USA és a világ

Érződik az íráson a masszív ukránbarátság. Ez személyes aspektusból nem baj - én is szimpatizálok velük, ukránbarát vagyok -, de egy ilyen jellegű irásnál jobban ki kellene zárni a személyes érzéseit, mert az írás szenvedi meg, ha nem tudja. Ez is megszenvedi. Összességében ha egy történészt olvasok, akkor érzelem fűtötte oroszbarát-ellenes rant helyett inkább érzelem mentesebb, elemzős cikket várok.

Abban viszont szerintem igaza van, hogy ezt a háborút az ukránok vívják. Az eredmények - amennyire eredménynek lehet mondani azt, hogy a területük 20%-a környékén sikerült az orosz előrenyomulást lényegében megállítani - az ő érdemeik. A nyugati segítség (pénzügyi és katonai) fontos, de (eddig) nem döntő tényező. A döntő tényező a két háborúzó ország és a hadseregük volt. Szerencsére az orosz hadseregről kiderült, hogy - legalábbis az ilyen típusú háborúban - nem olyan fejlett / motivált / jól irányított, mint azt nagyon sokan feltételeztük. Az ukrán hadsereg pedig potensebb, mint feltételeztük.
peterk2005 udvari bolond

Ezen akadt meg az én szemem is, a többiben többé-kevésbé egytértek. De hogy ne lenne döntő tényező..akkor mi az? 😊 A nyugat nélkül ma ukrajna egy fehéroroszország 2 lenne egy elhajtott Zelenszkíjjel, bábkormánnyal és némi partizántevékenységgel. Hogy ez nem így történt, és hogy ma Ukrajna 80%-a ukrán kézben van, azt döntő részben az USA - Brit - Lengyel hármasnak köszönhetik az ukránok és annak, hogy az oroszok az ilyen típusú háborúra valóban nem jól voltak felkészítve. Hogy az ukránok potensebbek, mint bárki gondolta, az azért derülhetett ki, mert a nyugati pénz, felderítés és fegyverek erre lehetőséget adtak.

Mind a két oldal döntő, és egymás nélkül semmire se mentek volna, mennének. Az ukránok kitartása, ellenállási akarata nélkül cseszhetné a pénzt meg a fegyvert a nyugat, de kitartással és ellenállással meg nem lehet kilőni a páncélosokat és krímben sem lehet robbantgatni, ahhoz fegyver és információ kell (többek között). Szóval ezt a háborút ukrajna nem nyerheti meg semmilyen értelemben a nyugat nélkül, ez pedig mi, ha nem döntő faktor.

Mindezt úgy, hogy továbbra sem tudjuk, kinek mi a győzelem? Ahogy én olvasom, más az érdeke az USA-nak, más az ukránoknak, más a franciáknak, más kínának, indiának, nyilván más az oroszoknak és így tovább.

A moralizálás meg amit történészként csinál az eredeti idézetben Kuldkepp, megmosolyogtató. Ukrajna egy periféria ország, aminek a sorsáról jó esetben és nagy valószínűséggel a nyugat, rossz esetben meg az oroszok fognak dönteni, ez nem vakfolt, ez tény. A történelem menete és rendes működése, hogy nagyhatalmak döntenek kishatalmakról meg kis-közepes országokról, ezt nem ez a háború fogja megváltoztatni, hiszen ezt nem is lehet megváltoztatni.

Érződik az íráson a masszív ukránbarátság. Ez személyes aspektusból nem baj - én is szimpatizálok velük, ukránbarát vagyok -, de egy ilyen jellegű irásnál jobban ki kellene zárni a személyes érzéseit, mert az írás szenvedi meg, ha nem tudja. Ez is megszenvedi. Összességében ha egy történészt olvasok, akkor érzelem fűtötte oroszbarát-ellenes rant helyett inkább érzelem mentesebb, elemzős cikket várok.

Abban viszont szerintem igaza van, hogy ezt a háborút az ukránok vívják. Az eredmények - amennyire eredménynek lehet mondani azt, hogy a területük 20%-a környékén sikerült az orosz előrenyomulást lényegében megállítani - az ő érdemeik. A nyugati segítség (pénzügyi és katonai) fontos, de (eddig) nem döntő tényező. A döntő tényező a két háborúzó ország és a hadseregük volt. Szerencsére az orosz hadseregről kiderült, hogy - legalábbis az ilyen típusú háborúban - nem olyan fejlett / motivált / jól irányított, mint azt nagyon sokan feltételeztük. Az ukrán hadsereg pedig potensebb, mint feltételeztük.

Nem fun, de egy érdekes fact: biztosan emlékeztek azokra a világot bejárt felvételekre amik egy oroszok által lebombázott kórházban készültek, sebesülteket, halottakat mutatva. Volt ott a sérültek között egy terhes(?) nő is, akinek a véres arca bejárta a sajtót. Na, ez a nő felépült azóta, Moszkvába ment egy ideig, majd visszament Mariupolba, és most egy orosz propaganda videóban tűnt fel, az egyik mariupoli iskolában orosz zászlócskákat és orosz nemzeti színekre festett léggömböket osztogatva. Semmit nem tudok a történet hátteréről - önként váltott-e oldalt, vagy "meggyőzték" -, de a történet így is elég különleges.
peterk2005 udvari bolond

Nem donto tenyezo?!?

Ne vicceljunk mar. Ukrajna adja a veraldozatot es ennel nincs dragabb, de egy jol kepzett huszar ami a koranak a legjobb fegyverneme volt lofaszt nem ert lo, fegyverek, ruhazat es ellatas nelkul.
Ukrajnanak voltak jol kepzett huszarai ( azok is nyugati altal kepzettek voltak, mara mar szinte teljesen, a hirszerzes, fegyverek, ellatas mar regen kimerult ukrajnanak az eredeti "sajatbol".

A kezdetben a nyugati hirszerzes tette lehetove a totalis osszeomlas elkeruleset es a technikak megmenteset. A kovetkezo fazisban a javelin-Nlaw nelkul tized ilyen hatekonyan tudtak volna tamadni a konvojokat. Persze az ukranok erdemeit is ki kell emelni. A moszkvat ki nem lotek volna maguktol es az nem kis elony hogy a harpi es hirszerzes komboja tavol tartja a hajokat. De a totalis szetbombazasos haladok lassan de biztosan se lett volna belassitva a az M es Himi technologiak nelkul.

Az hogy nem adtak annyit az amerikaiak ami "donto" lehetne egy tamadashoz ( kerdes hogy az ukranok vajon felaldoznanak az ahhoz sokkal tobb aldozatot kovetelo embertomeget ) az igaz, de hogy irjak meg egy vakfoltot az usanak ez a haboru nem jo de neki nagyon sok pozitiv hozadeka is van es igy boven a haboru nyertesenek lehet hivni es nem erdeke.

Termeszetesen fizikailag az ukranok vivjak a haborut, de mara a nyugat nelkul egy jo eros szajkarate menne nekik.

Picit megkésve, ennyi baj legyen

FÉL ÉVE TART UKRAJNA FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚJA

A kelet-európai ország ma ünnepli függetlenségének 31. évfordulóját, amelyért ma is nagy árat kell fizetnie

Az elemzések nagy része továbbra is arra összpontosít, hogy „mit akar Putyin tenni”, nem pedig arra, hogy „mit tehet Putyin” Ukrajnában, ami továbbra is ostoba módon torzítja a háborúról alkotott felfogásunkat. És sokan még mindig figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ukránok rendelkeznek saját sorsuk fölött.

Az orosz vereség olyan lesz, mint a Szovjetunió összeomlása: szinte mindenki meg fog lepődni, ha megtörténik; még azok is, akik ebben az eredményben reménykednek. Utána pedig sok önvizsgálat lesz, ahogy az emberek megpróbálják megérteni, hogyan oroszosodott el ennyire az agyuk.

Miután számos cikket olvastam a nyugati médiában, és megfigyeltem a vitákat mind az inváziót megelőzően, mind február 24-től kezdődően, szeretnék néhány kritikus pontot megfogalmazni a vakfoltokkal kapcsolatban, amelyek gyakran meggátolnak bennünket abban, hogy helyesen felmérjük Oroszország Ukrajna elleni háborújának természetet és valószínű kimenetelét.

A legtöbb pontban az úgynevezett realista diskurzusra reagálok, amelyre annak számos erkölcsi és gyakorlati kudarca miatt szeretném felhívni a figyelmet. Ezzel nem az akadémiai realizmusra gondolok (amelynek bőven megvan a maga vakfoltja), hanem arra a fajta vulgáris „realizmusra”, amelyet mindannyian ismerünk nyilvános tereinkről, és ami gyakran megkülönböztethetetlen az orosz propagandától.

#1. VAKFOLT: Ukrajna. Megdöbbentő, hogy az ukránok milyen csekély teret kapnak a kibontakozó események elemzésében. Ukrajna „realista” (valójában gyarmatosító) felfogása: mint passzív periféria, amelynek sorsáról elkerülhetetlenül Oroszországnak és a Nyugatnak kell döntenie. Ez a felfogás az ukrán fegyveres erők, a civil társadalom, az országos vezetés és helyi önkormányzatok, de mindenekelőtt a megszállókkal szemben tanúsított erős ellenállás és akarat szerepének masszív alábecsüléséhez, sőt figyelmen kívül hagyásához vezetett. Az orosz agresszió nem személytelen, a nyugati segítség nem automatikus, és a T-72-esek sem maguktól lőnek. Ez Ukrajna függetlenségi háborúja, amelyben az ukránok játsszák a főszerepet.

Kövessük és olvassuk el az ukrán újságírók, politikusok, akadémikusok és mások írásait, akik kommentálják a háborút. Ne feltételezzük, hogy megbízhatatlanok, mert úgymond elfogultak, vagy mindig a saját propagandájukat hangoztatják a konfliktusban részt vevő félként. Valójában az ukránok szinte bárki másnál jobban tudják, mi történik, mert ott vannak a helyszínen, a sűrűjében.

Továbbá ne Putyin agressziójának passzív áldozataiként gondolkodjanak róluk, akik nyugati szánalomra és segélynyújtásra vágynak. Az ukránok elképesztően lenyűgöző harcosok, akik nemcsak önmagukat, hanem az egész szabad világot is védik. Még önöket is. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy támogatjuk őket.

#2. VAKFOLT: Oroszország. Putyin Oroszországa gazdasági és katonai nagyhatalomnak tartja magát, amelytől úgymond világszerte félnek és amelyet tisztelnek. Ezenkívül az orosz elnök megszállottja az ország dicsőséges történelmének, különösen a Nagy Honvédő Háborúnak, és meg van győződve arról, hogy a csatatéren az országát soha nem lehet legyőzni. Ez mind orosz propaganda, és ezt annak is kell vennünk.

Az orosz gazdaságról ennek ellentmondó tényleges adatok állnak rendelkezésre. A második világháborúban (nem a Nagy Honvédő Háborúban, ami önmagában propaganda és hazugság) történtekkel kapcsolatos információk mindenki számára elérhetőek. Az orosz fegyveres erők lehangoló teljesítménye, amelyet aláásott a korrupció és a hozzá nem értés, valamint az önkényuralmi rendszer bűnözői jellege, mindenki számára nyilvánvaló, aki kicsit is odafigyel.

Emellett Oroszország történelme során több háborúban is vereséget szenvedett, és semmi sem zárja ki, hogy vereséget szenved a mostaniban is.

A propaganda azonban finoman működik, és az orosz érvelést gyakran még Ukrajna-párti és háborúellenes emberek is ismételgetik. Amikor olyan állításokkal találkozunk, mint „Oroszország a végén nyer”, „ez a háború évekig elhúzódik”, „Kína Oroszország segítségére lesz” vagy „Oroszország X és Y fegyvereket fog bevetni”, akkor kritikusan viszonyuljunk hozzájuk. Oroszország katonai és gazdasági erejének túlértékelése (és Ukrajna alábecsülése) a fő oka annak, hogy a Nyugat elriasztotta saját magát az invázió előtt, és nem biztosította Ukrajnának azokat a fegyvereket, amelyek sok életet menthettek volna meg, és talán még a háborút is teljesen el lehetett volna kerülni velük. Az ellenség indokolatlan túlértékelése és a szövetséges ország alábecsülése nem realizmus. Valójában ennek az ellenkezője.

Külön meg kell említeni azt az elképzelést, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vethet be. Igen, lehet olyasmiről hallani, hogy talán nem igazi atombombát, hanem valamilyen „taktikai atomfegyvert” vet be Ukrajna vagy a balti államok vagy Lengyelország ellen! Mert úgymond Putyin egy őrült, és a nyugati megtorlás veszélyétől függetlenül megnyomja a piros gombot!

Ez a fajta beszéd félelemkeltő, de a kérdést érzelmi reakciók nélkül kell megközelíteni. Először is nincsenek „taktikai nukleáris fegyverek”, mert ebben a háborúban nincsenek taktikai célpontok. Bármilyen orosz nukleáris fegyverhasználat stratégiai felhasználásnak minősül, és ennek megfelelő nyugati választ vált ki.

Másodszor, ha úgy gondoljuk is, hogy Putyin őrült, akkor az őrülete furcsán racionális, ha csak bizonyos körülmények között nyilvánul meg. Valójában a bizonyítékok határozottan azt sugallják, hogy Putyin nem egy őrült, hanem egy idős diktátor, aki halálosan fél a Covidtól, aki sokat foglalkozik rezsimje és önmaga túlélésével.

Bármilyen veszéllyel is járna Putyin számára egy ukrajnai katonai vereség, ezt a veszélyt könnyebben elviseli, mint egy nyugati nukleáris választ. Harmadszor és utoljára: valaki azt mondhatja, mi van, ha nincs nyugati válasz? Erre a kérdésre csak egy válasz adható: a Nyugatnak hiteles reagálási képessége van, és a nyugati válasz nem fog elmaradni. Aki az ellenkezőjét hiszi, annak valóban Oroszországba kell költöznie, hogy biztonságban legyen, mert ki tudja, mikor húzza meg a ravaszt Putyin, az őrült.

#3. VAKFOLT: A Nyugat. Ügyelni kell arra, hogy ne jellemezzük rosszul a Nyugat szerepét ebben a háborúban. A Nyugat nem zárkózik el a háborútól, de semlegesnek sem szabad lennie, amely egyformán érdektelen mindkét féllel szemben. Ukrajna támogatása erkölcsi kérdés, az erkölcs pedig döntő tényező a nemzetközi ügyekben. Minden mást állító „realista” figyelmen kívül hagyja a megfigyelhető tényeket, és megpróbálja ráerőltetni ideológiáját a valóságra, ahelyett, hogy hagyná, hogy a valóság formálja a gondolkodását. Oroszország egy kirívóan bűnözői agressziós háborút vív, és az ennek megfelelő erkölcsi elítélésben van része. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat támogassa Oroszországot ebben a háborúban, és amilyen mértékben még mindig ezt teszi (az orosz olaj és gáz vásárlásával, vagy kifogásokat keresve Ukrajna megsegítésével szemben), erkölcstelenül cselekszik.

Ehelyett a Nyugatot – legalábbis egyelőre – helyes "nem harcolónak" minősíteni. Ezt a kifejezést a második világháború idején használták olyan országok megjelölésére, amelyek nem vettek részt a harcokban, de nyíltan támogatták és előnyben részesítették valamelyik hadviselő felet. A Pearl Harbor előtti USA volt a legjobb példa a nem harcoló félre. Amint az ő esete is mutatja, a nem hadviselő fél harcossá válhat, ha a körülmények úgy kívánják. Így tehet a Nyugat, vagy annak egyes tagjai is. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az stratégiai számítás kérdése, de ezt nem lehet és nem is szabad kizárni, mint lehetőséget.
Az önelrettentés hiba, és az ilyen hibák nem „realizmusnak”, hanem álmodozásnak számítanak.

Összefoglalva: mindenkinek gyakorolnia kell kritikai és erkölcsi képességeit, amikor Oroszország Ukrajna elleni háborújáról gondolkodik és beszél. Ügyeljen a logikai tévedésekre és a propagandára, valamint a saját előítéleteire és sztereotípiáira. Gyakoroljon forráskritikát: mielőtt hitelt adna bárki érveinek, nézze meg, milyen állásponton vitatkozik, milyen szakértelme van (tényleges, nem kitalált, szakértelem), és kihez vagy mihez kapcsolódik. Bízzon azokban a hangokban, amelyek a múltban pontos előrejelzéseket tettek.

És legyen bátor, mint Ukrajna!

MART KULDKEPP történész
Zsellértelkes Vrij

En nagyon szivesen beismerem a "vakfoltjaimat" de elobb mint ukrajna mint foszereplo es sajat sorsarsarol valo donteserol azert vilagositson fel az iro. Ukrajna adja az elo embererot es ez fontos es nelkule nem menne, de allitasom hog y a nyugati segitseg nelkul nagyon sok bator halott vagy menekult vagy megszallas alatt levo ellenallo lenne beloluk. Az ukranok egy dontes birtokaban vannak hogy harcolnak vagy sem. Ha nem nincs mirol beszelni, ha igen akkor meg mar minden sikerben donto tobbsegben a nyugatnak lehet koszonni ( sot kb az elejetol a tulelest is )
no

és ez miért baj? a ruszkik. land lease nélkül kíváncsi vagyok hogy bírták volna
Nemzetes és Méltóságos petey

Az nem baj hogy az ukranok kapnak segitseget sot orulok neki. A cikkben szereplo "vakfoltom" ha ezt nem ukrajna erdemenek tekintem es nem egy utkozozonanak.

Érződik az íráson a masszív ukránbarátság. Ez személyes aspektusból nem baj - én is szimpatizálok velük, ukránbarát vagyok -, de egy ilyen jellegű irásnál jobban ki kellene zárni a személyes érzéseit, mert az írás szenvedi meg, ha nem tudja. Ez is megszenvedi. Összességében ha egy történészt olvasok, akkor érzelem fűtötte oroszbarát-ellenes rant helyett inkább érzelem mentesebb, elemzős cikket várok.

Abban viszont szerintem igaza van, hogy ezt a háborút az ukránok vívják. Az eredmények - amennyire eredménynek lehet mondani azt, hogy a területük 20%-a környékén sikerült az orosz előrenyomulást lényegében megállítani - az ő érdemeik. A nyugati segítség (pénzügyi és katonai) fontos, de (eddig) nem döntő tényező. A döntő tényező a két háborúzó ország és a hadseregük volt. Szerencsére az orosz hadseregről kiderült, hogy - legalábbis az ilyen típusú háborúban - nem olyan fejlett / motivált / jól irányított, mint azt nagyon sokan feltételeztük. Az ukrán hadsereg pedig potensebb, mint feltételeztük.

Nem fun, de egy érdekes fact: biztosan emlékeztek azokra a világot bejárt felvételekre amik egy oroszok által lebombázott kórházban készültek, sebesülteket, halottakat mutatva. Volt ott a sérültek között egy terhes(?) nő is, akinek a véres arca bejárta a sajtót. Na, ez a nő felépült azóta, Moszkvába ment egy ideig, majd visszament Mariupolba, és most egy orosz propaganda videóban tűnt fel, az egyik mariupoli iskolában orosz zászlócskákat és orosz nemzeti színekre festett léggömböket osztogatva. Semmit nem tudok a történet hátteréről - önként váltott-e oldalt, vagy "meggyőzték" -, de a történet így is elég különleges.

Picit megkésve, ennyi baj legyen

FÉL ÉVE TART UKRAJNA FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚJA

A kelet-európai ország ma ünnepli függetlenségének 31. évfordulóját, amelyért ma is nagy árat kell fizetnie

Az elemzések nagy része továbbra is arra összpontosít, hogy „mit akar Putyin tenni”, nem pedig arra, hogy „mit tehet Putyin” Ukrajnában, ami továbbra is ostoba módon torzítja a háborúról alkotott felfogásunkat. És sokan még mindig figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ukránok rendelkeznek saját sorsuk fölött.

Az orosz vereség olyan lesz, mint a Szovjetunió összeomlása: szinte mindenki meg fog lepődni, ha megtörténik; még azok is, akik ebben az eredményben reménykednek. Utána pedig sok önvizsgálat lesz, ahogy az emberek megpróbálják megérteni, hogyan oroszosodott el ennyire az agyuk.

Miután számos cikket olvastam a nyugati médiában, és megfigyeltem a vitákat mind az inváziót megelőzően, mind február 24-től kezdődően, szeretnék néhány kritikus pontot megfogalmazni a vakfoltokkal kapcsolatban, amelyek gyakran meggátolnak bennünket abban, hogy helyesen felmérjük Oroszország Ukrajna elleni háborújának természetet és valószínű kimenetelét.

A legtöbb pontban az úgynevezett realista diskurzusra reagálok, amelyre annak számos erkölcsi és gyakorlati kudarca miatt szeretném felhívni a figyelmet. Ezzel nem az akadémiai realizmusra gondolok (amelynek bőven megvan a maga vakfoltja), hanem arra a fajta vulgáris „realizmusra”, amelyet mindannyian ismerünk nyilvános tereinkről, és ami gyakran megkülönböztethetetlen az orosz propagandától.

#1. VAKFOLT: Ukrajna. Megdöbbentő, hogy az ukránok milyen csekély teret kapnak a kibontakozó események elemzésében. Ukrajna „realista” (valójában gyarmatosító) felfogása: mint passzív periféria, amelynek sorsáról elkerülhetetlenül Oroszországnak és a Nyugatnak kell döntenie. Ez a felfogás az ukrán fegyveres erők, a civil társadalom, az országos vezetés és helyi önkormányzatok, de mindenekelőtt a megszállókkal szemben tanúsított erős ellenállás és akarat szerepének masszív alábecsüléséhez, sőt figyelmen kívül hagyásához vezetett. Az orosz agresszió nem személytelen, a nyugati segítség nem automatikus, és a T-72-esek sem maguktól lőnek. Ez Ukrajna függetlenségi háborúja, amelyben az ukránok játsszák a főszerepet.

Kövessük és olvassuk el az ukrán újságírók, politikusok, akadémikusok és mások írásait, akik kommentálják a háborút. Ne feltételezzük, hogy megbízhatatlanok, mert úgymond elfogultak, vagy mindig a saját propagandájukat hangoztatják a konfliktusban részt vevő félként. Valójában az ukránok szinte bárki másnál jobban tudják, mi történik, mert ott vannak a helyszínen, a sűrűjében.

Továbbá ne Putyin agressziójának passzív áldozataiként gondolkodjanak róluk, akik nyugati szánalomra és segélynyújtásra vágynak. Az ukránok elképesztően lenyűgöző harcosok, akik nemcsak önmagukat, hanem az egész szabad világot is védik. Még önöket is. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy támogatjuk őket.

#2. VAKFOLT: Oroszország. Putyin Oroszországa gazdasági és katonai nagyhatalomnak tartja magát, amelytől úgymond világszerte félnek és amelyet tisztelnek. Ezenkívül az orosz elnök megszállottja az ország dicsőséges történelmének, különösen a Nagy Honvédő Háborúnak, és meg van győződve arról, hogy a csatatéren az országát soha nem lehet legyőzni. Ez mind orosz propaganda, és ezt annak is kell vennünk.

Az orosz gazdaságról ennek ellentmondó tényleges adatok állnak rendelkezésre. A második világháborúban (nem a Nagy Honvédő Háborúban, ami önmagában propaganda és hazugság) történtekkel kapcsolatos információk mindenki számára elérhetőek. Az orosz fegyveres erők lehangoló teljesítménye, amelyet aláásott a korrupció és a hozzá nem értés, valamint az önkényuralmi rendszer bűnözői jellege, mindenki számára nyilvánvaló, aki kicsit is odafigyel.

Emellett Oroszország történelme során több háborúban is vereséget szenvedett, és semmi sem zárja ki, hogy vereséget szenved a mostaniban is.

A propaganda azonban finoman működik, és az orosz érvelést gyakran még Ukrajna-párti és háborúellenes emberek is ismételgetik. Amikor olyan állításokkal találkozunk, mint „Oroszország a végén nyer”, „ez a háború évekig elhúzódik”, „Kína Oroszország segítségére lesz” vagy „Oroszország X és Y fegyvereket fog bevetni”, akkor kritikusan viszonyuljunk hozzájuk. Oroszország katonai és gazdasági erejének túlértékelése (és Ukrajna alábecsülése) a fő oka annak, hogy a Nyugat elriasztotta saját magát az invázió előtt, és nem biztosította Ukrajnának azokat a fegyvereket, amelyek sok életet menthettek volna meg, és talán még a háborút is teljesen el lehetett volna kerülni velük. Az ellenség indokolatlan túlértékelése és a szövetséges ország alábecsülése nem realizmus. Valójában ennek az ellenkezője.

Külön meg kell említeni azt az elképzelést, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vethet be. Igen, lehet olyasmiről hallani, hogy talán nem igazi atombombát, hanem valamilyen „taktikai atomfegyvert” vet be Ukrajna vagy a balti államok vagy Lengyelország ellen! Mert úgymond Putyin egy őrült, és a nyugati megtorlás veszélyétől függetlenül megnyomja a piros gombot!

Ez a fajta beszéd félelemkeltő, de a kérdést érzelmi reakciók nélkül kell megközelíteni. Először is nincsenek „taktikai nukleáris fegyverek”, mert ebben a háborúban nincsenek taktikai célpontok. Bármilyen orosz nukleáris fegyverhasználat stratégiai felhasználásnak minősül, és ennek megfelelő nyugati választ vált ki.

Másodszor, ha úgy gondoljuk is, hogy Putyin őrült, akkor az őrülete furcsán racionális, ha csak bizonyos körülmények között nyilvánul meg. Valójában a bizonyítékok határozottan azt sugallják, hogy Putyin nem egy őrült, hanem egy idős diktátor, aki halálosan fél a Covidtól, aki sokat foglalkozik rezsimje és önmaga túlélésével.

Bármilyen veszéllyel is járna Putyin számára egy ukrajnai katonai vereség, ezt a veszélyt könnyebben elviseli, mint egy nyugati nukleáris választ. Harmadszor és utoljára: valaki azt mondhatja, mi van, ha nincs nyugati válasz? Erre a kérdésre csak egy válasz adható: a Nyugatnak hiteles reagálási képessége van, és a nyugati válasz nem fog elmaradni. Aki az ellenkezőjét hiszi, annak valóban Oroszországba kell költöznie, hogy biztonságban legyen, mert ki tudja, mikor húzza meg a ravaszt Putyin, az őrült.

#3. VAKFOLT: A Nyugat. Ügyelni kell arra, hogy ne jellemezzük rosszul a Nyugat szerepét ebben a háborúban. A Nyugat nem zárkózik el a háborútól, de semlegesnek sem szabad lennie, amely egyformán érdektelen mindkét féllel szemben. Ukrajna támogatása erkölcsi kérdés, az erkölcs pedig döntő tényező a nemzetközi ügyekben. Minden mást állító „realista” figyelmen kívül hagyja a megfigyelhető tényeket, és megpróbálja ráerőltetni ideológiáját a valóságra, ahelyett, hogy hagyná, hogy a valóság formálja a gondolkodását. Oroszország egy kirívóan bűnözői agressziós háborút vív, és az ennek megfelelő erkölcsi elítélésben van része. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat támogassa Oroszországot ebben a háborúban, és amilyen mértékben még mindig ezt teszi (az orosz olaj és gáz vásárlásával, vagy kifogásokat keresve Ukrajna megsegítésével szemben), erkölcstelenül cselekszik.

Ehelyett a Nyugatot – legalábbis egyelőre – helyes "nem harcolónak" minősíteni. Ezt a kifejezést a második világháború idején használták olyan országok megjelölésére, amelyek nem vettek részt a harcokban, de nyíltan támogatták és előnyben részesítették valamelyik hadviselő felet. A Pearl Harbor előtti USA volt a legjobb példa a nem harcoló félre. Amint az ő esete is mutatja, a nem hadviselő fél harcossá válhat, ha a körülmények úgy kívánják. Így tehet a Nyugat, vagy annak egyes tagjai is. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az stratégiai számítás kérdése, de ezt nem lehet és nem is szabad kizárni, mint lehetőséget.
Az önelrettentés hiba, és az ilyen hibák nem „realizmusnak”, hanem álmodozásnak számítanak.

Összefoglalva: mindenkinek gyakorolnia kell kritikai és erkölcsi képességeit, amikor Oroszország Ukrajna elleni háborújáról gondolkodik és beszél. Ügyeljen a logikai tévedésekre és a propagandára, valamint a saját előítéleteire és sztereotípiáira. Gyakoroljon forráskritikát: mielőtt hitelt adna bárki érveinek, nézze meg, milyen állásponton vitatkozik, milyen szakértelme van (tényleges, nem kitalált, szakértelem), és kihez vagy mihez kapcsolódik. Bízzon azokban a hangokban, amelyek a múltban pontos előrejelzéseket tettek.

És legyen bátor, mint Ukrajna!

MART KULDKEPP történész
Zsellértelkes Vrij

En nagyon szivesen beismerem a "vakfoltjaimat" de elobb mint ukrajna mint foszereplo es sajat sorsarsarol valo donteserol azert vilagositson fel az iro. Ukrajna adja az elo embererot es ez fontos es nelkule nem menne, de allitasom hog y a nyugati segitseg nelkul nagyon sok bator halott vagy menekult vagy megszallas alatt levo ellenallo lenne beloluk. Az ukranok egy dontes birtokaban vannak hogy harcolnak vagy sem. Ha nem nincs mirol beszelni, ha igen akkor meg mar minden sikerben donto tobbsegben a nyugatnak lehet koszonni ( sot kb az elejetol a tulelest is )
no

és ez miért baj? a ruszkik. land lease nélkül kíváncsi vagyok hogy bírták volna

Picit megkésve, ennyi baj legyen

FÉL ÉVE TART UKRAJNA FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚJA

A kelet-európai ország ma ünnepli függetlenségének 31. évfordulóját, amelyért ma is nagy árat kell fizetnie

Az elemzések nagy része továbbra is arra összpontosít, hogy „mit akar Putyin tenni”, nem pedig arra, hogy „mit tehet Putyin” Ukrajnában, ami továbbra is ostoba módon torzítja a háborúról alkotott felfogásunkat. És sokan még mindig figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ukránok rendelkeznek saját sorsuk fölött.

Az orosz vereség olyan lesz, mint a Szovjetunió összeomlása: szinte mindenki meg fog lepődni, ha megtörténik; még azok is, akik ebben az eredményben reménykednek. Utána pedig sok önvizsgálat lesz, ahogy az emberek megpróbálják megérteni, hogyan oroszosodott el ennyire az agyuk.

Miután számos cikket olvastam a nyugati médiában, és megfigyeltem a vitákat mind az inváziót megelőzően, mind február 24-től kezdődően, szeretnék néhány kritikus pontot megfogalmazni a vakfoltokkal kapcsolatban, amelyek gyakran meggátolnak bennünket abban, hogy helyesen felmérjük Oroszország Ukrajna elleni háborújának természetet és valószínű kimenetelét.

A legtöbb pontban az úgynevezett realista diskurzusra reagálok, amelyre annak számos erkölcsi és gyakorlati kudarca miatt szeretném felhívni a figyelmet. Ezzel nem az akadémiai realizmusra gondolok (amelynek bőven megvan a maga vakfoltja), hanem arra a fajta vulgáris „realizmusra”, amelyet mindannyian ismerünk nyilvános tereinkről, és ami gyakran megkülönböztethetetlen az orosz propagandától.

#1. VAKFOLT: Ukrajna. Megdöbbentő, hogy az ukránok milyen csekély teret kapnak a kibontakozó események elemzésében. Ukrajna „realista” (valójában gyarmatosító) felfogása: mint passzív periféria, amelynek sorsáról elkerülhetetlenül Oroszországnak és a Nyugatnak kell döntenie. Ez a felfogás az ukrán fegyveres erők, a civil társadalom, az országos vezetés és helyi önkormányzatok, de mindenekelőtt a megszállókkal szemben tanúsított erős ellenállás és akarat szerepének masszív alábecsüléséhez, sőt figyelmen kívül hagyásához vezetett. Az orosz agresszió nem személytelen, a nyugati segítség nem automatikus, és a T-72-esek sem maguktól lőnek. Ez Ukrajna függetlenségi háborúja, amelyben az ukránok játsszák a főszerepet.

Kövessük és olvassuk el az ukrán újságírók, politikusok, akadémikusok és mások írásait, akik kommentálják a háborút. Ne feltételezzük, hogy megbízhatatlanok, mert úgymond elfogultak, vagy mindig a saját propagandájukat hangoztatják a konfliktusban részt vevő félként. Valójában az ukránok szinte bárki másnál jobban tudják, mi történik, mert ott vannak a helyszínen, a sűrűjében.

Továbbá ne Putyin agressziójának passzív áldozataiként gondolkodjanak róluk, akik nyugati szánalomra és segélynyújtásra vágynak. Az ukránok elképesztően lenyűgöző harcosok, akik nemcsak önmagukat, hanem az egész szabad világot is védik. Még önöket is. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy támogatjuk őket.

#2. VAKFOLT: Oroszország. Putyin Oroszországa gazdasági és katonai nagyhatalomnak tartja magát, amelytől úgymond világszerte félnek és amelyet tisztelnek. Ezenkívül az orosz elnök megszállottja az ország dicsőséges történelmének, különösen a Nagy Honvédő Háborúnak, és meg van győződve arról, hogy a csatatéren az országát soha nem lehet legyőzni. Ez mind orosz propaganda, és ezt annak is kell vennünk.

Az orosz gazdaságról ennek ellentmondó tényleges adatok állnak rendelkezésre. A második világháborúban (nem a Nagy Honvédő Háborúban, ami önmagában propaganda és hazugság) történtekkel kapcsolatos információk mindenki számára elérhetőek. Az orosz fegyveres erők lehangoló teljesítménye, amelyet aláásott a korrupció és a hozzá nem értés, valamint az önkényuralmi rendszer bűnözői jellege, mindenki számára nyilvánvaló, aki kicsit is odafigyel.

Emellett Oroszország történelme során több háborúban is vereséget szenvedett, és semmi sem zárja ki, hogy vereséget szenved a mostaniban is.

A propaganda azonban finoman működik, és az orosz érvelést gyakran még Ukrajna-párti és háborúellenes emberek is ismételgetik. Amikor olyan állításokkal találkozunk, mint „Oroszország a végén nyer”, „ez a háború évekig elhúzódik”, „Kína Oroszország segítségére lesz” vagy „Oroszország X és Y fegyvereket fog bevetni”, akkor kritikusan viszonyuljunk hozzájuk. Oroszország katonai és gazdasági erejének túlértékelése (és Ukrajna alábecsülése) a fő oka annak, hogy a Nyugat elriasztotta saját magát az invázió előtt, és nem biztosította Ukrajnának azokat a fegyvereket, amelyek sok életet menthettek volna meg, és talán még a háborút is teljesen el lehetett volna kerülni velük. Az ellenség indokolatlan túlértékelése és a szövetséges ország alábecsülése nem realizmus. Valójában ennek az ellenkezője.

Külön meg kell említeni azt az elképzelést, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vethet be. Igen, lehet olyasmiről hallani, hogy talán nem igazi atombombát, hanem valamilyen „taktikai atomfegyvert” vet be Ukrajna vagy a balti államok vagy Lengyelország ellen! Mert úgymond Putyin egy őrült, és a nyugati megtorlás veszélyétől függetlenül megnyomja a piros gombot!

Ez a fajta beszéd félelemkeltő, de a kérdést érzelmi reakciók nélkül kell megközelíteni. Először is nincsenek „taktikai nukleáris fegyverek”, mert ebben a háborúban nincsenek taktikai célpontok. Bármilyen orosz nukleáris fegyverhasználat stratégiai felhasználásnak minősül, és ennek megfelelő nyugati választ vált ki.

Másodszor, ha úgy gondoljuk is, hogy Putyin őrült, akkor az őrülete furcsán racionális, ha csak bizonyos körülmények között nyilvánul meg. Valójában a bizonyítékok határozottan azt sugallják, hogy Putyin nem egy őrült, hanem egy idős diktátor, aki halálosan fél a Covidtól, aki sokat foglalkozik rezsimje és önmaga túlélésével.

Bármilyen veszéllyel is járna Putyin számára egy ukrajnai katonai vereség, ezt a veszélyt könnyebben elviseli, mint egy nyugati nukleáris választ. Harmadszor és utoljára: valaki azt mondhatja, mi van, ha nincs nyugati válasz? Erre a kérdésre csak egy válasz adható: a Nyugatnak hiteles reagálási képessége van, és a nyugati válasz nem fog elmaradni. Aki az ellenkezőjét hiszi, annak valóban Oroszországba kell költöznie, hogy biztonságban legyen, mert ki tudja, mikor húzza meg a ravaszt Putyin, az őrült.

#3. VAKFOLT: A Nyugat. Ügyelni kell arra, hogy ne jellemezzük rosszul a Nyugat szerepét ebben a háborúban. A Nyugat nem zárkózik el a háborútól, de semlegesnek sem szabad lennie, amely egyformán érdektelen mindkét féllel szemben. Ukrajna támogatása erkölcsi kérdés, az erkölcs pedig döntő tényező a nemzetközi ügyekben. Minden mást állító „realista” figyelmen kívül hagyja a megfigyelhető tényeket, és megpróbálja ráerőltetni ideológiáját a valóságra, ahelyett, hogy hagyná, hogy a valóság formálja a gondolkodását. Oroszország egy kirívóan bűnözői agressziós háborút vív, és az ennek megfelelő erkölcsi elítélésben van része. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat támogassa Oroszországot ebben a háborúban, és amilyen mértékben még mindig ezt teszi (az orosz olaj és gáz vásárlásával, vagy kifogásokat keresve Ukrajna megsegítésével szemben), erkölcstelenül cselekszik.

Ehelyett a Nyugatot – legalábbis egyelőre – helyes "nem harcolónak" minősíteni. Ezt a kifejezést a második világháború idején használták olyan országok megjelölésére, amelyek nem vettek részt a harcokban, de nyíltan támogatták és előnyben részesítették valamelyik hadviselő felet. A Pearl Harbor előtti USA volt a legjobb példa a nem harcoló félre. Amint az ő esete is mutatja, a nem hadviselő fél harcossá válhat, ha a körülmények úgy kívánják. Így tehet a Nyugat, vagy annak egyes tagjai is. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az stratégiai számítás kérdése, de ezt nem lehet és nem is szabad kizárni, mint lehetőséget.
Az önelrettentés hiba, és az ilyen hibák nem „realizmusnak”, hanem álmodozásnak számítanak.

Összefoglalva: mindenkinek gyakorolnia kell kritikai és erkölcsi képességeit, amikor Oroszország Ukrajna elleni háborújáról gondolkodik és beszél. Ügyeljen a logikai tévedésekre és a propagandára, valamint a saját előítéleteire és sztereotípiáira. Gyakoroljon forráskritikát: mielőtt hitelt adna bárki érveinek, nézze meg, milyen állásponton vitatkozik, milyen szakértelme van (tényleges, nem kitalált, szakértelem), és kihez vagy mihez kapcsolódik. Bízzon azokban a hangokban, amelyek a múltban pontos előrejelzéseket tettek.

És legyen bátor, mint Ukrajna!

MART KULDKEPP történész
Zsellértelkes Vrij

En nagyon szivesen beismerem a "vakfoltjaimat" de elobb mint ukrajna mint foszereplo es sajat sorsarsarol valo donteserol azert vilagositson fel az iro. Ukrajna adja az elo embererot es ez fontos es nelkule nem menne, de allitasom hog y a nyugati segitseg nelkul nagyon sok bator halott vagy menekult vagy megszallas alatt levo ellenallo lenne beloluk. Az ukranok egy dontes birtokaban vannak hogy harcolnak vagy sem. Ha nem nincs mirol beszelni, ha igen akkor meg mar minden sikerben donto tobbsegben a nyugatnak lehet koszonni ( sot kb az elejetol a tulelest is )

 telex.hu/kulfold/2022/09/03/csehorszag-kulugyminiszter-v4-orban-viktor-oroszorszag-haboru-bab

Csehország nem akar közelebb kerülni az orosz befolyási övezethez. „Folyamatosan kritikák érnek bennünket azért, mert segítünk az ukránoknak, és mindent megteszünk az ukránokért. Természetesen értük tesszük ezt, de Csehországért is tesszük, a függetlenségünkért tesszük, azért, hogy 1948 és 1968 ne ismétlődhessen meg. Hogy ne kerüljünk a szovjet-orosz befolyás, az orosz birodalmi befolyás szférájába” – mondta Lipavský.

 telex.hu/kulfold/2022/09/03/energia-franciaorszag-atomreaktor-atomenergia-tel-valsag

Ezt megléphetnék a németek is, kicsit be kellene fogni a zöldek száját...

Picit megkésve, ennyi baj legyen

FÉL ÉVE TART UKRAJNA FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚJA

A kelet-európai ország ma ünnepli függetlenségének 31. évfordulóját, amelyért ma is nagy árat kell fizetnie

Az elemzések nagy része továbbra is arra összpontosít, hogy „mit akar Putyin tenni”, nem pedig arra, hogy „mit tehet Putyin” Ukrajnában, ami továbbra is ostoba módon torzítja a háborúról alkotott felfogásunkat. És sokan még mindig figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ukránok rendelkeznek saját sorsuk fölött.

Az orosz vereség olyan lesz, mint a Szovjetunió összeomlása: szinte mindenki meg fog lepődni, ha megtörténik; még azok is, akik ebben az eredményben reménykednek. Utána pedig sok önvizsgálat lesz, ahogy az emberek megpróbálják megérteni, hogyan oroszosodott el ennyire az agyuk.

Miután számos cikket olvastam a nyugati médiában, és megfigyeltem a vitákat mind az inváziót megelőzően, mind február 24-től kezdődően, szeretnék néhány kritikus pontot megfogalmazni a vakfoltokkal kapcsolatban, amelyek gyakran meggátolnak bennünket abban, hogy helyesen felmérjük Oroszország Ukrajna elleni háborújának természetet és valószínű kimenetelét.

A legtöbb pontban az úgynevezett realista diskurzusra reagálok, amelyre annak számos erkölcsi és gyakorlati kudarca miatt szeretném felhívni a figyelmet. Ezzel nem az akadémiai realizmusra gondolok (amelynek bőven megvan a maga vakfoltja), hanem arra a fajta vulgáris „realizmusra”, amelyet mindannyian ismerünk nyilvános tereinkről, és ami gyakran megkülönböztethetetlen az orosz propagandától.

#1. VAKFOLT: Ukrajna. Megdöbbentő, hogy az ukránok milyen csekély teret kapnak a kibontakozó események elemzésében. Ukrajna „realista” (valójában gyarmatosító) felfogása: mint passzív periféria, amelynek sorsáról elkerülhetetlenül Oroszországnak és a Nyugatnak kell döntenie. Ez a felfogás az ukrán fegyveres erők, a civil társadalom, az országos vezetés és helyi önkormányzatok, de mindenekelőtt a megszállókkal szemben tanúsított erős ellenállás és akarat szerepének masszív alábecsüléséhez, sőt figyelmen kívül hagyásához vezetett. Az orosz agresszió nem személytelen, a nyugati segítség nem automatikus, és a T-72-esek sem maguktól lőnek. Ez Ukrajna függetlenségi háborúja, amelyben az ukránok játsszák a főszerepet.

Kövessük és olvassuk el az ukrán újságírók, politikusok, akadémikusok és mások írásait, akik kommentálják a háborút. Ne feltételezzük, hogy megbízhatatlanok, mert úgymond elfogultak, vagy mindig a saját propagandájukat hangoztatják a konfliktusban részt vevő félként. Valójában az ukránok szinte bárki másnál jobban tudják, mi történik, mert ott vannak a helyszínen, a sűrűjében.

Továbbá ne Putyin agressziójának passzív áldozataiként gondolkodjanak róluk, akik nyugati szánalomra és segélynyújtásra vágynak. Az ukránok elképesztően lenyűgöző harcosok, akik nemcsak önmagukat, hanem az egész szabad világot is védik. Még önöket is. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy támogatjuk őket.

#2. VAKFOLT: Oroszország. Putyin Oroszországa gazdasági és katonai nagyhatalomnak tartja magát, amelytől úgymond világszerte félnek és amelyet tisztelnek. Ezenkívül az orosz elnök megszállottja az ország dicsőséges történelmének, különösen a Nagy Honvédő Háborúnak, és meg van győződve arról, hogy a csatatéren az országát soha nem lehet legyőzni. Ez mind orosz propaganda, és ezt annak is kell vennünk.

Az orosz gazdaságról ennek ellentmondó tényleges adatok állnak rendelkezésre. A második világháborúban (nem a Nagy Honvédő Háborúban, ami önmagában propaganda és hazugság) történtekkel kapcsolatos információk mindenki számára elérhetőek. Az orosz fegyveres erők lehangoló teljesítménye, amelyet aláásott a korrupció és a hozzá nem értés, valamint az önkényuralmi rendszer bűnözői jellege, mindenki számára nyilvánvaló, aki kicsit is odafigyel.

Emellett Oroszország történelme során több háborúban is vereséget szenvedett, és semmi sem zárja ki, hogy vereséget szenved a mostaniban is.

A propaganda azonban finoman működik, és az orosz érvelést gyakran még Ukrajna-párti és háborúellenes emberek is ismételgetik. Amikor olyan állításokkal találkozunk, mint „Oroszország a végén nyer”, „ez a háború évekig elhúzódik”, „Kína Oroszország segítségére lesz” vagy „Oroszország X és Y fegyvereket fog bevetni”, akkor kritikusan viszonyuljunk hozzájuk. Oroszország katonai és gazdasági erejének túlértékelése (és Ukrajna alábecsülése) a fő oka annak, hogy a Nyugat elriasztotta saját magát az invázió előtt, és nem biztosította Ukrajnának azokat a fegyvereket, amelyek sok életet menthettek volna meg, és talán még a háborút is teljesen el lehetett volna kerülni velük. Az ellenség indokolatlan túlértékelése és a szövetséges ország alábecsülése nem realizmus. Valójában ennek az ellenkezője.

Külön meg kell említeni azt az elképzelést, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vethet be. Igen, lehet olyasmiről hallani, hogy talán nem igazi atombombát, hanem valamilyen „taktikai atomfegyvert” vet be Ukrajna vagy a balti államok vagy Lengyelország ellen! Mert úgymond Putyin egy őrült, és a nyugati megtorlás veszélyétől függetlenül megnyomja a piros gombot!

Ez a fajta beszéd félelemkeltő, de a kérdést érzelmi reakciók nélkül kell megközelíteni. Először is nincsenek „taktikai nukleáris fegyverek”, mert ebben a háborúban nincsenek taktikai célpontok. Bármilyen orosz nukleáris fegyverhasználat stratégiai felhasználásnak minősül, és ennek megfelelő nyugati választ vált ki.

Másodszor, ha úgy gondoljuk is, hogy Putyin őrült, akkor az őrülete furcsán racionális, ha csak bizonyos körülmények között nyilvánul meg. Valójában a bizonyítékok határozottan azt sugallják, hogy Putyin nem egy őrült, hanem egy idős diktátor, aki halálosan fél a Covidtól, aki sokat foglalkozik rezsimje és önmaga túlélésével.

Bármilyen veszéllyel is járna Putyin számára egy ukrajnai katonai vereség, ezt a veszélyt könnyebben elviseli, mint egy nyugati nukleáris választ. Harmadszor és utoljára: valaki azt mondhatja, mi van, ha nincs nyugati válasz? Erre a kérdésre csak egy válasz adható: a Nyugatnak hiteles reagálási képessége van, és a nyugati válasz nem fog elmaradni. Aki az ellenkezőjét hiszi, annak valóban Oroszországba kell költöznie, hogy biztonságban legyen, mert ki tudja, mikor húzza meg a ravaszt Putyin, az őrült.

#3. VAKFOLT: A Nyugat. Ügyelni kell arra, hogy ne jellemezzük rosszul a Nyugat szerepét ebben a háborúban. A Nyugat nem zárkózik el a háborútól, de semlegesnek sem szabad lennie, amely egyformán érdektelen mindkét féllel szemben. Ukrajna támogatása erkölcsi kérdés, az erkölcs pedig döntő tényező a nemzetközi ügyekben. Minden mást állító „realista” figyelmen kívül hagyja a megfigyelhető tényeket, és megpróbálja ráerőltetni ideológiáját a valóságra, ahelyett, hogy hagyná, hogy a valóság formálja a gondolkodását. Oroszország egy kirívóan bűnözői agressziós háborút vív, és az ennek megfelelő erkölcsi elítélésben van része. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat támogassa Oroszországot ebben a háborúban, és amilyen mértékben még mindig ezt teszi (az orosz olaj és gáz vásárlásával, vagy kifogásokat keresve Ukrajna megsegítésével szemben), erkölcstelenül cselekszik.

Ehelyett a Nyugatot – legalábbis egyelőre – helyes "nem harcolónak" minősíteni. Ezt a kifejezést a második világháború idején használták olyan országok megjelölésére, amelyek nem vettek részt a harcokban, de nyíltan támogatták és előnyben részesítették valamelyik hadviselő felet. A Pearl Harbor előtti USA volt a legjobb példa a nem harcoló félre. Amint az ő esete is mutatja, a nem hadviselő fél harcossá válhat, ha a körülmények úgy kívánják. Így tehet a Nyugat, vagy annak egyes tagjai is. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az stratégiai számítás kérdése, de ezt nem lehet és nem is szabad kizárni, mint lehetőséget.
Az önelrettentés hiba, és az ilyen hibák nem „realizmusnak”, hanem álmodozásnak számítanak.

Összefoglalva: mindenkinek gyakorolnia kell kritikai és erkölcsi képességeit, amikor Oroszország Ukrajna elleni háborújáról gondolkodik és beszél. Ügyeljen a logikai tévedésekre és a propagandára, valamint a saját előítéleteire és sztereotípiáira. Gyakoroljon forráskritikát: mielőtt hitelt adna bárki érveinek, nézze meg, milyen állásponton vitatkozik, milyen szakértelme van (tényleges, nem kitalált, szakértelem), és kihez vagy mihez kapcsolódik. Bízzon azokban a hangokban, amelyek a múltban pontos előrejelzéseket tettek.

És legyen bátor, mint Ukrajna!

MART KULDKEPP történész

 telex.hu/kulfold/2022/09/03/india-ins-vikrant-repulogephordozo

 twitter.com/KyivIndependent/status/1565734087125598210?t=AdfphW3s902HDdvEFeeKig&s=19

Magyarország büszke ország.
Mikey

szégyen
Amadeus

#demimindentmegszavazunk

The 92nd Brigade of the Ukrainian Armed forces is asking #NAFOfellas and the People of the free world to help prepare for winter.

Amazon list:https://t.co/ttvjjIcjwS

Tax deductible non-profit PayPal fundraiser:https://t.co/6XPmdBLAUI

Thanks to @Dr_F_Hunter for editing video pic.twitter.com/u5H5TX7C0Q

— Constantine (@Teoyaomiquu) September 1, 2022

cukik 😀

kb mikor én és a haverok komolyan vesszük a paintball háborút 😊

 twitter.com/KyivIndependent/status/1565734087125598210?t=AdfphW3s902HDdvEFeeKig&s=19

Magyarország büszke ország.
Mikey

szégyen
Amadeus

Én szégyellem magam!
Biztos kell a Vodafone ra...

@TLDRNewsEU
🇷🇺 #BREAKING Gazprom has announced that Nord Stream 1 (the main gas pipeline connecting Russia to Europe) cannot reopen as planned on Saturday.

This follows an apparent oil leak in a turbine. There is no indication as to when (or if) gas flows will resume

 twitter.com/KyivIndependent/status/1565734087125598210?t=AdfphW3s902HDdvEFeeKig&s=19

Magyarország büszke ország.
Mikey

szégyen
Amadeus

Biztos a rezsicsökkentést meg a hatósági áras farhátat védik.

Megegyeztek a G7 miniszterei az orosz olaj árplafonjáról

 twitter.com/KyivIndependent/status/1565734087125598210?t=AdfphW3s902HDdvEFeeKig&s=19

Magyarország büszke ország.
Mikey

szégyen

 twitter.com/KyivIndependent/status/1565734087125598210?t=AdfphW3s902HDdvEFeeKig&s=19

Magyarország büszke ország.

Mindannyian rabszolgak vagyunk mindegy a rendszer, gazdasagi aktivitas adott orszagban.

Az igazsag viszont hogy amikor valaki rabszolgat lat leirva akkor az afrikai cukor orulet vegeredmenyere gondol. Persze errol van rengeteg anyagunk mindenfele forrasbol. Az oroszok szerfdomja egy picit volt jobb, nalunk is foldhoz kotesi torvenyek voltak. A rabszolgasag kb romai formaja amit mi elunk meg. Persze ez olyan mint az oligarcha es mindenki elutasitja, de nem sok minden valtozott. A szabad mozgas es nem targyak vagyunk a ket legfontosabb kulonbseg ami termeszetesen oriasi. De ott is ki lehetett torni, az egyeni kepessegek osztonozve es jutalmazva volt. Ettol az oligarcha vagy hivjuk piszok gazdagnak volt jo es mindenki ot szolgalta valamilyen formaban. Ma megvan a teljes fizikai szabadsagunk es dontesein a sajatjaink. A rabszolgatarto ma nem megvasarol minket etet es ruhaztat, hanem ezt atpasszolta rank, es a vilag tobbsegenek az eletuk nagy resze errol szol, legyen fedel a feje felett, egyen es szorakozasra is jut amit megint nekunk kell fizetni. Az egyenek persze lehetnek jobbak es rosszabbak ahogy akkor es most is de szazalekosan akinek rossz az van tobbsegben.
no

retek fals írás
személyi jogaitól megfosztott kényszermunkás (rabszolga)

az ázsia mintákba van ugye a személyi szabadság nagyfokú megsértése - a szabadság megvonása, a táppénz helyett kirúgás meg a szülési jog - azér hozzák elő a rabszolgásítást, hát mégha keverve van az adósrabszolgaság formáival

ez jó észrevétel, de amit te összehoztál az teljesen téves, vagy az adósrabszolgaságra utalgatsz vagy drábik összeesküvés, cionbölcsei bármi lehet, amiben a gonosz háttérhatalom szövi hálóját...
Gróf de sutianap

Semmifele hatterhatalom szovi a titkos terveit uzenete nincs. Ahogy irtam egy ez egy "gondolj bele" tema. Termeszetesen kiemeltem hogy egyenileg szabad vagy es ez egy oriasi kulonbseg ahogy nem is targynak vagy kezelve amit adni-venni lehet.

A romai rabszolgak akar hoditas aran-beleszuletett-vagy uzleti ravaszkodas reven lettek azok abbol ki tudtak jonni. Az egyeni tehetseg altal a "gazdaja" uzleteben valo reszvetel alapjan jutalmazasi rendszerben kapott penzt amivel kivalthatta magat, es szabad ember es allampolgar is lehetett ( nem feltetlenul mindketto, legalabbis nem jart automatikusan kez a kezben ). A gazda kivalasztott tehetsegeket es kiaknazta a jobb es tobb munkajat amivel tobb penzt keresett es a kivaltasi arbol boven potolta a rabszolgat. Addig adott elelmet-ruhat-lakhatast. A munka ezerfele volt a banyaktol a tanitoig vagy konyvelotol a lovaszig. Ez a romai gazda aki mondjuk kereskedelemmel foglalkozott annak a hajok es annak az osszes nyugje bajatol, a szarazfoldi szallitas a termek eloallitasa, konzervalasa, raktarozasa, teritese es egyeb dolgokra volt neki munkaero a rabszolgakbol. Ma mondjuk ha ebbe athelyezed magunkat akkor az Amazon a romai gazda es rengeteg munkahely elerheto es fajajatol fuggoen a jutalmazas es a korulmenyek ugyanolyan valtozatos lehet mint most. Ma az emberek tobbsegenek a problemaja hogy a haza-rezsije fizetve legyen evi ket nyaralas es szorakozas beleferjen. Az emberek ma szabadok es szabadon mehetnek dolgozni egy masik ceghez vagy vallalkozok lehetnek, de ettol ez nem fog valtozni. Megint itt en nem akarom demonizalni az amazont sem es mast sem, ahogy a fizetes mire eleg egy megint mas kerdes. Egy kozepvezeto a cegnel jol fog elni es a tehetsegesebbek kitornek ahogy a romaiaknal is legyen szo akar rabszolganal. Sot sok rabszolga jobban elt mint a szabadok. Egy gyari munkas minimumberen nem tud sokkal tobbet mint a megelhetese felmutatni. Ennek minosege persze fontos es tobb dologbol all ahogy a norma is valtozott.

Nem szoktam ide írni.
Van egy pici részlet, amelyik szerintem sokatok figyelmét lehet elkerülte, és mert immáron publikus lehet erről már értekezni.

Konkrétan megváltoztak bizonyos technológiai körülmények. Amikor a stratégiával, illetve valószínűségi eseményhorizont ábrázolásával, elemzésével foglalkozó kollegák számításokat végeznek, akkor az ismert (és ez fontos) tecnológia egy fontos tényező. Na ebben állt most be alapvető változás.

 eurasiantimes.com/lockheed-delivers-high-energy-laser-weapon-helios/

Akit érdekel, hogy miért vákum kamrából indul, és miért elképesztően vérfagyasztó a technológia, itt olvashat róla.

 physicsworld.com/a/laser-smashes-light-speed-record/

Azért ezt a cikket teszem ki, mert az eredeti LJ Wang féle Nature-ban megjelent cikk publikusan nem hozzáférhető, hacsak a tudományos /oktatási intézmény nem fizeti elő. Ilyen mindenféle nem teljesen "sportszerű" derivatívok hozzáférhetőek, de az nem az én világom.
Na hát akkor jó olvasgatást
Helmut _Professional drinker

Én egyáltalán nem értek az ilyesmihez, mégha egyébként nagyon érdekelni is kezdett az utóbbi időben, de ez nekem nagyon sci-fi. Mármint, hogy eddig a távoli jövőben játszódó sci-fikben voltak csak ilyen fegyverek.

nyu, itt az első hipotetikus térkép
 twitter.com/IAPonomarenko/status/1565677402130350081?t=ivWD_tv2LR188h4ji9uBtQ&s=19

Mindannyian rabszolgak vagyunk mindegy a rendszer, gazdasagi aktivitas adott orszagban.

Az igazsag viszont hogy amikor valaki rabszolgat lat leirva akkor az afrikai cukor orulet vegeredmenyere gondol. Persze errol van rengeteg anyagunk mindenfele forrasbol. Az oroszok szerfdomja egy picit volt jobb, nalunk is foldhoz kotesi torvenyek voltak. A rabszolgasag kb romai formaja amit mi elunk meg. Persze ez olyan mint az oligarcha es mindenki elutasitja, de nem sok minden valtozott. A szabad mozgas es nem targyak vagyunk a ket legfontosabb kulonbseg ami termeszetesen oriasi. De ott is ki lehetett torni, az egyeni kepessegek osztonozve es jutalmazva volt. Ettol az oligarcha vagy hivjuk piszok gazdagnak volt jo es mindenki ot szolgalta valamilyen formaban. Ma megvan a teljes fizikai szabadsagunk es dontesein a sajatjaink. A rabszolgatarto ma nem megvasarol minket etet es ruhaztat, hanem ezt atpasszolta rank, es a vilag tobbsegenek az eletuk nagy resze errol szol, legyen fedel a feje felett, egyen es szorakozasra is jut amit megint nekunk kell fizetni. Az egyenek persze lehetnek jobbak es rosszabbak ahogy akkor es most is de szazalekosan akinek rossz az van tobbsegben.
no

retek fals írás
személyi jogaitól megfosztott kényszermunkás (rabszolga)

az ázsia mintákba van ugye a személyi szabadság nagyfokú megsértése - a szabadság megvonása, a táppénz helyett kirúgás meg a szülési jog - azér hozzák elő a rabszolgásítást, hát mégha keverve van az adósrabszolgaság formáival

ez jó észrevétel, de amit te összehoztál az teljesen téves, vagy az adósrabszolgaságra utalgatsz vagy drábik összeesküvés, cionbölcsei bármi lehet, amiben a gonosz háttérhatalom szövi hálóját...

Szerkesztette: sutianap

Mindannyian rabszolgak vagyunk mindegy a rendszer, gazdasagi aktivitas adott orszagban.

Az igazsag viszont hogy amikor valaki rabszolgat lat leirva akkor az afrikai cukor orulet vegeredmenyere gondol. Persze errol van rengeteg anyagunk mindenfele forrasbol. Az oroszok szerfdomja egy picit volt jobb, nalunk is foldhoz kotesi torvenyek voltak. A rabszolgasag kb romai formaja amit mi elunk meg. Persze ez olyan mint az oligarcha es mindenki elutasitja, de nem sok minden valtozott. A szabad mozgas es nem targyak vagyunk a ket legfontosabb kulonbseg ami termeszetesen oriasi. De ott is ki lehetett torni, az egyeni kepessegek osztonozve es jutalmazva volt. Ettol az oligarcha vagy hivjuk piszok gazdagnak volt jo es mindenki ot szolgalta valamilyen formaban. Ma megvan a teljes fizikai szabadsagunk es dontesein a sajatjaink. A rabszolgatarto ma nem megvasarol minket etet es ruhaztat, hanem ezt atpasszolta rank, es a vilag tobbsegenek az eletuk nagy resze errol szol, legyen fedel a feje felett, egyen es szorakozasra is jut amit megint nekunk kell fizetni. Az egyenek persze lehetnek jobbak es rosszabbak ahogy akkor es most is de szazalekosan akinek rossz az van tobbsegben.

Nem szoktam ide írni.
Van egy pici részlet, amelyik szerintem sokatok figyelmét lehet elkerülte, és mert immáron publikus lehet erről már értekezni.

Konkrétan megváltoztak bizonyos technológiai körülmények. Amikor a stratégiával, illetve valószínűségi eseményhorizont ábrázolásával, elemzésével foglalkozó kollegák számításokat végeznek, akkor az ismert (és ez fontos) tecnológia egy fontos tényező. Na ebben állt most be alapvető változás.

 eurasiantimes.com/lockheed-delivers-high-energy-laser-weapon-helios/

Akit érdekel, hogy miért vákum kamrából indul, és miért elképesztően vérfagyasztó a technológia, itt olvashat róla.

 physicsworld.com/a/laser-smashes-light-speed-record/

Azért ezt a cikket teszem ki, mert az eredeti LJ Wang féle Nature-ban megjelent cikk publikusan nem hozzáférhető, hacsak a tudományos /oktatási intézmény nem fizeti elő. Ilyen mindenféle nem teljesen "sportszerű" derivatívok hozzáférhetőek, de az nem az én világom.
Na hát akkor jó olvasgatást