Denver Broncos

Szerintem Champ csak akkor vonul vissza gyűrű esetén, ha nem tartjuk meg, máshová már szerintem nem fog menni, de ha kell a csapatnak azon a pénzen, amit kapna 2014-re, akkor maradni fog...

Manningnél és Baileynél pedzegették a riporterek, h győzelem esetén vajon az utolsó meccsükre készülnek-e. Mindketten kellő óvatossággal válaszoltak, de inkább azt lehetett érezni, h maradnának még egy kicsit.
DRC viszont ... most látom megelőztek.

Wow, DRC azon gondolkodik, hogy ha megnyeri a SuperBowl-t, akkor visszavonul:

így épült a Super Bowl keretünk
 nfl.si.com/2014/01/27/denver-broncos-team-building-super-bowl-xlviii/

köszi az áttekintést Black, imádom az ilyeneket
valaki jön szegedre közös nézésre? mer én megyek a rongyba csak nemtom lesz-e fórumozó is 😀

Champ 2005-ben már itt volt, de a 2006-os roster-ből is csak Kuper van meg rajta kívül, Prater jött 2007-ben, Clady és Woody 2008-ban, a többiek mind 2009 vagy utána, szóval elég kemény cserélődés volt itt, de hát ez kellett, hogy ide jussunk, bár ha nem lett volna a JMD-féle ámokfutás, akkor ki tudja mi lenne... 😊

Hihetetlen 52 játékos a teljes edzői stáb lecserélődött amióta élőben követem az amerikai focit.Black_Adder

A Colts rosterén ha jól számolom összesen 3 ember van a 2009-es(!!!!!) Superbowl-ba jutott csapatból. 😀

Megint múltat idézek egy kicsit, de a Super Bowl előtt talán utoljára. Úgy érzem ha már Super Bowl akkor emlékezzünk meg a korábbi meneteléseinkről is, aztán utána minden figyelmem a jelené:

1977
Az 1977-es Super Bowl menetelés alapja az azóta is híres Orange Crush Defense volt.
3-4es alapfelállás, melyben 11 ember ég a vágytól, hogy megszerezze a labdát. Elsősorban mint csapategység alkottak nagyot:
□ Tom Jackson: A vocal/emotional leader a védelemben. A leggyorsabb játékos az LB sorban. Sokan máig őt tartják a csapat valaha volt legjobb passrusherjének, de coverageben ugyanolyan veszélyes karrier szinten 20 INT. '76-ban LB létére 7, '77-ben 4.
□ Randi Gradishar: A Broncos történelmének valaha volt legjobb védőjátékosa. 10 éves pályafutása alatt 1 meccset sem hagyott ki. Ésszel focizott. Övé volt a legtöbb tackle, de jeleskedett coverage-ben és blitzekben is. Nem volt oylan aspektusa a játéknak, amiben ne lett volna kiváló
□ LyleAlzdao: Ő csak a világgal szembeni gyűlöletét szerette volna levezetni. Manapság sajnos sokan csak a szteroidok miatt emlékeznek rá
□ És a secondary: Louis Wright, Bill Thompson, Steve Foley
Ralston 1972-76 emelte a csapatot a következő szintre, előtte egyetlen winning seasonünk sem volt. Ő pozitív gondolkodásával új szemléletet hozott, tudatosan építette a csapatot, de hiába volt évről évre kézzel fogható fejlődés, a PO csak nem akart összejönni 1976-ban a csapat történelmének addigi legjobb szerplése után, maguk a játékosok mondták, hogy ők hisznek a Super Bowlban, de nem hiszik, h ez Ralstonnal lehetséges
Red Miller vette át a helyét, aki magtalálta a csapat utolsó hiányzó láncszemét, Craig Mortont. Morton a Boys-szal a Super Bowlt is megjárta, de elvesztette a kedző szerepét ez bizonyos Roger Staubach-kal szemben. Utána a Giantsben messze volt legjobbjától. Amikor leigazoltuk már 34 éves volt, de valósággal kivirágzott.
Ebben az időben alakult ki a rangomban is olvasható "4th quarter belongs to the Broncos", nem Elwayjel, ő csak folytatta a hagyományokat. Az alapszakaszban 12-2 és első AFCW title.
Nehzebb út a gyűrűhöz nem is létezett volna. A '70-es évek 3 legjobb csapatát kellett volna legyőzni, sorban Pittsburgh Steelers, Oakland Raider, Dallas Cowboys. Az első 2 akadályt sikerrel vettük, így készülhettünk az első Super Bowlunkra 18 év fennállás után.
A döntőben újra találkozott Staubach és Morton a két korábbi csapattárs, egymás ellen játszva a bajnoki címért, a találkozó mégsem róluk szólt elsősorban, hanem: Orange Crush Defense vs Doom's Day Defense. Az első félidőt egyértelműen a 2 védelem dominálta, ami rekordszámú fumble-ben és turnoverben mutatkozott meg. A két csapat között az volt a különbség, h ők 3 shortfieldet 13 pontra tudtak váltani, nálunk viszont Morton 0.0-s passer ratingje 0.0 ponthoz volt elegendő.
A második féldiőben aztán kijött a coaching beli különbség. Red Miller mint rookie HC, Tom Landry, mint az egyik legnagyobb név a szakmába. A legnagyobb gondot az LB sorunk jelentette számára, válaszul előbb elkezdte a passzjátékban használni az RB-ket, aztán amikor ezt lereagáltuk otthagyta őket extra blockerként, s így lett ideje passzolni Staubachnak. Mi irányítócserével próbáltuk meglepni őket. Weese más stílust képviselt mint Morton, fiatalabb és atletikusabb volt, Rich Upchurch 67 yardos kickoff returnje után TD-re tudta váltani a jó fieldpositiont, 10 pontra zárkózva. Ez után azonban a Doom's Day bezárta az ajtót, támadó oldalon pedig egy gadget-tel (trick play) meglepték a védelmünket beállítva a 27-10-es végeredményt.
1977-ben a Dallas Cowboys volt a legjobb csapat. A Doom's Day Defense volt a legjobb védelem, a Broncosnak be kellett érnie a második helyezéssel.
1986
Új szelek fújtak. A Broncos megmaradt hagyományosan jól védekező csapatnak Dan Reeves gondos kezei alatt, de 1983-ban megszerztük mindenidők legtehetségesebb irányítójának kikiáltott játékosát. John Elway minden csapat álma volt, de nagy szerencsénkre apja tanácsára elcseréltette magát Baltimore-ból, s mi lettünk a szerencsések. Elway nem robbant be a ligába rookiként úgy mint sokan remélték, de 4. évére a liga egyik legjobbjává vált a posztján.
Az AFC döntőt lassan már unalmas felemlegetni, de az az igazság, h Elway egy alltime great, s nevéről legtöbbeknek talán A Drive jut eszébe. Visszavonulásokor tartotta a rekrodot a legtöbb győzelemmel és a legtöbb 4th quarter comebackkel, de nem ezeknek a száma tette azzá, aki, hanem a minősége. Valóban feledhetetlen meccseket játszott s közülük is kiemelkedi az a bizonyos. Nem ez volt az első a sorban, de azt hiszem ez után a meccs után ragadt rajta a clutch jelző. 1987 január 11 kétségkívül piros betűs ünnep a franchise történelmében.
Január 25 pedig kétségkívül piros betűs ünnep a Giants történelmében… Underdogok voltunk újfent és azok is maradtunk. Egyébként jól kezdtük a meccset, de a Ginats Lawrence Taylor által kiharcolt goalline standjének és Karlis 2 kihagyott FG-jának köszönhetően mindössze 10-9-re vezettünk. A 2. félidőre a QB duelből 1man show lett. A Giants D# önmagában érvényesítette volna a papírformát, Simms pedig az addigi legjobb Super bowl teljesítményt bemutatva kiütötte a denver broncost. 39-20.
1987
Ugyanaz a csapat, ugyanaz a mentalitás. A már említett védelem:
□ Karl Mecklenburg: 12. körös gyémént, Gradishar új kiadása
□ Rulon Jones: az egyik sackgyáros
□ Simon Fletcher: A másik sack gyáros, btw franchise rekorder a mai napig
□ Dennis Smith: Igazi kemény strong safety, '89-től Atwaterrel párban az egész liga rettegte őket
És az egy személyes Offense
□ John Elway
Konf döntőben ugyanaz az ellenfél, csak ezúttal nem John Elway nyerte meg a 4. negyedben, hanem a védelem, a szintén sokat emlegetett The Fumble révén.
A döntő nagyjából arról szólt, h nekünk volt egy John Elwayünk, a Redskinsnek meg egy csapata. S a foci csapatsport. A védelem kapitulált Doug Williams Phil Simms előző évi teljesítményét a feledés homályába taszította saját játékával. Teljes megsemmisítés.
1989 Nyugaton a helyzet változatlan.
Nagyon erős védelem (a rookie Steve Atwaterrel tovább erősödött) + John Elway támadó oldalon elég a döntőhöz, főleg ha a Clevelend Browns az ellenfél a konf döntőben...
A Super Bowlon azonban a védelem betlizik, Elway betlizik, minket kiütnek. A Giants ellen elvesztettük a 2. félidőben. A redskins ellen elvesztettük a 2. negyedben. A Frisco ellen elvesztettük mielőtt egyáltalán pályára léptünk volna. Nincs lelkierőm bármi konkrétumot írni a döntőről, mészárlás...
Ezen a ponton azért kíváncsi vagyok, ha ha Elway köré építenek fel olyan rendszer, olyan offense-t mint Montana mellé, akkor mi lett volna. Ha neki vannak olyan fegyverei, ha köré van olyan csapat építve, akkor amikor legjobb formában van. Ki tudja... A legjobb éveiben egy évtizeden keresztül volt az egy személyes offense. Aki most azt gondolja h Brady > Manning idén, na Elway annál gyengébb 10 emberrel ment a Super Bowlba 4 év alatt 3× egy sokkal erősebb divízióból… Ott viszont egyszerűen kevésnek bizonyult. '89 után egy másik all time greathez hasonlították, Frank Tarkentonhoz, aki Unitas legtöbb rekordját megdöntötte, hihetetlen látványosan játszott, egy szintén nagyon jó defense-zel (Purple People Eaters), de sosem nyert Super Bowlt. 3× volt ott, midnháromszor elbukott, mindháromszor jobb csapat ellen.
1997
Elway körül szép lassan lecserélődött a csapat, lecserélődtek az edzők is, és végre köré lett építve egy csapat
- Terrel Davis: 6 körös draftpickből 2000+ yard rusher MVP játékos. Rövid de annál produktívabb pályafutáson van túl
- Shannon Sharpe: 7 körös csoda, nagyobb szája volt mint Shermannak, de viccesebb is volt :p Visszavonulások majd minden TE rekord az övé volt
- Rod Smith: Lehet még lejjebb menni, ő egyáltaln el sem kelt a drafton. Első elkapása egy gamewinning hail mary a Skins ellen. Franchise rekorder elkapások számában, elkapott yardokban és elkapott TD-kben
- Ed McCaffrey: Ő nem a mi választásunk volt, máshonnan kukáztuk össze. Bust lett a giantsnél, de Shanny felfigyelt rá a Frisconál, ahol túl méy volt az elkapó sor, nem volt rá szükség. Talán a legszimpatikusabb Bronco volt. Önzetlen mindent a csapatért felfogás, minden elkapása után kapott egy hatalmas hitet, de felállt kicsit megropogtatta a nyakát, és folytatta. Hihetetlen figura. Akkora blokkot osztott ki a Super bowlon h hihetetlen nézni is.
- Gary Zimmerman: HOF LT a Vikingstól.
- Tom Nalen: Egy újabb 7. körös találmány A liga egyik legjobb OL-nának centere, aki mögött 2000+ yardot futhatott TD, és biztonságosan passzolhatott Elway, de később 5+os átlaggal futkározhatott Clinton Portis is
1996-ban már esélyesként vártuk a PO-t de óriás upset vereséget szenvedtünk. '97-ben jött a Revenge Tour. A menetelés közepette visszavágtunk a Jaxnak, majd a divet előttünk megnyerő KC-nak idegenben, végül a Steelers
A döntőben viszont újra az underdog szerpetben tetszelegtünk, a címvédő Packer ellen. Aztán mindenidők addigi legjobb döntőjén, és egyik legnagyobb upsetjén megszerztük az első győzelmet. A különbség szinte végig egy posession volt (rövid ideig az első félidőben vezettünk 10 ponttal) A meccsen Terrell Davis hiányzott a 2. negyedben migrén miatt. Egy snapre beküldtük úgy, h konkrétan nem látott, h el tudjuk adni a fake-t. a Packers arra számított, h TD fut, Elway teljesen üresen maradt, és könnyedén befutott TD-re. Nem ez volt Elway legjobb meccse, korábban ő próbálta megnyerni a csapatnak, akkor és ott a csapat nyerte meg Elwaynek, de Elway "hellikopter szaltója" mindent elárul arról, mennyire jelentett számára a győzelem.
Az MVP Terrell Davis lett, aki a 2. negyedet kihagyva is 157 yardig (5+ Y/C) és 3TDig jutott. A cím viszont simán kerülhetett volna Steve Atwaterhez is, aki óriási szereléseket mutatott be, kiharcolt fumblet, pusztított a pályán. Az utolsó előtti playben magával együtt 3 embert kiütve, h megakadályozza az elkapást.
1998
Underdogból overdogok lettünk. Terrel Davis 2000+ futott yard alapszakasz MVP. 14-2-es mérleg, több mint 500 szerzett pont, közel 200-as pontkülönbség. Az ellenfél vezetőedzője az a Dan Reeves, akivel 3 SB-t játszottunk, de mindhármat elvesztettük. Aki ahelyett hogy egyetlen fegyvert is hozott volna Elway mellé, úgydöntött új QB-t draftol az első körben Tommy Maddox személyében (top10 Broncos draftbust), s rosszviszonyban vált el Elwaytől. '98-ra irányítónknak már meg volt a gyűrűje a liga egyik legjobb csapatát irányította Dan Reeves viszont újra az underdog csapat vezetőedzője volt.
A meccset az elejétől a végéig domináltuk. Elway akkor 3. legtöbb passzolt yardnak számító 336 yardot passzolt, 1 TD-vel a levegőben és még eggyel a földön, s Super Bowl MVPként vonulhatott vissza. Tökéletes befelyezése és megkoronázása egy Hall Of Fame karriernek.
2013
Most íródik.

4 vereséggel nyitottunk a super Bowlokon, akárcsak a vikings vagy azóta a Bills. Mi viszont a másik 2 csapattal ellentétben van 2 győzelemmel tudtunk javítani, míg ők már alighanem egy újabb vereséggel is kiegyeznének, csak legyenek végre ott. Hetedszer szállunk majd ringbe, és a 3 bajnoki cím lesz a tét, A szerény kezdet után hihetetlen magasságokba jutott a csapat, akármi is lesz jövőhéten a vége.

Az ellenfél hosszú éveken át divízió rivális volt, s 34-18-ra uraltuk az összecsapást, egyetlen PO meccsünket viszont ők nyerték 31-7re. Ők egyetlen egyszer voltak Super Bowlban, 2005ben, akár akkor is találkozhattunk volna, ha hazai pályán legyőzzük a Steelerst. Most 8 évet kellett várni rá, a jelenlegi keretből egyedül Champ Bailey volt itt akkor is, Hihetetlen 52 játékos a teljes edzői stáb lecserélődött amióta élőben követem az amerikai focit.

Én ezekkel a történelmi összehasonlításokkal nem tudok mit kezdeni, ha matchupról van szó. 😊 Fantasztikus volt az idei idény, harminc év múlva, nagypapaként is emlegetni fogják Denverben ugyanúgy, mint Elway utolsó két évét, de nem lehet összevetni, hogy mit ér a 2013-as Denver offense a Greatest Show on Turf-höz, vagy a cap előtti idők Walsh féle Frisco-i west coast offense-hez képest. Más idők, más szabályok, más felkészültség. Az biztos, hogy (futball)generációnként 1-2 ilyent látni, és mint ilyen, különleges. De a SB matchupnál ez mit sem számít.

Aminek én inkább tulajdonítok jelentőséget, az a tapasztalat. Amikor a Hawks D vs a Denver O összevetéséről beszélnek, mint a meccs nonpluszultrája, akkor az elsők között jön elő, hogy még a Hawks nem találkozott ilyen offense-el, a Broncos meg nem találkozott ilyen defense-el. Nos, ez igaz, de azért mégsem teljesen. A Hawks defense úgy egészében, és a Denver offense majdnem egészében valóban nem tapasztalt még hasonlót. Manning viszont igen. Neki tök mindegy, hogy idén mi történt, milyen védelmekkel játszott. Az az ember, aki fejből vágja a főiskolai meccsein játszott playeket is, és mondja el részletesen, hogy mi volt a hívás, kire hívták, ki milyen route-ot futott, annak nem számít, hogy mit látott idén és mit nem. Az számít, hogy a pályafutása alatt tapasztalt-e már hasonlót vagy sem. És azért erre inkább igen a válasz, mint nem. Játszott ő a 2000-es évek eleji Baltimore defense-e, az ugyanakkori idők Patriots defense-e, vagy a 2008 környéki Jets defense-e ellen is, hogy mást ne mondjak. És tuti, hogy úgy emlékszik rájuk, mintha tegnap lett volna.peterk2005

Persze.
Jószerével PM-nek több NFL meccse van mint a teljes rosterünknek 😀
Habár most nagyon mennek a passz O#-k, de szerintem sem lesz rövid időn belül még egy ilyen támadó gépezet mint a Denveré. Önmagában az elkapósor olyan,hogy dobálhatna nekik egy Cassel, már akkor veszélyesek. Sőt, önmagában PM is gyilkos fegyver lenne, ha nem állna ott 3-4 ilyen elkapó, akkor is. A falról nem is beszélve.
Én abban titkon bízok,hogy míg mi a végletekig kiélezett meccseket vívtunk idén többször is a 9ers ellen, a Cards, a Saints, a Rams, Texans ellen, sokszor voltunk hátrányban, pl Tampa ellen, addig ti többnyire bucira vertétek az ellenfelet, vagy hiába volt közte csak 7-10 pont, nem volt benne a meccsben,hogy kikaphatnátok. Plusz akármekkora mágus Manning, azért Brees hozzá képest sem rossz játékos, nyilván majd ha mindkettő visszavonul, Manningre fog kb Luisiana államon kívül mindenki emlékezni, de azért ez a Saints O# is mutatott szép dolgokat idén, és mégis sikerült ellene kitalálni valamit.

Én ezekkel a történelmi összehasonlításokkal nem tudok mit kezdeni, ha matchupról van szó. 😊 Fantasztikus volt az idei idény, harminc év múlva, nagypapaként is emlegetni fogják Denverben ugyanúgy, mint Elway utolsó két évét, de nem lehet összevetni, hogy mit ér a 2013-as Denver offense a Greatest Show on Turf-höz, vagy a cap előtti idők Walsh féle Frisco-i west coast offense-hez képest. Más idők, más szabályok, más felkészültség. Az biztos, hogy (futball)generációnként 1-2 ilyent látni, és mint ilyen, különleges. De a SB matchupnál ez mit sem számít.

Aminek én inkább tulajdonítok jelentőséget, az a tapasztalat. Amikor a Hawks D vs a Denver O összevetéséről beszélnek, mint a meccs nonpluszultrája, akkor az elsők között jön elő, hogy még a Hawks nem találkozott ilyen offense-el, a Broncos meg nem találkozott ilyen defense-el. Nos, ez igaz, de azért mégsem teljesen. A Hawks defense úgy egészében, és a Denver offense majdnem egészében valóban nem tapasztalt még hasonlót. Manning viszont igen. Neki tök mindegy, hogy idén mi történt, milyen védelmekkel játszott. Az az ember, aki fejből vágja a főiskolai meccsein játszott playeket is, és mondja el részletesen, hogy mi volt a hívás, kire hívták, ki milyen route-ot futott, annak nem számít, hogy mit látott idén és mit nem. Az számít, hogy a pályafutása alatt tapasztalt-e már hasonlót vagy sem. És azért erre inkább igen a válasz, mint nem. Játszott ő a 2000-es évek eleji Baltimore defense-e, az ugyanakkori idők Patriots defense-e, vagy a 2008 környéki Jets defense-e ellen is, hogy mást ne mondjak. És tuti, hogy úgy emlékszik rájuk, mintha tegnap lett volna.

Egyáltalán nem, én is így gondolom, de ez az ideális forgatókönyv. A nem ideális meg az, hogy szerez a Seahawks 1-2 plusz turnovert, esetleg a mi térfelünkön. Mert ez is benne van, a Denver nulla körüli, a Seattle-nek meg a ligaelső turnover mutatóját nézve. És akkor máris nem kell 2-3 hosszú TD drive-ot vezetniük.peterk2005

Igazából benne van minde, az is,hogy Pm feltesz negyedenként 1 TD-t minimum,és az is,hogy a harmatgyenge passzvédelmeteket szétkapjuk PH-val.

Történelmi mércével mérve amúgy a denveri támadók előrébb vannak mint a történelmi mércével mért Hawks D#! Habár statisztikailag a '85-ös Bears védelem volt hasonlóan jó mint mi most, de olyan számokat mint a PM vezette O#, még senki sem produkált a liga történetében.
No meg persze neki már van gyűrűje, megélt már vesztes SB-t is, míg nálunk az egész rosteren nincs olyan játékos aki játszott volna döntőben 😀

Én jogosnak érzem szvsz a fogadóirodák oddsait, titeket érezlek kicsit esélyesebbenk, ez a csapat is nagyon megérdemelné a gyűrűt, mert ez az év kb megismételhetetlen volt támadói oldalról nézve. Remélem izgalmas lesz, mondjuk én negyed annyira sem érzek szurkolói belső feszültséget mint a 9ers ellen, ez már kicsit bónusznak megy az én szememben, pedig eddig mindig azt mondtam,hogy a gyűrű minősít egy csapatot 😊

A konfdöntőn Brady-re kellett nyomást tenni. Ő a blitz-et remekül olvassa és kivégzi azt ki próbálkozik vele, az oldalsó passrush ellen pedig higgadtan lép fel a zsebbe. És persze Manning szinten gyorsan szabadul a labdától. Amit viszont nagyon nem szeret az a középső nyomás. Emiatt játszottunk 4 emberes passrush-t, és középen Knighton volt a kulcs. Sikerült is neki elég eredményesen - és döntő szitukban - penetrálni Brady-t.

Wilsonra másképpen kell nyomást gyakorolni. Továbbra is a 4 man rush-t látom eredményesnek, de ellene nem a középső nyomáson lesz a hangsúly, mert úgy lép el előle, mint a gazella. Csak azt érnénk el vele, hogy a 150 kilós falembereink a LOS mögött 10 garddal gurulnak utána, reménytelenül. 😊 Wilson sokkal lassabban dönt Brady-nél, és kevésbé is lát a pályán. Erre kell játszani. Nem tud pár tized másodperc alatt három opciót végignézni, így annyira nem is fontos, hogy 2mp-en belül az arcában legyünk. Középen ezúttal "csak" a menekülő utat kell lezárni, nem kell túl-erőszakoskodni. Két oldalról kell beszorítani, de ott sem feltétlenül a sackre kell utazni. Azt kell elérni, hogy a zseb minél kisebb legyen, hogy rávegyük, hogy kimozogjon. Mégpedig úgy, hogy lyukat nem hagyunk, és emiatt hátrafelé legyen kénytelen mozogni. Erre egyébként meg is van a hajlama. Innentől pedig jön a nyuszifuttatás. 😊 Innentől az a feladat, hogy ne engedjük zavartalanul másodpercekig nézelődni, mert akkor meg fog találni valakit, aki addigra el tudott szakadni (3-4mp után ez óhatatlan), és akkor oda is dobja, mert jó a keze. De ha a nyuszi nyugtalan, nincs békén hagyva, kergetve van, akkor viszont nem olyan tapasztalt még, hogy lássa a downfield-en történteket. Ki lehet szorítani a partvonalon kívülre, mégpedig komolyabb yardveszteség nélkül, mert hátrafele mozgott ki.

Mindez nagyon jól hangzik, de annál nehezebb megcsinálni, mert vékony az a vonal, ahol éppen megfelelő a nyomás, nem is eltúlzott, és nem kevés. Remélem edzésen ezen a héten egy csomót gyakoroltak úgy, hogy Hollyday állt be QB-nak és szaladgált összevissza. 😊 Ő nyilván nem passzol, de azt be lehet vele gyakorolni, hogy hogyan kell éppen a megfelelő módon kergetőzni az ilyen Wilson féle gazella lábúakkal. 😀

Az NFL.com-os szakik Wilson improvizáló képességétől féltenek minket nagyon, amiben persze van is valami, Trevathan-on nagy lesz a nyomás, figyelni kell, nehogy elszabaduljon, megakadályozni úgyse lehet, de legalább kicsit kontrollálni jó lenne...

Megjött a legújabb "bad lip reading" videó. Eszméletlen. 😀

Néhány érdekes statisztika a PFF-ről, 17 meccs alapján (a konf döntő statjai még nincsenek benne):

- PM a szezon folyamán nyomás alatt a 17 meccsből 13-szor ért el jobb, mint 50%-os pass completion arányt, és 14 meccsen nem dobott INT-et (nyomás alatt). Összesen 12 meccs volt, ahol nulla vagy 1 sacket értek el ellene. Az egyetlen meccs a szezonban ahol a fenti háromból egy sem teljesült, az az első Patriots elleni meccs volt. (A szélsőséges időjárás ennyit számít - elsősorban a nagy szél.)

- Demaryius Thomas az egyedüli elkapó a ligában azok közül, akiket 125 vagy többször vettek célba, aki a 65% fölötti sikeres elkapási arányt és a 15 yard fölötti átlagot tudott produkálni. (Összesen 138-szot vette célba PM, ebből 66.7%-t kapott el, 15.5 yardos átlaggal).

- Julius Thomas elkapási átlaga a slotból indulva 86.2%, amivel vezeti az NFL listát azok között, akiket legalább 20-szor vettek célba az idény során.

- Manny Ramirez az egyik a 3 center közül a ligában, akik passz blokkban, futás blokkban és büntetésekben is +2.0 vagy jobb ratinget produkáltak.

- Louis Vasquez utoljára a 2012-es évadban, a 13. héten engedett sacket (még Chargers játékosként). Ez a leghosszabb engedett sack nélküli meccs-sorozat a ligában a guard-ok között.

- Orlando Franklin egész idényben összesen 24 nyomást engedett az irányítón. Ezzel harmadik a rangsorban úgy, hogy az előtte álló 2 tackle több, mint 140 snappel kevesebbett töltött a pályán, mint ő..

- Malik Jackson-nak a 17 meccsből 15 meccsen sikerült legalább kétszer nyomást kifejteni az ellenfél QB-jára. (Ha jól nézem a statokat, ezzel a legjobb ötben van a listán.)

- DRC a szezon első öt meccséből kétszer is 100 vagy több elkapott yardot engedett. Az azóta lejátszott 12 meccsén viszont egyszer sem engedett 33 yardnál többet. Ebből hat meccsen gyakorlatilag shutdown-olta az elkapóját, 8 vagy annál kevebb elkapott yarddal.

Egyáltalán nem, én is így gondolom, de ez az ideális forgatókönyv. A nem ideális meg az, hogy szerez a Seahawks 1-2 plusz turnovert, esetleg a mi térfelünkön. Mert ez is benne van, a Denver nulla körüli, a Seattle-nek meg a ligaelső turnover mutatóját nézve. És akkor máris nem kell 2-3 hosszú TD drive-ot vezetniük.

Őszintén szólva én annyira nem félek a Seattle offensetől, Lynchtől meg szintén nem.
Én továbbra is azt gondolom, hogy 20-24 pont környéke a lélektani határ, ha ennyit szerzünk, akkor nyerhetünk, viszont ha 20 alatti pontot rakunk fel a táblára, akkor nagyobb eséllyel kikapunk.
Na már most, én nem látom, hogy ez a Seattle Offense hogy fog ennyi pontot szerezni ellenünk.
Lynch biztos sokat fut majd, nagyobb play is biztos benyelős lesz, de 3-4 pontszerző driveot, amiből azért 2 TD kéne ellenünk minimum nem hiszem, hogy meg tudna ő csinálna. És itt jön be a Wilson faktor, hogy ő mennyit tud ehhez még hozzátenni. A rövidebb passzok jók lehetnek, főleg ha cudar idő lesz, meg ugye PM is a padon csücsül, csak kérdés, hogy végig fog tudni menni vele elégszer a pályán? Abban biztos vagyok, hogy mint a Bolts-Pats páros ellen is csináltuk, inkább kirúgjuk a francba a lasztit, jöjjön az ellenfél a 20-as vonalról. Én őszintén _nem érzem_ ebben a Seattle támadóegységben a 3-4 80 yardos pontszerző driveot, amiből 2 TD azért kellene, mert 1 TD és 3 FG kevés lehet, főleg, ha az idő miatt FG táv gyakorlatilag már majdnem a TD vonalnál lesz, amit jó szívvel be mernek vállalni. (ugye láthattuk, hogy a rúgótok nem szívbajos azt mondani, hogy nem vállalja)
Ez érzet, szubjektív, számokkal nem tudom alátámasztani, de a szezonban láttam 7-8 meccseteket és ez jött le nekem, nyugodtan "essetek" nekem, simán lehet, hogy hülyeséget beszélek.

Az tök szép dolog, hogy a Hawks DL szépen felosztja egymás közt a snap-eket, csak ha mi egyszer találunk egy nekünk jó felállást, akkor PM úgyis addig nyomja majd ugyanazzal a csapattal a no huddle-t, amíg meg nem unja, azaz az endzone-ig... 😊

A Seattle offense vs Denver defense egy másik érdekes kérdés.peterk2005

A mi O#-nk a run-run-boom rendszerre épül. Sosem adjuk fel a futást, mi vagyunk kb a vikingeken kívül az egyetlen csapat amelyik egy 3&6-nak is nekimehet futással.
Az elején megfogják Lynchet? Nem para, megyünk tovább, futunk.
Így volt ez a legjobb futás elleni védelmeknél is. Játszottunk a liga szerintem Hawks-on kívüli másik 4 legjobb védelmével. Panthers, 9ers és Cards,Saints. Sosem hagytunk fel a futással, így vélhetőleg ellenetek sem fogunk. Erre alapozzuk a playaction boom mély passzokat, amiből az utóbbi 3-4 meccsen nem volt olyan sok,de a frisco ellen végre ismét elővettük.

Futásban amúgy zbs van, a falunk nem rossz hozzá, nem elit, de pont elég arra,hogy ne öljék emg teljesen Lynchet, habár ki kell emelni,hogy kb minden második futásnál LOS mögött már kontaktolják , az,hogy így is ilyen számokat produkál, az nagyrészt annak köszönhető,hogy most van a fénykorában. Más futónk nagyon nincs, Turbin eddig nem bizonyult hatékonynak, Cmichael akit idén 2. körben draftoltunk kb 2 snappet játszott, szóval kb ő az egyszemélyes futó alakulat.

RW futásai gyilkos tud lenni, a nagyon brutál frisco-cards típusú csapatok ellen nem igen ment neki, ez mondjuk érthető is, a szökéseknél amúgy jellemzően azért menekül,hogy pásztázhassa tovább a pályát, ebből szoktak lenni a momentum játékok.

Passzok terén amúgy rengeteg screen szerű játékot tolunk, Harvin érkeztével méginkább ez várható trükkös playekkel karöltve (márha pályán tud maradni 😀 ). LB zónát támadó slantek meg hasonlók kevésbé szerepelnek, viszont a vertikális attack az ugye halálos 😊Tate kb liga top10 yac-ban, de kevés elsőszámú elkapónak, inkább no.2.-nek felel meg.Baldwin mostanában rendre életmentő elkapásokat villant,de ő is bőven el tud tűnni hetekre.
Kearse még eléggé az elején jár a dolognak, szerintem jó kiegészítő elkapó, elsőszámúnak biztosan kevés.

Itt egy chart az RW által tolt pontos és pontatlan passzokról, a 14. hétig!:

A gyengéink az alapszakasz során:

Inkonzisztens védelem
Lynch asszem úgy pakolt fel 100 yardot a Frisco ellen, h abból 70-80 az yard after contact volt, ez brutál statisztika. Nagyon fizikális a védelmünk, de most nem lesz olyan egyszerű előnybe kerülni, és ezzel kivédeni a futást. Hogy miért mondtam a PO előtt, h legyen rendben a futás elleni védelem, inkább hosszú passzokkal legyünk sebezhetők, az szvsz a Pats ellen tisztán látszott. Ha le is marad a CB és a S, akkoris benne van még, h az ellenfél elhibázza. A Pats ellen egyébiránt nem volt jó a safety védekezésünk, de mindhárom CB-nk jól fogta az emberét. Szvsz most a PO-ra összeállt a védelem, minden hiányzó ellenére, ez egyre jobban a tavalyi top5 D#-re hasonlít. A Botls ellen Harris kiesése visszavetette őket, de úgy h nélküle készültünk, már fel tudtuk venni a versenyt, annak ellenére h talán pont a Pats ellen lett volna rá a legnagyobb szükség.

Labdavesztések
Az elmúlt 6 meccsből, csak 2-n volt TO-nk, mindkétszer a Chargers ellen (McCoy faktor). A Seattle ellen szinte biztos lesz labdavesztésünk, meg fogjuk próbálni a rizikósabb passzokat is, mert azok nélkül nem lehet megverni őket, s abban lesz hiba is, de nem hinném h fatális módon elvesztenénk a TO battle-t. Fumble elég rég volt már (Julius Thomasé a Botts ellen nem volt az, a bírók annyira el voltak foglalva, h nekünk fújjanak, h nem vették észre, h ha a labda kijött mielőtt leért volna a segge, akkor incomplete passz, ha leért a segge, akkor meg elkapás...), Hillmant viszont lehet kellett volna többet játszatni, mert ha egy sérülés miatt pályára kell lépnie, akkor zéró önbizalma lesz

Special Team hibák
Erre előzetesen nem sokan számítottak volna. Viszont a PO-ban újra jól játszottak ők is. Hosszú távon nem örülök, h Deckert töretjük PR-ekkel, de rövid távon a Super Bowlért bármit. Ha nem csúszik el a Bolts ellen (LOL állítólag nekünk minden bejött, nekik semmi 😀), akkor TD, Holliday KR TD-je csak egy fölösleges szabálytalanság miatt nem lett megadva, szóval mutatja a jobb formáját, más részről meg az is működhet amit a Pats ellen csináltunk, a labda közelébe se megyünk puntoknál. (Most az egy dolog h nekik 20 yardot a gólvonal felé pattog, h inside 20 legyen, nekünk meg az egyetlen, bepattog az endzone-ba és mégis mi vagyunk a mákosok kifejezetten punt pattogás terén 😀), ezzel kiölnénk a saját egyik X faktorunkat is, de fő a biztonság. Ha Holliday bízik magában, akkor csinálja, ha nem, akkor nem baj, h nincs return yardage. Colquittnak nem volt lehetősége megmutatni, h visszanyerte-e tavalyi formáját, abban viszont azért nem reménykednék, h a Seahawks ellen se lenne másképp. Egy field position battle-től még mindig fázok...

Zászlók
Hát itt nem történ jelentős előrelépés. O, D#, ST egyaránt kiveszi belőle részét. A pecc ellen megodlottuk a 1&20, 1&15 szituációkat, a Hox D# ellen nem kéne ennyire lovagiasnak lenni. A védelem részéről főleg a 1st downt érő szabálytalanságok voltak nagyon szemet szúrók, főleg 3. kísérletre, az ST is juttata már újabb első kísérlethez az ellenfelet, de inkább csak szegény Holidayt szokták szívatni.
Mégis ez a játéknak az egyik aspektusa, amiben jobbak vagyunk mint az ellenfél. A Seahawks ugyanis a legbüntetettebb csapat.

Mindent egybevéve, a szezon közben abban bíztam, h majd a PO-ra leszünk egészségesek, és összeáll a csapat. Nos a sérültek IR-re kerültek, nem vissza a csapatba, de a PO-ra megoldottuk a pótlásukat, és összeállt a csapat. A problémák közepette is mondtam, h a többi csapatnak (AFC) több/nagyobb problémái vannak mint nekünk, s ez igaznak is bizonyult, ellenben a Super Bowlra már nem feltétlen állná meg a helyét, úgyhogy nagyon jó, h úgy tűnik akkora tudtuk kinőni őket, amikorra igazán kellett. Így utólag nem is olyan rossz a védelmi gyengélkedés az alapszakasz során, egyrészt elősegítette a rekordok megdöntését (volt ok támadni), másrészt JDR nem lett kelendő az edzőt váltó csapatok körében, aki nálam sosem volt prove it státuszban tekintettel a sérülések mennyiségére és minőségére, ellenben a szezon legvége és a PO alapján, az elvesztett hitemet is visszanyerte volna. Márcsak azért is, mert Knighton és Mincey egyértelműen az ő személye miatt választott minket.

Továbbra is optimista vagyok a meccset illetően, optimista vagyok, hogy egy nagyon jó meccset vív egymással a 2 csapat, és tetszenek az esélyeink is (egyáltalán nem lenne meglepetés ha kikapnánk, de a győzelemre megszerzéséhez is megvan minden fegyverünk)

Wow, Undi, köszi a remek összefoglalót!

Bevallom Carroll-t valamiért - nem tudom megmondani miért - nem igazán csípem, de a pacákot nem lehet nem elismerni. Lenyűgöz amikor azt látom, hogy valaki tudja mit akar, nekimegy, és a semmiből egyszer csak várat épít. Ez a Hawks defense is ilyen, nem kellett elkölteni száz milliót, nem vásárolt össze "dream team"-et, egyszerűen tudta ki kell neki, összeszedte és működik. A Denverben is nagyon tetszik, hogy évről évre sikerül innen-onnan egy egy drágakövet találni, de ezt a Seattle az elmúlt években művészi szintre hozta. Egy alkímista műhely volt itt az elmúlt években, ahogy Wilsontól a számtalan többi hátsó körös, udfa, picken át a máshol nem kellő, nem túl jól teljesítő játékosokig sorban tudott a semmiből aranyat kreálni.

Lényeg a lényeg, hogy impresszív. És bár a Sherman féle arcodba nyomom magam nekem kicsit sok, de úgy összességében imponál az is, hogy van a társaságban egyfajta "swagger", ami fazont ad, és érdekessé teszi őket. Szerethetővé vagy utálhatóvá, szinte mindegy, a lényeg, hogy érdekes, nem lehet kihagyni, hogy ne lássa az ember. Ugyanaz az élmény, mint offense oldalon számomra a 2011-es Saints offense volt (az utolsó hónapban a playoff előtt), vagy 2011-2012 környékén egy szakaszon a Patriots (érdekes, de számomra az a Pats offense élvezetesebb volt, mint a 2007-es). Vagy az idei Broncos offense. Ugyanez a swagger, a bevállalomjával, a végtelen önbizalmával, a tudja mit csináljával. Más stílusban, más szereplőkkel, de valahol ugyanaz. A különlegesség lehellete érződik mindegyiken.

A jövőheti matchuppal kapcsolatban az lesz valahol majd a kulcs (a denver o, hawks d viszonylatban), hogy ki tudja ráerőltetni az akaratát a másikra. Ez a Hawks defense ezzel front7-el (illetve majdnemhogy front8-al, annyira agresszívak) és hátul Shermanékkal képes volt idén dominálni gyakorlatilag bármelyik offense-et, amelyik nem húzott elő valami X faktort. Tulajdonképpen csak a Colts találta meg egyszer azt az extra faktort Luckal és fura mód két villámgyors és inkább fürge mint fizikális elkapóval. A másik két vereségben inkább az offense kevés pontja játszott szerepet, nem a védelem.

Namost a Broncos offense-ben megvan az X faktor, nagyobb is, mint a Colts-é. Nem csak Manning, hanem az, hogy együtt érkezik egy liga top5 pass blokkoló oline, egy elit passer és 4 olyan elkapó, amelyik egyszerre van úgy a pályán, hogy közülük egy is képes 150+ yardot és 2-3 TD-t termelni és egyedül meccset nyerni, ha a másik hármat kivonják a játékból. És mellé egy kimondottan jó futó alakulat is, amelyik ugyan statokban nem stellar, nincs benne Lynch szintű futó sem, de a fal, a QB és a két futó jól harmonizál, érzik egymást, és nagyon jó hatékonysággal tudják megoldani azt amire ki lettek találva: nem engedni meg, hogy bárki csak a passzjátékra koncentrálhasson ellenük. A hatékonyságot mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a közepes egyéb statok ellenére a liga legjobb 3rd down és end zone/td conversiont produkáló futó alakulata.

Úgyhogy én szerintem a kulcs az lesz - és biztos vagyok benne, hogy a napokban mind Seattle-ben mind Denverben ezen dolgoznak a filmroomban -, hogy hogyan tudják ráerőltetni az akaratukat a másikra. A Seattle hogyan tudja elérni, hogy lehetőleg mindig az a package legyen fent, amelyik a legnagyobb nyomást fejti ki a Denver offense-re, elsősorban Manning-ra. Denverben meg azon, hogy hogyan lehet ezt a ritmust megtörni. Hogyan lehet elvenni a csere lehetőséget, hogyan lehet - elsősorban 1st és 2nd downokban, nem obvious szitukban - "beleragasztani" a Hawks D-t egy előnytelen felállású 4, vagy éppen 5 secondary-s felállásba, és azt izomból végigtolni. Nem feltétlenül állandó no huddle hurryup-al, inkább folyamatosan váltogatva a ritmust, hogy gyorsan hívva, hol járatva az órát. Biztos vagyok benne, hogy egy halom olyan playt látunk, ahol még 20mp lesz az órán, de már feláll az offense, és Manning ott fog Omaházni 20mp-ig, meg nyomni a blablát, hogy járassa az órát, de közben ne engedje cserélni a Hawks D.t És az is biztos, hogy úgy fognak kimenni a pályára, hogy lesz a zsebben legalább 8-10 olyan play, amit azonnal elő tudnak venni, ha a Hawks D cserét próbálnak meg.

Őszintén szólva azt gondolom, látva az idei Denver offense-t, a playbookot és azt a "swaggert", agresszív playcallingot amit idén elővettek, hogy a mai szabályok között a Denver offense-nél lesz az előny, ha az időjárás nem akarja máshogy. Sikerülni fog kizökkenteni ezt a remek védelmet is, legyan akármilyen kiváló. Az a kérdés, hogy mennyi hibával. Ha minimális hibával, akkor a Denver offense fog kijönni a kalandból győztesen. Ha viszont lesznek kulcs dropok, fumble, INT, netán sok benyelt penalty, akkor baromi nehéz estéjük lesz...

A Seattle offense vs Denver defense egy másik érdekes kérdés. Őszintén szólva ezt a matchupot tartom kiszámíthatatlanabbnak, nemigen tudom, hogy mire számítsak. Azt sem tartom lehetetlennek, hogy a Denver D még könnyebben fogja shutdownolni a Hawks offense-et, mint tette azt a Bolts és Pats offense-el bő 3 negyedig a két előző meccsen. De azt is simán el tudom képzelni, hogy Wilsonnak nagy napja lesz. Továbbra se vagyok ugyanis meggyőzve a Denver defense big playek elleni újkori immunitásáról, és Wilson azért túj jól mozog, túl jó a karja, és túl jol dob futás közben ahhoz, hogy emiatt ne legyen bennem egy nagy kérdőjel. És persze Lynch. Akármennyire is stout benyomást tett a Denver rush defense az elmúlt hetekben, az a pali egymaga is egy x faktor.

Nos, akkor írnék pár szót a védelmünkről. Az ismeretem szakmai részét a fieldgulls-os elemzésekből szedtem nagyrészt, szóval az írni-olvasni tudó embereknek nyitva áll az ajtó bármikor,hogy pontosabban utána nézzenek a dolgoknak.

Amit mindenképpen tudni kell a védelmünkről,hogy szinte teljes egészében PC rakta össze, és javarászt hátsó körös pickekből. E.T. a free-safety volt egyedül első körös játékos, a védelem többi tagja mind hátulról jön szinte. Ez azt jelenti,hogy amikor Carroll átvette a csapatot, teljes roster cserét vízionált,hogy az elveinek megfelelően állhasson fel a csapat. Az origója a gondolkodásának,hogy remek atléták kellenek, akik illenek a nem túl bonyolult rendszerbe.

PC elve amúgy az,hogy korán megfogjuk a futást, tegyük egysíkuvá az ellenfél támadóit, ne engedjünk explozív játékot, támadó oldalon pedig labdaeladás nélkül, futásokra alapozva haladjunk,úgy,hogy közben az ellenfél tökét is letépjük 😀

A front 7 igen változatos módokon képes felállni,szóval tökéletesen nem lehet meghatározni,hogy milyen sémákat/csomagokat is futtatunk a játékok 100%-ában,de az alapfelállás így néz ki:



Ahogy látszik, mindenkinek meg van a maga lyuka amit tömni kell, és azzal,hogy az SS Kancellár személyében boxot tölt, nos így a FS-nek nagy a felelőssége,mert ha valaki elrontja a gap-et, akkor szabad az út, és neki kell a szerelést megcsinálni. Ezzel buktuk amúgy a 9ers ellen idén a Candle-ben, mert Gore nagy futásánál is hasonló jelenet zajlot le.
Többnyire jellemző amúgy,hogy idény közben a futással azért voltak gondjaink,mert a LB sor rosszul vette fel a lyukakat. Elvileg ezt sikerült orvosolni.
A fal 2 kiemelkedően jó játékosa Mebane a T középen, illetve Bennett aki DE-et és DT-t is tud játszani, mindkettőt kiemelkedő szinten.

Az outsiderről beteszek egy snapcountot, ami mutatja,hogy a 4 helyet hogyan tudja megosztani 7 játékos kb egyenlő számban. Éppen ezért olyan jó ez a fal,mert lehéz őket a futásokkal lefárasztani, illetve minden tekinteben mély. Ez a 7 játékos Avril és Bennett kettőssel az élen rengeteg módozatot ad a DC kezébe,ha kreatívkodni akar. A korábban csak és kizárólag runstuffer DE-ként hasznélt Bryant pl idén tolt olyan bullrushokat,hogy 5 méterrel tette odébb az ellenfél falemberét, továbbá dobtuk már az egyik "husit" hátra underneath coverbe a Saints ellen 😀 Vicces volt de hatékony.


Ahogyan iktriad is linkelte Gus nyilatkozatát nemrég a Hawks topicba, a D# egyik célja az,hogy mindig és minden körülmények között a labdáért kell menni. Ezért lettünk elsők szerzett labdák terén is, mert mind a futás ellen,mind pedig passzban vadásszuk a labdát. Amit még sokszor láthattok,hogy passzban az elkapó körül a labda érkezését követő pillanatban rendre több játékos is feltűnik.
Ezért szedtünk össze annyi "mákos" labdát, ami igazából nem mák, mert külön edzéseket szentel neki a csapat,hogy ezt kellően a gyakorlatba tudjuk ültetni. Ilyen volt amúgy az ominózus múlt heti Sherm tip, amit Smith szedett össze!
Két gyengét érzek a védelmben, abból az egyik minden védelmet fémjelez, és vélhetően ti is megpróbáljátok kihasználni, ez pedig a rövid slantek és underneath playek levédekezhetetlensége.
Ez ellen nem gien lehet mit tenni DB fronton, csak a passrush lehet megoldás.

A játékosokról pár szó:
Bennett: Idén érkezett, sajnos csak 1 éves szerződéssel. Fumbligyár, hihetetlen sokoldalú, minden védelemben kiemelkedő lehet
Avril: Repo man 2 😀 Bennettel voltak nagy spanok már az offseasonban is, lévén mindketten idén jöttek. Neki még jövőre is lesz szerződése lehetőleg.
Clem: Tavaly az ő PO sérülése döntötte el,hogy kiesünk. Nélküle nem volt passrush. A LEO tökéletes mintapéldája, de idén nem az igaz, azt hiszem PFF szerint ő az egyetlen negatívan értékelt falemberünk.
Kancellár: Az enforcer! Kb minden meccsen felöklel valaki, a TE-ek szószerint néha nem mernek a sávjáva/zónájába futni, és ez nem vicc 😀 Egy Cards safety mondta egyszer,amikor Heapet kiütötte,hogy Ő látta kiszállni a TE lelkét a pályán, akkor ütést kapott 😊
E.T.: Kicsit alulméretezett de van esze a játékhoz, ballhawker és olyan rakétái vannak, ami akkora réndzset ad neki,hogy játszhatjuk a single high játékot.
Sherm: No comment.
Maxwell: Azt hiszem alacsonyabb passer ratingje van a Qb-knak ellene mitn Sherm ellen 😀 Rendre őt keresik általában,mert azt gondolja az ellenfél,hogy mivel idény közben lépett fel kezdőnek,ezért gyenge, de nem, nagyon jól tolja.
Thurmon: Sérülésekkel bajlódik,szerintem Ő a DB sor leggyengébb lánccszeme, de nem nevezném rossznak, egyszerűen a többiek jobbak nála 😊
K.J.: A legjobb cover LB a csapatban, szerintem liga szinten is kiváló.
Wagner: Első évében is kiemelkedőt nyújtott, megbízhatóan szerel, sokan azt hittük,hogy Hawthorn elengedése hiba, de sokkal jobban teljesít nála.
Irvin: DE-ből konvertált LB, séha nagyon elveszik, de passz ellen az atletikussága sokat ér.
Smith: Mostanában rendre nagy playeket csinál, pl picksix a Rams ellen. Szerelni néha nehézkesen szerel 😀

Tőlem jöhet a sasotok, csak a csajszit hagyja békén a nyeregben, ő nagyon édibédi. 😊

Elszállt minden reményünk! Az idén sokat foglalkoztatott denveri kabala, Thunder a ló ott lesz a döntőben! Valószínűleg nem fog minden TD után végig ügetni a pályán,mivel ugye az SB semleges pálya, és személy szerint remélem,hogy blokkolni sem áll be 😀
Lehet ,hogy nekünk is vinni kellene a Taima névre hallgató madarunkat, ami egyébként szintén Thundert jelent 😀
 blogs.denverpost.com/broncos/2014/01/22/broncos-mascot-thunder-heading-to-the-super-bowl/25546/