Detroit Lions

Ezt a posztot a Brittanica Encyclopedia-ba kéne beleírni, ahelyett hogy 2 hónap múlva a feledés homályába vész.
akdestroyer

Még az aranykommenteket szerettük volna megvalósítani, bár a stezéhez hasonló uralkodó attitűd okán vélhetően hagyjuk az egészet
r.baggio

Szerintem legyen.

Vagy csak mert keptelen vagy (es lennel) elviselni, hogy nem a te kenyed-kedve szerint alakulna a tortenet. De azt mar megszoktuk, hogy ilyenkor inkabb torpedozni kezdesz. 8-D

Ezt a posztot a Brittanica Encyclopedia-ba kéne beleírni, ahelyett hogy 2 hónap múlva a feledés homályába vész.
akdestroyer

Még az aranykommenteket szerettük volna megvalósítani, bár a stezéhez hasonló uralkodó attitűd okán vélhetően hagyjuk az egészet

Mindenek előtt jobbulást, és mielőbbi felépülést Bazza barátomnak.
Bazz írt, hogy valamit szedjek össze Darrell Bevellről, úgyhogy ez most róla szól

Kezdeném azzal, hogy nem annyira egyszerű ez a feladat, mert egy olyan csávóról beszélünk, aki elég introvertált, és nehéz megállapítani, hogy az aktuális vezetőedző hol végződik, és hol kezdődik Darrell Bevell. Amikor olyanokat hallasz tőle, hogy good/great competition, tremendous job,……akkor Pete Carrollt hallod konkrétan még ugyanúgy is hangsúlyoz:
 www.youtube.com/watch?v=hbjEBA7SOEk
 www.youtube.com/watch?v=2d8r2dh3nWU&t=675s

Térjünk rá a legfontosabb nyitó kérdésre, hogy lehet, hogy Matt Patricia felvette azt az embert, aki pont ellene hívta azt a végzetes utolsó játékot, amely kísérti a Hawks teljes szervezetét. Ha valaki, akkor Patricia pontosan ismeri kortársait a labda másik oldaláról, szóval ha kora regnáló top 5 DC-je Bevellt választja a csapatába korábbi ellenfelei közül, az elég sokat elmond Bevell képességeiről. (A játék elemzése nem témánk, de röviden annyit, hogy már a snap pillanatában ütemvesztett lett a játék, hemzsegett az egyéni hibáktól).

Seahawksról is fogok írni, de a 2009 es Viking minden tekintetben izgalmasabb csapat. Vikingesben talán többet láttunk az igazi Bevellből, a Hox viszont picit korszerűbb játékot játszott. Annyi még a történeti lezáráshoz, hogy Bevell és Carroll viszonya nem volt harmonikus, nagyrészt Tom Cable szerepe (minden idők legrosszabb OL edzője címszó alatt találtok többet) miatt, másrészt Carroll, és Bevell nem vélekedtek hasonlóan számos kérdésben.

És itt már rá is kanyarodunk a nyomorult apró részletekre. Bevell támadásépítésében az 1 pro los + max 12, és egy pro mélységi bevett paraméter, és ez fontos, mert mindkettő un. terület –ütem passz. (A Pro azt jelenti, hogy a QB opciója a döntés- gimitől, már a fejlesztési folyamat része, az ilyen opciók beépítése). Terület- ütem passznál a szabad területre befutó játékos úgymond proaktívan törekszik az érkezési zóna felé, módosíthat az érkezési routen, de csak ütemen belül, és adott területen belül.
1. pro opció jellemzően egy-két hááá- tehát döntően 2/4, vagy 3/4edes játék. Nem beszélünk róla de amerika páros ütemű kultúra, a beszéd, a zene, a páraratlan ütem egy kicsit idegen. Lehet az első pro opció blitztől/nyomástól „el-felé” játék (underneath, backdoor, stb pl.), de majdnem ugyanígy működik, amikor a blitz mögé játsszuk be a labdát. Egyszerűbben a konkrét route valójában másodlagos, az érkezés a lényeg. A másik ilyen pro opció a mélységi opció, amikor valamit észrevesz a QB. Tipikus esete a Seattle GB NFC döntő utolsó játéka, amikor a GB valahogy elfelejtett Safetyt tenni a pozícióra, de nem is csapdázott. Elég emlékezetes volt, de akinek esetleg nincs meg beteszem az utolsó pár percét a meccsnek, amúgy is lesz még erről szó.

 www.youtube.com/watch?v=VspkLkjYob0&t=1778s

Nem szorosan a téma része de érdemes azt kicsit egyenesbe tenni, ez nem Madden, a támadó játékoknak mindig van egy architektúrája, és ennek része az ütemezés és az egyensúly. Ez a 2 talán legfontosabb dolog, amely köré elvek épülnek. Mindig ütemen belül kell gondolkodni, és nem lehet a megkomponált játékban minden routot piszkálni, mert felborul az egész, ilyenkor át kell hívni, vagy az opciós játéknál nem megtartani a labdát, stb. végső esetben időt kell kérni.

Ütem nagyon fontos. 190+ magas irányító is neccesen látja be a releaset mélységi routenál, főleg kifelé. Ő leginkább zsigerből a 2. ütemnél a „szurikátázásnál” el tudja dönteni, hogy 4. ütemre az emberem, aki területre megy ott lesz, vagy nem lesz ott megjátszható módon. Ha igen, akkor van egy kb 2*3 m ablak amibe be kell dobni, hogy össze tudja szedni, de ez csak az összeszedés, ha azt akarom, hogy pontos legyen a passz, és minimális esélye legen a védőnek az összeszedésre akkor ennek a negyede, és külső váll. Higgyük el, hogy ekkora az az ablak, ezen belül tud még játszani a nyakán a védővel az elkapó. Gimiben már ezt gyakoroljuk rogyásig, mondjuk naponta 40-szer.(ennél több alkalommal nincs értelme terhelni a dobó vállat). A teljes route futás az ütemről szól, és egyértelműen az elkapó kell, hogy irányítsa a folyamatot. Amint a védő átveszi az irányítást ott nem lesz elkapás, ott ütemvesztés lesz. Érezni kell a jammet, a parryt, érezni kell, hogy a corner meddig hátrál, tudnod kell, hol akarod tartani, ha kifelé mész, akkor be kell hoznod, és onnan kell megcsinálni a cselt. Az ilyenekről kicsit kevesebbet beszélünk, pedig lényeges aspektusa a játéknak. Én sajnos egy gitárszólót is zokogva tudok elemezni órákig, nagyon hasonló a helyzet a routekkal. 
Nagyon fontos meccs, a már említett GB Seattle. Az utolsó 5 percig még Baldwin sem volt képes a megfelelő oldalra húzni magát, és ugye ott volt 3 nagyon erős drive a végén, ahol ebbe belenyúlt Bevell. Nagyon érdekes volt, rájött, hogy mi a GB védelem sweetspotja, és ahhoz képest kb. 1 ütemmel eltolta a játékokat (hozzáteszem el is fáradt a GB védelme- ha nem fáradt volna el, akkor nem lett volna ennyire egyszerű a plusz ütemet érvényesíteni). Az utolsó passzoknál, már Lynch is Wilsont védi, hogy meg legyen az idő a következő ütemre, és közepesen mély területre. Az utolsó drive utolsó előtti driveban látja Wilson, hogy a GB a pálya közepét akarja megvédeni (nem is nagyon jól áll fel) a védő, és ahogy a befelé védekező védőt Baldwin kifelé megveri, az kulcs .

Azért emelem ki ezt a meccset, mert ez a meccs a Seahawksnál a romlás kezdete. A meccs jelentős részében a Hox szenvedett, parádézott a Packers védelem, és azért mert igazából feltörték a Seattle alapjátékát + a 2014 évi Seahawksnál voltak gondok a játékok kivitelezésével, voltak gyenge egyéni, és csapat teljesítmények. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy bár kellett több óriási mázli (az Onside kick- a 2 pontos), de a meccs végén a GB védelem, nem tudta hol van, szinte teljesen eszköztelennek látszottak, pedig pokoli jól játszottak 50-55 percig. Pete Carroll ért ennyire a támadó focihoz, hogy belenyúljon, de ez közmegegyezés szerint Bevell műve volt. Láttunk ilyen meccset korábban is pl. a Tampa ellen, egészen komikus volt…. és innentől sok ilyen meccsünk volt, sajnos.
Nagyon sok alkalommal 2017-ig képtelen volt az O pontokat feltenni a táblára a meccs valamelyik kritikus szakaszában. Aztán 17-ben már az volt, hogy az akkor már jórészt értelmezhető fal, és futójáték nélküli Wilson ugyanezzel az ütemmegtolással területre bedobta a labdát, és az arra járó, Richardson, Lockett, Baldwin „valamilyen bravúrral” leszedte, villám TD, még egy villám TD. Rettenetes volt, néha eszembe jutott a legendás (talán 89-e suzukai beszélgetés, Senna és a mérnöke közt… : nincs meg két fokozatom/ ne válts alul!/ miért?/mert a motornak 3000 alatt nincs vezérlő software. Kicsit ezt éreztem én is, olyan volt, mintha a csapatnak nem lett volna elképzelése a támadójátékról, futottunk ész nélkül, aztán Wilson csinált rá korábban nem jellemző 1/6 szakaszokat. Annyira eltért a minta a korábbiaktól, hogy én totálisan zavart állapotnak tekintem, és semmilyen következtetést nem vonnék le. Aztán év végén mind Bevell, mind Cable elmentek. Nélkülük sokkal jobb lett a fal, és sokkal unalmasabb a támadójáték.

Vissza minden idők egyik legtehetségesebb SB-t nem nyerő csapatához 2009 és a Minnesota Vikings-hez. Mi a fontos? Masszív fal, brutális alap futójáték- ne feledjük Peterson-Chester Taylor duót-, amire fel lehet építeni bármit. És ez a bármi egy rendkívül diverzifikált passzjáték, és 6 célpont akit komolyan kell venni, mert a dombról látható mennyiségű elkapása van, és van 2 súlyponti célpont, akire külön figyelni kell.
Ez szinte blueprint, annyira alapvető recept a sikeres támadó alakulatoknál. Emlékezzünk Manning-Edge-Harrison-Wayne-Stokley-Clark alakulatra, vagy Brady, Moss, Welker, Marroney, Faulk, Gaffney+ Stallworth (bár ő mumusnak volt ott).
Ez az alap, és a seattlei út végén az az igazság vár, hogy Bevellnek kell a fal, és kell a futás, mert nagyon diverzifikált a támadójáték, és enélkül nem megy.

Van egy, szerintem elvi hiba a Bevell szemléletében, méghozzá az, hogy nagyon kevés pro típusú ütem-játéka van. Ismeriő a curl, meg a hook, stb (drasztikus irányváltás, vagy stop&go típusú) játékokat, de biztonsági okokból un. edge of breakup poziba, és ütemre teszi, tehát olyan pontra, ahol, már lazul a védelem sűrűsége, kezdenek kialakulni a párok a mozgások. Ugye azért edge of breakup név is, mert a packpedalból, vagy egyéb jam+ r&r mozgássorból, éppen bontakozik ki a támadó és a védő játék, pozíciót váltanak a DB-k, illetve az LB sor is elkezdi lekövetni a támadó játékot (szokták úgy hívni, hogy sodródik a játék felé, vagy polarizálódik). Ilyenkor sebezhető a védelem, mert már irányváltásban vannak a DB-k, az 1 ütem lement a DL nyomásából, LB-k meg a „lestoppollak várj meg” mozgássort gyakorolják. Ez egy nagyon biztonságos hívás, de nem igazán rövid játék ez sem. Baldwin / Berrian milliót csinált. Nagyon fontos, hogy ebben pl. tök más, mint Shanahan, vagy McVay. Shanahan Atlantában tele volt valójában minor read játékokkal emberre, ütemen belül.

Bevell még Brett Favrenál is alig engedett olyan 0 ütemű passzt, amelynél a snapet követően azonnal indul a passz oldalra a slotba, a másik elkapó meg takarít (Manning classic, de a Patriots is gyűjteményes verses kötetet adott ki a témában). Szóval szerintem hiányzik a 0- és az 1 ütem az ő világképéből, hozzáteszem, ezekről sokan hiszik, hogy biztonsági játékok, de valójában nem azok, igazából kúrva veszélyesek.
Még annyi, hogy pont azért, mert Bevell nehezen azonosul kötött route ütem intervallum játékokkal, a Te-eket is inkább nagytestű WR-ként használja. Ebben Schottenheimer sokkal korszerűbb.

Érdekes, hogy Seattleban, és Minnesotában is működött az alábbi evolúció a támadásépítésben: futás, majd néha nem adjuk át és passz, (Russell Wilsonnál nem adjuk át, majd QB sneak.- másik kor, fiatal mobil irányító, bár Favre nagyon tökösen megcsinált kemény futásokat maga is). De már 2009-ben megvoltak a fake handoffok, opciós játékok, méghozzá patika-mérlegen adagolva. Mindegyik játék lényege már ekkor is az időcsinálás, a nagy területjátékhoz.

Nagy vonalakban ennyi. Nézni fogom a Lions meccseit, szeretem ezt a csapatot. Remélem idén a zebrák nem győzik le az oroszlánokat!

üdv.
(ui. ezt most gyorsan írtam a régi jegyzeteimből, nem annyira szerkesztettem, lesznek alany állítmány tárgy hibák, de remélem érthető)
Helmut Zimmer

Elolvastam. Gondolom, fizetnem kell most. Bankszamlaszam?

Ezt a posztot a Brittanica Encyclopedia-ba kéne beleírni, ahelyett hogy 2 hónap múlva a feledés homályába vész.

Mindenek előtt jobbulást, és mielőbbi felépülést Bazza barátomnak.
Bazz írt, hogy valamit szedjek össze Darrell Bevellről, úgyhogy ez most róla szól

Kezdeném azzal, hogy nem annyira egyszerű ez a feladat, mert egy olyan csávóról beszélünk, aki elég introvertált, és nehéz megállapítani, hogy az aktuális vezetőedző hol végződik, és hol kezdődik Darrell Bevell. Amikor olyanokat hallasz tőle, hogy good/great competition, tremendous job,……akkor Pete Carrollt hallod konkrétan még ugyanúgy is hangsúlyoz:



Térjünk rá a legfontosabb nyitó kérdésre, hogy lehet, hogy Matt Patricia felvette azt az embert, aki pont ellene hívta azt a végzetes utolsó játékot, amely kísérti a Hawks teljes szervezetét. Ha valaki, akkor Patricia pontosan ismeri kortársait a labda másik oldaláról, szóval ha kora regnáló top 5 DC-je Bevellt választja a csapatába korábbi ellenfelei közül, az elég sokat elmond Bevell képességeiről. (A játék elemzése nem témánk, de röviden annyit, hogy már a snap pillanatában ütemvesztett lett a játék, hemzsegett az egyéni hibáktól).

Seahawksról is fogok írni, de a 2009 es Viking minden tekintetben izgalmasabb csapat. Vikingesben talán többet láttunk az igazi Bevellből, a Hox viszont picit korszerűbb játékot játszott. Annyi még a történeti lezáráshoz, hogy Bevell és Carroll viszonya nem volt harmonikus, nagyrészt Tom Cable szerepe (minden idők legrosszabb OL edzője címszó alatt találtok többet) miatt, másrészt Carroll, és Bevell nem vélekedtek hasonlóan számos kérdésben.

És itt már rá is kanyarodunk a nyomorult apró részletekre. Bevell támadásépítésében az 1 pro los + max 12, és egy pro mélységi bevett paraméter, és ez fontos, mert mindkettő un. terület –ütem passz. (A Pro azt jelenti, hogy a QB opciója a döntés- gimitől, már a fejlesztési folyamat része, az ilyen opciók beépítése). Terület- ütem passznál a szabad területre befutó játékos úgymond proaktívan törekszik az érkezési zóna felé, módosíthat az érkezési routen, de csak ütemen belül, és adott területen belül.
1. pro opció jellemzően egy-két hááá- tehát döntően 2/4, vagy 3/4edes játék. Nem beszélünk róla de amerika páros ütemű kultúra, a beszéd, a zene, a páraratlan ütem egy kicsit idegen. Lehet az első pro opció blitztől/nyomástól „el-felé” játék (underneath, backdoor, stb pl.), de majdnem ugyanígy működik, amikor a blitz mögé játsszuk be a labdát. Egyszerűbben a konkrét route valójában másodlagos, az érkezés a lényeg. A másik ilyen pro opció a mélységi opció, amikor valamit észrevesz a QB. Tipikus esete a Seattle GB NFC döntő utolsó játéka, amikor a GB valahogy elfelejtett Safetyt tenni a pozícióra, de nem is csapdázott. Elég emlékezetes volt, de akinek esetleg nincs meg beteszem az utolsó pár percét a meccsnek, amúgy is lesz még erről szó.



Nem szorosan a téma része de érdemes azt kicsit egyenesbe tenni, ez nem Madden, a támadó játékoknak mindig van egy architektúrája, és ennek része az ütemezés és az egyensúly. Ez a 2 talán legfontosabb dolog, amely köré elvek épülnek. Mindig ütemen belül kell gondolkodni, és nem lehet a megkomponált játékban minden routot piszkálni, mert felborul az egész, ilyenkor át kell hívni, vagy az opciós játéknál nem megtartani a labdát, stb. végső esetben időt kell kérni.

Ütem nagyon fontos. 190+ magas irányító is neccesen látja be a releaset mélységi routenál, főleg kifelé. Ő leginkább zsigerből a 2. ütemnél a „szurikátázásnál” el tudja dönteni, hogy 4. ütemre az emberem, aki területre megy ott lesz, vagy nem lesz ott megjátszható módon. Ha igen, akkor van egy kb 2*3 m ablak amibe be kell dobni, hogy össze tudja szedni, de ez csak az összeszedés, ha azt akarom, hogy pontos legyen a passz, és minimális esélye legen a védőnek az összeszedésre akkor ennek a negyede, és külső váll. Higgyük el, hogy ekkora az az ablak, ezen belül tud még játszani a nyakán a védővel az elkapó. Gimiben már ezt gyakoroljuk rogyásig, mondjuk naponta 40-szer.(ennél több alkalommal nincs értelme terhelni a dobó vállat). A teljes route futás az ütemről szól, és egyértelműen az elkapó kell, hogy irányítsa a folyamatot. Amint a védő átveszi az irányítást ott nem lesz elkapás, ott ütemvesztés lesz. Érezni kell a jammet, a parryt, érezni kell, hogy a corner meddig hátrál, tudnod kell, hol akarod tartani, ha kifelé mész, akkor be kell hoznod, és onnan kell megcsinálni a cselt. Az ilyenekről kicsit kevesebbet beszélünk, pedig lényeges aspektusa a játéknak. Én sajnos egy gitárszólót is zokogva tudok elemezni órákig, nagyon hasonló a helyzet a routekkal. 
Nagyon fontos meccs, a már említett GB Seattle. Az utolsó 5 percig még Baldwin sem volt képes a megfelelő oldalra húzni magát, és ugye ott volt 3 nagyon erős drive a végén, ahol ebbe belenyúlt Bevell. Nagyon érdekes volt, rájött, hogy mi a GB védelem sweetspotja, és ahhoz képest kb. 1 ütemmel eltolta a játékokat (hozzáteszem el is fáradt a GB védelme- ha nem fáradt volna el, akkor nem lett volna ennyire egyszerű a plusz ütemet érvényesíteni). Az utolsó passzoknál, már Lynch is Wilsont védi, hogy meg legyen az idő a következő ütemre, és közepesen mély területre. Az utolsó drive utolsó előtti driveban látja Wilson, hogy a GB a pálya közepét akarja megvédeni (nem is nagyon jól áll fel) a védő, és ahogy a befelé védekező védőt Baldwin kifelé megveri, az kulcs .

Azért emelem ki ezt a meccset, mert ez a meccs a Seahawksnál a romlás kezdete. A meccs jelentős részében a Hox szenvedett, parádézott a Packers védelem, és azért mert igazából feltörték a Seattle alapjátékát + a 2014 évi Seahawksnál voltak gondok a játékok kivitelezésével, voltak gyenge egyéni, és csapat teljesítmények. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy bár kellett több óriási mázli (az Onside kick- a 2 pontos), de a meccs végén a GB védelem, nem tudta hol van, szinte teljesen eszköztelennek látszottak, pedig pokoli jól játszottak 50-55 percig. Pete Carroll ért ennyire a támadó focihoz, hogy belenyúljon, de ez közmegegyezés szerint Bevell műve volt. Láttunk ilyen meccset korábban is pl. a Tampa ellen, egészen komikus volt…. és innentől sok ilyen meccsünk volt, sajnos.
Nagyon sok alkalommal 2017-ig képtelen volt az O pontokat feltenni a táblára a meccs valamelyik kritikus szakaszában. Aztán 17-ben már az volt, hogy az akkor már jórészt értelmezhető fal, és futójáték nélküli Wilson ugyanezzel az ütemmegtolással területre bedobta a labdát, és az arra járó, Richardson, Lockett, Baldwin „valamilyen bravúrral” leszedte, villám TD, még egy villám TD. Rettenetes volt, néha eszembe jutott a legendás (talán 89-e suzukai beszélgetés, Senna és a mérnöke közt… : nincs meg két fokozatom/ ne válts alul!/ miért?/mert a motornak 3000 alatt nincs vezérlő software. Kicsit ezt éreztem én is, olyan volt, mintha a csapatnak nem lett volna elképzelése a támadójátékról, futottunk ész nélkül, aztán Wilson csinált rá korábban nem jellemző 1/6 szakaszokat. Annyira eltért a minta a korábbiaktól, hogy én totálisan zavart állapotnak tekintem, és semmilyen következtetést nem vonnék le. Aztán év végén mind Bevell, mind Cable elmentek. Nélkülük sokkal jobb lett a fal, és sokkal unalmasabb a támadójáték.

Vissza minden idők egyik legtehetségesebb SB-t nem nyerő csapatához 2009 és a Minnesota Vikings-hez. Mi a fontos? Masszív fal, brutális alap futójáték- ne feledjük Peterson-Chester Taylor duót-, amire fel lehet építeni bármit. És ez a bármi egy rendkívül diverzifikált passzjáték, és 6 célpont akit komolyan kell venni, mert a dombról látható mennyiségű elkapása van, és van 2 súlyponti célpont, akire külön figyelni kell.
Ez szinte blueprint, annyira alapvető recept a sikeres támadó alakulatoknál. Emlékezzünk Manning-Edge-Harrison-Wayne-Stokley-Clark alakulatra, vagy Brady, Moss, Welker, Marroney, Faulk, Gaffney+ Stallworth (bár ő mumusnak volt ott).
Ez az alap, és a seattlei út végén az az igazság vár, hogy Bevellnek kell a fal, és kell a futás, mert nagyon diverzifikált a támadójáték, és enélkül nem megy.

Van egy, szerintem elvi hiba a Bevell szemléletében, méghozzá az, hogy nagyon kevés pro típusú ütem-játéka van. Ismeriő a curl, meg a hook, stb (drasztikus irányváltás, vagy stop&go típusú) játékokat, de biztonsági okokból un. edge of breakup poziba, és ütemre teszi, tehát olyan pontra, ahol, már lazul a védelem sűrűsége, kezdenek kialakulni a párok a mozgások. Ugye azért edge of breakup név is, mert a packpedalból, vagy egyéb jam+ r&r mozgássorból, éppen bontakozik ki a támadó és a védő játék, pozíciót váltanak a DB-k, illetve az LB sor is elkezdi lekövetni a támadó játékot (szokták úgy hívni, hogy sodródik a játék felé, vagy polarizálódik). Ilyenkor sebezhető a védelem, mert már irányváltásban vannak a DB-k, az 1 ütem lement a DL nyomásából, LB-k meg a „lestoppollak várj meg” mozgássort gyakorolják. Ez egy nagyon biztonságos hívás, de nem igazán rövid játék ez sem. Baldwin / Berrian milliót csinált. Nagyon fontos, hogy ebben pl. tök más, mint Shanahan, vagy McVay. Shanahan Atlantában tele volt valójában minor read játékokkal emberre, ütemen belül.

Bevell még Brett Favrenál is alig engedett olyan 0 ütemű passzt, amelynél a snapet követően azonnal indul a passz oldalra a slotba, a másik elkapó meg takarít (Manning classic, de a Patriots is gyűjteményes verses kötetet adott ki a témában). Szóval szerintem hiányzik a 0- és az 1 ütem az ő világképéből, hozzáteszem, ezekről sokan hiszik, hogy biztonsági játékok, de valójában nem azok, igazából kúrva veszélyesek.
Még annyi, hogy pont azért, mert Bevell nehezen azonosul kötött route ütem intervallum játékokkal, a Te-eket is inkább nagytestű WR-ként használja. Ebben Schottenheimer sokkal korszerűbb.

Érdekes, hogy Seattleban, és Minnesotában is működött az alábbi evolúció a támadásépítésben: futás, majd néha nem adjuk át és passz, (Russell Wilsonnál nem adjuk át, majd QB sneak.- másik kor, fiatal mobil irányító, bár Favre nagyon tökösen megcsinált kemény futásokat maga is). De már 2009-ben megvoltak a fake handoffok, opciós játékok, méghozzá patika-mérlegen adagolva. Mindegyik játék lényege már ekkor is az időcsinálás, a nagy területjátékhoz.

Nagy vonalakban ennyi. Nézni fogom a Lions meccseit, szeretem ezt a csapatot. Remélem idén a zebrák nem győzik le az oroszlánokat!

üdv.
(ui. ezt most gyorsan írtam a régi jegyzeteimből, nem annyira szerkesztettem, lesznek alany állítmány tárgy hibák, de remélem érthető)

 twitter.com/NFL_DovKleiman/status/1167869933767643137

Egyelőre ennyit cut történt, sok meglepetés nincs még, talán Adams vagy Eric Lee-t rosterre vártam volna!

S Andrew Adams,
OL Luke Bowanko,
CB Andre Chachere,
WR Jordan Lasley,
DE Eric Lee,
WR Tommylee Lewis,
DE Mitchell Loewen,
T Ryan Pope,
P Ryan Santoso,
G Micah St. Andrew,
CB Jamar Summers,
CB Teez Tabor,
RB James Williams

tartalék QB csere  www.detroitlions.com/news/lions-sign-free-agent-qb-luis-perez?fbclid=IwAR1K8udK4Hlv3_vYK8z6fDqnxvqpSzfvBW17kx7hOV0aHCbozgq90xEo_-k
sornyito

Egy meccsre jött meg max a PS-ba.

tartalék QB csere  www.detroitlions.com/news/lions-sign-free-agent-qb-luis-perez?fbclid=IwAR1K8udK4Hlv3_vYK8z6fDqnxvqpSzfvBW17kx7hOV0aHCbozgq90xEo_-k

Ragnow és Davis kidőlt.
Utóbbi pótolható.

Az OL katasztrófa.
Passrush mint olyan nem létezik.
A secondary borzasztó.
Az elkapósor a kezdők után az egyik leggyengébb mióta én a Lionst követem, ide biztos érkezni fog még valaki.

Tudom egy PS meccsböl nem kell messzemenő dolgokat levonni, de ugyanott tartunk mint tavaly. Olyan motiválatlan meg gyenge az egész brigád, hogy megint kel majd 4-5 forduló mire NFL szinten tudunk focizni.

 www.espn.co.uk/nfl/story/_/id/27361106/qb-johnson-signs-lions-13th-nfl-team?platform=amp
ulpianus

Nem egy rossz csere QB.
Mondjuk ha Stafford kiesik akkor kb vége a szezonnak úgyhogy akár nagyanyám is ülhetne ott.

 www.espn.co.uk/nfl/story/_/id/27361106/qb-johnson-signs-lions-13th-nfl-team?platform=amp

Nyomokban sem tartalmaztunk focira emlékeztető elemeket.
A kezdőcsapat nem rossz (reméljük), ellenben a depth marha kevés. Savage sérülése után komolytalanná vált a meccs.
Felejtsük el.

Na ez nem hiányzott, mi is tudjuk ezt Meredith után...

 mobile.twitter.com/rapsheet/status/1159621303965372418

A Glasgow - Ragnow csere úgy néz ki mindkét félre jó hatással van. Glasgow eddig a hirek alapján a camp legjobb OL játékosa.

Allen Park, Mich. – The Detroit Lions announced today that they have signed free agent CB Tarvarus McFadden and waived WR Deontez Alexander. Additional contract terms were not disclosed.

Szerkesztette: sornyito

Érthető, C. J. megoldja a futásokat, minden másra ott a Provident 😊
Wyatt

Javítva.

Érthető, C. J. megoldja a futásokat, minden másra ott van Kerryon 😊

Hoppá, Theo Riddick lapáton!
 twitter.com/RapSheet/status/1155097212411699200

9.1 milla, egy évre. Szép. És állítólag vagy 10+ csapat adott volna ennél is többet, de ő a divízióban akart maradni. Gondolom szeretné Rogerst a pályán megmogyorózni. 😀

Érkezett Daniels.
Remélem ráül A-Rod szájára.

Ex-Lions S Glover Quin is retiring after 10 seasons in the NFL.
Released by the Lions in February, it always seemed likely the 33-year-old would call it quits. Quin played four seasons with the Texans, who selected him in the fourth round of the 2009 NFL Draft, but he had his best years in Detroit including a seven-interception season in 2014. He made his only Pro Bowl that year. Quin retires with 740 tackles, 24 interceptions, and two defensive touchdowns.
empty taxi

Nagyszerű játékos lett a Lionsban, de nekem mindig emiatt fog megmaradni az emlékezetemben.


Szerkesztette: iktriad

Ex-Lions S Glover Quin is retiring after 10 seasons in the NFL.
Released by the Lions in February, it always seemed likely the 33-year-old would call it quits. Quin played four seasons with the Texans, who selected him in the fourth round of the 2009 NFL Draft, but he had his best years in Detroit including a seven-interception season in 2014. He made his only Pro Bowl that year. Quin retires with 740 tackles, 24 interceptions, and two defensive touchdowns.