg nekem, hogy mérték meg egy kisgyerek nemzőképességét? 😃 Gondolom ez egy felnőtt embernél jött elő, akinek valszeg már volt hasonló problémája, de lehet csak annyi történt hogy öregszik.
Van egy kollegám aki rendszeresen megkérdezte tőlem járok e még edzeni. Nem hát zárva az összes terem. De hát nincs zárva csak versenyzőnek kell lenni. Ő csináltatott egy senior teniszező kártyát ami fényképes viszont születési datumnak tíz évvel korábbi évszámot írt mert “22 évesen nem lehet senior” 😂
Szóval felesleges minden korlátozás mert van kiskapu. Oltsanak befelé mindenkit a hétvégén aztán jövő héttől mehet a menet 😃
samu09

Nem feltétlenül kisgyerekekre gondoltam, de mivel nálatok azok vannak, így vélhetően ezért gondoltál rájuk. Azért gondolom egy 17-28 között már érintettek itt páran ilyen korú gyerekkel is. Vagy maguk tartoznak bele a kategóriába és eszük ágában nincs semmiféle kivizsgáláson átesni, hiszen majdnem vagy teljesen tünet nélkül átestek ezen.

Miközben azt se tudja senki, miféle hosszabb távú hatása van ennek a szarnak azokra akik elkapták. Nem tudjuk mit okoz 2-5-10 év múlva, mire lesz hatása. Majd egyszer kiderül, de azért elég aggasztó hogy lehet jelentős százalékban nyoma. Akkor már kár lesz visszafele mutogatni, meg azt mondani, ha okosabb lettem volna.

Sajnos ez az ismerősöm is szart bele a világba, kocsmáros is "mellékállásban", ahova kezdetben zugivók is betérhettek, mert szupertitkosan telón üzengettek egymásnak, hogy most bent van lehet osonni. És osontak is a barmok, mert kell a kisfröccs, meg a társaság. Kellett az unoka is hetente a nagy városból, most meg mindenki meg van szeppenve hogy jött a hír, lélegeztetőgépre került. Mondjuk kiélvezte ezt az utolsó 1 évet az tuti, jobban mint itt a többség. Megérte? Nem csak neki, a családjának, ismerőseinek is?

Szerkesztette: topin

 www.theguardian.com/world/2021/feb/19/uk-scientists-highlight-12-criteria-for-covid-vaccine-passports

(én közben csak a munkámat vesztettem el, edzeni se mehetek sehova, és a gyerek mellől egy kávéra nem tudok beülni, ha már eléggé szétfagytam a kutyasétáltaltás után, amit 8 után már csak a hazám környékén tehetek meg, pont az esti jó sétáktól megfosztva ezzel)

tehát a jelenlegi szabályokkal a full zárás teljesen értelmetlen, de erről ne azok ugassanak, akik korábban még a parkokat is bezáratták...
r.baggio

A munkán kívül mi az amit elvesztettél?

Edzeni, ha nem is ugyanolyan eszközökkel, vagy intenzitással, de azért otthon is lehet, ha valóban a test edzése a fontos szempont. Tudom, nem ugyanaz, sem hatékonyságban sem és eredményben sem, de megoldható!

beülni egy kávéra, ezt elveszteni az tényleg akkora probléma? Nekem most haldoklik gépen ismerősöm, aki azért stikában eljárt ide-oda, mert nehogy lemondjon valamiről. Diplomás, tanárember, akit az unokákkal látogattak hetente, mert arról se lehet lemondani. Séta is mehet, max több kör és kicsit unalmas a látvány ha egy lakótelepen lakik az ember, de egyrészt a társaság (kutya, barátnő, feleség) és a levegő a fontos szempont, nem az hogy éppen mit látsz.

Azért ezek nem akkora érvvágások ha jobban belegondol az ember. Főként, hogy aki kevésbé értelmes szinten van, az felelőtlen is, tehát ha jöhetne-mehetne bármerre, akkor még többet felelőtlenkedne, mert már no para. Közben meg semmi nem múlt el, csak már uncsi a lemondás a kényelmes kikapcsolódási opciókról. De alkalmazkodni lehet, sőt kell is, mert vélhetően a köv. 10 évben elég sok minden fog megváltozni az életünkben.

Ami meg az átesetteket illeti, ma olvastam, hogy gyengült a nemzőképessége azoknak, akik átestek rajta. Szóval, lehet majd nem lesznek páran nagyszülők, akiknek most a gyerekük átesett rajta. De tényleg fontosabb ennél egy jó kávé most.
topin

Azt mond már meg nekem, hogy mérték meg egy kisgyerek nemzőképességét? 😃 Gondolom ez egy felnőtt embernél jött elő, akinek valszeg már volt hasonló problémája, de lehet csak annyi történt hogy öregszik.
Van egy kollegám aki rendszeresen megkérdezte tőlem járok e még edzeni. Nem hát zárva az összes terem. De hát nincs zárva csak versenyzőnek kell lenni. Ő csináltatott egy senior teniszező kártyát ami fényképes viszont születési datumnak tíz évvel korábbi évszámot írt mert “22 évesen nem lehet senior” 😂
Szóval felesleges minden korlátozás mert van kiskapu. Oltsanak befelé mindenkit a hétvégén aztán jövő héttől mehet a menet 😃