GM játék csevegő

- volt merszed Leatherwoodot/Levit mélyre rakni
Igor

Hát, egyiken se kellett nagyon törnöm az agyam. Leatherwoodból korrekt RT lehet, de jócskán elmarad azért az OL class tényleges top tierjétől. 1/17-re kis túlzással vállalhatatlan pick, a Gruden-Mayock páros nevetséges Bama-Clemson fétisének újabb gyöngyszeme. Ami pedig Onwuzurikét illeti, elég megnézni, hány olyan UT van a ligában, aki 290 font körüli versenysúllyal, all-down játékosként alappillére valamelyik védelemnek.

- Meinerz as 27 - 10/15 hellyel AVT, Dickerson Teven Jenkins fölött? Ez egy kicsit erős.. ezt a 27-29 vs 38-43 kozotti rangsort esetleg kifejtheted részletesebben, ez érdekes lenne.
Igor

Meinerzbe nem tudok nem egy minimum minőségi kezdő guardot belelátni. Physical freak, kifogástalan mentalitás, a Senior Bowlon dominált. A poszt miatt nekem Quenton Nelson draft előtti esete ugrik be róla, csak kicsiben - adott egy elég evidensen jó prospect, akit azért megpróbálnak valamiféle ürüggyel a kelleténél lejjebb sorolni. Nelsonnál ez a poszt értéke volt, Meinerznél a Div. III -> NFL váltás. Oké, persze, nagy ugrás, időbe telik majd adaptálódni, technikailag nincs azon a szinten, mint azok, akik FBS powerhouse-oknál edződtek, ... De ez mit jelent? Legfeljebb azt, hogy nem lesz azonnal bedobva a mélyvízbe. Nyilván nem azt mondom, hogy Nelson kaliberű játékosnak vizionálom, de a vele kapcsolatban sokat emlegetett, már-már elcsépelt Marpet párhuzam szerintem találó.
Vera-Tucker szerintem kicsit túlértékelt amiatt, hogy a USC-n LT-ként is helytállt, de az NFL-ben ő egyértelműen guard (a Pac-12 döntőben tökéletesen látható volt, miért). Annak korrekt, de semmi extra szerintem. Olyan guardért, mint mondjuk Slater, adnék 1/14-et; olyanért, mint Vera-Tucker, nem. Szerintem amúgy az IRL draftpozíciója sem az általános megítélését tükrözi, hanem sokkal inkább az ex-OL GM, a lyukas támadófal, és a frissen beszerzett franchise QB találkozásának eredménye. Jenkins nálam tackle-ként legfeljebb RT, de azon sem lepődnék meg, ha a rövid karjai miatt csak guardként tudna megragadni az NFL-ben, vagy ha Riley Reifféhez hasonló hullámvasút lenne a karrierje a két poszt között. Dickersont pedig makulátlan injury history-val persze magasabbra tettem volna, de már fele ennyi térd- és bokasérülés is kihatással lett volna a helyezésére, hát még így...
(Sidenote, ha már részben Jenkins és Vera-Tucker volt a téma: feltradelve reachelni OL-ért a top 20-ban; látom azért Joe Douglas figyel és tanul Bekitől, újabb egyértelmű bizonyíték arra, hogy az IRL GM-ek minket másolnak. 😀 )

- Dylan Moses over Cam McGrone... ez nagy boo, és számomra védhetetlen 😕
Igor

Nézd meg, melyik poszton milyen arányban van egymással a játékintelligencia / mentális tudás / ösztönök / talentum / ”feel for the position” (nevezzük aminek akarjuk) és az atletikusság fontossága. Utána rakd sorba a posztokat az alapján, hogy melyiknél van előbbi a legnagyobb súlyban utóbbival szemben. Ezen a listán az irányító után a linebacker következik. McGrone kétségtelenül baromi atletikus linebacker, de amit játékintelligencia / mentális tudás / ösztönök / talentum / ”feel for the position” terén mutat, az finoman szólva sem válik a dicsőségére... Nála tényleg gyakorlatilag csak az atletikusság az a faktor, amire érdemben alapozni lehet, és még ha azt is feltételezem, hogy idővel-képzéssel-rutinnal majd “fejjátékban” is eljut a kívánt szintre - össz-vissz egy szezonnyi plusz pár meccsnyi tapasztalattal a háta mögött, mire ezen a téren annyira kiforrott lesz, hogy alapemberként lehessen játszatni egy NFL-védelemben, arra kb. kifut a rookie szerződése. Moses sem lesz akkora császár, mint amekkorának Alabama linebacker mivolta miatt eleinte automatikusan hájpolták, “csak” egy korrekt iparos, de az ő játékában legalább van mire alapozni, hogy NFL-linebackerként is helytállhat, nem csak egy szimpla athletic projection.

- meglep h ennyire "high" vagy Melifonwu-n, aszittem az ilyen tipusu prospecteket nem kedveled (bezzeg Nasilrideen outside 100, de még ott is túl magas 😛)
Igor

Ha “Melifonwu típusú prospectek” alatt olyan játékosokat értesz, akiket elsősorban a fizikális-atletikus adottságaik miatt magasztalnak: ő azért emellett jóval kiforrottabb játékot mutat, mint mondjuk anno a tesó, akit tényleg csak azért vittek el korán, mert párját ritkító physical freak volt. Focizni annyira már nem tudott. De attól még, hogy egy Melifonwu projekt már megbukott, nem kell előítéletekkel fogadni a következőt, Obi "bűneiért" ne Ifeatu vezekeljen. 😉
Azt viszont nem sikerült megfejtenem, hogy Nasirildeen hogy jön a Melifonwu típusú prospectekhez. 😊

- nem mertél Mond/Mills között dönteni 😛
Igor

Dehogynem. Nincs holtverseny, Mills az 59-edik, Mond a 60-adik, plain and simple. Ha úgy jön ki, hogy 3/23-nál ők a legmagasabban rangsorolt, még elérhető prospectek, és nem tradelek le, akkor habozás nélkül Millst választom. Mond egyébként is a GM draft board összeállításaim egyik legspeciálisabb esete volt. Ha megkérdeznek, hogy szerintem mire viszi az NFL-ben, azt mondom, career backupnál többet nem nézek ki belőle, és egyenesen vicc, hogy egyesek képesek voltak potenciális első/második körös picket belelátni azok után, hogy college-ban éveken keresztül, semmilyen körülmények között nem tudta megugrani a középszerű szintet. De! Az irányító egy különleges állatfaj. Ha egy QB beválik, sokkal nagyobb lehet a nyereség, mint más posztokon, könnyebb velük vállalni a rizikót. És az ember nyilván nem tévedhetetlen, miért ne jöhetne be Mond? Akár csak annyira, hogy pár meccs erejéig tűzközelbe jut, nem szerepel le, valaki meglátja benne a jövőt, eladom neki jobb ellenértékért, mint amiért én draftoltam, és már nyertem rajta. Szóval Mond csak ilyen gondolatmenet mentén lett 60-adik a boardomon, míg Mills esetében én is reális esélyt látok arra, hogy korrekt kezdő irányítóvá építhető fel.

- Ihmir Smith-Marsette at 86? Really.... yuck.
Igor

Túl magas vagy túl alacsony? 😊 De tényleg, nem tudom eldönteni, melyikre gondolsz. Nála amúgy is viszonylag sokat agyaltam azon, hova soroljam, és sokadik átgondolásra lehet, hogy lejjebb tenném. Alapvetően abszolút nem foglalkozok vele, nem befolyásolja a boardom elrendezését, hogy az egyes prospectek IRL milyen draftpozícióba várhatók (max. olyan speciális esetekben, mint amit Mond kapcsán kifejtettem). Például: vannak olyan játékostípusok, skill setek, amilyeneket IRL jellemzően relatíve magasan draftolnak, és egy-egy újabb ilyen prospectnél is könnyen megjósolható, sőt szinte borítékolható, hogy ugyanez a sors vár rá, még akkor is, ha a korábbi esetekből az látszik, hogy ez annyira nem jó ötlet. Például - csak a WR posztnál maradva - tavaly mérget lehetett rá venni, hogy mély receiver class ide vagy oda, Jalen Reagort valaki el fogja vinni az első körben, vagy mondjuk az idei draftot ha nézzük, azok a straight-line speedsterek, akikbe szorult némi futballtudás, kimennek a második körben, lásd Atwell vagy Eskridge, akikbe meg nem, a harmadikban azért azok is elkelnek, csak mert baromi gyorsak, lásd Schwartz. Reagort az ordító Corey Coleman hasonmássága miatt eszembe nem jutott volna megkockáztatni az első körben, és az említett speedsterekkel is rendszerint az van, hogy később majd jön a fejvakarás, mert nincs akkora hozzáadott értékük, hogy azt lehessen mondani arra a második/harmadik körös pickre, hogy ez aztán jó befektetés volt. Smith-Marsette viszont végül azért kötött ki a boardomon ezen az - én mércém szerint számára inkább előkelő - helyen, mert azt gondoltam, ő is az elkapók egy olyan válfajába tartozik, amilyeneket tipikusan viszonylag magasan húznak IRL, ergo - és itt jön a lényeg - nagyobb valószínűséggel kap komoly bizonyítási lehetőséget (ami középső-hátsó körökben már nem mindenkinek jut meg), tehát ha már középső körös WR, akkor inkább ő, mint mondjuk a slot-only Amari Rodgers vagy Shi Smith (oké, előbbit most speciel behúzta a harmadikban a Packers, de ők amúgy se követik a liga trendjeit a tekintetben, hogyan szokás felfegyverezni egy franchise irányítót 😛 ). És akkor ezek után ha most azt mondod Igor, hogy szerinted ISM-et túl alacsonyan rangsoroltam... 😀