USA és a világ

Lehet körös lesz később, bemásolom

 444.hu/2022/10/28/az-oroszok-akar-az-elcsatolt-ukran-teruletek-egy-reszet-is-feladhatjak-de-a-krimhez-vezeto-folyosot-nem-engedik-el
Zsellértelkes Vrij

És ha ezt most összeveted azzal, amit Szíjjártó mondott, a végeredmény tekintetében ugyanott vagyunk: Hogy Ukrajna határai hol fognak húzódni azt Oroszország és a Nyugat (ezenbelül nagyrészt az USA) fogja eldönteni. Csak Szíjjártó primitív, egybites, érdevezérelt értsd. politikusi kommunikációban mondta ezt el, ez a geopolitikus pedig, szépen, összeszedetten, logikusan, érvelve értsd. szakértőként mondta ezt el.
Az is a Nyugat döntése lesz, hogyha a Krímből is ki akarják veretni az oroszokat és ezért korlátlan ideig, korlátlan forrást biztosít az ukránoknak, akik ezzel ezt esetleg meg tudják tenni.

A Nyugat borzasztóan nehéz és összetett helyzetben van. Leszámolhat 1-2-3 generációra (végleg?) az orosz imprerializmussal, mint olyannal, mert egy fentebbi szcenáriót a Nyugat ha akar, meg tud finanszírozni, komoly áldozatokkal de meg tud, és egy anyagháborúban az oroszok mindenképpen vesztenek. Lehet, hogy 1 év alatt vagy 3, vagy 5, de vesztenek. Kérdés, hogy le mer-e számolni, le kell-e számolni, mi jön helyette, ki jön helyette, beveti-e az atomot, nem veti, kicsi atomot, nagy atomot, akkor vissza kell-e lőni, és különben is, Kína, India, Taiwan, Pusztazámor. Hát, ehhez államférfiak és államnők kellenek minden oldalon. Tiszta szerencse, hogy pont olyan generációban vagyunk, amikor ilyenből túltengés van.
MC12

Valakinek ha van kedve, osszegezhetne objektiven, hogy a hintapolitikank az oroszok fele milyen merleget mutat. En egyelore netto minuszra erzem a hosszutavit, kozeptavon is minusz, rovid tavon maximim egy semleges, inkabb semleges minusz.

Erthetetlen miert toljak Szijjasek meg ezt, azon kivul, hogy politikai berendezkedesben az oroszokkal favorizalnak. Paksi beruhazastol varjak a rezsi-fegyver fenntartasat? Vagy a geopolitkai fejlemenyeket tovabbra is ugy ertelmezik, hogy keleti shift lesz es ugy tudjuk meglovagolni, ha az orosz propagandat toljuk?

Btw. szeritnem Szijjas nem egybites nyilatkzoatot tett. Ahogyan irod, a geopolitikai szakerto is ezt mondja. Ez egy racionalis konkluzio egy szakertotol. Reszben a kulugyminiszter is az, de neki nem csak az adott helyzetet kell elemeznie, hanem politikai cselekveskent elore gondolkodnia. Ebbol a szempontbol ez a nyilatkozat megengedhetetlne minden kis- es kozepes allam kulugyeretol, gyakorlatilag a sajat szuverenitasarol mond le ezzel a beismeressel, hogy a Magyarorszagnal joval nagyobb Ukrajna elvesztette az onrendelkezeset, mert orosz proxi.

Es Szijjarto nem hulye. Evek ota ebben mozog a legmagasabb szinten. Komolyan nem ertem mi ez a szakmailag erthetelen allasoflalas es tolodas amit csinalunk. Ez nem hintapolitika mar.

Lehet körös lesz később, bemásolom

 444.hu/2022/10/28/az-oroszok-akar-az-elcsatolt-ukran-teruletek-egy-reszet-is-feladhatjak-de-a-krimhez-vezeto-folyosot-nem-engedik-el
Zsellértelkes Vrij

És ha ezt most összeveted azzal, amit Szíjjártó mondott, a végeredmény tekintetében ugyanott vagyunk: Hogy Ukrajna határai hol fognak húzódni azt Oroszország és a Nyugat (ezenbelül nagyrészt az USA) fogja eldönteni. Csak Szíjjártó primitív, egybites, érdevezérelt értsd. politikusi kommunikációban mondta ezt el, ez a geopolitikus pedig, szépen, összeszedetten, logikusan, érvelve értsd. szakértőként mondta ezt el.
Az is a Nyugat döntése lesz, hogyha a Krímből is ki akarják veretni az oroszokat és ezért korlátlan ideig, korlátlan forrást biztosít az ukránoknak, akik ezzel ezt esetleg meg tudják tenni.

A Nyugat borzasztóan nehéz és összetett helyzetben van. Leszámolhat 1-2-3 generációra (végleg?) az orosz imprerializmussal, mint olyannal, mert egy fentebbi szcenáriót a Nyugat ha akar, meg tud finanszírozni, komoly áldozatokkal de meg tud, és egy anyagháborúban az oroszok mindenképpen vesztenek. Lehet, hogy 1 év alatt vagy 3, vagy 5, de vesztenek. Kérdés, hogy le mer-e számolni, le kell-e számolni, mi jön helyette, ki jön helyette, beveti-e az atomot, nem veti, kicsi atomot, nagy atomot, akkor vissza kell-e lőni, és különben is, Kína, India, Taiwan, Pusztazámor. Hát, ehhez államférfiak és államnők kellenek minden oldalon. Tiszta szerencse, hogy pont olyan generációban vagyunk, amikor ilyenből túltengés van.
MC12

irtam egy hosszabbat, de inkabb toroltem, mert ugyis parttalan vita lenne igy csak egy kerdesem van hozzad:

miert gondolod, hogy ez egy borzasztoan nehes es osszetett helyzet a Nyugat (minusz mi) szamara? sztem azt ok is felfogjak (meg Meloni is), hogy ha le lehet szamolni az orosz imperalizmussal ugy, hogy erdemben Nyugat-Europanak nem kell hadba vonulni, nem kell embereknek meghalniuk, akkor azt meg kell lepniuk.
azt ertem, hogy OVnak ez miert borzasztoan nehez es osszetett helyzet, de hogy a Nyugatnak miert azt nem ertem.

Lehet körös lesz később, bemásolom

 444.hu/2022/10/28/az-oroszok-akar-az-elcsatolt-ukran-teruletek-egy-reszet-is-feladhatjak-de-a-krimhez-vezeto-folyosot-nem-engedik-el
Zsellértelkes Vrij

És ha ezt most összeveted azzal, amit Szíjjártó mondott, a végeredmény tekintetében ugyanott vagyunk: Hogy Ukrajna határai hol fognak húzódni azt Oroszország és a Nyugat (ezenbelül nagyrészt az USA) fogja eldönteni. Csak Szíjjártó primitív, egybites, érdevezérelt értsd. politikusi kommunikációban mondta ezt el, ez a geopolitikus pedig, szépen, összeszedetten, logikusan, érvelve értsd. szakértőként mondta ezt el.
Az is a Nyugat döntése lesz, hogyha a Krímből is ki akarják veretni az oroszokat és ezért korlátlan ideig, korlátlan forrást biztosít az ukránoknak, akik ezzel ezt esetleg meg tudják tenni.

A Nyugat borzasztóan nehéz és összetett helyzetben van. Leszámolhat 1-2-3 generációra (végleg?) az orosz imprerializmussal, mint olyannal, mert egy fentebbi szcenáriót a Nyugat ha akar, meg tud finanszírozni, komoly áldozatokkal de meg tud, és egy anyagháborúban az oroszok mindenképpen vesztenek. Lehet, hogy 1 év alatt vagy 3, vagy 5, de vesztenek. Kérdés, hogy le mer-e számolni, le kell-e számolni, mi jön helyette, ki jön helyette, beveti-e az atomot, nem veti, kicsi atomot, nagy atomot, akkor vissza kell-e lőni, és különben is, Kína, India, Taiwan, Pusztazámor. Hát, ehhez államférfiak és államnők kellenek minden oldalon. Tiszta szerencse, hogy pont olyan generációban vagyunk, amikor ilyenből túltengés van.

Lehet körös lesz később, bemásolom

Az oroszok akár az elcsatolt ukrán területek egy részét is feladhatják, de a Krímhez vezető folyosót nem engedik el

„Szergej Szurovikin tábornok, az ukrajnai orosz haderő új főparancsnoka arra kapott mandátumot, hogy a teljes frontvonalon érvényesítse a stratégiai védelem elvét, fenntartva a lehetőséget, hogy a haderő elterelő csapásokat és lokális taktikai támadó műveleteket hajtson végre pozíciói optimalizálása érdekében. Oroszország a megszállt területeken szilárd védelmi vonalakat készül kiépíteni, amelyek megakadályozhatják az ukrán fegyveres erők mélységi előretörését és a határok visszarendezését. Feladata a tél beálltáig berekeszteni az intenzív hadműveleteket, befagyasztva a konfliktust, megőrizve az Orosz Föderáció területi nyereségeit. Ennél többre az orosz haderő jelenleg nem képes, így semmifajta további támadó műveletekről nincs szó.”

Mindezt Vlagyimir Frolov geopolitikai elemző írja elemzésében, amely a megszüntetett moszkvai Carnegie Központ honlapjának „utódhonlapján” jelent meg a napokban. A szakértő az aktuális helyzet elemzésén és a rövid távú kilátások felvázolásán túl a békekötés esélyeire is kitér. Utóbbi kapcsán meglepő megállapításokat tesz, amelyek realitása pillanatnyilag kétségesnek tűnik ugyan, ám hogy érdekesek a felvázolt forgatókönyvek, az tagadhatatlan.

Frolov szerint Oroszországnak hosszabb szünetre van szüksége a fronton, hogy újjászervezhesse harcképes szárazföldi haderejét, amely az elmúlt hónapokban lényegében lenullázódott. A részlegesnek nevezett mobilizációnak is az a szerepe, hogy tartani tudják a több mint ezer kilométer hosszú frontvonalat. A tartalékosok hiányos felkészítése és botrányos ellátottsága lehetetlenné teszi, hogy a belőlük összeállított egységekkel támadó műveleteket hajtsanak végre. Nem segíti az oroszokat az sem, hogy a korszerű fegyverzet terén is egyre jelentősebb a hátrányuk az ukránokkal szemben. Ezzel szemben a szakértő úgy látja, a megszállt területek védelmére – mélyebben a frontvonalak mögött – a tartalékosok is használhatók, akkor is, ha mindössze ötven-hatvanéves Kalasnyikovokkal látják el őket.

Az elmúlt napokban-hetekben bevezetett gazdasági-politikai intézkedések is inkább az elfoglalt területek megvédésének megalapozásáról szólnak, olvasható az elemzésben, mintsem a totális háborúról egészen a fényes győzelemig.

Frolov úgy tudja, Szurovikin szabad kezet kapott a legkritikusabb döntések meghozatalára is, amelyekre korábban legfelső szintű politikai jóváhagyás nélkül nem volt mód. Így parancsot adhat a visszavonulásra olyan szimbolikusnak számító területekről is, mint a Dnyeper nyugati partja vagy Luhanszk megye északi része, de a felelősséget is személyesen kell vállalnia, ha így elkerülhető az oroszországi belpolitikai helyzet destabilizációja.

A tábornoknak módjában áll közelíteni egymáshoz – 2022 februárja óta talán először – a „különleges katonai művelet” céljait és a valós katonai-gazdasági lehetőségeket egy olyan helyzetben, amikor Ukrajnát minden erejével és sok tízmilliárd dollárral támogatja az egész észak-atlanti blokk.

Támadásból védekezésbe

Az oroszok eddigi kudarcainak első számú oka az volt – írja Frolov –, hogy a stratégiai célok eléréséhez messze nem biztosítottak elegendő forrást, eszközt és katonát. Korlátozott erőforrások bevetése mellett akarták megdönteni a kijevi politikai vezetést, kiszorítani Ukrajnából az Európai Uniót és a NATO-t, elérni az ország területének nagyobb részén a politikai és katonai kontrollt. Ezt a csatát március közepén elveszítették Kijev alatt, az eredeti célokat már akkor fel kellett adniuk. Azután pedig, hogy áprilisban kivonták a harcképességüket elveszítő csapataikat Csernyihiv, Szumi és részben Harkiv megyékből, megszűnt annak a lehetősége is, hogy az erő pozíciójából tárgyalhassanak Kijevvel.

Ezek után áprilistól szeptemberig már arról szóltak a harcok, hogy Ukrajna mely elfoglalt területei maradhatnak Oroszország ellenőrzése alatt.Közben augusztusra világossá vált: az orosz szerződéses haderő és a rendelkezésére álló technika nem elégséges az újabb területek meghódítására azokon túl, amelyeket februárban és márciusban tettek magukévá. Kivételt ez alól Luhanszk megye északi része jelentett, Szeverodonyeck és Liszicsanszk városokkal.

Szeptembertől Oroszország jobbára védekezik, a harcok azért folynak, hogy az általa ellenőrzött zóna egyáltalán nagyobb legyen, mint amekkora 2022. február 23-án, az invázió előtt volt, és a határok ne kerüljenek vissza a 2014/15-ös vonalak mögé.

Vlagyimir Putyin nemrégiben Asztanában világossá tette – idézi fel a szakértő –, hogy mik a műveletek új céljai: megvédeni a szárazföldi folyosót Dél-Oroszország és a Krím-félsziget között, egészen a Dnyeper bal partjáig, annak érdekében, hogy az ukránok ne zárhassák el a vízcsapokat. Fontosabb tehát a Mariupol, Bergyanszk, Melitopol és Novaja Kahovka fölötti ellenőrzés, mint Herszon, Liszicsanszk vagy Szeverodonyeck megtartása.

Innen nézvést az orosz műveletek céljai földhözragadtabbakká és egyben realisztikusabbakká is váltak, és jobban igazodnak a lehetőségekhez. A „győzelem képlete” többé-kevésbé tisztán látható, az ehhez vezető tervek is világosak, ez a február óta eltelt időszakban sosem volt egyértelmű.

Így Szurovikin feladata is nyilvánvaló Frolov szerint: kényszerítenie kellene Ukrajnát arra, hogy hagyjon fel a harci cselekményekkel, és egyezzen bele az újabb „béketárgyalásokba” az orosz feltételek mentén, amelyek ezekhez a realisztikusabb célokhoz igazodnak. A szakértő úgy látja, az orosz légi-, rakéta- és dróntámadások ennek a törekvésnek a részei. A kritikus energetikai infrastruktúra megsemmisítése nagymértékben csökkenti Kijev esélyeit, és idővel észrevehető hatással lesz az ukrán fegyveres erők ellátottságára és teljesítményére. A folyamatos dróntámadások, ha nem is érnek célt minden esetben, demoralizáló hatással vannak a lakosságra is.

A másik oldalról persze az orosz lehetőségek ezen a téren is korlátozottak, mivel képtelenek kiiktatni az ukrán légvédelmet, és ezen keresztül egyértelmű légi fölényre szert tenni. A szíriai tapasztalatok Ukrajnában semmit sem érnek, ott a másik oldalnak nem voltak olyan eszközei, amelyekkel érdemi ellenállást tudott volna felmutatni. Az ukránoknak vannak ilyenjeik.

Valamit vagy semmit

Ezzel együtt több körülmény is van, amelyek akadályozzák Oroszországot, hogy az „új területi reáliák” elismerése mellett kényszerítse tárgyalásokra Ukrajnát. Az Egyesült Államok a legkevésbé sem készül arra, hogy felfüggessze az Ukrajnának nyújtott támogatásokat, és a félidei választások után sem valószínű, hogy ez megtörténne. Eddig abban is hiába bizakodtak az oroszok, hogy az Európai Unió az energiaválság miatt kihátrál az álláspontjából, és tárgyalásokat kezdeményez.

Ennélfogva most az hozhatna tartalmi egyeztetéseket Kijevvel, ha Moszkva leállna – a puszta tűzszünet sem az ukránoknak, sem nyugati partnereiknek nem elegendő. Az oroszok azonban nem tehetik meg, hogy egyoldalúan a harci cselekmények beszüntetése mellett döntenek. Amíg az ukránok folytatják az ellentámadásokat a megszállt területek felszabadítása érdekében – erre öt-hat hetük van a sokszor emlegetett raszputyica-időszak kezdetéig –, addig biztosan nincs mód ilyesmire.

Hogy utána mi lesz, kérdéses. A Nyugat álláspontja egyértelműnek tűnik: Moszkva nem nyerhet a háborún semmit, ami alsó hangon a 2022. február 24. előtti határok visszaállítását jelenti. Frolov úgy gondolja, az a kijevi törekvés, hogy a felek térjenek vissza az 1991-es határokig – azaz kapják vissza a Krímet, valamint Doneck és Luhanszk megyét teljes egészében –, irreális, ehhez a Nyugat egyöntetű támogatását sem kaphatják meg, ellenkező álláspontot jobbára csak a balti államok és Lengyelország képviselnek.

Ám az oroszok számára a február 23-ai viszonyok sem elfogadhatók. A minimális cél, amiből nem engedhetnek, a már említett szárazföldi folyosó a Krímhez. A szakértő állítja, a többi határ felőlük közelíthet a háború előttiekhez – erre utal, hogy a wagneresek ez idő szerint a luhanszki „népköztársaság” korábbi határai mentén építenek megerősített védvonalakat. De a helyzet diplomáciai rendezése – így vagy úgy – lehetetlen anélkül, hogy a felek valamelyike engedjen, vagy olyan mértékű katonai vereséget szenvedjen, ami követeléseinek feladására kényszeríti. Ez viszont a közeljövőben aligha következhet be.

Izrael vagy Koszovo?

Kiemelten fontos lenne még a kétoldalú garanciák kérdése is.Mi zárja ki, hogy Oroszország a jövőben nem akar majd ismét területeket kiharapni Ukrajnából? Mi akadályozza meg Ukrajnát, hogy az elveszített területeket a későbbiekben nem próbálja fegyverrel visszaszerezni?

Ezzel kapcsolatban érdekes – és pillanatnyilag irreálisnak látszó – forgatókönyveket vázol fel Frolov. Az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciák között adná magát az ország gyorsított felvétele a NATO-ba. A szakértő szerint ez de facto szinte meg is történt, az észak-atlanti blokk által nyújtott segítség mértéke közelít a sokszor emlegetett 5. cikkelyben foglaltakhoz a kollektív védelemről, igaz, nukleáris eszközök alkalmazása és közvetlen katonai beavatkozás nélkül. Ezzel együtt a NATO nem siet Ukrajna formális felvételével.

A másik lehetőség egy új Izrael megteremtése Kelet-Európában, amely brutálisan fel van fegyverezve, és bármelyik pillanatban készen áll a totális háborúra. Ez Moszkvának, amely eredetileg Ukrajna demilitarizációját tűzte ki célul, a legkevésbé sem tetszene, és a háború újabb kirobbanásával fenyegetne.

További alternatíva a nemzetközi békefenntartó erők telepítése. A kontingens a NATO-országok csapataiból állhatna, és olyan területeken állomásoztathatnák, amelyeket nem érhet el az orosz csöves és rakétatüzérség. Frolov analógiaként a koszovói KFOR-t hozza fel. A hatékony békefenntartó erők anélkül is biztosíthatnák az egyensúlyt, hogy Ukrajna ténylegesen a NATO tagjává válna, vagy hogy veszélyesen felfegyvereznék.

Oroszországnak elvileg utóbbi megoldás sem felelhet meg, hiszen Putyin korábban kijelentette, ha NATO-katonák jelennek meg Ukrajnában, az a legsúlyosabb válaszlépéseket generálhatja. Ám az elemző azt gondolja, nem lehet kizárni az ezzel kapcsolatos megegyezést a harci cselekmények lezárása és az új határok elismerése után. Az oroszok számára az elsőrendű prioritás az, hogy ismerjék el a fennhatóságát a Krím és a szárazföldi folyosó fölött, és hogy Ukrajna a későbbiekben ne tegyen katonai lépéseket az új status quo felülvizsgálata érdekében – az meg már nem számít, hogy mindezt az ENSZ, a NATO vagy az Európai Unió garantálja.

Frolov elismeri, ez valóban azt jelentené, hogy Ukrajnát nyugati és orosz befolyási övezetekre osztják fel, de cserébe megvédené Európát attól, hogy a hasonló véres események megismétlődjenek. Tenné mindezt azok mentén a hidegháborús technikák mentén, „amelyek iránt olyan olthatatlan nosztalgiát érez az orosz politikai elit”.

„Putyin 2008 óta teszteli a Nyugatot, hogy hajlandó lenne-e részt venni Ukrajna felosztásában. Igaz, korábban valamivel többet szeretett volna kiharapni belőle, mint Bergyanszk vagy Melitopol. De az utóbbi hónapokban is arra »biztatta« Varsót, hogy vonuljon be végre Nyugat-Ukrajnába. Tehát ha a verziót sikerülne átvinni a közvetítők – mint Erdogan – segítségével, vagy akár az amerikaiak révén, akkor Moszkva lenne az első, aki igennel szavazna az ENSZ Biztonsági Tanácsában az UKRFOR-békefenntartók Vinnicjába telepítése mellett” – zárja cikkét Vlagyimir Frolov.

 444.hu/2022/10/28/az-oroszok-akar-az-elcsatolt-ukran-teruletek-egy-reszet-is-feladhatjak-de-a-krimhez-vezeto-folyosot-nem-engedik-el

Szerkesztette: Brouwerij van de Vrij

If you follow the Russian radio transmissions then you can retrieve the following information:

The Russian "tactic" at each active frontline is just to dig in and hope for bad weather. They have given up all major offensives and hope to exhaust Ukrainian attacks.

Az Orosz Érdekek Kiszolgálásáért Felelős Miniszter ma ismét felmondta a hivatalos moszkvai propagandát Buenos Airesben:
"A békéhez tárgyalásokra van szükség, márpedig "naiv illúzió", hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak és tartós békét lehet elérni. Itt amerikai-orosz tárgyalásra, amerikai-orosz megállapodásra van szükség."

és geci nem hiszem el, hogy az okádék nermédiás, FB-os oldalakon papagájkodott fost a Külügyminiszter fogja elsütni hivatalosan. elképszető.
Nemzetes és Méltóságos petey

utolsó hazaáruló geci.

"Az Orosz Érdekek Kiszolgálásáért Felelős Miniszter ma ismét felmondta a hivatalos moszkvai propagandát Buenos Airesben:

"A békéhez tárgyalásokra van szükség, márpedig "naiv illúzió", hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak és tartós békét lehet elérni. Itt amerikai-orosz tárgyalásra, amerikai-orosz megállapodásra van szükség."

Szíjjártó ezzel a kijelentésével nagyon súlyos dolgokat állít a világról amellett, hogy teljes vakságról tesz bizonyságot a geopolitikai folyamatokról és nyilvánvalóan félreértelmezi, hovatovább szándékosan figyelmen kívül hagyja Magyarország alapvető érdekeit.

Az a kiindulás alap, hogy az orosz-ukrán háború csak az USA és az oroszok megállapodásával zárulhat le végérvényesen, azt feltételezi, hogy a világ népeinek sorsáról csak és kizárólag a nagyhatalmak dönthetnek, másoknak semmilyen önrendelkezési joguk nincs az életük felett.

Ez már önmagában gyomorforgató szembeköpése a kormány szabadságharcos narratívájának és úgy általában a magyar történelem tanulságainak, de ez már csak egy apró nüansz a többi probléma mellett. Szijjártó ugyanis ezen világkép mentén lényegében lemond a magyar szuverenitásról. Ha szerinte egy 45 milliós országnak nincs döntési joga, akkor egy 9,5 milliósnak még annyi sincs.

Szíjjártó azt is állítja, hogy egy ország azonnal és tényszerűen elveszíti az önrendelkezés jogát abban az esetben, ha egy nála nagyobb szomszédja területi agressziót hajt végre ellene, tönkreteszi az infrastruktúráját, lakossága jelentős részét nyomorba dönti és menekülésre kényszeríti, miközben háborús és emberiség elleni bűncselekmények sorát hajtja végre a megszállt területeken.

Nem elhanyagolható kellemetlenség, hogy mindezt úgy állítja, hogy az agresszor lényegében már nem tekinthető nagyhatalomnak. Az orosz hadsereg évtizedekre elveszítette a cselekvőképességét, az orosz gazdaság a 90-es évek színvonalára esik vissza, a lakosság aktív és magas képzettséggel bíró része menekül, a nyugati tőke és technológia nélkül pedig Moszkva perspektívája legfeljebb az lehet, hogy Kína egyik különösen nagy szatellit tartománya lesz.

Az az elképzelés tehát, hogy a világban csak néhány kivételezett ország rendelkezik a többiek szuverenitása fölött, melyek az érdekeiket bármikor érvényesíthetik egy klasszikus területszerző háború révén, ami eredményeként az ott élőknek automatikusan le kell mondaniuk a korábbi életükről és az egyik ilyen ország ami ezt megteheti az a járókeretes fogatlan medve Oroszország, egészen nyilvánvalón senki másnak nem lehet kedves, mint az oroszoknak.

Minden ország külpolitikájának központi eleme kell legyen az, hogy azonnal szót emeljenek minden olyan folyamat és cselekmény ellen, ami a fenti világ kialakulásához vezetne. Ennek a legfontosabb indoka éppen a jogos önvédelem, hiszen ha egy országgal megtehető egy ilyen agresszió, majd az önrendelkezési jogának felülírása, akkor utána az megtehető bármely másik országgal.

Amikor Szíjjártó Péter az agresszió elítélése és a megtámadottnak való minden segítség megadása helyett arról értekezik, hogy az agresszor és egy harmadik fél tárgyalása rendezi a helyzetet, végeredményben azt mondja, hogy nyugodtan tárgyaljatok Magyarország sorsáról is, mert hát ez a világ rendje.

Ez a világrend ma Oroszországon kívül senkinek nem érdeke, ami nem csoda, hiszen épeszű politikus nem hajtja igába a népe fejét és emeli piedesztálra az idegen barbarizmus felsőbbrendűségét. Hazaszerető politikus nem hangoztatja a nagyhatalmak szolgai kiszolgálásának elkerülhetetlenségét.

Szíjjártó Péter azonban nem véletlenül kapott az oroszoktól Barátság érdemrendet."

 www.facebook.com/photo/?fbid=450087167253395&set=a.40807454812132
Zsellértelkes Vrij

amit vastagon kihúztál az konkrétan a régi, klasszikus szovjet külpolitikai doktrína, miszerint vannak szuverén államok és az alájuk tartozó nem szuverén államok. Kőkemény komcsi duma.
Amadeus von Dollárbaloldal

mki fogadja el, hogy beletartozik egy erdekszferaba, csak mi nem vagyunk hajlandoak. hipokrita mind.

Az Orosz Érdekek Kiszolgálásáért Felelős Miniszter ma ismét felmondta a hivatalos moszkvai propagandát Buenos Airesben:
"A békéhez tárgyalásokra van szükség, márpedig "naiv illúzió", hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak és tartós békét lehet elérni. Itt amerikai-orosz tárgyalásra, amerikai-orosz megállapodásra van szükség."

és geci nem hiszem el, hogy az okádék nermédiás, FB-os oldalakon papagájkodott fost a Külügyminiszter fogja elsütni hivatalosan. elképszető.
Nemzetes és Méltóságos petey

utolsó hazaáruló geci.

"Az Orosz Érdekek Kiszolgálásáért Felelős Miniszter ma ismét felmondta a hivatalos moszkvai propagandát Buenos Airesben:

"A békéhez tárgyalásokra van szükség, márpedig "naiv illúzió", hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak és tartós békét lehet elérni. Itt amerikai-orosz tárgyalásra, amerikai-orosz megállapodásra van szükség."

Szíjjártó ezzel a kijelentésével nagyon súlyos dolgokat állít a világról amellett, hogy teljes vakságról tesz bizonyságot a geopolitikai folyamatokról és nyilvánvalóan félreértelmezi, hovatovább szándékosan figyelmen kívül hagyja Magyarország alapvető érdekeit.

Az a kiindulás alap, hogy az orosz-ukrán háború csak az USA és az oroszok megállapodásával zárulhat le végérvényesen, azt feltételezi, hogy a világ népeinek sorsáról csak és kizárólag a nagyhatalmak dönthetnek, másoknak semmilyen önrendelkezési joguk nincs az életük felett.

Ez már önmagában gyomorforgató szembeköpése a kormány szabadságharcos narratívájának és úgy általában a magyar történelem tanulságainak, de ez már csak egy apró nüansz a többi probléma mellett. Szijjártó ugyanis ezen világkép mentén lényegében lemond a magyar szuverenitásról. Ha szerinte egy 45 milliós országnak nincs döntési joga, akkor egy 9,5 milliósnak még annyi sincs.

Szíjjártó azt is állítja, hogy egy ország azonnal és tényszerűen elveszíti az önrendelkezés jogát abban az esetben, ha egy nála nagyobb szomszédja területi agressziót hajt végre ellene, tönkreteszi az infrastruktúráját, lakossága jelentős részét nyomorba dönti és menekülésre kényszeríti, miközben háborús és emberiség elleni bűncselekmények sorát hajtja végre a megszállt területeken.

Nem elhanyagolható kellemetlenség, hogy mindezt úgy állítja, hogy az agresszor lényegében már nem tekinthető nagyhatalomnak. Az orosz hadsereg évtizedekre elveszítette a cselekvőképességét, az orosz gazdaság a 90-es évek színvonalára esik vissza, a lakosság aktív és magas képzettséggel bíró része menekül, a nyugati tőke és technológia nélkül pedig Moszkva perspektívája legfeljebb az lehet, hogy Kína egyik különösen nagy szatellit tartománya lesz.

Az az elképzelés tehát, hogy a világban csak néhány kivételezett ország rendelkezik a többiek szuverenitása fölött, melyek az érdekeiket bármikor érvényesíthetik egy klasszikus területszerző háború révén, ami eredményeként az ott élőknek automatikusan le kell mondaniuk a korábbi életükről és az egyik ilyen ország ami ezt megteheti az a járókeretes fogatlan medve Oroszország, egészen nyilvánvalón senki másnak nem lehet kedves, mint az oroszoknak.

Minden ország külpolitikájának központi eleme kell legyen az, hogy azonnal szót emeljenek minden olyan folyamat és cselekmény ellen, ami a fenti világ kialakulásához vezetne. Ennek a legfontosabb indoka éppen a jogos önvédelem, hiszen ha egy országgal megtehető egy ilyen agresszió, majd az önrendelkezési jogának felülírása, akkor utána az megtehető bármely másik országgal.

Amikor Szíjjártó Péter az agresszió elítélése és a megtámadottnak való minden segítség megadása helyett arról értekezik, hogy az agresszor és egy harmadik fél tárgyalása rendezi a helyzetet, végeredményben azt mondja, hogy nyugodtan tárgyaljatok Magyarország sorsáról is, mert hát ez a világ rendje.

Ez a világrend ma Oroszországon kívül senkinek nem érdeke, ami nem csoda, hiszen épeszű politikus nem hajtja igába a népe fejét és emeli piedesztálra az idegen barbarizmus felsőbbrendűségét. Hazaszerető politikus nem hangoztatja a nagyhatalmak szolgai kiszolgálásának elkerülhetetlenségét.

Szíjjártó Péter azonban nem véletlenül kapott az oroszoktól Barátság érdemrendet."

 www.facebook.com/photo/?fbid=450087167253395&set=a.40807454812132
Zsellértelkes Vrij

amit vastagon kihúztál az konkrétan a régi, klasszikus szovjet külpolitikai doktrína, miszerint vannak szuverén államok és az alájuk tartozó nem szuverén államok. Kőkemény komcsi duma.

Ugy kezdem hogy nem vedeni akarom mert van kulonbseg az hogy pontosan mit es milyen minosegben nyilatkozik.

De alapvetoen hiaba az ukran-orosz megallapodasnak kell megszuletni mert normalis keretek kozt ugy lehet csak elfogadhato mindketto felnek optimalis esetben. De mivel megallapodas mar volt es szep szamban is es nem jelent semmit. Es itt kell a kulso beavatkozas hogy ennek megserteseert a kulsos erosebb hatalom ad garanciat.

Az ittlevo javaslat meg egy elemet ami nincs kiemelve utana a hszban, meg egy dologban kedvezne az orosz felnek ez a javaslat. Az Usa konnyebben engedhetne "kis" dolgokat a haboru befejezese erdekeben, de a hulyeje nem latja hogy az Usanak ugyan nem jo a haboru de o veszit a legkevesebbet es ergo relativ megis gyozteskent jon ki. Pelda. Ha mindketto fel akarja a Krim-et es nincs ter egyezkedesre akkor ez egy katonai kerdes lesz es ott fog eldolni ( es itt jon be a masik allando tema ami vihart kavar hogy a nyugat ha leallitja a segitseget akkor Ukrajna nem tudna gyozni ). Az Usa itt mondhatna hogy a beke erdekeben a mar egyszer elfogadott Krim elvesztesenek veglegesitesevel, de en adom a garanciat a beke fenttartasara. Ukrajna szerencseje hogy az Usa mivel erdekelt nem fog semmi ilyesmit tenni.

Viszont a haboru legelejen mar hivtalak benneteket otletelesre hogy kinek mi a vegcelja mert az oroszoknal az opportunista minel tobet nem vegcel, a Nyugatnal megint nem latni ( vagyis egy reszenel UK-USA van egy reszleges problema eltolo gyengitsuk le amennyire lehet a medvet ). Ukrajna megint a legegyszerubb es sajnos egy utas. Vissza akar foglalni mindent es utana EU-NATO. De ezek nelkul egyik sem menne szoval nekik egy szigoru kottabol kell jatszani hogy ezt elerjek es remelhetoleg minel hamarabb mert a vilag gyorsan valtozik es bar nem valoszinu hogy a NY meggondolja magat vagy mas lesz az erdeke de biztos ami biztos.

A magyar es az orszag viszonylataban ez a nyilatkozat nem kirugasszagu hanem mar a lampavasas kategoria.

Akkor most tényleg vissza fogom kapni a twitter fiókomat? 😎
Hanni

dehogy 😊
ráadásul minimuláis conman kritika után bukod is 😀

Az Orosz Érdekek Kiszolgálásáért Felelős Miniszter ma ismét felmondta a hivatalos moszkvai propagandát Buenos Airesben:
"A békéhez tárgyalásokra van szükség, márpedig "naiv illúzió", hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak és tartós békét lehet elérni. Itt amerikai-orosz tárgyalásra, amerikai-orosz megállapodásra van szükség."

és geci nem hiszem el, hogy az okádék nermédiás, FB-os oldalakon papagájkodott fost a Külügyminiszter fogja elsütni hivatalosan. elképszető.
Nemzetes és Méltóságos petey

utolsó hazaáruló geci.

"Az Orosz Érdekek Kiszolgálásáért Felelős Miniszter ma ismét felmondta a hivatalos moszkvai propagandát Buenos Airesben:

"A békéhez tárgyalásokra van szükség, márpedig "naiv illúzió", hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak és tartós békét lehet elérni. Itt amerikai-orosz tárgyalásra, amerikai-orosz megállapodásra van szükség."

Szíjjártó ezzel a kijelentésével nagyon súlyos dolgokat állít a világról amellett, hogy teljes vakságról tesz bizonyságot a geopolitikai folyamatokról és nyilvánvalóan félreértelmezi, hovatovább szándékosan figyelmen kívül hagyja Magyarország alapvető érdekeit.

Az a kiindulás alap, hogy az orosz-ukrán háború csak az USA és az oroszok megállapodásával zárulhat le végérvényesen, azt feltételezi, hogy a világ népeinek sorsáról csak és kizárólag a nagyhatalmak dönthetnek, másoknak semmilyen önrendelkezési joguk nincs az életük felett.

Ez már önmagában gyomorforgató szembeköpése a kormány szabadságharcos narratívájának és úgy általában a magyar történelem tanulságainak, de ez már csak egy apró nüansz a többi probléma mellett. Szijjártó ugyanis ezen világkép mentén lényegében lemond a magyar szuverenitásról. Ha szerinte egy 45 milliós országnak nincs döntési joga, akkor egy 9,5 milliósnak még annyi sincs.

Szíjjártó azt is állítja, hogy egy ország azonnal és tényszerűen elveszíti az önrendelkezés jogát abban az esetben, ha egy nála nagyobb szomszédja területi agressziót hajt végre ellene, tönkreteszi az infrastruktúráját, lakossága jelentős részét nyomorba dönti és menekülésre kényszeríti, miközben háborús és emberiség elleni bűncselekmények sorát hajtja végre a megszállt területeken.

Nem elhanyagolható kellemetlenség, hogy mindezt úgy állítja, hogy az agresszor lényegében már nem tekinthető nagyhatalomnak. Az orosz hadsereg évtizedekre elveszítette a cselekvőképességét, az orosz gazdaság a 90-es évek színvonalára esik vissza, a lakosság aktív és magas képzettséggel bíró része menekül, a nyugati tőke és technológia nélkül pedig Moszkva perspektívája legfeljebb az lehet, hogy Kína egyik különösen nagy szatellit tartománya lesz.

Az az elképzelés tehát, hogy a világban csak néhány kivételezett ország rendelkezik a többiek szuverenitása fölött, melyek az érdekeiket bármikor érvényesíthetik egy klasszikus területszerző háború révén, ami eredményeként az ott élőknek automatikusan le kell mondaniuk a korábbi életükről és az egyik ilyen ország ami ezt megteheti az a járókeretes fogatlan medve Oroszország, egészen nyilvánvalón senki másnak nem lehet kedves, mint az oroszoknak.

Minden ország külpolitikájának központi eleme kell legyen az, hogy azonnal szót emeljenek minden olyan folyamat és cselekmény ellen, ami a fenti világ kialakulásához vezetne. Ennek a legfontosabb indoka éppen a jogos önvédelem, hiszen ha egy országgal megtehető egy ilyen agresszió, majd az önrendelkezési jogának felülírása, akkor utána az megtehető bármely másik országgal.

Amikor Szíjjártó Péter az agresszió elítélése és a megtámadottnak való minden segítség megadása helyett arról értekezik, hogy az agresszor és egy harmadik fél tárgyalása rendezi a helyzetet, végeredményben azt mondja, hogy nyugodtan tárgyaljatok Magyarország sorsáról is, mert hát ez a világ rendje.

Ez a világrend ma Oroszországon kívül senkinek nem érdeke, ami nem csoda, hiszen épeszű politikus nem hajtja igába a népe fejét és emeli piedesztálra az idegen barbarizmus felsőbbrendűségét. Hazaszerető politikus nem hangoztatja a nagyhatalmak szolgai kiszolgálásának elkerülhetetlenségét.

Szíjjártó Péter azonban nem véletlenül kapott az oroszoktól Barátság érdemrendet."

 www.facebook.com/photo/?fbid=450087167253395&set=a.40807454812132
Zsellértelkes Vrij

Nézd, ha itt egyeseknek konkrét tudomása van arról, hogy kivel játszik a másik kapura, akkor az oroszok valszeg azt is tudják, hogy hányszor.
Ugyanúgy szép nagy mappája van, mint a gazdájának.

Akkor most tényleg vissza fogom kapni a twitter fiókomat? 😎

Az Orosz Érdekek Kiszolgálásáért Felelős Miniszter ma ismét felmondta a hivatalos moszkvai propagandát Buenos Airesben:
"A békéhez tárgyalásokra van szükség, márpedig "naiv illúzió", hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak és tartós békét lehet elérni. Itt amerikai-orosz tárgyalásra, amerikai-orosz megállapodásra van szükség."

és geci nem hiszem el, hogy az okádék nermédiás, FB-os oldalakon papagájkodott fost a Külügyminiszter fogja elsütni hivatalosan. elképszető.
Nemzetes és Méltóságos petey

utolsó hazaáruló geci.

"Az Orosz Érdekek Kiszolgálásáért Felelős Miniszter ma ismét felmondta a hivatalos moszkvai propagandát Buenos Airesben:

"A békéhez tárgyalásokra van szükség, márpedig "naiv illúzió", hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak és tartós békét lehet elérni. Itt amerikai-orosz tárgyalásra, amerikai-orosz megállapodásra van szükség."

Szíjjártó ezzel a kijelentésével nagyon súlyos dolgokat állít a világról amellett, hogy teljes vakságról tesz bizonyságot a geopolitikai folyamatokról és nyilvánvalóan félreértelmezi, hovatovább szándékosan figyelmen kívül hagyja Magyarország alapvető érdekeit.

Az a kiindulás alap, hogy az orosz-ukrán háború csak az USA és az oroszok megállapodásával zárulhat le végérvényesen, azt feltételezi, hogy a világ népeinek sorsáról csak és kizárólag a nagyhatalmak dönthetnek, másoknak semmilyen önrendelkezési joguk nincs az életük felett.

Ez már önmagában gyomorforgató szembeköpése a kormány szabadságharcos narratívájának és úgy általában a magyar történelem tanulságainak, de ez már csak egy apró nüansz a többi probléma mellett. Szijjártó ugyanis ezen világkép mentén lényegében lemond a magyar szuverenitásról. Ha szerinte egy 45 milliós országnak nincs döntési joga, akkor egy 9,5 milliósnak még annyi sincs.

Szíjjártó azt is állítja, hogy egy ország azonnal és tényszerűen elveszíti az önrendelkezés jogát abban az esetben, ha egy nála nagyobb szomszédja területi agressziót hajt végre ellene, tönkreteszi az infrastruktúráját, lakossága jelentős részét nyomorba dönti és menekülésre kényszeríti, miközben háborús és emberiség elleni bűncselekmények sorát hajtja végre a megszállt területeken.

Nem elhanyagolható kellemetlenség, hogy mindezt úgy állítja, hogy az agresszor lényegében már nem tekinthető nagyhatalomnak. Az orosz hadsereg évtizedekre elveszítette a cselekvőképességét, az orosz gazdaság a 90-es évek színvonalára esik vissza, a lakosság aktív és magas képzettséggel bíró része menekül, a nyugati tőke és technológia nélkül pedig Moszkva perspektívája legfeljebb az lehet, hogy Kína egyik különösen nagy szatellit tartománya lesz.

Az az elképzelés tehát, hogy a világban csak néhány kivételezett ország rendelkezik a többiek szuverenitása fölött, melyek az érdekeiket bármikor érvényesíthetik egy klasszikus területszerző háború révén, ami eredményeként az ott élőknek automatikusan le kell mondaniuk a korábbi életükről és az egyik ilyen ország ami ezt megteheti az a járókeretes fogatlan medve Oroszország, egészen nyilvánvalón senki másnak nem lehet kedves, mint az oroszoknak.

Minden ország külpolitikájának központi eleme kell legyen az, hogy azonnal szót emeljenek minden olyan folyamat és cselekmény ellen, ami a fenti világ kialakulásához vezetne. Ennek a legfontosabb indoka éppen a jogos önvédelem, hiszen ha egy országgal megtehető egy ilyen agresszió, majd az önrendelkezési jogának felülírása, akkor utána az megtehető bármely másik országgal.

Amikor Szíjjártó Péter az agresszió elítélése és a megtámadottnak való minden segítség megadása helyett arról értekezik, hogy az agresszor és egy harmadik fél tárgyalása rendezi a helyzetet, végeredményben azt mondja, hogy nyugodtan tárgyaljatok Magyarország sorsáról is, mert hát ez a világ rendje.

Ez a világrend ma Oroszországon kívül senkinek nem érdeke, ami nem csoda, hiszen épeszű politikus nem hajtja igába a népe fejét és emeli piedesztálra az idegen barbarizmus felsőbbrendűségét. Hazaszerető politikus nem hangoztatja a nagyhatalmak szolgai kiszolgálásának elkerülhetetlenségét.

Szíjjártó Péter azonban nem véletlenül kapott az oroszoktól Barátság érdemrendet."

 www.facebook.com/photo/?fbid=450087167253395&set=a.40807454812132

Az Orosz Érdekek Kiszolgálásáért Felelős Miniszter ma ismét felmondta a hivatalos moszkvai propagandát Buenos Airesben:
"A békéhez tárgyalásokra van szükség, márpedig "naiv illúzió", hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak és tartós békét lehet elérni. Itt amerikai-orosz tárgyalásra, amerikai-orosz megállapodásra van szükség."

és geci nem hiszem el, hogy az okádék nermédiás, FB-os oldalakon papagájkodott fost a Külügyminiszter fogja elsütni hivatalosan. elképszető.

 www.portfolio.hu/global/20221027/pancelosokat-vitt-moszkva-utcaira-putyin-elit-testorsege-megy-a-talalgatas-hogy-mi-tortenhetett-575281

Updates:

UA have continued advances and there is now fighting ongoing for the settlements of Pershotravneve (east of Kup'yans'k) and Raihorodka (west of Svatove).




Kreminna-Svatove-Kupyansk Area Frontline
26/10/2022



Szerkesztette: Brouwerij van de Vrij

Ukrainian forces are nearing Svatove. The first battles are reported East of Nezhuryne (visual confirmation) and apparently Kovalivka has been liberated. The Russian positions which are getting hammered are less than 5km away from the City perimeter. #Svatove #Luhansk #Ukraine pic.twitter.com/9XmL1VFOCp

— (((Tendar))) (@Tendar) October 26, 2022

Day 245 of my 3 day war. Told my army to stop looking for Hitler and instead find Satan. Seems appropriate as I'll meet him eventually.

I remain a master strategist.

érkeznek a 80 éves tarackok a frontra


deyell

azért fosnék mögötte utazni, de ők tudják
eaglesmcnabb

Csak nincs megtöltve... gondolom a lőszert már eladták egy üveg vodkáért
vpi

jó ez logikus, de biztos ami biztos azért... ilyen alapon ugye jimmy pisztolya se volt megtöltve, oszt mégis halott a király 😕
eaglesmcnabb

én azt hittem, hogy a bármikor leszakadó kerékre gondolsz.
Amadeus von Dollárbaloldal

ok-okozat

érkeznek a 80 éves tarackok a frontra


deyell

azért fosnék mögötte utazni, de ők tudják
eaglesmcnabb

Csak nincs megtöltve... gondolom a lőszert már eladták egy üveg vodkáért
vpi

jó ez logikus, de biztos ami biztos azért... ilyen alapon ugye jimmy pisztolya se volt megtöltve, oszt mégis halott a király 😕
eaglesmcnabb

én azt hittem, hogy a bármikor leszakadó kerékre gondolsz.

érkeznek a 80 éves tarackok a frontra


deyell

azért fosnék mögötte utazni, de ők tudják
eaglesmcnabb

Csak nincs megtöltve... gondolom a lőszert már eladták egy üveg vodkáért
vpi

jó ez logikus, de biztos ami biztos azért... ilyen alapon ugye jimmy pisztolya se volt megtöltve, oszt mégis halott a király 😕

ha már az Archerről volt szó. mielőtt az első kilőtt lövedék becsapódna már odébb is állt

érkeznek a 80 éves tarackok a frontra


deyell

azért fosnék mögötte utazni, de ők tudják
eaglesmcnabb

Csak nincs megtöltve... gondolom a lőszert már eladták egy üveg vodkáért

érkeznek a 80 éves tarackok a frontra


deyell

azért fosnék mögötte utazni, de ők tudják

 444.hu/2022/10/25/racz-andras-ujabb-orosz-tamadas-nem-varhato-belarusz-felol-kijev-ellen-de-az-ukranok-figyelmet-megoszthatjak
paywall mögött van, de megosztom, akir érdekel, Rácz újabb elemzése a háborúról, ezúttal Belaruszról.

A magyar médiát is bejárta a hír, hogy Oroszország és Belarusz „közös katonai egységet” állít fel, sőt október közepén az első orosz katonák is megérkeztek a szövetséges országba. Ezzel párhuzamosan folyamatos a találgatás a nemzetközi sajtóban, hogy vajon Oroszország arra készül-e, hogy újabb frontot nyisson Ukrajna ellen, tehát a háború elejéhez hasonlóan esetleg ismét megpróbáljon szárazföldi támadást indítani Kijev ellen.

Belarusz eddigi szerepe a háborúban
Belarusz a háború első napjától, 2022. február 24-étől kezdve aktív hadviselő fél. Emlékezhetünk, hogy az ország területén január végétől kezdődően vonták össze azokat az orosz reguláris erőket, amelyek aztán a Kijev elleni támadást elindították. Az összevonás fedéseként a Szövetséges Elszántság (Szojuznaja Resimoszty) hadgyakorlat szolgált, amelyet 2022. február 10. és 20. között tartottak, ennek keretében érkezett az országba a gyakorlat hivatalos létszámánál jóval több, összesen mintegy 30 ezer orosz katona. A művelet során a résztvevők a Szövetségi Állam elleni külső támadás elhárítását gyakorolták hivatalosan. Az indoklásban külön is említették, hogy Belarusz ellen akár nyugati, akár déli irányból készülhet támadás, konkrétan is megnevezve Litvániát, Lengyelországot és Ukrajnát (érdekesség, hogy Lettországot, amelynek szintén van egy rövid közös határa Belarusszal, valamiért nem nevesítették). A hadgyakorlat utolsó napja egybeesett a pekingi téli olimpia befejeződésével.

Ekkor Alekszandr Lukasenko belorusz vezető bejelentette, hogy az orosz katonák addig maradnak az országban, ameddig az szükséges. Lukasenko a 2020. augusztusi, elcsalt elnökválasztásokat és a tüntetések brutális leverését követően csak Oroszország közvetlen támogatásának köszönhetően tudott hatalmon maradni, emiatt a Moszkvával szembeni politikai mozgástere nagyon lecsökkent. Ahhoz már régóta nem elég önálló szereplő, hogy Belarusz kimaradhatott volna az Ukrajna elleni háborúból.

A téli olimpia zárásának másnapján, február 21-én Oroszország elismerte a két ukrajnai szakadár kváziállam, az úgynevezett Donecki és Luhanszki Népköztársaság függetlenségét, mégpedig olyan határokkal, amelyek Ukrajna Doneck és Luhanszk megyéinek egészét magukban foglalták. Mivel az államelismerés része volt, hogy Oroszország védelmi garanciát is biztosít, és 21-én éjszaka meg is indult az orosz reguláris erők beözönlése Doneckbe, ekkor már lényegében biztos volt, hogy meg fog indulni a sokak által előrejelzett nagy léptékű támadás Ukrajna ellen. Ebben a helyzetben az orosz katonák értelemszerűen Belaruszból sem vonultak ki.

Amikor pedig megkezdődött február 24-én az átfogó offenzíva Ukrajna ellen, a Kijev elleni csapást Belarusz területéről indították. Amennyire nyílt forrásokból rekonstruálni lehet, az eredeti terv olyasmi lehetett, hogy a fontos vasúti csomóponttal rendelkező Csernyihiv városát a támadás első néhány órájában elfoglalják, ezután pedig a villámháborús gyorsaságnak köszönhetően épségben megszerzett Belarusz–Csernyihiv–Kijev vasútvonalat használni tudják az ukrán főváros elleni támadás fő utánpótlási vonalaként. Azonban, mint tudjuk, nem így történt: Csernyihiv ellenállt, a várost az észak-ukrajnai műveletek befejeződéséig sem tudta bevenni az orosz hadsereg.

Vasútvonal hiányában a Kijev elleni orosz támadás lényegében egyetlen ellátási útvonala a Délkelet-Belaruszból, Homel felől Kijev irányába vezető keskeny, 2x1 sávos országút volt, amely többek között Csernobil mellett is elhalad. Ez volt az az út, ahol március folyamán az a híres, heteken át tartó katonai forgalmi dugó kialakult, amikor az orosz ellátási konvojok összetorlódtak.

A belorusz állam és hadsereg kulcsszerepet játszott a Kijev és Csernyihiv elleni orosz műveletek ellátásában és támogatásában. Bár belorusz harcoló erők nem léptek Ukrajna területére, a belorusz hadsereg teljes logisztikai támogatást nyújtott az orosz hadseregnek. Az oroszok Belarusz területéről rakéták és robotrepülőgépek százait indították el Kijev és más ukrán nagyvárosok ellen, az orosz katonai repülőgépek és helikopterek pedig belorusz repülőterekről indultak az offenzíva támogatására.

Az orosz hadsereg tehát zavartalanul használhatta az ország polgári és katonai infrastruktúráját, repülőtereit, laktanyáit, raktárait és a harcok megkezdődését követően a kórházait is. Vannak beszámolók arról, hogy Lukasenko az erős moszkvai nyomás ellenére azért sem küldte harcba a belorusz hadsereget, mert a február 24-ét követően a frontról visszaérkező sebesültek tömegeiből hamar nyilvánvalóvá vált a vezetés számára, hogy ez nem villámháború lesz, hanem egy sokkal véresebb, elhúzódóbb konfliktus, és ebbe nem kívántak bekapcsolódni.

Ezzel együtt Belarusz továbbra is, immár kilencedik hónapja támogatja Oroszország háborúját Ukrajna ellen. Lukasenko lényegében egyetlen dolgot nem tett meg ennek érdekében: nem küldte harcba a reguláris erőket, ezt leszámítva viszont szinte mindent teljesít, amit Moszkva követel tőle. Ebbe a logikába illeszkedik a közös orosz–belorusz katonai alakulat aktiválása is 2022 október elején. Belarusz tehát összességében ugyanúgy hadviselő fél és agresszor az Ukrajna elleni háborúban, mint Oroszország.

Mi is ez a közös katonai egység?
A fent említett közös katonai egység hivatalos nevén a Regionális Erőcsoportosítás (Regionalnaja Gruppirovka Vojszk), ami a Belarusz és Oroszország között a kilencvenes évek vége óta fennálló, egyre szorosabb katonai együttműködés egyik gyakorlati megvalósulása. Ezt a közös alakulatot mint szervezeti keretet 1998 januárjában hozták létre. Fontos, hogy az egység ténylegesen csak akkor áll fel, ha az Orosz–Belorusz Szövetségi Állam (Szojuznoje Goszudarsztvo) vezetése úgy dönt, hogy növekvő katonai veszély esetén létrehozza.

A Regionális Erőcsoportosítás tartalmilag egy hadseregszintű, összfegyvernemi alakulatot jelent, amelyhez Belarusz és Oroszország egyaránt hozzájárul, bár nem egyenlő arányban. Belorusz részről ugyanis a teljes (!) belorusz fegyveres erők az Erőcsoportosítás alárendeltségébe kerülnek, míg orosz részről elsősorban az 1. Gárda Harckocsi-hadsereg egységei tartoznának ide, néhány kisebb alakulat mellett. Míg békeidőben orosz–belorusz közös parancsnokság érvényesül, háború esetén az egész Regionális Erőcsoportosítás orosz parancsnokság alá kerül. A jelenlegi helyzetben egyelőre Belarusz – formálisan legalábbis – szuverén módon rendelkezik saját hadereje felett, hiszen nem áll hadban. A gyakorlatban azonban, mint láttuk, a belorusz haderő egységei valójában az oroszoknak teljesen alárendelve, azokat kiszolgálva működnek.

Október 17-én aztán a belorusz Nemzeti Biztonsági Tanács egy nyilatkozatában nyilvánosságra hozta, hogy várhatóan mekkora erők érkeznek a Regionális Erőcsoportosítás keretében: 9000 katona, mintegy 170 harckocsi, 200 páncélozott harci jármű, és legfeljebb száz, 100 mm űrméretű vagy annál nagyobb tüzérségi eszköz. Azt jelenleg nyílt forrásokból nem lehet megállapítani, hogy ezek a számok mennyire tükrözik a valóságot, tehát hogy ténylegesen ennyi orosz katona és felszerelés érkezik-e. Ha igen, akkor egy ekkora kontingens ahhoz biztosan nem elegendő, hogy új frontot nyisson Ukrajna ellen, akár Kijev, akár Csernyihiv, akár Rivne irányában támadva. Ahhoz viszont elég nagy, hogy jelentős ukrán erőket kössön le a határ túloldalán – valószínűleg éppen ez az orosz erő-összpontosítás elsődleges célja, legalábbis október végén így tűnik.

Teljesen hamis indokok
A fenti döntés érdekessége, hogy az a Szövetségi Állam közös katonai doktrínájára hivatkozik. A 2021 novemberében, közel három év munka után aláírt doktrína szövege csak 2022. februárban lett nyilvános, bár bizonyos részleteket már lehetett tudni róla. A mostani döntés elméleti oldalról azért volt lényeges, mert gyakorlati példát hozott a doktrínában foglaltak alkalmazására, konkrétan arra, hogy milyen körülmények között lehet aktiválni a Regionális Erőcsoportosítást. A korábbi doktrína szerint erre alapvetően háború vagy akut háborús veszély esetén volt lehetőség.

Viszont a mostani döntésről megjelent egy fontos cikk Andrej Ruszakovics, a Minszki Állami Egyetem tanszékvezetője és parlamenti képviselő – ergo, ellenzékiséggel nem vádolható –, nem mellesleg ismert, belorusz nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó elemző tollából. Ruszakovics azt írja, hogy a hatályos doktrína szerint akkor is lehetőség van a Regionális Erőcsoportosítás vezénylésére, ha „növekvő katonai veszély” esete áll fenn. A „katonai veszély” jelentése a doktrína szerint: „Olyan katonai-politikai helyzet, ami másik állam (államok) és nem állami szereplő(k), ideértve terrorista és szélsőséges szervezeteket is, reális szándékát jelzi arra, hogy katonai erőt használjanak a Szövetségi Állam ellen."

Látható tehát, hogy az orosz és a belorusz vezetés ugyanazt a teljesen hazug indokot használta a Regionális Erőcsoportosítás aktiválására, mint a háború elején a Szövetséges Elszántság hadgyakorlat elindítására. Ugyanúgy arra hivatkoznak, hogy Belaruszt támadás veszélye fenyegeti Ukrajna, illetve a NATO-szomszédok felől, ahogyan azt tették nyolc hónappal ezelőtt, 2022 februárjában, miközben ilyesmiről egyáltalán nincs szó, sem ukrán, sem NATO-oldalról.

A példa egyúttal olyan szempontból is fontos, hogy mutatja a hivatalos orosz és belorusz doktrínák értelmezésének korlátait: hiába szerepelnek a szövegben bizonyos megkötések, ezeket megfelelő politikai szándékkal teljesen ki lehet fordítani, majd aztán hivatkozási alapnak használni. Lehet katonai támadási szándékot hazudni oda, ahol nincs, és lehet elképzelt fenyegetésekre hivatkozva biztonsági intézkedéseket is tenni, ideértve akár a közös katonai alakulat aktiválását is.

Belorusz támadás továbbra sem várható
A Regionális Erőcsoportosítás aktiválása azonban inkább csak az orosz hadsereg tartós Belaruszbeli jelenlétének legitimálására szolgál (nemcsak politikai, hanem jogi-pénzügyi értelemben is), és nem jelenti azt, hogy a belorusz hadsereg is átlépné az ukrán határt. Több okból sem. Egyrészt, Belarusznak ebben a háborúban semmilyen konkrét követelése nincs Ukrajnával szemben. Ukrajna nem fenyegeti Belarusz területét, és a két ország között nincsenek olyan viták, amelyeket csak fegyveres erővel lehetne rendezni. A minszki vezetésnek tehát nincs olyan konkrét oka vagy követelése, amiért háborúba kellene küldenie a hadseregét. A belorusz lakosság nem táplál ellenséges érzelmeket az ukránok iránt; több közvélemény-kutatás is megerősítette, hogy a nép egyáltalán nem támogatná az Ukrajna elleni támadást.

Másrészt, a belorusz hadsereg kifejezetten gyenge. Bár papíron az ország körülbelül 45 ezer fős hadsereggel rendelkezik, számos más diktatúrához hasonlóan a rezsim inkább a belügyi erők és a titkosszolgálatok erősítésére koncentrált az elmúlt évtizedekben, hiszen a lakosság elnyomásához ezekre van szükség, míg a hadsereg fejlesztését – néhány, valóban elit különleges alakulatot nem számítva – elhanyagolta. Ezt elsősorbanazért tehette meg, mert Belarusz területe és légtere kulcsfontosságú Oroszország saját védelme szempontjából. Ennek köszönhetően a belorusz biztonság- és védelempolitika lényegében az orosz biztonsági érdekeket meglovagolva, Moszkvával közösen képzeli el az ország védelmét abban a de facto roppant valószínűtlen esetben, ha nyugat felől támadás érné. Erre szolgál hivatalosan az egész Szövetségi Állam katonai együttműködési szegmense is, ideértve a Regionális Erőcsoportosítást is.

Harmadrészt, a belorusz hadseregnek semmiféle valódi harci tapasztalata nincs. Az ország 2022 elejéig érvényes előző alkotmánya ugyanis előírta a semlegességet. Ezt Minszk ugyan Moszkvával szemben értelemszerűen nem tartotta be, viszont nagyon következetesen használta hivatkozási alapként, hogy ne küldjön katonákat semmilyen orosz vagy nemzetközi válságkezelési műveletbe. Az idén januári, Kazahsztánban lezajlott, az orosz vezetésű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete keretében végrehajtott beavatkozás volt a legelső olyan „éles” harci művelet, amelyben a belorusz haderő részt vett, de itt is elsősorban csak biztosítási feladatokat látott el.

Negyedrészt, azért is valószínűtlen, hogy Belarusz reguláris erőkkel is bekapcsolódna a háborúba, mert az ukrán védelem a belorusz határ mentén is kifejezetten erős. Minden határ menti régió több önkéntes területvédelmi zászlóaljat is létrehozott, emellett február óta folyamatosan zajlanak az erődítési munkálatok a határsávban. Az utakat, hidakat és egyéb átkelőket aláaknázták, felrobbantásuk jelentősen lassítana bármiféle előrenyomulást. Annál is inkább, mert az itteni terep kimondottan nehéz: sűrű erdők és óriási mocsarak borítják a belarusz–ukrán határ legnagyobb részét; többek között itt van a pripjatyi mocsárvidék is, amely már a második világháború idején is kiváló menedéket nyújtott a náci Németország ellen harcoló helyi partizánoknak. A nehéz terep és az önkéntes zászlóaljak védekezése együtt minden bizonnyal elég időt biztosítana az ukrán katonai vezetésnek, hogy megfelelő reguláris erőket – tüzérséget és harckocsikat is – vonjon össze az északról támadó ellenséggel szemben.

Könnyen belátható, hogy a tapasztalatlan, rosszul felszerelt, alulmotivált belorusz hadseregnek nem sok esélye volna azzal az ukrán haderővel szemben, amely immár nyolc éve, 2014 óta harcol Oroszország ellen, amiből az utolsó nyolc hónap már nagy léptékű, magas intenzitású háború. Ezzel természetesen Lukasenko is pontosan tisztában van.


Drónok és rakéták viszont igen
Belarusz területe és légtere viszont ismét egyre nagyobb szerephezjut az Ukrajna elleni orosz légi- és rakéta-, újabban pedig dróntámadásokban is. Mióta Oroszország iráni gyártmányú drónokat is tömegesen alkalmaz a háborúban, a Kijev elleni támadások legnagyobb részét Belarusz légteréből indították. Ahogyan az orosz műveletek egyre inkább az ukrán polgári kritikus infrastruktúra (erőművek, alállomások, közmű-szolgáltatók stb.) rombolására koncentrálnak, úgy válnak egyre fontosabbá ezek a dróntámadások is.

Ha megvalósulnak azok a tervek, hogy Irán föld-föld rakétákat is szállítana Oroszországnak, várhatóan még nagyobb szerep jutna Belarusznak. Ugyanis az eddigi hírekben megjelent, Oroszországnak szállítandó két iráni rakétatípusnak 300, illetve 700 kilométeres hatótávolsága van. Belarusz területéről indítva ezekkel egész Ukrajnát el lehetne érni, ideértve a nyugati segély- és fegyverszállítások szempontjából kulcsfontosságú nyugat-ukrajnai közlekedési útvonalakat, sőt Kárpátalját is.

Összességében tehát a fentieket úgy lehet összefoglalni, hogy a belorusz hadsereg szinte biztosan nem fog benyomulni Ukrajnába. Az orosz haderő azonban ugyanúgy teljes mértékben fel fogja használni Belarusz területét, légterét és katonai infrastruktúráját a háborúra, ahogy tette azt a harcok első hónapjaiban. A különbség annyi, hogy jelen állás szerint nem valószínű, hogy Oroszország ismét megpróbálná Belarusz felől is megtámadni Ukrajnát, viszont a légi-, rakéta- és dróntámadások várhatóan még intenzívebbé válnak. Belarusz tehát továbbra is hadviselő fél marad egy olyan háborúban, amelyben számára de facto semmiféle közvetlenül elérhető nyereség nincs.