Politika

Ezek közül melyik tett szert életében tényleges hatalomra? Pláne szimplán retorikai eszközökkel?

Mohamed is csak egy helyi vezető volt egy jelentéktelen helyen, de az is csak azután hogy legyőzte a mekkaiakat (nem míves szavakkal, hanem fegyveresekkel).

Azt, hogy később mások, -akik tényleges hatalommal bírtak- rájuk hivatkoztak, ne keverjük azzal hogy a felsoroltak életükben semmilyen, vagy nagyon minimális hatalomra tettek szert, és arra sem az említett retorikai eszközökkel.

A magam elég hézagos műveltségével egy emberről tudok (biztos van több is) aki egy tényleges nagyhatalom vezetéséhez pusztán szónoklatokkal jutott el: Cicero mikor konzul lett.Jan

Eleve nem értem, hogy miért mosod össze a világi (mert ezek szerint a te értelmezésedben csak ez a tényleges...) hatalom megszerzését és megtartását a fennálló társadalmi rend megreformálásával. Az egy dolog, hogy ma már a kettő kéz a kézben jár, de pont erről beszélek, hogy régebben ez nem volt még így. Ráadásul példaként írtam is Gandhi-t, aki pusztán retorikai eszközökkel jelentősen hozzájárult mondjuk az angolok elüldözéséhez, azért, mert az emberek ott még HINNI tudtak benne, ami sajnos nálunk már eleve veszett fejsze nyele, épp azon okból, mert mi már megöltük Istent.baggio

Azért a világi hatalom megszerzéséről írtam, mert korábban végig arról volt szó.

Gandhi egy emblematikus figurája volt a függetlenségi mozgalomnak, de ő inkább ideológus volt, a tényleges "munkát" Nehru végezte el, nyilván egyik sem tudott volna eredményt elérni a másik nélkül. Ha Gandhi célkitűzéseit nézzük, a britek kivonulása nem a fő célja volt az ő elképzelésének, hanem az első lépés. Következő lett volna a hindu-muszlim megbékélés (na ez valóban hit kérdése lett volna, semmi más) és ebből következően az egykori Brit-India egyben tartása. Mivel a megbékélést nem sikerült összehozni, 3 felé szakadt a gyarmat, és ebből ugye kettő (Pakisztán és India) azóta kvázi háborúban áll, Bangladesh meg kb a világ legszegényebb országa. Szóval ami a politikai-hatalmi változás volt, azt Nehru vezetésével lebonyolították, ami meg hitbeli-meggyőződésbeli probléma volt, az a mai napig fennáll, sőt, rosszabb mint a gyarmat idején.

Ami általában véve a hitet illeti, nagyon sokszor tévútra vitte/viszi az embereket, ha nem a szellemiségében, a "lelkiismeretben" hisznek, hanem valami szervezett formájában. Ezért fordulhatott elő, hogy emberek akik őszintén hittek, máglyára küldtek más embereket, és meg voltak győződve hogy jót tesznek. Ugyanúgy előfordul hogy valaki hisz, magára csatol egy bombát és felrobbantja a tömegben, vagy repülőt vezet egy toronyba, és hiszi hogy helyesen cselekszik.

Az meg tény, hogy pontosan a hit volt az, ami sokáig visszafogott mindenféle változást Európában.

Ezek közül melyik tett szert életében tényleges hatalomra? Pláne szimplán retorikai eszközökkel?

Mohamed is csak egy helyi vezető volt egy jelentéktelen helyen, de az is csak azután hogy legyőzte a mekkaiakat (nem míves szavakkal, hanem fegyveresekkel).

Azt, hogy később mások, -akik tényleges hatalommal bírtak- rájuk hivatkoztak, ne keverjük azzal hogy a felsoroltak életükben semmilyen, vagy nagyon minimális hatalomra tettek szert, és arra sem az említett retorikai eszközökkel.

A magam elég hézagos műveltségével egy emberről tudok (biztos van több is) aki egy tényleges nagyhatalom vezetéséhez pusztán szónoklatokkal jutott el: Cicero mikor konzul lett.Jan

Eleve nem értem, hogy miért mosod össze a világi (mert ezek szerint a te értelmezésedben csak ez a tényleges...) hatalom megszerzését és megtartását a fennálló társadalmi rend megreformálásával. Az egy dolog, hogy ma már a kettő kéz a kézben jár, de pont erről beszélek, hogy régebben ez nem volt még így. Ráadásul példaként írtam is Gandhi-t, aki pusztán retorikai eszközökkel jelentősen hozzájárult mondjuk az angolok elüldözéséhez, azért, mert az emberek ott még HINNI tudtak benne, ami sajnos nálunk már eleve veszett fejsze nyele, épp azon okból, mert mi már megöltük Istent.baggio

Kifejezetten nem baj hogy megoltuk Istent. De letezik meg ma is, nezd meg a siitak/ISIS, vagy a nigeriai kuruzslodoktorok mire hasznaljak.. ugyanugy balvanyimadas ez is.

A ketelkedes/arany kozeput altalaban jobb iranyado mint a fanatizmus/szelsosegesseg.
Szoval en alapbol nem vagyok meggyozodve arrol, hogy jo dolog-e hinni valamiben, barmiben (!) ennyire erosen/elkotelezetten.
Es ha igen, akkor mar szvsz lehet hogy a penz jobb mint Isten..

PS: Gandhi kb annyira "nyert" csak retorikai eszkozok hasznalataval, mint Lenin.. Gandhinak nem volt vilagi hatalma? Hat de.

Azt hogy o bojtolt, es nem kivegzett embereket mondjuk.. ez mar csak stilusbeli kulonbseg.

...úgy segítek a környékben lakó 6 gyerekes apukának...Gyurma Pappa

bocs az offért, de 6 gyerek????? normális???? mégis mire????NB2

Özvegy a faszi, 3 saját gyereke van, 3 meg az első házasságából a feleségének. Az 6 gyerekes vagy nem? Nem tudom másképp mondani 😊

Egyébként van munkahelye, de baromira jól jön nekik minden plusz pénz meg segítség. Egyébként mielőtt felmerül: igen cigány.

pedig ma is hit alapú politikai kultúra van itthon, sajnos.

ne azt nézd mit mond, hanem ki mondja.gabtsi

mindenhol az van valamilyen szinten, de ez bálványimádás maximum, és ezzel a technikával már csak a társadalom tudatlan(abb) rétegeit lehet megcélozni, pont ez a lényeg

pedig ma is hit alapú politikai kultúra van itthon, sajnos.

ne azt nézd mit mond, hanem ki mondja.

Ezek közül melyik tett szert életében tényleges hatalomra? Pláne szimplán retorikai eszközökkel?

Mohamed is csak egy helyi vezető volt egy jelentéktelen helyen, de az is csak azután hogy legyőzte a mekkaiakat (nem míves szavakkal, hanem fegyveresekkel).

Azt, hogy később mások, -akik tényleges hatalommal bírtak- rájuk hivatkoztak, ne keverjük azzal hogy a felsoroltak életükben semmilyen, vagy nagyon minimális hatalomra tettek szert, és arra sem az említett retorikai eszközökkel.

A magam elég hézagos műveltségével egy emberről tudok (biztos van több is) aki egy tényleges nagyhatalom vezetéséhez pusztán szónoklatokkal jutott el: Cicero mikor konzul lett.Jan

Eleve nem értem, hogy miért mosod össze a világi (mert ezek szerint a te értelmezésedben csak ez a tényleges...) hatalom megszerzését és megtartását a fennálló társadalmi rend megreformálásával. Az egy dolog, hogy ma már a kettő kéz a kézben jár, de pont erről beszélek, hogy régebben ez nem volt még így. Ráadásul példaként írtam is Gandhi-t, aki pusztán retorikai eszközökkel jelentősen hozzájárult mondjuk az angolok elüldözéséhez, azért, mert az emberek ott még HINNI tudtak benne, ami sajnos nálunk már eleve veszett fejsze nyele, épp azon okból, mert mi már megöltük Istent.

...úgy segítek a környékben lakó 6 gyerekes apukának...Gyurma Pappa

bocs az offért, de 6 gyerek????? normális???? mégis mire????

Szerintem ez a hatalom antopológiája. Általában véve, korszaktól függetlenül. Caesar vagy Danton sem járt máshogy.peterk2005

Nem ugyanarról beszélünk. Hogy a hatalom megront, az nem újkeletű, viszont mára már az Istenbe vetett hit helyébe a pénz imádata lépett, ergo míves szavakkal, pusztán retorikai eszközökkel nem érsz el semmit, tőke kell hozzá, ami viszont nincs ingyen. Tehát mindenképp a mai játékszabályok szerint kell játszanod.baggio

Retorikai eszközökkel szinte soha nem lehetett elérni komoly eredményt. Minden korban pénz vagy fegyveres erő kellett hozzá, és ez pontosan így van ma is. Az Istenbe vetett hit ehhez sehogy sem kapcsolódik.Jan

ööö... Jézus? Buddha? Gandhi? Mohamed?baggio

Ezek közül melyik tett szert életében tényleges hatalomra? Pláne szimplán retorikai eszközökkel?

Mohamed is csak egy helyi vezető volt egy jelentéktelen helyen, de az is csak azután hogy legyőzte a mekkaiakat (nem míves szavakkal, hanem fegyveresekkel).

Azt, hogy később mások, -akik tényleges hatalommal bírtak- rájuk hivatkoztak, ne keverjük azzal hogy a felsoroltak életükben semmilyen, vagy nagyon minimális hatalomra tettek szert, és arra sem az említett retorikai eszközökkel.

A magam elég hézagos műveltségével egy emberről tudok (biztos van több is) aki egy tényleges nagyhatalom vezetéséhez pusztán szónoklatokkal jutott el: Cicero mikor konzul lett.

Puzsér épp egy tegnapi adásában vallotta be másik nagy problémáját, hogy Hitler túlságosan lejáratta az erősen gesztikuláló, energetikus ember retorikáját, mely azóta nehezen vehető komolyan... 😊 (ezen önreflexióra való képesség miatt bírom igazán)baggio

LOL, na ez tetszik.😀

Ez nem kizárólag Puzsér tragédiája, hanem a modern társadalmaké politikai, gazdasági és minden más téren egyaránt. Nem tudsz semmilyen változást kieszközölni, ha nincs elég hatalmad (azaz pénzed), annak megszerzéséhez viszont annyi kompromisszumot kell kötnöd, hogy kellően korrumpálódtál hozzá, hogy te is a saját kritikád tárgya legyél.baggio

Szerintem ez a hatalom antopológiája. Általában véve, korszaktól függetlenül. Caesar vagy Danton sem járt máshogy.peterk2005

Nem ugyanarról beszélünk. Hogy a hatalom megront, az nem újkeletű, viszont mára már az Istenbe vetett hit helyébe a pénz imádata lépett, ergo míves szavakkal, pusztán retorikai eszközökkel nem érsz el semmit, tőke kell hozzá, ami viszont nincs ingyen. Tehát mindenképp a mai játékszabályok szerint kell játszanod, akkor pedig jöhet a - jogos - kritika, hogy eladtad magad.baggio

Ja, értelek. Hmmm.... hát... szerintem Hitlernek v. Leninnek is kellett a pénz a hatalomszerzéshez, anélkül nem ment volna. A hatalomért folytatott harc végülis a nevében hozdozza, hogy harc. Ahhoz pedig tudjuk, hogy három dolog kell. 😊

Na, jó, valamikor lehetett házasodni is. Ha volt pénzed. 😀peterk2005

Puzsér épp egy tegnapi adásában vallotta be másik nagy problémáját, hogy Hitler túlságosan lejáratta az erősen gesztikuláló, energetikus ember retorikáját, mely azóta nehezen vehető komolyan... 😊 (ezen önreflexióra való képesség miatt bírom igazán)

Szerintem ez a hatalom antopológiája. Általában véve, korszaktól függetlenül. Caesar vagy Danton sem járt máshogy.peterk2005

Nem ugyanarról beszélünk. Hogy a hatalom megront, az nem újkeletű, viszont mára már az Istenbe vetett hit helyébe a pénz imádata lépett, ergo míves szavakkal, pusztán retorikai eszközökkel nem érsz el semmit, tőke kell hozzá, ami viszont nincs ingyen. Tehát mindenképp a mai játékszabályok szerint kell játszanod.baggio

Retorikai eszközökkel szinte soha nem lehetett elérni komoly eredményt. Minden korban pénz vagy fegyveres erő kellett hozzá, és ez pontosan így van ma is. Az Istenbe vetett hit ehhez sehogy sem kapcsolódik.Jan

ööö... Jézus? Buddha? Gandhi? Mohamed?

Szerintem ez a hatalom antopológiája. Általában véve, korszaktól függetlenül. Caesar vagy Danton sem járt máshogy.peterk2005

Nem ugyanarról beszélünk. Hogy a hatalom megront, az nem újkeletű, viszont mára már az Istenbe vetett hit helyébe a pénz imádata lépett, ergo míves szavakkal, pusztán retorikai eszközökkel nem érsz el semmit, tőke kell hozzá, ami viszont nincs ingyen. Tehát mindenképp a mai játékszabályok szerint kell játszanod.baggio

Retorikai eszközökkel szinte soha nem lehetett elérni komoly eredményt. Minden korban pénz vagy fegyveres erő kellett hozzá, és ez pontosan így van ma is. Az Istenbe vetett hit ehhez sehogy sem kapcsolódik.

Ez nem kizárólag Puzsér tragédiája, hanem a modern társadalmaké politikai, gazdasági és minden más téren egyaránt. Nem tudsz semmilyen változást kieszközölni, ha nincs elég hatalmad (azaz pénzed), annak megszerzéséhez viszont annyi kompromisszumot kell kötnöd, hogy kellően korrumpálódtál hozzá, hogy te is a saját kritikád tárgya legyél.baggio

Szerintem ez a hatalom antopológiája. Általában véve, korszaktól függetlenül. Caesar vagy Danton sem járt máshogy.peterk2005

Nem ugyanarról beszélünk. Hogy a hatalom megront, az nem újkeletű, viszont mára már az Istenbe vetett hit helyébe a pénz imádata lépett, ergo míves szavakkal, pusztán retorikai eszközökkel nem érsz el semmit, tőke kell hozzá, ami viszont nincs ingyen. Tehát mindenképp a mai játékszabályok szerint kell játszanod, akkor pedig jöhet a - jogos - kritika, hogy eladtad magad.baggio

Ja, értelek. Hmmm.... hát... szerintem Hitlernek v. Leninnek is kellett a pénz a hatalomszerzéshez, anélkül nem ment volna. A hatalomért folytatott harc végülis a nevében hozdozza, hogy harc. Ahhoz pedig tudjuk, hogy három dolog kell. 😊

Na, jó, valamikor lehetett házasodni is. Ha volt pénzed. 😀

Ez nem kizárólag Puzsér tragédiája, hanem a modern társadalmaké politikai, gazdasági és minden más téren egyaránt. Nem tudsz semmilyen változást kieszközölni, ha nincs elég hatalmad (azaz pénzed), annak megszerzéséhez viszont annyi kompromisszumot kell kötnöd, hogy kellően korrumpálódtál hozzá, hogy te is a saját kritikád tárgya legyél.baggio

Szerintem ez a hatalom antopológiája. Általában véve, korszaktól függetlenül. Caesar vagy Danton sem járt máshogy.peterk2005

Nem ugyanarról beszélünk. Hogy a hatalom megront, az nem újkeletű, viszont mára már az Istenbe vetett hit helyébe a pénz imádata lépett, ergo míves szavakkal, pusztán retorikai eszközökkel nem érsz el semmit, tőke kell hozzá, ami viszont nincs ingyen. Tehát mindenképp a mai játékszabályok szerint kell játszanod, akkor pedig jöhet a - jogos - kritika, hogy eladtad magad.

Ez nem kizárólag Puzsér tragédiája, hanem a modern társadalmaké politikai, gazdasági és minden más téren egyaránt. Nem tudsz semmilyen változást kieszközölni, ha nincs elég hatalmad (azaz pénzed), annak megszerzéséhez viszont annyi kompromisszumot kell kötnöd, hogy kellően korrumpálódtál hozzá, hogy te is a saját kritikád tárgya legyél.

Nem párhuzamot akarok vonni, de gondoljunk csak bele, hogy ma Jézus meddig jutna el az emberek megváltásának útján...baggio

Mit értesz változás alatt? Hogy az egész társadalom megváltozik? Ahhoz semmi pénz nem elég.

Én a héten pl. nagyon elégedett vagyok magammal, inspiráltam (nem akartam, így sikerült) valakit, hogy leszokjon a cigiről. 3 hete együtt kávéztunk, kérdezte hogy zavar-e a cigi, mondtam hogy nem, elmeséltem én is cigiztem 15 évig, kérdezte hogy szoktam le stb. Most találkoztunk tegnapelőtt és mondta hogy leszokott, mert tetszett neki amit meséltem. Ingyen volt.

Ha most a fejembe venném, hogy Jézust játszok (vagy csak egyszerűen mondjuk eltörölöm a szegénységet az Ormánságban), én is frusztrált lennék, mert ez lehetetlen. Nem hiszek a forradalmakban, az evolúcióban hiszek, abban hogy kicsit lehet változtatni.

Nyilván majd megkapom, hogy naiv vagyok, de igazából akkor naiv vagyok. Ettől függetlenül fel fogom szedni a szemetet, helyi termelőktől fogok vásárolni, helyi vállalkozókkal fogok dolgoztatni, és úgy segítek a környékben lakó 6 gyerekes apukának, hogy a hétvégén ő vágja nálam a füvet, és a gyerekeinek adom a régi ruháinkat. Szerintem ez cselekvés, és még frusztrált sem vagyok tőle.Gyurma Pappa

Ez vagy te, valaki mer nagyot álmodni, valaki álmodni se tud, valaki sokat markol, de semmit se fog, valaki meg keveset, de azt biztos kézzel ragadja meg, nincs erre se recept. Hogy nem hiszel a forradalmakban, az pont nem naivitás, hanem a pragmatizmus, Puzsér pedig megrögzött idealista, de a magyarokra igen jellemzően túl neurotikus hozzá, hogy túllépjen saját egóján.

Ez nem kizárólag Puzsér tragédiája, hanem a modern társadalmaké politikai, gazdasági és minden más téren egyaránt. Nem tudsz semmilyen változást kieszközölni, ha nincs elég hatalmad (azaz pénzed), annak megszerzéséhez viszont annyi kompromisszumot kell kötnöd, hogy kellően korrumpálódtál hozzá, hogy te is a saját kritikád tárgya legyél.

Nem párhuzamot akarok vonni, de gondoljunk csak bele, hogy ma Jézus meddig jutna el az emberek megváltásának útján...baggio

Mit értesz változás alatt? Hogy az egész társadalom megváltozik? Ahhoz semmi pénz nem elég.

Én a héten pl. nagyon elégedett vagyok magammal, inspiráltam (nem akartam, így sikerült) valakit, hogy leszokjon a cigiről. 3 hete együtt kávéztunk, kérdezte hogy zavar-e a cigi, mondtam hogy nem, elmeséltem én is cigiztem 15 évig, kérdezte hogy szoktam le stb. Most találkoztunk tegnapelőtt és mondta hogy leszokott, mert tetszett neki amit meséltem. Ingyen volt.

Ha most a fejembe venném, hogy Jézust játszok (vagy csak egyszerűen mondjuk eltörölöm a szegénységet az Ormánságban), én is frusztrált lennék, mert ez lehetetlen. Nem hiszek a forradalmakban, az evolúcióban hiszek, abban hogy kicsit lehet változtatni.

Nyilván majd megkapom, hogy naiv vagyok, de igazából akkor naiv vagyok. Ettől függetlenül fel fogom szedni a szemetet, helyi termelőktől fogok vásárolni, helyi vállalkozókkal fogok dolgoztatni, és úgy segítek a környékben lakó 6 gyerekes apukának, hogy a hétvégén ő vágja nálam a füvet, és a gyerekeinek adom a régi ruháinkat. Szerintem ez cselekvés, és még frusztrált sem vagyok tőle.

Ez nem kizárólag Puzsér tragédiája, hanem a modern társadalmaké politikai, gazdasági és minden más téren egyaránt. Nem tudsz semmilyen változást kieszközölni, ha nincs elég hatalmad (azaz pénzed), annak megszerzéséhez viszont annyi kompromisszumot kell kötnöd, hogy kellően korrumpálódtál hozzá, hogy te is a saját kritikád tárgya legyél.baggio

Szerintem ez a hatalom antopológiája. Általában véve, korszaktól függetlenül. Caesar vagy Danton sem járt máshogy.

Én még azt is elfogadnám Puzsértól, ha csak fikázna - akkor, ha a fikázásai valami keretbe illeszthetőek lennének, és magasabb színvonalon tenné, mint azok, akiket fikáz. De ő csak felháborodik XY-on (bárki behelyettesíthető akire kiakadt), majd ugyanolyan vagy alacsonyabb színvonalon elküldi a búsba. A mondanivalójának általában nem értelme van, hanem csak stílusa. Ez számomra veszekedés.peterk2005

Ha nem általánosságban beszélünk, hanem konkrétan Puzsérról, akkor ahhoz lenne egy hozzáfűznivalóm:
Személyesen ismerem, és neki valóban az a legfőbb gondja, szerintem személyes tragédiája (ahogy arra Igor is ráérzett), hogy egy dolog látni a problémát, azt deffiniálni, és megoldás után kiáltani, és egy teljesen másik egy problémát megoldani.
Számára ez az életének nagy kudarca, hogy bár erős belső késztetése van a cselekvésre, de lehetősége erre (státuszából, szerepéből, alkatából, karakteréből kifolyólag) szinte semmi. Vagyis hiába vetne fel bármilyen problémára megoldási javaslatot, az pont annyit érne, mintha én, te, bárki vetné fel.
Ugyanis egy problémát meg kell oldani (alapvetően a probléma rendszerének dimenziójában), nem megoldásokat kell felvetni (kívülről).
És ilyen tekintetben egy olyan kritikus, aki megelégszik a kritika megfogalmazásával sokkal szerencsésebb, mint egy olyan cselekvő alkat, mint Puzsér. Aki attól, hogy cselekvő alkat, még nem képes valóban nagy dolgokat véghezvinni. És ez az ő életének nagy nyomora, fő frusztrációja, anomáliája, hívjuk akárhogyan.
Ezért ragad bele hajdúpéterekkel való kisstílű hadakozásokba, és ezért beszél még egy pimf szórakoztató filmről is olyan vehemenciával, mintha egy forradalom egyik vezetője lenne maximális forradalmi hevületben.Sobri Jóska

Ez nem kizárólag Puzsér tragédiája, hanem a modern társadalmaké politikai, gazdasági és minden más téren egyaránt. Nem tudsz semmilyen változást kieszközölni, ha nincs elég hatalmad (azaz pénzed), annak megszerzéséhez viszont annyi kompromisszumot kell kötnöd, hogy kellően korrumpálódtál hozzá, hogy te is a saját kritikád tárgya legyél.

Nem párhuzamot akarok vonni, de gondoljunk csak bele, hogy ma Jézus meddig jutna el az emberek megváltásának útján...

Ha nem általánosságban beszélünk, hanem konkrétan Puzsérról, akkor ahhoz lenne egy hozzáfűznivalóm:Sobri Jóska

Igort nem tudom, de én konkrétan róla írtam amit írtam.

Nekem tulajdonképpen az vele a problémám, hogy azon kívül, hogy esetleg szórakoztatóan hangos és trágár, azon kívül nem tudom tulajdonképpen mit is akar? Nézz bele a videoblogjába, tekerj bele egymás után a clipekbe, és mondd azt, hogy nem az áll össze belőle, hogy tulajdonképpen nincsen semmi más baja, mint az, hogy nem ő az aki zsírosan meg van fizetve azért, hogy valamilyen kultúrszemetet produkáljon. Bennem legalábbis nem állt össze más kép, ez viszont elég hangsúlyosan...

Namost, ha így van, akkor lásd a legelső postomat a kultúr-múmia jelzővel. 😊 Ha meg nem így van, akkor nem ártana, ha rendbetenné a gondolatait...

A problemat megvilagitani mindig konnyebb.. az oke hogy Puzser ravilagit valamire, altalabban ebben jo amugy, ami tenyszeruleg igaz, jogos problema. Mondjuk 18 mas gondolkodo, szociologus, politologus, fociedzo, filmritikus, ezermester-nethuszar, stb is megtette mar ugyanezt (es altalaban normalisabb stilusban), de ez most mindegy vegulis.. Puzser problemamegvilagitasban altalaban jo.

Ami nekem hianyzik tole, az az ezt koveto javaslat/megoldas, hogy mi legyen.. mert ezek altalaban klisek, elnagyolt otletek, ures lozungok.
"Uljunk le mind azt asztalhoz.." - wow, tenyleg.. es megis hogyan? Kicsit reszletesebben, megis hogy kepzeli ezt el... ?

Teny, hogy a "fikazoember" szerepkorben az elso joval fontosabb.. de a kritikai szemleletet a kritikussal szemben is erdemes megfogalmazni. (Who watches the watchmen..)Igor

Most erre belinkelhetnék 16 felvételt, amikor a lehetséges megoldásokról beszél ("főleg az apu, azért iszik mert te sírsz" előadássorozatot ajánlom), de egy rövid cikknél, ahol karakterlimit van (ugyanis ez a heti rovata a Magyar Nemzet nyomtatott változatában is megjelenik, mindig ugyanott), ez a kritika szerintem nem éppen korrekt. Nem mellesleg kritika és kritika között is van különbség, az semmiképp se komolyan vehető, mikor x személy kijelenti, hogy ez meg az semmiképp nincs így, mert ő nem így gondolja, kész.

Én még azt is elfogadnám Puzsértól, ha csak fikázna - akkor, ha a fikázásai valami keretbe illeszthetőek lennének, és magasabb színvonalon tenné, mint azok, akiket fikáz. De ő csak felháborodik XY-on (bárki behelyettesíthető akire kiakadt), majd ugyanolyan vagy alacsonyabb színvonalon elküldi a búsba. A mondanivalójának általában nem értelme van, hanem csak stílusa. Ez számomra veszekedés.peterk2005

Ha nem általánosságban beszélünk, hanem konkrétan Puzsérról, akkor ahhoz lenne egy hozzáfűznivalóm:
Személyesen ismerem, és neki valóban az a legfőbb gondja, szerintem személyes tragédiája (ahogy arra Igor is ráérzett), hogy egy dolog látni a problémát, azt deffiniálni, és megoldás után kiáltani, és egy teljesen másik egy problémát megoldani.
Számára ez az életének nagy kudarca, hogy bár erős belső késztetése van a cselekvésre, de lehetősége erre (státuszából, szerepéből, alkatából, karakteréből kifolyólag) szinte semmi. Vagyis hiába vetne fel bármilyen problémára megoldási javaslatot, az pont annyit érne, mintha én, te, bárki vetné fel.
Ugyanis egy problémát meg kell oldani (alapvetően a probléma rendszerének dimenziójában), nem megoldásokat kell felvetni (kívülről).
És ilyen tekintetben egy olyan kritikus, aki megelégszik a kritika megfogalmazásával sokkal szerencsésebb, mint egy olyan cselekvő alkat, mint Puzsér. Aki attól, hogy cselekvő alkat, még nem képes valóban nagy dolgokat véghezvinni. És ez az ő életének nagy nyomora, fő frusztrációja, anomáliája, hívjuk akárhogyan.
Ezért ragad bele hajdúpéterekkel való kisstílű hadakozásokba, és ezért beszél még egy pimf szórakoztató filmről is olyan vehemenciával, mintha egy forradalom egyik vezetője lenne maximális forradalmi hevületben.

Én még azt is elfogadnám Puzsértól, ha csak fikázna - akkor, ha a fikázásai valami keretbe illeszthetőek lennének, és magasabb színvonalon tenné, mint azok, akiket fikáz. De ő csak felháborodik XY-on (bárki behelyettesíthető akire kiakadt), majd ugyanolyan vagy alacsonyabb színvonalon elküldi a búsba. A mondanivalójának általában nem értelme van, hanem csak stílusa. Ez számomra veszekedés.

A problemat megvilagitani mindig konnyebb.. az oke hogy Puzser ravilagit valamire, altalabban ebben jo amugy, ami tenyszeruleg igaz, jogos problema. Mondjuk 18 mas gondolkodo, szociologus, politologus, fociedzo, filmritikus, ezermester-nethuszar, stb is megtette mar ugyanezt (es altalaban normalisabb stilusban), de ez most mindegy vegulis.. Puzser problemamegvilagitasban altalaban jo.

Ami nekem hianyzik tole, az az ezt koveto javaslat/megoldas, hogy mi legyen.. mert ezek altalaban klisek, elnagyolt otletek, ures lozungok.
"Uljunk le mind azt asztalhoz.." - wow, tenyleg.. es megis hogyan? Kicsit reszletesebben, megis hogy kepzeli ezt el... ?

Teny, hogy a "fikazoember" szerepkorben az elso joval fontosabb.. de a kritikai szemleletet a kritikussal szemben is erdemes megfogalmazni. (Who watches the watchmen..)Igor

Nobody.
Különben egy végtelen spirál alakulna ki. Mindig van egy "utolsó megmondóember".

"Nem az a cél, hogy az embert ne bírálják, hanem az, hogy ne legyen igazuk."baggio

A cél az, hogy még ha igazuk is van, ne tudják bebizonyítani, ergo ne menjenek vele semmire.
Tehát a valóban hasznos cél a győzelem, akármelyik oldalon harcol is az ember, miközben csak remélheti, hogy a megfelelőn tette.Sobri Jóska

a te igazadat se lehet megcáfolni, se megerősíteni (mármint hogy kinek mi a belső motivációja), így ezzel a nihilista szemlélettel se megyünk semmire (bár minden véleményt alapvetően szócséplésnek címkézni jó taktika) 😊baggio

Igaz, de én nem is igénylem a megerősítést, és nem zökkent ki a megcáfolás.
És csak helyesbítek, hogy a pragmatizmus nem egyenlő a nihilizmussal.

A problemat megvilagitani mindig konnyebb.. az oke hogy Puzser ravilagit valamire, altalabban ebben jo amugy, ami tenyszeruleg igaz, jogos problema. Mondjuk 18 mas gondolkodo, szociologus, politologus, fociedzo, filmritikus, ezermester-nethuszar, stb is megtette mar ugyanezt (es altalaban normalisabb stilusban), de ez most mindegy vegulis.. Puzser problemamegvilagitasban altalaban jo.

Ami nekem hianyzik tole, az az ezt koveto javaslat/megoldas, hogy mi legyen.. mert ezek altalaban klisek, elnagyolt otletek, ures lozungok.
"Uljunk le mind azt asztalhoz.." - wow, tenyleg.. es megis hogyan? Kicsit reszletesebben, megis hogy kepzeli ezt el... ?

Teny, hogy a "fikazoember" szerepkorben az elso joval fontosabb.. de a kritikai szemleletet a kritikussal szemben is erdemes megfogalmazni. (Who watches the watchmen..)

"Nem az a cél, hogy az embert ne bírálják, hanem az, hogy ne legyen igazuk."baggio

A cél az, hogy még ha igazuk is van, ne tudják bebizonyítani, ergo ne menjenek vele semmire.
Tehát a valóban hasznos cél a győzelem, akármelyik oldalon harcol is az ember, miközben csak remélheti, hogy a megfelelőn tette.Sobri Jóska

a te igazadat se lehet megcáfolni, se megerősíteni (mármint hogy kinek mi a belső motivációja), így ezzel a nihilista szemlélettel se megyünk semmire (bár minden véleményt alapvetően szócséplésnek címkézni jó taktika) 😊