Detroit Lions

Korábban ígéretet tettem arra, hogy a hivatalos bejelentés után írok egy szösszenetet arról miért is ideális HC jelölt Matt Rakétamérnök a Lions számára. Kicsit több ez a poszt mint egy egyszerű indoklás. Több mert ezzel a kinevezéssel én is visszatérek ide pár nagyobb írás formájában. Köszönhető ez leginkább Pintér Ádi drukkertársamnak aki pár nappal ezelőtt segített nekem egy fontos dologban és hát mivel is tudnám ezt meghálálni mással mint a rengeteg belém szorult információ kifejtésével. Remélem barátom a nyári találkozásunk alkalmával meg tudjuk beszélni ezt egy üdítő mellet. Idén megnyerjük, érzem.

Miért éppen Alaszka PATRICIA,avagy miért ne lehetne egyszer nekem is igazam?

A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.Andy Dufresne, Remény rabjai

Kicsit vissza kell mennem az időben, hogy komolyabb rálátást tudjak adni a miértekre.
Én a 2006-os szezon vége felé kapcsolódtam bele az NFL körforgásába, de akkor még leginkább csak eredmények szintjén. Hatalmas Red Wings és Pistons drukkerként nem volt nehéz dolgom a csapatválasztásnál. A Lionsról akkoriban csak annyit tudtam, hogy kurva szarok nem olyan jók, meg az a Kevin Jones nevű nagyon sok touchdown-t csinál. Az első élőben megtekintett Lionshoz kapcsolódó esemény a 2007-es draft vagyis Calvin Johnson kiválasztása volt. Magával ragadott a srác játéka és onnantól kezdve többé-kevésbé az összes Lions meccset láttam, már amennyire azt a streamek lehetővé tették.
Mivel akkoriban sem a szabályokkal sem a többi csapattal nem voltam tisztában így csak sodródtam az árral, főleg a Sport TV-s meccsekkel. Fogalmam sem volt milyen hatással vannak az edzők a csapat teljesítményére, gondoltam aki gyorsabban szalad meg magasabbra ugrik az úgyis nyer.
Akkoriban a 0-16-os történelmi szezonnal elhíresült Rod Marinelli volt a vezetőedző.

Nem sokat tudtam róla, de mivel MacPhisto nagyon szidta az Index fórumán így gondoltam nem lehet valami nagy ász. Egy remekül induló majd 7-9-es végeredménybe átforduló szezont a drámai nyeretlen idény követte. Addigra már én is jobban beleláttam a dolgokba és a többi Lions drukkerrel együtt követeltem a time és game managementben katasztrófális mester leváltását.
Jim Schwartz érkezett a csapathoz és ez volt az első pillanat amikor azt lehet mondani, hogy valamilyen szinten elkezdtem kötődni egy edzőhöz.

Konkrétan a szarból épített várat, egy mindenki által körberöhögött csapatból egy olyan brigádot csinált aki ellen senki sem szeretett játszani. Látványos támadóegység, félelmetes védelem akiket rühellt a liga. Ebben az időszakban láthattuk először a Sport TV-n szeretett csapatunkat, ami akkoriban nagy szónak számított hisz Faragó Ricsiék úgy kerültek minket mint vámpír a fokhagymát. Nagyon kedveltem Jimbo-t. Eleinte magával ragadó volt a pálya szélén bemutatott lelkes stílusa. Aztán amikor nem jöttek az eredmények a játékosok balhéi meg szaporodtak akkor az én bizalmam is megingott. Sajnos egyre jobban hasonlított egy bespeedezett Keljfeljancsira mint NFL vezetőedzőre. Jöhetett az újabb edzőváltás az újabb reménykedés. Alig vártuk, hogy a Chargers kiessen a rájátszásból és kinevezzék Ken Wisenhuntot a Lions főedzőjének. A Chargers kiesett, Whisenhunt lendületből alá is írt a Titanshez.

Nem is tudom, hogy írjam le azt az érzést amikor Jim Caldwellt kinevezték. Én viszonylagosan szegény gyerekként nőttem fel. Kölyökkoromban nagyon szerettem volna születésnapomra egy számítógépet. Eljött a nagy nap, édesapám és édesanyám pedig behozta a szobámba a várva várt....ja nem, egy asztalt.
Na ilyesmi volt csak felnőtt fejjel. Aztán Whisenhunt hatalmasat bukott a titánokkal, nálunk meg Bamba Jabba elhozta a nyugalmat. Számomra ő egy szerethetetlen karakter (mint NFL vezetőedző), de a Gym Shorts éra után valóban erre volt szükség. Nekem mindig az jutott róla eszembe, hogy "Bácsi álljon már arrébb, mert itt szeretnénk focizni!"
Eredmények terén nem lehet panaszunk rá és lehet, hogy pár év múlva visszasírjuk ezt az időszakot. Nem őt mint karaktert hanem azt mondjuk, hogy a mackókat rendre kipicsáztuk vele, nyertünk a sajtosoknál idegenben és a vikingek sem pofoztak le minket úgy mint az ezt megelőző időszakban.
De valahol mégis megakadt ez a hajó, amit Bob Quinn remekül látott meg. Ennek az együttműködésnek ez volt a plafonja. Sajnos Jim papa nem volt képes kijavítani a hibáit, beleragadt egy konzervatív játékfilozófiába ami tökéletes ismérve egy középszer csapatnak. GM Quinn elmondása szerint Bamba Jabba igazi munkamániás ember volt, soha nem tudott előbb érkezni nála reggel, kivétel a kirúgása napján. Mondjuk szerintem Caldwell csak egyszerűen elfelejtett hazamenni néha.
Kockáztatni kell, mert a drukkerek egyre türelmetlenebbek. Jó csapatot akarnak végre látni, csoportgyőzelmet akarnak végre látni, PO győzelmet akarnak végre látni. Ha a Bamba vezette csapat egy olyan évben nem képes erre amikor Rodgers megsérül, a vikingeknél Bradford majd Keenum irányít (le a kalappal a teljesítménye előtt de azért a hurráhangulattal várnék még egy évet) a mackóknál meg Mike Glennonba fektetik a bizalmat akkor mikor?
Újabb edzőváltás újabb remények. Már tavaly sem titkoltam, hogy Matt Patricia az első számú jelöltem, de akkor még nem jött a váltás. Idén viszont igen.

Semmiféle szakmai magyarázatot ne várjatok tőlem. Egyszerűen azt érzem, hogy ez az ember kell nekünk.
Két dolgot lehet vele kapcsolatban mostanában olvasni. Az egyik, hogy milyen szerethető karakter. Imádták a játékosok és a szurkolók. A másik, hogy mennyire könnyen pótolható lesz a Patriotsnál.
Az elsőben biztos vagyok, már az első sajtótájékoztatóján megvette a drukkereket és a médiát. A másodikban már kevésbé. Bill papa zsenialitását ismerve biztos megoldja majd, de szerintem sokkal nagyobb szerepe volt a patriótáknál Patricianak mint amit sokan gondolnak. Quinn elmondása alapján például jelentős szerepe volt a játékosok (szabadügynökök és az egyetemről érkezők) kiválasztásában , hogy egy példát is mondjak. Itt ismerték meg egymást leginkább Bob Quinnel, hisz rengeteget dolgoztak és utaztak együtt.
Persze tudom, aki Belichick szárnyai alól érkezve lesz vezetőedző az nem lehet jó, meg amúgy is a Lionsnál senki nem lehet jó.
De mit hozhat nekünk MattPat? Megkérdezték tőle, hogy miért a Lionst választotta a Giants helyett. Elmondott sok mindent, de a válasz egyértelmű: Bob Quinn. A GM bízik az edzőben, az edző bízik a GM-ben. Tudnak együtt dolgozni, sőt nagyon szeretnek együtt dolgozni, ezt bebizonyították a Patsnél. Ez egy marha fontos dolog, láthatunk diszfunkcionális franchise-okat ahol ez nem teljesen így van... Szerintem ez az egyik legfontosabb dolog.
Nekem nagyon tetszett amit a Pats védelemmel csinált, leginkább ahogy a máshol gyengélkedő játékosokat beillesztette a csapatba úgy, hogy hasznuk legyen. Nyakába varrták az idei döntő elbukását, de amit én láttam a szezonjukból, hogy nagyon alul kezdtek aztán nagyon szépen íveltek felfelé. Process, ahogy a szakértő mondaná. Na ez az ami Jim Caldwellben nem volt meg. Ami szar volt az elején, az szar volt a végén is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt a problémamegoldást vezetőedzőként is tudja e hozni Patricia mester.
Mert probléma itt lesz bőven. Nincs futójáték, nincs passrush, arcpirítóan erős vagy erősödő csoportellenfelek.
Olyan ember kell ide aki tud motiválni (aki a meccsek szüneteiben nem Egervári Sándor féle demotivációs beszédeket tart),akiben egyszerre hisz játékos és szurkoló, akinek tökei vannak és 30 pontos hátrányban nem Field Goal-okat rúgat, akinek tekintélye van a játékvezetőkkel szemben. Hogy ilyen e Matt Patricia? Ki fog derülni, de az biztos, hogy Jim Bamba Caldwell nem ilyen.
Ami biztos, hogy az eltökéltségével, a munkaéhségével, az eddig megszerzett tapasztalat mennyiségével nem lesz baj.
A legjobbtól tanult 12 évig, már csak az a kérdés, hogy milyen szinten tudja majd felhasználni az ott látottakat.
Elsőre nem igazán tetszett Jim Bob Cooter marasztalása, de most már megbarátkoztam a dologgal. A támadóknak most nagyon fontos a kontinuitás. A liga egyik legszarabb OL edzőjét lecseréltük egy remélhetőleg jobbra, egy jó futóval a csillagos ég lehet a határ.
A védelmet kell megvarázsolni ami Patricia-ra és korábbi mentorára Paul Pasqualonira vár. Bo Davisről (új DL edző) pedig ódákat zengenek mindenhol.


Tényleg semmi kézzelfogható indokom nincs arra, hogy miért leszünk jók de érzem azok leszünk. Visszaolvasva alighanem ti sem lettetek okosabbak attól amit írtam. Felkészültem a legrosszabbra, hisz amikor utoljára nem Jim keresztnevű edzőnk volt 0-16os szezon lett a vége. Felkészültem a károgókra, az én megmondtamokra, a nehéz időszakokra.
Go Lions!

Szerkesztette: Bazzani