Gyűlölködjünk

Ma délelőtt kondiból sétáltam haza, zenét hallgattam, egy kis beton ösvényen mentem, mellettem egyszer csak elsuhant kb. 30-cal egy rolleres faszi. Megjegyeztem, hogy mi a faszért kell ennyivel menni.
balintbaba

Erre végülis milyen választ vártál azon kívül, amit kaptál?
Illetve mi volt a cél? 😊

Ma délelőtt kondiból sétáltam haza, zenét hallgattam, egy kis beton ösvényen mentem, mellettem egyszer csak elsuhant kb. 30-cal egy rolleres faszi. Megjegyeztem, hogy mi a faszért kell ennyivel menni. Megállt majd belemászott a képembe, kérdezte, hogy lebasszon-e egyet, aztán végül le is baszott egyet. Az hogy pofon vagy ütés akart lenni nem tudom, szerencsére semmi komoly nem lett. 😀

Ha közlekedem legtöbbször megmondom minden balfasznak, hogy balfasz, eddig soha nem fajult semmi tettlegességig ezért meg is lepődtem. Beleállni verekedésbe nem fogok, ha megvernek az sem jó, ha valakit megverek az sem visz előre, így kicsit megszégyenülve hazavisszabattyogtam, de attól még a faszi kapja be. 😀😀
balintbaba

Szerintem te voltal a hulye. Ne haragudj, hogy ezt mondom.

1) Ha nyilvanvaloan tagbaszakadtabb az ember, ne anyazz utana, mert bizony ez megtortenhet az esetek kis szazalekaban, plusz a magatartasa korrekciojara sem lesz eleg leanyazni a tavolbol.

Szoval ha nincs kuzdosport ismereted es lathatoan alulmaradnal egy adok-kapokban, akkor inkabb hagyd. Pofatlan volt ugyan, de ez van.

Amigy sok esetben turni kell a pofatlansagot. Pl egy hajlektalan kulseju emberrel sose allj le emberkedni, mert nekik sokszor olyan kilatastalan az eletuk, hogy minden mindegy alapon leszurnak es meghalsz egy egyszeru szovaltasert, lasd, pesti villamoson az Orczynal a fiatal fiu.

2) Ha mar beszolsz, es nem sikerul verbalisan kiegyezni, feloldani a feszult helyzetet, es megutnek, vagy annak a veszelye forog fenn, akkor allon vagod, tenyerrel az orrat feltolod, szembol terden rugod es elfutsz. Ez a kiszolgaltatott pozitura felvetel es passzivitas kb a legrosszabb dolog amit tehetsz szerintem az ilyen helyzetben.

Amugy ha elektromos rollerrel ment, akkor a rendorseg kikerheti a szolgaltatotol az adatokat (hiszen regisztralni kell a hasznalathoz), szoval ha volt a kornyeken kamera is, javaslom faradj be es tegyel feljelntest, ugyanis van ra esely, hogy az emberunk nem eloszor es nem is utoljara csinalt ilyet, egy rendorsegi uggyel viszont lehet meggondolja a kovetkezo alkalmat, es ez azert nem egy buliban valo osszeszolalkodas vagy sport kozbeni kakaskodas, ahol betyarbecsulet van es le kell nyelni.

Nem irom, hogy remelem rendben vagy, mert irtad, hogy igen.
undisputedly

Saját rollerrel nyomult az emberünk. Amúgy minden nagyon gyorsan történt, szóváltás kb. nem is történt, hihetetlen agresszív volt a csávó, annyira nem voltam erre felkészülve, hogy nem is csodálkozom a passzív állapotomon. 😀 Viszont azt továbbra is fenntartom, hogyha az ember kap egy sallert egy vele egy súlycsoportban lévőtől, akkor még mindig jobb azt elfogadni, mint belemenni egy komolyabb bunyóba, amiben akár a foga is törhet, sőt a másiknak is eshet komolyabb baja. Nekem ennyit biztos nem ér az önérzetem, csak annyit hogy megmondjam a másiknak, hogy egy geci remélhetőleg következmények nélkül (ezentúl ezt is átgondolom majd. 😀)
balintbaba

Az sem allapot, hogy hagyod, kedve szerint utlegeljen. Ezert irtam, nem kell bunyoba belemenni. Orrat eltorod, allon/nyakon utod vagy terden rugod es elfutsz.


@negritis Sajat rollerre nem gondoltam. Ugy nehezebb lenne kideriteni.

Ma délelőtt kondiból sétáltam haza, zenét hallgattam, egy kis beton ösvényen mentem, mellettem egyszer csak elsuhant kb. 30-cal egy rolleres faszi. Megjegyeztem, hogy mi a faszért kell ennyivel menni. Megállt majd belemászott a képembe, kérdezte, hogy lebasszon-e egyet, aztán végül le is baszott egyet. Az hogy pofon vagy ütés akart lenni nem tudom, szerencsére semmi komoly nem lett. 😀

Ha közlekedem legtöbbször megmondom minden balfasznak, hogy balfasz, eddig soha nem fajult semmi tettlegességig ezért meg is lepődtem. Beleállni verekedésbe nem fogok, ha megvernek az sem jó, ha valakit megverek az sem visz előre, így kicsit megszégyenülve hazavisszabattyogtam, de attól még a faszi kapja be. 😀😀
balintbaba

Szerintem te voltal a hulye. Ne haragudj, hogy ezt mondom.

1) Ha nyilvanvaloan tagbaszakadtabb az ember, ne anyazz utana, mert bizony ez megtortenhet az esetek kis szazalekaban, plusz a magatartasa korrekciojara sem lesz eleg leanyazni a tavolbol.

Szoval ha nincs kuzdosport ismereted es lathatoan alulmaradnal egy adok-kapokban, akkor inkabb hagyd. Pofatlan volt ugyan, de ez van.

Amigy sok esetben turni kell a pofatlansagot. Pl egy hajlektalan kulseju emberrel sose allj le emberkedni, mert nekik sokszor olyan kilatastalan az eletuk, hogy minden mindegy alapon leszurnak es meghalsz egy egyszeru szovaltasert, lasd, pesti villamoson az Orczynal a fiatal fiu.

2) Ha mar beszolsz, es nem sikerul verbalisan kiegyezni, feloldani a feszult helyzetet, es megutnek, vagy annak a veszelye forog fenn, akkor allon vagod, tenyerrel az orrat feltolod, szembol terden rugod es elfutsz. Ez a kiszolgaltatott pozitura felvetel es passzivitas kb a legrosszabb dolog amit tehetsz szerintem az ilyen helyzetben.

Amugy ha elektromos rollerrel ment, akkor a rendorseg kikerheti a szolgaltatotol az adatokat (hiszen regisztralni kell a hasznalathoz), szoval ha volt a kornyeken kamera is, javaslom faradj be es tegyel feljelntest, ugyanis van ra esely, hogy az emberunk nem eloszor es nem is utoljara csinalt ilyet, egy rendorsegi uggyel viszont lehet meggondolja a kovetkezo alkalmat, es ez azert nem egy buliban valo osszeszolalkodas vagy sport kozbeni kakaskodas, ahol betyarbecsulet van es le kell nyelni.

Nem irom, hogy remelem rendben vagy, mert irtad, hogy igen.
undisputedly

Saját rollerrel nyomult az emberünk. Amúgy minden nagyon gyorsan történt, szóváltás kb. nem is történt, hihetetlen agresszív volt a csávó, annyira nem voltam erre felkészülve, hogy nem is csodálkozom a passzív állapotomon. 😀 Viszont azt továbbra is fenntartom, hogyha az ember kap egy sallert egy vele egy súlycsoportban lévőtől, akkor még mindig jobb azt elfogadni, mint belemenni egy komolyabb bunyóba, amiben akár a foga is törhet, sőt a másiknak is eshet komolyabb baja. Nekem ennyit biztos nem ér az önérzetem, csak annyit hogy megmondjam a másiknak, hogy egy geci remélhetőleg következmények nélkül (ezentúl ezt is átgondolom majd. 😀)

Amugy ha elektromos rollerrel ment, akkor a rendorseg kikerheti a szolgaltatotol az adatokat
undisputedly

a lime 20-25 környékén "leszabályoz"
Negritis

Ami egyébként azért érdekes, mert nem tudják hova bekategorizálni az e.rollereket, viszont már kerékpárral is olyan szakaszokon, ahol a gyalogos és kerékpáros közlekedés nincs elválasztva, ott maximum 5, azaz öt kilométer per órás sebességgel lehet közlekedni. (Ami nyilván iszonyat lassú, de ez egészíti ki azt, hogy kerékpárral csak akkor lehet járdán közlekedni, ha az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan, illetve 12 éves kor alatt)

Amugy ha elektromos rollerrel ment, akkor a rendorseg kikerheti a szolgaltatotol az adatokat
undisputedly

a lime 20-25 környékén "leszabályoz"
Negritis

Sebessegtol fuggetlenul, buncselekmeny elkovetese eseten a szolgaltatoval felvehetik a kapcsolatot es kikerhetik az adatokat, hogy eppen akkor ki berelte ki az ott tartozkodo rollert.
undisputedly

persze, csak sztem itt "saját" rollerről beszélünk

Amugy ha elektromos rollerrel ment, akkor a rendorseg kikerheti a szolgaltatotol az adatokat
undisputedly

a lime 20-25 környékén "leszabályoz"
Negritis

Sebessegtol fuggetlenul, buncselekmeny elkovetese eseten a szolgaltatoval felvehetik a kapcsolatot es kikerhetik az adatokat, hogy eppen akkor ki berelte ki az ott tartozkodo rollert.

Amugy ha elektromos rollerrel ment, akkor a rendorseg kikerheti a szolgaltatotol az adatokat
undisputedly

a lime 20-25 környékén "leszabályoz"

Ma délelőtt kondiból sétáltam haza, zenét hallgattam, egy kis beton ösvényen mentem, mellettem egyszer csak elsuhant kb. 30-cal egy rolleres faszi. Megjegyeztem, hogy mi a faszért kell ennyivel menni. Megállt majd belemászott a képembe, kérdezte, hogy lebasszon-e egyet, aztán végül le is baszott egyet. Az hogy pofon vagy ütés akart lenni nem tudom, szerencsére semmi komoly nem lett. 😀

Ha közlekedem legtöbbször megmondom minden balfasznak, hogy balfasz, eddig soha nem fajult semmi tettlegességig ezért meg is lepődtem. Beleállni verekedésbe nem fogok, ha megvernek az sem jó, ha valakit megverek az sem visz előre, így kicsit megszégyenülve hazavisszabattyogtam, de attól még a faszi kapja be. 😀😀
balintbaba

Szerintem te voltal a hulye. Ne haragudj, hogy ezt mondom.

1) Ha nyilvanvaloan tagbaszakadtabb az ember, ne anyazz utana, mert bizony ez megtortenhet az esetek kis szazalekaban, plusz a magatartasa korrekciojara sem lesz eleg leanyazni a tavolbol.

Szoval ha nincs kuzdosport ismereted es lathatoan alulmaradnal egy adok-kapokban, akkor inkabb hagyd. Pofatlan volt ugyan, de ez van.

Amigy sok esetben turni kell a pofatlansagot. Pl egy hajlektalan kulseju emberrel sose allj le emberkedni, mert nekik sokszor olyan kilatastalan az eletuk, hogy minden mindegy alapon leszurnak es meghalsz egy egyszeru szovaltasert, lasd, pesti villamoson az Orczynal a fiatal fiu.

2) Ha mar beszolsz, es nem sikerul verbalisan kiegyezni, feloldani a feszult helyzetet, es megutnek, vagy annak a veszelye forog fenn, akkor allon vagod, tenyerrel az orrat feltolod, szembol terden rugod es elfutsz. Ez a kiszolgaltatott pozitura felvetel es passzivitas kb a legrosszabb dolog amit tehetsz szerintem az ilyen helyzetben.

Amugy ha elektromos rollerrel ment, akkor a rendorseg kikerheti a szolgaltatotol az adatokat (hiszen regisztralni kell a hasznalathoz), szoval ha volt a kornyeken kamera is, javaslom faradj be es tegyel feljelntest, ugyanis van ra esely, hogy az emberunk nem eloszor es nem is utoljara csinalt ilyet, egy rendorsegi uggyel viszont lehet meggondolja a kovetkezo alkalmat, es ez azert nem egy buliban valo osszeszolalkodas vagy sport kozbeni kakaskodas, ahol betyarbecsulet van es le kell nyelni.

Nem irom, hogy remelem rendben vagy, mert irtad, hogy igen.

Szerkesztette: undisputedly

Ma délelőtt kondiból sétáltam haza, zenét hallgattam, egy kis beton ösvényen mentem, mellettem egyszer csak elsuhant kb. 30-cal egy rolleres faszi. Megjegyeztem, hogy mi a faszért kell ennyivel menni. Megállt majd belemászott a képembe, kérdezte, hogy lebasszon-e egyet, aztán végül le is baszott egyet. Az hogy pofon vagy ütés akart lenni nem tudom, szerencsére semmi komoly nem lett. 😀

Ha közlekedem legtöbbször megmondom minden balfasznak, hogy balfasz, eddig soha nem fajult semmi tettlegességig ezért meg is lepődtem. Beleállni verekedésbe nem fogok, ha megvernek az sem jó, ha valakit megverek az sem visz előre, így kicsit megszégyenülve hazavisszabattyogtam, de attól még a faszi kapja be. 😀😀

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀
warr_b

Nincs gyerekem, és a gyerek az nem olyan, hogy véletlenül lesz. (Persze bizonyos szellemi szint alatt minden megtörténhet, de el kell hidd, hogy én afölött vagyok, különben nehéz továbblépni 😊.)
Így egy nemlétező embert nyilván sehogy se szólítok, mert nem létezik.
De például a mi szüleink minket a nevünkön hívtak (én nem emlékszem soha, hogy birtokos szerkezetben a tulajdonukkéánt hivatkoztak volna ránk), és ismerek pár házaspárt gyerekkel, akik szintén sose birtokos szerkezetként beszélnek a gyerekükről, hanem úgy hivatkoznak rá, hogy a Botond vagy az Ákos vagy a Réka ezt is ezt csinálta.
Illetve a "fiam", "lányom" szerkezet nyilván elkerülhetetlen hosszútávon, de az egy valós viszonyt fejez ki, nem egy tulajdonlási kapcsolatot.

De úgy érzem nem ment át az eredeti hozzászólásom lényege, ami csupán annyi lett volna, hogy aki a tulajdonaként és nem a feledataként, felelősségeként tekint a gyermekére az képes fajtalankodni vele, megverni, éheztetni, elzárni, stb.
Aki meg felfogja, hogy ő a gondviselő, a szülő, az ember akinek segítenie kell a még nem teljesen kifejlett emberpéldányt, aki egyedül nem alkalmas a túlélésre, vagyis a gyermeket, az tudja, hogy minden ember saját magáé, nem az övé, és nem veri, nem dugja meg, majd később nem láncolja érzelmileg magához, nem akar beleszólni a gyerek felnőtt életébe.
Sobri Jóska

erdekes soha nem szolitom fiamnak a fiamat 😀 .mindig a nevet mondom vagyis 99%-ban 😊

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀
warr_b

Nincs gyerekem, és a gyerek az nem olyan, hogy véletlenül lesz. (Persze bizonyos szellemi szint alatt minden megtörténhet, de el kell hidd, hogy én afölött vagyok, különben nehéz továbblépni 😊.)
Így egy nemlétező embert nyilván sehogy se szólítok, mert nem létezik.
De például a mi szüleink minket a nevünkön hívtak (én nem emlékszem soha, hogy birtokos szerkezetben a tulajdonukkéánt hivatkoztak volna ránk), és ismerek pár házaspárt gyerekkel, akik szintén sose birtokos szerkezetként beszélnek a gyerekükről, hanem úgy hivatkoznak rá, hogy a Botond vagy az Ákos vagy a Réka ezt is ezt csinálta.
Illetve a "fiam", "lányom" szerkezet nyilván elkerülhetetlen hosszútávon, de az egy valós viszonyt fejez ki, nem egy tulajdonlási kapcsolatot.

De úgy érzem nem ment át az eredeti hozzászólásom lényege, ami csupán annyi lett volna, hogy aki a tulajdonaként és nem a feledataként, felelősségeként tekint a gyermekére az képes fajtalankodni vele, megverni, éheztetni, elzárni, stb.
Aki meg felfogja, hogy ő a gondviselő, a szülő, az ember akinek segítenie kell a még nem teljesen kifejlett emberpéldányt, aki egyedül nem alkalmas a túlélésre, vagyis a gyermeket, az tudja, hogy minden ember saját magáé, nem az övé, és nem veri, nem dugja meg, majd később nem láncolja érzelmileg magához, nem akar beleszólni a gyerek felnőtt életébe.
Sobri Jóska

Rendben, ez így oké, csak először a szemantikán problémáztál, legalábbis én úgy értelmeztem 😊
warr_b

A szemantika az, ahol tettenérhető az állítás.
Én vagyok a hülye, hogy onnan indítottam, az volt a felütés azért, hogy keretbe foglalja a meglátást, és eszembe se jutott, hogy ez bárkit is kizökkenthet vagy elterelhet a lényeg megértését illetően. Pedig de.
Sobri Jóska

De, tökéletesen értettem amúgy, amit írtál, de az meg azért volt faszság, mert bemondtál ex cathedra egy 99 százalékot az ilyenek arányára.

Az én mintám is van annyira reprezentatív, mint a Tied, amire alapoztál, és az enyémben nemhogy nem 99 százalék az ilyenek aránya, hanem jóval kevesebb.

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀
warr_b

Nincs gyerekem, és a gyerek az nem olyan, hogy véletlenül lesz. (Persze bizonyos szellemi szint alatt minden megtörténhet, de el kell hidd, hogy én afölött vagyok, különben nehéz továbblépni 😊.)
Így egy nemlétező embert nyilván sehogy se szólítok, mert nem létezik.
De például a mi szüleink minket a nevünkön hívtak (én nem emlékszem soha, hogy birtokos szerkezetben a tulajdonukkéánt hivatkoztak volna ránk), és ismerek pár házaspárt gyerekkel, akik szintén sose birtokos szerkezetként beszélnek a gyerekükről, hanem úgy hivatkoznak rá, hogy a Botond vagy az Ákos vagy a Réka ezt is ezt csinálta.
Illetve a "fiam", "lányom" szerkezet nyilván elkerülhetetlen hosszútávon, de az egy valós viszonyt fejez ki, nem egy tulajdonlási kapcsolatot.

De úgy érzem nem ment át az eredeti hozzászólásom lényege, ami csupán annyi lett volna, hogy aki a tulajdonaként és nem a feledataként, felelősségeként tekint a gyermekére az képes fajtalankodni vele, megverni, éheztetni, elzárni, stb.
Aki meg felfogja, hogy ő a gondviselő, a szülő, az ember akinek segítenie kell a még nem teljesen kifejlett emberpéldányt, aki egyedül nem alkalmas a túlélésre, vagyis a gyermeket, az tudja, hogy minden ember saját magáé, nem az övé, és nem veri, nem dugja meg, majd később nem láncolja érzelmileg magához, nem akar beleszólni a gyerek felnőtt életébe.
Sobri Jóska

Rendben, ez így oké, csak először a szemantikán problémáztál, legalábbis én úgy értelmeztem 😊
warr_b

A szemantika az, ahol tettenérhető az állítás.
Én vagyok a hülye, hogy onnan indítottam, az volt a felütés azért, hogy keretbe foglalja a meglátást, és eszembe se jutott, hogy ez bárkit is kizökkenthet vagy elterelhet a lényeg megértését illetően. Pedig de.
Sobri Jóska

Hát látod?

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀
warr_b

Nincs gyerekem, és a gyerek az nem olyan, hogy véletlenül lesz. (Persze bizonyos szellemi szint alatt minden megtörténhet, de el kell hidd, hogy én afölött vagyok, különben nehéz továbblépni 😊.)
Így egy nemlétező embert nyilván sehogy se szólítok, mert nem létezik.
De például a mi szüleink minket a nevünkön hívtak (én nem emlékszem soha, hogy birtokos szerkezetben a tulajdonukkéánt hivatkoztak volna ránk), és ismerek pár házaspárt gyerekkel, akik szintén sose birtokos szerkezetként beszélnek a gyerekükről, hanem úgy hivatkoznak rá, hogy a Botond vagy az Ákos vagy a Réka ezt is ezt csinálta.
Illetve a "fiam", "lányom" szerkezet nyilván elkerülhetetlen hosszútávon, de az egy valós viszonyt fejez ki, nem egy tulajdonlási kapcsolatot.

De úgy érzem nem ment át az eredeti hozzászólásom lényege, ami csupán annyi lett volna, hogy aki a tulajdonaként és nem a feledataként, felelősségeként tekint a gyermekére az képes fajtalankodni vele, megverni, éheztetni, elzárni, stb.
Aki meg felfogja, hogy ő a gondviselő, a szülő, az ember akinek segítenie kell a még nem teljesen kifejlett emberpéldányt, aki egyedül nem alkalmas a túlélésre, vagyis a gyermeket, az tudja, hogy minden ember saját magáé, nem az övé, és nem veri, nem dugja meg, majd később nem láncolja érzelmileg magához, nem akar beleszólni a gyerek felnőtt életébe.
Sobri Jóska

Rendben, ez így oké, csak először a szemantikán problémáztál, legalábbis én úgy értelmeztem 😊
warr_b

A szemantika az, ahol tettenérhető az állítás.
Én vagyok a hülye, hogy onnan indítottam, az volt a felütés azért, hogy keretbe foglalja a meglátást, és eszembe se jutott, hogy ez bárkit is kizökkenthet vagy elterelhet a lényeg megértését illetően. Pedig de.

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀
warr_b

Nincs gyerekem, és a gyerek az nem olyan, hogy véletlenül lesz. (Persze bizonyos szellemi szint alatt minden megtörténhet, de el kell hidd, hogy én afölött vagyok, különben nehéz továbblépni 😊.)
Így egy nemlétező embert nyilván sehogy se szólítok, mert nem létezik.
De például a mi szüleink minket a nevünkön hívtak (én nem emlékszem soha, hogy birtokos szerkezetben a tulajdonukkéánt hivatkoztak volna ránk), és ismerek pár házaspárt gyerekkel, akik szintén sose birtokos szerkezetként beszélnek a gyerekükről, hanem úgy hivatkoznak rá, hogy a Botond vagy az Ákos vagy a Réka ezt is ezt csinálta.
Illetve a "fiam", "lányom" szerkezet nyilván elkerülhetetlen hosszútávon, de az egy valós viszonyt fejez ki, nem egy tulajdonlási kapcsolatot.

De úgy érzem nem ment át az eredeti hozzászólásom lényege, ami csupán annyi lett volna, hogy aki a tulajdonaként és nem a feledataként, felelősségeként tekint a gyermekére az képes fajtalankodni vele, megverni, éheztetni, elzárni, stb.
Aki meg felfogja, hogy ő a gondviselő, a szülő, az ember akinek segítenie kell a még nem teljesen kifejlett emberpéldányt, aki egyedül nem alkalmas a túlélésre, vagyis a gyermeket, az tudja, hogy minden ember saját magáé, nem az övé, és nem veri, nem dugja meg, majd később nem láncolja érzelmileg magához, nem akar beleszólni a gyerek felnőtt életébe.
Sobri Jóska

Rendben, ez így oké, csak először a szemantikán problémáztál, legalábbis én úgy értelmeztem 😊

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

De Te is tudod, hogy faszságot mondasz. 99 százalék nem birtoklást kifejezendő használja a kifejezést, hanem mert ez így a legkézenfekvőbb. Mint ahogy az anyósodat sem tulajdonlod, meg a főnöködet sem, csak a birtokos szerkezet nem tér el a birtokviszony kifejezésétől. De ettől még nem kell messzemenő következtetéseket levonni.
slowmotion

Pedig az a szülő aki így mondja, az így is gondolja, és eszerint viselkedik a gyerekével, mintha az ő tulajdona lenne.
Én ezt borzasztónak tartom, te nem.
Elfogadom.
Sobri Jóska

Nem láttam még ilyen gyenge érvelést tőled Sobri… ha nem értek veled egyet valamiben akkor is szépen levezeted, vannak benne olyan állásfoglalások amit meg tudok érteni, de ez most nagyon nagy mellé. Ebben annál hogy ilyen a magyar és sok másik nyelv nyelvtanja, így fejezi ki, annál nincs több.
Az hogy vannak idióta szülők akiknek nem szabad hogy gyereke legyen az teljesen más kérdés.

Azóta írtál új hsz-t, ha azzal kezded akkor teljesen más az egész helyzet, de ami közte volt, az arra következtet hogy kezded elveszíteni a Sobriságodat 😀

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀
warr_b

Nincs gyerekem, és a gyerek az nem olyan, hogy véletlenül lesz. (Persze bizonyos szellemi szint alatt minden megtörténhet, de el kell hidd, hogy én afölött vagyok, különben nehéz továbblépni 😊.)
Így egy nemlétező embert nyilván sehogy se szólítok, mert nem létezik.
De például a mi szüleink minket a nevünkön hívtak (én nem emlékszem soha, hogy birtokos szerkezetben a tulajdonukkéánt hivatkoztak volna ránk), és ismerek pár házaspárt gyerekkel, akik szintén sose birtokos szerkezetként beszélnek a gyerekükről, hanem úgy hivatkoznak rá, hogy a Botond vagy az Ákos vagy a Réka ezt is ezt csinálta.
Illetve a "fiam", "lányom" szerkezet nyilván elkerülhetetlen hosszútávon, de az egy valós viszonyt fejez ki, nem egy tulajdonlási kapcsolatot.

De úgy érzem nem ment át az eredeti hozzászólásom lényege, ami csupán annyi lett volna, hogy aki a tulajdonaként és nem a feledataként, felelősségeként tekint a gyermekére az képes fajtalankodni vele, megverni, éheztetni, elzárni, stb.
Aki meg felfogja, hogy ő a gondviselő, a szülő, az ember akinek segítenie kell a még nem teljesen kifejlett emberpéldányt, aki egyedül nem alkalmas a túlélésre, vagyis a gyermeket, az tudja, hogy minden ember saját magáé, nem az övé, és nem veri, nem dugja meg, majd később nem láncolja érzelmileg magához, nem akar beleszólni a gyerek felnőtt életébe.

Ha negatív—Látod mekkora marha a fiad ?
Ha pozitív++látod, ez az én fiam.

😊
😉

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

De Te is tudod, hogy faszságot mondasz. 99 százalék nem birtoklást kifejezendő használja a kifejezést, hanem mert ez így a legkézenfekvőbb. Mint ahogy az anyósodat sem tulajdonlod, meg a főnöködet sem, csak a birtokos szerkezet nem tér el a birtokviszony kifejezésétől. De ettől még nem kell messzemenő következtetéseket levonni.
slowmotion

Pedig az a szülő aki így mondja, az így is gondolja, és eszerint viselkedik a gyerekével, mintha az ő tulajdona lenne.
Én ezt borzasztónak tartom, te nem.
Elfogadom.
Sobri Jóska

Tudom hogy meg fogom bánni a kérdést 😊

De ha neked lenne gyereked, mégis hogy hivatkoznál rá, ha nem úgy, hogy gyerekem, fiam, lányom?
Ágyékom gyümölcse? 😀

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

De Te is tudod, hogy faszságot mondasz. 99 százalék nem birtoklást kifejezendő használja a kifejezést, hanem mert ez így a legkézenfekvőbb. Mint ahogy az anyósodat sem tulajdonlod, meg a főnöködet sem, csak a birtokos szerkezet nem tér el a birtokviszony kifejezésétől. De ettől még nem kell messzemenő következtetéseket levonni.
slowmotion

Pedig az a szülő aki így mondja, az így is gondolja, és eszerint viselkedik a gyerekével, mintha az ő tulajdona lenne.
Én ezt borzasztónak tartom, te nem.
Elfogadom.

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

De Te is tudod, hogy faszságot mondasz. 99 százalék nem birtoklást kifejezendő használja a kifejezést, hanem mert ez így a legkézenfekvőbb. Mint ahogy az anyósodat sem tulajdonlod, meg a főnöködet sem, csak a birtokos szerkezet nem tér el a birtokviszony kifejezésétől. De ettől még nem kell messzemenő következtetéseket levonni.

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

a gyerek meg aszongya Apám, Anyám - az nem birtoklás, kedves József????

Szerkesztette: sutianap

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.
Sobri Jóska

Hát a férfiaknál előfordul a “nem is az enyém”, szóval nem 99% 😀

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.
slowmotion

Ezt írtam le.
Aki "az én gyerekem" kifejezést birtoklást kifejezendő használja az számomra a borzasztó 99 százalék. (Én nem használtam ellentétpárként a "normális" kifejezést.)
Ebben a borzasztó, "én gyerekemező" csürhében vannak azok, akik verik, kínozzák, terrorizálják, abuzálják, traumatizálják a gyermeket.

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?
Sobri Jóska

Nekem semennyi. Nem tudok határt húzni, hogy hol végződik a normális szülőség, és hol kezdődik a birtoklás.

Az a borzasztó, hogy a szülők 99 százaléka azt mondja, hogy az "én gyerekem", ami azt jelenti számára, hogy az ő tulajdona, ő rendelkezik vele, és nem azt, hogy az ő feladata, az ő felelőssége.
Tulajdonként tekintenek a gyerekre, fel se fogják ésszel, hogy a gyerek az nem az övék, ahogy ők se a szüleiké, hanem a gyerek az bizony saját magáé. Csak amíg 1 vagy 5 vagy 12 éves, addig "nem tudja birtokba venni önmagát", és a szülő dolga életben és boldogságban tartani, hogy 18-23 éves kora környékén átadhassa a gyereket kvázi saját magának.
És akkor egy tartalmas és örömteli 18-23 évet követően még "bónuszként" a gyerekkel élete végéig lesz egy jó kapcsolata.
De azok a szülők (uszkve 99 százalékban) akik a birtokukként beszélnek a gyerekről, a tulajdonukként kezelik pusztán mert segghülyék, azok nem csak a saját életüket nehezítik meg, hanem a gyereket is traumatizálják egy életre.
Sobri Jóska

Kilencvenkilenc? Megszámoltad?
slowmotion

Lehet elszámoltam. Neked mennyi jött ki?