USA és a világ

Ezen akadt meg az én szemem is, a többiben többé-kevésbé egytértek. De hogy ne lenne döntő tényező..akkor mi az? 😊 A nyugat nélkül ma ukrajna egy fehéroroszország 2 lenne egy elhajtott Zelenszkíjjel, bábkormánnyal és némi partizántevékenységgel. Hogy ez nem így történt, és hogy ma Ukrajna 80%-a ukrán kézben van, azt döntő részben az USA - Brit - Lengyel hármasnak köszönhetik az ukránok és annak, hogy az oroszok az ilyen típusú háborúra valóban nem jól voltak felkészítve. Hogy az ukránok potensebbek, mint bárki gondolta, az azért derülhetett ki, mert a nyugati pénz, felderítés és fegyverek erre lehetőséget adtak. MC12

Ha úgy nézzük a történteket, mintha a mostani szeptember 4.-i állapotban kezdődött volna, akkor persze. Csakhogy ez nem így van. A tényleges (fizikai) nyugati segítség mind pénzben, mind fegyverzetben hónapokkal a háború kitörése után kezdett el számottevően megérkezni. A háború (eddigi) legdöntőbb fordulata idején - amikor még tavasszal megállították az orosz támadást, visszaverték a Kijev elfoglalására (körbekerítésére / kivéreztetésére) tett kísérletet, és megállították a déli frontot nagyjából ott, ahol most is van - egész más volt a helyzet még. A nyugati anyagi és fizikai (katonai, technikai) segítség marginális volt még ekkor. Kaptak ugyan eszközöket, de a számuk minimális hatása volt a konfliktursre. Az "intelt" - felderítési segítséget - is megkapták az orosz erők mozgásáról, de azt ne értékeljük azért túl. Egy honvédő háborút vívnak, saját földön, ahol a nép, a lakosság mellettük áll. Műhold nélkül is meg tudnák (meg tudták) szerezni azokat az információkat a helyi lakosoktól, partizánoktól, stb.

A nyugat érdemi segítsége azóta mondható számottevőnek, amióta megérkeztek a precíziós nagyobb lőtávolságú tűzérségi fegyverek. Ehhez már kell(het) a méterre pontos GPS alapú célpont bemérés, ami már lehet, hogy az amerikai légi felderítésnek köszönhető. Ez se biztos, én erről nem láttam/olvastam részleteket. Konkrétan a nyugati légi felderítést eddig csak a tengeri akciókban hallottam emlegetni (pl. a Moszkva kilövése, annak a pici szigetnek - a neve nem jut eszembe - folyamatos támadása, stb.). Szárazföldi akciókkal kapcsolatban nem olvastam olyan írást ami konkrétan a nyugati felderítést emlegette volna. Lehet, hogy van (valami minden bizonnyal van), de hogy mekkora a jelentőség, azt sem tudom. Azoknak a HIMARS-oknak úgy is meg lehet szerezni a méterre pontos GPS cél pozícióit, hogy egy helyi ukrán a mobil telójával vagy egy jobb kézi GPS-el arra biciklizik. Még csak a célponthoz sem kell odamennie, elég ha a környéken valami ismert referencia-pontnak (szobor, útkereszteződés, épület bejárat ésatöbbi) beméri a koordinátáit olyan távolságból, ahol őt még nem leplezi ez le. Abból már katonai térképekből egy pillanat kiszámítani a célpont koordinátáit. Lényeg a lényeg, hogy akár van nyugati felderítési segítség akár nincs, nem gondolom, hogy ez game changer lenne. A HIMARS-ok maguk elképzelhető, hogy azok. Vagy azok lesznek / éehetnek. Ezekről én is azt gondolom, hogy fontosak, akár game changerek is lehetnek, de egy-az-egyben túl nagy bátorság lenne most azt mondani, hogy már azok. Ezt majd utólag fogjuk megtudni. Jelenleg nem kizárható az sem, hogy látványos propaganda robbantgatásokra és itt-ott egy-egy érzékenyebb veszteség okozására képesek, de inkább csak színesíteni tudják az eseményeket, döntő befolyásuk nincs. (Mondom, én sem így gondolom / valószínűsítem, de jelenleg biztosat mondani túl nagy bátorság.)

Az eddigi nyugati segítséget - ami már meg is érkezett és a front vonalon van - talán az érzékelteti legjobban, ha összevetjük az ukránok saját eszközeivel őket. Ukrán (saját) eszköz: tank 1000+, páncélozott harcjármű kb 1500, páncélozott gyalogsági jármű kb 7000 lánctalpas és 1000 kerekes, tankelhárító löveg 1500-2000, önjáró löveg (tűzérségi löveg) 800+, rakétavető kb. 500, rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta egység több száz (nincs pontos adat), föld-levegő légelhárítók 600+, helikopter (harci) kb. 200. Ezt érdemes összevetni ezzel. Különös tekintettel a "delivered" bekezdésre. Nagyon nézegetni se kell, júliusig lényegében a javelinek voltak mondhatók olyannak, amiknek a frontvonalakon is mérhető szerepük volt. Júliusban már kb. ugyanaz volt a helyzet a front vonalakat tekintve, mint most. Úgyhogy az addigi állapotok kialakulásában a nyugati technikának marginális szerepe volt.

(Ami rengeteget számított az az, hogy 2014 után az ukrán hadsereg egy masszív fejlesztésen ment keresztül mind technikában mind képzésben, tréningben. Ebben döntő szerepe volt a nyugatnak. De ezzel nincs sok értelme most már kalkulálni, mert az orosz hadsereg is masszív fejlesztésen ment át az utóbbi években, az se olyan mint a 2014-es állapotában. Úgyhogy koncentráljunk csak a konfliktus kitörése óta történtekre támogatást, segítséget számolgatva.)

Szóval szerintem a (jelenlegi) korrekt megállapítás az, hogy azt ami eddig történt, azt alapvetően és döntően az ukránok maguk érték el, értékes, de nem döntő nyugati segítséggel. De ha úgy alakul a történelem, hogy a végén az ukránok jönnek ki "győztesen" (egy földig rombolt ország esetén csak idézőjelben van neki értelme), az viszont már csak úgy lehetséges, ha olyan segítséget kapnak, ami a fronton is game changer. Az önállóan majdnem biztos, hogy nem sikerülne, sikerülhetne nekik. (Direkt használom az önállóan-t önerőből helyett, mert senki nem harcol önerőből. Vagy kap, vagy vásárol technikát magának amellett, hogy amennyit tud az legyárt. Legfeljebb több hitelt vesz fel, jobban belerogyik gazdaságilag.)
peterk2005 udvari bolond

Nagyjából no leírta amit én is leírtam volna, így annyit tennék csak hozzá, hogy ukrán légierő azért van ma, mert a nyugati hírszerzés megmondta, hogy vagy most felszálltok és mentek a nyugati repterekre vagy ott pusztul mind. Szerintem ez önmagában eléggé döntő. A javelinek meg stingerek hatását nem lehet eléggé túlbecsülni főleg március - áprilisban.

Hogy van-e nyugati felderítési segítség? Ez komoly? Azért ne már 😊 a komplett amerikai - brit hírszerzés nekik segít már elég rég óta - a háború előtt is - ami nem baj, sőt. De azért ne tagadjuk már el. Elképesztő mértékű támogatást kapnak és nem február 24-e óta, habár azt tartom, hogy pont annyit, amennyi a védekezéshez elég. Aztán hogy Herszonhoz kaptak e már annyit, hogy komolyabb támadó hadműveletet is tudjanak vezetni, azt meglátjuk.

Ezen akadt meg az én szemem is, a többiben többé-kevésbé egytértek. De hogy ne lenne döntő tényező..akkor mi az? 😊 A nyugat nélkül ma ukrajna egy fehéroroszország 2 lenne egy elhajtott Zelenszkíjjel, bábkormánnyal és némi partizántevékenységgel. Hogy ez nem így történt, és hogy ma Ukrajna 80%-a ukrán kézben van, azt döntő részben az USA - Brit - Lengyel hármasnak köszönhetik az ukránok és annak, hogy az oroszok az ilyen típusú háborúra valóban nem jól voltak felkészítve. Hogy az ukránok potensebbek, mint bárki gondolta, az azért derülhetett ki, mert a nyugati pénz, felderítés és fegyverek erre lehetőséget adtak. MC12

Ha úgy nézzük a történteket, mintha a mostani szeptember 4.-i állapotban kezdődött volna, akkor persze. Csakhogy ez nem így van. A tényleges (fizikai) nyugati segítség mind pénzben, mind fegyverzetben hónapokkal a háború kitörése után kezdett el számottevően megérkezni. A háború (eddigi) legdöntőbb fordulata idején - amikor még tavasszal megállították az orosz támadást, visszaverték a Kijev elfoglalására (körbekerítésére / kivéreztetésére) tett kísérletet, és megállították a déli frontot nagyjából ott, ahol most is van - egész más volt a helyzet még. A nyugati anyagi és fizikai (katonai, technikai) segítség marginális volt még ekkor. Kaptak ugyan eszközöket, de a számuk minimális hatása volt a konfliktursre. Az "intelt" - felderítési segítséget - is megkapták az orosz erők mozgásáról, de azt ne értékeljük azért túl. Egy honvédő háborút vívnak, saját földön, ahol a nép, a lakosság mellettük áll. Műhold nélkül is meg tudnák (meg tudták) szerezni azokat az információkat a helyi lakosoktól, partizánoktól, stb.

A nyugat érdemi segítsége azóta mondható számottevőnek, amióta megérkeztek a precíziós nagyobb lőtávolságú tűzérségi fegyverek. Ehhez már kell(het) a méterre pontos GPS alapú célpont bemérés, ami már lehet, hogy az amerikai légi felderítésnek köszönhető. Ez se biztos, én erről nem láttam/olvastam részleteket. Konkrétan a nyugati légi felderítést eddig csak a tengeri akciókban hallottam emlegetni (pl. a Moszkva kilövése, annak a pici szigetnek - a neve nem jut eszembe - folyamatos támadása, stb.). Szárazföldi akciókkal kapcsolatban nem olvastam olyan írást ami konkrétan a nyugati felderítést emlegette volna. Lehet, hogy van (valami minden bizonnyal van), de hogy mekkora a jelentőség, azt sem tudom. Azoknak a HIMARS-oknak úgy is meg lehet szerezni a méterre pontos GPS cél pozícióit, hogy egy helyi ukrán a mobil telójával vagy egy jobb kézi GPS-el arra biciklizik. Még csak a célponthoz sem kell odamennie, elég ha a környéken valami ismert referencia-pontnak (szobor, útkereszteződés, épület bejárat ésatöbbi) beméri a koordinátáit olyan távolságból, ahol őt még nem leplezi ez le. Abból már katonai térképekből egy pillanat kiszámítani a célpont koordinátáit. Lényeg a lényeg, hogy akár van nyugati felderítési segítség akár nincs, nem gondolom, hogy ez game changer lenne. A HIMARS-ok maguk elképzelhető, hogy azok. Vagy azok lesznek / éehetnek. Ezekről én is azt gondolom, hogy fontosak, akár game changerek is lehetnek, de egy-az-egyben túl nagy bátorság lenne most azt mondani, hogy már azok. Ezt majd utólag fogjuk megtudni. Jelenleg nem kizárható az sem, hogy látványos propaganda robbantgatásokra és itt-ott egy-egy érzékenyebb veszteség okozására képesek, de inkább csak színesíteni tudják az eseményeket, döntő befolyásuk nincs. (Mondom, én sem így gondolom / valószínűsítem, de jelenleg biztosat mondani túl nagy bátorság.)

Az eddigi nyugati segítséget - ami már meg is érkezett és a front vonalon van - talán az érzékelteti legjobban, ha összevetjük az ukránok saját eszközeivel őket. Ukrán (saját) eszköz: tank 1000+, páncélozott harcjármű kb 1500, páncélozott gyalogsági jármű kb 7000 lánctalpas és 1000 kerekes, tankelhárító löveg 1500-2000, önjáró löveg (tűzérségi löveg) 800+, rakétavető kb. 500, rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta egység több száz (nincs pontos adat), föld-levegő légelhárítók 600+, helikopter (harci) kb. 200. Ezt érdemes összevetni ezzel. Különös tekintettel a "delivered" bekezdésre. Nagyon nézegetni se kell, júliusig lényegében a javelinek voltak mondhatók olyannak, amiknek a frontvonalakon is mérhető szerepük volt. Júliusban már kb. ugyanaz volt a helyzet a front vonalakat tekintve, mint most. Úgyhogy az addigi állapotok kialakulásában a nyugati technikának marginális szerepe volt.

(Ami rengeteget számított az az, hogy 2014 után az ukrán hadsereg egy masszív fejlesztésen ment keresztül mind technikában mind képzésben, tréningben. Ebben döntő szerepe volt a nyugatnak. De ezzel nincs sok értelme most már kalkulálni, mert az orosz hadsereg is masszív fejlesztésen ment át az utóbbi években, az se olyan mint a 2014-es állapotában. Úgyhogy koncentráljunk csak a konfliktus kitörése óta történtekre támogatást, segítséget számolgatva.)

Szóval szerintem a (jelenlegi) korrekt megállapítás az, hogy azt ami eddig történt, azt alapvetően és döntően az ukránok maguk érték el, értékes, de nem döntő nyugati segítséggel. De ha úgy alakul a történelem, hogy a végén az ukránok jönnek ki "győztesen" (egy földig rombolt ország esetén csak idézőjelben van neki értelme), az viszont már csak úgy lehetséges, ha olyan segítséget kapnak, ami a fronton is game changer. Az önállóan majdnem biztos, hogy nem sikerülne, sikerülhetne nekik. (Direkt használom az önállóan-t önerőből helyett, mert senki nem harcol önerőből. Vagy kap, vagy vásárol technikát magának amellett, hogy amennyit tud az legyárt. Legfeljebb több hitelt vesz fel, jobban belerogyik gazdaságilag.)
peterk2005 udvari bolond

Biztosan semmit nem lehet kijelenteni.

De attol itt nagyon elkenodik a tortenet nalad. Akarmelyik szegmensrol beszelunk.
A hirszerzes lenyegeben kb ugy indult hogy mar viccek keszultek rola hogy mikor lesz a tamadas, de enelkul az utolso figyelmeztetes nelkul amit az ukranok is elismertek hogy nem vettek komolyan-hittek el az elso orosz csapasok sokkal tobb haditechnikat pusztitott volna el, lehet hogy bejott volna a puccskiserlet ( valoszinuleg nem ). Egy hadihajot nem fenykepez le egy "partizan" akinek az infojat mire "hitelesnek" minositenek es csapas is erkezik addigra vizibiciklivel eltuntek volna. Es ugyanez szarazfoldon. Nem a koordinata meghatarozasa a szuk keresztmetszet a tortenetben es az M es a himarsoknal a gyorsasag az egyik leglenyegesebb tulajdonsag. Es a lenyeg az hogy a moszkva elsullyesztese es a kepesseg ra mit jelentett. Odessa feladva az oroszok reszerol, hajok a kozelben sincsenek mert nem lehetnek es nezd ugy hogy az egyik seregnek nulla erteku hajahada van a masiknal elertek hogy hiaba van gyakorlatilag kihasznalatlan.
Meg egy pelda mikor az oroszok megprobaltak atkelni a folyon es romma lotek oket mert tudtak hol lesznek.
Termeszetesen a nyugati segitseg foleg az elejen szinte tagadva volt addig amig tagadhatatlanna nem valt ( pl moszkva ).

A technikai segitseg. Az elsobol fakadoan eleve jon a kerdes mennyit mentettek ebbol meg a nyugat hathatos segitsegevel. Ebbol ami tenykent ki van jelentve az a legiero minden eleme es emiatt sem tudtak az oroszok a teljes legifolenyt kiharcolni. A kijevi tamadasnal a nyugati segitseg pont az volt ami volt nekik rogton dogivel, konnyebb elsajatitani es nagyon hasznos volt mert a konvojokat ezekkel is meg tudtak allitani, az Nlaw-javelin. A 20 Bayra magaban nem lett volna kepes. Termeszetesen az a terv tobb sebbol verzett.
A nyugati segitsegnek egy apro resze a Himars-M rendszerek es az akkor mar megallithatatlan orosz szetlovunk mindent le birtak lassitani az orosz logisztika megnehezitesevel. Ugyanezt ertek el az Nlaw-kal. Ahogy a hajohad ki lett semlegesitve ugy az Nlaw-k Kijevnel a pancelos kulonbseget egyenlitettek ki. Tamadni veluk viszont nem tudnak veluk mert ahhoz keves van de egy lassan mozgo hidat - raktarepuletet -beasott ellenseget jol lehet veluk tamadni es az eleg volt arra hogy betorpanjon az orosz gepezet.

A logikai bukfenc meg raadasul egy szamsort ami nagysagrendekben nagyobb osszehasonlitottad egy kevesebb de .....vel jobb nyugati darabszamokkal. Az oroszoknak a hasonlobol nagysagrendekkel tobb van es igy mar nyerniuk kellett volna. A nyugat ugyan nem tud sokat adni ( usa kivetelevel ) es a listat sem fogom atbongeszni, de amit a britek kuldtek azt tudom es az mind a hajok elleni, fire and forget skulok, "felderites" es ami mindig a szuk keresztmetszet azt kuldenek. Itt most beismerten kepzik az ukranokat es mar tobb orszag csatlakozott, de mar a krimi balhe utan elkezdtek ami 7 eve volt.

Ettol meg nem eleg mert az oroszoknak darabra tobb van mint az EU-nak osszeadva, de a technologia foleny, ellatas donti el a haborut es a birodalmakat is. Szepen latszik a fenti peldakon hogy ez a foleny mit jelent hiaba nem latszik olyan latvanyosan mint egyetlen brit hadihajo a kinai dzsunkak sokszorosa ellen akik meg elmenekulni se tudtak vegul.

Viszont az ukranok az embereletet adjak amit a nyugat nagyon nem szeretne. A kovetkezo fordulat is itt lesz, ki fog tobbet aldozni itt, mert komoly haladashoz verezni kell vagy nagyon hosszu lesz a haboru, hacsak be nem szakad valamelyik akarhogy.

A penz reszerol emlitest se teszek.

It is reported that the Ukrainian flag was raised in #Vysokopolye (#Kherson region). There were fierce battles for this village.
Amadeus

It is reported that the Ukrainian flag was raised in #Vysokopolye (#Kherson region). There were fierce battles for this village.

deyell

Valahogy csak le kellett selejtezni a vasakat, meg ez már eléri azt a számot ami statisztikailag hasznos a további fejlesztésekhez 😀

⚡️ MILESTONE: 1,000+ 🇷🇺 TANKS LOST

These are visually confirmed. Actual losses likely higher. The share of older tanks has been rising throughout the war. Since August 1, Soviet made tanks account for 53% of the losses. In total, they account for 38%.

📈https://t.co/Q4xWcHZyXK pic.twitter.com/Sqfczl8Vm9

— Ragnar Gudmundsson 🇮🇸🇺🇦 (@ragnarbjartur) September 3, 2022

Ezen akadt meg az én szemem is, a többiben többé-kevésbé egytértek. De hogy ne lenne döntő tényező..akkor mi az? 😊 A nyugat nélkül ma ukrajna egy fehéroroszország 2 lenne egy elhajtott Zelenszkíjjel, bábkormánnyal és némi partizántevékenységgel. Hogy ez nem így történt, és hogy ma Ukrajna 80%-a ukrán kézben van, azt döntő részben az USA - Brit - Lengyel hármasnak köszönhetik az ukránok és annak, hogy az oroszok az ilyen típusú háborúra valóban nem jól voltak felkészítve. Hogy az ukránok potensebbek, mint bárki gondolta, az azért derülhetett ki, mert a nyugati pénz, felderítés és fegyverek erre lehetőséget adtak. MC12

Ha úgy nézzük a történteket, mintha a mostani szeptember 4.-i állapotban kezdődött volna, akkor persze. Csakhogy ez nem így van. A tényleges (fizikai) nyugati segítség mind pénzben, mind fegyverzetben hónapokkal a háború kitörése után kezdett el számottevően megérkezni. A háború (eddigi) legdöntőbb fordulata idején - amikor még tavasszal megállították az orosz támadást, visszaverték a Kijev elfoglalására (körbekerítésére / kivéreztetésére) tett kísérletet, és megállították a déli frontot nagyjából ott, ahol most is van - egész más volt a helyzet még. A nyugati anyagi és fizikai (katonai, technikai) segítség marginális volt még ekkor. Kaptak ugyan eszközöket, de a számuk minimális hatása volt a konfliktursre. Az "intelt" - felderítési segítséget - is megkapták az orosz erők mozgásáról, de azt ne értékeljük azért túl. Egy honvédő háborút vívnak, saját földön, ahol a nép, a lakosság mellettük áll. Műhold nélkül is meg tudnák (meg tudták) szerezni azokat az információkat a helyi lakosoktól, partizánoktól, stb.

A nyugat érdemi segítsége azóta mondható számottevőnek, amióta megérkeztek a precíziós nagyobb lőtávolságú tűzérségi fegyverek. Ehhez már kell(het) a méterre pontos GPS alapú célpont bemérés, ami már lehet, hogy az amerikai légi felderítésnek köszönhető. Ez se biztos, én erről nem láttam/olvastam részleteket. Konkrétan a nyugati légi felderítést eddig csak a tengeri akciókban hallottam emlegetni (pl. a Moszkva kilövése, annak a pici szigetnek - a neve nem jut eszembe - folyamatos támadása, stb.). Szárazföldi akciókkal kapcsolatban nem olvastam olyan írást ami konkrétan a nyugati felderítést emlegette volna. Lehet, hogy van (valami minden bizonnyal van), de hogy mekkora a jelentőség, azt sem tudom. Azoknak a HIMARS-oknak úgy is meg lehet szerezni a méterre pontos GPS cél pozícióit, hogy egy helyi ukrán a mobil telójával vagy egy jobb kézi GPS-el arra biciklizik. Még csak a célponthoz sem kell odamennie, elég ha a környéken valami ismert referencia-pontnak (szobor, útkereszteződés, épület bejárat ésatöbbi) beméri a koordinátáit olyan távolságból, ahol őt még nem leplezi ez le. Abból már katonai térképekből egy pillanat kiszámítani a célpont koordinátáit. Lényeg a lényeg, hogy akár van nyugati felderítési segítség akár nincs, nem gondolom, hogy ez game changer lenne. A HIMARS-ok maguk elképzelhető, hogy azok. Vagy azok lesznek / éehetnek. Ezekről én is azt gondolom, hogy fontosak, akár game changerek is lehetnek, de egy-az-egyben túl nagy bátorság lenne most azt mondani, hogy már azok. Ezt majd utólag fogjuk megtudni. Jelenleg nem kizárható az sem, hogy látványos propaganda robbantgatásokra és itt-ott egy-egy érzékenyebb veszteség okozására képesek, de inkább csak színesíteni tudják az eseményeket, döntő befolyásuk nincs. (Mondom, én sem így gondolom / valószínűsítem, de jelenleg biztosat mondani túl nagy bátorság.)

Az eddigi nyugati segítséget - ami már meg is érkezett és a front vonalon van - talán az érzékelteti legjobban, ha összevetjük az ukránok saját eszközeivel őket. Ukrán (saját) eszköz: tank 1000+, páncélozott harcjármű kb 1500, páncélozott gyalogsági jármű kb 7000 lánctalpas és 1000 kerekes, tankelhárító löveg 1500-2000, önjáró löveg (tűzérségi löveg) 800+, rakétavető kb. 500, rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta egység több száz (nincs pontos adat), föld-levegő légelhárítók 600+, helikopter (harci) kb. 200. Ezt érdemes összevetni ezzel. Különös tekintettel a "delivered" bekezdésre. Nagyon nézegetni se kell, júliusig lényegében a javelinek voltak mondhatók olyannak, amiknek a frontvonalakon is mérhető szerepük volt. Júliusban már kb. ugyanaz volt a helyzet a front vonalakat tekintve, mint most. Úgyhogy az addigi állapotok kialakulásában a nyugati technikának marginális szerepe volt.

(Ami rengeteget számított az az, hogy 2014 után az ukrán hadsereg egy masszív fejlesztésen ment keresztül mind technikában mind képzésben, tréningben. Ebben döntő szerepe volt a nyugatnak. De ezzel nincs sok értelme most már kalkulálni, mert az orosz hadsereg is masszív fejlesztésen ment át az utóbbi években, az se olyan mint a 2014-es állapotában. Úgyhogy koncentráljunk csak a konfliktus kitörése óta történtekre támogatást, segítséget számolgatva.)

Szóval szerintem a (jelenlegi) korrekt megállapítás az, hogy azt ami eddig történt, azt alapvetően és döntően az ukránok maguk érték el, értékes, de nem döntő nyugati segítséggel. De ha úgy alakul a történelem, hogy a végén az ukránok jönnek ki "győztesen" (egy földig rombolt ország esetén csak idézőjelben van neki értelme), az viszont már csak úgy lehetséges, ha olyan segítséget kapnak, ami a fronton is game changer. Az önállóan majdnem biztos, hogy nem sikerülne, sikerülhetne nekik. (Direkt használom az önállóan-t önerőből helyett, mert senki nem harcol önerőből. Vagy kap, vagy vásárol technikát magának amellett, hogy amennyit tud az legyárt. Legfeljebb több hitelt vesz fel, jobban belerogyik gazdaságilag.)

Szerkesztette: peterk2005 udvari bolond

a lényeg kimaradt...

Sz300asokat kivonták Szíriából, az izraeli repcsik parádéznak, Erdogán húzza a fülét, mer valahogy áttuszkolták a Boszporuszon

föllépett az erős haditekknika hiány
Gróf de sutianap

Szerintem Erdogán kifejezetten lelkesen tuszkolta ki Szíriából azokat a rakétyákat.

Assad ne nagyon vegyen tartós tejet.

 www.portfolio.hu/gazdasag/20220902/bemondta-a-gazarplafont-az-europai-bizottsag-elnoke-szakadnak-tovabb-a-gazarak-564749

Az mennyire jó lesz már, hogy a július-augusztusi csúcs nálunk majd csak szeptemberben-októberben realizálódik?
Mondjuk a mákunk az, hogyha tényleg leverik a gázárakat, akkor a tél nem feltétlenül lesz annyira húzós, ez viszont megint a Fidesznek fog kedvezni.
Lúdas Solymi

Ez az embereknek fog kedvezni.
Csak te látod úgy az Orbánutáló buborékodból, hogy "ebből is a Fidesz jön ki jól".
Őszentsége Sobri Jóska

az embereknek lehet jobb lenne egy teljes földindulás, csak nem tudnak róla

tudod mikor az üszkös lábat le kell vágni hogy túlélj
Negritis, a vajda

Így-így.
MEg amúgy is írtam már, ha nagyon nagy gebasz lenne, akkor az EU dobna mentőövet, mert azt nem hagyja, hagyhatja, hogy egy tagországnak a polgárai megfagyjanak vagy éhezzenek a kormány politikának alárendelt gazdaságszervezése miatt.

a lényeg kimaradt...

Sz300asokat kivonták Szíriából, az izraeli repcsik parádéznak, Erdogán húzza a fülét, mer valahogy áttuszkolták a Boszporuszon

föllépett az erős haditekknika hiány

Befuccsolt a herszoni offenzíva vagy minden rendben halad? Ez volt a hét legfontosabb kérdése az orosz-ukrán háború kapcsán. A tájékozódást nem segíti, hogy az ukrán fél teljes hírzárlatot rendelt el a műveletekkel kapcsolatban, amit önmagukhoz mérten nagyon szigorúan be is tartottak. Nem csak a hivatalos kommunikáció mértéke esett vissza, de a közösségi médiában is szokatlanul kevés új videó és fénykép jelent meg a déli frontról.

Nem így az oroszok, akik kihasználva az ukrán rádiócsendet azonnal megpróbálták átvenni a narratíva irányítását és az ellentámadás teljes kudarcát kommunikálták, majd szokásukhoz híven néhány nap után már saját maguknak mondtak ellent és beszéltek össze-vissza. Ilyen körülmények között még a szokásosnál is nehezebb tehát tisztán látni, mi is történik pontosan a harctéren. Ez viszont csalóka benyomásokhoz vezet, jelenleg ugyanis az a legkevésbé fontos, hogy XY herszoni falu orosz vagy ukrán kézen van-e.

A herszoni ellentámadást hosszas előkészítés vezette fel. Az ukránok már hónapok óta lebegtetik, aminek következtében az oroszok át is irányították a csapataik egy jelentős részét. Az ellentámadás szempontjából ez nem volt előnyős, viszont ezzel csökkent a nyomás a donbaszi fronton, aminek következtében ott lényegében meg is állt az orosz előrehaladás. Szeverodonyeck óta csak napi néhány száz métereket tudnak ott előre haladni.

Érdemes megjegyezni, hogy a napokban orosz újságíróktól származó információk szerint az ukránok itt lecserélték a katonáik egy részét, jelzésük szerint pedig a friss csapatok a korábbinál jobb, NATO sztenderd felszereléssel érkeztek és az agresszívabb taktikájuk eddig nem látott problémákat okoz. Ez az információ azt jelzi, hogy kezdenek beérni a kiképzési programok, ami az ősszel már komoly minőségi fölényt idézhet elő az orosz személyi állománnyal szemben, ahol a pótlást újabban már a szentpétervári hajléktalanok körében végzett toborzással próbálják megoldani.

Az ukrán fél minden bizonnyal úgy ítélte meg, hogy sokkal előnyösebb, ha az orosz erők zöme a számukra logisztikai szempontból problémás Herszonban van, mint Donbaszban. Az utóbbi hetek pedig arról szóltak, hogy ez a helyzet még inkább az ukránok előnyére változzon. Szisztematikusan rombolták a hadianyag raktárakat, vasúti csomópontokat, reptereket, a Dnyeper folyó átkelőit, a HARM radarromboló rakétákkal csökkentették az orosz légvédelem hatékonyságát.

Ez a folyamat a héten ha lehet még erősebben zajlott: a támadások nyomán az oroszok felhagytak a herszoni híd alá tervezett pontonhíd építésével, a szatellit felvételek tanúsága szerint pedig a nova kakhovai gáton lévő közúti átjáró egy része össze is omlott.

Mindezek eredőjeként az Dnyeper jobb partján lévő orosz egységek ellátása mostanra kompokkal vagy légi úton lehetséges. A becslések szerint az oroszoknak naponta 500 teherautónyi ellátmányt kell átjuttatniuk a folyón, hogy a térségben lévő 20-25 ezer katonájukat ellássák. Az ukrán fél viszont jelenleg a folyó teljes vonalát és mindkét partját be tudja lőni, vagyis a hidak kiiktatása után koncentrálhatnak a kompokra, illetve az átkelő helyek környékén feltorlódott konvojokra. A logisztikai káosz a harcok felerősödésével egyre súlyosabb lesz, mert az oroszoknak a sebesültjeiket vissza kellene vinniük a bal partra, hamarosan pedig a fűtőanyag is bejön a képbe.

A herszoni offenzíva megindulását a közvélemény nagy része a második világháborús filmek tankcsata jelenetei alapján képzelte el. Ez a semleges szemlélőnek is hibás kiindulási pontot jelent, a putyinista rajongótábor pedig ennek mentén vezeti le a teljes kudarcot, elvárva, hogy az ukránok három nap alatt jussanak el a Dnyeperig mindent elsöprő harckocsi ékekkel. Ahogy az oroszok is három nap alatt vették be Kijevet, ugyebár.

Egy ilyen jellegű támadás több okból sem lehetséges. A legfontosabb, hogy az ukránok egyszerűen nem rendelkeznek az ehhez szükséges eszközmennyiséggel. Nemhogy tankjuk nincs elég, de páncélozott gyalogsági szállítójárművekből sem áll elég a rendelkezésükre. Valójában még az is kétséges, hogy egyáltalán rendelkezésükre áll a sikeres támadó hadműveletek végrehajtásához alapfeltételként tekintett háromszoros emberfölény a herszoni fronton.

A háború eddigi képe alapján egyébként sem várhatunk nagy mértékű páncélos koncentrációkat. Egész egyszerűen azért, mert az ilyen csapat felvonulásokat a felderítő drónokkal nagyon könnyű észre venni, majd aztán a tüzérséggel még az előtt megsemmisíteni, hogy azok kiérnének a csatamezőre.

A Dnyeper jobb partján viszont előállt egy olyan helyzet, amiben az oroszok súlyos logisztikai problémákkal küszködnek. Az ukrán fél számára itt a lehetőség az, hogy ha ezt a területet nyomás alá helyezi, akkor azzal olyan mértékben gyorsítja fel az itt állomásozó orosz csapatok harci képességeinek romlását, amit azok nem tudnak pótolni. Tiszta anyagháború, amiben az oroszok az offenzíva miatt sokkal nagyobb ütemben kénytelenek fogyasztani a lőszert és az egyéb eszközeiket, mint amit a kompokkal és helikopterekkel át tudnak vinni a folyón, miközben a stressz alatt lévő logisztikai rendszernek meg kellene oldania sérült katonák kivonását és az állandóan változó helyzethez való alkalmazkodást is.

Az ukrán stratégia itt az, hogy lokális műveletekkel lépésről-lépésre szorítsák ki az oroszokat az állásaikból, elvágják őket az egyébként is szűkös ellátástól, a visszavonuló katonákat távolról könnyebben támadható csapatkoncentrációkba kényszerítsék, illetve addig zaklassák az arcvonalat, amíg az valahol be nem szakad. Nem fogunk azonban nagy harckocsi felvonulásokat és szuronyrohamokat látni. Az ukrán fél Herszonban mostanra már egyértelmű fölényben van, ők határozzák meg a harcok menetét, nincs értelme nagy veszteségekkel járó elkapkodott akciókba belemenni.

A CNN hozta le, hogy az offenzíva előtt az amerikaiakkal együttműködve modellezték a lehetséges forgatókönyveket és azok eredményei alapján hajtják végre az offenzívát. Azt mindenképpen szögezzük le, hogy a harctéren ukrán részről semmi sem történik véletlenül. Nem csak a saját fejük után mennek vagy a putyinista fotelkommandó népszerű mondása szerint "a bohóc Zselé parancsára", hanem nyugodtan leszögezhetjük, hogy NATO és amerikai felderítők, hírszerzők, katonai elemzők százainak (ha nem ezreinek) folyamatos és gondos előkészítő munkája alapján hozzák meg a döntéseiket. Azt se feledjük, hogy a front lassan két hónapja változatlan, a harci terület felett pedig naponta több műhold is elhalad, hogy képeket készítsen (sőt az ukránok eleve vettek is egyet közösségi finanszírozásból direkt erre a célra).

Az offenzívát szisztematikus előkészítés vezette fel, ami arra is kiterjedt, hogy a meglévő lehetőségeiket a lehető legjobban ki tudják használni. Ennek szép példája, hogy a napokban újra előkerültek olyan felvételek, amiken Bayraktarok semmisítenek meg orosz eszközöket.

Ez triviálisnak tűnhet, de egyáltalán nem az. A török drónok a háború kezdeti szakaszának káoszban szép eredményeket értek el, de ahogy kezdtek kiépülni a vonalak és stabilabb lett az orosz légvédelem, úgy lett a jelentőségük egyre kisebb. A herszoni offenzíva tervezésekor nyilván számba vették, hogy mit tudnak használni és egy ponton eljutottak a Bayraktarokig. Végiggondolták, hogy az alkalmazásukhoz ki kell iktatni az orosz légvédelmet, legalább ebben a térségben. Erre kellettek a HARM radarromboló rakéták, de azokat akkor integrálni kellett a MiG-29-esekre. Ezek után végre kellett hajtani magukat a bevetéseket. Mindezek után állt elő egy olyan helyzet, hogy már nincs elegendő légvédelmi képesség a Bayraktarok elhárítására a Dnyeper jobb partján. Persze ott vannak még a vállról indítható rakéták, épp ezért repülnek a drónok éjszaka.

Ahogy láthatjuk ez csak egy elem, ami már önmagában is hosszas előkészítést, kreativitást és külön bevetéseket igényelt. Ennek mentén bátran feltételezhetjük, hogy az ellentámadás összes többi mozzanata is hasonló gondossággal van felépítve. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehézségek, vagy akár súlyos veszteségek, az irány azonban egyértelmű, az oroszok pedig csak annyit tehetnek, hogy valahogy megpróbálják tovább önteni a hadianyagot Herszonba.

Hibás elvárás tehát az, hogy ha az ukrán offenzívától gyors eredményre számítunk. Ahhoz, hogy érdemi haladást láthassunk hetek, ha nem hónapok szükségesek. Talán már az is kiváló lenne, ha szeptember végére szemmel is jól látható területi veszteségeket kellene az oroszoknak elkönyvelnie. Az ukránok nem sietnek, ha ősszel még nem is tudják felszabadítani Herszont, a megszállók úgy mennek majd neki a télnek, hogy már hónapok óta az is kétséges számukra, hogy a másnapi élelmiszer ellátmány eljut-e hozzájuk. Az ukrán fél ha lassan jár, tovább ér, az oroszoknak pedig közeleg a tél.

 www.facebook.com/photo/?fbid=409971697931609&set=a.408074548121324

 www.portfolio.hu/gazdasag/20220902/bemondta-a-gazarplafont-az-europai-bizottsag-elnoke-szakadnak-tovabb-a-gazarak-564749

Az mennyire jó lesz már, hogy a július-augusztusi csúcs nálunk majd csak szeptemberben-októberben realizálódik?
Mondjuk a mákunk az, hogyha tényleg leverik a gázárakat, akkor a tél nem feltétlenül lesz annyira húzós, ez viszont megint a Fidesznek fog kedvezni.
Lúdas Solymi

Ez az embereknek fog kedvezni.
Csak te látod úgy az Orbánutáló buborékodból, hogy "ebből is a Fidesz jön ki jól".
Őszentsége Sobri Jóska

az embereknek lehet jobb lenne egy teljes földindulás, csak nem tudnak róla

tudod mikor az üszkös lábat le kell vágni hogy túlélj

 www.portfolio.hu/gazdasag/20220902/bemondta-a-gazarplafont-az-europai-bizottsag-elnoke-szakadnak-tovabb-a-gazarak-564749

Az mennyire jó lesz már, hogy a július-augusztusi csúcs nálunk majd csak szeptemberben-októberben realizálódik?
Mondjuk a mákunk az, hogyha tényleg leverik a gázárakat, akkor a tél nem feltétlenül lesz annyira húzós, ez viszont megint a Fidesznek fog kedvezni.
Lúdas Solymi

Ez az embereknek fog kedvezni.
Csak te látod úgy az Orbánutáló buborékodból, hogy "ebből is a Fidesz jön ki jól".

 www.portfolio.hu/gazdasag/20220902/bemondta-a-gazarplafont-az-europai-bizottsag-elnoke-szakadnak-tovabb-a-gazarak-564749

Az mennyire jó lesz már, hogy a július-augusztusi csúcs nálunk majd csak szeptemberben-októberben realizálódik?
Mondjuk a mákunk az, hogyha tényleg leverik a gázárakat, akkor a tél nem feltétlenül lesz annyira húzós, ez viszont megint a Fidesznek fog kedvezni.

Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben merre indul el az európai energiapolitika és mennyire próbálják meg diverzifikálni, egységesíteni vagy keretek közé szabatni.

Érződik az íráson a masszív ukránbarátság. Ez személyes aspektusból nem baj - én is szimpatizálok velük, ukránbarát vagyok -, de egy ilyen jellegű irásnál jobban ki kellene zárni a személyes érzéseit, mert az írás szenvedi meg, ha nem tudja. Ez is megszenvedi. Összességében ha egy történészt olvasok, akkor érzelem fűtötte oroszbarát-ellenes rant helyett inkább érzelem mentesebb, elemzős cikket várok.

Abban viszont szerintem igaza van, hogy ezt a háborút az ukránok vívják. Az eredmények - amennyire eredménynek lehet mondani azt, hogy a területük 20%-a környékén sikerült az orosz előrenyomulást lényegében megállítani - az ő érdemeik. A nyugati segítség (pénzügyi és katonai) fontos, de (eddig) nem döntő tényező. A döntő tényező a két háborúzó ország és a hadseregük volt. Szerencsére az orosz hadseregről kiderült, hogy - legalábbis az ilyen típusú háborúban - nem olyan fejlett / motivált / jól irányított, mint azt nagyon sokan feltételeztük. Az ukrán hadsereg pedig potensebb, mint feltételeztük.
peterk2005 udvari bolond

Ezen akadt meg az én szemem is, a többiben többé-kevésbé egytértek. De hogy ne lenne döntő tényező..akkor mi az? 😊 A nyugat nélkül ma ukrajna egy fehéroroszország 2 lenne egy elhajtott Zelenszkíjjel, bábkormánnyal és némi partizántevékenységgel. Hogy ez nem így történt, és hogy ma Ukrajna 80%-a ukrán kézben van, azt döntő részben az USA - Brit - Lengyel hármasnak köszönhetik az ukránok és annak, hogy az oroszok az ilyen típusú háborúra valóban nem jól voltak felkészítve. Hogy az ukránok potensebbek, mint bárki gondolta, az azért derülhetett ki, mert a nyugati pénz, felderítés és fegyverek erre lehetőséget adtak.

Mind a két oldal döntő, és egymás nélkül semmire se mentek volna, mennének. Az ukránok kitartása, ellenállási akarata nélkül cseszhetné a pénzt meg a fegyvert a nyugat, de kitartással és ellenállással meg nem lehet kilőni a páncélosokat és krímben sem lehet robbantgatni, ahhoz fegyver és információ kell (többek között). Szóval ezt a háborút ukrajna nem nyerheti meg semmilyen értelemben a nyugat nélkül, ez pedig mi, ha nem döntő faktor.

Mindezt úgy, hogy továbbra sem tudjuk, kinek mi a győzelem? Ahogy én olvasom, más az érdeke az USA-nak, más az ukránoknak, más a franciáknak, más kínának, indiának, nyilván más az oroszoknak és így tovább.

A moralizálás meg amit történészként csinál az eredeti idézetben Kuldkepp, megmosolyogtató. Ukrajna egy periféria ország, aminek a sorsáról jó esetben és nagy valószínűséggel a nyugat, rossz esetben meg az oroszok fognak dönteni, ez nem vakfolt, ez tény. A történelem menete és rendes működése, hogy nagyhatalmak döntenek kishatalmakról meg kis-közepes országokról, ezt nem ez a háború fogja megváltoztatni, hiszen ezt nem is lehet megváltoztatni.

Érződik az íráson a masszív ukránbarátság. Ez személyes aspektusból nem baj - én is szimpatizálok velük, ukránbarát vagyok -, de egy ilyen jellegű irásnál jobban ki kellene zárni a személyes érzéseit, mert az írás szenvedi meg, ha nem tudja. Ez is megszenvedi. Összességében ha egy történészt olvasok, akkor érzelem fűtötte oroszbarát-ellenes rant helyett inkább érzelem mentesebb, elemzős cikket várok.

Abban viszont szerintem igaza van, hogy ezt a háborút az ukránok vívják. Az eredmények - amennyire eredménynek lehet mondani azt, hogy a területük 20%-a környékén sikerült az orosz előrenyomulást lényegében megállítani - az ő érdemeik. A nyugati segítség (pénzügyi és katonai) fontos, de (eddig) nem döntő tényező. A döntő tényező a két háborúzó ország és a hadseregük volt. Szerencsére az orosz hadseregről kiderült, hogy - legalábbis az ilyen típusú háborúban - nem olyan fejlett / motivált / jól irányított, mint azt nagyon sokan feltételeztük. Az ukrán hadsereg pedig potensebb, mint feltételeztük.

Nem fun, de egy érdekes fact: biztosan emlékeztek azokra a világot bejárt felvételekre amik egy oroszok által lebombázott kórházban készültek, sebesülteket, halottakat mutatva. Volt ott a sérültek között egy terhes(?) nő is, akinek a véres arca bejárta a sajtót. Na, ez a nő felépült azóta, Moszkvába ment egy ideig, majd visszament Mariupolba, és most egy orosz propaganda videóban tűnt fel, az egyik mariupoli iskolában orosz zászlócskákat és orosz nemzeti színekre festett léggömböket osztogatva. Semmit nem tudok a történet hátteréről - önként váltott-e oldalt, vagy "meggyőzték" -, de a történet így is elég különleges.
peterk2005 udvari bolond

Nem donto tenyezo?!?

Ne vicceljunk mar. Ukrajna adja a veraldozatot es ennel nincs dragabb, de egy jol kepzett huszar ami a koranak a legjobb fegyverneme volt lofaszt nem ert lo, fegyverek, ruhazat es ellatas nelkul.
Ukrajnanak voltak jol kepzett huszarai ( azok is nyugati altal kepzettek voltak, mara mar szinte teljesen, a hirszerzes, fegyverek, ellatas mar regen kimerult ukrajnanak az eredeti "sajatbol".

A kezdetben a nyugati hirszerzes tette lehetove a totalis osszeomlas elkeruleset es a technikak megmenteset. A kovetkezo fazisban a javelin-Nlaw nelkul tized ilyen hatekonyan tudtak volna tamadni a konvojokat. Persze az ukranok erdemeit is ki kell emelni. A moszkvat ki nem lotek volna maguktol es az nem kis elony hogy a harpi es hirszerzes komboja tavol tartja a hajokat. De a totalis szetbombazasos haladok lassan de biztosan se lett volna belassitva a az M es Himi technologiak nelkul.

Az hogy nem adtak annyit az amerikaiak ami "donto" lehetne egy tamadashoz ( kerdes hogy az ukranok vajon felaldoznanak az ahhoz sokkal tobb aldozatot kovetelo embertomeget ) az igaz, de hogy irjak meg egy vakfoltot az usanak ez a haboru nem jo de neki nagyon sok pozitiv hozadeka is van es igy boven a haboru nyertesenek lehet hivni es nem erdeke.

Termeszetesen fizikailag az ukranok vivjak a haborut, de mara a nyugat nelkul egy jo eros szajkarate menne nekik.

Picit megkésve, ennyi baj legyen

FÉL ÉVE TART UKRAJNA FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚJA

A kelet-európai ország ma ünnepli függetlenségének 31. évfordulóját, amelyért ma is nagy árat kell fizetnie

Az elemzések nagy része továbbra is arra összpontosít, hogy „mit akar Putyin tenni”, nem pedig arra, hogy „mit tehet Putyin” Ukrajnában, ami továbbra is ostoba módon torzítja a háborúról alkotott felfogásunkat. És sokan még mindig figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ukránok rendelkeznek saját sorsuk fölött.

Az orosz vereség olyan lesz, mint a Szovjetunió összeomlása: szinte mindenki meg fog lepődni, ha megtörténik; még azok is, akik ebben az eredményben reménykednek. Utána pedig sok önvizsgálat lesz, ahogy az emberek megpróbálják megérteni, hogyan oroszosodott el ennyire az agyuk.

Miután számos cikket olvastam a nyugati médiában, és megfigyeltem a vitákat mind az inváziót megelőzően, mind február 24-től kezdődően, szeretnék néhány kritikus pontot megfogalmazni a vakfoltokkal kapcsolatban, amelyek gyakran meggátolnak bennünket abban, hogy helyesen felmérjük Oroszország Ukrajna elleni háborújának természetet és valószínű kimenetelét.

A legtöbb pontban az úgynevezett realista diskurzusra reagálok, amelyre annak számos erkölcsi és gyakorlati kudarca miatt szeretném felhívni a figyelmet. Ezzel nem az akadémiai realizmusra gondolok (amelynek bőven megvan a maga vakfoltja), hanem arra a fajta vulgáris „realizmusra”, amelyet mindannyian ismerünk nyilvános tereinkről, és ami gyakran megkülönböztethetetlen az orosz propagandától.

#1. VAKFOLT: Ukrajna. Megdöbbentő, hogy az ukránok milyen csekély teret kapnak a kibontakozó események elemzésében. Ukrajna „realista” (valójában gyarmatosító) felfogása: mint passzív periféria, amelynek sorsáról elkerülhetetlenül Oroszországnak és a Nyugatnak kell döntenie. Ez a felfogás az ukrán fegyveres erők, a civil társadalom, az országos vezetés és helyi önkormányzatok, de mindenekelőtt a megszállókkal szemben tanúsított erős ellenállás és akarat szerepének masszív alábecsüléséhez, sőt figyelmen kívül hagyásához vezetett. Az orosz agresszió nem személytelen, a nyugati segítség nem automatikus, és a T-72-esek sem maguktól lőnek. Ez Ukrajna függetlenségi háborúja, amelyben az ukránok játsszák a főszerepet.

Kövessük és olvassuk el az ukrán újságírók, politikusok, akadémikusok és mások írásait, akik kommentálják a háborút. Ne feltételezzük, hogy megbízhatatlanok, mert úgymond elfogultak, vagy mindig a saját propagandájukat hangoztatják a konfliktusban részt vevő félként. Valójában az ukránok szinte bárki másnál jobban tudják, mi történik, mert ott vannak a helyszínen, a sűrűjében.

Továbbá ne Putyin agressziójának passzív áldozataiként gondolkodjanak róluk, akik nyugati szánalomra és segélynyújtásra vágynak. Az ukránok elképesztően lenyűgöző harcosok, akik nemcsak önmagukat, hanem az egész szabad világot is védik. Még önöket is. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy támogatjuk őket.

#2. VAKFOLT: Oroszország. Putyin Oroszországa gazdasági és katonai nagyhatalomnak tartja magát, amelytől úgymond világszerte félnek és amelyet tisztelnek. Ezenkívül az orosz elnök megszállottja az ország dicsőséges történelmének, különösen a Nagy Honvédő Háborúnak, és meg van győződve arról, hogy a csatatéren az országát soha nem lehet legyőzni. Ez mind orosz propaganda, és ezt annak is kell vennünk.

Az orosz gazdaságról ennek ellentmondó tényleges adatok állnak rendelkezésre. A második világháborúban (nem a Nagy Honvédő Háborúban, ami önmagában propaganda és hazugság) történtekkel kapcsolatos információk mindenki számára elérhetőek. Az orosz fegyveres erők lehangoló teljesítménye, amelyet aláásott a korrupció és a hozzá nem értés, valamint az önkényuralmi rendszer bűnözői jellege, mindenki számára nyilvánvaló, aki kicsit is odafigyel.

Emellett Oroszország történelme során több háborúban is vereséget szenvedett, és semmi sem zárja ki, hogy vereséget szenved a mostaniban is.

A propaganda azonban finoman működik, és az orosz érvelést gyakran még Ukrajna-párti és háborúellenes emberek is ismételgetik. Amikor olyan állításokkal találkozunk, mint „Oroszország a végén nyer”, „ez a háború évekig elhúzódik”, „Kína Oroszország segítségére lesz” vagy „Oroszország X és Y fegyvereket fog bevetni”, akkor kritikusan viszonyuljunk hozzájuk. Oroszország katonai és gazdasági erejének túlértékelése (és Ukrajna alábecsülése) a fő oka annak, hogy a Nyugat elriasztotta saját magát az invázió előtt, és nem biztosította Ukrajnának azokat a fegyvereket, amelyek sok életet menthettek volna meg, és talán még a háborút is teljesen el lehetett volna kerülni velük. Az ellenség indokolatlan túlértékelése és a szövetséges ország alábecsülése nem realizmus. Valójában ennek az ellenkezője.

Külön meg kell említeni azt az elképzelést, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vethet be. Igen, lehet olyasmiről hallani, hogy talán nem igazi atombombát, hanem valamilyen „taktikai atomfegyvert” vet be Ukrajna vagy a balti államok vagy Lengyelország ellen! Mert úgymond Putyin egy őrült, és a nyugati megtorlás veszélyétől függetlenül megnyomja a piros gombot!

Ez a fajta beszéd félelemkeltő, de a kérdést érzelmi reakciók nélkül kell megközelíteni. Először is nincsenek „taktikai nukleáris fegyverek”, mert ebben a háborúban nincsenek taktikai célpontok. Bármilyen orosz nukleáris fegyverhasználat stratégiai felhasználásnak minősül, és ennek megfelelő nyugati választ vált ki.

Másodszor, ha úgy gondoljuk is, hogy Putyin őrült, akkor az őrülete furcsán racionális, ha csak bizonyos körülmények között nyilvánul meg. Valójában a bizonyítékok határozottan azt sugallják, hogy Putyin nem egy őrült, hanem egy idős diktátor, aki halálosan fél a Covidtól, aki sokat foglalkozik rezsimje és önmaga túlélésével.

Bármilyen veszéllyel is járna Putyin számára egy ukrajnai katonai vereség, ezt a veszélyt könnyebben elviseli, mint egy nyugati nukleáris választ. Harmadszor és utoljára: valaki azt mondhatja, mi van, ha nincs nyugati válasz? Erre a kérdésre csak egy válasz adható: a Nyugatnak hiteles reagálási képessége van, és a nyugati válasz nem fog elmaradni. Aki az ellenkezőjét hiszi, annak valóban Oroszországba kell költöznie, hogy biztonságban legyen, mert ki tudja, mikor húzza meg a ravaszt Putyin, az őrült.

#3. VAKFOLT: A Nyugat. Ügyelni kell arra, hogy ne jellemezzük rosszul a Nyugat szerepét ebben a háborúban. A Nyugat nem zárkózik el a háborútól, de semlegesnek sem szabad lennie, amely egyformán érdektelen mindkét féllel szemben. Ukrajna támogatása erkölcsi kérdés, az erkölcs pedig döntő tényező a nemzetközi ügyekben. Minden mást állító „realista” figyelmen kívül hagyja a megfigyelhető tényeket, és megpróbálja ráerőltetni ideológiáját a valóságra, ahelyett, hogy hagyná, hogy a valóság formálja a gondolkodását. Oroszország egy kirívóan bűnözői agressziós háborút vív, és az ennek megfelelő erkölcsi elítélésben van része. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat támogassa Oroszországot ebben a háborúban, és amilyen mértékben még mindig ezt teszi (az orosz olaj és gáz vásárlásával, vagy kifogásokat keresve Ukrajna megsegítésével szemben), erkölcstelenül cselekszik.

Ehelyett a Nyugatot – legalábbis egyelőre – helyes "nem harcolónak" minősíteni. Ezt a kifejezést a második világháború idején használták olyan országok megjelölésére, amelyek nem vettek részt a harcokban, de nyíltan támogatták és előnyben részesítették valamelyik hadviselő felet. A Pearl Harbor előtti USA volt a legjobb példa a nem harcoló félre. Amint az ő esete is mutatja, a nem hadviselő fél harcossá válhat, ha a körülmények úgy kívánják. Így tehet a Nyugat, vagy annak egyes tagjai is. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az stratégiai számítás kérdése, de ezt nem lehet és nem is szabad kizárni, mint lehetőséget.
Az önelrettentés hiba, és az ilyen hibák nem „realizmusnak”, hanem álmodozásnak számítanak.

Összefoglalva: mindenkinek gyakorolnia kell kritikai és erkölcsi képességeit, amikor Oroszország Ukrajna elleni háborújáról gondolkodik és beszél. Ügyeljen a logikai tévedésekre és a propagandára, valamint a saját előítéleteire és sztereotípiáira. Gyakoroljon forráskritikát: mielőtt hitelt adna bárki érveinek, nézze meg, milyen állásponton vitatkozik, milyen szakértelme van (tényleges, nem kitalált, szakértelem), és kihez vagy mihez kapcsolódik. Bízzon azokban a hangokban, amelyek a múltban pontos előrejelzéseket tettek.

És legyen bátor, mint Ukrajna!

MART KULDKEPP történész
Zsellértelkes Vrij

En nagyon szivesen beismerem a "vakfoltjaimat" de elobb mint ukrajna mint foszereplo es sajat sorsarsarol valo donteserol azert vilagositson fel az iro. Ukrajna adja az elo embererot es ez fontos es nelkule nem menne, de allitasom hog y a nyugati segitseg nelkul nagyon sok bator halott vagy menekult vagy megszallas alatt levo ellenallo lenne beloluk. Az ukranok egy dontes birtokaban vannak hogy harcolnak vagy sem. Ha nem nincs mirol beszelni, ha igen akkor meg mar minden sikerben donto tobbsegben a nyugatnak lehet koszonni ( sot kb az elejetol a tulelest is )
no

és ez miért baj? a ruszkik. land lease nélkül kíváncsi vagyok hogy bírták volna
Nemzetes és Méltóságos petey

Az nem baj hogy az ukranok kapnak segitseget sot orulok neki. A cikkben szereplo "vakfoltom" ha ezt nem ukrajna erdemenek tekintem es nem egy utkozozonanak.

Érződik az íráson a masszív ukránbarátság. Ez személyes aspektusból nem baj - én is szimpatizálok velük, ukránbarát vagyok -, de egy ilyen jellegű irásnál jobban ki kellene zárni a személyes érzéseit, mert az írás szenvedi meg, ha nem tudja. Ez is megszenvedi. Összességében ha egy történészt olvasok, akkor érzelem fűtötte oroszbarát-ellenes rant helyett inkább érzelem mentesebb, elemzős cikket várok.

Abban viszont szerintem igaza van, hogy ezt a háborút az ukránok vívják. Az eredmények - amennyire eredménynek lehet mondani azt, hogy a területük 20%-a környékén sikerült az orosz előrenyomulást lényegében megállítani - az ő érdemeik. A nyugati segítség (pénzügyi és katonai) fontos, de (eddig) nem döntő tényező. A döntő tényező a két háborúzó ország és a hadseregük volt. Szerencsére az orosz hadseregről kiderült, hogy - legalábbis az ilyen típusú háborúban - nem olyan fejlett / motivált / jól irányított, mint azt nagyon sokan feltételeztük. Az ukrán hadsereg pedig potensebb, mint feltételeztük.

Nem fun, de egy érdekes fact: biztosan emlékeztek azokra a világot bejárt felvételekre amik egy oroszok által lebombázott kórházban készültek, sebesülteket, halottakat mutatva. Volt ott a sérültek között egy terhes(?) nő is, akinek a véres arca bejárta a sajtót. Na, ez a nő felépült azóta, Moszkvába ment egy ideig, majd visszament Mariupolba, és most egy orosz propaganda videóban tűnt fel, az egyik mariupoli iskolában orosz zászlócskákat és orosz nemzeti színekre festett léggömböket osztogatva. Semmit nem tudok a történet hátteréről - önként váltott-e oldalt, vagy "meggyőzték" -, de a történet így is elég különleges.

Picit megkésve, ennyi baj legyen

FÉL ÉVE TART UKRAJNA FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚJA

A kelet-európai ország ma ünnepli függetlenségének 31. évfordulóját, amelyért ma is nagy árat kell fizetnie

Az elemzések nagy része továbbra is arra összpontosít, hogy „mit akar Putyin tenni”, nem pedig arra, hogy „mit tehet Putyin” Ukrajnában, ami továbbra is ostoba módon torzítja a háborúról alkotott felfogásunkat. És sokan még mindig figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ukránok rendelkeznek saját sorsuk fölött.

Az orosz vereség olyan lesz, mint a Szovjetunió összeomlása: szinte mindenki meg fog lepődni, ha megtörténik; még azok is, akik ebben az eredményben reménykednek. Utána pedig sok önvizsgálat lesz, ahogy az emberek megpróbálják megérteni, hogyan oroszosodott el ennyire az agyuk.

Miután számos cikket olvastam a nyugati médiában, és megfigyeltem a vitákat mind az inváziót megelőzően, mind február 24-től kezdődően, szeretnék néhány kritikus pontot megfogalmazni a vakfoltokkal kapcsolatban, amelyek gyakran meggátolnak bennünket abban, hogy helyesen felmérjük Oroszország Ukrajna elleni háborújának természetet és valószínű kimenetelét.

A legtöbb pontban az úgynevezett realista diskurzusra reagálok, amelyre annak számos erkölcsi és gyakorlati kudarca miatt szeretném felhívni a figyelmet. Ezzel nem az akadémiai realizmusra gondolok (amelynek bőven megvan a maga vakfoltja), hanem arra a fajta vulgáris „realizmusra”, amelyet mindannyian ismerünk nyilvános tereinkről, és ami gyakran megkülönböztethetetlen az orosz propagandától.

#1. VAKFOLT: Ukrajna. Megdöbbentő, hogy az ukránok milyen csekély teret kapnak a kibontakozó események elemzésében. Ukrajna „realista” (valójában gyarmatosító) felfogása: mint passzív periféria, amelynek sorsáról elkerülhetetlenül Oroszországnak és a Nyugatnak kell döntenie. Ez a felfogás az ukrán fegyveres erők, a civil társadalom, az országos vezetés és helyi önkormányzatok, de mindenekelőtt a megszállókkal szemben tanúsított erős ellenállás és akarat szerepének masszív alábecsüléséhez, sőt figyelmen kívül hagyásához vezetett. Az orosz agresszió nem személytelen, a nyugati segítség nem automatikus, és a T-72-esek sem maguktól lőnek. Ez Ukrajna függetlenségi háborúja, amelyben az ukránok játsszák a főszerepet.

Kövessük és olvassuk el az ukrán újságírók, politikusok, akadémikusok és mások írásait, akik kommentálják a háborút. Ne feltételezzük, hogy megbízhatatlanok, mert úgymond elfogultak, vagy mindig a saját propagandájukat hangoztatják a konfliktusban részt vevő félként. Valójában az ukránok szinte bárki másnál jobban tudják, mi történik, mert ott vannak a helyszínen, a sűrűjében.

Továbbá ne Putyin agressziójának passzív áldozataiként gondolkodjanak róluk, akik nyugati szánalomra és segélynyújtásra vágynak. Az ukránok elképesztően lenyűgöző harcosok, akik nemcsak önmagukat, hanem az egész szabad világot is védik. Még önöket is. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy támogatjuk őket.

#2. VAKFOLT: Oroszország. Putyin Oroszországa gazdasági és katonai nagyhatalomnak tartja magát, amelytől úgymond világszerte félnek és amelyet tisztelnek. Ezenkívül az orosz elnök megszállottja az ország dicsőséges történelmének, különösen a Nagy Honvédő Háborúnak, és meg van győződve arról, hogy a csatatéren az országát soha nem lehet legyőzni. Ez mind orosz propaganda, és ezt annak is kell vennünk.

Az orosz gazdaságról ennek ellentmondó tényleges adatok állnak rendelkezésre. A második világháborúban (nem a Nagy Honvédő Háborúban, ami önmagában propaganda és hazugság) történtekkel kapcsolatos információk mindenki számára elérhetőek. Az orosz fegyveres erők lehangoló teljesítménye, amelyet aláásott a korrupció és a hozzá nem értés, valamint az önkényuralmi rendszer bűnözői jellege, mindenki számára nyilvánvaló, aki kicsit is odafigyel.

Emellett Oroszország történelme során több háborúban is vereséget szenvedett, és semmi sem zárja ki, hogy vereséget szenved a mostaniban is.

A propaganda azonban finoman működik, és az orosz érvelést gyakran még Ukrajna-párti és háborúellenes emberek is ismételgetik. Amikor olyan állításokkal találkozunk, mint „Oroszország a végén nyer”, „ez a háború évekig elhúzódik”, „Kína Oroszország segítségére lesz” vagy „Oroszország X és Y fegyvereket fog bevetni”, akkor kritikusan viszonyuljunk hozzájuk. Oroszország katonai és gazdasági erejének túlértékelése (és Ukrajna alábecsülése) a fő oka annak, hogy a Nyugat elriasztotta saját magát az invázió előtt, és nem biztosította Ukrajnának azokat a fegyvereket, amelyek sok életet menthettek volna meg, és talán még a háborút is teljesen el lehetett volna kerülni velük. Az ellenség indokolatlan túlértékelése és a szövetséges ország alábecsülése nem realizmus. Valójában ennek az ellenkezője.

Külön meg kell említeni azt az elképzelést, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vethet be. Igen, lehet olyasmiről hallani, hogy talán nem igazi atombombát, hanem valamilyen „taktikai atomfegyvert” vet be Ukrajna vagy a balti államok vagy Lengyelország ellen! Mert úgymond Putyin egy őrült, és a nyugati megtorlás veszélyétől függetlenül megnyomja a piros gombot!

Ez a fajta beszéd félelemkeltő, de a kérdést érzelmi reakciók nélkül kell megközelíteni. Először is nincsenek „taktikai nukleáris fegyverek”, mert ebben a háborúban nincsenek taktikai célpontok. Bármilyen orosz nukleáris fegyverhasználat stratégiai felhasználásnak minősül, és ennek megfelelő nyugati választ vált ki.

Másodszor, ha úgy gondoljuk is, hogy Putyin őrült, akkor az őrülete furcsán racionális, ha csak bizonyos körülmények között nyilvánul meg. Valójában a bizonyítékok határozottan azt sugallják, hogy Putyin nem egy őrült, hanem egy idős diktátor, aki halálosan fél a Covidtól, aki sokat foglalkozik rezsimje és önmaga túlélésével.

Bármilyen veszéllyel is járna Putyin számára egy ukrajnai katonai vereség, ezt a veszélyt könnyebben elviseli, mint egy nyugati nukleáris választ. Harmadszor és utoljára: valaki azt mondhatja, mi van, ha nincs nyugati válasz? Erre a kérdésre csak egy válasz adható: a Nyugatnak hiteles reagálási képessége van, és a nyugati válasz nem fog elmaradni. Aki az ellenkezőjét hiszi, annak valóban Oroszországba kell költöznie, hogy biztonságban legyen, mert ki tudja, mikor húzza meg a ravaszt Putyin, az őrült.

#3. VAKFOLT: A Nyugat. Ügyelni kell arra, hogy ne jellemezzük rosszul a Nyugat szerepét ebben a háborúban. A Nyugat nem zárkózik el a háborútól, de semlegesnek sem szabad lennie, amely egyformán érdektelen mindkét féllel szemben. Ukrajna támogatása erkölcsi kérdés, az erkölcs pedig döntő tényező a nemzetközi ügyekben. Minden mást állító „realista” figyelmen kívül hagyja a megfigyelhető tényeket, és megpróbálja ráerőltetni ideológiáját a valóságra, ahelyett, hogy hagyná, hogy a valóság formálja a gondolkodását. Oroszország egy kirívóan bűnözői agressziós háborút vív, és az ennek megfelelő erkölcsi elítélésben van része. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat támogassa Oroszországot ebben a háborúban, és amilyen mértékben még mindig ezt teszi (az orosz olaj és gáz vásárlásával, vagy kifogásokat keresve Ukrajna megsegítésével szemben), erkölcstelenül cselekszik.

Ehelyett a Nyugatot – legalábbis egyelőre – helyes "nem harcolónak" minősíteni. Ezt a kifejezést a második világháború idején használták olyan országok megjelölésére, amelyek nem vettek részt a harcokban, de nyíltan támogatták és előnyben részesítették valamelyik hadviselő felet. A Pearl Harbor előtti USA volt a legjobb példa a nem harcoló félre. Amint az ő esete is mutatja, a nem hadviselő fél harcossá válhat, ha a körülmények úgy kívánják. Így tehet a Nyugat, vagy annak egyes tagjai is. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az stratégiai számítás kérdése, de ezt nem lehet és nem is szabad kizárni, mint lehetőséget.
Az önelrettentés hiba, és az ilyen hibák nem „realizmusnak”, hanem álmodozásnak számítanak.

Összefoglalva: mindenkinek gyakorolnia kell kritikai és erkölcsi képességeit, amikor Oroszország Ukrajna elleni háborújáról gondolkodik és beszél. Ügyeljen a logikai tévedésekre és a propagandára, valamint a saját előítéleteire és sztereotípiáira. Gyakoroljon forráskritikát: mielőtt hitelt adna bárki érveinek, nézze meg, milyen állásponton vitatkozik, milyen szakértelme van (tényleges, nem kitalált, szakértelem), és kihez vagy mihez kapcsolódik. Bízzon azokban a hangokban, amelyek a múltban pontos előrejelzéseket tettek.

És legyen bátor, mint Ukrajna!

MART KULDKEPP történész
Zsellértelkes Vrij

En nagyon szivesen beismerem a "vakfoltjaimat" de elobb mint ukrajna mint foszereplo es sajat sorsarsarol valo donteserol azert vilagositson fel az iro. Ukrajna adja az elo embererot es ez fontos es nelkule nem menne, de allitasom hog y a nyugati segitseg nelkul nagyon sok bator halott vagy menekult vagy megszallas alatt levo ellenallo lenne beloluk. Az ukranok egy dontes birtokaban vannak hogy harcolnak vagy sem. Ha nem nincs mirol beszelni, ha igen akkor meg mar minden sikerben donto tobbsegben a nyugatnak lehet koszonni ( sot kb az elejetol a tulelest is )
no

és ez miért baj? a ruszkik. land lease nélkül kíváncsi vagyok hogy bírták volna

Picit megkésve, ennyi baj legyen

FÉL ÉVE TART UKRAJNA FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚJA

A kelet-európai ország ma ünnepli függetlenségének 31. évfordulóját, amelyért ma is nagy árat kell fizetnie

Az elemzések nagy része továbbra is arra összpontosít, hogy „mit akar Putyin tenni”, nem pedig arra, hogy „mit tehet Putyin” Ukrajnában, ami továbbra is ostoba módon torzítja a háborúról alkotott felfogásunkat. És sokan még mindig figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ukránok rendelkeznek saját sorsuk fölött.

Az orosz vereség olyan lesz, mint a Szovjetunió összeomlása: szinte mindenki meg fog lepődni, ha megtörténik; még azok is, akik ebben az eredményben reménykednek. Utána pedig sok önvizsgálat lesz, ahogy az emberek megpróbálják megérteni, hogyan oroszosodott el ennyire az agyuk.

Miután számos cikket olvastam a nyugati médiában, és megfigyeltem a vitákat mind az inváziót megelőzően, mind február 24-től kezdődően, szeretnék néhány kritikus pontot megfogalmazni a vakfoltokkal kapcsolatban, amelyek gyakran meggátolnak bennünket abban, hogy helyesen felmérjük Oroszország Ukrajna elleni háborújának természetet és valószínű kimenetelét.

A legtöbb pontban az úgynevezett realista diskurzusra reagálok, amelyre annak számos erkölcsi és gyakorlati kudarca miatt szeretném felhívni a figyelmet. Ezzel nem az akadémiai realizmusra gondolok (amelynek bőven megvan a maga vakfoltja), hanem arra a fajta vulgáris „realizmusra”, amelyet mindannyian ismerünk nyilvános tereinkről, és ami gyakran megkülönböztethetetlen az orosz propagandától.

#1. VAKFOLT: Ukrajna. Megdöbbentő, hogy az ukránok milyen csekély teret kapnak a kibontakozó események elemzésében. Ukrajna „realista” (valójában gyarmatosító) felfogása: mint passzív periféria, amelynek sorsáról elkerülhetetlenül Oroszországnak és a Nyugatnak kell döntenie. Ez a felfogás az ukrán fegyveres erők, a civil társadalom, az országos vezetés és helyi önkormányzatok, de mindenekelőtt a megszállókkal szemben tanúsított erős ellenállás és akarat szerepének masszív alábecsüléséhez, sőt figyelmen kívül hagyásához vezetett. Az orosz agresszió nem személytelen, a nyugati segítség nem automatikus, és a T-72-esek sem maguktól lőnek. Ez Ukrajna függetlenségi háborúja, amelyben az ukránok játsszák a főszerepet.

Kövessük és olvassuk el az ukrán újságírók, politikusok, akadémikusok és mások írásait, akik kommentálják a háborút. Ne feltételezzük, hogy megbízhatatlanok, mert úgymond elfogultak, vagy mindig a saját propagandájukat hangoztatják a konfliktusban részt vevő félként. Valójában az ukránok szinte bárki másnál jobban tudják, mi történik, mert ott vannak a helyszínen, a sűrűjében.

Továbbá ne Putyin agressziójának passzív áldozataiként gondolkodjanak róluk, akik nyugati szánalomra és segélynyújtásra vágynak. Az ukránok elképesztően lenyűgöző harcosok, akik nemcsak önmagukat, hanem az egész szabad világot is védik. Még önöket is. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy támogatjuk őket.

#2. VAKFOLT: Oroszország. Putyin Oroszországa gazdasági és katonai nagyhatalomnak tartja magát, amelytől úgymond világszerte félnek és amelyet tisztelnek. Ezenkívül az orosz elnök megszállottja az ország dicsőséges történelmének, különösen a Nagy Honvédő Háborúnak, és meg van győződve arról, hogy a csatatéren az országát soha nem lehet legyőzni. Ez mind orosz propaganda, és ezt annak is kell vennünk.

Az orosz gazdaságról ennek ellentmondó tényleges adatok állnak rendelkezésre. A második világháborúban (nem a Nagy Honvédő Háborúban, ami önmagában propaganda és hazugság) történtekkel kapcsolatos információk mindenki számára elérhetőek. Az orosz fegyveres erők lehangoló teljesítménye, amelyet aláásott a korrupció és a hozzá nem értés, valamint az önkényuralmi rendszer bűnözői jellege, mindenki számára nyilvánvaló, aki kicsit is odafigyel.

Emellett Oroszország történelme során több háborúban is vereséget szenvedett, és semmi sem zárja ki, hogy vereséget szenved a mostaniban is.

A propaganda azonban finoman működik, és az orosz érvelést gyakran még Ukrajna-párti és háborúellenes emberek is ismételgetik. Amikor olyan állításokkal találkozunk, mint „Oroszország a végén nyer”, „ez a háború évekig elhúzódik”, „Kína Oroszország segítségére lesz” vagy „Oroszország X és Y fegyvereket fog bevetni”, akkor kritikusan viszonyuljunk hozzájuk. Oroszország katonai és gazdasági erejének túlértékelése (és Ukrajna alábecsülése) a fő oka annak, hogy a Nyugat elriasztotta saját magát az invázió előtt, és nem biztosította Ukrajnának azokat a fegyvereket, amelyek sok életet menthettek volna meg, és talán még a háborút is teljesen el lehetett volna kerülni velük. Az ellenség indokolatlan túlértékelése és a szövetséges ország alábecsülése nem realizmus. Valójában ennek az ellenkezője.

Külön meg kell említeni azt az elképzelést, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vethet be. Igen, lehet olyasmiről hallani, hogy talán nem igazi atombombát, hanem valamilyen „taktikai atomfegyvert” vet be Ukrajna vagy a balti államok vagy Lengyelország ellen! Mert úgymond Putyin egy őrült, és a nyugati megtorlás veszélyétől függetlenül megnyomja a piros gombot!

Ez a fajta beszéd félelemkeltő, de a kérdést érzelmi reakciók nélkül kell megközelíteni. Először is nincsenek „taktikai nukleáris fegyverek”, mert ebben a háborúban nincsenek taktikai célpontok. Bármilyen orosz nukleáris fegyverhasználat stratégiai felhasználásnak minősül, és ennek megfelelő nyugati választ vált ki.

Másodszor, ha úgy gondoljuk is, hogy Putyin őrült, akkor az őrülete furcsán racionális, ha csak bizonyos körülmények között nyilvánul meg. Valójában a bizonyítékok határozottan azt sugallják, hogy Putyin nem egy őrült, hanem egy idős diktátor, aki halálosan fél a Covidtól, aki sokat foglalkozik rezsimje és önmaga túlélésével.

Bármilyen veszéllyel is járna Putyin számára egy ukrajnai katonai vereség, ezt a veszélyt könnyebben elviseli, mint egy nyugati nukleáris választ. Harmadszor és utoljára: valaki azt mondhatja, mi van, ha nincs nyugati válasz? Erre a kérdésre csak egy válasz adható: a Nyugatnak hiteles reagálási képessége van, és a nyugati válasz nem fog elmaradni. Aki az ellenkezőjét hiszi, annak valóban Oroszországba kell költöznie, hogy biztonságban legyen, mert ki tudja, mikor húzza meg a ravaszt Putyin, az őrült.

#3. VAKFOLT: A Nyugat. Ügyelni kell arra, hogy ne jellemezzük rosszul a Nyugat szerepét ebben a háborúban. A Nyugat nem zárkózik el a háborútól, de semlegesnek sem szabad lennie, amely egyformán érdektelen mindkét féllel szemben. Ukrajna támogatása erkölcsi kérdés, az erkölcs pedig döntő tényező a nemzetközi ügyekben. Minden mást állító „realista” figyelmen kívül hagyja a megfigyelhető tényeket, és megpróbálja ráerőltetni ideológiáját a valóságra, ahelyett, hogy hagyná, hogy a valóság formálja a gondolkodását. Oroszország egy kirívóan bűnözői agressziós háborút vív, és az ennek megfelelő erkölcsi elítélésben van része. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat támogassa Oroszországot ebben a háborúban, és amilyen mértékben még mindig ezt teszi (az orosz olaj és gáz vásárlásával, vagy kifogásokat keresve Ukrajna megsegítésével szemben), erkölcstelenül cselekszik.

Ehelyett a Nyugatot – legalábbis egyelőre – helyes "nem harcolónak" minősíteni. Ezt a kifejezést a második világháború idején használták olyan országok megjelölésére, amelyek nem vettek részt a harcokban, de nyíltan támogatták és előnyben részesítették valamelyik hadviselő felet. A Pearl Harbor előtti USA volt a legjobb példa a nem harcoló félre. Amint az ő esete is mutatja, a nem hadviselő fél harcossá válhat, ha a körülmények úgy kívánják. Így tehet a Nyugat, vagy annak egyes tagjai is. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az stratégiai számítás kérdése, de ezt nem lehet és nem is szabad kizárni, mint lehetőséget.
Az önelrettentés hiba, és az ilyen hibák nem „realizmusnak”, hanem álmodozásnak számítanak.

Összefoglalva: mindenkinek gyakorolnia kell kritikai és erkölcsi képességeit, amikor Oroszország Ukrajna elleni háborújáról gondolkodik és beszél. Ügyeljen a logikai tévedésekre és a propagandára, valamint a saját előítéleteire és sztereotípiáira. Gyakoroljon forráskritikát: mielőtt hitelt adna bárki érveinek, nézze meg, milyen állásponton vitatkozik, milyen szakértelme van (tényleges, nem kitalált, szakértelem), és kihez vagy mihez kapcsolódik. Bízzon azokban a hangokban, amelyek a múltban pontos előrejelzéseket tettek.

És legyen bátor, mint Ukrajna!

MART KULDKEPP történész
Zsellértelkes Vrij

En nagyon szivesen beismerem a "vakfoltjaimat" de elobb mint ukrajna mint foszereplo es sajat sorsarsarol valo donteserol azert vilagositson fel az iro. Ukrajna adja az elo embererot es ez fontos es nelkule nem menne, de allitasom hog y a nyugati segitseg nelkul nagyon sok bator halott vagy menekult vagy megszallas alatt levo ellenallo lenne beloluk. Az ukranok egy dontes birtokaban vannak hogy harcolnak vagy sem. Ha nem nincs mirol beszelni, ha igen akkor meg mar minden sikerben donto tobbsegben a nyugatnak lehet koszonni ( sot kb az elejetol a tulelest is )

 telex.hu/kulfold/2022/09/03/csehorszag-kulugyminiszter-v4-orban-viktor-oroszorszag-haboru-bab

Csehország nem akar közelebb kerülni az orosz befolyási övezethez. „Folyamatosan kritikák érnek bennünket azért, mert segítünk az ukránoknak, és mindent megteszünk az ukránokért. Természetesen értük tesszük ezt, de Csehországért is tesszük, a függetlenségünkért tesszük, azért, hogy 1948 és 1968 ne ismétlődhessen meg. Hogy ne kerüljünk a szovjet-orosz befolyás, az orosz birodalmi befolyás szférájába” – mondta Lipavský.

 telex.hu/kulfold/2022/09/03/energia-franciaorszag-atomreaktor-atomenergia-tel-valsag

Ezt megléphetnék a németek is, kicsit be kellene fogni a zöldek száját...

Picit megkésve, ennyi baj legyen

FÉL ÉVE TART UKRAJNA FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚJA

A kelet-európai ország ma ünnepli függetlenségének 31. évfordulóját, amelyért ma is nagy árat kell fizetnie

Az elemzések nagy része továbbra is arra összpontosít, hogy „mit akar Putyin tenni”, nem pedig arra, hogy „mit tehet Putyin” Ukrajnában, ami továbbra is ostoba módon torzítja a háborúról alkotott felfogásunkat. És sokan még mindig figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ukránok rendelkeznek saját sorsuk fölött.

Az orosz vereség olyan lesz, mint a Szovjetunió összeomlása: szinte mindenki meg fog lepődni, ha megtörténik; még azok is, akik ebben az eredményben reménykednek. Utána pedig sok önvizsgálat lesz, ahogy az emberek megpróbálják megérteni, hogyan oroszosodott el ennyire az agyuk.

Miután számos cikket olvastam a nyugati médiában, és megfigyeltem a vitákat mind az inváziót megelőzően, mind február 24-től kezdődően, szeretnék néhány kritikus pontot megfogalmazni a vakfoltokkal kapcsolatban, amelyek gyakran meggátolnak bennünket abban, hogy helyesen felmérjük Oroszország Ukrajna elleni háborújának természetet és valószínű kimenetelét.

A legtöbb pontban az úgynevezett realista diskurzusra reagálok, amelyre annak számos erkölcsi és gyakorlati kudarca miatt szeretném felhívni a figyelmet. Ezzel nem az akadémiai realizmusra gondolok (amelynek bőven megvan a maga vakfoltja), hanem arra a fajta vulgáris „realizmusra”, amelyet mindannyian ismerünk nyilvános tereinkről, és ami gyakran megkülönböztethetetlen az orosz propagandától.

#1. VAKFOLT: Ukrajna. Megdöbbentő, hogy az ukránok milyen csekély teret kapnak a kibontakozó események elemzésében. Ukrajna „realista” (valójában gyarmatosító) felfogása: mint passzív periféria, amelynek sorsáról elkerülhetetlenül Oroszországnak és a Nyugatnak kell döntenie. Ez a felfogás az ukrán fegyveres erők, a civil társadalom, az országos vezetés és helyi önkormányzatok, de mindenekelőtt a megszállókkal szemben tanúsított erős ellenállás és akarat szerepének masszív alábecsüléséhez, sőt figyelmen kívül hagyásához vezetett. Az orosz agresszió nem személytelen, a nyugati segítség nem automatikus, és a T-72-esek sem maguktól lőnek. Ez Ukrajna függetlenségi háborúja, amelyben az ukránok játsszák a főszerepet.

Kövessük és olvassuk el az ukrán újságírók, politikusok, akadémikusok és mások írásait, akik kommentálják a háborút. Ne feltételezzük, hogy megbízhatatlanok, mert úgymond elfogultak, vagy mindig a saját propagandájukat hangoztatják a konfliktusban részt vevő félként. Valójában az ukránok szinte bárki másnál jobban tudják, mi történik, mert ott vannak a helyszínen, a sűrűjében.

Továbbá ne Putyin agressziójának passzív áldozataiként gondolkodjanak róluk, akik nyugati szánalomra és segélynyújtásra vágynak. Az ukránok elképesztően lenyűgöző harcosok, akik nemcsak önmagukat, hanem az egész szabad világot is védik. Még önöket is. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy támogatjuk őket.

#2. VAKFOLT: Oroszország. Putyin Oroszországa gazdasági és katonai nagyhatalomnak tartja magát, amelytől úgymond világszerte félnek és amelyet tisztelnek. Ezenkívül az orosz elnök megszállottja az ország dicsőséges történelmének, különösen a Nagy Honvédő Háborúnak, és meg van győződve arról, hogy a csatatéren az országát soha nem lehet legyőzni. Ez mind orosz propaganda, és ezt annak is kell vennünk.

Az orosz gazdaságról ennek ellentmondó tényleges adatok állnak rendelkezésre. A második világháborúban (nem a Nagy Honvédő Háborúban, ami önmagában propaganda és hazugság) történtekkel kapcsolatos információk mindenki számára elérhetőek. Az orosz fegyveres erők lehangoló teljesítménye, amelyet aláásott a korrupció és a hozzá nem értés, valamint az önkényuralmi rendszer bűnözői jellege, mindenki számára nyilvánvaló, aki kicsit is odafigyel.

Emellett Oroszország történelme során több háborúban is vereséget szenvedett, és semmi sem zárja ki, hogy vereséget szenved a mostaniban is.

A propaganda azonban finoman működik, és az orosz érvelést gyakran még Ukrajna-párti és háborúellenes emberek is ismételgetik. Amikor olyan állításokkal találkozunk, mint „Oroszország a végén nyer”, „ez a háború évekig elhúzódik”, „Kína Oroszország segítségére lesz” vagy „Oroszország X és Y fegyvereket fog bevetni”, akkor kritikusan viszonyuljunk hozzájuk. Oroszország katonai és gazdasági erejének túlértékelése (és Ukrajna alábecsülése) a fő oka annak, hogy a Nyugat elriasztotta saját magát az invázió előtt, és nem biztosította Ukrajnának azokat a fegyvereket, amelyek sok életet menthettek volna meg, és talán még a háborút is teljesen el lehetett volna kerülni velük. Az ellenség indokolatlan túlértékelése és a szövetséges ország alábecsülése nem realizmus. Valójában ennek az ellenkezője.

Külön meg kell említeni azt az elképzelést, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vethet be. Igen, lehet olyasmiről hallani, hogy talán nem igazi atombombát, hanem valamilyen „taktikai atomfegyvert” vet be Ukrajna vagy a balti államok vagy Lengyelország ellen! Mert úgymond Putyin egy őrült, és a nyugati megtorlás veszélyétől függetlenül megnyomja a piros gombot!

Ez a fajta beszéd félelemkeltő, de a kérdést érzelmi reakciók nélkül kell megközelíteni. Először is nincsenek „taktikai nukleáris fegyverek”, mert ebben a háborúban nincsenek taktikai célpontok. Bármilyen orosz nukleáris fegyverhasználat stratégiai felhasználásnak minősül, és ennek megfelelő nyugati választ vált ki.

Másodszor, ha úgy gondoljuk is, hogy Putyin őrült, akkor az őrülete furcsán racionális, ha csak bizonyos körülmények között nyilvánul meg. Valójában a bizonyítékok határozottan azt sugallják, hogy Putyin nem egy őrült, hanem egy idős diktátor, aki halálosan fél a Covidtól, aki sokat foglalkozik rezsimje és önmaga túlélésével.

Bármilyen veszéllyel is járna Putyin számára egy ukrajnai katonai vereség, ezt a veszélyt könnyebben elviseli, mint egy nyugati nukleáris választ. Harmadszor és utoljára: valaki azt mondhatja, mi van, ha nincs nyugati válasz? Erre a kérdésre csak egy válasz adható: a Nyugatnak hiteles reagálási képessége van, és a nyugati válasz nem fog elmaradni. Aki az ellenkezőjét hiszi, annak valóban Oroszországba kell költöznie, hogy biztonságban legyen, mert ki tudja, mikor húzza meg a ravaszt Putyin, az őrült.

#3. VAKFOLT: A Nyugat. Ügyelni kell arra, hogy ne jellemezzük rosszul a Nyugat szerepét ebben a háborúban. A Nyugat nem zárkózik el a háborútól, de semlegesnek sem szabad lennie, amely egyformán érdektelen mindkét féllel szemben. Ukrajna támogatása erkölcsi kérdés, az erkölcs pedig döntő tényező a nemzetközi ügyekben. Minden mást állító „realista” figyelmen kívül hagyja a megfigyelhető tényeket, és megpróbálja ráerőltetni ideológiáját a valóságra, ahelyett, hogy hagyná, hogy a valóság formálja a gondolkodását. Oroszország egy kirívóan bűnözői agressziós háborút vív, és az ennek megfelelő erkölcsi elítélésben van része. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat támogassa Oroszországot ebben a háborúban, és amilyen mértékben még mindig ezt teszi (az orosz olaj és gáz vásárlásával, vagy kifogásokat keresve Ukrajna megsegítésével szemben), erkölcstelenül cselekszik.

Ehelyett a Nyugatot – legalábbis egyelőre – helyes "nem harcolónak" minősíteni. Ezt a kifejezést a második világháború idején használták olyan országok megjelölésére, amelyek nem vettek részt a harcokban, de nyíltan támogatták és előnyben részesítették valamelyik hadviselő felet. A Pearl Harbor előtti USA volt a legjobb példa a nem harcoló félre. Amint az ő esete is mutatja, a nem hadviselő fél harcossá válhat, ha a körülmények úgy kívánják. Így tehet a Nyugat, vagy annak egyes tagjai is. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az stratégiai számítás kérdése, de ezt nem lehet és nem is szabad kizárni, mint lehetőséget.
Az önelrettentés hiba, és az ilyen hibák nem „realizmusnak”, hanem álmodozásnak számítanak.

Összefoglalva: mindenkinek gyakorolnia kell kritikai és erkölcsi képességeit, amikor Oroszország Ukrajna elleni háborújáról gondolkodik és beszél. Ügyeljen a logikai tévedésekre és a propagandára, valamint a saját előítéleteire és sztereotípiáira. Gyakoroljon forráskritikát: mielőtt hitelt adna bárki érveinek, nézze meg, milyen állásponton vitatkozik, milyen szakértelme van (tényleges, nem kitalált, szakértelem), és kihez vagy mihez kapcsolódik. Bízzon azokban a hangokban, amelyek a múltban pontos előrejelzéseket tettek.

És legyen bátor, mint Ukrajna!

MART KULDKEPP történész

 telex.hu/kulfold/2022/09/03/india-ins-vikrant-repulogephordozo

 twitter.com/KyivIndependent/status/1565734087125598210?t=AdfphW3s902HDdvEFeeKig&s=19

Magyarország büszke ország.
Mikey

szégyen
Amadeus

#demimindentmegszavazunk