USA és a világ

"Citizens, stay calm, everything is under control"

Russian propaganda vehicle in Bucha destroyed by irregular Ukrainian soldier. pic.twitter.com/x7bJuIlCEg

— OSINTtechnical (@Osinttechnical) February 28, 2022

Szerkesztette: Tony Adams

Twitter just added the “Russian state media affiliated” label to my account.@TwitterGov @TwitterSupport I am asking for the immediate removal of this label, due to the fact that I am an individual journalist who does not speak for Russia or Russian media.

— Rachel Blevins (@RachBlevins) February 28, 2022

😀😀😀

És ezek hazaárulóznak...

Belinkelnéd nekem a cikket?
Greengo

https://hvg.hu/360/20220228_Magyarorszag_Orban_Viktor_Oroszorszag_Vlagyimir_Putyin_hirszerzes_kemelharitas_Ukrajna

de mint írta vpi, fizetős

Belinkelnéd nekem a cikket?
Greengo

Fizetős, csak egy részét fogod látni
#JC6

Nem baj.

Belinkelnéd nekem a cikket?
Greengo

Fizetős, csak egy részét fogod látni

Nem szoktam fizetős cikket megosztani, de ebben a helyzetben megteszem. Bár TLDR, de szerintem érdemes elolvasni. Sok itt felmerült kérdésre ad egy-egy - nem biztos, hogy helyes, de - választ. És jó látni, hogy létezik még újságírás Mo-n.

Ha akarná Orbán, akkor sem biztos, hogy szabadulni tudna az oroszok szorításából
hvg360 - Dezső András

A kormányzat az elmúlt években túl nagyra nyitotta a kaput az oroszok elől, és nem csak a nyilvánosságban, hanem a titkosszolgálati szférában is: az orosz katonai hírszerzés komoly bázist épített ki Magyarországon, miközben a kémelhárításon belül fokozatosan gyengítették az „orosz vonalat” – egyértelműen politikai okokból. Ez súlyos rizikó lehet egy olyan háborús helyzetben, amelyben az Orbán-kormány esetleg irányváltásra kényszerülne a pragmatikusnál jóval barátságosabb orosz–magyar viszonyban. A Kreml befolyásolási törekvéseinek sikere és az orosz agresszió ellenére tovább élő kétkulacsos politika abban is tetten érhető, ahogy az ukrán eseményekről számol be a közmédia.

Néhány évvel azután, hogy Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, Orbán Viktor kormányfő a Belügyminisztériumban megtartott zártkörű beszélgetésen vázolta fel geopolitikai meglátásait. A titkosszolgálati és belügyi vezetők előtt a miniszterelnök arról beszélt, hogy a világban nagy átalakulások jönnek, Oroszország el fogja foglalni Ukrajnát, ami „egy nem létező ország”, Kína felemelkedik, az Egyesült Államok mindeközben meggyengül, ahogy az EU is, ezért igazodni kell az új világrendhez.

Mintha csak az ekkor már évek óta intenzív orosz befolyásolási törekvések alapjául szolgáló propaganda köszönt volna vissza Orbán szavaiból, amelyek a jelenlévők egy részében megrökönyödést váltottak ki. A felvázolt jövőkép ugyanis egyértelműen arra utalt, hogy a miniszterelnök iránymutatásai alapján a magyar titkosszolgálatoknak is igazodniuk kell ehhez az orbáni stratégiához.

Ahhoz persze nem kellett jelen lenni ennél a megbeszélésen, hogy mindenki számára világos legyen: az Orbán-kormány az elmúlt években a pragmatikus kapcsolatoknál jóval barátságosabb, mondhatni mélyebb viszonyt ápolt Moszkvával.

Ez a látványos közeledés – amelynek részeként Putyin és Orbán is rendszeresen találkozott egymással – a hazai titkosszolgálatok működésére, sőt az eredményességére is rányomta a bélyegét. A magyar titkosszolgálatokat az „orosz vonalon” takaréklángra állították. Sok-sok jele volt ennek. Az Alkotmányvédelmi Hivatalon belül azt a szakembert, aki a kémelhárításnál hosszú éveken át foglalkozott az oroszokkal, áthelyezték egy másik vonalra, és az orosz titkosszolgálatnak dolgozó egykori jobbikos politikust, Kovács Bélát is úgy leplezték le, hogy az oroszoknak bőven maradt ideje eltakarítani a ténykedése utáni nyomokat.

Nem az új barátaink
Mindeközben az orosz titkosszolgálat intenzíven gyűjtötte az információkat azokról magyar döntéshozókról, akik közül sokan azt hihették, új barátokra leltek, miközben csak kiszolgáltatottabbak lettek, mint valaha voltak. Már-már ironikus, hogy noha a kormányzaton belül évek óta Washingtontól tartanak, mondván, az amerikaiak be akarnak avatkozni a magyarországi belpolitikába, addig azok a politikai befolyásolási műveletek, amelyek már a nyilvánosság előtt is tetten érhetőek, a Kremlből érkeztek: a legjobb példa erre a közmédia.

Bár a közmédia papíron nemzetbiztonsági védelem alatt áll, nem kell hozzá különösebb szakértelem, hogy lássuk, mennyire sok a hasonlóság az orosz állami média által szajkózott propaganda és a magyar köztévében rendszeresen felbukkanó vezető narratíva között. Ennek a lényege röviden, hogy a Nyugat hanyatlik, az Európai Uniónak a szuverén tagállamok érdekeivel ellentétes birodalmi törekvéseik vannak.

Ez a narratíva az, amit az orosz titkosszolgálatok befolyásolási műveleteik során először az európai szélsőjobboldalnak, majd a jogállamot előszeretettel nyirbáló európai pártoknak adtak, mint ideológiai muníció. Ezekre a befolyásolási műveletekre az elmúlt években nagyon sok titkosszolgálati szakember és politikai elemző felhívta a figyelmet, hiába.

Az a kiszolgáltatottság, amelybe néhány oroszbarát európai politikus lavírozta magát, még békeidőben is komoly rizikókat rejt, háborús környezetben viszont rendkívül kártékony. Közel sem biztos ugyanis, hogy az oroszok korábban barátságosnak látszó szorításából Orbán olyan könnyedén szabadulni tudna, ha egyáltalán szeretne vagy ha ezt a politikai érdekei megkívánnák. Az elmúlt években több olyan orosz-magyar projekt indult (elég csak a Paks II.-re gondolni), amelyek révén az orosz szolgálatok szenzitív információkhoz juthattak például azokról a korrupciós ügyletekről, amelyekben a magyar politikai elit érintett.

Ódzkodnak a magyaroktól
Részben az orosz vonalon meggyengített kémelhárításnak köszönhetően az elmúlt években az orosz katonai hírszerzés, a GRU könnyedén tudott bázisokat kiépíteni Magyarországon, ezenkívül a kibertérben is értékes információkhoz jutott. Európai titkosszolgálati körökben ma már tényként beszélnek arról, hogy a nyugati partnerszervezetek nem szívesen osztanak meg a magyar társszervekkel hírszerzési információkat Oroszországgal kapcsolatban, mert attól tartanak, hogy azok az oroszok kezére jutnak.

Persze nem csak a magyarokra tekintenek így, ugyanez a gyanú lengi be az osztrák kémelhárítást is – nem ok nélkül. Kétség nem férhet hozzá, hogy a szövetséges partnerszolgálatok napjainkra már rendelkeznek információval a magyar elhárítási képességek súlyos hiányosságairól és annak konkrét következményeiről. Csak idő kérdése, hogy ezek az információk napvilágot lássanak. Ez az oka annak, hogy Orbán előremenekül: már most arról beszél, hogy az orosz–ukrán háború kitörésével beindul a dezinformáció. Így később egy-egy botrányos ügynél elő lehet húzni a kártyát, hogy az emberek a valóságról is azt hihessék, az csak ócska dezinformáció.

Jól lehetett látni ezt a Pegasus-ügynél is, amelynek kirobbanásakor a kormányzat először azt próbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy nincs ott semmi látnivaló.

Visszaütött a bagatellizálás
A Magyarország számára valóban fontos energiabiztonság mellett az agresszív orosz titkosszolgálati térfoglalás is magyarázza, hogy Orbán és külügyminisztere, Szijjártó Péter a legutolsó pillanatban ítélte csak el Oroszországot, miután az megtámadta Ukrajnát. A kormány üzeneteit közvetítő propagandisták – az orosz propagandával összhangban – szintén a legutolsó pillanatig próbálták nevetségessé tenni azokat a nyugati aggodalmakat, amelyek a háború kitöréséről szóltak.

Így fordulhatott elő az a szintén abszurd helyzet, hogy Washington kommunikációs hadviselését (az oroszok terveivel kapcsolatos nyers hírszerzési információk nyilvánosságra hozása) nemcsak Moszkva, de közvetve oroszokkal szimpatizáló magyar véleményvezérek, kormányközeli megmondóemberek is elszenvedték azzal, hogy a nyugati aggodalmakat bagatellizáló orosz propagandára építették mondandójukat.

És sajnos nem lehet múlt időben beszélni, mert a Rogán Antal propagandaminiszter által felügyelt közmédia most is előszeretettel mutatja be az orosz–ukrán eseményeket úgy, hogy az értelmezéseik az orosz propagandán alapulnak. A kétkulacsos politika tehát csak látszatra ért véget, a Kremlnek ugyanis a fizikai támadás mellett legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb a propaganda, a Nyugat, de főleg Európa megosztása.

Amerika beelőzött
Magyarország már nyakig benne van abban a titkosszolgálati játszmában, amit a világpolitika nagy szereplői játszanak, de a korábbi orosz elkötelezettség miatt egyre kevesebb mozgástere maradt, hiszen a szövetségesei ezen a területen már nem bíznak benne. Tanulva az oroszok 2014-es krími annektálásából, az amerikai döntéshozók ezúttal szándékosan hoztak nyilvánosságra „békeidőben” amúgy titkosnak minősített hírszerzési információkat, ezzel is megpróbálták elodázni a háborút.

Ha megakadályozni ugyan nem is tudták a vérengzést, sikerült rávilágítaniuk arra, hogy Putyin hazudik és egyértelműen ő az agresszor. Ha ezt nem tették volna meg, akkor az offenzíva megítélése sem lett volna ennyire egyöntetű a világban. Ráadásul akkor az olyan oroszbarát kormányoknak (vagy éppen szövetségeseknek), mint az Orbán-kabinet, sokkal nagyobb lett volna a kommunikációs mozgástere egy harmadikutas politikára, ami szintén Putyin malmára hajtotta volna a vizet.

Azzal, hogy az elmúlt években az egészséges pragmatizmuson túl már ideológiai közösséget is vállalt a kormány szellemi holdudvara Moszkvával, voltaképpen ugyanazt az utat járta be, amin évekig a Jobbik is haladt az orosz titkosszolgálat által beszervezett, másodfokon elítélt volt politikusa, a jelenleg már (ismét) Moszkvában élő Kovács Béla ténykedése idején.

Márpedig ez az ideológiai közösség, az orosz és a magyar kormányzati propagandában fellelhető hasonlóságok egy része minden bizonnyal már a sikeres orosz titkosszolgálati beavatkozás eredményei. Ahogy az is, hogy a Nemzetközi Beruházási Bank 2019-ben, amerikai tiltakozás ellenére a székhelyét Moszkvából Budapestre tette át. A magyar kormány akkor lehetővé tette, hogy a bank alkalmazottai és vendégei diplomáciai mentességet kaphassanak, ami szakértők szerint alkalmat adhatott orosz ügynökök, kémek beutazására Magyarországra, ezzel a schengeni övezetbe. Ezért is nevezték már akkor „kémbanknak” az NBB-t, a pénzintézet azonban többször is tagadta ezt a vádat.

És hogy most mi a helyzet? Az oroszok ukrán inváziója miatt Csehország és Románia kilépett az NBB-ből, így az oroszoknak ötven százalék fölött lesz a részesedése a pénzintézetben. Az NBB-t egyébként nem érintik a Nyugat által bevezetett szankciók, mert az ENSZ-nél van bejegyezve.

A hazai titkosszolgálatok nem tudták előre jelezni a háborút
A sokáig az oroszok kegyeit kereső magyar külpolitika ellenére rendkívül asszimetrikus a magyar–orosz viszony. Az Orbán–Putyin-„barátságból” még annyit sem profitált a magyar politikai vezetés, hogy legalább információs helyzetelőnybe kerüljön az Európai Unión belül. Ha tudta is Orbán, hogy Ukrajnára előbb-utóbb rá akarja tenni a kezét Oroszország akár erőszakos úton is (hiszen erről beszélt évekkel ezelőtt a belügyi vezetők előtt), az időzítés még így is váratlanul érte. A kormányfő egy hete még nem sorolta a kockázatok közé a háborút, Balatonfüreden a kormánypárti elit előtt beszélve azt mondta, nem látja reálisnak, hogy az oroszok megtámadják Ukrajnát.

Mindez azért is lényeges, mert az elmúlt években a kormányfő alatt működő hírszerzési központ élén éppen egy olyan vezető, Kovács József államtitkár áll, aki a katonai titkosszolgálatoktól érkezett. Magyarul: vagy a hazai titkosszolgálatok nem tudták előrejelezni, hogy mi várható, vagy ha jelezték is azt, a kormányzat nem vette komolyan. Ismerve a magyar szolgálatok jelenlegi helyzetét, az előbbi a valószínűbb. Ennek persze van egy másik olvasata is: ha az állam által irányított titkosszolgálatok nem szakmai alapon működnek, hanem erősen átpolitizáltan, akkor működés közben nem szakmai, hanem politikai válaszokat adnak. Tehát nem feltétlen azt, ami szakmailag helyes lenne, hanem azt, amit a politikus hallani akar.

Ezúttal úgy tűnik, hogy még a magyar katonai titkosszolgálat is csődöt mondott. Benkő Tibor honvédelmi miniszter négy hete arról beszélt, hogy a honvédség értékelése szerint Oroszország nem akarja megtámadni Ukrajnát. Ez a hírszerzési teljesítmény mindenképpen súlyos kudarc, főleg úgy, hogy van viszonyítási alap: a kilencvenes évek elején a délszláv háború kirobbanásakor éppen fordított volt a helyzet, a magyar titkosszolgálatoknak remek pozícióik voltak a Balkánon, ez pedig felértékelte az országot a nyugati szövetségesek szemében.

Az információhiánynak már most következményei vannak. A Moszkvában még nem is olyan régen “Barátságért” kitüntetéssel jutalmazott Szijjártó Péter szerdán azt közölte, hogy a magyar állam nem képes evakuálni az Ukrajnában, az orosz támadás miatt bajba került magyarokat. Ha később sor is került sikeres evakuálásra (ami vasárnap megtörtént – a szerk), a kapkodás árulkodó. Szijjártóék kapkodása azért is figyelemreméltó, mert a hírszerzés, azaz az Információs Hivatal az ő irányítása alatt áll.

Van, amiben nem követjük a németeket
Gyakran hangoztatott érv, hogy Magyarországnak elemi érdeke az oroszokkal jó, pragmatikus viszonyt ápolni. Ez valóban így van, de van különbség a pragmatikus kapcsolatok és aközött, amikor a döntéshozók saját magukat és az országot is kiszolgáltatottá teszik. Merthogy vannak olyan európai vezetők, akik a pragmatikus (értsd: üzleti) kapcsolatok mellett nem felejtették el, hogy mi a kémelhárítás szerepe és fontossága. Jó példa erre Németország, amelynek Magyarországhoz hasonlóan szintén elemi gazdasági érdeke, hogy Oroszországgal ne rúgja teljesen össze a port.

Azért is érdemes Németországgal példálózni, mert a magyar kormány sok tekintetben a németeket követi. De az biztos, hogy nem titkosszolgálati vonalon. A németeknek az a törekvése ugyanis, hogy Oroszországgal pragmatikus kapcsolatban legyenek, nem járt együtt azzal, hogy védtelenné tette magukat: a német kémelhárítás aktívan dolgozik az orosz kémekre, jelentős erőfeszítéseket tett az orosz aktív intézkedések leleplezésére, a német hírszerzés, a BND pedig a mai napig fontos pozíciókat próbál kiépíteni Oroszországban.

A BND Oroszország-szakértői már tavaly ősz óta nagy nyomás alatt dolgoznak, többek között a karácsonyi ünnepek és szilveszter alatt is. A német hírszerzők műholdfelvételek és lehallgatott üzenetek elemzésével információkat gyűjtöttek Oroszország csapatmozgásairól az ukrán határon, a fehéroroszországi katonai manőverekről és a Kremlben zajló döntéshozatali folyamatokról. Új munkacsoportok alakultak, és a helyzetjelentéseket folyamatosan frissítették. (Azért is igyekeztek ennyire a német hírszerzők, mert nem sokkal korábban csúfos kudarcot vallottak: nem látták előre, hogy Afganisztánban a tálibok villámgyorsan átveszik a hatalmat.)

Oroszország mindig is „kemény célpontnak” számított a nyugati hírszerzők köreiben, mivel ott nem könnyű információkhoz jutni. De a német tisztviselők állítják, még mindig jó forrásaik vannak, nem egy olyan ügynökük van, akit még évtizedekkel korábban szerveztek be, állítólag az orosz apparátusban irigylésre méltó karriert futott be. De emellett a németek a lehallgatott kommunikációra éppúgy építenek, mint a közösségi oldalak alapos elemzéseire.

Ukrajna megtámadásának abszurd indoka éppen az orosz katonai titkosszolgálat magyarországi műveletének fényében nevetséges. Putyin azzal indokolta Ukrajna megtámadását, hogy meg kell dönteni a „náci ukrán” vezetést. Az a Putyin érvelt ezzel, aki az orosz titkosszolgálatot hosszú éveken át arra trenírozta, hogy az európai szélsőjobboldallal alakítson ki minél mélyebb kapcsolatot. Magyarországon a diplomáciai fedésben lévő GRU hírszerzői évekkel ezelőtt Bőnybe mentek, ahol airsoft-gyakorlatnak álcázva képezték ki a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű szélsőjobboldali szervezet tagjait. Az MNA szellemi vezetője az a Győrkös István, aki 2016 őszén egy házkutatáskor lelőtt egy rendőrt. És ugyanez az MNA volt az, amelyiknek portálját később a GRU „átvette”, hogy azon magyar nyelven orosz propagandát folytasson.
vpi

Belinkelnéd nekem a cikket?

Nem szoktam fizetős cikket megosztani, de ebben a helyzetben megteszem. Bár TLDR, de szerintem érdemes elolvasni. Sok itt felmerült kérdésre ad egy-egy - nem biztos, hogy helyes, de - választ. És jó látni, hogy létezik még újságírás Mo-n.

Ha akarná Orbán, akkor sem biztos, hogy szabadulni tudna az oroszok szorításából
hvg360 - Dezső András

A kormányzat az elmúlt években túl nagyra nyitotta a kaput az oroszok elől, és nem csak a nyilvánosságban, hanem a titkosszolgálati szférában is: az orosz katonai hírszerzés komoly bázist épített ki Magyarországon, miközben a kémelhárításon belül fokozatosan gyengítették az „orosz vonalat” – egyértelműen politikai okokból. Ez súlyos rizikó lehet egy olyan háborús helyzetben, amelyben az Orbán-kormány esetleg irányváltásra kényszerülne a pragmatikusnál jóval barátságosabb orosz–magyar viszonyban. A Kreml befolyásolási törekvéseinek sikere és az orosz agresszió ellenére tovább élő kétkulacsos politika abban is tetten érhető, ahogy az ukrán eseményekről számol be a közmédia.

Néhány évvel azután, hogy Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, Orbán Viktor kormányfő a Belügyminisztériumban megtartott zártkörű beszélgetésen vázolta fel geopolitikai meglátásait. A titkosszolgálati és belügyi vezetők előtt a miniszterelnök arról beszélt, hogy a világban nagy átalakulások jönnek, Oroszország el fogja foglalni Ukrajnát, ami „egy nem létező ország”, Kína felemelkedik, az Egyesült Államok mindeközben meggyengül, ahogy az EU is, ezért igazodni kell az új világrendhez.

Mintha csak az ekkor már évek óta intenzív orosz befolyásolási törekvések alapjául szolgáló propaganda köszönt volna vissza Orbán szavaiból, amelyek a jelenlévők egy részében megrökönyödést váltottak ki. A felvázolt jövőkép ugyanis egyértelműen arra utalt, hogy a miniszterelnök iránymutatásai alapján a magyar titkosszolgálatoknak is igazodniuk kell ehhez az orbáni stratégiához.

Ahhoz persze nem kellett jelen lenni ennél a megbeszélésen, hogy mindenki számára világos legyen: az Orbán-kormány az elmúlt években a pragmatikus kapcsolatoknál jóval barátságosabb, mondhatni mélyebb viszonyt ápolt Moszkvával.

Ez a látványos közeledés – amelynek részeként Putyin és Orbán is rendszeresen találkozott egymással – a hazai titkosszolgálatok működésére, sőt az eredményességére is rányomta a bélyegét. A magyar titkosszolgálatokat az „orosz vonalon” takaréklángra állították. Sok-sok jele volt ennek. Az Alkotmányvédelmi Hivatalon belül azt a szakembert, aki a kémelhárításnál hosszú éveken át foglalkozott az oroszokkal, áthelyezték egy másik vonalra, és az orosz titkosszolgálatnak dolgozó egykori jobbikos politikust, Kovács Bélát is úgy leplezték le, hogy az oroszoknak bőven maradt ideje eltakarítani a ténykedése utáni nyomokat.

Nem az új barátaink
Mindeközben az orosz titkosszolgálat intenzíven gyűjtötte az információkat azokról magyar döntéshozókról, akik közül sokan azt hihették, új barátokra leltek, miközben csak kiszolgáltatottabbak lettek, mint valaha voltak. Már-már ironikus, hogy noha a kormányzaton belül évek óta Washingtontól tartanak, mondván, az amerikaiak be akarnak avatkozni a magyarországi belpolitikába, addig azok a politikai befolyásolási műveletek, amelyek már a nyilvánosság előtt is tetten érhetőek, a Kremlből érkeztek: a legjobb példa erre a közmédia.

Bár a közmédia papíron nemzetbiztonsági védelem alatt áll, nem kell hozzá különösebb szakértelem, hogy lássuk, mennyire sok a hasonlóság az orosz állami média által szajkózott propaganda és a magyar köztévében rendszeresen felbukkanó vezető narratíva között. Ennek a lényege röviden, hogy a Nyugat hanyatlik, az Európai Uniónak a szuverén tagállamok érdekeivel ellentétes birodalmi törekvéseik vannak.

Ez a narratíva az, amit az orosz titkosszolgálatok befolyásolási műveleteik során először az európai szélsőjobboldalnak, majd a jogállamot előszeretettel nyirbáló európai pártoknak adtak, mint ideológiai muníció. Ezekre a befolyásolási műveletekre az elmúlt években nagyon sok titkosszolgálati szakember és politikai elemző felhívta a figyelmet, hiába.

Az a kiszolgáltatottság, amelybe néhány oroszbarát európai politikus lavírozta magát, még békeidőben is komoly rizikókat rejt, háborús környezetben viszont rendkívül kártékony. Közel sem biztos ugyanis, hogy az oroszok korábban barátságosnak látszó szorításából Orbán olyan könnyedén szabadulni tudna, ha egyáltalán szeretne vagy ha ezt a politikai érdekei megkívánnák. Az elmúlt években több olyan orosz-magyar projekt indult (elég csak a Paks II.-re gondolni), amelyek révén az orosz szolgálatok szenzitív információkhoz juthattak például azokról a korrupciós ügyletekről, amelyekben a magyar politikai elit érintett.

Ódzkodnak a magyaroktól
Részben az orosz vonalon meggyengített kémelhárításnak köszönhetően az elmúlt években az orosz katonai hírszerzés, a GRU könnyedén tudott bázisokat kiépíteni Magyarországon, ezenkívül a kibertérben is értékes információkhoz jutott. Európai titkosszolgálati körökben ma már tényként beszélnek arról, hogy a nyugati partnerszervezetek nem szívesen osztanak meg a magyar társszervekkel hírszerzési információkat Oroszországgal kapcsolatban, mert attól tartanak, hogy azok az oroszok kezére jutnak.

Persze nem csak a magyarokra tekintenek így, ugyanez a gyanú lengi be az osztrák kémelhárítást is – nem ok nélkül. Kétség nem férhet hozzá, hogy a szövetséges partnerszolgálatok napjainkra már rendelkeznek információval a magyar elhárítási képességek súlyos hiányosságairól és annak konkrét következményeiről. Csak idő kérdése, hogy ezek az információk napvilágot lássanak. Ez az oka annak, hogy Orbán előremenekül: már most arról beszél, hogy az orosz–ukrán háború kitörésével beindul a dezinformáció. Így később egy-egy botrányos ügynél elő lehet húzni a kártyát, hogy az emberek a valóságról is azt hihessék, az csak ócska dezinformáció.

Jól lehetett látni ezt a Pegasus-ügynél is, amelynek kirobbanásakor a kormányzat először azt próbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy nincs ott semmi látnivaló.

Visszaütött a bagatellizálás
A Magyarország számára valóban fontos energiabiztonság mellett az agresszív orosz titkosszolgálati térfoglalás is magyarázza, hogy Orbán és külügyminisztere, Szijjártó Péter a legutolsó pillanatban ítélte csak el Oroszországot, miután az megtámadta Ukrajnát. A kormány üzeneteit közvetítő propagandisták – az orosz propagandával összhangban – szintén a legutolsó pillanatig próbálták nevetségessé tenni azokat a nyugati aggodalmakat, amelyek a háború kitöréséről szóltak.

Így fordulhatott elő az a szintén abszurd helyzet, hogy Washington kommunikációs hadviselését (az oroszok terveivel kapcsolatos nyers hírszerzési információk nyilvánosságra hozása) nemcsak Moszkva, de közvetve oroszokkal szimpatizáló magyar véleményvezérek, kormányközeli megmondóemberek is elszenvedték azzal, hogy a nyugati aggodalmakat bagatellizáló orosz propagandára építették mondandójukat.

És sajnos nem lehet múlt időben beszélni, mert a Rogán Antal propagandaminiszter által felügyelt közmédia most is előszeretettel mutatja be az orosz–ukrán eseményeket úgy, hogy az értelmezéseik az orosz propagandán alapulnak. A kétkulacsos politika tehát csak látszatra ért véget, a Kremlnek ugyanis a fizikai támadás mellett legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb a propaganda, a Nyugat, de főleg Európa megosztása.

Amerika beelőzött
Magyarország már nyakig benne van abban a titkosszolgálati játszmában, amit a világpolitika nagy szereplői játszanak, de a korábbi orosz elkötelezettség miatt egyre kevesebb mozgástere maradt, hiszen a szövetségesei ezen a területen már nem bíznak benne. Tanulva az oroszok 2014-es krími annektálásából, az amerikai döntéshozók ezúttal szándékosan hoztak nyilvánosságra „békeidőben” amúgy titkosnak minősített hírszerzési információkat, ezzel is megpróbálták elodázni a háborút.

Ha megakadályozni ugyan nem is tudták a vérengzést, sikerült rávilágítaniuk arra, hogy Putyin hazudik és egyértelműen ő az agresszor. Ha ezt nem tették volna meg, akkor az offenzíva megítélése sem lett volna ennyire egyöntetű a világban. Ráadásul akkor az olyan oroszbarát kormányoknak (vagy éppen szövetségeseknek), mint az Orbán-kabinet, sokkal nagyobb lett volna a kommunikációs mozgástere egy harmadikutas politikára, ami szintén Putyin malmára hajtotta volna a vizet.

Azzal, hogy az elmúlt években az egészséges pragmatizmuson túl már ideológiai közösséget is vállalt a kormány szellemi holdudvara Moszkvával, voltaképpen ugyanazt az utat járta be, amin évekig a Jobbik is haladt az orosz titkosszolgálat által beszervezett, másodfokon elítélt volt politikusa, a jelenleg már (ismét) Moszkvában élő Kovács Béla ténykedése idején.

Márpedig ez az ideológiai közösség, az orosz és a magyar kormányzati propagandában fellelhető hasonlóságok egy része minden bizonnyal már a sikeres orosz titkosszolgálati beavatkozás eredményei. Ahogy az is, hogy a Nemzetközi Beruházási Bank 2019-ben, amerikai tiltakozás ellenére a székhelyét Moszkvából Budapestre tette át. A magyar kormány akkor lehetővé tette, hogy a bank alkalmazottai és vendégei diplomáciai mentességet kaphassanak, ami szakértők szerint alkalmat adhatott orosz ügynökök, kémek beutazására Magyarországra, ezzel a schengeni övezetbe. Ezért is nevezték már akkor „kémbanknak” az NBB-t, a pénzintézet azonban többször is tagadta ezt a vádat.

És hogy most mi a helyzet? Az oroszok ukrán inváziója miatt Csehország és Románia kilépett az NBB-ből, így az oroszoknak ötven százalék fölött lesz a részesedése a pénzintézetben. Az NBB-t egyébként nem érintik a Nyugat által bevezetett szankciók, mert az ENSZ-nél van bejegyezve.

A hazai titkosszolgálatok nem tudták előre jelezni a háborút
A sokáig az oroszok kegyeit kereső magyar külpolitika ellenére rendkívül asszimetrikus a magyar–orosz viszony. Az Orbán–Putyin-„barátságból” még annyit sem profitált a magyar politikai vezetés, hogy legalább információs helyzetelőnybe kerüljön az Európai Unión belül. Ha tudta is Orbán, hogy Ukrajnára előbb-utóbb rá akarja tenni a kezét Oroszország akár erőszakos úton is (hiszen erről beszélt évekkel ezelőtt a belügyi vezetők előtt), az időzítés még így is váratlanul érte. A kormányfő egy hete még nem sorolta a kockázatok közé a háborút, Balatonfüreden a kormánypárti elit előtt beszélve azt mondta, nem látja reálisnak, hogy az oroszok megtámadják Ukrajnát.

Mindez azért is lényeges, mert az elmúlt években a kormányfő alatt működő hírszerzési központ élén éppen egy olyan vezető, Kovács József államtitkár áll, aki a katonai titkosszolgálatoktól érkezett. Magyarul: vagy a hazai titkosszolgálatok nem tudták előrejelezni, hogy mi várható, vagy ha jelezték is azt, a kormányzat nem vette komolyan. Ismerve a magyar szolgálatok jelenlegi helyzetét, az előbbi a valószínűbb. Ennek persze van egy másik olvasata is: ha az állam által irányított titkosszolgálatok nem szakmai alapon működnek, hanem erősen átpolitizáltan, akkor működés közben nem szakmai, hanem politikai válaszokat adnak. Tehát nem feltétlen azt, ami szakmailag helyes lenne, hanem azt, amit a politikus hallani akar.

Ezúttal úgy tűnik, hogy még a magyar katonai titkosszolgálat is csődöt mondott. Benkő Tibor honvédelmi miniszter négy hete arról beszélt, hogy a honvédség értékelése szerint Oroszország nem akarja megtámadni Ukrajnát. Ez a hírszerzési teljesítmény mindenképpen súlyos kudarc, főleg úgy, hogy van viszonyítási alap: a kilencvenes évek elején a délszláv háború kirobbanásakor éppen fordított volt a helyzet, a magyar titkosszolgálatoknak remek pozícióik voltak a Balkánon, ez pedig felértékelte az országot a nyugati szövetségesek szemében.

Az információhiánynak már most következményei vannak. A Moszkvában még nem is olyan régen “Barátságért” kitüntetéssel jutalmazott Szijjártó Péter szerdán azt közölte, hogy a magyar állam nem képes evakuálni az Ukrajnában, az orosz támadás miatt bajba került magyarokat. Ha később sor is került sikeres evakuálásra (ami vasárnap megtörtént – a szerk), a kapkodás árulkodó. Szijjártóék kapkodása azért is figyelemreméltó, mert a hírszerzés, azaz az Információs Hivatal az ő irányítása alatt áll.

Van, amiben nem követjük a németeket
Gyakran hangoztatott érv, hogy Magyarországnak elemi érdeke az oroszokkal jó, pragmatikus viszonyt ápolni. Ez valóban így van, de van különbség a pragmatikus kapcsolatok és aközött, amikor a döntéshozók saját magukat és az országot is kiszolgáltatottá teszik. Merthogy vannak olyan európai vezetők, akik a pragmatikus (értsd: üzleti) kapcsolatok mellett nem felejtették el, hogy mi a kémelhárítás szerepe és fontossága. Jó példa erre Németország, amelynek Magyarországhoz hasonlóan szintén elemi gazdasági érdeke, hogy Oroszországgal ne rúgja teljesen össze a port.

Azért is érdemes Németországgal példálózni, mert a magyar kormány sok tekintetben a németeket követi. De az biztos, hogy nem titkosszolgálati vonalon. A németeknek az a törekvése ugyanis, hogy Oroszországgal pragmatikus kapcsolatban legyenek, nem járt együtt azzal, hogy védtelenné tette magukat: a német kémelhárítás aktívan dolgozik az orosz kémekre, jelentős erőfeszítéseket tett az orosz aktív intézkedések leleplezésére, a német hírszerzés, a BND pedig a mai napig fontos pozíciókat próbál kiépíteni Oroszországban.

A BND Oroszország-szakértői már tavaly ősz óta nagy nyomás alatt dolgoznak, többek között a karácsonyi ünnepek és szilveszter alatt is. A német hírszerzők műholdfelvételek és lehallgatott üzenetek elemzésével információkat gyűjtöttek Oroszország csapatmozgásairól az ukrán határon, a fehéroroszországi katonai manőverekről és a Kremlben zajló döntéshozatali folyamatokról. Új munkacsoportok alakultak, és a helyzetjelentéseket folyamatosan frissítették. (Azért is igyekeztek ennyire a német hírszerzők, mert nem sokkal korábban csúfos kudarcot vallottak: nem látták előre, hogy Afganisztánban a tálibok villámgyorsan átveszik a hatalmat.)

Oroszország mindig is „kemény célpontnak” számított a nyugati hírszerzők köreiben, mivel ott nem könnyű információkhoz jutni. De a német tisztviselők állítják, még mindig jó forrásaik vannak, nem egy olyan ügynökük van, akit még évtizedekkel korábban szerveztek be, állítólag az orosz apparátusban irigylésre méltó karriert futott be. De emellett a németek a lehallgatott kommunikációra éppúgy építenek, mint a közösségi oldalak alapos elemzéseire.

Ukrajna megtámadásának abszurd indoka éppen az orosz katonai titkosszolgálat magyarországi műveletének fényében nevetséges. Putyin azzal indokolta Ukrajna megtámadását, hogy meg kell dönteni a „náci ukrán” vezetést. Az a Putyin érvelt ezzel, aki az orosz titkosszolgálatot hosszú éveken át arra trenírozta, hogy az európai szélsőjobboldallal alakítson ki minél mélyebb kapcsolatot. Magyarországon a diplomáciai fedésben lévő GRU hírszerzői évekkel ezelőtt Bőnybe mentek, ahol airsoft-gyakorlatnak álcázva képezték ki a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű szélsőjobboldali szervezet tagjait. Az MNA szellemi vezetője az a Győrkös István, aki 2016 őszén egy házkutatáskor lelőtt egy rendőrt. És ugyanez az MNA volt az, amelyiknek portálját később a GRU „átvette”, hogy azon magyar nyelven orosz propagandát folytasson.

Egy kis nyugtató, hogy ilyen is van😉

 telex.hu/video/2022/02/28/ukran-menekultek-nyugati-videoriport
dande

Ezt megkönnyeztem...

Én igazából nem bánom, hogy a dagadt maradt az oroszok seggében (én továbbra is biztos vagyok benne, hogy fullra zsarolva van ezzel-azzal), mert ha most kilépett volna ebből és "normálisan" kezeli a helyzetet, akkor ebből a háborús szituból úgy jöhetett volna ki, h az lenne a kérdés hogy 2/3-dal vagy 3/4-del nyernek a választáson. Így azért vélhetően sokan el fognak gondolkodni, hogy most mi a fasz zajlik itt.. (nyilván az agymosott réteg megy vele akármit is csinál, de ez konstans).
Szesze

Ennél nagyobb fegyver nem lesz az ellenzék kezében, az tuti.
zinedine5

Jah.. ha ez se elég (nekik), akkor tényleg meg lehet baszni az egészet.

Én igazából nem bánom, hogy a dagadt maradt az oroszok seggében (én továbbra is biztos vagyok benne, hogy fullra zsarolva van ezzel-azzal), mert ha most kilépett volna ebből és "normálisan" kezeli a helyzetet, akkor ebből a háborús szituból úgy jöhetett volna ki, h az lenne a kérdés hogy 2/3-dal vagy 3/4-del nyernek a választáson. Így azért vélhetően sokan el fognak gondolkodni, hogy most mi a fasz zajlik itt.. (nyilván az agymosott réteg megy vele akármit is csinál, de ez konstans).
Szesze

Ennél nagyobb fegyver nem lesz az ellenzék kezében, az tuti.

sajnálom, de létezem....
Fungus

Jajjj istenem. Elfogytak az észérvek és jön a martirkodas?
roberto23

Voltak észérvek? 😀
ender1112

Jogos. 😀
roberto23

Na most megölted a topicot 😉

sajnálom, de létezem....
Fungus

Jajjj istenem. Elfogytak az észérvek és jön a martirkodas?
roberto23

Voltak észérvek? 😀
ender1112

Jogos. 😀

"egybites"...ezt szeretem, amikor az észérv elvész, s marad a düh....
Fungus

A megszólítás után volt a lényegi rész, de gondolom átsiklottál felette, vagy nem tudtad értelmezni.

Ezt meglátjuk. Sztem Te is azért imádkozz, hogy sikerüljön kimaradni.
Fungus

Te egybites, ha nagy buli lesz, akkor már kurvára mindegy, hogy kimaradtunk vagy sem, (és legalább jó lelkiismerettel megyünk a Valhallába), ha meg kicsi vagy közepes méretű, akkor meg aztán pláne reszeltek Magyarországnak, se Günter, se Kazimierz, se Vältteri nem fog szaladni, hogy megállítsa a Kárpát-medencébe látogató Ivánékat.
tomz

"egybites"...ezt szeretem, amikor az észérv elvész, s marad a düh....
Fungus

Észérv…. 😀

Vicces vagy. Hiányoztal nagyon ebből a topicbol….
roberto23

Hiányzott, mint lónak a hátúszás 🤣

sajnálom, de létezem....
Fungus

Jajjj istenem. Elfogytak az észérvek és jön a martirkodas?
roberto23

Voltak észérvek? 😀

Deák Dániel, Bohár Dani, Rákay meg az a szemüveges liba... rámentem a face oldalukra, hátha lőttek öntömjénező szelfit a hatron, csomaggal a kézben.

Dehogy.

MÁRKI-ZAY VESZÉLYBE SODORJA AZ ORSZÁGOT.

Egyszerűen hihetetlen. Nyomtam pár kommentet, szerintem pár percen belül elérhetetlen lesz az oldaluk. Nem tudom, hogy fogom kiheverni..
😀

Egy kis nyugtató, hogy ilyen is van😉

 telex.hu/video/2022/02/28/ukran-menekultek-nyugati-videoriport

sajnálom, de létezem....
Fungus

Jajjj istenem. Elfogytak az észérvek és jön a martirkodas?

Én igazából nem bánom, hogy a dagadt maradt az oroszok seggében (én továbbra is biztos vagyok benne, hogy fullra zsarolva van ezzel-azzal), mert ha most kilépett volna ebből és "normálisan" kezeli a helyzetet, akkor ebből a háborús szituból úgy jöhetett volna ki, h az lenne a kérdés hogy 2/3-dal vagy 3/4-del nyernek a választáson. Így azért vélhetően sokan el fognak gondolkodni, hogy most mi a fasz zajlik itt.. (nyilván az agymosott réteg megy vele akármit is csinál, de ez konstans).

sajnálom, de létezem....

ki akar maradni a buliból, és pont. Ha akarsz, mehetsz.
Fungus

De nem tud kimaradni.......ehhez olyan nagy politikai tudmány kell?????
dande

Ezt meglátjuk. Sztem Te is azért imádkozz, hogy sikerüljön kimaradni.
Fungus

Édes f*szom, ennyire hogy lehet fordítva ülni a lovon. 😀 😀 😀

Ezt meglátjuk. Sztem Te is azért imádkozz, hogy sikerüljön kimaradni.
Fungus

Te egybites, ha nagy buli lesz, akkor már kurvára mindegy, hogy kimaradtunk vagy sem, (és legalább jó lelkiismerettel megyünk a Valhallába), ha meg kicsi vagy közepes méretű, akkor meg aztán pláne reszeltek Magyarországnak, se Günter, se Kazimierz, se Vältteri nem fog szaladni, hogy megállítsa a Kárpát-medencébe látogató Ivánékat.
tomz

"egybites"...ezt szeretem, amikor az észérv elvész, s marad a düh....
Fungus

Észérv…. 😀

Vicces vagy. Hiányoztal nagyon ebből a topicbol….
roberto23

Is...

Ezt meglátjuk. Sztem Te is azért imádkozz, hogy sikerüljön kimaradni.
Fungus

Te egybites, ha nagy buli lesz, akkor már kurvára mindegy, hogy kimaradtunk vagy sem, (és legalább jó lelkiismerettel megyünk a Valhallába), ha meg kicsi vagy közepes méretű, akkor meg aztán pláne reszeltek Magyarországnak, se Günter, se Kazimierz, se Vältteri nem fog szaladni, hogy megállítsa a Kárpát-medencébe látogató Ivánékat.
tomz

"egybites"...ezt szeretem, amikor az észérv elvész, s marad a düh....
Fungus

Észérv…. 😀

Vicces vagy. Hiányoztal nagyon ebből a topicbol….

Ezt meglátjuk. Sztem Te is azért imádkozz, hogy sikerüljön kimaradni.
Fungus

Te egybites, ha nagy buli lesz, akkor már kurvára mindegy, hogy kimaradtunk vagy sem, (és legalább jó lelkiismerettel megyünk a Valhallába), ha meg kicsi vagy közepes méretű, akkor meg aztán pláne reszeltek Magyarországnak, se Günter, se Kazimierz, se Vältteri nem fog szaladni, hogy megállítsa a Kárpát-medencébe látogató Ivánékat.
tomz

"egybites"...ezt szeretem, amikor az észérv elvész, s marad a düh....