Make Love

Egyéves kisfiam a hóban. Imádta, úgy röhögött mint ritkán szokott.

A karácsonykor könyvesboltban szédelgők nagy része csak fantáziátlan hogy milyen ajándékot vegyen, ezen meg nem illik megsértődni bárki kapja majd, remekül tovább is ajándékozható imellé.
Aki magának vesz inkább kerüli a tömeget.
😉

Szerkesztette: ozibozi

Sokat járok az Árkádba, majdnem mindennap.
Szívmelengető érzés látni, hogy rengetegen vannak a könyvesboltokban.
Csak így tovább!
#JC6

aszittem, ez elég erős cinikus megszólalás abban a témakörben, hogy "oké, de karácsonyra koporsót lehet nem a Libriben kellene keresni"
slowmotion

Hát, elég durva.

Sokat járok az Árkádba, majdnem mindennap.
Szívmelengető érzés látni, hogy rengetegen vannak a könyvesboltokban.
Csak így tovább!
#JC6

aszittem, ez elég erős cinikus megszólalás abban a témakörben, hogy "oké, de karácsonyra koporsót lehet nem a Libriben kellene keresni"

Sokat járok az Árkádba, majdnem mindennap.
Szívmelengető érzés látni, hogy rengetegen vannak a könyvesboltokban.
Csak így tovább!

Szerkesztette: - JC6

Szép álmokat, Bonifác, jó cica voltál 😥

„Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az orosz, angol, francia és német a magyarral egyszerre él bennem. Ezeket bármely kombinációban, azonnali „váltással” fordítom egymásra. Olasz, spanyol, japán, kínai vagy lengyel nyelvi feladatok esetén fél napot szoktam szentelni jegyzeteim átnézésére és a tanultak felfrissítésére. A többi hat nyelven csak szép- és szakirodalmi fordítási gyakorlatom van.”
saját bevallása szerint legalább 28 nyelvet ismert

(senkinek sem hiszem el, hogy az anyanyelvét elfelejti -akár 40 év után sem- az affektálással a nyelvtudást helyettesíti)

Szerkesztette: ozibozi

Elsősorban azoknak ajánlom, akik nem éltek a 70-es években.
Nem akarom idealizálni a korszakot, de voltak olyan részletei, amelyek érdemesek arra, hogy emlékezzünk.

 www.youtube.com/watch?v=yM95By6tzpQ

2 évvel az első elülső és részleges oldalsó szalagszakadás, valamint 2 hét híján 1 évvel a második szakadás műtéte után végre újra magasba emelhettem a kezemet egy gólom után. Kurvajó érzés! 😊
kristóf17

Legközelebb azért ne a kertben próbálkozz az üres kapura 😛


Amúgy grat, hajrá! 😉

2 évvel az első elülső és részleges oldalsó szalagszakadás, valamint 2 hét híján 1 évvel a második szakadás műtéte után végre újra magasba emelhettem a kezemet egy gólom után. Kurvajó érzés! 😊

Az vagyok, csak a múltkor felhúztam magam valamin, és leszedtem 😀
De, MO-n élek, ingázok (vagyis fogok, ha kinyit a bécsi iroda).

Egy éve vagyok a mostani cégemnél, és elég hálás vagyok miatta, ezért is a topic.

Kicsit hosszabban tavaly januárban rájöttem, hogy amivel foglalkoztam informatikán belül az egy zsákutca, nulla perspektívával, és emellett nem bírtam már az akkori munkahelyemet. Folyamatos átszervezés, folyamatos ígérgetés, de minden "hatékonyságnövelés" és társaiból annyi lett, hogy rajtunk egyre több felesleges, manuális adminisztratív munka lett - elvileg mérnökként. Emellett átlagos 50-60 óráztam, minden múlt hétre kellett volna, az ügyfél akivel dolgoztam követelőző volt, és mindenben engedtünk annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy ebből még baj lesz. A felettem lévők teljesen párhuzamos univerzumban éltek, messze a mi realitásunktól, homokba dugott fejjel nem vettek tudomást a tényleges problémákról.
Mindenesetre eléggé csapdába esve éreztem magam, mert nem fejlődtem, és nem tudtam, hogy hova tudok menekülni innen, mert ez egy elég niche szektor, főleg Magyarországon.
Ismerősökkel beszélgettem egy hétvégi táborozásból hazafelé, és szóba került a meló téma, és mindenki tudott pozitívakat mondani (legyen az a munka utáni sörözés, a flexibilis munkaidő, a nem megerőltető vagy éppen érdekes munka, illetve ezek kombinációja), míg én csak annyit tudtam mondani, hogy 60 órákat dolgozok, mert 8tól 4ig meetingen ülök, és közben/utána valahogy haladnom kellene a tényleges munkámmal is, ha elmegyek szabira az gyakorlatilag annyit jelent, hogy másnap dupla annyi munkám van, mert papíron átveszi valaki, gyakorlatilag meg mindenki túlterhetlt.

Mindenesetre ott átkattant valami, és elkezdtem gondolkozni, hogy mit szeretnék szívesen csinálni ahelyett, ha most újrakezdhetném (akkor épp 28 éves fejjel). Ekkor találtam egy szektort, ami érdekelt, perspektívát és karrier lehetőséget is láttam benne, úgyhogy meló után még jó sok időt beleölve nekiálltam beletanulni, vettem kurzusokat meg vizsgákat fizettem, hogy a recruitereknek tetszen, és április-májusban nekiálltam nézelődni a magyar piacon. 2 hónap után egy cég keresett meg így, hogy abban a konkrét szektorban nem nagyon volt tapasztalatom, és kérdőjel volt, hogy mennyire használható az, amit eredetileg csináltam.
Mindenesetre elfogadtam egy szép paycuttal együtt, mert a cégem marasztalni akart fizuemeléssel meg minden ígérgetéssel, de mondtam az akkori főnökömnek, hogy ez nem a pénzről szól.
Szóval kezdtem az új helyen, egy biztosítónál, és hát kurvára nem az volt, amit beharangoztak. 3 hét után tudtam, hogy basszameg ezt beszoptam. Direkt úgy kerestem melót, hogy tudjak fejlődni, kapjak mentorálását, tanuljam meg rendesen a dolgot.

Teljesen magam alatt, random LinkedInt scrollozva feldobott egy bécsi székhelyű céget azzal a pozícióval ami alapvetően érdekelt (a biztosítós nem teljesen ez volt), és rányomtam az Interestedre, mi baj lehet jelszóval. Volt három interjúm, ami szerintem nem ment rosszul, de úgy éreztem benne lehet az ajánlat. Mindenesetre végül többet ajánlottak mint kértem, és úgy, hogy el kellett költöznöm Budapestről, még így is megérte nekem a dolog. A hely az, amit vártam, érdekes dolgokkal foglalkozok, teljesen flexibilis az egész (néha reggel 6kor kezdek, néha 11kor, simán kitudok szaladni bármilyen ügyet intézni napközben, amíg kész vagyok a dolgommal), sokat tanulok, értelmes a menedzsment és a munkatársak is és egyáltalán nem kell megszakadnom munkával.

Szóval azért jutott ez eszembe, mert most volt 1 éve, hogy csatlakoztam ide, és visszaolvastam néhány beszélgetést a barátaimmal, hogy akkor miket mondtam, és mennyire csapdában éreztem magam karrier szinten. Ehhez képest, most ilyen szempontból végtelenül nyugodt vagyok, és hálás az egész szituért, hogy felvettek kb. "ígéretek" alapján, mert konkrét munkatapasztalatom nem volt ebben.

Nyilván óriási hiba, ha hagyod, hogy a munkád definiáljon téged, mint embert - és ezzel egyet is értek abszolút, de mivel heti ~40 órát azzal töltesz, azért nem baj, ha szereted.
tenorx

Sajnos ezek szerint akkor neked is az lett a megoldás hogy nem Mo-n èlsz tovàbb, nekem is hasonló volt kivéve hogy én egy fokkal jobban szerettem amit csináltam (kivéve a tengernyi felesleges bürokráciàt) de legfőképp a pénz motivált hogy váltsak.

További sok sikert!

Ha jól emlékszem te régen steelers fan voltàl, az hova tűnt? 😛

Akkor neked 2 hét múlva a legjobbkor jön a Hálaadás napja 😊

Egy éve vagyok a mostani cégemnél, és elég hálás vagyok miatta, ezért is a topic.

Kicsit hosszabban tavaly januárban rájöttem, hogy amivel foglalkoztam informatikán belül az egy zsákutca, nulla perspektívával, és emellett nem bírtam már az akkori munkahelyemet. Folyamatos átszervezés, folyamatos ígérgetés, de minden "hatékonyságnövelés" és társaiból annyi lett, hogy rajtunk egyre több felesleges, manuális adminisztratív munka lett - elvileg mérnökként. Emellett átlagos 50-60 óráztam, minden múlt hétre kellett volna, az ügyfél akivel dolgoztam követelőző volt, és mindenben engedtünk annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy ebből még baj lesz. A felettem lévők teljesen párhuzamos univerzumban éltek, messze a mi realitásunktól, homokba dugott fejjel nem vettek tudomást a tényleges problémákról.
Mindenesetre eléggé csapdába esve éreztem magam, mert nem fejlődtem, és nem tudtam, hogy hova tudok menekülni innen, mert ez egy elég niche szektor, főleg Magyarországon.
Ismerősökkel beszélgettem egy hétvégi táborozásból hazafelé, és szóba került a meló téma, és mindenki tudott pozitívakat mondani (legyen az a munka utáni sörözés, a flexibilis munkaidő, a nem megerőltető vagy éppen érdekes munka, illetve ezek kombinációja), míg én csak annyit tudtam mondani, hogy 60 órákat dolgozok, mert 8tól 4ig meetingen ülök, és közben/utána valahogy haladnom kellene a tényleges munkámmal is, ha elmegyek szabira az gyakorlatilag annyit jelent, hogy másnap dupla annyi munkám van, mert papíron átveszi valaki, gyakorlatilag meg mindenki túlterhetlt.

Mindenesetre ott átkattant valami, és elkezdtem gondolkozni, hogy mit szeretnék szívesen csinálni ahelyett, ha most újrakezdhetném (akkor épp 28 éves fejjel). Ekkor találtam egy szektort, ami érdekelt, perspektívát és karrier lehetőséget is láttam benne, úgyhogy meló után még jó sok időt beleölve nekiálltam beletanulni, vettem kurzusokat meg vizsgákat fizettem, hogy a recruitereknek tetszen, és április-májusban nekiálltam nézelődni a magyar piacon. 2 hónap után egy cég keresett meg így, hogy abban a konkrét szektorban nem nagyon volt tapasztalatom, és kérdőjel volt, hogy mennyire használható az, amit eredetileg csináltam.
Mindenesetre elfogadtam egy szép paycuttal együtt, mert a cégem marasztalni akart fizuemeléssel meg minden ígérgetéssel, de mondtam az akkori főnökömnek, hogy ez nem a pénzről szól.
Szóval kezdtem az új helyen, egy biztosítónál, és hát kurvára nem az volt, amit beharangoztak. 3 hét után tudtam, hogy basszameg ezt beszoptam. Direkt úgy kerestem melót, hogy tudjak fejlődni, kapjak mentorálását, tanuljam meg rendesen a dolgot.

Teljesen magam alatt, random LinkedInt scrollozva feldobott egy bécsi székhelyű céget azzal a pozícióval ami alapvetően érdekelt (a biztosítós nem teljesen ez volt), és rányomtam az Interestedre, mi baj lehet jelszóval. Volt három interjúm, ami szerintem nem ment rosszul, de úgy éreztem benne lehet az ajánlat. Mindenesetre végül többet ajánlottak mint kértem, és úgy, hogy el kellett költöznöm Budapestről, még így is megérte nekem a dolog. A hely az, amit vártam, érdekes dolgokkal foglalkozok, teljesen flexibilis az egész (néha reggel 6kor kezdek, néha 11kor, simán kitudok szaladni bármilyen ügyet intézni napközben, amíg kész vagyok a dolgommal), sokat tanulok, értelmes a menedzsment és a munkatársak is és egyáltalán nem kell megszakadnom munkával.

Szóval azért jutott ez eszembe, mert most volt 1 éve, hogy csatlakoztam ide, és visszaolvastam néhány beszélgetést a barátaimmal, hogy akkor miket mondtam, és mennyire csapdában éreztem magam karrier szinten. Ehhez képest, most ilyen szempontból végtelenül nyugodt vagyok, és hálás az egész szituért, hogy felvettek kb. "ígéretek" alapján, mert konkrét munkatapasztalatom nem volt ebben.

Nyilván óriási hiba, ha hagyod, hogy a munkád definiáljon téged, mint embert - és ezzel egyet is értek abszolút, de mivel heti ~40 órát azzal töltesz, azért nem baj, ha szereted.

Némák, némák a falak
lassan intenek, álmot hintenek
átölel az ágy, ölel a fény
remegve süppedek

Mintha látnám amit érzek
mintha tudnám amit hiszek
látom amint felhőt fest a hold
mondd el titkaid, csak szólj nekem

Most itt ülök
magányt sző az éj
Szólna a hold
de néma szegénya
Meséid várom ó Alice
szépszavaid de nemvagy itt

Offtopic ez mindenütt. A magányról- ultrasúlyos.
A magány 11-06 közeledtével ez egyre rosszabb, és rosszabb.

Ma 14 éve -egy keddi napon-döntöttünk úgy a kutatótársammal, barátnőmmel, későbbi feleségemmel, hogy aláírjuk a szerződést, amivel eladtuk 3 évnyi kutatásunk eredményét, ami egy algoritmus. Ez az algoritmus tette lehetővé, hogy kiköltözzünk, és szinteket átugorva komoly kutatásokban vehessünk részt.
Az első éveinket Oakland külvárosban éltük, mert egyszerűen nem hittük el, hogy tartósan megmaradunk kint, és annyi pénzt akartunk félretenni, amennyit csak lehet. Na Oaklandban rendszeresen betörtek (3 alkalommal 2 év alatt-mondjuk a végén nem maradt mit) Viszont ennek az időszaknak köszönhetem, hogy kijövök a legtöbb afro-amerikaival, hispánnal. Sok barátságom mai napig él és virul. Befogadtak.

Viszont a feleségem gyakorlatilag belebetegedett ebbe az egészbe. Rengeteg rossz dolog történt (gázrobbanás+balest , amiben megsemmisült az autónk és a motorom, stb.) Egyre többet balhéztunk, és szét is esett mind a kettőnk élete. Ő hazament, rá egy évre elváltunk | , majd 2 évre rá elment. San Diegoban ért a hír, hogy menjek mert vége lesz. Már nem érem oda időben.

Amióta ez lezajlott velem van a magány. Azt hittem csak azért vagyok magányos, mert "furcsa" emberek vesznek körül, akik szintén magányosak, de nem. Egyszerűen nem tudok szabadulni attól, hogy ha maradunk ez nem történik meg. Én akartam menni, és nem a pénz miatt, mert ma is elég módjával élek, főleg ahhoz képest, hogy a 4 csaj körülöttem mi pénzt elver. Egyszerűen gyűlöltem a közeget, ami körbevett. Az, hogy mennyire döglött a tudományos élet, hogy a beszélő fejek idióták, hogy az értelmiség mennyire nem képes saját magát meghaladni. Az emberek beszélnek, de nem mondanak semmit. Persze rájöttem, hogy a beszélő fejek mindenütt idióták, és az értelmiség nagyon ritka kivételtől eltekintve mindenütt gyáva, vagy csak kényelmes, megalkuvó. A történet szempontjából nem is lényeges. |

Nem tudom mi lett volna, ha maradunk, csak azt tudom, hogy a csajom brilliáns elme, és nehéz eset volt, de a részem volt. Ő kijavította a felíró táblám. És mióta ezt nem teszi már nem is fejtek ki koncepciót, csak koncepciót alkotok, és vezetem a nálam okosabb srácokat. Hogy utóbbiban vissza tudtam szerezni a magabiztosságom az Becky érdeme. Ő nem javítja ki a felíróm, de egyszerűen ő az én erődöm. Ő és a lányok a mindenem.

Viszont ez a mai nap ez rettenetes minden évben.
Hát köszönöm, hogy elolvastál- ez az én legsötétebb órám 😊
Helmut Zimmer

Ha megengeded a reagálást, a magyar irodalom számomra fontos sorai, különösen a kiemelték

Egy magányos zseni meglátásai:

ARS POETICA
Az idő lassan elszivárog.
Ne lógj a mese langy tején.
Hörpintsd a valódi világot
habos éggel a tetején.
Szép a forrás - merülj el abban!
A nyugalom és remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Más költők kincseit ne szedd el.
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Te kerülj túl e mai kocsmán
az értelemig és tovább!
Szabad eszeddel ne add ocsmány
módon a szolga ostobát!
Te ne alkudj, te legyél boldog!
Mert majd akárki meggyaláz,
megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveid a láz.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Te sziszegve se szolgálj aljas,
nyomorító hatalmakat!
Ne fogd be pörös, ékes szádat!
A tudás előtt tégy panaszt!
Rád tekint, pártfogón, e század:
rád gondol boltban a paraszt;
téged sejdit a munkás teste
két merev mozdulat között;
rád vár a mozi előtt este
gyermek, ha rosszul öltözött.
Kiáltsd ki: "Még nem nagy az ember,
de képzeli, hát szertelen;
kisérje két szülője szemmel:
a munka és a szerelem!"
S ha táborokba gyűlt bitangok
versed hiveit üldözik,
van anyaföld is, ahol tankok
erősitik föl rímeit!...
A vers egy kihagyott szakasza:
Én utánam repes a hűség.
Én értem sir, kit esz a rák.
Énbennem öleli meg hősét
az újnak készülő világ

József Attila -

Szöveggyűjtemény
REMÉNYTELENÜL
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

1933. március

S nèhàny agyhalott, agyhalott gondolatai melyek èpp a napokban kerülnek elèm:

Máté 16:26 EIV
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Vagy milyen váltságot adhat az ember a lelkéért?


1 Timótheus 6:6-8 HUNK
De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.
HUNK: Karoli Bible 1908

Minden hátsó szándék nèlkül, csak eszembe jutott ès ne vegyètek tolakodásnak

Ja ès mèg valami, az Árpád híd közelében voltam koleszos gyakran eszembe jutott, jut "húz a mêlység egyre jobban, magam lennék elbuknék" (ákos: tanulèkony szörnyeteg)

Erősítsen a csajok huncut mosolya 😉 befejeztem 😊

Offtopic ez mindenütt. A magányról- ultrasúlyos.
A magány 11-06 közeledtével ez egyre rosszabb, és rosszabb.

Ma 14 éve -egy keddi napon-döntöttünk úgy a kutatótársammal, barátnőmmel, későbbi feleségemmel, hogy aláírjuk a szerződést, amivel eladtuk 3 évnyi kutatásunk eredményét, ami egy algoritmus. Ez az algoritmus tette lehetővé, hogy kiköltözzünk, és szinteket átugorva komoly kutatásokban vehessünk részt.
Az első éveinket Oakland külvárosban éltük, mert egyszerűen nem hittük el, hogy tartósan megmaradunk kint, és annyi pénzt akartunk félretenni, amennyit csak lehet. Na Oaklandban rendszeresen betörtek (3 alkalommal 2 év alatt-mondjuk a végén nem maradt mit) Viszont ennek az időszaknak köszönhetem, hogy kijövök a legtöbb afro-amerikaival, hispánnal. Sok barátságom mai napig él és virul. Befogadtak.

Viszont a feleségem gyakorlatilag belebetegedett ebbe az egészbe. Rengeteg rossz dolog történt (gázrobbanás+balest , amiben megsemmisült az autónk és a motorom, stb.) Egyre többet balhéztunk, és szét is esett mind a kettőnk élete. Ő hazament, rá egy évre elváltunk | , majd 2 évre rá elment. San Diegoban ért a hír, hogy menjek mert vége lesz. Már nem érem oda időben.

Amióta ez lezajlott velem van a magány. Azt hittem csak azért vagyok magányos, mert "furcsa" emberek vesznek körül, akik szintén magányosak, de nem. Egyszerűen nem tudok szabadulni attól, hogy ha maradunk ez nem történik meg. Én akartam menni, és nem a pénz miatt, mert ma is elég módjával élek, főleg ahhoz képest, hogy a 4 csaj körülöttem mi pénzt elver. Egyszerűen gyűlöltem a közeget, ami körbevett. Az, hogy mennyire döglött a tudományos élet, hogy a beszélő fejek idióták, hogy az értelmiség mennyire nem képes saját magát meghaladni. Az emberek beszélnek, de nem mondanak semmit. Persze rájöttem, hogy a beszélő fejek mindenütt idióták, és az értelmiség nagyon ritka kivételtől eltekintve mindenütt gyáva, vagy csak kényelmes, megalkuvó. A történet szempontjából nem is lényeges. |

Nem tudom mi lett volna, ha maradunk, csak azt tudom, hogy a csajom brilliáns elme, és nehéz eset volt, de a részem volt. Ő kijavította a felíró táblám. És mióta ezt nem teszi már nem is fejtek ki koncepciót, csak koncepciót alkotok, és vezetem a nálam okosabb srácokat. Hogy utóbbiban vissza tudtam szerezni a magabiztosságom az Becky érdeme. Ő nem javítja ki a felíróm, de egyszerűen ő az én erődöm. Ő és a lányok a mindenem.

Viszont ez a mai nap ez rettenetes minden évben.
Hát köszönöm, hogy elolvastál- ez az én legsötétebb órám 😊

Ha valaki kb. egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy mostanra annyira szeretni fogom az autóvezetést, mint amennyire szeretem, biztosan bolondnak tartottam volna. Hihetetlen, mennyire élvezem. S a legjobb az egészben, hogy pont olyan időszakban kezdtem el napi szinten vezetni, amikor a leginkább szükségem volt valami pozitívra, valami olyanra, ami kikapcsol, és valami olyanra, ami örömöt okoz. Keresnem kell egy olyan munkát, amihez szervesen kapcsolódik, mert a jelenlegi munkámat úgyis végtelenül meguntam már. 😊
Mikey

Légy Taxis
Az emberi kapcsolataidat is előre mozdítaná.
És kitudja lehet egy társ is akadna a horogra (remélhetőleg lány )
VvAlekosz

nem néztél így jártam anyátokkalt 😀
senki nem akar taxissal dugni 😀

Ha valaki kb. egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy mostanra annyira szeretni fogom az autóvezetést, mint amennyire szeretem, biztosan bolondnak tartottam volna. Hihetetlen, mennyire élvezem. S a legjobb az egészben, hogy pont olyan időszakban kezdtem el napi szinten vezetni, amikor a leginkább szükségem volt valami pozitívra, valami olyanra, ami kikapcsol, és valami olyanra, ami örömöt okoz. Keresnem kell egy olyan munkát, amihez szervesen kapcsolódik, mert a jelenlegi munkámat úgyis végtelenül meguntam már. 😊
Mikey

Légy Taxis
Az emberi kapcsolataidat is előre mozdítaná.
És kitudja lehet egy társ is akadna a horogra (remélhetőleg lány )

Ha valaki kb. egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy mostanra annyira szeretni fogom az autóvezetést, mint amennyire szeretem, biztosan bolondnak tartottam volna. Hihetetlen, mennyire élvezem. S a legjobb az egészben, hogy pont olyan időszakban kezdtem el napi szinten vezetni, amikor a leginkább szükségem volt valami pozitívra, valami olyanra, ami kikapcsol, és valami olyanra, ami örömöt okoz. Keresnem kell egy olyan munkát, amihez szervesen kapcsolódik, mert a jelenlegi munkámat úgyis végtelenül meguntam már. 😊

Sztem reptéren ilyen boldogan még nem ücsörögtem, mint most. Irány haza, végleg.

Közölni szeretném, hogy éppen hagymalevest készítek. Jó megfázás ellen + nagyon finom! (Igaz, a recept, amit használok, kicsit macerás, de megéri.)

Október 31en még lazán grillezni a teraszon miközben morajlik a tenger alattunk 😊
csebi

A legjobb mikor dec 31-en napozol a teraszon vagy karacsonykor furdoruhaban.
YoungZeeZee

Napozás dec 31en meg lehet de a fürdés tengerben azért combos lenne itt, talán vmi medencében …
csebi

ahhoz nem Máltára kell költözni, hanem Ausztráliába
slowmotion

de az hoax
Negritis

színészek. mind színészek.

Október 31en még lazán grillezni a teraszon miközben morajlik a tenger alattunk 😊
csebi

A legjobb mikor dec 31-en napozol a teraszon vagy karacsonykor furdoruhaban.
YoungZeeZee

Napozás dec 31en meg lehet de a fürdés tengerben azért combos lenne itt, talán vmi medencében …
csebi

ahhoz nem Máltára kell költözni, hanem Ausztráliába
slowmotion

de az hoax

Október 31en még lazán grillezni a teraszon miközben morajlik a tenger alattunk 😊
csebi

A legjobb mikor dec 31-en napozol a teraszon vagy karacsonykor furdoruhaban.
YoungZeeZee

Napozás dec 31en meg lehet de a fürdés tengerben azért combos lenne itt, talán vmi medencében …
csebi

ahhoz nem Máltára kell költözni, hanem Ausztráliába