Politika

 telex.hu/belfold/2022/07/17/augusztus-20-tuzijatek-koltsegek-kozerdeku-adatigenyles-mtu-parbeszed

😀
Amadeus

Ezen milyen cinizmussal képes átlépni egy fideszes? Hogy gyurcsánynál ugyanaz lenne és ezt tényleg mindenre rá lehet szépen sütni?
r.baggio

Gyurcsánynál nem lenne tűzijáték, és 30 milliárdba kerülne. 😊

Szerkesztette: somoskovig

 telex.hu/belfold/2022/07/17/augusztus-20-tuzijatek-koltsegek-kozerdeku-adatigenyles-mtu-parbeszed

😀
Amadeus

Ezen milyen cinizmussal képes átlépni egy fideszes? Hogy gyurcsánynál ugyanaz lenne és ezt tényleg mindenre rá lehet szépen sütni?
r.baggio

Csak erősen hinni kell és annyi.

 telex.hu/belfold/2022/07/17/augusztus-20-tuzijatek-koltsegek-kozerdeku-adatigenyles-mtu-parbeszed

😀
Amadeus

Ezen milyen cinizmussal képes átlépni egy fideszes? Hogy gyurcsánynál ugyanaz lenne és ezt tényleg mindenre rá lehet szépen sütni?

Én azt gondolom, hogy oké, szar van, covid, háború, energiaválság, ellátási válság, faszomtudjamégmijön, de ez nem valami extraapokaliptikus szar (ahogy a médiumok harsogják), csak egy olyan standard szar, amivel az emberiség ugyanúgy megbírkózik, mint az elmúlt pár ezer éve alatt az eddigiekkel, és az egyén, akkor cselekszik a leghasznosabban, ha próbálja maga számára kiügyeskedni az adatdömpingből a tényleg releváns infókat, azokat értelmezi, azokra támaszkodik ha döntenie kell, nem pánikol, nem parázik rá olyan dolgokra, amin úgyse tud változtatni és ami úgyse annyira szar, mint amennyire felfestik, és megtesz minden tőlhet azügyben, ahol van lehetősége rá.Őszentsége Sobri Jóska

Alapvetően egyetértek, de azért közben meg a történelem azt is bizonyította már sokszor, hogy apokaliptikus szarok is előfordulnak időnként, és jellemzően azok is standard szarokként indulnak. Szóval a magam részéről elkeseredve nem vagyok, ráadásulk ez a mostani szar - ha pontosan a színe, szaga nem is, de - már egy ideje látható, várható is volt, így fel lehetett rá készülni. De azért teljesen nem vagyok nyugodt.

Másrészt a standard szart is csak addig könnyebb elviselni, amíg a privát világom rendben van. Ha a privát világomba is beütne közben valami krízis - betegség, egyéb baj, le sem írom, érted - akkor azt jó időben sokkal könnyebb túlélni, átvészelni, megoldani, mint rossz időben. Ha ilyen helyzetbe kerül az ember, akkor a standard szar is akár ellehetetlenítheti a talpon maradását. És az élet sajnos olyan, hogy privát krízis is bármikor előfordulhat.

Végül van egy harmadik szempont is, ami foglalkoztat. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt az a pillanat, amikor a kilencvenes évek elején - már a rendszerváltás után(!) - másfél év angliai kint tartózkodás után hazarepülve kijöttem a ferihegyi repülőtérről és betaxiztam a városba. Egy hét nyaralás, pár nap Bécs vagy akár Róma után nem érzi ezt az ember, de ha hosszabb időt tölt kint, akkor rááll a szeme, megszokja a másik világot / országot stb. Amikor másfél év london környékén élés és dolgozás után reggel hétkor kiléptem a londoni lakásom ajtaján, kilenckor felültem a gépre, fél tizenkettőkor kiléptem Ferihegy kapuján, és a taxiból néztem az akkori Budapest utcáit, az embereket, az épületeket, az mellbevágó élmény volt. A kádárizmusban nőttem fel - amit mellesleg nagyon utáltam is -, tudtam, ismertem hogy honnan jövök és hova jöttem vissza, és mégis. Mégis más kép élt bennem róla. Ott a taxiban jött velem szembe a valóság, amit itthon élve nem láttam, nem tudtam észrevenni. Ez a különbség egyébként szép lassan csökkenni kezdett, a kétezres évekre már sokkal kevésbé volt markáns, bár ha figyelsz akkor még manapság is észrevehető persze. De nem olyan mellbevágóan üt az arcodba, mint a rendszerváltás előtt ill. környékén.

Mindezzel azt akarom csak mondani, hogy drukkolok, hogy valahogy kapaszkodjunk meg a nyugat szélébe. Nehogy (megint) kirostálódjunk és visszapottyanjunk a nyugat és kelet közötti senki földjére. Azt a kontrasztot nem akarom, hogy a gyerekeim korosztályának is látnia kelljen. Az is vele a gond, hogy becsapós, mert amikor benne élsz, nem igazán veszed észre. Olyan mint a hajléktalan sorsa, akinek a világában a rossztól a jóig tartó számegyenes beszűkül arra, hogy van-e éjszakára meleg takarója, vagy nincs. Ha éppen tudott enni valamit és sikerül összekaparnia maga körül annyi újságpapírt / rongyot, hogy nem fázik, akkor úgy érzi hogy rendben van a dolog. Szeretném, ha a jövőben nem ilyen illúziók teremtette beszűkült számegyenesen kellene méregetnünk, hogy mikor jobb és mikor rosszabb, hanem kiszakadnánk belőle, mert nincs annál rosszabb amikor az életed közepén szembesülsz a valósággal, hogy amit te jólétnek és előrelépésnek gondoltál, az tulajdonképpen csak összekapart újságpapír-halom...
peterk2005 udvari bolond

Erről az 1984 jutott eszembe:
"A társadalmi légkör olyan, mint egy ostromlott városé, ahol egy darab lóhús birtoklása jelenti a különbséget gazdagság és szegénység között."

Szerkesztette: bcsarli, Udvari Főkóstoló

 telex.hu/belfold/2022/07/17/augusztus-20-tuzijatek-koltsegek-kozerdeku-adatigenyles-mtu-parbeszed

😀
Amadeus

Mondanám h a hét vicce, de erős a konkurencia! 🥴

A legtöbb ember ha politikáról (gazdaságpolitikáról) van szó, akkor olyanná válik, mint egy túlműködő bipoláris depressziós, ha szar van az nagyon szar, ha jó van, az nagyon jó. De tulajdonképpen sosem így működött a világ. Az emberi társadalmak alapvetően mindig középre tartanak, még ha ez belülről úgy is néz ki, mintha éppen vagy zuhanna vagy meredeken emelkedne. De távlatosan szemlélve csak az "arany középúthoz" történő kompenzálás történik szinte mindig.

Az elmúlt időszak kibaszott csúcstámadás volt, akár a 2.vh vége óta nézzük európai háborúk, szabadságjogok, komfortszint tekintetében, akár az elmúlt 10 évet gazdasági fellendülés tekintetében, egyaránt az emberiség legjobb időszakainak egyike volt. Törvényszerű, hogy most jön némi szar.
De ez nem azt jelnti, hogy irány a gödör alja, és ott rohadunk meg most már mindörökre, csak annyit, hogy lejtmenetben vagyunk, egészen addig, amíg nem érünk egy újabb hegy lábához.
Ez a valódi valóság.

De a médiavalóságban minden "soha nem látott", " elképzelhetetlenül rettenetes", "minden idők legnagyobb..." ésatöbbi.
És nem szabad, hogy ez a médiavalóság határozza meg a közérzetünket, cselekvéseinket, mert ez sohanemlátottelképzelhetetlenülrettenetesenmindenidőklegnagyobb túlzása, valóságtorzítása, gondolatbefolyásolása.
Arra, aki napi hírfogyasztó és érdeklődik a közélet iránt, brutális mennyiségű adatot (adatot, nem érdemi információt! óriási különbség) zúdít rá a média, és nem csoda, ha valakit ez a rengeteg adat maga alá temet, elkeserít, elkedvetlenít.

Én azt gondolom, hogy oké, szar van, covid, háború, energiaválság, ellátási válság, faszomtudjamégmijön, de ez nem valami extraapokaliptikus szar (ahogy a médiumok harsogják), csak egy olyan standard szar, amivel az emberiség ugyanúgy megbírkózik, mint az elmúlt pár ezer éve alatt az eddigiekkel, és az egyén, akkor cselekszik a leghasznosabban, ha próbálja maga számára kiügyeskedni az adatdömpingből a tényleg releváns infókat, azokat értelmezi, azokra támaszkodik ha döntenie kell, nem pánikol, nem parázik rá olyan dolgokra, amin úgyse tud változtatni és ami úgyse annyira szar, mint amennyire felfestik, és megtesz minden tőlhet azügyben, ahol van lehetősége rá.
És ismét ideidézem a Ken Liunál olvasott mondatot: "Elkerülhetetlen eseményekkel szemben az alkalmazkodás az egyetlen választási lehetőség."
De ez szerencsére egy kurva jó és hasznos választás.
Őszentsége Sobri Jóska

Ezt most nagyon emberien összeraktad.
Persze visszatekintve én is átéltem már pár válságot, és azokra visszatekintve nem jött el számomra egyszer sem az a nagy összeomlás amit előtte, és közben is prognosztizáltak. Remélem most is így lesz.
Valószínűleg nem lesz az ami mostanáig, hogy a jövedelmem 30-40 százaléka mindíg ment a tartalékalapba, de túl fogom élni.
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Igen, ti azért (is) gondolkodtok így mert kellő anyagi biztonságot teremtettetek magatoknak gondolván az ilyen szituációkra. A probléma hogy társadalmunk széles rétegeire ez nem/kevésbé jellemző, egy jó részének meg erre esèlye sem volt Mo-n.
Na ők vannak/lesznek bajban, nekik a válság nem egy probléma vagy a konfortzónából való kilépést jelenti hanem összeomlást, katasztrófát.
davemayer

Írtam pár hsz-el lejjebb, hogy mi lesz azokkal akik eddig is egyik hónapról a másikra éltek? Mi lesz a fiatalokkal, akik még el se kezdhették a takatékoskodást, már hitelekből kénytelenek finanszírozni az életüket?
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Fiataloknak az adómentességnél sokkal több segitséget nem kell adni. Aki elveszíti a munkáját menjen el bárminek dolgozni, akkor is megél.
davemayer

😀😀😀DDDD
Amadeus

Micsoda tartalmas hozzászólás, mindig felülmúlod magad.

Én azt gondolom, hogy oké, szar van, covid, háború, energiaválság, ellátási válság, faszomtudjamégmijön, de ez nem valami extraapokaliptikus szar (ahogy a médiumok harsogják), csak egy olyan standard szar, amivel az emberiség ugyanúgy megbírkózik, mint az elmúlt pár ezer éve alatt az eddigiekkel, és az egyén, akkor cselekszik a leghasznosabban, ha próbálja maga számára kiügyeskedni az adatdömpingből a tényleg releváns infókat, azokat értelmezi, azokra támaszkodik ha döntenie kell, nem pánikol, nem parázik rá olyan dolgokra, amin úgyse tud változtatni és ami úgyse annyira szar, mint amennyire felfestik, és megtesz minden tőlhet azügyben, ahol van lehetősége rá.Őszentsége Sobri Jóska

Alapvetően egyetértek, de azért közben meg a történelem azt is bizonyította már sokszor, hogy apokaliptikus szarok is előfordulnak időnként, és jellemzően azok is standard szarokként indulnak. Szóval a magam részéről elkeseredve nem vagyok, ráadásulk ez a mostani szar - ha pontosan a színe, szaga nem is, de - már egy ideje látható, várható is volt, így fel lehetett rá készülni. De azért teljesen nem vagyok nyugodt.

Másrészt a standard szart is csak addig könnyebb elviselni, amíg a privát világom rendben van. Ha a privát világomba is beütne közben valami krízis - betegség, egyéb baj, le sem írom, érted - akkor azt jó időben sokkal könnyebb túlélni, átvészelni, megoldani, mint rossz időben. Ha ilyen helyzetbe kerül az ember, akkor a standard szar is akár ellehetetlenítheti a talpon maradását. És az élet sajnos olyan, hogy privát krízis is bármikor előfordulhat.

Végül van egy harmadik szempont is, ami foglalkoztat. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt az a pillanat, amikor a kilencvenes évek elején - már a rendszerváltás után(!) - másfél év angliai kint tartózkodás után hazarepülve kijöttem a ferihegyi repülőtérről és betaxiztam a városba. Egy hét nyaralás, pár nap Bécs vagy akár Róma után nem érzi ezt az ember, de ha hosszabb időt tölt kint, akkor rááll a szeme, megszokja a másik világot / országot stb. Amikor másfél év london környékén élés és dolgozás után reggel hétkor kiléptem a londoni lakásom ajtaján, kilenckor felültem a gépre, fél tizenkettőkor kiléptem Ferihegy kapuján, és a taxiból néztem az akkori Budapest utcáit, az embereket, az épületeket, az mellbevágó élmény volt. A kádárizmusban nőttem fel - amit mellesleg nagyon utáltam is -, tudtam, ismertem hogy honnan jövök és hova jöttem vissza, és mégis. Mégis más kép élt bennem róla. Ott a taxiban jött velem szembe a valóság, amit itthon élve nem láttam, nem tudtam észrevenni. Ez a különbség egyébként szép lassan csökkenni kezdett, a kétezres évekre már sokkal kevésbé volt markáns, bár ha figyelsz akkor még manapság is észrevehető persze. De nem olyan mellbevágóan üt az arcodba, mint a rendszerváltás előtt ill. környékén.

Mindezzel azt akarom csak mondani, hogy drukkolok, hogy valahogy kapaszkodjunk meg a nyugat szélébe. Nehogy (megint) kirostálódjunk és visszapottyanjunk a nyugat és kelet közötti senki földjére. Azt a kontrasztot nem akarom, hogy a gyerekeim korosztályának is látnia kelljen. Az is vele a gond, hogy becsapós, mert amikor benne élsz, nem igazán veszed észre. Olyan mint a hajléktalan sorsa, akinek a világában a rossztól a jóig tartó számegyenes beszűkül arra, hogy van-e éjszakára meleg takarója, vagy nincs. Ha éppen tudott enni valamit és sikerül összekaparnia maga körül annyi újságpapírt / rongyot, hogy nem fázik, akkor úgy érzi hogy rendben van a dolog. Szeretném, ha a jövőben nem ilyen illúziók teremtette beszűkült számegyenesen kellene méregetnünk, hogy mikor jobb és mikor rosszabb, hanem kiszakadnánk belőle, mert nincs annál rosszabb amikor az életed közepén szembesülsz a valósággal, hogy amit te jólétnek és előrelépésnek gondoltál, az tulajdonképpen csak összekapart újságpapír-halom...

Szerkesztette: peterk2005 udvari bolond

A legtöbb ember ha politikáról (gazdaságpolitikáról) van szó, akkor olyanná válik, mint egy túlműködő bipoláris depressziós, ha szar van az nagyon szar, ha jó van, az nagyon jó. De tulajdonképpen sosem így működött a világ. Az emberi társadalmak alapvetően mindig középre tartanak, még ha ez belülről úgy is néz ki, mintha éppen vagy zuhanna vagy meredeken emelkedne. De távlatosan szemlélve csak az "arany középúthoz" történő kompenzálás történik szinte mindig.

Az elmúlt időszak kibaszott csúcstámadás volt, akár a 2.vh vége óta nézzük európai háborúk, szabadságjogok, komfortszint tekintetében, akár az elmúlt 10 évet gazdasági fellendülés tekintetében, egyaránt az emberiség legjobb időszakainak egyike volt. Törvényszerű, hogy most jön némi szar.
De ez nem azt jelnti, hogy irány a gödör alja, és ott rohadunk meg most már mindörökre, csak annyit, hogy lejtmenetben vagyunk, egészen addig, amíg nem érünk egy újabb hegy lábához.
Ez a valódi valóság.

De a médiavalóságban minden "soha nem látott", " elképzelhetetlenül rettenetes", "minden idők legnagyobb..." ésatöbbi.
És nem szabad, hogy ez a médiavalóság határozza meg a közérzetünket, cselekvéseinket, mert ez sohanemlátottelképzelhetetlenülrettenetesenmindenidőklegnagyobb túlzása, valóságtorzítása, gondolatbefolyásolása.
Arra, aki napi hírfogyasztó és érdeklődik a közélet iránt, brutális mennyiségű adatot (adatot, nem érdemi információt! óriási különbség) zúdít rá a média, és nem csoda, ha valakit ez a rengeteg adat maga alá temet, elkeserít, elkedvetlenít.

Én azt gondolom, hogy oké, szar van, covid, háború, energiaválság, ellátási válság, faszomtudjamégmijön, de ez nem valami extraapokaliptikus szar (ahogy a médiumok harsogják), csak egy olyan standard szar, amivel az emberiség ugyanúgy megbírkózik, mint az elmúlt pár ezer éve alatt az eddigiekkel, és az egyén, akkor cselekszik a leghasznosabban, ha próbálja maga számára kiügyeskedni az adatdömpingből a tényleg releváns infókat, azokat értelmezi, azokra támaszkodik ha döntenie kell, nem pánikol, nem parázik rá olyan dolgokra, amin úgyse tud változtatni és ami úgyse annyira szar, mint amennyire felfestik, és megtesz minden tőlhet azügyben, ahol van lehetősége rá.
És ismét ideidézem a Ken Liunál olvasott mondatot: "Elkerülhetetlen eseményekkel szemben az alkalmazkodás az egyetlen választási lehetőség."
De ez szerencsére egy kurva jó és hasznos választás.
Őszentsége Sobri Jóska

Ezt most nagyon emberien összeraktad.
Persze visszatekintve én is átéltem már pár válságot, és azokra visszatekintve nem jött el számomra egyszer sem az a nagy összeomlás amit előtte, és közben is prognosztizáltak. Remélem most is így lesz.
Valószínűleg nem lesz az ami mostanáig, hogy a jövedelmem 30-40 százaléka mindíg ment a tartalékalapba, de túl fogom élni.
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Igen, ti azért (is) gondolkodtok így mert kellő anyagi biztonságot teremtettetek magatoknak gondolván az ilyen szituációkra. A probléma hogy társadalmunk széles rétegeire ez nem/kevésbé jellemző, egy jó részének meg erre esèlye sem volt Mo-n.
Na ők vannak/lesznek bajban, nekik a válság nem egy probléma vagy a konfortzónából való kilépést jelenti hanem összeomlást, katasztrófát.
davemayer

Írtam pár hsz-el lejjebb, hogy mi lesz azokkal akik eddig is egyik hónapról a másikra éltek? Mi lesz a fiatalokkal, akik még el se kezdhették a takatékoskodást, már hitelekből kénytelenek finanszírozni az életüket?
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Fiataloknak az adómentességnél sokkal több segitséget nem kell adni. Aki elveszíti a munkáját menjen el bárminek dolgozni, akkor is megél.
davemayer

😀😀😀DDDD

A legtöbb ember ha politikáról (gazdaságpolitikáról) van szó, akkor olyanná válik, mint egy túlműködő bipoláris depressziós, ha szar van az nagyon szar, ha jó van, az nagyon jó. De tulajdonképpen sosem így működött a világ. Az emberi társadalmak alapvetően mindig középre tartanak, még ha ez belülről úgy is néz ki, mintha éppen vagy zuhanna vagy meredeken emelkedne. De távlatosan szemlélve csak az "arany középúthoz" történő kompenzálás történik szinte mindig.

Az elmúlt időszak kibaszott csúcstámadás volt, akár a 2.vh vége óta nézzük európai háborúk, szabadságjogok, komfortszint tekintetében, akár az elmúlt 10 évet gazdasági fellendülés tekintetében, egyaránt az emberiség legjobb időszakainak egyike volt. Törvényszerű, hogy most jön némi szar.
De ez nem azt jelnti, hogy irány a gödör alja, és ott rohadunk meg most már mindörökre, csak annyit, hogy lejtmenetben vagyunk, egészen addig, amíg nem érünk egy újabb hegy lábához.
Ez a valódi valóság.

De a médiavalóságban minden "soha nem látott", " elképzelhetetlenül rettenetes", "minden idők legnagyobb..." ésatöbbi.
És nem szabad, hogy ez a médiavalóság határozza meg a közérzetünket, cselekvéseinket, mert ez sohanemlátottelképzelhetetlenülrettenetesenmindenidőklegnagyobb túlzása, valóságtorzítása, gondolatbefolyásolása.
Arra, aki napi hírfogyasztó és érdeklődik a közélet iránt, brutális mennyiségű adatot (adatot, nem érdemi információt! óriási különbség) zúdít rá a média, és nem csoda, ha valakit ez a rengeteg adat maga alá temet, elkeserít, elkedvetlenít.

Én azt gondolom, hogy oké, szar van, covid, háború, energiaválság, ellátási válság, faszomtudjamégmijön, de ez nem valami extraapokaliptikus szar (ahogy a médiumok harsogják), csak egy olyan standard szar, amivel az emberiség ugyanúgy megbírkózik, mint az elmúlt pár ezer éve alatt az eddigiekkel, és az egyén, akkor cselekszik a leghasznosabban, ha próbálja maga számára kiügyeskedni az adatdömpingből a tényleg releváns infókat, azokat értelmezi, azokra támaszkodik ha döntenie kell, nem pánikol, nem parázik rá olyan dolgokra, amin úgyse tud változtatni és ami úgyse annyira szar, mint amennyire felfestik, és megtesz minden tőlhet azügyben, ahol van lehetősége rá.
És ismét ideidézem a Ken Liunál olvasott mondatot: "Elkerülhetetlen eseményekkel szemben az alkalmazkodás az egyetlen választási lehetőség."
De ez szerencsére egy kurva jó és hasznos választás.
Őszentsége Sobri Jóska

Ezt most nagyon emberien összeraktad.
Persze visszatekintve én is átéltem már pár válságot, és azokra visszatekintve nem jött el számomra egyszer sem az a nagy összeomlás amit előtte, és közben is prognosztizáltak. Remélem most is így lesz.
Valószínűleg nem lesz az ami mostanáig, hogy a jövedelmem 30-40 százaléka mindíg ment a tartalékalapba, de túl fogom élni.
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Igen, ti azért (is) gondolkodtok így mert kellő anyagi biztonságot teremtettetek magatoknak gondolván az ilyen szituációkra. A probléma hogy társadalmunk széles rétegeire ez nem/kevésbé jellemző, egy jó részének meg erre esèlye sem volt Mo-n.
Na ők vannak/lesznek bajban, nekik a válság nem egy probléma vagy a konfortzónából való kilépést jelenti hanem összeomlást, katasztrófát.
davemayer

Írtam pár hsz-el lejjebb, hogy mi lesz azokkal akik eddig is egyik hónapról a másikra éltek? Mi lesz a fiatalokkal, akik még el se kezdhették a takatékoskodást, már hitelekből kénytelenek finanszírozni az életüket?
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Fiataloknak az adómentességnél sokkal több segitséget nem kell adni. Aki elveszíti a munkáját menjen el bárminek dolgozni, akkor is megél.

A legtöbb ember ha politikáról (gazdaságpolitikáról) van szó, akkor olyanná válik, mint egy túlműködő bipoláris depressziós, ha szar van az nagyon szar, ha jó van, az nagyon jó. De tulajdonképpen sosem így működött a világ. Az emberi társadalmak alapvetően mindig középre tartanak, még ha ez belülről úgy is néz ki, mintha éppen vagy zuhanna vagy meredeken emelkedne. De távlatosan szemlélve csak az "arany középúthoz" történő kompenzálás történik szinte mindig.

Az elmúlt időszak kibaszott csúcstámadás volt, akár a 2.vh vége óta nézzük európai háborúk, szabadságjogok, komfortszint tekintetében, akár az elmúlt 10 évet gazdasági fellendülés tekintetében, egyaránt az emberiség legjobb időszakainak egyike volt. Törvényszerű, hogy most jön némi szar.
De ez nem azt jelnti, hogy irány a gödör alja, és ott rohadunk meg most már mindörökre, csak annyit, hogy lejtmenetben vagyunk, egészen addig, amíg nem érünk egy újabb hegy lábához.
Ez a valódi valóság.

De a médiavalóságban minden "soha nem látott", " elképzelhetetlenül rettenetes", "minden idők legnagyobb..." ésatöbbi.
És nem szabad, hogy ez a médiavalóság határozza meg a közérzetünket, cselekvéseinket, mert ez sohanemlátottelképzelhetetlenülrettenetesenmindenidőklegnagyobb túlzása, valóságtorzítása, gondolatbefolyásolása.
Arra, aki napi hírfogyasztó és érdeklődik a közélet iránt, brutális mennyiségű adatot (adatot, nem érdemi információt! óriási különbség) zúdít rá a média, és nem csoda, ha valakit ez a rengeteg adat maga alá temet, elkeserít, elkedvetlenít.

Én azt gondolom, hogy oké, szar van, covid, háború, energiaválság, ellátási válság, faszomtudjamégmijön, de ez nem valami extraapokaliptikus szar (ahogy a médiumok harsogják), csak egy olyan standard szar, amivel az emberiség ugyanúgy megbírkózik, mint az elmúlt pár ezer éve alatt az eddigiekkel, és az egyén, akkor cselekszik a leghasznosabban, ha próbálja maga számára kiügyeskedni az adatdömpingből a tényleg releváns infókat, azokat értelmezi, azokra támaszkodik ha döntenie kell, nem pánikol, nem parázik rá olyan dolgokra, amin úgyse tud változtatni és ami úgyse annyira szar, mint amennyire felfestik, és megtesz minden tőlhet azügyben, ahol van lehetősége rá.
És ismét ideidézem a Ken Liunál olvasott mondatot: "Elkerülhetetlen eseményekkel szemben az alkalmazkodás az egyetlen választási lehetőség."
De ez szerencsére egy kurva jó és hasznos választás.
Őszentsége Sobri Jóska

Ezt most nagyon emberien összeraktad.
Persze visszatekintve én is átéltem már pár válságot, és azokra visszatekintve nem jött el számomra egyszer sem az a nagy összeomlás amit előtte, és közben is prognosztizáltak. Remélem most is így lesz.
Valószínűleg nem lesz az ami mostanáig, hogy a jövedelmem 30-40 százaléka mindíg ment a tartalékalapba, de túl fogom élni.
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Igen, ti azért (is) gondolkodtok így mert kellő anyagi biztonságot teremtettetek magatoknak gondolván az ilyen szituációkra. A probléma hogy társadalmunk széles rétegeire ez nem/kevésbé jellemző, egy jó részének meg erre esèlye sem volt Mo-n.
Na ők vannak/lesznek bajban, nekik a válság nem egy probléma vagy a konfortzónából való kilépést jelenti hanem összeomlást, katasztrófát.
davemayer

Írtam pár hsz-el lejjebb, hogy mi lesz azokkal akik eddig is egyik hónapról a másikra éltek? Mi lesz a fiatalokkal, akik még el se kezdhették a takatékoskodást, már hitelekből kénytelenek finanszírozni az életüket?

 telex.hu/belfold/2022/07/17/augusztus-20-tuzijatek-koltsegek-kozerdeku-adatigenyles-mtu-parbeszed

😀
Amadeus

Gyökerek, nehéz mást mondani.

A legtöbb ember ha politikáról (gazdaságpolitikáról) van szó, akkor olyanná válik, mint egy túlműködő bipoláris depressziós, ha szar van az nagyon szar, ha jó van, az nagyon jó. De tulajdonképpen sosem így működött a világ. Az emberi társadalmak alapvetően mindig középre tartanak, még ha ez belülről úgy is néz ki, mintha éppen vagy zuhanna vagy meredeken emelkedne. De távlatosan szemlélve csak az "arany középúthoz" történő kompenzálás történik szinte mindig.

Az elmúlt időszak kibaszott csúcstámadás volt, akár a 2.vh vége óta nézzük európai háborúk, szabadságjogok, komfortszint tekintetében, akár az elmúlt 10 évet gazdasági fellendülés tekintetében, egyaránt az emberiség legjobb időszakainak egyike volt. Törvényszerű, hogy most jön némi szar.
De ez nem azt jelnti, hogy irány a gödör alja, és ott rohadunk meg most már mindörökre, csak annyit, hogy lejtmenetben vagyunk, egészen addig, amíg nem érünk egy újabb hegy lábához.
Ez a valódi valóság.

De a médiavalóságban minden "soha nem látott", " elképzelhetetlenül rettenetes", "minden idők legnagyobb..." ésatöbbi.
És nem szabad, hogy ez a médiavalóság határozza meg a közérzetünket, cselekvéseinket, mert ez sohanemlátottelképzelhetetlenülrettenetesenmindenidőklegnagyobb túlzása, valóságtorzítása, gondolatbefolyásolása.
Arra, aki napi hírfogyasztó és érdeklődik a közélet iránt, brutális mennyiségű adatot (adatot, nem érdemi információt! óriási különbség) zúdít rá a média, és nem csoda, ha valakit ez a rengeteg adat maga alá temet, elkeserít, elkedvetlenít.

Én azt gondolom, hogy oké, szar van, covid, háború, energiaválság, ellátási válság, faszomtudjamégmijön, de ez nem valami extraapokaliptikus szar (ahogy a médiumok harsogják), csak egy olyan standard szar, amivel az emberiség ugyanúgy megbírkózik, mint az elmúlt pár ezer éve alatt az eddigiekkel, és az egyén, akkor cselekszik a leghasznosabban, ha próbálja maga számára kiügyeskedni az adatdömpingből a tényleg releváns infókat, azokat értelmezi, azokra támaszkodik ha döntenie kell, nem pánikol, nem parázik rá olyan dolgokra, amin úgyse tud változtatni és ami úgyse annyira szar, mint amennyire felfestik, és megtesz minden tőlhet azügyben, ahol van lehetősége rá.
És ismét ideidézem a Ken Liunál olvasott mondatot: "Elkerülhetetlen eseményekkel szemben az alkalmazkodás az egyetlen választási lehetőség."
De ez szerencsére egy kurva jó és hasznos választás.
Őszentsége Sobri Jóska

Ezt most nagyon emberien összeraktad.
Persze visszatekintve én is átéltem már pár válságot, és azokra visszatekintve nem jött el számomra egyszer sem az a nagy összeomlás amit előtte, és közben is prognosztizáltak. Remélem most is így lesz.
Valószínűleg nem lesz az ami mostanáig, hogy a jövedelmem 30-40 százaléka mindíg ment a tartalékalapba, de túl fogom élni.
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Igen, ti azért (is) gondolkodtok így mert kellő anyagi biztonságot teremtettetek magatoknak gondolván az ilyen szituációkra. A probléma hogy társadalmunk széles rétegeire ez nem/kevésbé jellemző, egy jó részének meg erre esèlye sem volt Mo-n.
Na ők vannak/lesznek bajban, nekik a válság nem egy probléma vagy a konfortzónából való kilépést jelenti hanem összeomlást, katasztrófát.

Szerkesztette: davemayer

 telex.hu/belfold/2022/07/17/augusztus-20-tuzijatek-koltsegek-kozerdeku-adatigenyles-mtu-parbeszed

😀
Amadeus

Ide is egy operatív törzs, jól van 😄

A legtöbb ember ha politikáról (gazdaságpolitikáról) van szó, akkor olyanná válik, mint egy túlműködő bipoláris depressziós, ha szar van az nagyon szar, ha jó van, az nagyon jó. De tulajdonképpen sosem így működött a világ. Az emberi társadalmak alapvetően mindig középre tartanak, még ha ez belülről úgy is néz ki, mintha éppen vagy zuhanna vagy meredeken emelkedne. De távlatosan szemlélve csak az "arany középúthoz" történő kompenzálás történik szinte mindig.

Az elmúlt időszak kibaszott csúcstámadás volt, akár a 2.vh vége óta nézzük európai háborúk, szabadságjogok, komfortszint tekintetében, akár az elmúlt 10 évet gazdasági fellendülés tekintetében, egyaránt az emberiség legjobb időszakainak egyike volt. Törvényszerű, hogy most jön némi szar.
De ez nem azt jelnti, hogy irány a gödör alja, és ott rohadunk meg most már mindörökre, csak annyit, hogy lejtmenetben vagyunk, egészen addig, amíg nem érünk egy újabb hegy lábához.
Ez a valódi valóság.

De a médiavalóságban minden "soha nem látott", " elképzelhetetlenül rettenetes", "minden idők legnagyobb..." ésatöbbi.
És nem szabad, hogy ez a médiavalóság határozza meg a közérzetünket, cselekvéseinket, mert ez sohanemlátottelképzelhetetlenülrettenetesenmindenidőklegnagyobb túlzása, valóságtorzítása, gondolatbefolyásolása.
Arra, aki napi hírfogyasztó és érdeklődik a közélet iránt, brutális mennyiségű adatot (adatot, nem érdemi információt! óriási különbség) zúdít rá a média, és nem csoda, ha valakit ez a rengeteg adat maga alá temet, elkeserít, elkedvetlenít.

Én azt gondolom, hogy oké, szar van, covid, háború, energiaválság, ellátási válság, faszomtudjamégmijön, de ez nem valami extraapokaliptikus szar (ahogy a médiumok harsogják), csak egy olyan standard szar, amivel az emberiség ugyanúgy megbírkózik, mint az elmúlt pár ezer éve alatt az eddigiekkel, és az egyén, akkor cselekszik a leghasznosabban, ha próbálja maga számára kiügyeskedni az adatdömpingből a tényleg releváns infókat, azokat értelmezi, azokra támaszkodik ha döntenie kell, nem pánikol, nem parázik rá olyan dolgokra, amin úgyse tud változtatni és ami úgyse annyira szar, mint amennyire felfestik, és megtesz minden tőlhet azügyben, ahol van lehetősége rá.
És ismét ideidézem a Ken Liunál olvasott mondatot: "Elkerülhetetlen eseményekkel szemben az alkalmazkodás az egyetlen választási lehetőség."
De ez szerencsére egy kurva jó és hasznos választás.
Őszentsége Sobri Jóska

Ezt most nagyon emberien összeraktad.
Persze visszatekintve én is átéltem már pár válságot, és azokra visszatekintve nem jött el számomra egyszer sem az a nagy összeomlás amit előtte, és közben is prognosztizáltak. Remélem most is így lesz.
Valószínűleg nem lesz az ami mostanáig, hogy a jövedelmem 30-40 százaléka mindíg ment a tartalékalapba, de túl fogom élni.

 telex.hu/belfold/2022/07/17/augusztus-20-tuzijatek-koltsegek-kozerdeku-adatigenyles-mtu-parbeszed

😀

Engem elkapott a depi 😕
Belül éreztem hogy el fog jönni egy ilyen világ, de kb 20-30 évvel később.
Erre már most lehet hogy télen megfagyunk, teljesen kiszámíthatatlan minden.
Ki tud még mászni ebből európa, a világ? Hány év kell amíg valamennyire normalizálódik a helyzet?
Gondolom sokan érzik ugyanezt.
Na megyek kibicajozom magamból ezt a szart...
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Amúgy véleményem szerint ez túltolt poitikai felhajtás, ha nem jönne orosz gáz se fagynánk szarrá, sztem a fogyasztásunk fele simán elhagyható. Nyilván áldozatokkal járna, de bőven megoldható. Mint amikor szmogriado miatt az autok fele nem volt hasznalhato, uristen mi lesz, aztan semmi se volt, mindenki meg tudta oldani a dolgait.
gabokocka

Inkább az irány aggaszt, egyre szarabb. Hány év lesz amíg viszonylag normalizálódik a helyzet?
Komolyan mondom nem bánom hogy 50+ vagyok...
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Mit értesz normalizálódás alatt?
gabokocka

Mondjuk a 2019-es állapotra.
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Olyan nem lesz.
Más lesz a normális állapot.
Alkalmazkodni kell az uj helyzethez, le kell vonni a tanulsagot, hogy mi lett elbaszva, mindenki a sajat kis hazatajan dolgozhat azert, hogy az o elete mihamarabb visszaterjen a normalis kerekvagasba.

Nyilvan Magyarorszagon ez nem fog mukodni, itt amint fellendules jon kezdodik megint az esznelkuli penzszoras, ujra beindul a rezsidzsihad, de te ha okos vagy mar tudhatod, hogy nem tart orokke a kanaan, ezalatt kell megalapozni azt, ha beut a fos te ne szopd meg.

A legtöbb ember ha politikáról (gazdaságpolitikáról) van szó, akkor olyanná válik, mint egy túlműködő bipoláris depressziós, ha szar van az nagyon szar, ha jó van, az nagyon jó. De tulajdonképpen sosem így működött a világ. Az emberi társadalmak alapvetően mindig középre tartanak, még ha ez belülről úgy is néz ki, mintha éppen vagy zuhanna vagy meredeken emelkedne. De távlatosan szemlélve csak az "arany középúthoz" történő kompenzálás történik szinte mindig.

Az elmúlt időszak kibaszott csúcstámadás volt, akár a 2.vh vége óta nézzük európai háborúk, szabadságjogok, komfortszint tekintetében, akár az elmúlt 10 évet gazdasági fellendülés tekintetében, egyaránt az emberiség legjobb időszakainak egyike volt. Törvényszerű, hogy most jön némi szar.
De ez nem azt jelnti, hogy irány a gödör alja, és ott rohadunk meg most már mindörökre, csak annyit, hogy lejtmenetben vagyunk, egészen addig, amíg nem érünk egy újabb hegy lábához.
Ez a valódi valóság.

De a médiavalóságban minden "soha nem látott", " elképzelhetetlenül rettenetes", "minden idők legnagyobb..." ésatöbbi.
És nem szabad, hogy ez a médiavalóság határozza meg a közérzetünket, cselekvéseinket, mert ez sohanemlátottelképzelhetetlenülrettenetesenmindenidőklegnagyobb túlzása, valóságtorzítása, gondolatbefolyásolása.
Arra, aki napi hírfogyasztó és érdeklődik a közélet iránt, brutális mennyiségű adatot (adatot, nem érdemi információt! óriási különbség) zúdít rá a média, és nem csoda, ha valakit ez a rengeteg adat maga alá temet, elkeserít, elkedvetlenít.

Én azt gondolom, hogy oké, szar van, covid, háború, energiaválság, ellátási válság, faszomtudjamégmijön, de ez nem valami extraapokaliptikus szar (ahogy a médiumok harsogják), csak egy olyan standard szar, amivel az emberiség ugyanúgy megbírkózik, mint az elmúlt pár ezer éve alatt az eddigiekkel, és az egyén, akkor cselekszik a leghasznosabban, ha próbálja maga számára kiügyeskedni az adatdömpingből a tényleg releváns infókat, azokat értelmezi, azokra támaszkodik ha döntenie kell, nem pánikol, nem parázik rá olyan dolgokra, amin úgyse tud változtatni és ami úgyse annyira szar, mint amennyire felfestik, és megtesz minden tőlhet azügyben, ahol van lehetősége rá.
És ismét ideidézem a Ken Liunál olvasott mondatot: "Elkerülhetetlen eseményekkel szemben az alkalmazkodás az egyetlen választási lehetőség."
De ez szerencsére egy kurva jó és hasznos választás.

Engem elkapott a depi 😕
Belül éreztem hogy el fog jönni egy ilyen világ, de kb 20-30 évvel később.
Erre már most lehet hogy télen megfagyunk, teljesen kiszámíthatatlan minden.
Ki tud még mászni ebből európa, a világ? Hány év kell amíg valamennyire normalizálódik a helyzet?
Gondolom sokan érzik ugyanezt.
Na megyek kibicajozom magamból ezt a szart...
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Amúgy véleményem szerint ez túltolt poitikai felhajtás, ha nem jönne orosz gáz se fagynánk szarrá, sztem a fogyasztásunk fele simán elhagyható. Nyilván áldozatokkal járna, de bőven megoldható. Mint amikor szmogriado miatt az autok fele nem volt hasznalhato, uristen mi lesz, aztan semmi se volt, mindenki meg tudta oldani a dolgait.
gabokocka

Inkább az irány aggaszt, egyre szarabb. Hány év lesz amíg viszonylag normalizálódik a helyzet?
Komolyan mondom nem bánom hogy 50+ vagyok...
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Mit értesz normalizálódás alatt?
gabokocka

Azért érthető a keserűség. Volt egy időszak, amikor annyira nem volt semmi para, hogy a végére a legfőbb problémánk már az lett, hogy hány színesbőrű szereplő van a Netflix sorozatokban, most meg egymás után jön a járvány, háború a szomszédban, energiaválság, amit 10 év alatt másztunk felfelé életszínvonalban nagyjából 4 hónap alatt tűnik el. A szárazsággal, a klímaváltozással, az ebből következő várható népvándorlási hullámmal, a Covid feltámadásával és a többi szarsággal csak azért nem foglalkozunk, mert már nincs rá erőnk. Volt egy nagyon kényelmes évtizedünk. Mivel a 2008-as válság alatt baromi jól éltem, mondhatom nekem 2 nyugodt évtizedem volt. lényegében a teljes felnőttkorom. Most megbolondultak az oroszok, annak tapsolunk, hogy fegyverkezik Németország, Kína és az egész Ázsiai régió bármikor belefoshat a világba, az USA(Mint legnagyobb nyugati szuperhatalom és viszonyítási alap) társadalma és demokráciája hanyatlik. A politikusoktól már el se várjuk, hogy irányítsák az országot, annak tapsolunk milyen módszerrel tudják épp maguk felé fordítani a közvéleményt.

Tényleg kicsit sok ez mostanság. Én mondjuk nem vagyok elkeseredve, erre számítottam az utóbbi évek tendenciái alapján, de elhiszem, hogy ez sokakat megborít. Megszoktuk, hogy van egy szilárd alap, amire rá tudjuk építeni az életünk szorgalmunk és tehetségünk alapján, most meg egy csomó tőlünk független tényezőnek vagyunk részben vagy teljesen kiszolgáltatva.
andree

De jól összefoglatad! Pedig az átlaghoz képest még jó helyzetben vagyok, saját panellakás (ez most nagy előny) komolyabb tartalék, többet keresek mint költök (még most). De mi lesz azokkal akik eddig is egyik hónapról a másikra éltek? Mi lesz a fiatalokkal? Szóval hogy ez a várható recesszió + ellátási válság mikorra rendeződhet?
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Sztem nem lesz sokkal jobb
Mindig ez jut eszembe.es ez letezik.ez a komoly.
 www.portfolio.hu/global/20211024/az-internet-nepe-sikitva-rohog-kina-horrorisztikus-megfigyelorendszeren-506276#

Nem akarom, hogy normalizálódjon a helyzet! Szerte a világon, Magyarországon különösen annyira eltorzult a piac, hogy felborult minden.

Utolsó suttyó segédmunkás egy hét alatt annyit keresett, mint egy tanár. Egy redőnyös egy nap alatt annyit, mint egy mávos.

Aki örökölt egy átlagnál komolyabb ingatlant és eladta, egész életére ellustult, a munakerőpiac ezt az embert elvesztette. De amúgy is, mindenki egy szobával nagyobb ingatlant vett a szükségesnél. 3 év munkaviszony után egyes fiatalok úgy érezték, nekik saját lakás, kertes ház jár. A kedvencem az a barom, aki 60 milláért, természetesen 80 százalék hitellel megvette Budapesttől 50 kilométerre a kádár-kockáját, aztán majd járhat be 800 forintos üzemanyaggal, fizetheti a százezreket rezsire.

A mesterségesen megnövelt kereslet es támogatások álprofitokat hoztak létre, amik nem voltak fenntarthatók. Mindenki vállalkozó lett, a maradék ember pedig extrém bérigényekkel ugrált munkahelyről munkahelyre.

Nem akarok 2019-et. Egyszerű, normális piacgazdaságot akarok.
Szokol

jó de a hitelezés elszállása pont nem normális - évtizedek óta spekuláns a banki hitelezés, azér teheti a nadrágszíjjhúzáson túl, mert teljesen irreálissá vált az egész, mer mindenki csak a jövőben bejövő százalékokra épít, pont a kockázatbecslést szarják telibe

Nem akarom, hogy normalizálódjon a helyzet!
(...) Egyszerű, normális piacgazdaságot akarok.
Szokol

Csak én érzek némi diszkrepanciát?😊 | (Amúgy sok szempontból egyetértek.) |

Nem akarok 2019-et. Egyszerű, normális piacgazdaságot akarok.
Szokol

Az nálunk szociális katasztrófát okozna.

Nem akarom, hogy normalizálódjon a helyzet! Szerte a világon, Magyarországon különösen annyira eltorzult a piac, hogy felborult minden.

Utolsó suttyó segédmunkás egy hét alatt annyit keresett, mint egy tanár. Egy redőnyös egy nap alatt annyit, mint egy mávos.

Aki örökölt egy átlagnál komolyabb ingatlant és eladta, egész életére ellustult, a munakerőpiac ezt az embert elvesztette. De amúgy is, mindenki egy szobával nagyobb ingatlant vett a szükségesnél. 3 év munkaviszony után egyes fiatalok úgy érezték, nekik saját lakás, kertes ház jár. A kedvencem az a barom, aki 60 milláért, természetesen 80 százalék hitellel megvette Budapesttől 50 kilométerre a kádár-kockáját, aztán majd járhat be 800 forintos üzemanyaggal, fizetheti a százezreket rezsire.

A mesterségesen megnövelt kereslet es támogatások álprofitokat hoztak létre, amik nem voltak fenntarthatók. Mindenki vállalkozó lett, a maradék ember pedig extrém bérigényekkel ugrált munkahelyről munkahelyre.

Nem akarok 2019-et. Egyszerű, normális piacgazdaságot akarok.

A fejlett(len) nyugaton 2023 végére megoldodhat. Itthon ez x

Engem elkapott a depi 😕
Belül éreztem hogy el fog jönni egy ilyen világ, de kb 20-30 évvel később.
Erre már most lehet hogy télen megfagyunk, teljesen kiszámíthatatlan minden.
Ki tud még mászni ebből európa, a világ? Hány év kell amíg valamennyire normalizálódik a helyzet?
Gondolom sokan érzik ugyanezt.
Na megyek kibicajozom magamból ezt a szart...
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Amúgy véleményem szerint ez túltolt poitikai felhajtás, ha nem jönne orosz gáz se fagynánk szarrá, sztem a fogyasztásunk fele simán elhagyható. Nyilván áldozatokkal járna, de bőven megoldható. Mint amikor szmogriado miatt az autok fele nem volt hasznalhato, uristen mi lesz, aztan semmi se volt, mindenki meg tudta oldani a dolgait.
gabokocka

Inkább az irány aggaszt, egyre szarabb. Hány év lesz amíg viszonylag normalizálódik a helyzet?
Komolyan mondom nem bánom hogy 50+ vagyok...
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Mit értesz normalizálódás alatt?
gabokocka

Azért érthető a keserűség. Volt egy időszak, amikor annyira nem volt semmi para, hogy a végére a legfőbb problémánk már az lett, hogy hány színesbőrű szereplő van a Netflix sorozatokban, most meg egymás után jön a járvány, háború a szomszédban, energiaválság, amit 10 év alatt másztunk felfelé életszínvonalban nagyjából 4 hónap alatt tűnik el. A szárazsággal, a klímaváltozással, az ebből következő várható népvándorlási hullámmal, a Covid feltámadásával és a többi szarsággal csak azért nem foglalkozunk, mert már nincs rá erőnk. Volt egy nagyon kényelmes évtizedünk. Mivel a 2008-as válság alatt baromi jól éltem, mondhatom nekem 2 nyugodt évtizedem volt. lényegében a teljes felnőttkorom. Most megbolondultak az oroszok, annak tapsolunk, hogy fegyverkezik Németország, Kína és az egész Ázsiai régió bármikor belefoshat a világba, az USA(Mint legnagyobb nyugati szuperhatalom és viszonyítási alap) társadalma és demokráciája hanyatlik. A politikusoktól már el se várjuk, hogy irányítsák az országot, annak tapsolunk milyen módszerrel tudják épp maguk felé fordítani a közvéleményt.

Tényleg kicsit sok ez mostanság. Én mondjuk nem vagyok elkeseredve, erre számítottam az utóbbi évek tendenciái alapján, de elhiszem, hogy ez sokakat megborít. Megszoktuk, hogy van egy szilárd alap, amire rá tudjuk építeni az életünk szorgalmunk és tehetségünk alapján, most meg egy csomó tőlünk független tényezőnek vagyunk részben vagy teljesen kiszolgáltatva.
andree

De jól összefoglatad! Pedig az átlaghoz képest még jó helyzetben vagyok, saját panellakás (ez most nagy előny) komolyabb tartalék, többet keresek mint költök (még most). De mi lesz azokkal akik eddig is egyik hónapról a másikra éltek? Mi lesz a fiatalokkal? Szóval hogy ez a várható recesszió + ellátási válság mikorra rendeződhet?

Engem elkapott a depi 😕
Belül éreztem hogy el fog jönni egy ilyen világ, de kb 20-30 évvel később.
Erre már most lehet hogy télen megfagyunk, teljesen kiszámíthatatlan minden.
Ki tud még mászni ebből európa, a világ? Hány év kell amíg valamennyire normalizálódik a helyzet?
Gondolom sokan érzik ugyanezt.
Na megyek kibicajozom magamból ezt a szart...
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Amúgy véleményem szerint ez túltolt poitikai felhajtás, ha nem jönne orosz gáz se fagynánk szarrá, sztem a fogyasztásunk fele simán elhagyható. Nyilván áldozatokkal járna, de bőven megoldható. Mint amikor szmogriado miatt az autok fele nem volt hasznalhato, uristen mi lesz, aztan semmi se volt, mindenki meg tudta oldani a dolgait.
gabokocka

Inkább az irány aggaszt, egyre szarabb. Hány év lesz amíg viszonylag normalizálódik a helyzet?
Komolyan mondom nem bánom hogy 50+ vagyok...
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Mit értesz normalizálódás alatt?
gabokocka

Mondjuk a 2019-es állapotra.

Szerkesztette: bcsarli, Udvari Főkóstoló