Make Love

Miért akarnak 40 évesen szülni?
#JC6

Ez amúgy miért probléma?

Szerintem meg ez lenne a követendő példa.. és nem 20-22 évesen szülni a mai világban.
Igor

Érvek és ellenérvek a témában:

30 év alatti/ körüli szülésnél/gyerekvállalásnál:
- minél fiatalabb az ember, annál könnyebben tud alkalmazkodni a gyerek jövetelével jelentősen megváltozott körülményekhez. Egy 25-28 éves embernek általában kevésbé kialakult napi rutinja, szokásai vannak, mint egy tíz évvel idősebbnek,
- bár sok nő nagyon jól tartja magát 40 körül, egészségesek, azért a biológiai óra nem hazudik,minél később szül, annál veszélyesebb (első gyerekről beszélek),
- minél később vállalsz gyereket, annál nagyobb eséllyel válik belőle agyonkényeztetett, túlságosan tutujgatott, eléggé életképtelen utód (unoka saját magamnak),
- 50-55 évesre korodra a gyerekeid felnőnek, lesz még egy kis szabadságod nyugdíjas korod előtt, könnyebben segítesz nekik, mint 65-70 évesen,
- nagy eséllyel csak pár évet vagy semmit nem látsz az unokádból (ha ők is későn kezdik)

35-40 év vagy efölötti vállalásnál:
- jó vagy legalábbis jobb eséllyel alakítottál ki egzisztenciát, anyagi biztonságot, amely a mai felfogásban jóformán a legfontosabb,
- mivel későn született a gyerek, a nagyszülök nagyobb eséllyel nyugdíjasok már vagy közel vannak hozzá, így mire a gyerek közösségbe megy (bölcsi, ovi, iskola), többet tudnak segíteni (főként, ha sokat betegeskedik a gyerek)
- valószínűleg kitomboltad, kibuliztad magad annyira, hogy könnyeben ülsz otthon többet, nem maradt ki a fiatalkorod

A válási témára visszatérve, sokszor pont a gyerek jövetelével járó stressz és körülmények lesznek a későbbi válás okai. A korábban csinos, jó alakú nők jó része meghízik, nem is könnyen adja le, képes lesz sminkelés stb nélkül, melegítőben a boltba menni stb. A szex a heti több alkalomról visszaesik havi egy-kettőre, sokszor depisek lesznek stb. Az éjszakai felkeléseket nehéz megszokni, a gyerek körül forog minden, eleinte nincsenek bulik, kirándulások színház, stb. A másik oldalról apuka is megnyugszik, elkezd hízni, otthon inni, meg amúgy is kopaszodik már....😊

Másik az anyagi dolog, a hitelcsapda (mint volt/van a CHF válság) is odavágott sok családnak, örültek, hogy a víz felett tudtak maradni, de hitel nélkül is sokkal nagyobb a létbizonytalanság, mint 30-40 éve. Ez mondjuk egyre hátrébb tolja (korban) a gyerekvállallást.

Sokan nem is vagy alig laknak együtt a házasság előtt, aztán jönnek a meglepetések. Zárásként pedig sokan meg sem próbálják rendezni a problémájukat, rögtön válnak. Én nem vagyok híve annak, hogy ha nem megy, akkor is holtomoglan-holtodiglan (főleg, ha gyerek van), de a "csúnyán néztél rám, elváloknak" sem.....

Amikor 2013 végén Varsóba költöztem, teljesen ledöbbentem, hogy kb nincs elérhető leány a korosztályomban: 25 voltam, számoljunk 22-25 éves lányokkal. Akkor azt mondták, hogy persze, itt kb 20-22 évesen már házasodnak, aztán ha nem jön össze, akkor 5-6 év múlva elválnak, főleg ha nincs gyerek.

Asszem lassan ideje visszaköltözni 😊

Igor, sok igazság van abban, amit mondasz, mindenki más, el kell fogadni 😊 (ezt magamnak mondom első sorban)
Változik a világ, mindenkinek szabad akarata van.

De miért legyen követendő példa a 40 éves korban való szülés? Most nem akarok én senkit sem megbántani, nem akarok csak egy oldal felé húzni és bölcs bagolynak tűnni, mert lehet téveszmékkel küszködök, de 50 évesen nem apa, hanem nagyapa szeretnék lenni. Azt hittem sokan vannak így ezzel.
Szeretnék még a lányaimmal úgy játszani, hogy egészséges vagyok, különböző segédeszközök nélkül. Hogy tudok velük akár extrém sportokat is űzni, vigyázni rájuk, biztonságos távolból persze.
Mindig is fiatalon szerettem volna szülő lenni.
Azért 35 felett már sokkal több kockázattal kell készülni, genetikailag is, szerintem, ha valaki szülni akar, sokaknak pedig egyáltalán nem olyan egyszerű már a teherbe esés sem. Talán Pesten nekünk volt a - minden téren - legprofibb dokink, sokat beszélgettem vele (Dr. Csaba Ákos) és sokat is tanultam.
Ő például a 20-24 éves kor közötti szüléseket preferálná.

Mit lehet mondani 16 és 35 között mondjuk? Kiélte magát az ember? Első volt a karrier? Mit épített fel magában, magának, maga körül? Mindent elért? Teljes ember lett? Mindent kipróbált?
Most már jöhet a gyerek.. mi az oka, az igazi oka a halasztásnak, halogatásnak? Addigra megnyomorodik az ember a sok teher alatt meg teljesítménykényszer alatt, amit rápakolt a világ majd' 20 év alatt. Akár kapcsolat, akár munka vagy bármi más terén. Utána jobb lesz? Van, aki rájön túl öreg, van aki meg már annyira beleszeretett az életébe, hogy jön a kösz nem...

Bár nem ebben a helyzetben vagyok, de nagyon érdekel, miért jó 40 körül szülni?
#JC6

... az is benne van a pakliban, hogy 100 éve a sírig tartó házasságok nagy részének az volt a záloga, hogy hetente mondjuk háromszor, amikor különösen "stresszes" napja volt a földeken a parasztbácsinak, mikor hazament levezetésként szájon vágta az asszonyt és megivott egy fél butykossal - az asszony meg elfogadta, mert ez volt, és egyébként is a szomszéd nénémasszonyt rosszabb sora volt, mert azt meg mindennap verték.

Igor

Na meg ugye, mit szolnának hozzá a faluban!!!?? Mármint ahhoz, ha otthagyná a férjét.
Szerintem igenis pl. ez is rengetget számít, hogy régen mennyire más volt a megítélése egy egy válásnak. Főleg faluhelyen. Mennyire “fogadott el” a közösség, mondjuk egy elvált asszonyt?
Cowboykarcsi90

A nagyszüleink is elég "huncutok" voltak. Épp elég gyermek született akkoriban is balkézről...
Eljátszadozott Mari(néni) és Pista(bácsi) a mezőn, meg akárhol.
De a válás mint olyan szégyen kategóriába tartozott.
Szóval Ők sem voltak szentek, csak megváltozott körülöttünk a világ és más megítélés alá esnek a dolgok.

De miért legyen követendő példa a 40 éves korban való szülés? Most nem akarok én senkit sem megbántani, nem akarok csak egy oldal felé húzni és bölcs bagolynak tűnni, mert lehet téveszmékkel küszködök, de 50 évesen nem apa, hanem nagyapa szeretnék lenni. Azt hittem sokan vannak így ezzel.
Szeretnék még a lányaimmal úgy játszani, hogy egészséges vagyok, különböző segédeszközök nélkül. Hogy tudok velük akár extrém sportokat is űzni, vigyázni rájuk, biztonságos távolból persze.
Mindig is fiatalon szerettem volna szülő lenni.
Azért 35 felett már sokkal több kockázattal kell készülni, genetikailag is, szerintem, ha valaki szülni akar, sokaknak pedig egyáltalán nem olyan egyszerű már a teherbe esés sem. Talán Pesten nekünk volt a - minden téren - legprofibb dokink, sokat beszélgettem vele (Dr. Csaba Ákos) és sokat is tanultam.
Ő például a 20-24 éves kor közötti szüléseket preferálná.

Mit lehet mondani 16 és 35 között mondjuk? Kiélte magát az ember? Első volt a karrier? Mit épített fel magában, magának, maga körül? Mindent elért? Teljes ember lett? Mindent kipróbált?
Most már jöhet a gyerek.. mi az oka, az igazi oka a halasztásnak, halogatásnak? Addigra megnyomorodik az ember a sok teher alatt meg teljesítménykényszer alatt, amit rápakolt a világ majd' 20 év alatt. Akár kapcsolat, akár munka vagy bármi más terén. Utána jobb lesz? Van, aki rájön túl öreg, van aki meg már annyira beleszeretett az életébe, hogy jön a kösz nem...

Bár nem ebben a helyzetben vagyok, de nagyon érdekel, miért jó 40 körül szülni?
#JC6

... az is benne van a pakliban, hogy 100 éve a sírig tartó házasságok nagy részének az volt a záloga, hogy hetente mondjuk háromszor, amikor különösen "stresszes" napja volt a földeken a parasztbácsinak, mikor hazament levezetésként szájon vágta az asszonyt és megivott egy fél butykossal - az asszony meg elfogadta, mert ez volt, és egyébként is a szomszéd nénémasszonyt rosszabb sora volt, mert azt meg mindennap verték.

Igor

Na meg ugye, mit szolnának hozzá a faluban!!!?? Mármint ahhoz, ha otthagyná a férjét.
Szerintem igenis pl. ez is rengetget számít, hogy régen mennyire más volt a megítélése egy egy válásnak. Főleg faluhelyen. Mennyire “fogadott el” a közösség, mondjuk egy elvált asszonyt?

De miért legyen követendő példa a 40 éves korban való szülés? Most nem akarok én senkit sem megbántani, nem akarok csak egy oldal felé húzni és bölcs bagolynak tűnni, mert lehet téveszmékkel küszködök, de 50 évesen nem apa, hanem nagyapa szeretnék lenni. Azt hittem sokan vannak így ezzel.
Szeretnék még a lányaimmal úgy játszani, hogy egészséges vagyok, különböző segédeszközök nélkül. Hogy tudok velük akár extrém sportokat is űzni, vigyázni rájuk, biztonságos távolból persze.
Mindig is fiatalon szerettem volna szülő lenni.
Azért 35 felett már sokkal több kockázattal kell készülni, genetikailag is, szerintem, ha valaki szülni akar, sokaknak pedig egyáltalán nem olyan egyszerű már a teherbe esés sem. Talán Pesten nekünk volt a - minden téren - legprofibb dokink, sokat beszélgettem vele (Dr. Csaba Ákos) és sokat is tanultam.
Ő például a 20-24 éves kor közötti szüléseket preferálná.

Mit lehet mondani 16 és 35 között mondjuk? Kiélte magát az ember? Első volt a karrier? Mit épített fel magában, magának, maga körül? Mindent elért? Teljes ember lett? Mindent kipróbált?
Most már jöhet a gyerek.. mi az oka, az igazi oka a halasztásnak, halogatásnak? Addigra megnyomorodik az ember a sok teher alatt meg teljesítménykényszer alatt, amit rápakolt a világ majd' 20 év alatt. Akár kapcsolat, akár munka vagy bármi más terén. Utána jobb lesz? Van, aki rájön túl öreg, van aki meg már annyira beleszeretett az életébe, hogy jön a kösz nem...

Bár nem ebben a helyzetben vagyok, de nagyon érdekel, miért jó 40 körül szülni?
#JC6

Nem akarom darabokra szedni a hsz-t, bár rengeteg mindent érintettél, én úgy érzem tudnám a legtöbb sort cáfolni/ellenpontozni (miért ne lehetnék egészséges, űzhetnék sportokat 10 évvel később, miért baj az ha valaki karriert épít/kiéli magát 16-35 között, a megnyomorodásos szöveg pedig abszolút nonszensz.. mivel az, ha te korán vállalsz gyereket, általában jelentős plusz anyagi/időbeli terhet róna rád, így jóval korábban belépsz a mókuskerékbe, így ezt az érvet abszolút nem tudom hova tenni...) de ezen nem veszünk össze, az hogy te vagy én vagy valaki más éppen hogyan látjuk a dolgokat, és mást akarunk 20, 25, 30 évesen csinálni, az a saját döntésünk.

Írtam, hogy a mai világban már az orvosi kérdésekben (gyakorlatilag az egyetlen igazi korlát ugye) is jóval flexibilisebbek lehetünk, én nem érzem/értem, miért kell egy kis túlzással az őskori/ókori/középkori társadalmi szükségletekből kialakult módszerhez (házasodj korán, hogy legyen sok gyerek aki dolgozik a földeken) annyira ragaszkodnunk, és miért kellene nekem védenem magamat azért (vagy állandóan mellébeszélni/kamuzni a rokonság arcába), mert 30+ éves koromig én biztosan nem terveztem családot.

És tudom, hogy az egyén oldaláról indultunk, és ezt tartom a legfőbb/leglényegesebb dolognak.. de azért belerakom ezt a fél gondolatot is: ha az egész közösség (emberiség) oldaláról nézzük a dolgot, akkor meg pláne igazam van - a Föld nem 7 milliárd emberre lett kitalálva....

"Bár nem ebben a helyzetben vagyok, de nagyon érdekel, miért jó 40 körül szülni?"

Nézd, ezt nem fogom tudni megválaszolni, még nem vagyok 40 (bár közelít), illetve rossz a kromoszómapárom is.. 😀 de én onnan közelítem meg a dolgot, hogy ma jóval több lehetősége van mindenkinek, jóval több opció közül választhat, mint akár az előző generáció 20-30 éve, vagy a nagyszüleim, dédszüleim, stb... és ha ez a lehetőség megvan számunkra, hadd éljen vele, aki szeretne.

Egy férfinak is sokat adhat ez a dolog... de egy nő esetében még inkább és hatványozottan igaz ez a dolog. (Már ha nem Ákossal jössz össze a diszkóban..)
Akár szórakozni akar, akár karriert építeni, vagy csak nem egyből beleugrani valamibe... amibe lehet hogy a társadalom, a szülei vagy egy 4-5 éves korban előre kiválasztott és kijelölt férj belekényszerítse valamibe.

Aztán persze lehet hogy ez működik a dolog... de az is benne van a pakliban, hogy 100 éve a sírig tartó házasságok nagy részének az volt a záloga, hogy hetente mondjuk háromszor, amikor különösen "stresszes" napja volt a földeken a parasztbácsinak, mikor hazament levezetésként szájon vágta az asszonyt és megivott egy fél butykossal - az asszony meg elfogadta, mert ez volt, és egyébként is a szomszéd nénémasszonynak rosszabb sora volt, mert azt meg mindennap verték.

PS: Ha a 40 helyett kicsit szerencsésebb módon 35-öt írok, lehet hogy fele ennyi ellenérv jön...

Szerkesztette: Igor

Miért akarnak 40 évesen szülni?
#JC6

Ez amúgy miért probléma?

Szerintem meg ez lenne a követendő példa.. és nem 20-22 évesen szülni a mai világban.
Igor

De miért legyen követendő példa a 40 éves korban való szülés? Most nem akarok én senkit sem megbántani, nem akarok csak egy oldal felé húzni és bölcs bagolynak tűnni, mert lehet téveszmékkel küszködök, de 50 évesen nem apa, hanem nagyapa szeretnék lenni. Azt hittem sokan vannak így ezzel.
Szeretnék még a lányaimmal úgy játszani, hogy egészséges vagyok, különböző segédeszközök nélkül. Hogy tudok velük akár extrém sportokat is űzni, vigyázni rájuk, biztonságos távolból persze.
Mindig is fiatalon szerettem volna szülő lenni.
Azért 35 felett már sokkal több kockázattal kell készülni, genetikailag is, szerintem, ha valaki szülni akar, sokaknak pedig egyáltalán nem olyan egyszerű már a teherbe esés sem. Talán Pesten nekünk volt a - minden téren - legprofibb dokink, sokat beszélgettem vele (Dr. Csaba Ákos) és sokat is tanultam.
Ő például a 20-24 éves kor közötti szüléseket preferálná.

Mit lehet mondani 16 és 35 között mondjuk? Kiélte magát az ember? Első volt a karrier? Mit épített fel magában, magának, maga körül? Mindent elért? Teljes ember lett? Mindent kipróbált?
Most már jöhet a gyerek.. mi az oka, az igazi oka a halasztásnak, halogatásnak? Addigra megnyomorodik az ember a sok teher alatt meg teljesítménykényszer alatt, amit rápakolt a világ majd' 20 év alatt. Akár kapcsolat, akár munka vagy bármi más terén. Utána jobb lesz? Van, aki rájön túl öreg, van aki meg már annyira beleszeretett az életébe, hogy jön a kösz nem...

Bár nem ebben a helyzetben vagyok, de nagyon érdekel, miért jó 40 körül szülni?

Miért akarnak 40 évesen szülni?
#JC6

Ez amúgy miért probléma?

Szerintem meg ez lenne a követendő példa.. és nem 20-22 évesen szülni a mai világban.
Igor

Kb 20 éve még nem volt boldog-boldogtalan egyetemista-főiskolás. Most meg a fiatalok 90%-a 25 éves korig semmit nem dolgozik. 0 egzisztencia, 0 vagyon, persze, hogy elmegy melózni 4-5 évet. Aztán ez lesz belőle. Plusz az egyetem-főiskola miatt simán lehet, hogy egy komoly kapcsolatba csak 23-25 évesen lép be.
Bár az is megérne egy tanulmányt, hogy milyen fura az élet, mennyire nem mindegy, hogy kivel, mikor találkozol. Lehet egy 14 éves szerelmed simán lehetne a feleséged ha 25 éves korban talizol vele, de a 14 éves éned minden nőt meg akar dugni és simán dobja a csajt😊

Miért akarnak 40 évesen szülni?
#JC6

Ez amúgy miért probléma?

Szerintem meg ez lenne a követendő példa.. és nem 20-22 évesen szülni a mai világban.
Igor

A leendő gyerek biztonsága harmincöt fölötti szlésnél már joval neccesebb. Én 22 vagyok, több volt osztálytársam szult már, úgy hogy se szakma se stabil anyagi háttér mögöttk, na az nagyobb hulyeség mintha negyven évesen tették volna, az tény 😀

Miért akarnak 40 évesen szülni?
#JC6

Ez amúgy miért probléma?

Szerintem meg ez lenne a követendő példa.. és nem 20-22 évesen szülni a mai világban.

Papám és Mamám 5 éves koruk óta a kukoricaföldeken voltak. Mindkettőt születésük után dédim a hátán cipelte dolgozni a földekre. Ahogy cseperedtek, egyre többet dolgoztak, nyáron gyümölcsöt szedtek 40 fokban, télen fát vágtak/cipeltek. Később ők is gazdálkodni kezdek, mamám aztán pluszban egy majorban dolgozott, másodállásban, papám meg ment le a bányába, 13 évre. Egészen tavalyi elköltözésükig dolgoztak, persze már nem olyan elánnal, mint 50 éve, de apám segge alá toltak egy lakást, meg két autót, plusz most örökölt pár misit és egy házat, vidéken, amit elad. Engem is ők tanítottak mindenre, kaszálni, kiválasztani a legjobb fát, vadászni, állatot gondozni, disznót vágni, hurkát tölteni, égőt vagy bicikli belsőt cserélni, plusz még ezer mást.
De a maiak? Vicc. Persze megváltozott a világ.
Az ő házasságuk tiszta volt, félrelépés mentes, kemény munkával, sokszor szűkölködéssel és véres verejtékkel teli, de őszinte. Mi is erre törekszünk már 5 éve a feleségemmel. Nem hiszem, hogyha nem 25 évesen, hanem 35 évesen nősülök, akkor más lennék. Itt nem is a csiszolódáson van a fő hangsúly, hiszen senki sem tökéletes, és mindenkinek vannak hibái, hanem azon, hogy egy olyan erős kötelék, összetartozás, kapocs alakul ki köztetek, aminek hála mindenen átmentek. Nekünk is sok a harcunk, nálunk is van fejfájás, kedvtelenség vagy vita, megküzdeni a régi démonokkal, mikor még egyedül álltunk, de soha nem gondoltunk félrelépésre és hiszem, hogy nem is fogunk.
Szerintem ebben a földi létben nincs olyan probléma, amit egy házasságban - ha az őszinte, tiszta és titokmentes - ne tudnál megoldani a pároddal. Vagy így, vagy úgy. Ha a régieknek ment, akkor most miért nem megy? Miért lépnek félre minden második kapcsolatban? Miért akarnak 40 évesen szülni? Miért fontosabb a karrier?
Tele hazugsággal, titkokkal, bizalmatlansággal, félrelépésekkel, csalásokkal... annyi, de annyi ember sérül, pedig - megint csak szerintem - nem olyan nagy ördöngösség.

Mondom ezt úgy, hogy nincs saját lakás, van hitelünk, mellette funda, két kisgyerek, akik mellett szinte alig van szabadidő, rokonok távol (sőt, sehol egy gazdag rokon 😀), segítség sehol, a munka nem egyszerű és szinte egy fizetésből élünk

Nem igaz, hogy elmúlik a rózsaszín köd. Mindig ott van, csak a világ akarja eltüntetni...mindenkinek megvan a szeretetnyelve, azt kell megtalálni. Az önzőség nagy úr, minden kapcsolatban, házasságban, de az az igazi, amikor a sajátodéról mondasz le a másik ellenében. Na, ha a másik boldogsága nem tesz téged is boldoggá, akkor az tényleg gáz és menthetetlen vagy ó ember.. 😊

Ha csak azt nézem hogy a mostani 70-80 évesek milyen életeket éltek le, mekkora energia, vitalitás munkabírás jellemezte-- jellemzi --legtöbbjüket, és körül nézek a saját korosztályomnál, ne adja isten a mostani húszasoknál? Hát nem tudom, de én itt simán tudnék általánosságokat puffogtatni...

nagyot segítettél ezzel a poszttal ahhoz, hogy végleg elmenjen a kedvem a nősüléstől.
Amadeus

Akkor már eleve nem lehettél túl biztos a dolgodban... 😀 Nézd meg, yooker más véleménnyel van erről. | ..még.. | Lehet, neki van igaza, és valamit nagyon jól csinál. | ..még.. | Nem kell hallgatni senkire, előfordulhat, hogy pár év múlva önként hajtod a kalodába a fejed, mert rózsaszín köd, pillangók, örök tavasz, szívdobbanásaiddal méred az időt, meg ilyesmi. Talán be is jön.
apeszos

rengeteget foglalkozom bontóperrel (+/- gyermekelhelyezés, meg a többi kapcsolódó probléma), szóval sok illúziom már eddig sem volt.
Amadeus

Mondjuk ebből kiindulni szerintem hülyeség. Egy esküvő szervező vagy mondjuk egy nagyobb virágárús, akinek minden harmadnap van valamilyen 15/25/50 évfordulós megrendelése, meg valszeg a házasság intézményét dícsérné. Most nem az anyagi érdekre gondolok, hanem egyszerűen arra, hogy Te a dolog egyik (negatív) “végletét” látod nap mint nap, a viragarús/esküvőszevező meg csak a másik (pozitív) “végletét” látja. Az igazság meg valahol a kettő közti aranyközépsztrádán van.
Cowboykarcsi90

Ebben van igazság.
Amadeus

Az utolsó mondatig.
Hiszen nincs igazság, pláne nem középen, csak mindenkinek kis saját igazsága.
Hisz van aki alkalmas a házasságra, van aki meg nem.
Ettől még az utóbbiak is eröltetik, velük találkozik főként Amadeus, de még én is ismerek három aranylakodalmas házaspárt is.

Mondjuk a működő, hosszú házasságokban két közös alapvonás figyelhető meg, egyrészt az, hogy nagyon fiatalon köttetnek, amikor még az embernek még nem alakul ki a személyisége, és szépen egymáshoz tudnak csiszolódni folyamatában, másrészt az, hogy a felek kevés előzetes tapasztalattal bírnak a párkapcsolatok terén, ami az elfogadást, az irreális, elviselhetetlen dolgok akceptálását könnyíti meg.
Úgyhogy ezek Dani barátunk malmára hajtják a vizet.
Ettől függetlenül, mégis, ha fogadni kéne 4-t tennék 1 ellen, hogy válás lesz a vége.
Sobri Jóska

hát ez szerintem óriási kapufa most Balázs!
kb pont az ellenkezője igaz!

ami nagyon lényeges szerintem hogy pl mi is úgy jöttünk össze a feleségemmel hogy évekig ismertük egymást előtte barátként jártunk egy társaságba nyaralni (mikrobusszal összezárva 😊 )sielni, stb és ez idő alatt abszolút megismerhettük egymás minden jó és rossz tulajdonságát és fokozatosan alakult ki a vonzalom egymás személyisége iránt is...és egyszercsak beütött a dolog!!utólag így nem volt semmilyen zsákbamacska!
+ felnőttebb érettebb, tapasztaltabb révén túlléve "pár" kalandos éven nyugodtabban állapodtam meg...de ez csak az én véleményem!
Fun fact!!!! | Édesanyáméknak idén lesz az 50. házassági évfordulója! 😊 |
yooker

Egyes esetek se nem cáfolnak, se nem igazolnak semmit.
Ráadásul akkor pláne nem, ha még a kiinduló feltételek sem állnak fenn. (Nem vagytok 30-40-50 éve házasok.)
| Az én szüleimnek is idén lesz az 50. házassági évfordulójuk! 😊 |

A fiatalon megházasodásra, majd egymáshoz csiszolodásra - legalábbis az én környezetemben ismeretségi körömben - inkább negatív példát látok. Én azt látom, hogy a fiatalon megázasodók jó eséllyel pont azért torkollnak válásba, mert megváltoznak. Aztán szépen rájönnek, hogy “egy teljesen más emberhez mentem feleségül/vettem el”.
Ha visszagondolok milyen voltam mondjuk 20 éves fejjel, hát alig van olyan dolog, amit most is úgy csinálnék, mint ahogy akkor intéztem a dolgaimat. Valahol ez természetes is szerintem, hogy markáns különbség van egy ember személyisége között a kora huszas éveit és mondjuk harminchoz közelit éveit(ne adj isten azt már át is lépve) összevetve.
Cowboykarcsi90

A te ismerettségi körödben gondolom kevés 30-40-50 éve házas van. 😊

Én nem azt mondom, hogy a fiatalon házasodottak közül sokan együttmaradnak.
Hanem azt, hogy a sokáig együttmaradók közül sokan nagyon fiatalon illetve kevés tapasztalattal jöttek össze.
Sobri Jóska

(no igen, mondjuk 18 éves korhatárral és 70, illetve 75 éves várható átlagéletkorral (F/N) számolva tényleg kevés az esélye mondjuk az olyan aranylakodalomnak, ahol a felek 30 éves kor felett házasodtak.)
slowmotion

Ezt mondom én is.
Valamint az is szempont, hogy az 50-60-70-es években nagyságrendekkel kevesebb egyéb inger ért egy házasulandót, ami "elterelte" volna a családalapítás/házasság/gyerekvállalás vonaltól, mint az elmúlt 30 évben.
Sobri Jóska

hja igen. de akik most aranylakodalmaznak, azok túlnyomórészt még a régi rendszerben esküdtek, ott is ment le vagy húsz év a házasságukból. akkor azért kevesebb gyűrődés volt, mint manapság, amikor szinte nem lehet saját lakást szerezni, csak iszonyatos áldozatok árán, meg a házaspár örül, ha mindkét félnek van munkája.
akkor nagyságrendekkel kevesebb stressz érte az embereket, márpedig a stressz az, amitől az ember ideges lesz, az ingerküszöbe alacsonyabb, és kisebb százalékban viseli el a házastárs faszságait. ha már húsz évet lehúztál valaki mellett békességben, akkor kisebb lesz a hajlandóságod felrobbantani az egészet.

igazából ugye a rendszerváltoztatás óta tolódik egyre későbbre az átlagos életkor az első házasságnál, meg a válások aránya is. de hogy ez utóbbiból mennyi a része annak, hogy idősebben ismerkednek meg a párok, és mennyi annak az aránya, hogy teljesen más időket élünk (akár egzisztenciális, akár "terelő tényezős" téren) - no ez az, amire nem lehet csak úgy ex cathedra állításokat odamondani, hanem egy ennél pár fokkal átfogóbb vizsgálat kellene.

(megjegyzem lehet, hogy a Te ismeretségi körödben van a legtöbb 30-40-50 éves évfordulós pár, de ettől még nem biztos, hogy az Általad ismert minta reprezentatívabb, mint monjduk azé, aki fele-harmadennyi ilyen párt ismer, csak kicsivel (társadalmi és szociális szempontból) szélesebb rétegekből merítve.)
slowmotion

azert a kevesebb gyurodes eros,voltak problemak akkor is boven csak mashogy emelkedtek felul rajta.osszehasonlitani nem lehez a kettot.

nagyot segítettél ezzel a poszttal ahhoz, hogy végleg elmenjen a kedvem a nősüléstől.
Amadeus

Akkor már eleve nem lehettél túl biztos a dolgodban... 😀 Nézd meg, yooker más véleménnyel van erről. | ..még.. | Lehet, neki van igaza, és valamit nagyon jól csinál. | ..még.. | Nem kell hallgatni senkire, előfordulhat, hogy pár év múlva önként hajtod a kalodába a fejed, mert rózsaszín köd, pillangók, örök tavasz, szívdobbanásaiddal méred az időt, meg ilyesmi. Talán be is jön.
apeszos

rengeteget foglalkozom bontóperrel (+/- gyermekelhelyezés, meg a többi kapcsolódó probléma), szóval sok illúziom már eddig sem volt.
Amadeus

Mondjuk ebből kiindulni szerintem hülyeség. Egy esküvő szervező vagy mondjuk egy nagyobb virágárús, akinek minden harmadnap van valamilyen 15/25/50 évfordulós megrendelése, meg valszeg a házasság intézményét dícsérné. Most nem az anyagi érdekre gondolok, hanem egyszerűen arra, hogy Te a dolog egyik (negatív) “végletét” látod nap mint nap, a viragarús/esküvőszevező meg csak a másik (pozitív) “végletét” látja. Az igazság meg valahol a kettő közti aranyközépsztrádán van.
Cowboykarcsi90

Ebben van igazság.
Amadeus

Az utolsó mondatig.
Hiszen nincs igazság, pláne nem középen, csak mindenkinek kis saját igazsága.
Hisz van aki alkalmas a házasságra, van aki meg nem.
Ettől még az utóbbiak is eröltetik, velük találkozik főként Amadeus, de még én is ismerek három aranylakodalmas házaspárt is.

Mondjuk a működő, hosszú házasságokban két közös alapvonás figyelhető meg, egyrészt az, hogy nagyon fiatalon köttetnek, amikor még az embernek még nem alakul ki a személyisége, és szépen egymáshoz tudnak csiszolódni folyamatában, másrészt az, hogy a felek kevés előzetes tapasztalattal bírnak a párkapcsolatok terén, ami az elfogadást, az irreális, elviselhetetlen dolgok akceptálását könnyíti meg.
Úgyhogy ezek Dani barátunk malmára hajtják a vizet.
Ettől függetlenül, mégis, ha fogadni kéne 4-t tennék 1 ellen, hogy válás lesz a vége.
Sobri Jóska

hát ez szerintem óriási kapufa most Balázs!
kb pont az ellenkezője igaz!

ami nagyon lényeges szerintem hogy pl mi is úgy jöttünk össze a feleségemmel hogy évekig ismertük egymást előtte barátként jártunk egy társaságba nyaralni (mikrobusszal összezárva 😊 )sielni, stb és ez idő alatt abszolút megismerhettük egymás minden jó és rossz tulajdonságát és fokozatosan alakult ki a vonzalom egymás személyisége iránt is...és egyszercsak beütött a dolog!!utólag így nem volt semmilyen zsákbamacska!
+ felnőttebb érettebb, tapasztaltabb révén túlléve "pár" kalandos éven nyugodtabban állapodtam meg...de ez csak az én véleményem!
Fun fact!!!! | Édesanyáméknak idén lesz az 50. házassági évfordulója! 😊 |
yooker

Egyes esetek se nem cáfolnak, se nem igazolnak semmit.
Ráadásul akkor pláne nem, ha még a kiinduló feltételek sem állnak fenn. (Nem vagytok 30-40-50 éve házasok.)
| Az én szüleimnek is idén lesz az 50. házassági évfordulójuk! 😊 |

A fiatalon megházasodásra, majd egymáshoz csiszolodásra - legalábbis az én környezetemben ismeretségi körömben - inkább negatív példát látok. Én azt látom, hogy a fiatalon megázasodók jó eséllyel pont azért torkollnak válásba, mert megváltoznak. Aztán szépen rájönnek, hogy “egy teljesen más emberhez mentem feleségül/vettem el”.
Ha visszagondolok milyen voltam mondjuk 20 éves fejjel, hát alig van olyan dolog, amit most is úgy csinálnék, mint ahogy akkor intéztem a dolgaimat. Valahol ez természetes is szerintem, hogy markáns különbség van egy ember személyisége között a kora huszas éveit és mondjuk harminchoz közelit éveit(ne adj isten azt már át is lépve) összevetve.
Cowboykarcsi90

A te ismerettségi körödben gondolom kevés 30-40-50 éve házas van. 😊

Én nem azt mondom, hogy a fiatalon házasodottak közül sokan együttmaradnak.
Hanem azt, hogy a sokáig együttmaradók közül sokan nagyon fiatalon illetve kevés tapasztalattal jöttek össze.
Sobri Jóska

(no igen, mondjuk 18 éves korhatárral és 70, illetve 75 éves várható átlagéletkorral (F/N) számolva tényleg kevés az esélye mondjuk az olyan aranylakodalomnak, ahol a felek 30 éves kor felett házasodtak.)
slowmotion

Ezt mondom én is.
Valamint az is szempont, hogy az 50-60-70-es években nagyságrendekkel kevesebb egyéb inger ért egy házasulandót, ami "elterelte" volna a családalapítás/házasság/gyerekvállalás vonaltól, mint az elmúlt 30 évben.
Sobri Jóska

hja igen. de akik most aranylakodalmaznak, azok túlnyomórészt még a régi rendszerben esküdtek, ott is ment le vagy húsz év a házasságukból. akkor azért kevesebb gyűrődés volt, mint manapság, amikor szinte nem lehet saját lakást szerezni, csak iszonyatos áldozatok árán, meg a házaspár örül, ha mindkét félnek van munkája.
akkor nagyságrendekkel kevesebb stressz érte az embereket, márpedig a stressz az, amitől az ember ideges lesz, az ingerküszöbe alacsonyabb, és kisebb százalékban viseli el a házastárs faszságait. ha már húsz évet lehúztál valaki mellett békességben, akkor kisebb lesz a hajlandóságod felrobbantani az egészet.

igazából ugye a rendszerváltoztatás óta tolódik egyre későbbre az átlagos életkor az első házasságnál, meg a válások aránya is. de hogy ez utóbbiból mennyi a része annak, hogy idősebben ismerkednek meg a párok, és mennyi annak az aránya, hogy teljesen más időket élünk (akár egzisztenciális, akár "terelő tényezős" téren) - no ez az, amire nem lehet csak úgy ex cathedra állításokat odamondani, hanem egy ennél pár fokkal átfogóbb vizsgálat kellene.

(megjegyzem lehet, hogy a Te ismeretségi körödben van a legtöbb 30-40-50 éves évfordulós pár, de ettől még nem biztos, hogy az Általad ismert minta reprezentatívabb, mint monjduk azé, aki fele-harmadennyi ilyen párt ismer, csak kicsivel (társadalmi és szociális szempontból) szélesebb rétegekből merítve.)

A válások nagy része (legalábbis akit én ismerek) nagy része 30-40 év között zajlott. Az idősebb emberek nem igazán váltak el, csak ha nagyon durva dolgokat műveltek (főleg a férjek). Ma meg a sok fiatal azt látja a tv-ben, hogy igaz szerelem, aztán 5 év múlva csalódás és válás, jöhet a következő. De az egyik kolléganőm pedig szinte tiltakozik a házasság ellen és bőszen hangoztatja, hogy egy ember mellett nem lehet lehúzni 40 évet. Úgy tudom amúgy félrekefél😊

nagyot segítettél ezzel a poszttal ahhoz, hogy végleg elmenjen a kedvem a nősüléstől.
Amadeus

Akkor már eleve nem lehettél túl biztos a dolgodban... 😀 Nézd meg, yooker más véleménnyel van erről. | ..még.. | Lehet, neki van igaza, és valamit nagyon jól csinál. | ..még.. | Nem kell hallgatni senkire, előfordulhat, hogy pár év múlva önként hajtod a kalodába a fejed, mert rózsaszín köd, pillangók, örök tavasz, szívdobbanásaiddal méred az időt, meg ilyesmi. Talán be is jön.
apeszos

rengeteget foglalkozom bontóperrel (+/- gyermekelhelyezés, meg a többi kapcsolódó probléma), szóval sok illúziom már eddig sem volt.
Amadeus

Mondjuk ebből kiindulni szerintem hülyeség. Egy esküvő szervező vagy mondjuk egy nagyobb virágárús, akinek minden harmadnap van valamilyen 15/25/50 évfordulós megrendelése, meg valszeg a házasság intézményét dícsérné. Most nem az anyagi érdekre gondolok, hanem egyszerűen arra, hogy Te a dolog egyik (negatív) “végletét” látod nap mint nap, a viragarús/esküvőszevező meg csak a másik (pozitív) “végletét” látja. Az igazság meg valahol a kettő közti aranyközépsztrádán van.
Cowboykarcsi90

Ebben van igazság.
Amadeus

Az utolsó mondatig.
Hiszen nincs igazság, pláne nem középen, csak mindenkinek kis saját igazsága.
Hisz van aki alkalmas a házasságra, van aki meg nem.
Ettől még az utóbbiak is eröltetik, velük találkozik főként Amadeus, de még én is ismerek három aranylakodalmas házaspárt is.

Mondjuk a működő, hosszú házasságokban két közös alapvonás figyelhető meg, egyrészt az, hogy nagyon fiatalon köttetnek, amikor még az embernek még nem alakul ki a személyisége, és szépen egymáshoz tudnak csiszolódni folyamatában, másrészt az, hogy a felek kevés előzetes tapasztalattal bírnak a párkapcsolatok terén, ami az elfogadást, az irreális, elviselhetetlen dolgok akceptálását könnyíti meg.
Úgyhogy ezek Dani barátunk malmára hajtják a vizet.
Ettől függetlenül, mégis, ha fogadni kéne 4-t tennék 1 ellen, hogy válás lesz a vége.
Sobri Jóska

hát ez szerintem óriási kapufa most Balázs!
kb pont az ellenkezője igaz!

ami nagyon lényeges szerintem hogy pl mi is úgy jöttünk össze a feleségemmel hogy évekig ismertük egymást előtte barátként jártunk egy társaságba nyaralni (mikrobusszal összezárva 😊 )sielni, stb és ez idő alatt abszolút megismerhettük egymás minden jó és rossz tulajdonságát és fokozatosan alakult ki a vonzalom egymás személyisége iránt is...és egyszercsak beütött a dolog!!utólag így nem volt semmilyen zsákbamacska!
+ felnőttebb érettebb, tapasztaltabb révén túlléve "pár" kalandos éven nyugodtabban állapodtam meg...de ez csak az én véleményem!
Fun fact!!!! | Édesanyáméknak idén lesz az 50. házassági évfordulója! 😊 |
yooker

Egyes esetek se nem cáfolnak, se nem igazolnak semmit.
Ráadásul akkor pláne nem, ha még a kiinduló feltételek sem állnak fenn. (Nem vagytok 30-40-50 éve házasok.)
| Az én szüleimnek is idén lesz az 50. házassági évfordulójuk! 😊 |

A fiatalon megházasodásra, majd egymáshoz csiszolodásra - legalábbis az én környezetemben ismeretségi körömben - inkább negatív példát látok. Én azt látom, hogy a fiatalon megázasodók jó eséllyel pont azért torkollnak válásba, mert megváltoznak. Aztán szépen rájönnek, hogy “egy teljesen más emberhez mentem feleségül/vettem el”.
Ha visszagondolok milyen voltam mondjuk 20 éves fejjel, hát alig van olyan dolog, amit most is úgy csinálnék, mint ahogy akkor intéztem a dolgaimat. Valahol ez természetes is szerintem, hogy markáns különbség van egy ember személyisége között a kora huszas éveit és mondjuk harminchoz közelit éveit(ne adj isten azt már át is lépve) összevetve.
Cowboykarcsi90

A te ismerettségi körödben gondolom kevés 30-40-50 éve házas van. 😊

Én nem azt mondom, hogy a fiatalon házasodottak közül sokan együttmaradnak.
Hanem azt, hogy a sokáig együttmaradók közül sokan nagyon fiatalon illetve kevés tapasztalattal jöttek össze.
Sobri Jóska

(no igen, mondjuk 18 éves korhatárral és 70, illetve 75 éves várható átlagéletkorral (F/N) számolva tényleg kevés az esélye mondjuk az olyan aranylakodalomnak, ahol a felek 30 éves kor felett házasodtak.)
slowmotion

Ezt mondom én is.
Valamint az is szempont, hogy az 50-60-70-es években nagyságrendekkel kevesebb egyéb inger ért egy házasulandót, ami "elterelte" volna a családalapítás/házasság/gyerekvállalás vonaltól, mint az elmúlt 30 évben.

A fiatalon megházasodásra, majd egymáshoz csiszolodásra - legalábbis az én környezetemben ismeretségi körömben - inkább negatív példát látok. Én azt látom, hogy a fiatalon megázasodók jó eséllyel pont azért torkollnak válásba, mert megváltoznak. Aztán szépen rájönnek, hogy “egy teljesen más emberhez mentem feleségül/vettem el”.
Ha visszagondolok milyen voltam mondjuk 20 éves fejjel, hát alig van olyan dolog, amit most is úgy csinálnék, mint ahogy akkor intéztem a dolgaimat. Valahol ez természetes is szerintem, hogy markáns különbség van egy ember személyisége között a kora huszas éveit és mondjuk harminchoz közelit éveit(ne adj isten azt már át is lépve) összevetve.
Cowboykarcsi90

A te ismerettségi körödben gondolom kevés 30-40-50 éve házas van. 😊

Én nem azt mondom, hogy a fiatalon házasodottak közül sokan együttmaradnak.
Hanem azt, hogy a sokáig együttmaradók közül sokan nagyon fiatalon illetve kevés tapasztalattal jöttek össze.
Sobri Jóska

(no igen, mondjuk 18 éves korhatárral és 70, illetve 75 éves várható átlagéletkorral (F/N) számolva tényleg kevés az esélye mondjuk az olyan aranylakodalomnak, ahol a felek 30 éves kor felett házasodtak.)

nagyot segítettél ezzel a poszttal ahhoz, hogy végleg elmenjen a kedvem a nősüléstől.
Amadeus

Akkor már eleve nem lehettél túl biztos a dolgodban... 😀 Nézd meg, yooker más véleménnyel van erről. | ..még.. | Lehet, neki van igaza, és valamit nagyon jól csinál. | ..még.. | Nem kell hallgatni senkire, előfordulhat, hogy pár év múlva önként hajtod a kalodába a fejed, mert rózsaszín köd, pillangók, örök tavasz, szívdobbanásaiddal méred az időt, meg ilyesmi. Talán be is jön.
apeszos

rengeteget foglalkozom bontóperrel (+/- gyermekelhelyezés, meg a többi kapcsolódó probléma), szóval sok illúziom már eddig sem volt.
Amadeus

Mondjuk ebből kiindulni szerintem hülyeség. Egy esküvő szervező vagy mondjuk egy nagyobb virágárús, akinek minden harmadnap van valamilyen 15/25/50 évfordulós megrendelése, meg valszeg a házasság intézményét dícsérné. Most nem az anyagi érdekre gondolok, hanem egyszerűen arra, hogy Te a dolog egyik (negatív) “végletét” látod nap mint nap, a viragarús/esküvőszevező meg csak a másik (pozitív) “végletét” látja. Az igazság meg valahol a kettő közti aranyközépsztrádán van.
Cowboykarcsi90

Ebben van igazság.
Amadeus

Az utolsó mondatig.
Hiszen nincs igazság, pláne nem középen, csak mindenkinek kis saját igazsága.
Hisz van aki alkalmas a házasságra, van aki meg nem.
Ettől még az utóbbiak is eröltetik, velük találkozik főként Amadeus, de még én is ismerek három aranylakodalmas házaspárt is.

Mondjuk a működő, hosszú házasságokban két közös alapvonás figyelhető meg, egyrészt az, hogy nagyon fiatalon köttetnek, amikor még az embernek még nem alakul ki a személyisége, és szépen egymáshoz tudnak csiszolódni folyamatában, másrészt az, hogy a felek kevés előzetes tapasztalattal bírnak a párkapcsolatok terén, ami az elfogadást, az irreális, elviselhetetlen dolgok akceptálását könnyíti meg.
Úgyhogy ezek Dani barátunk malmára hajtják a vizet.
Ettől függetlenül, mégis, ha fogadni kéne 4-t tennék 1 ellen, hogy válás lesz a vége.
Sobri Jóska

hát ez szerintem óriási kapufa most Balázs!
kb pont az ellenkezője igaz!

ami nagyon lényeges szerintem hogy pl mi is úgy jöttünk össze a feleségemmel hogy évekig ismertük egymást előtte barátként jártunk egy társaságba nyaralni (mikrobusszal összezárva 😊 )sielni, stb és ez idő alatt abszolút megismerhettük egymás minden jó és rossz tulajdonságát és fokozatosan alakult ki a vonzalom egymás személyisége iránt is...és egyszercsak beütött a dolog!!utólag így nem volt semmilyen zsákbamacska!
+ felnőttebb érettebb, tapasztaltabb révén túlléve "pár" kalandos éven nyugodtabban állapodtam meg...de ez csak az én véleményem!
Fun fact!!!! | Édesanyáméknak idén lesz az 50. házassági évfordulója! 😊 |

Szerkesztette: yooker

A fiatalon megházasodásra, majd egymáshoz csiszolodásra - legalábbis az én környezetemben ismeretségi körömben - inkább negatív példát látok. Én azt látom, hogy a fiatalon megázasodók jó eséllyel pont azért torkollnak válásba, mert megváltoznak. Aztán szépen rájönnek, hogy “egy teljesen más emberhez mentem feleségül/vettem el”.
Ha visszagondolok milyen voltam mondjuk 20 éves fejjel, hát alig van olyan dolog, amit most is úgy csinálnék, mint ahogy akkor intéztem a dolgaimat. Valahol ez természetes is szerintem, hogy markáns különbség van egy ember személyisége között a kora huszas éveit és mondjuk harminchoz közelit éveit(ne adj isten azt már át is lépve) összevetve.
Cowboykarcsi90

A te ismerettségi körödben gondolom kevés 30-40-50 éve házas van. 😊

Én nem azt mondom, hogy a fiatalon házasodottak közül sokan együttmaradnak.
Hanem azt, hogy a sokáig együttmaradók közül sokan nagyon fiatalon illetve kevés tapasztalattal jöttek össze.

A fiatalon megházasodásra, majd egymáshoz csiszolodásra - legalábbis az én környezetemben ismeretségi körömben - inkább negatív példát látok. Én azt látom, hogy a fiatalon megázasodók jó eséllyel pont azért torkollnak válásba, mert megváltoznak. Aztán szépen rájönnek, hogy “egy teljesen más emberhez mentem feleségül/vettem el”.
Ha visszagondolok milyen voltam mondjuk 20 éves fejjel, hát alig van olyan dolog, amit most is úgy csinálnék, mint ahogy akkor intéztem a dolgaimat. Valahol ez természetes is szerintem, hogy markáns különbség van egy ember személyisége között a kora huszas éveit és mondjuk harminchoz közelit éveit(ne adj isten azt már át is lépve) összevetve.

nagyot segítettél ezzel a poszttal ahhoz, hogy végleg elmenjen a kedvem a nősüléstől.
Amadeus

Akkor már eleve nem lehettél túl biztos a dolgodban... 😀 Nézd meg, yooker más véleménnyel van erről. | ..még.. | Lehet, neki van igaza, és valamit nagyon jól csinál. | ..még.. | Nem kell hallgatni senkire, előfordulhat, hogy pár év múlva önként hajtod a kalodába a fejed, mert rózsaszín köd, pillangók, örök tavasz, szívdobbanásaiddal méred az időt, meg ilyesmi. Talán be is jön.
apeszos

rengeteget foglalkozom bontóperrel (+/- gyermekelhelyezés, meg a többi kapcsolódó probléma), szóval sok illúziom már eddig sem volt.
Amadeus

Mondjuk ebből kiindulni szerintem hülyeség. Egy esküvő szervező vagy mondjuk egy nagyobb virágárús, akinek minden harmadnap van valamilyen 15/25/50 évfordulós megrendelése, meg valszeg a házasság intézményét dícsérné. Most nem az anyagi érdekre gondolok, hanem egyszerűen arra, hogy Te a dolog egyik (negatív) “végletét” látod nap mint nap, a viragarús/esküvőszevező meg csak a másik (pozitív) “végletét” látja. Az igazság meg valahol a kettő közti aranyközépsztrádán van.
Cowboykarcsi90

Ebben van igazság.
Amadeus

Az utolsó mondatig.
Hiszen nincs igazság, pláne nem középen, csak mindenkinek kis saját igazsága.
Hisz van aki alkalmas a házasságra, van aki meg nem.
Ettől még az utóbbiak is eröltetik, velük találkozik főként Amadeus, de még én is ismerek három aranylakodalmas házaspárt is.

Mondjuk a működő, hosszú házasságokban két közös alapvonás figyelhető meg, egyrészt az, hogy nagyon fiatalon köttetnek, amikor még az embernek még nem alakul ki a személyisége, és szépen egymáshoz tudnak csiszolódni folyamatában, másrészt az, hogy a felek kevés előzetes tapasztalattal bírnak a párkapcsolatok terén, ami az elfogadást, az irreális, elviselhetetlen dolgok akceptálását könnyíti meg.
Úgyhogy ezek Dani barátunk malmára hajtják a vizet.
Ettől függetlenül, mégis, ha fogadni kéne 4-t tennék 1 ellen, hogy válás lesz a vége.

nagyot segítettél ezzel a poszttal ahhoz, hogy végleg elmenjen a kedvem a nősüléstől.
Amadeus

Akkor már eleve nem lehettél túl biztos a dolgodban... 😀 Nézd meg, yooker más véleménnyel van erről. | ..még.. | Lehet, neki van igaza, és valamit nagyon jól csinál. | ..még.. | Nem kell hallgatni senkire, előfordulhat, hogy pár év múlva önként hajtod a kalodába a fejed, mert rózsaszín köd, pillangók, örök tavasz, szívdobbanásaiddal méred az időt, meg ilyesmi. Talán be is jön.
apeszos

rengeteget foglalkozom bontóperrel (+/- gyermekelhelyezés, meg a többi kapcsolódó probléma), szóval sok illúziom már eddig sem volt.
Amadeus

Mondjuk ebből kiindulni szerintem hülyeség. Egy esküvő szervező vagy mondjuk egy nagyobb virágárús, akinek minden harmadnap van valamilyen 15/25/50 évfordulós megrendelése, meg valszeg a házasság intézményét dícsérné. Most nem az anyagi érdekre gondolok, hanem egyszerűen arra, hogy Te a dolog egyik (negatív) “végletét” látod nap mint nap, a viragarús/esküvőszevező meg csak a másik (pozitív) “végletét” látja. Az igazság meg valahol a kettő közti aranyközépsztrádán van.
Cowboykarcsi90

Ebben van igazság.

nagyot segítettél ezzel a poszttal ahhoz, hogy végleg elmenjen a kedvem a nősüléstől.
Amadeus

Akkor már eleve nem lehettél túl biztos a dolgodban... 😀 Nézd meg, yooker más véleménnyel van erről. | ..még.. | Lehet, neki van igaza, és valamit nagyon jól csinál. | ..még.. | Nem kell hallgatni senkire, előfordulhat, hogy pár év múlva önként hajtod a kalodába a fejed, mert rózsaszín köd, pillangók, örök tavasz, szívdobbanásaiddal méred az időt, meg ilyesmi. Talán be is jön.
apeszos

rengeteget foglalkozom bontóperrel (+/- gyermekelhelyezés, meg a többi kapcsolódó probléma), szóval sok illúziom már eddig sem volt.
Amadeus

Mondjuk ebből kiindulni szerintem hülyeség. Egy esküvő szervező vagy mondjuk egy nagyobb virágárús, akinek minden harmadnap van valamilyen 15/25/50 évfordulós megrendelése, meg valszeg a házasság intézményét dícsérné. Most nem az anyagi érdekre gondolok, hanem egyszerűen arra, hogy Te a dolog egyik (negatív) “végletét” látod nap mint nap, a viragarús/esküvőszevező meg csak a másik (pozitív) “végletét” látja. Az igazság meg valahol a kettő közti aranyközépsztrádán van.

nagyot segítettél ezzel a poszttal ahhoz, hogy végleg elmenjen a kedvem a nősüléstől.
Amadeus

Akkor már eleve nem lehettél túl biztos a dolgodban... 😀 Nézd meg, yooker más véleménnyel van erről. | ..még.. | Lehet, neki van igaza, és valamit nagyon jól csinál. | ..még.. | Nem kell hallgatni senkire, előfordulhat, hogy pár év múlva önként hajtod a kalodába a fejed, mert rózsaszín köd, pillangók, örök tavasz, szívdobbanásaiddal méred az időt, meg ilyesmi. Talán be is jön.
apeszos

Nekem a Te véleményedtől függetlenül elment a kedvem eléggé szintén a tapasztalatok miatt. 😀

De hát, valakinek bejön, valakinek nem, talán bejöhet még, nem lehet tudni. 😀