USA és a világ

Ennek kb a harmada-fele bullshit. Aki ezt írta, nyilván még sosem járt a Balkánon, De azért nézzünk pár konkrétumot:Jan

Puzsér írta. Időnként átmegy agymenésbe, ez is egy példa rá. Mint amikor azzal akart demokráciát javítani, hogy iskolai végzettséghez akarta kötni a szavazójogot. Meg hasonlók.

Annak mondjuk nem örülök, hogy kritika helyett begyűjt egy zsák lájkot. Egy olyan fórumon, amelyik amúgy általában a legtöbb dologgal szemben tud kritikus lenni és messze több szellemi kapacitás és messze több világ- ill. történelem-ismeret birtokában van, mint az átlag magyar. Egy olyan országban, ahol muszlim kisebbség gyakorlatilag nem létezik, nagyobb számú muszlimot a török idők óta csak turistaként láttak az emberek. Pffff.....

Szerk: na, miközben írtam, látom elkezdtek jönni a kritikus reakciók. Jól van. 😊

Puzsér még fasisztának is szánalmas
Gróf de sutianap

ebben mi a fasizmus?
Amadeus von Dollárbaloldal

például az hogy egy vallás/rassz a célpontja az írásnak, amiről ők nem tehetnek
Negritis, a vajda

A származásáról senki nem tehet, a vallásáról, viselkedéséről, tetteiről meg igen.
Butaság összemosni.
Őszentsége Sobri Jóska

Most kb. azt mondtad, hogy arról is te tehetsz, hogy magyar az anyanyelved és nem mondjuk német. Vagy arról, hogy keresztény erkölcseid vannak (mert akár vallásos vagy akár nem, azok vannak), nem pedig mondjuk hindu.

Szerkesztette: peterk2005 udvari bolond

Szóval nem tudom ezt ki írta, és milyen célból, de nyilvánvaló tárgyi tévedésekkel van tele, (és itt jóhiszeműen feltételezem, hogy nem szándékos hazugságról van szó, csak tévedés 😊) kis csúsztatás itt-ott, részigazságok, meg egy jó adag hangulatkeltés. Csak a szokásos hazai média színvonal, a béka segge alatt kicsivel.
Jan

Puzsér írta. Megélhetési celebként viszont pont ilyen írásokat vár el tőle a 'rajongótábora', mindig az éppen divatos narratívához alakítja a mondanivalóját. Például véletlenszerűen a szövegben az ujgurok most épp vallási fundamentalisták ,akik veszélyesek a demokratizált 1.3 milliárdos Kínára ezelőtt másfél évvel a mandineren - ugyanígy az ő tollából - a modernkori rabszolgaság elszenvedői kínai oldalról. Ugyanúgy valósághajlít, mint az általa 'ütöttek' és az 'őt üldözők' a rá fogékonyak meg ugyanolyan mód fogyasztják a valóságshow egyik elemeként!
VanillaSky

először volt meg a következtetést aztán kereste a tényeket mögé

Az iszlamizmus európaiak millióit tartja túszként, érzelmi fogságban

A Stockholm-szindróma, mint attitűd és magatartásforma egy 1973-as svédországi túszdrámáról kapta a nevét, amelynek során a fogvatartottak, hogy darabokra tört biztonságérzetük szilánkjait megőrizzék, érzelmi kötődést alakítottak ki a túszejtők iránt. Stockholm-szindrómával azonosítottak alatt a pszichológiai szakzsargon és a köznyelv azóta olyan, félelemben élő kiszolgáltatottakat ért, akik őszinte rokonszenvet táplálnak a félelmük tárgyát képező személlyel vagy személyekkel. Azonosulás az agresszorral a félelem csillapításának, a még súlyosabb trauma elkerülésének vagy könnyebb elviselésének reményében – ez a Stockholm-szindróma.

Percenként elhangzó vélemény az izraeli terrormerényletek és megtorlóakciók kapcsán, hogy a zsidó állam igenis felelős a konfliktusért – és aligha csak Magyarországon jellemző ez a fajta problémafelvetés. Mind baloldaliak, mind jobboldaliak körében sokan nem akarják tudomásul venni, hogy ami a gázai paleszinok és az izraeli zsidók közt folyik, az nem etnikai konfliktus, hanem a nyugati életmód ellen zajló vallásháború. Ha ugyanis ezt elismernék, abból az következne, hogy az ellenséggel nem lehet békét kötni, mert nem a maga státuszáért küzd, hanem a nyugati emberiség státusza ellen, ugyanakkor legyőzni sem lehet, hiszen láthatatlan, ugyanis nem a fizikai, hanem a szellemi térben szerveződik, úgyhogy elhúzódó háborúra kell berendezkedni a huszonegyedik században, amit muzulmán terroristák vívnak majd nem muzulmán civilek ellen. Biztonságosabb érzéssel jár azt gondolni, hogy Izrael kiprovokálta ezt a támadást, mert ez esetben a Nyugat az iszlamizmussal mégis berendezkedhet egy békés egymás mellett élésre, csak a nyugati államok polgárainak jól kell viselkedniük, nem kell lerajzolniuk a prófétát, meg nem kell bizonyos városrészekben túl rövid szoknyát hordaniuk, és akkor a vallási fanatikusok mindenkit engednek majd nyugodtan fogyasztani. Csakhogy ez nem opció: a dzsihadisták akkor hagyják majd békén a nyugati emberiséget, ha az áttér az egyedüli igaz hitre, ha naponta ötször imádkozik, ha Mekkába zarándokol, és ha minden évben megtartja a Ramadánt. Ez persze nagyon nehéz helyzet, de a Stockholm-szindróma meg az ahhoz tartozó kollektív élethazugság még bőven ronthat rajta.

Ahol muszlim kisebbség vagy szomszédság állandósul, a fegyveres konfliktus elkerülhetetlenné válik: Izraelben palesztinok, Kínában ujgurok, Oroszországban csecsenek, Indiában pakisztániak – az etnikumok nevei változékonyak, a jelenség azonban minden régióban megegyező. Az iszlamisták követelése nem teljesíthető, mert a kalifátusnál kevesebbel nem érik be. A probléma abból következik, hogy az iszlám civilizáció közegében nem történt felvilágosodás, ezért nem zajlott le szekularizáció. Az állam és az egyház összefonódása nyomán a Korán egyszerre szent könyv és alkotmánytervezet, a mecset egyszerre szentély és pártszékház, az imám egyszerre hitszónok és komisszár. A forgatókönyv mindig ugyanaz: muszlim etnikum először vallási kisebbségnek nyilvánítja magát, és a lelkiismereti szabadság elvére hivatkozva kisebbségi jogokért folyamodik, amint azonban eléri az érdekérvényesítés számbeli küszöbét, politikai párttá szerveződik át, és a Korán alkotmánytervezetével indul a választásokon. Recep Tayyip Erdoğan török elnök 1997 decemberében nyilvánosan szavalta el a kedvenc versét, melynek sorai nem hagynak illúziót a civilizációk békés együttélésére vonatkozóan. „A mecsetek a laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a szuronyaink, a hívek a katonáink.”

Mivel az iszlám még felvilágosodás előtt álló civilizáció, államalakulatai nem demokratizálhatóak: ahol kiírnák a szabad választást, ott győzne az iszlám párt, és az állam teokratikus köztársasággá alakulna – ezt az adott ország magas rangú tisztviselői és katonatisztjei természetesen nem várják ki. A török alkotmány arról rendelkezik, hogy amennyiben a választást az iszlamista párt nyeri meg, a hadsereg köteles azonnal átvenni a hatalmat – nem véletlen, hogy Erdoğan elnök a maga hatalmi helyzetéből is csak nagyon óvatosan, sok fokozatban bírja iszlamizálni Törökországot úgy, hogy a kormánypártot ciklusról ciklusra a politikai iszlám ideológiájára hangolja át. A fentieknek megfelelően muzulmán többségű államban a mai napig kétféle berendezkedés valósult meg: diktatúra és kalifátus. Naivitás azt várni, hogy az a muszlim többség, amelyik a maga államaiban nem hajlandó a képviseleti demokráciára, majd alkalmazkodik az európai hitetlenek világi törvényeihez.

Legfőbb ideje lenne észrevenni, hogy az Izraelben történt gyilkosságsorozat semmiben nem különbözik a párizsi Bataclanban 2015-ben lezajlott terrortámadástól, a 2016-ban Brüsszelben folytatott merényletektől, vagy az Ariana Grande manchesteri koncertjén 2017-ben rendezett robbantástól: valamennyit dzsihadisták intézték nem muszlim civilek ellen úgy, hogy semmilyen követelést nem fogalmaztak meg – mert amit végrehajtottak, az nem kikövetelhető cél érdekében intézett akció, hanem a nyugati civilizáció egésze elleni háború egy ütközete volt.

A politikai iszlámmal nincs békés együttélés. A Nyugatnak legalább a maga államaiban ki kell kényszerítenie az iszlám civilizáció felvilágosodását, a szekularizáció minimumát és a világi törvények tiszteletét – a titkosszolgálatoknak a hitszónokok európai mecsetekben zajló tevékenységét szigorúan kontrollálniuk kell, a politikai agitációt folytató imámoknek pedig nem lehet maradásuk a kontinensen. Európa nem engedheti meg, hogy államaiban az iszlám jog, a saría rendelkezései érvényesüljenek, mert azok alapjaiban mondanak ellent a nyugati társadalomfejlődés vívmányainak, teljesülésük pedig európai normákat tagadó államokat képez az európai államokon belül. Európa népeinek észre kell venniük, hogy Izrael az ő háborújukat vívja a Közel-Keleten, amit az európaiak sem fognak tudni megúszni, legfeljebb elhalasztani, aztán a mainál is nehezebb demográfiai és politikai helyzetben megvívni. A Stockholm-szindrómás tömegek mindaddig túszok maradnak, míg meg nem értik, hogy az együttérzésben oldott rettegésük tárgyai nem a megértésükre meg a szeretetükre pályáznak – a megfélemlített európaiak csak akkor törhetnek ki szorult helyzetükből, ha végre kiállnak a civilizációjuk értékrendje meg az ahhoz tartozó életmód mellett, mert annak a kultúrának, amelyik lemond a saját értékeiről, esélye sincs a fennmaradásra.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/42. számában jelent meg október 20-án.
Zsellér de Vrij

Ennek kb a harmada-fele bullshit. Aki ezt írta, nyilván még sosem járt a Balkánon, De azért nézzünk pár konkrétumot:

Ahol muszlim kisebbség vagy szomszédság állandósul, a fegyveres konfliktus elkerülhetetlenné válik

Hülyeség. A boszniában élő szunniták semmiféle erőszakos cselekményt nem kezdeményeztek semmilyen szomszédjukkal sem, ellenben a délszláv háborúban az ő sérelmükre követtel el etnikai/vallási alapú népirtást szerbek (ortodox keresztények) Ugyanígy nem tudok róla, hogy a világ legnagyobb muszlim országa, Indonézia bármiféle vallási alapú fegyveres konfliktusban lenne a szomszédaival.

Mivel az iszlám még felvilágosodás előtt álló civilizáció, államalakulatai nem demokratizálhatóak: ahol kiírnák a szabad választást, ott győzne az iszlám párt, és az állam teokratikus köztársasággá alakulna

Hülyeség. Boszniában, Albániában vannak választások, vannak hagyományos ilyen-olyan oldali politikai pártok, és vannak kifejezetten muszlim pártok is, és nem győznek, és nem csinálnak teokráciát. Sima, megszokott, végtelenségig korrupt balkáni kormányzatot csinálnak, ugyanúgy mint a szomszédos, nem muszlim országok.

A fentieknek megfelelően muzulmán többségű államban a mai napig kétféle berendezkedés valósult meg: diktatúra és kalifátus.

Ez tényszerűen nem igaz. A Föderációnak a bosnyák része totálisan muszlim többségű. Indonézia pedig 280 milliós ország, 88%-uk muszlim, és se diktatúra nincs, se kalifátus, volt viszont női elnökük. És akkor ott van Malajzia, Albánia... stb... ez az állítás egyszerűen nem igaz.

A forgatókönyv mindig ugyanaz: muszlim etnikum először vallási kisebbségnek nyilvánítja magát, és a lelkiismereti szabadság elvére hivatkozva kisebbségi jogokért folyamodik, amint azonban eléri az érdekérvényesítés számbeli küszöbét, politikai párttá szerveződik át, és a Korán alkotmánytervezetével indul a választásokon.

Nem igaz. Montenegroban és Albániában is vannak muszlimok, és egyáltalán nem csinálják ezt. Montenegroban a lakosság 20%-a muszlim, Albániában 55%, és semmi nem igaz ezekre az országokra abból, amit a cikk ír.

Szóval nem tudom ezt ki írta, és milyen célból, de nyilvánvaló tárgyi tévedésekkel van tele, (és itt jóhiszeműen feltételezem, hogy nem szándékos hazugságról van szó, csak tévedés 😊) kis csúsztatás itt-ott, részigazságok, meg egy jó adag hangulatkeltés. Csak a szokásos hazai média színvonal, a béka segge alatt kicsivel.
Jan

Puzsér írta. Megélhetési celebként viszont pont ilyen írásokat vár el tőle a 'rajongótábora', mindig az éppen divatos narratívához alakítja a mondanivalóját. Például véletlenszerűen a szövegben az ujgurok most épp vallási fundamentalisták ,akik veszélyesek a demokratizált 1.3 milliárdos Kínára ezelőtt másfél évvel a mandineren - ugyanígy az ő tollából - a modernkori rabszolgaság elszenvedői kínai oldalról. Ugyanúgy valósághajlít, mint az általa 'ütöttek' és az 'őt üldözők' a rá fogékonyak meg ugyanolyan mód fogyasztják a valóságshow egyik elemeként!

Puzsér még fasisztának is szánalmas
Gróf de sutianap

ebben mi a fasizmus?
Amadeus von Dollárbaloldal

például az hogy egy vallás/rassz a célpontja az írásnak, amiről ők nem tehetnek
Negritis, a vajda

A származásáról senki nem tehet, a vallásáról, viselkedéséről, tetteiről meg igen.
Butaság összemosni.
Őszentsége Sobri Jóska

arról is tehet ha valaki a ChHebdo utáni cikket akar interpretálni fasiszta megfelelésből
így lesz egy istenverte fasz
 danubeinstitute.hu/hu/blog/az-iszlamizmus-a-nacizmussal-es-a-leninizmussal-rokon

kettő, a valakit a vallása miatt piszkálni az hányféle alapelvet sért meg

ehiszem a trollkodást, de nagyon hitvány

Szerkesztette: sutianap

Puzsér még fasisztának is szánalmas
Gróf de sutianap

ebben mi a fasizmus?
Amadeus von Dollárbaloldal

például az hogy egy vallás/rassz a célpontja az írásnak, amiről ők nem tehetnek
Negritis, a vajda

A származásáról senki nem tehet, a vallásáról, viselkedéséről, tetteiről meg igen.
Butaság összemosni.

Az iszlamizmus európaiak millióit tartja túszként, érzelmi fogságban

A Stockholm-szindróma, mint attitűd és magatartásforma egy 1973-as svédországi túszdrámáról kapta a nevét, amelynek során a fogvatartottak, hogy darabokra tört biztonságérzetük szilánkjait megőrizzék, érzelmi kötődést alakítottak ki a túszejtők iránt. Stockholm-szindrómával azonosítottak alatt a pszichológiai szakzsargon és a köznyelv azóta olyan, félelemben élő kiszolgáltatottakat ért, akik őszinte rokonszenvet táplálnak a félelmük tárgyát képező személlyel vagy személyekkel. Azonosulás az agresszorral a félelem csillapításának, a még súlyosabb trauma elkerülésének vagy könnyebb elviselésének reményében – ez a Stockholm-szindróma.

Percenként elhangzó vélemény az izraeli terrormerényletek és megtorlóakciók kapcsán, hogy a zsidó állam igenis felelős a konfliktusért – és aligha csak Magyarországon jellemző ez a fajta problémafelvetés. Mind baloldaliak, mind jobboldaliak körében sokan nem akarják tudomásul venni, hogy ami a gázai paleszinok és az izraeli zsidók közt folyik, az nem etnikai konfliktus, hanem a nyugati életmód ellen zajló vallásháború. Ha ugyanis ezt elismernék, abból az következne, hogy az ellenséggel nem lehet békét kötni, mert nem a maga státuszáért küzd, hanem a nyugati emberiség státusza ellen, ugyanakkor legyőzni sem lehet, hiszen láthatatlan, ugyanis nem a fizikai, hanem a szellemi térben szerveződik, úgyhogy elhúzódó háborúra kell berendezkedni a huszonegyedik században, amit muzulmán terroristák vívnak majd nem muzulmán civilek ellen. Biztonságosabb érzéssel jár azt gondolni, hogy Izrael kiprovokálta ezt a támadást, mert ez esetben a Nyugat az iszlamizmussal mégis berendezkedhet egy békés egymás mellett élésre, csak a nyugati államok polgárainak jól kell viselkedniük, nem kell lerajzolniuk a prófétát, meg nem kell bizonyos városrészekben túl rövid szoknyát hordaniuk, és akkor a vallási fanatikusok mindenkit engednek majd nyugodtan fogyasztani. Csakhogy ez nem opció: a dzsihadisták akkor hagyják majd békén a nyugati emberiséget, ha az áttér az egyedüli igaz hitre, ha naponta ötször imádkozik, ha Mekkába zarándokol, és ha minden évben megtartja a Ramadánt. Ez persze nagyon nehéz helyzet, de a Stockholm-szindróma meg az ahhoz tartozó kollektív élethazugság még bőven ronthat rajta.

Ahol muszlim kisebbség vagy szomszédság állandósul, a fegyveres konfliktus elkerülhetetlenné válik: Izraelben palesztinok, Kínában ujgurok, Oroszországban csecsenek, Indiában pakisztániak – az etnikumok nevei változékonyak, a jelenség azonban minden régióban megegyező. Az iszlamisták követelése nem teljesíthető, mert a kalifátusnál kevesebbel nem érik be. A probléma abból következik, hogy az iszlám civilizáció közegében nem történt felvilágosodás, ezért nem zajlott le szekularizáció. Az állam és az egyház összefonódása nyomán a Korán egyszerre szent könyv és alkotmánytervezet, a mecset egyszerre szentély és pártszékház, az imám egyszerre hitszónok és komisszár. A forgatókönyv mindig ugyanaz: muszlim etnikum először vallási kisebbségnek nyilvánítja magát, és a lelkiismereti szabadság elvére hivatkozva kisebbségi jogokért folyamodik, amint azonban eléri az érdekérvényesítés számbeli küszöbét, politikai párttá szerveződik át, és a Korán alkotmánytervezetével indul a választásokon. Recep Tayyip Erdoğan török elnök 1997 decemberében nyilvánosan szavalta el a kedvenc versét, melynek sorai nem hagynak illúziót a civilizációk békés együttélésére vonatkozóan. „A mecsetek a laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a szuronyaink, a hívek a katonáink.”

Mivel az iszlám még felvilágosodás előtt álló civilizáció, államalakulatai nem demokratizálhatóak: ahol kiírnák a szabad választást, ott győzne az iszlám párt, és az állam teokratikus köztársasággá alakulna – ezt az adott ország magas rangú tisztviselői és katonatisztjei természetesen nem várják ki. A török alkotmány arról rendelkezik, hogy amennyiben a választást az iszlamista párt nyeri meg, a hadsereg köteles azonnal átvenni a hatalmat – nem véletlen, hogy Erdoğan elnök a maga hatalmi helyzetéből is csak nagyon óvatosan, sok fokozatban bírja iszlamizálni Törökországot úgy, hogy a kormánypártot ciklusról ciklusra a politikai iszlám ideológiájára hangolja át. A fentieknek megfelelően muzulmán többségű államban a mai napig kétféle berendezkedés valósult meg: diktatúra és kalifátus. Naivitás azt várni, hogy az a muszlim többség, amelyik a maga államaiban nem hajlandó a képviseleti demokráciára, majd alkalmazkodik az európai hitetlenek világi törvényeihez.

Legfőbb ideje lenne észrevenni, hogy az Izraelben történt gyilkosságsorozat semmiben nem különbözik a párizsi Bataclanban 2015-ben lezajlott terrortámadástól, a 2016-ban Brüsszelben folytatott merényletektől, vagy az Ariana Grande manchesteri koncertjén 2017-ben rendezett robbantástól: valamennyit dzsihadisták intézték nem muszlim civilek ellen úgy, hogy semmilyen követelést nem fogalmaztak meg – mert amit végrehajtottak, az nem kikövetelhető cél érdekében intézett akció, hanem a nyugati civilizáció egésze elleni háború egy ütközete volt.

A politikai iszlámmal nincs békés együttélés. A Nyugatnak legalább a maga államaiban ki kell kényszerítenie az iszlám civilizáció felvilágosodását, a szekularizáció minimumát és a világi törvények tiszteletét – a titkosszolgálatoknak a hitszónokok európai mecsetekben zajló tevékenységét szigorúan kontrollálniuk kell, a politikai agitációt folytató imámoknek pedig nem lehet maradásuk a kontinensen. Európa nem engedheti meg, hogy államaiban az iszlám jog, a saría rendelkezései érvényesüljenek, mert azok alapjaiban mondanak ellent a nyugati társadalomfejlődés vívmányainak, teljesülésük pedig európai normákat tagadó államokat képez az európai államokon belül. Európa népeinek észre kell venniük, hogy Izrael az ő háborújukat vívja a Közel-Keleten, amit az európaiak sem fognak tudni megúszni, legfeljebb elhalasztani, aztán a mainál is nehezebb demográfiai és politikai helyzetben megvívni. A Stockholm-szindrómás tömegek mindaddig túszok maradnak, míg meg nem értik, hogy az együttérzésben oldott rettegésük tárgyai nem a megértésükre meg a szeretetükre pályáznak – a megfélemlített európaiak csak akkor törhetnek ki szorult helyzetükből, ha végre kiállnak a civilizációjuk értékrendje meg az ahhoz tartozó életmód mellett, mert annak a kultúrának, amelyik lemond a saját értékeiről, esélye sincs a fennmaradásra.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/42. számában jelent meg október 20-án.
Zsellér de Vrij

Ennek kb a harmada-fele bullshit. Aki ezt írta, nyilván még sosem járt a Balkánon, De azért nézzünk pár konkrétumot:

Ahol muszlim kisebbség vagy szomszédság állandósul, a fegyveres konfliktus elkerülhetetlenné válik

Hülyeség. A boszniában élő szunniták semmiféle erőszakos cselekményt nem kezdeményeztek semmilyen szomszédjukkal sem, ellenben a délszláv háborúban az ő sérelmükre követtel el etnikai/vallási alapú népirtást szerbek (ortodox keresztények) Ugyanígy nem tudok róla, hogy a világ legnagyobb muszlim országa, Indonézia bármiféle vallási alapú fegyveres konfliktusban lenne a szomszédaival.

Mivel az iszlám még felvilágosodás előtt álló civilizáció, államalakulatai nem demokratizálhatóak: ahol kiírnák a szabad választást, ott győzne az iszlám párt, és az állam teokratikus köztársasággá alakulna

Hülyeség. Boszniában, Albániában vannak választások, vannak hagyományos ilyen-olyan oldali politikai pártok, és vannak kifejezetten muszlim pártok is, és nem győznek, és nem csinálnak teokráciát. Sima, megszokott, végtelenségig korrupt balkáni kormányzatot csinálnak, ugyanúgy mint a szomszédos, nem muszlim országok.

A fentieknek megfelelően muzulmán többségű államban a mai napig kétféle berendezkedés valósult meg: diktatúra és kalifátus.

Ez tényszerűen nem igaz. A Föderációnak a bosnyák része totálisan muszlim többségű. Indonézia pedig 280 milliós ország, 88%-uk muszlim, és se diktatúra nincs, se kalifátus, volt viszont női elnökük. És akkor ott van Malajzia, Albánia... stb... ez az állítás egyszerűen nem igaz.

A forgatókönyv mindig ugyanaz: muszlim etnikum először vallási kisebbségnek nyilvánítja magát, és a lelkiismereti szabadság elvére hivatkozva kisebbségi jogokért folyamodik, amint azonban eléri az érdekérvényesítés számbeli küszöbét, politikai párttá szerveződik át, és a Korán alkotmánytervezetével indul a választásokon.

Nem igaz. Montenegroban és Albániában is vannak muszlimok, és egyáltalán nem csinálják ezt. Montenegroban a lakosság 20%-a muszlim, Albániában 55%, és semmi nem igaz ezekre az országokra abból, amit a cikk ír.

Szóval nem tudom ezt ki írta, és milyen célból, de nyilvánvaló tárgyi tévedésekkel van tele, (és itt jóhiszeműen feltételezem, hogy nem szándékos hazugságról van szó, csak tévedés 😊) kis csúsztatás itt-ott, részigazságok, meg egy jó adag hangulatkeltés. Csak a szokásos hazai média színvonal, a béka segge alatt kicsivel.

Puzsér még fasisztának is szánalmas
Gróf de sutianap

ebben mi a fasizmus?
Amadeus von Dollárbaloldal

például az hogy egy vallás/rassz a célpontja az írásnak, amiről ők nem tehetnek
de valahogy azt senki nem kérdezi meg hogy Breivik vagy a mindennapos hőskeresztény murica lövöldözések miért is vannak
szóval ráhúz egy faszságot a fasizmusára
az beszédes hogy nem ismered fel
de nyílván ez nem meglepő

Puzsér még fasisztának is szánalmas
Gróf de sutianap

ebben mi a fasizmus?
Amadeus von Dollárbaloldal

Sutianap érintettsége okán jobban meg tudja ítélni.
Végülis irományai alapján jogosan kéri ki magának.
Bár a fasiszta és az antiszemita se rokonértelmű szavak, de kicsire nem adunk.
Illetve a két hsz. jelenlegi likearánya alapján a közvélekedés nem arra mutat, hogy ez egy fasiszta iromány lenne, szóval no para.
Őszentsége Sobri Jóska

 ujegyenloseg.hu/a-fasizmus-szinevaltozasai-milyen-volt-tegnap-es-milyen-ma/

Puzsér még fasisztának is szánalmas
Gróf de sutianap

ebben mi a fasizmus?
Amadeus von Dollárbaloldal

Sutianap érintettsége okán jobban meg tudja ítélni.
Végülis irományai alapján jogosan kéri ki magának.
Bár a fasiszta és az antiszemita se rokonértelmű szavak, de kicsire nem adunk.
Illetve a két hsz. jelenlegi likearánya alapján a közvélekedés nem arra mutat, hogy ez egy fasiszta iromány lenne, szóval no para.

Puzsér még fasisztának is szánalmas
Gróf de sutianap

ebben mi a fasizmus?
Amadeus von Dollárbaloldal

hát kéne járnod tovabbképzőkre meg pontszerzőkre...

Puzsér még fasisztának is szánalmas
Gróf de sutianap

ebben mi a fasizmus?

Tegnap súlyos veszteséget szenvedett el a 128. Kárpátaljai Hegyivadász Dandár. A Tüzérek Napja alkalmából az alakulat számos tagját összehívták egy ünnepségre a frontvonaltól nem messze lévő faluba, hogy kitüntetéseket adjanak át.
A gyülekezőt az orosz felderítés észlelte, majd rakétacsapást mértek rá. A húsznál is több halálos áldozat és a hatvan körüli sebesültek nagy része tiszt, a hírek szerint két ezredes is életét vesztette.
Szerencsétlen és értelmetlen veszteség.

Kard
Nomac

Ha igaz akkor teljes wtf. Ki szervez lőtávolon belül ünnepséget?

Tegnap súlyos veszteséget szenvedett el a 128. Kárpátaljai Hegyivadász Dandár. A Tüzérek Napja alkalmából az alakulat számos tagját összehívták egy ünnepségre a frontvonaltól nem messze lévő faluba, hogy kitüntetéseket adjanak át.
A gyülekezőt az orosz felderítés észlelte, majd rakétacsapást mértek rá. A húsznál is több halálos áldozat és a hatvan körüli sebesültek nagy része tiszt, a hírek szerint két ezredes is életét vesztette.
Szerencsétlen és értelmetlen veszteség.

Kard

Puzsér még fasisztának is szánalmas

Az iszlamizmus európaiak millióit tartja túszként, érzelmi fogságban

A Stockholm-szindróma, mint attitűd és magatartásforma egy 1973-as svédországi túszdrámáról kapta a nevét, amelynek során a fogvatartottak, hogy darabokra tört biztonságérzetük szilánkjait megőrizzék, érzelmi kötődést alakítottak ki a túszejtők iránt. Stockholm-szindrómával azonosítottak alatt a pszichológiai szakzsargon és a köznyelv azóta olyan, félelemben élő kiszolgáltatottakat ért, akik őszinte rokonszenvet táplálnak a félelmük tárgyát képező személlyel vagy személyekkel. Azonosulás az agresszorral a félelem csillapításának, a még súlyosabb trauma elkerülésének vagy könnyebb elviselésének reményében – ez a Stockholm-szindróma.

Percenként elhangzó vélemény az izraeli terrormerényletek és megtorlóakciók kapcsán, hogy a zsidó állam igenis felelős a konfliktusért – és aligha csak Magyarországon jellemző ez a fajta problémafelvetés. Mind baloldaliak, mind jobboldaliak körében sokan nem akarják tudomásul venni, hogy ami a gázai paleszinok és az izraeli zsidók közt folyik, az nem etnikai konfliktus, hanem a nyugati életmód ellen zajló vallásháború. Ha ugyanis ezt elismernék, abból az következne, hogy az ellenséggel nem lehet békét kötni, mert nem a maga státuszáért küzd, hanem a nyugati emberiség státusza ellen, ugyanakkor legyőzni sem lehet, hiszen láthatatlan, ugyanis nem a fizikai, hanem a szellemi térben szerveződik, úgyhogy elhúzódó háborúra kell berendezkedni a huszonegyedik században, amit muzulmán terroristák vívnak majd nem muzulmán civilek ellen. Biztonságosabb érzéssel jár azt gondolni, hogy Izrael kiprovokálta ezt a támadást, mert ez esetben a Nyugat az iszlamizmussal mégis berendezkedhet egy békés egymás mellett élésre, csak a nyugati államok polgárainak jól kell viselkedniük, nem kell lerajzolniuk a prófétát, meg nem kell bizonyos városrészekben túl rövid szoknyát hordaniuk, és akkor a vallási fanatikusok mindenkit engednek majd nyugodtan fogyasztani. Csakhogy ez nem opció: a dzsihadisták akkor hagyják majd békén a nyugati emberiséget, ha az áttér az egyedüli igaz hitre, ha naponta ötször imádkozik, ha Mekkába zarándokol, és ha minden évben megtartja a Ramadánt. Ez persze nagyon nehéz helyzet, de a Stockholm-szindróma meg az ahhoz tartozó kollektív élethazugság még bőven ronthat rajta.

Ahol muszlim kisebbség vagy szomszédság állandósul, a fegyveres konfliktus elkerülhetetlenné válik: Izraelben palesztinok, Kínában ujgurok, Oroszországban csecsenek, Indiában pakisztániak – az etnikumok nevei változékonyak, a jelenség azonban minden régióban megegyező. Az iszlamisták követelése nem teljesíthető, mert a kalifátusnál kevesebbel nem érik be. A probléma abból következik, hogy az iszlám civilizáció közegében nem történt felvilágosodás, ezért nem zajlott le szekularizáció. Az állam és az egyház összefonódása nyomán a Korán egyszerre szent könyv és alkotmánytervezet, a mecset egyszerre szentély és pártszékház, az imám egyszerre hitszónok és komisszár. A forgatókönyv mindig ugyanaz: muszlim etnikum először vallási kisebbségnek nyilvánítja magát, és a lelkiismereti szabadság elvére hivatkozva kisebbségi jogokért folyamodik, amint azonban eléri az érdekérvényesítés számbeli küszöbét, politikai párttá szerveződik át, és a Korán alkotmánytervezetével indul a választásokon. Recep Tayyip Erdoğan török elnök 1997 decemberében nyilvánosan szavalta el a kedvenc versét, melynek sorai nem hagynak illúziót a civilizációk békés együttélésére vonatkozóan. „A mecsetek a laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a szuronyaink, a hívek a katonáink.”

Mivel az iszlám még felvilágosodás előtt álló civilizáció, államalakulatai nem demokratizálhatóak: ahol kiírnák a szabad választást, ott győzne az iszlám párt, és az állam teokratikus köztársasággá alakulna – ezt az adott ország magas rangú tisztviselői és katonatisztjei természetesen nem várják ki. A török alkotmány arról rendelkezik, hogy amennyiben a választást az iszlamista párt nyeri meg, a hadsereg köteles azonnal átvenni a hatalmat – nem véletlen, hogy Erdoğan elnök a maga hatalmi helyzetéből is csak nagyon óvatosan, sok fokozatban bírja iszlamizálni Törökországot úgy, hogy a kormánypártot ciklusról ciklusra a politikai iszlám ideológiájára hangolja át. A fentieknek megfelelően muzulmán többségű államban a mai napig kétféle berendezkedés valósult meg: diktatúra és kalifátus. Naivitás azt várni, hogy az a muszlim többség, amelyik a maga államaiban nem hajlandó a képviseleti demokráciára, majd alkalmazkodik az európai hitetlenek világi törvényeihez.

Legfőbb ideje lenne észrevenni, hogy az Izraelben történt gyilkosságsorozat semmiben nem különbözik a párizsi Bataclanban 2015-ben lezajlott terrortámadástól, a 2016-ban Brüsszelben folytatott merényletektől, vagy az Ariana Grande manchesteri koncertjén 2017-ben rendezett robbantástól: valamennyit dzsihadisták intézték nem muszlim civilek ellen úgy, hogy semmilyen követelést nem fogalmaztak meg – mert amit végrehajtottak, az nem kikövetelhető cél érdekében intézett akció, hanem a nyugati civilizáció egésze elleni háború egy ütközete volt.

A politikai iszlámmal nincs békés együttélés. A Nyugatnak legalább a maga államaiban ki kell kényszerítenie az iszlám civilizáció felvilágosodását, a szekularizáció minimumát és a világi törvények tiszteletét – a titkosszolgálatoknak a hitszónokok európai mecsetekben zajló tevékenységét szigorúan kontrollálniuk kell, a politikai agitációt folytató imámoknek pedig nem lehet maradásuk a kontinensen. Európa nem engedheti meg, hogy államaiban az iszlám jog, a saría rendelkezései érvényesüljenek, mert azok alapjaiban mondanak ellent a nyugati társadalomfejlődés vívmányainak, teljesülésük pedig európai normákat tagadó államokat képez az európai államokon belül. Európa népeinek észre kell venniük, hogy Izrael az ő háborújukat vívja a Közel-Keleten, amit az európaiak sem fognak tudni megúszni, legfeljebb elhalasztani, aztán a mainál is nehezebb demográfiai és politikai helyzetben megvívni. A Stockholm-szindrómás tömegek mindaddig túszok maradnak, míg meg nem értik, hogy az együttérzésben oldott rettegésük tárgyai nem a megértésükre meg a szeretetükre pályáznak – a megfélemlített európaiak csak akkor törhetnek ki szorult helyzetükből, ha végre kiállnak a civilizációjuk értékrendje meg az ahhoz tartozó életmód mellett, mert annak a kultúrának, amelyik lemond a saját értékeiről, esélye sincs a fennmaradásra.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/42. számában jelent meg október 20-án.

 444.hu/2023/11/04/a-lengyel-ellenzek-lement-videkre

Jó elemzés. A végével nem értek egyet, PiS = Kaczyński, nem fog visszavonulni, vagy ha igen, akkor is olyan pártot hagy, ami rá fog hasonlítani, az pedig tovább csökkenő támogatottságot jelent. MC írta le jól, az ellenzék felosztotta az országot, ez munkaszervezésben is sokat segített, és látszik hogy az eredményekben is. Ha nem rontják el teljesen a következő 4 évet, a PiS helyzete egyre nehezebb lesz, tisztán demográfiai okokból

Előbb twitteren láttam egy filmet, egy teherautóról raktak le segélyt a palesztinok. Kiderült, hogy orosz szállítmány, de lejárt az egész…rendes sracok
Klaci79

Majd kicsomagolják, és kiderül, hogy-hogynem 7.62-es uborkakonzervek AK-ba.

Előbb twitteren láttam egy filmet, egy teherautóról raktak le segélyt a palesztinok. Kiderült, hogy orosz szállítmány, de lejárt az egész…rendes sracok

 youtu.be/f9c4Y7Vf7G0?si=XbDiLaYGnMvS9rla

Kis ottomán történelem

Pakisztánban lejárt az afgán menekülteknek adott határidő november elején, a hatóságok pedig megkezdték azoknak a deportálását, akik nem rendelkeznek hivatalos iratokkal. Közel kétmilló emberről van szó, akiket Pakisztán most lényegében azonnali hatállyal visszaküld Afganisztánba.

Hasonló helyzet kezd kialakulni Iránban is, ahol a siíta teofasiszta állam attól tart, hogy a szunnita afgán menekültek már érdemben befolyásolhatják az ország vallási összetételét. Az Iránban tartózkodó afgán menekültek számáról csak nagy szórású becslések vannak, 3 és 15 millió között. A valóság talán 5-8 milló lehet.

Az irániak továbbra is befogadnák a siíta felekezethez tartozó hazara népességet, de a szunnitákat már nem fogják szívesen látni, a pakisztániak lépése után pedig pedig felgyorsulhat a kiutasításuk. Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy a Pakisztánból kiutasítottak Afganisztán helyett Iránba menjenek.

Akárhogy is, a napokban közel kétmillió, rövid időn belül pedig akár tízmillió afgán is a lakóhelyének elhagyására kényszerülhet, akikről az afganisztáni tálib vezetésnek kellene gondoskodnia.
Zsellér de Vrij

nemafgánok azok, pastuk...
a birodalmak kisgömböce

"Egy messzi vándor jött, ki ős romok
Felől regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok,
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
Nevem Ozymandiás, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül." PBShelley
Gróf de sutianap

Nem csak pastuk, hanem mindenféle afganisztániak, csak az ilyen cikkekben mindenki afgán, aki Afganisztánból a talibok elől menekült.
Őszentsége Sobri Jóska

Na várjá, valaki csak van Afgániaban - mongyuk a talibán, meg nehany türk tanács. Kikazok, akik ennyire nagy tömegben és könnyen mozognak (menomadok)
a mogolok - nem
a hunok - nem
ááá, akkorcsak pastuk lehetnek
Gróf de sutianap

Van ott tadzsik, üzbég, türkök, egy csomó kisebb népcsoport, törzs, nem csak pastuk menekülnek a taliban elől.
A kontextus alapján az afgán az az afganisztáni.
Őszentsége Sobri Jóska

kontextus inkabb az, hogy a Pakisztanban es Iranban elok egy resze mar a talibok elott elhagyta Afganisztant.

Pakisztánban lejárt az afgán menekülteknek adott határidő november elején, a hatóságok pedig megkezdték azoknak a deportálását, akik nem rendelkeznek hivatalos iratokkal. Közel kétmilló emberről van szó, akiket Pakisztán most lényegében azonnali hatállyal visszaküld Afganisztánba.

Hasonló helyzet kezd kialakulni Iránban is, ahol a siíta teofasiszta állam attól tart, hogy a szunnita afgán menekültek már érdemben befolyásolhatják az ország vallási összetételét. Az Iránban tartózkodó afgán menekültek számáról csak nagy szórású becslések vannak, 3 és 15 millió között. A valóság talán 5-8 milló lehet.

Az irániak továbbra is befogadnák a siíta felekezethez tartozó hazara népességet, de a szunnitákat már nem fogják szívesen látni, a pakisztániak lépése után pedig pedig felgyorsulhat a kiutasításuk. Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy a Pakisztánból kiutasítottak Afganisztán helyett Iránba menjenek.

Akárhogy is, a napokban közel kétmillió, rövid időn belül pedig akár tízmillió afgán is a lakóhelyének elhagyására kényszerülhet, akikről az afganisztáni tálib vezetésnek kellene gondoskodnia.
Zsellér de Vrij

nemafgánok azok, pastuk...
a birodalmak kisgömböce

"Egy messzi vándor jött, ki ős romok
Felől regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok,
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
Nevem Ozymandiás, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül." PBShelley
Gróf de sutianap

Nem csak pastuk, hanem mindenféle afganisztániak, csak az ilyen cikkekben mindenki afgán, aki Afganisztánból a talibok elől menekült.
Őszentsége Sobri Jóska

Na várjá, valaki csak van Afgániaban - mongyuk a talibán, meg nehany türk tanács. Kikazok, akik ennyire nagy tömegben és könnyen mozognak (menomadok)
a mogolok - nem
a hunok - nem
ááá, akkorcsak pastuk lehetnek
Gróf de sutianap

Van ott tadzsik, üzbég, türkök, egy csomó kisebb népcsoport, törzs, nem csak pastuk menekülnek a taliban elől.
A kontextus alapján az afgán az az afganisztáni.

Pakisztánban lejárt az afgán menekülteknek adott határidő november elején, a hatóságok pedig megkezdték azoknak a deportálását, akik nem rendelkeznek hivatalos iratokkal. Közel kétmilló emberről van szó, akiket Pakisztán most lényegében azonnali hatállyal visszaküld Afganisztánba.

Hasonló helyzet kezd kialakulni Iránban is, ahol a siíta teofasiszta állam attól tart, hogy a szunnita afgán menekültek már érdemben befolyásolhatják az ország vallási összetételét. Az Iránban tartózkodó afgán menekültek számáról csak nagy szórású becslések vannak, 3 és 15 millió között. A valóság talán 5-8 milló lehet.

Az irániak továbbra is befogadnák a siíta felekezethez tartozó hazara népességet, de a szunnitákat már nem fogják szívesen látni, a pakisztániak lépése után pedig pedig felgyorsulhat a kiutasításuk. Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy a Pakisztánból kiutasítottak Afganisztán helyett Iránba menjenek.

Akárhogy is, a napokban közel kétmillió, rövid időn belül pedig akár tízmillió afgán is a lakóhelyének elhagyására kényszerülhet, akikről az afganisztáni tálib vezetésnek kellene gondoskodnia.
Zsellér de Vrij

nemafgánok azok, pastuk...
a birodalmak kisgömböce

"Egy messzi vándor jött, ki ős romok
Felől regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok,
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
Nevem Ozymandiás, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül." PBShelley
Gróf de sutianap

Nem csak pastuk, hanem mindenféle afganisztániak, csak az ilyen cikkekben mindenki afgán, aki Afganisztánból a talibok elől menekült.
Őszentsége Sobri Jóska

Na várjá, valaki csak van Afgániaban - mongyuk a talibán, meg nehany türk tanács. Kikazok, akik ennyire nagy tömegben és könnyen mozognak (menomadok)
a mogolok - nem
a hunok - nem
ááá, akkorcsak pastuk lehetnek

Pakisztánban lejárt az afgán menekülteknek adott határidő november elején, a hatóságok pedig megkezdték azoknak a deportálását, akik nem rendelkeznek hivatalos iratokkal. Közel kétmilló emberről van szó, akiket Pakisztán most lényegében azonnali hatállyal visszaküld Afganisztánba.

Hasonló helyzet kezd kialakulni Iránban is, ahol a siíta teofasiszta állam attól tart, hogy a szunnita afgán menekültek már érdemben befolyásolhatják az ország vallási összetételét. Az Iránban tartózkodó afgán menekültek számáról csak nagy szórású becslések vannak, 3 és 15 millió között. A valóság talán 5-8 milló lehet.

Az irániak továbbra is befogadnák a siíta felekezethez tartozó hazara népességet, de a szunnitákat már nem fogják szívesen látni, a pakisztániak lépése után pedig pedig felgyorsulhat a kiutasításuk. Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy a Pakisztánból kiutasítottak Afganisztán helyett Iránba menjenek.

Akárhogy is, a napokban közel kétmillió, rövid időn belül pedig akár tízmillió afgán is a lakóhelyének elhagyására kényszerülhet, akikről az afganisztáni tálib vezetésnek kellene gondoskodnia.
Zsellér de Vrij

nemafgánok azok, pastuk...
a birodalmak kisgömböce

"Egy messzi vándor jött, ki ős romok
Felől regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok,
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
Nevem Ozymandiás, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül." PBShelley
Gróf de sutianap

Nem csak pastuk, hanem mindenféle afganisztániak, csak az ilyen cikkekben mindenki afgán, aki Afganisztánból a talibok elől menekült.

Pakisztánban lejárt az afgán menekülteknek adott határidő november elején, a hatóságok pedig megkezdték azoknak a deportálását, akik nem rendelkeznek hivatalos iratokkal. Közel kétmilló emberről van szó, akiket Pakisztán most lényegében azonnali hatállyal visszaküld Afganisztánba.

Hasonló helyzet kezd kialakulni Iránban is, ahol a siíta teofasiszta állam attól tart, hogy a szunnita afgán menekültek már érdemben befolyásolhatják az ország vallási összetételét. Az Iránban tartózkodó afgán menekültek számáról csak nagy szórású becslések vannak, 3 és 15 millió között. A valóság talán 5-8 milló lehet.

Az irániak továbbra is befogadnák a siíta felekezethez tartozó hazara népességet, de a szunnitákat már nem fogják szívesen látni, a pakisztániak lépése után pedig pedig felgyorsulhat a kiutasításuk. Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy a Pakisztánból kiutasítottak Afganisztán helyett Iránba menjenek.

Akárhogy is, a napokban közel kétmillió, rövid időn belül pedig akár tízmillió afgán is a lakóhelyének elhagyására kényszerülhet, akikről az afganisztáni tálib vezetésnek kellene gondoskodnia.
Zsellér de Vrij

nemafgánok azok, pastuk...
a birodalmak kisgömböce

"Egy messzi vándor jött, ki ős romok
Felől regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok,
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
Nevem Ozymandiás, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül." PBShelley

Pakisztánban lejárt az afgán menekülteknek adott határidő november elején, a hatóságok pedig megkezdték azoknak a deportálását, akik nem rendelkeznek hivatalos iratokkal. Közel kétmilló emberről van szó, akiket Pakisztán most lényegében azonnali hatállyal visszaküld Afganisztánba.

Hasonló helyzet kezd kialakulni Iránban is, ahol a siíta teofasiszta állam attól tart, hogy a szunnita afgán menekültek már érdemben befolyásolhatják az ország vallási összetételét. Az Iránban tartózkodó afgán menekültek számáról csak nagy szórású becslések vannak, 3 és 15 millió között. A valóság talán 5-8 milló lehet.

Az irániak továbbra is befogadnák a siíta felekezethez tartozó hazara népességet, de a szunnitákat már nem fogják szívesen látni, a pakisztániak lépése után pedig pedig felgyorsulhat a kiutasításuk. Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy a Pakisztánból kiutasítottak Afganisztán helyett Iránba menjenek.

Akárhogy is, a napokban közel kétmillió, rövid időn belül pedig akár tízmillió afgán is a lakóhelyének elhagyására kényszerülhet, akikről az afganisztáni tálib vezetésnek kellene gondoskodnia.

Szerkesztette: Sjoelleer van de Vrij