Politika

És akkor majd egy bank is kalkulálhat, hogy vállalja e a kockázatot, hogy kölcsönadjon xy-nak, mert xy
úgy érzi, hogy neki mindenképpen szükséges tulajdonolnia az ingatlant ahol lakik.
(És amiről - mármint az ingatlan tulajdonlás, bérlés nem befektetési céllal - hosszan tudnék értekezni, és mindig az jönne ki, hogy albérlet > tulajdon.)Sobri Jóska

E téren én is örök vitában szoktam lenni másokkal Én sem vetem meg a bérlést, amitől persze sokan kiakadnak, hogy ők nem lesznek nincstelen senkik, akiknek még csak lakásuk sincs. Aztán persze nagy a csend, amikor közlöm, hogy egy 25 éves hitel esetén, ha 20 évig fizetnek, majd nem, ugyanúgy "nincstelen senkik" lesznek saját ingatlan nélkül. Plusz röghöz kötik saját magukat.
Viszont azt hozzáteszem, hogy ennek is meg kellene teremteni itthon a "kultúráját" és a lehetőséget, hogy egy bérlemény esetén is tudjon az ember hosszú távra tervezni.
Arról nem is beszélve, hogy láttam már nem egy és nem kettő olyan bérleti összeget, amely mellett olyan mindegy lenne, ha az ember a hitel törlesztőrészletét választja.

A "trükk" abban van, hogy ha a forint romlik, akkor a hitel visszafizetése is nehezedik. És ez le volt írva a szerződés 100 oldalának harmadik negyedében 20 oldalon keresztül, 3-as betűmérettel. De ott volt.
Sobri Jóska

Ebben eddig sem volt vita köztünk.Gyurma Pappa

Igen.
És én azt mondom, hogy egy ideális világban ha valaki kap kölcsönt, vállalja, hogy kamatot fizet rá, vállalja, hogy ez a kamat változhat, és vállal még jópár dolgot önállóan, szabad akaratából, akkor azért a felelősség is őt illeti.
Nekem is volt üzletem ami dőlt a válságkor. (Ha jól emlékszem nektek is.)
Mégse jutott eszembe, hogy akkor most engem a saját rossz döntésem miatt (mivel nem kalkuláltam azzal, hogy válság jön) az állam kártalanítson.
Profilt váltottam (ha jól emlékszem ti is), és nekifutottam újra - kölcsönből.
Amit az utolsó fillérig vissza is fizettem.
Egyébként szerintem az ideális megoldás mind a devizahitelekre, mind jópár jellemző magyar ügyviteli metódusra (járulék-, adótartozás-, áfa nem fizetések, közös költség elmaradások, cégek bedöntése, stb.) a magáncsőd intézményének bevezetése lenne.
És akkor majd egy bank is kalkulálhat, hogy vállalja e a kockázatot, hogy kölcsönadjon xy-nak, mert xy
úgy érzi, hogy neki mindenképpen szükséges tulajdonolnia az ingatlant ahol lakik.
(És amiről - mármint az ingatlan tulajdonlás, bérlés nem befektetési céllal - hosszan tudnék értekezni, és mindig az jönne ki, hogy albérlet > tulajdon.)

A "trükk" abban van, hogy ha a forint romlik, akkor a hitel visszafizetése is nehezedik. És ez le volt írva a szerződés 100 oldalának harmadik negyedében 20 oldalon keresztül, 3-as betűmérettel. De ott volt.
Sobri Jóska

Ebben eddig sem volt vita köztünk.

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek.
Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg.
De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.Sobri Jóska

Te tévedsz. Devizahitel a devizában folyósított hitel, a deviza alapú hitel amit felvett a magyar nép, azt sosem lehetett volna devizában felvenni. Ez banküzemtani kérdés, és hatalmas különbség van köztük. Amit peterk írt, az a pontos manőver.

A devizahitelhez ténylegesen kell eurót vennie a banknak, és ezzel teremt pénzt, a deviza alapú hitelhez nem kellett, ott a deviza csak átváltási egység.Gyurma Pappa

Én értelek, banküzemtanilag nem is kérdőjelezlek meg, peterk-t se, de mégis azt kell mondjam, hogy ez irreleváns.
Ott és akkor korrekt áron került átváltásra a CHF forintra. Ha kézhez is adják a CHF-t, átváltva forintra, akkor mondjuk a 167 helyett (amiért a bank adta) kb. 160 ért lehetett volna hozzájutni (pl. egy utcai váltónál).
Az, hogy a 160-167-ből 250 vagy most 300 lett, az a kockázat.
De ott és akkor ezzel a bank nem trükközött.
A "trükk" abban van, hogy ha a forint romlik, akkor a hitel visszafizetése is nehezedik. És ez le volt írva a szerződés 100 oldalának harmadik negyedében 20 oldalon keresztül, 3-as betűmérettel. De ott volt.

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek. Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg. De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.Sobri Jóska

Akkor ő nem is az un. deviza-alapú hitelt vette fel, hanem sima devizahitelt. 😊 (De ha mégis a deviza-alapút - ez egyértelműen kiderül abból, hogy köteles volt-e most forintosítani vagy sem -, akkor kíváncsi lennék a felvételkor milyen átváltási tranzakciókat fizettettek meg vele. Mert biztos vagyok benne, hogy akkor volt ott egy plusz átváltás is eladási árfolyamon.)peterk2005

Igen, sima devizahitelt. (Már visszafizette, üzlethez kellett, megpörgette, egy éven belül visszavizette euróban.) Lehet, hogy volt plusz átváltás, ezt nem tudom, de ez is irreleváns.
A devizahitelesek, vagyis pontosabban a devizaalapúhitelesek nem ezt az akkori pár forintnyi diferenciát szívják, hanem azt, hogy az elmúlt 5-7 évben a forint rútul leromlott, a frank meg felerősödött.
Nekem van olyan 100 frankos bankjegyem, ami svájci utazásból visszamaradt (2008 ősz), és 14.900 forintért vettem az Oktogonon. Az kb. 6 év alatt 100%-os profit. Már ha most eldnám.
Ezt még a legnagyobb tőzsdeguruk is megirigyelhetik.

A válasz: azért voltam bátor felvenni, mert a bank szakemberei drága pénzen (az enyémen, of course) megvizsgálták a hitelképességemet és úgy találták, hogy a hitelkihelyezéssel járó kockázat a maguk részéról vállalható. Elvégre ők a szakemberek. Ha jól tudom, a mostani szabályok olyanok, hogy ha felvettél 10 millát a házadra, visszafizettél 7 millát, de becsődöltél, akkor a maradék 8 milla fejében a bank elárverezteti a házadat bármennyiért, a 8 milla-bármennyi meg marad a nyakadon életed végéig.
Így van ez? Mert úgy kellene lennie, hogy ha becsődölök, akkor a bank elviszi az általa hitelfedezetként elfogadott házat és a viszont látásra, nullán vagyok.Atari

Az elsőt rosszul közelíted meg, a másodikat pedig rosszul tudod. 😊 A hitelképesség vizsgálat a bank szempontjából vizsgál. (Ennek pl. egy esetleges bankcsőd esetén lehet jelentősége, amikor megvizsgálják a bank üzleti magatartását - és ha ez alapján felelősségre vonhatók, akkor felelősségre vonják a vezetőket -, ill. ha felszámolják akkor összeállítják a hitelezők rangsorát, stb.) A te szempontodból ennek nincs jelentősége, a hitelképesség vizsgálat nem közokirat, arra nem lehet hivatkozni.

A második eset - fizetésképtelenségnél előálló jelzálog-hitelfedezettel kapcsolatos banki eljárás - pedig általában több lépésben zajlik. Bankonként eltérő a konkrét ügymenet, van, hogy maga a bank próbál eljárni, van, hogy kiadja egy behajtó cégnek, de általában mindegyik esetben előbb próbálják tárgyalással megoldani. Hitelkiváltás, más opciók, stb. Az utolsó lépés az ingatlan elárverezése. Nem jó buli eddig eljutni, de azért még ebben az esetben sincs arról szó, hogy a bank kvázi ingyen hozzájut a házadhoz ÉS még a hiteled is egy-az-egyben fennmarad. Árverezéskor az elárverezett ingatlan vételárából a bank fedezi a hitel-hátralékot, és ha az árverésből befolyt összeg nagyobb, mint amekkora a hátralék, akkor a maradékot kifizeti neked. Ha kevesebb, akkor marad a hiteled/tartozásod, de a mértéke az árverésből befolyt összeggel csökken. (Mínusz költségek).

Megjegyzés: az árverezésre is vannak szabályok egyébként. Például, ha te találsz vevőt a a házra, és ezt bejelented az árverés előtt, akkor a bank nem árverezheti el annál alacsonyabban az ingatlant (az árverést az általad bejelentett áron KELL indítani). Másrészt az árverés polgárjogilag meg is támadható, ha aránytalanul alacsony áron kel el a lakás. Az aránytalanul alacsony árat persze nem a szabadpiaci tehermentes ingatlanárhoz kell hasonlítani, de ha feléért, harmadáért árvereznék el, akkor azért komoly eséllyel meg lehet támadni bíróságon.

Összességében azért a bankokról elmondható, hogy nagyon nem szeretnek eljutni az árverezésig, inkább választanak valami más lehetőséget, ha van rá mód. (Például az egyáltalán nem ritka, hogy az adós talál vevőt a szabadpiacon és a bankkal együttműködve terhekkel együtt adják el a lakást az új vevőnek. Ezzel normál piaci árhoz közeli értéken ki lehet szállni az ingatlanból)

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek. Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg. De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.Sobri Jóska

Akkor ő nem is az un. deviza-alapú hitelt vette fel, hanem sima devizahitelt. 😊 (De ha mégis a deviza-alapút - ez egyértelműen kiderül abból, hogy köteles volt-e most forintosítani vagy sem -, akkor kíváncsi lennék a felvételkor milyen átváltási tranzakciókat fizettettek meg vele. Mert biztos vagyok benne, hogy akkor volt ott egy plusz átváltás is eladási árfolyamon.)

Ugye van az a kardinális kérdés, hogy "miért vetted fel a hitelt?" Továbbá "nem volt kötelező, most már viseld a következményeket."
A válasz: azért voltam bátor felvenni, mert a bank szakemberei drága pénzen (az enyémen, of course) megvizsgálták a hitelképességemet és úgy találták, hogy a hitelkihelyezéssel járó kockázat a maguk részéról vállalható. Elvégre ők a szakemberek. Ha jól tudom, a mostani szabályok olyanok, hogy ha felvettél 10 millát a házadra, visszafizettél 7 millát, de becsődöltél, akkor a maradék 8 milla fejében a bank elárverezteti a házadat bármennyiért, a 8 milla-bármennyi meg marad a nyakadon életed végéig.
Így van ez? Mert úgy kellene lennie, hogy ha becsődölök, akkor a bank elviszi az általa hitelfedezetként elfogadott házat és a viszont látásra, nullán vagyok.
Mindez persze független a deviza(alapú)hitelezéstől, de egy felelősebb magatartás a bankok oldaláról nem lenne haszontalan.
Egy tisztességes megállapodás úgy néz ki, hogy ha jó, mindenkinek jó, ellenben ha rossz, mindenkinek rossz. Nem pedig úgy, hogy én már rég földönfutó vagyok és vért izzadok a törlesztők miatt, a bank meg még mindig pénzénél van.

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek.
Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg.
De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.Sobri Jóska

Te tévedsz. Devizahitel a devizában folyósított hitel, a deviza alapú hitel amit felvett a magyar nép, azt sosem lehetett volna devizában felvenni. Ez banküzemtani kérdés, és hatalmas különbség van köztük. Amit peterk írt, az a pontos manőver.

A devizahitelhez ténylegesen kell eurót vennie a banknak, és ezzel teremt pénzt, a deviza alapú hitelhez nem kellett, ott a deviza csak átváltási egység.

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek.
Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg.
De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.

És ismét elmondom: XY devizahiteles annakidején kapott mondjuk 40.000 CHF-et, vagy annak megfelelő, korrekt árfolyamon átváltott forintot. Ami akkor mondjuk volt 6.000.000 forint. Elfogadta? Igen. Elköltöte? Igen.
Visszaadta? Nem. Ha visszaadja a 40.000 frankot (vagyis amennyire ez csökkent az évek során), akkor nem fog tartozni.
Ha nem tudja visszaadni, akkor meg törlesztget. A kölcsönadó nem tehet róla, hogy akkor 150 forint volt egy frank, most meg 300. Sobri Jóska

Ez a történet ott sántít, hogy a devizahiteles 40.000 CHF-et kapott. Nem annyit kapott, hanem annyinak megfelelő forint összeget, amit aztán devizaként vezettek a számláján (a devizafedezetet pedig a bank ilyen-olyan módon vagy biztosította vagy nem).peterk2005

Nem értem, hogy mi sántít, hiszen ugyanazt írod (te kékkel) mint én (pirossal). Vagy beleestél a tipikus:
- Három!
- Dehogy három! Hanem három.
típusú "opponálok, tehát vagyok" metódusba.Sobri Jóska

Egyáltalán nem. Éppen a lényeget felejtetted el bekékíteni a mondandómban. (Tovább kellett volna húznod a kéket a zárójeles résszel). A bankhitelezés nem olyan, mintha én adtam volna neked kölcsön. Ha tőlem CHF hitelt kapsz akkor én tényleg nem tudom azt máshogy adni, csak úgy, ha van pénzem, mégpedig CHF-ben. Ekkor teljesen természetes, hogy azt CHF-ben is várom el tőled, hogy visszaadd. (Az, hogy közben ide-oda váltogatunk is, az az ügy szempontjából mellékes. Nekem CHF-em volt kiindulásul és azt is kérem vissza.)

A banknál viszont a hitelkihelyezés egy adminisztratív tranzakció, amivel (hitel)pénz keletkezik. A fedezeti oldal elválik a hitelezésitől, ezért a bank fedezeti árfolyamkockázata is elválik a hiteles árfolyamkockázatától. Ha egy bank kihelyez mondjuk 100 milliárdnyi CHF-ben nyilvántartott forintban kifizetett hitelt, akkor nem szükséges, hogy bármikor is legyen 100 milliárdnyi CHF-je valamikor is. Sőt, jellemzően nincs is annyija sosem. Hogy mennyije van (és ezzel mekkora összegre rúg az az árfolyamkockázat amit ő maga bevállal), azt bonyolult kimutatni. Bankja válogatja, de elméletileg még az is előfordulhat, hogy elég a 8% körüli tőkemegfelelési mutatónak megfelelő minimum. A gyakorlatban ennél azért jóval többről van szó, de bőven nem is a 100%-os teljes fedezetről beszélünk. Ráadásul a dolog időbelisége is elválik, megtörténhet - sőt általában meg is történt -, hogy a bankok fedezeti oldalon már régen visszaváltották a fedezetként szolgáló CHF-et (vagy annak egy részét), ezzel (jóval kedvezőbb árfolyamon) megszabadulva az árfolyamkockázattól, miközben viszont a hiteles számláján továbbra is létezőként vezeti és alkalmazza az aktuális árfolyamot.

Lényeg a lényeg, hogy az is leegyszerűsítése a történteknek, hogy csak a hiteles volt a hülye, a bankok mindent jól csináltak, nem volt a dologban semmi simli a részükről. Ugyanolyan leegyszerűsítés mint az ellentettje, amikor meg csak a bankokat állítják be csalóknak meg közellenségnek.

Az mondjuk ir(k)onikus, hogy a csalàdban egyedül a banki alkalmazottnak van devizahitele. Egyébként Sobrival értek egyet, ha valaki vàllal egy kötelezettséget, akkor teljesítse. Ilyen alapon kezdjenek el ugrálni a forinthitelesek is? Meg a sajtkészítők is? Igen tudom, hogy nem mindenki dôzsölte el, éhes volt a gyerek, szegény az ország.
Szerintem, ha valahol a bankok hibáztak, akkor az a tàjékoztatás volt. Sajnos sokan (nem mindenki!) még mindig a transzferábilis rubel korszakàban èlnek. Egytől egyig a fejükbe kellett volna verni, hogy problémás a devizahitel.

7. Az apró betűs rész csak kockázatot rejteget.

És ismét elmondom: XY devizahiteles annakidején kapott mondjuk 40.000 CHF-et, vagy annak megfelelő, korrekt árfolyamon átváltott forintot. Ami akkor mondjuk volt 6.000.000 forint. Elfogadta? Igen. Elköltöte? Igen.
Visszaadta? Nem. Ha visszaadja a 40.000 frankot (vagyis amennyire ez csökkent az évek során), akkor nem fog tartozni.
Ha nem tudja visszaadni, akkor meg törlesztget. A kölcsönadó nem tehet róla, hogy akkor 150 forint volt egy frank, most meg 300. Sobri Jóska

Ez a történet ott sántít, hogy a devizahiteles 40.000 CHF-et kapott. Nem annyit kapott, hanem annyinak megfelelő forint összeget, amit aztán devizaként vezettek a számláján (a devizafedezetet pedig a bank ilyen-olyan módon vagy biztosította vagy nem).peterk2005

Nem értem, hogy mi sántít, hiszen ugyanazt írod (te kékkel) mint én (pirossal).
Vagy beleestél a tipikus:
- Három!
- Dehogy három! Hanem három.
típusú "opponálok, tehát vagyok" metódusba.Sobri Jóska

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.

És ismét elmondom: XY devizahiteles annakidején kapott mondjuk 40.000 CHF-et, vagy annak megfelelő, korrekt árfolyamon átváltott forintot. Ami akkor mondjuk volt 6.000.000 forint. Elfogadta? Igen. Elköltöte? Igen.
Visszaadta? Nem. Ha visszaadja a 40.000 frankot (vagyis amennyire ez csökkent az évek során), akkor nem fog tartozni.
Ha nem tudja visszaadni, akkor meg törlesztget. A kölcsönadó nem tehet róla, hogy akkor 150 forint volt egy frank, most meg 300. Sobri Jóska

Ez a történet ott sántít, hogy a devizahiteles 40.000 CHF-et kapott. Nem annyit kapott, hanem annyinak megfelelő forint összeget, amit aztán devizaként vezettek a számláján (a devizafedezetet pedig a bank ilyen-olyan módon vagy biztosította vagy nem).peterk2005

Nem értem, hogy mi sántít, hiszen ugyanazt írod (te kékkel) mint én (pirossal).
Vagy beleestél a tipikus:
- Három!
- Dehogy három! Hanem három.
típusú "opponálok, tehát vagyok" metódusba.

Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy engem, aki 2008-ban forint hitelt vett fel (éppen azért, mert kurvára nem bíztam az árfolyam tartósságában) ki fog kártalanítani? Hiszen én két évig havonta többet fizettem a banknak kamat címszóval, mint a svájci frankos. Szart se ért az előre gondolkodás.Szokol

majd ha sokan lesztek | tudom, hogy rengeteg ilyen ember van | és kell a szavazat, akkor.

Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy engem, aki 2008-ban forint hitelt vett fel (éppen azért, mert kurvára nem bíztam az árfolyam tartósságában) ki fog kártalanítani? Hiszen én két évig havonta többet fizettem a banknak kamat címszóval, mint a svájci frankos. Szart se ért az előre gondolkodás.

(a 3% és a piaci 8-12%-os kamat között akkora lett a különbség, ami 2003-2004 környékére már majdnem évi félezer milliárd forintott vitt el)peterk2005

Az elmúlt egy évben Matolcsi egyedül költött el majdnem ennyit.
Amúgy valaki belegondolt már, hogy ez 350 milliárd a költségvetés 2%-a?

Lehet vitatkozni az árfolyamon, de ez kb. olyan, mint ha azért panaszkodnánk, hogy drágább lett a kenyér, mert tönkrement az idei búzatermés. Továbbra is mondom: a helyzet azért nonszensz mert egy aszimmetrikus piacon toltak egy olyan terméket, aminek az igénybevételi feltétele az egyik fél számára egy szabályzott kockázatkezelési környezetben került elfogadásra, míg a másik fél semmilyen információval nem rendelkezett arról, hogy miként tudná ezen kockázatát csökkenteni. (Nagyon jól kereső treasury szakemberek bőven shortoltak erre az árfolyamesésre.)

Nem az a kérdés, hogy elszállt-e az árfolyam (elszállt, erről a mi kicsi országunk, mi kicsi kormánya sokat nem tehet), hanem hogy annak a kezelése már a termékek megalkotásakor nem volt szabályozva és kezelve az ügyfelek oldalán. Nem elvárható, pontosabban nem tisztességes elvárni, hogy bárki, egyszerű végfelhasználó tudja kezelni ezt a fajta kockázatot. Ha valaki KIMONDOTTAN ebből hasznot húz, az csal. Jelenleg ennek általános esete nem vagy csak nagyon nehezen lenne bizonyítható, és igazából kétségeim vannak afelől, hogy volt egy ilyen "mesterterv".Gyurma Pappa

Ez igaz is lehetne ha a mostani CHF-ről beszélünk, de jóval szélesebben érdemes ezt kezelni. Történelmi lehetőséget kaptak a 2/3-al 2010-ben, amit viszont az akkori nyilatkozatokkal tettek, az leginkább úgy tűnt mintha ők maguk shortolták volna leginkább a forintot. Az államcsőd, meg a végtörlesztéses beszédek, mind-mind 5-10%-al értékelték le a ft-ot, ráadásul 1-2 nap alatt.
A mai napig nem lenne chf hiteles úgy ebben az országban, ha maradt volna az árfolyam 180-200 között.
De mi sem bizonyítja jobban a szándékosságot, hogy az utóbbi időben az mnb olyan extra árfolyamnyereséget könyvelt el, ami példa nélküli szerintem. Ha ezt az extrát felhasználták volna a hitelek kezelésére és nem a saját céljaikra, szintén nem lenne CHF probléma Magyarországon.

Jó, akkor átfogalmazom úgy, hogy a társadalomnak is nagyobb szerepet kellett volna vállalnia, mert az is felelős a történtekért. Olyanok kezébe adta a döntést, akik folytatólagosan helytelenül döntöttek. Nem látták el megfelelően a törvényhozói, szabályozói szerepüket, és még félre is vezették a hitelfelvevőket az ERM II folyamatos belengetésével. Ez a felelősség egyetemleges, nem oszlik hitelfelvevő és nem hitelfelvevő között, mert mindkettő elment az urnákhoz.

A megközelítéseddel egyébként maximálisan egyetértek. Az állambácsi mint pumpolható pénztárca képzete nagyon helytelen gyakorlatokhoz vezet.

Nincs vita köztünk, csak azt mondtam, hogy az állam (vagy nevezzük nevén, a mindenkori pénzügyér, MNB elnök, stb) felelősségvállalása nem lehet anyagi természetű, max morális, erkölcsi vagy politikai. Ezzel meg nincs kisegítve a devizahiteles.
Lehetne az állam fasza gyerek, és mondhatná, hogy na akkor most az állam is beszáll, csak ez a más f...val a csalánt esete. Egyet tehet az állam, szabályozóként olyan törvényeket alkot, ami nem engedi meg a bankoknak a tisztességtelen piaci magatartást. Na ezt több ciklus is elmulasztotta.

Az egész mondandómnak annyi a lényege, hogy szemlélet kérdése, hogy államnak nevezzük a harmadik felet, vagy társadalomnak. A mai felfogásban ezek nagyon sokat számítanak, számítanának.
Ha valakinek azt mondják, hogy majd az állam segít, akkor ő hajlamos azt hinni, hogy van valaki felette álló entitás, aki majd kisegíti pénzzel, vagy bármi mással. Ilyen retorikát használnak a tv-ben is, de még néha a közgazdászok is. A Kádári beidegződések addig nem fognak eltűnni, amíg nem tudatosul az emberekben, hogy nincs állam, hanem ők vannak csak, a társadalom. Az államigazgatás az ő leképeződésük, az állam pénze az ő pénzük.
Amerikában pl minden költségvetési kérdésben tudatosan nem az állam pénzéről, hanem az adófizetők pénzéről beszélnek.

Azért húzódott el a forintosítás, mert ugye a Kúria is kimondta, hogy az árfolyam az ügyfél kockázata.Gyurma Pappa

Érdekes módon a végtörlesztésre mégsem kellett ennyit várni, azt már meglépték évekkel ezelőtt, 180 forintos áron. Azt akkor hogyan is?

A forintosítás azért húzódott el, mert az állam nem akart/tudott beletolni a dologba pénzt, a bankok meg a végtörlesztést még kibírták, de a teljes portfólió hasonló árfolyamú átváltásába viszont egyedül belerokkantak volna. Ha viszont mondjuk a banki különadót erre költötte volna az állam, akkor 4 év alatt a különadóból a teljes devizahiteles állományt forintosítani lehetett volna, a végtörlesztéshez közeli módon kedvező árfolyamon. Csak, hát az államnak másra kellett az a pénz. Ahogy pl. az MNYP pénzek sem adósságtörlesztésre mentek végül, ahogy arról eredetileg szó volt - legalábbis ígéretek szintjén. (Mondjuk MNYP kérdésben kb. semmilyen ígéret nem teljesült. Pl. az egyéni számlavezetés is be lett ígérve ugye...)

Sok mindenben egyetértek az előzőekkel. (Peterk, Sobri).
Valahogy nekem mindig sántít ez az "állam", mint harmadik szereplő. A 3 fél valójában nem a bankok-hitelfelvevők-állam, hanem a bankok-hitelfelvevők-hitelt nem felvevők.
Az állam max moderátor, közvetítő, törvényalkotó. A harmadik fél az a teljes társadalom, a költségvetés. Vagyis az a kérdés, hogy a cehet csak a hitelfelvevők állják (esetleg még a bankok), vagy mindenki közösen beszáll lóvéval. Mint mikor a "kormány konszolidálja" az önkormányzatok adósságát (by HírTV)Lecsó

Ez egyrészt trivialitás, mert az állam a társadalmat "képviseli" gazdasági kérdésekben. És nyilvánvalóan az is finanszírozza. De lebontva az, hogy ki is finanszíroz és mennyit, az nagyon messzire vezet.

Az állam elméletileg csak moderátor, közvetítő. törvényalkotó. De ez ugyanolyan szerepvállalás ami alakítja a piaci viszonyokat, mint mondjuk a kereskedelmi bankok közötti verseny ami ráveszi a bankokat a kockázatosabb formák alkalmazására is időnként. Az állam tud nagyon negatívan is befolyásolni piaci folyamatokat. Egy szélsőséges példával: ha pl. agyonadóztatja a zöld energiatermelőket, az energiatakarékosságra ösztönző beruházásokat (szigetelőanyagok, stb.), miközben agyon támogatja mondjuk a gáz árát, akkor az arra kényszeríti az embereket, hogy a gázra álljanak rá. És aztán ha utána hirtelen elengedi a gyeplőt- jön egy energiaválság pl. -, akkor meg fuldoklik a társadalom a borzasztóan drága energia áraktól. Miközben egy fordított magatartás (az energiahatékonyság támogatása és az elavultabb formák támogatásának fokozatos megvonása) pedig a helyes irányba terelheti a társadalmat, amelyik egy hirtelen energiaválsággal szemben sokkal ellenállóbb lesz.

Nem az a kérdés, hogy elszállt-e az árfolyam (elszállt, erről a mi kicsi országunk, mi kicsi kormánya sokat nem tehet), Gyurma Pappa

opponálnék.

ha megnézed JJ grafikonjait, elég tisztán látszik, hogy forint kilengése JÓVAL nagyobb volt a régiós valutákhoz képest, és akkor nem csak a zlotyit vagy a koronát érdemes nézni, hanem a kunát vagy a lejt. erről igenis tehet a mindenkori magyar kormány is.

az ERM II-es tervek lengetéséről nem is beszélve, ami szintén a kormányok felelőssége, felelőtlensége.

Az a baj, hogy ezek a folyamatok bele vannak kódolva a mai fogyasztói társadalomba. Az emberek többsége ma ugyanúgy belemenne ilyen hitelkonstrukciókba, mert autó kell, házasodni kell, meg 4K-s tévé a nappaliba, így "boldogulsz". A tücsök és a hangya sztorija napjainkban értelmezhetetlen, mert a vadkapitalizmus rendszere alapján előbbit hagyni kellene megfagyni, mikor jön a tél, viszont meg is kell őt menteni, mert ezért találtuk ki a szociális hálót és szükség is van rá, hogy újra talpra állva pörgethesse a piacgazdaságot.

 www.viccesviccek.hu/A_tucsok_es_a_hangya

Sok mindenben egyetértek az előzőekkel. (Peterk, Sobri).
Valahogy nekem mindig sántít ez az "állam", mint harmadik szereplő. A 3 fél valójában nem a bankok-hitelfelvevők-állam, hanem a bankok-hitelfelvevők-hitelt nem felvevők.
Az állam max moderátor, közvetítő, törvényalkotó. A harmadik fél az a teljes társadalom, a költségvetés. Vagyis az a kérdés, hogy a cehet csak a hitelfelvevők állják (esetleg még a bankok), vagy mindenki közösen beszáll lóvéval.

Mint mikor a "kormány konszolidálja" az önkormányzatok adósságát (by HírTV)
Ki bazmeg? Varga meg Matolcsi kifizetik a konyhapénzből? Lófaszt. Berakják a nagy kalapba, jól összerázzák, aztán mindenki megkapja a rá eső részt mondjuk megyematrica formájában.

És ismét elmondom: XY devizahiteles annakidején kapott mondjuk 40.000 CHF-et, vagy annak megfelelő, korrekt árfolyamon átváltott forintot. Ami akkor mondjuk volt 6.000.000 forint. Elfogadta? Igen. Elköltöte? Igen.
Visszaadta? Nem. Ha visszaadja a 40.000 frankot (vagyis amennyire ez csökkent az évek során), akkor nem fog tartozni.
Ha nem tudja visszaadni, akkor meg törlesztget. A kölcsönadó nem tehet róla, hogy akkor 150 forint volt egy frank, most meg 300. Sobri Jóska

Ez a történet ott sántít, hogy a devizahiteles 40.000 CHF-et kapott. Nem annyit kapott, hanem annyinak megfelelő forint összeget, amit aztán devizaként vezettek a számláján (a devizafedezetet pedig a bank ilyen-olyan módon vagy biztosította vagy nem).