A pénz általános elmélete

"Szöges ellentétben közgazdászaink szinte egybehangzó érvelésével, az euró bevezetése nemcsak hogy nem nyújtott védelmet a spekulatív támadásokkal szemben a fejletlenebbek számára, hanem azzal, hogy megfosztotta őket a versenyhátrány kiküszöböléséhez szükséges monetáris eszközöktől, éppen belőlük faragta a spekuláció számára legvonzóbb áldozatokat. Nem a jellem hiánya, hanem az euró szerkezete magyarázza azt az 1100 milliárd eurós külkereskedelmi többletet, amit Németország felhalmozott a többi tagállammal szemben az euró bevezetése óta. A német többlet értelemszerűen a többiek hiánya, amit finanszírozni kell, ami aztán az eladósodáshoz vezet."

"Németország csak addig volt az európai egység osztatlan híve, amíg szüksége volt a többiek türelmére, hogy konszolidálhassa az újraegyesüléssel adódó, illetve a rendszerváltó országokban kibontakozó lehetőségeket; s csak addig, amíg nem szerezte meg piacaik ellenőrzését, amíg nem alakította át ezen országok nemzetgazdaságát az olcsó bérmunkát és az olcsó bérmunkán keresztül a német versenyképességet biztosító háttérré; ameddig nem tett szert arra a gazdasági Lebensraumra, ami túlsúlyát bebetonozta."

http://nol.hu/lap/forum/20111110-otthon_anyuka__mashol_mostohaDzsokijuing

Akkor most Németország lesz a szar? :/

Kicsit OFF, de óriási ez a videó! Egyébként is imádom a Daily Show-t, de Jon Stewart és csapata két éve a CNBC-t cikizve nagyon fején találta a szöget. A vége az O.J. Simpsonos hasonlattal és az Allen Staffordos bejátszással különösen ütős.

http://www.thedailyshow.com/watch/wed-march-4-2009/cnbc-financial-advice

Igor, lehet, hogy a mohó bankárok most egy időre behúzzák fülüket-farkukat, de tartok attól, hogy amint kissé lélegzethez jutnak, megint elkanászodnak, és annak megint milliók (emberben) és milliárdok (pénzben) látják majd kárát.

"Szöges ellentétben közgazdászaink szinte egybehangzó érvelésével, az euró bevezetése nemcsak hogy nem nyújtott védelmet a spekulatív támadásokkal szemben a fejletlenebbek számára, hanem azzal, hogy megfosztotta őket a versenyhátrány kiküszöböléséhez szükséges monetáris eszközöktől, éppen belőlük faragta a spekuláció számára legvonzóbb áldozatokat. Nem a jellem hiánya, hanem az euró szerkezete magyarázza azt az 1100 milliárd eurós külkereskedelmi többletet, amit Németország felhalmozott a többi tagállammal szemben az euró bevezetése óta. A német többlet értelemszerűen a többiek hiánya, amit finanszírozni kell, ami aztán az eladósodáshoz vezet."

"Németország csak addig volt az európai egység osztatlan híve, amíg szüksége volt a többiek türelmére, hogy konszolidálhassa az újraegyesüléssel adódó, illetve a rendszerváltó országokban kibontakozó lehetőségeket; s csak addig, amíg nem szerezte meg piacaik ellenőrzését, amíg nem alakította át ezen országok nemzetgazdaságát az olcsó bérmunkát és az olcsó bérmunkán keresztül a német versenyképességet biztosító háttérré; ameddig nem tett szert arra a gazdasági Lebensraumra, ami túlsúlyát bebetonozta."

http://nol.hu/lap/forum/20111110-otthon_anyuka__mashol_mostoha

Hú mennyi mindent írtatok, pont mikor egyik este nem nézek fel ide 😊

Kezdjük ezzel, kb 10/10-es.. és nagyjából leírja jól az egészet, és emellett becsatlakozik ahhoz, amire neuw utalt.
http://www.slideshare.net/roguemonk/the-subprime-crisis-primer

A "RSG" bankárok felelőssége kikezdhetetlen az ügyben, és mivel tőlük indult a dolog, értelemszerűen az ember rázza az öklét feléjük. És igen, őket kell/lehet felelősségre vonni - és meglepődnél hány belső "bankár"emberke támogatná. Amikor egy-egy Kweku Adoboli-féle bohóc több tízezer--százezer család karácsonyát teszi mondjuk tönkre (csak rövid távon), és a hosszú távon még érdekesebb hatásokat szül.
Ettől függetlenül azért, már a válság előtt is volt 3-4-féle regulatory agency, belső/külső controllercsoportok, audit, stb. - akiknek épp ez a feladatuk, hogy a stikliket feltárják... megvan rá az ok, hogy miért.

Hova jutottunk a 80-as évektől vadnyugati életjelenetétől, mindenféle kamu könyveléstől, majomcsorda módjára viselkedő traderek, egymás nyakát elnyiszáló rivalizálások/takeoverharcok (megjegyzem ugyanúgy öntötték a szemetet ebben az időben is a piacra, csak másféle termékek formájában - Boiler room, Wall Street farkasa, Milken és a Drexel Burnham talán a legérdekesebb sztori), a 90-2000-es évek kissé leszelidülő, de még mindig kokós-nagydumás partizós élet ment... aztán ez fokozatosan szelidült, farigcsáltak a tradereken, és ez így is megy tovább.. a jövő felé haladva is.

Ettúl függetlenül ez egy igen kemény világ, ahol a Sun Tzut még mindig szívesebben forgatják, mint az Etika 101-et 😉
Aki ambiciózus, kreatív és elég dörzsölt - az pénzt akar, mások kárára is, lehetőleg úgy hogy megszedje magát, és ne kapják el - és ez a világ kineveli a saját dörzsölt alakjait.
Soha nem fogod felszámolni ezt a fajta moral hazard problémát (ahogy mondjuk a feketegazdaságot v. bűnözést sem), de a jó irányba haladunk.


sutianap/Szabler utolsó hsz-ére reagálva - higgyétek el, 2008 óta különösen nagyon más világ van.. és lett konzekvenciája a dolognak. Pláne azért, mert a Lehmant hagyták csődbe menni (ami nagyon bölcs döntés volt), de utána a többit nem. (ami dettó, szvsz)
Ahol én dolgozom/tam, egymást érik a meetingek/projecket/ilyen-olyan ellenőrzések.. a legtöbb helyen így megy. Igaz, sajnos régóta elvesztettem a hitemet az auditori szakma hatékonyságában - de ahol vannak ilyen törekvések, és több a börtönőr, onnan nem olyan könnyen szöknek meg a rabok. Ahol meg továbbra is vadnyugati cowboy módra bankárkodnak (lásd MF Global), ott általában más vége van a sztorinak. (csatolandó olvasmány: Lowensteintől a When Genius Failed - LTCM és egy korábbi válság esete.. remek könyv szvsz)

PS: Taleb okos ember, de közelebb áll a filozófushoz/szocilógushoz mint egy bankárhoz.. ez a baj a megközelítésével.
crowdfunding: ez komoly? 😀 Jelen piaci körülmények közt, amikor az állampapírunkat sem tudjuk eladni... Magyarországon? 😀 Szép lassan haladunk előre, baby steps. Egyelőre mentsük meg az olaszokat...

OFF, de ha az Occupy Wall Street és a Tea Party külön-külön is ugyanazt kiabálja az utcán és a demokrata/republikánus haverok ezután sem tesznek semmit szabályozási ügyben, ott csúnya világ lesz.Dzsokijuing

Hát már tettek nem? 😉 Vagy mire szolgált a Dodd-Frank-féle reformtörvény? Ha a szkeptikusok úgy gondolják, hogy ez sok vizet nem fog zavarni, azok alighanem jól gondolják. Taibbi egyik cikkében jól bemutatja, hogy sikerült a kongresszusban felhígítani és így jelentősen legyengíteni az eredeti törvényjavaslatot (http://www.rollingstone.com/politics/news/wall-streets-big-win-20100804), s az egyik főkolompos ebben éppen Chris Dodd volt. Az a Dodd, aki korábban a jelzálog-krízisben erősen érintett Countrywide VIP ügyfeleként kedvezményes kölcsönöket kapott, s így a kilóra megvehető amerikai politikusok prototípusának tekinthető. A politikusok nem abban hibásak, hogy kockázatos kölcsönökbe hajszolták a bankokat, hanem abban, hogy velejéig korruptak (tisztelet a kivételnek!), és így aligha várható tőlük számottevő szabályozás. A Dodd-Frank törvény nyomán felállt Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Iroda elnökének kinevezését pl. még mindig nem hagyta jóvá a republikánus obstrukció miatt megbénult szenátus.

http://finance.yahoo.com/echarts?s=EURHUF%3DX+Interactive#chart1:symbol=eurhuf=x;range=3m;compare=roneur=x+czkeur=x+plneur=x;indicator=volume;charttype=line;crosshair=on;ohlcvalues=0;logscale=on;source=undefined

OFF, de ha az Occupy Wall Street és a Tea Party külön-külön is ugyanazt kiabálja az utcán és a demokrata/republikánus haverok ezután sem tesznek semmit szabályozási ügyben, ott csúnya világ lesz.

Nassim Nicholas Taleb a New York Times-ban a bankárok bónuszainak megszüntetése mellett érvel.

Ez volna a minimum!

http://www.nytimes.com/2011/11/08/opinion/end-bonuses-for-bankers.html?smid=fb-nytimes&WT.mc_id=FB-SM-E-OP-SM-LIN-EBF-110811-NYT-NA&

"I HAVE a solution for the problem of bankers who take risks that threaten the general public: Eliminate bonuses."

"Any person who works for a company that, regardless of its current financial health, would require a taxpayer-financed bailout if it failed should not get a bonus, ever. In fact, all pay at systemically important financial institutions — big banks, but also some insurance companies and even huge hedge funds — should be strictly regulated.

Critics like the Occupy Wall Street demonstrators decry the bonus system for its lack of fairness and its contribution to widening inequality. But the greater problem is that it provides an incentive to take risks. The asymmetric nature of the bonus (an incentive for success without a corresponding disincentive for failure) causes hidden risks to accumulate in the financial system and become a catalyst for disaster. This violates the fundamental rules of capitalism; Adam Smith himself was wary of the effect of limiting liability, a bedrock principle of the modern corporation."

"The ancients were fully aware of this upside-without-downside asymmetry, and they built simple rules in response. Nearly 4,000 years ago, Hammurabi’s code specified this: “If a builder builds a house for a man and does not make its construction firm, and the house which he has built collapses and causes the death of the owner of the house, that builder shall be put to death.”

This was simply the best risk-management rule ever. The Babylonians understood that the builder will always know more about the risks than the client, and can hide fragilities and improve his profitability by cutting corners — in, say, the foundation. The builder can also fool the inspector; the person hiding risk has a large informational advantage over the one who has to find it."

"Banning bonuses addresses the principal-agent problem in economics: the separation between an agent’s interests and those of the client, or principal, he is supposed to represent. The potency of my solution lies in the idea that people do not consciously wish to harm themselves; I feel much safer on a plane because the pilot, and not a drone, is at the controls. Similarly, cooks should taste their own cooking; engineers should stand under the bridges they have designed when the bridges are tested; the captain should be the last to leave the ship. The Romans even figured out how to deter cowardice that causes the death of others with the technique called decimation: If a legion lost a battle and there was suspicion of cowardice, 10 percent of the soldiers and commanders — usually chosen at random — were put to death."

A szomorú, hogy minden egyes érintett szépen kéz a kézben vitte-tolta az ügyet és mindenki tisztában volt vele, hogy mekkora a kockázat, csak szartak rá, mert úgyis tudták,hogy megússzák. A felelősségi kérdést pedig éppen azok nem tehetik fel akiknek a pénzével játszanak vagy ha magyarul akarjuk fogalmazni akkor akiktől lopják.sutianap

ezt hívják moral hazard problémáknak, azonban ezekből nehéz jó megoldást találni.
ha az állam bedönti a bankokat lehet minden összeomlik, mégrosszabb lenne, elfogyott volna ennél is inkább a bizalom, minden leáll, stb., stb.
ha kimenti őket, akkor elkerüli ez utóbbit, azonban nincsen rá garancia, hogy ettől változni fog a helyzet, jobban fognak gazdálkodni, hatékonyabbak lesznek, nem viszik csődbe a bankot, stb., stb.
nagyon nehéz erre megfelelő kiutat találni. Jelenleg pedig pont ugyanez áll fenn annyi helyen (eurózóna, vagy akár itthoni példa, hogy a bankok úgy adtak pénzt (kötvény/hitel) az önkormányzatoknak, mintha az állam, a központi kormányzat garanciát vállalna azok visszafizetésére, pedig benne van az önk törvénybe, hogy nem tesz semmi ilyen garanciát)

A zavaró az egészben, hogy semmilyen konzekvenciáját nem látom az ügynek, tipikus szarnak-bajnak nincs gazdája. Persze lehet hibáztatni a politikát, de kérdem én ki is csóválja azokat a politikusokat. Igen profi munka volt, kábé innen megmondtam volna, hogy egyszerűen képtelenség elérni azokat a pénzügyi hozamokat, mert nincs olyan termelő ágazat ami ezeket produkálni tudná, tehát egyszerű csalás. A szomorú, hogy minden egyes érintett szépen kéz a kézben vitte-tolta az ügyet és mindenki tisztában volt vele, hogy mekkora a kockázat, csak szartak rá, mert úgyis tudták,hogy megússzák. A felelősségi kérdést pedig éppen azok nem tehetik fel akiknek a pénzével játszanak vagy ha magyarul akarjuk fogalmazni akkor akiktől lopják.

Még szerencse, hogy az ember (pláne ha bankár, közgazdász, Wall Street-i jogász) értelmes lény és tanul a hibáiból, így még 1x ilyen nem fordulhat vele elő, nem fog elkényelmesedni. Ezért nem is szükséges szigorítani a pénzügyi szervezetek tevékenységének ellenőrzését.Szabler

Miután az amerikai bankokat teletömte pénzzel az állam, menekítve őket a csődtől, az értelmes, hibájukból annyira okuló bankok vezetői mindent megelőzően milliárd dollárban mérhető prémiumokat osztottak szét.
Igen, ezek az emberek marhára okosak és el nem hiszem, hogy ne lettek volna tisztában a szar hitelek újracsomagolásával okozott hatalmas kockázatokkal. Csak a nagyon rövid távú érdekeiket nézték, miközben a mérgezett eszközök szétterítésével közvetve a hitelvilág egyik alapját, a bizalmat ásták alá.

Persze, mert igazából tényleg mindenki hibás az egészben. Fannie/Freddie pont annyira mint a többiek.
Ezeknek az ügyleteknek minden résztvevője túlságosan "elkényelmesedett" és elhitte, hogy mindig minden oké lesz és mindig minden úgy fog menni mint a boom idején. Ez ilyen szempontból egy tökéletes emlékeztető volt rá, hogy azért a kockázatok továbbra is kockázatok maradnak. Vagy legalábbis én például bízom benne, hogy ezekután (ha más nem a mostani 20-as 30-as korosztály) emlékezni fog később is rá és oda fog figyelni a hasonló dolgokra. Nyílván ettől még lesznek felelőtlenek, de csökkenhet jelentős mértékben a számuk. Ebben például nagy tanulság lehet a válság szvsz, ha nem jön utána semmi még durvább (vh/akármilyen nem gazdasági világválság/akármi)neuw

Szerintem ez elég "soft" hozzáállás, de persze tiszteletben tartom a véleményedet.

Eleve az USA-ban történt, onnan indult a válság. Ugyan átcsapott más országokba is, de a legjobban mégis az ottani emberek szívtak tőle. Minek ezen rugózni?

Meg aztán mindenki ugyanannyira hibás volt benne, kezdve a kevéssé hitelképes, de saját házra áhítozó kisemberektől, a mindenbe belepofázni akaró politikusokon át a Goldman Sachs bankáraiig. Ők mind emberek, hibázni, pedig emberi dolog, és ha még a nagyokos közgazdászok és a mindenható Alan Greenspan sem látták előre, hogy mi történhet, akkor ugyan mi értelme bárkiket is kipécézni. Nem kell senkit pellengérre állítani, ez közös buli volt.

Még szerencse, hogy az ember (pláne ha bankár, közgazdász, Wall Street-i jogász) értelmes lény és tanul a hibáiból, így még 1x ilyen nem fordulhat vele elő, nem fog elkényelmesedni. Ezért nem is szükséges szigorítani a pénzügyi szervezetek tevékenységének ellenőrzését.Szabler

nem azt mondtam hogy nem szükséges szigorítani... nyílván fognak, nyílván kell is.
azonban annak a mértéke nem mindegy szerintem. Ugyanis ha nagyon durva szigorítás jön, akkor az a fejlesztéseket, beruházásokat nagyon visszavetheti. akkor pedig továbbra se lesz előrelépés, beragad a világ ugyanoda, ahol most vagyunk.
és itt például nem csak a banki jelzáloghitelezésre, de minden másra is gondolok. egy durva szigornak egyszerűen mindenhol következménye lenne.
mellesleg meg nem is a WS-i jogászokra, bankárokra gondoltam, de pl közgazdászok szerintem lényegesen jobban oda fognak figyelni mondjuk risk managementes témákra, amelyek azért átalakulóban is vannak jelenleg tudtommal.
Továbbá pedig szerintem inkább az egyszerű, hétköznapi emberek számára oktatandó alapvető közgázzal és pü ismeretekkel értenék egyet. ha csak egy kis mikrót, makrót meg NGt (amely pl felvértez a populizmus ellen is) tanulnának illetve tisztában lennének mindennap használatos pü ismeretekkel lényegesen javíthatná mindenki dolgokhoz való hozzáállását

Egyébként erről jut eszembe Igor/akárki aki tud válaszolni számára kérdés: nem tudom mennyire vagy képben a magyarországi vállalkozási helyzettel, de arra volnék kíváncsi, hogy a crowdfounding, ami pl Amerikában tökéletesen be tudja tölteni szvsz a 3F és a kockázatisoktól kapható tőke közti űrt, itthon miért nem indult be, miért nincsen gyakorlatilag?

Persze, mert igazából tényleg mindenki hibás az egészben. Fannie/Freddie pont annyira mint a többiek.
Ezeknek az ügyleteknek minden résztvevője túlságosan "elkényelmesedett" és elhitte, hogy mindig minden oké lesz és mindig minden úgy fog menni mint a boom idején. Ez ilyen szempontból egy tökéletes emlékeztető volt rá, hogy azért a kockázatok továbbra is kockázatok maradnak. Vagy legalábbis én például bízom benne, hogy ezekután (ha más nem a mostani 20-as 30-as korosztály) emlékezni fog később is rá és oda fog figyelni a hasonló dolgokra. Nyílván ettől még lesznek felelőtlenek, de csökkenhet jelentős mértékben a számuk. Ebben például nagy tanulság lehet a válság szvsz, ha nem jön utána semmi még durvább (vh/akármilyen nem gazdasági világválság/akármi)neuw

Szerintem ez elég "soft" hozzáállás, de persze tiszteletben tartom a véleményedet.

Eleve az USA-ban történt, onnan indult a válság. Ugyan átcsapott más országokba is, de a legjobban mégis az ottani emberek szívtak tőle. Minek ezen rugózni?

Meg aztán mindenki ugyanannyira hibás volt benne, kezdve a kevéssé hitelképes, de saját házra áhítozó kisemberektől, a mindenbe belepofázni akaró politikusokon át a Goldman Sachs bankáraiig. Ők mind emberek, hibázni, pedig emberi dolog, és ha még a nagyokos közgazdászok és a mindenható Alan Greenspan sem látták előre, hogy mi történhet, akkor ugyan mi értelme bárkiket is kipécézni. Nem kell senkit pellengérre állítani, ez közös buli volt.

Még szerencse, hogy az ember (pláne ha bankár, közgazdász, Wall Street-i jogász) értelmes lény és tanul a hibáiból, így még 1x ilyen nem fordulhat vele elő, nem fog elkényelmesedni. Ezért nem is szükséges szigorítani a pénzügyi szervezetek tevékenységének ellenőrzését.

Persze, mert igazából tényleg mindenki hibás az egészben. Fannie/Freddie pont annyira mint a többiek.
Ezeknek az ügyleteknek minden résztvevője túlságosan "elkényelmesedett" és elhitte, hogy mindig minden oké lesz és mindig minden úgy fog menni mint a boom idején. Ez ilyen szempontból egy tökéletes emlékeztető volt rá, hogy azért a kockázatok továbbra is kockázatok maradnak. Vagy legalábbis én például bízom benne, hogy ezekután (ha más nem a mostani 20-as 30-as korosztály) emlékezni fog később is rá és oda fog figyelni a hasonló dolgokra. Nyílván ettől még lesznek felelőtlenek, de csökkenhet jelentős mértékben a számuk. Ebben például nagy tanulság lehet a válság szvsz, ha nem jön utána semmi még durvább (vh/akármilyen nem gazdasági világválság/akármi)

Krugmant említetted, nem tudom olvastad-e ezt, ezért, illetve azért mert mást is érdekelhet gondoltam beteszem ide:
http://www.palgrave-journals.com/eej/journal/v37/n3/full/eej20118a.html
jó összefoglalása ez a dolgoknak nem túl hosszan

egyébként véleményem szerint igen, az is részese volt a válság kialakulásának, hogy politikai elvárás volt a hitelezésre, illetve az afroamerikaiak tulajdonosként lakáshoz juttatására az olyan esetekben is, amikor amúgy korábban nem feltétlenül adtak volna hitelt a bankokneuw

Köszi a linket!

Ami pedig a politika és a kormányzat szerepét illeti. Tagadhatatlanul lehetett némi szerepe a válságban a még 1977-ben hozott törvénynek, a Community Reinvestment Act-nek (CRA), amelyre azt hiszem te és Bloomberg is utalsz, de nem túl nagy.

Hogy csupán két mértékadó véleményt citáljak, most nem Krugman-ét 😊, Randall Kroszner konzervatív és a Chicagói Iskolához tartozó közgazdász, a Fed egyik korábbi kormányzója így vélekedik:

"“First, only a small portion of subprime mortgage originations are related to the CRA. Second, CRA- related loans appear to perform comparably to other types of subprime loans. Taken together… we believe that the available evidence runs counter to the contention that the CRA contributed in any substantive way to the current mortgage crisis."

Az FDIC (Federal Deposit Insurance Corporation) ex-elnöke, Sheila Blair szerint pedig:

"To be sure, there's plenty of blame to go around. However, I want to give you my verdict on CRA: NOT guilty.

Point of fact: Only about one-in-four higher-priced first mortgage loans were made by CRA-covered banks during the hey-day years of subprime mortgage lending (2004-2006). The rest were made by private independent mortgage companies and large bank affiliates not covered by CRA rules.

You've heard the line of attack: The government told banks they had to make loans to people who were bad credit risks, and who could not afford to repay, just to prove that they were making loans to low- and moderate-income people.

Let me ask you: where in the CRA does it say: make loans to people who can't afford to repay? No-where! And the fact is, the lending practices that are causing problems today were driven by a desire for market share and revenue growth ... pure and simple.

CRA isn't perfect. But it has stayed around more than 30 years because it works. It encourages FDIC-insured banks to lend in low and moderate income (or LMI) areas, and I quote, -"consistent with the safe and sound operation of such institutions".

Amennyire tudom a szakértők a Fannie Mae és Freddie Mac szerepét sem tartják meghatározónak a válság kialakulásában és elmélyülésében.

Hangsúlyozom, hogy nem vagyok hozzáértő, de érdekel a téma. Leginkább a legutóbbi krízis és okai. Az is igaz, hogy véleményemet nagy mértékben az az egypárti nézőpont formálta, amire föntebb Igor is utalt: néhány dokumentumfilm (Inside Job, Capitalism - A Love Story, etc.), számos újságcikk (Matt Taibbi írásai a Rolling Stone-ban, Paul Krugman és egyéb neo-keynesiánus közgazdászok munkássága).

A minap a Washington Postban olvastam egy cikket, amely megkísérelte összefoglalni a válság okait. Ez annak apropóján született, hogy Bloomberg polgármester múlt kedden kijelentette, hogy nem a bankok okozták a krízist, hanem a kongresszus, amely fokozott jelzálog-hitelezésre ösztökélte azokat.

http://www.washingtonpost.com/business/what-caused-the-financial-crisis-the-big-lie-goes-viral/2011/10/31/gIQAXlSOqM_story.html

Szóval jelen pillanatban azzal a nézőponttal azonosulok, ami a belinkelt cikkben is hangot kap, de véleményem még formálható. Ha egy nálam értőbb személy, pl. Igor, aki emlékezetem szerint egy "too big to fail" banknál dolgozott, megpróbálna meggyőzni afelől, hogy a kép árnyaltabb, és a pénzügyi szektor korántsem annyira felelős a válságért, mint most gondolom, akkor minden érvre nyitott vagyok.Szabler

Krugmant említetted, nem tudom olvastad-e ezt, ezért, illetve azért mert mást is érdekelhet gondoltam beteszem ide:
http://www.palgrave-journals.com/eej/journal/v37/n3/full/eej20118a.html
jó összefoglalása ez a dolgoknak nem túl hosszan

egyébként véleményem szerint igen, az is részese volt a válság kialakulásának, hogy politikai elvárás volt a hitelezésre, illetve az afroamerikaiak tulajdonosként lakáshoz juttatására az olyan esetekben is, amikor amúgy korábban nem feltétlenül adtak volna hitelt a bankok

Ha mondjuk én hasbaszúrlak téged egy pókerversenyen, azért ki a felelős?
Sobri Jóska

Én csak annyit szoktam kérdezni:
Miért nem folytam le apám combján?

Ennyit a felelősségről.

Hangsúlyozom, hogy nem vagyok hozzáértő, de érdekel a téma. Leginkább a legutóbbi krízis és okai. Az is igaz, hogy véleményemet nagy mértékben az az egypárti nézőpont formálta, amire föntebb Igor is utalt: néhány dokumentumfilm (Inside Job, Capitalism - A Love Story, etc.), számos újságcikk (Matt Taibbi írásai a Rolling Stone-ban, Paul Krugman és egyéb neo-keynesiánus közgazdászok munkássága).

A minap a Washington Postban olvastam egy cikket, amely megkísérelte összefoglalni a válság okait. Ez annak apropóján született, hogy Bloomberg polgármester múlt kedden kijelentette, hogy nem a bankok okozták a krízist, hanem a kongresszus, amely fokozott jelzálog-hitelezésre ösztökélte azokat.

http://www.washingtonpost.com/business/what-caused-the-financial-crisis-the-big-lie-goes-viral/2011/10/31/gIQAXlSOqM_story.html

Szóval jelen pillanatban azzal a nézőponttal azonosulok, ami a belinkelt cikkben is hangot kap, de véleményem még formálható. Ha egy nálam értőbb személy, pl. Igor, aki emlékezetem szerint egy "too big to fail" banknál dolgozott, megpróbálna meggyőzni afelől, hogy a kép árnyaltabb, és a pénzügyi szektor korántsem annyira felelős a válságért, mint most gondolom, akkor minden érvre nyitott vagyok.

Nem vagyok különösebben nagy híve sem a libertarianizmusnak, sem az anarchokapitalizmusnak, de most éppen Walter Block: Defending the Undefendable c. könyvét olvasom, és tagadhatatlanul könnyen emészthető, provokatív és gondolatébresztő munka.

Block logikus érveket sorakoztat föl amellett, hogy miért hasznos a szabad piacgazdaság és társadalom szempontjából a prosti, a strici, a drogkereskedő, a jegyüzér és társaik tevékenysége, s így miért volna üdvös működésüket legalizálni.

http://mises.org/books/defending.pdf

csak nincs értelme ilyen könyvekkel nyitni, ami 1) baromira technikai/olvashatatlan előképzettség nélkül 2) nagyon keskeny területet fed le, és mondjuk rajtam kívül legjobb esetben még érdekel talán 1 embert a fórumról 😛 (Ezért írtam, hogy tessék témákat írni, és lehet beszélgetni/eszmét cserélni.. 😉) Igor

Engem is érdekel a téma 😛 Bár a kedvencem a makro, a risk management meg a fiskális föderalizmus 😊

Rajna a Random Walk-ot amit fentebb írtam próbáltad? Az regényes formátumú, de azért ahhoz képest tele van pénzügyes elmélettel

Én aztán semmihez nem értek, csak nagyon alapszinten tanulom egyelőre, de a Freakonomics stílusa egyszerűen nem jött be. Nem valószínű, hogy szakkönyvekkel meg tudnék birkózni jelenleg - bár igazából egyre inkább elveszítem az érdeklődésemet a téma iránt, két-három évvel ezelőtt még imádtam gazdasági témájú cikkeket olvasni, ma már több más terület jobban érdekel, de persze lehet, hogy ez csak ideiglenes.

bandi: tökéletes volt 😉

Könyveknél meg még nehezebb ajánlani, mert annyi altéma van, hogy csak na.. szóval tessék kicsit specifikusabbnak lenni. 😊
De mondjuk a szórakoztató közgáz könyvek közül szívesen ajánlom a Freakonomics-ot (Dubner-Levitt), amit kicsit belenyúlik a szociológia területére már... de olyan könyv, hogy azt mondjuk 100-ból 99 ember megérti.Igor

Én mondjuk halálra untam, pedig sokan ajánlották... nem nekem való, túl trendi akar lenni szvsz.Rajna

Neked ajánlhatok komplexebbeket, nesze 😛
http://www.amazon.com/Investment-Banking-Valuation-Leveraged-Acquisitions/dp/0470442204/ref=sr_1_1?s=books&ie=UTF8&qid=1320598979&sr=1-1

csak nincs értelme ilyen könyvekkel nyitni, ami 1) baromira technikai/olvashatatlan előképzettség nélkül 2) nagyon keskeny területet fed le, és mondjuk rajtam kívül legjobb esetben még érdekel talán 1 embert a fórumról 😛 (Ezért írtam, hogy tessék témákat írni, és lehet beszélgetni/eszmét cserélni.. 😉)

A Freakonomics arra volt tökéletes példa, hogy lehet relatíve egyszerűen tálalni a dolgot.
De ott vannak a Michael Lewis-könyvek (az uccsó, a Big Short már nem annyira jó.. a Liar's Poker az mondjuk pöpec), vagy tessék életrajzi könyveket olvasni.

bandi: tökéletes volt 😉

Könyveknél meg még nehezebb ajánlani, mert annyi altéma van, hogy csak na.. szóval tessék kicsit specifikusabbnak lenni. 😊
De mondjuk a szórakoztató közgáz könyvek közül szívesen ajánlom a Freakonomics-ot (Dubner-Levitt), amit kicsit belenyúlik a szociológia területére már... de olyan könyv, hogy azt mondjuk 100-ból 99 ember megérti.Igor

Én mondjuk halálra untam, pedig sokan ajánlották... nem nekem való, túl trendi akar lenni szvsz.

Sorozatoknál elég szegényes a felhozatal, nem egy közkedvelt téma. Talán még ezt lehet a kategóriába sorolni: http://www.imdb.com/title/tt0254892/

De tényleg itt az olvasás nagy előnyben van.

Nekem ez is bejött
http://www.imdb.com/title/tt1172991/
Bár nem a gazdaságra koncentrál, de van köze hozzá és amúgy se rossz film